Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Találmányok, felfedezések az ipari forradalom előtt 1746 - 1763

 

1746 Kondenzátor. A kondenzátor az az áramköri elem (alkatrész), amely villamos tér létrehozásával elektromos töltést képes tárolni. Az első kondenzátor a leideni palack volt, amelyet Pieter van Musschenbroek készített 1746-ban a leideni egyetemen.

 

1747 A répában a cukrot felfedezi Andreas Marggraf német kémikus, megalapozva ezzel Európa cukorrépaiparát.

 

1748 A kártológépet Lewis Paul szabadalmaztatja, amellyel a pamutszál-halmazt elemiszálaira bontotta és párhuzamosította, ezzel nagymértékben megjavítva az ebből készült fonal minőségét. Később Richard Arkwright tovább fejlesztette.

 

1749 ,,Vitamin” - James Lind skót sebész felfedezte, és 1753-ban cikket közölt arról, hogy a hosszú tengeri utakra induló hajósok rettegett betegségét, a skorbutot citrusfélék, citrom és lime rendszeres fogyasztásával el lehet kerülni. 1897-ben Chritian Ejkhman csirkéknek fényezett és fényezetlen rizst adott. A fényezetlen rizst evők beri-beri betegség tüneteit mutatták, a másik csoport egészséges maradt. 1898-ban Frederick Hopkins feltételezte, hogy a már ismert táplálék összetevőkön kívül bizonyos, kis mennyiségben jelen levő anyagok biztosítják az emberek egészségét. A két tudós 1929-ben Nobel-díjat kapott a vitaminok kutatásáért. Ejkhman munkáját vizsgálva Kazimierz Funk lengyel vegyész találta meg a kis anyagot, mely a különbséget okozta, s ő nevezte el (vitaminnak) - vital amine-nek, az élet aminóinak.(mivel vitális, azaz életfontosságú anyagoknak és aminoknak tartotta ezeket). A szóvégi "e" betűt később elhagyták, amikor felfedezték a kutatók, hogy a vitaminok nem szükségszerűen csak nitrogéntartalmú aminok lehetnek. Funk úgy gondolta, hogy további gyakori betegségek gyógyítása is lehetséges lesz vitaminok segítségével.  http://slideplayer.hu/slide/2160065/

 

1750 A mai is használatos Celsius-skála
Egy hőmérsékleti skála, melyet bevezetője, Anders Celsius annak két végpontját a maihoz képest felcserélve használta (1742). A jelenlegi skála Stromer svéd tudós módosításával alakult ki 1750-ben.
Anders Celsius svéd természettudós, csillagász, a Celsius-skála megalkotója 1737-ben tervezte meg a ma is használatos, 100-as beosztású hőmérsékleti skálát, amely komoly segítséget jelentett a tudományos munkában. 1750-ben Martin Stromer svéd tudós módosította a skálát, és a fagyáspontot tette meg 0°-nak, a forráspontot pedig 100°-nak. Európában ez a legelterjedtebb hőmérsékleti skála.
Anders Celsius 29 évesen már szülővárosa egyetemének csillagászprofesszora volt. Sokszor volt tanulmányúton, hogy megismerje a német, a francia és az itáliai csillagvizsgálók munkáját, s közben személyes kapcsolatba került az akkori idők neves csillagászaival. Miközben a hó olvadásának és a víz forrásának a légnyomástól való függését vizsgálta, az a gondolata támadt, hogy ennek a két hőmérsékletnek - a skála két alpontjának - egymástól való távolságát száz részre kell felosztani. Az ő eredeti skáláján a hó olvadáspontját a 100 fok, a víz forráspontját pedig a 0 fok jelezte. A számozás rendjét azután - már Celsius halála után -tanítványa, Martin Strömer javaslatára (1750) fordították meg úgy, ahogyan ma is használjuk. Celsius 1742-ben tette közzé eredeti elgondolásait Két állandó hőmérséklet megfigyelése egy hőmérőn című dolgozatában. A skálát 1742-ben mutatta be a Svéd Akadémiában tartott előadásán. http://www.puskas.hu/ttk/elet/83.html
1714 Daniel Gabriel Fahrenheit német fizikus elkészíti az első megbízható hőmérőt. Fahrenheit a róla elnevezett hőmérsékleti skálát az után dolgozta ki, hogy meglátogatta Koppenhágában Ole Rømer dán csillagászt. Rømer fejlesztette ki az első termométert, melynek kalibrálásához két rögzített pontot alkalmazott. A Rømer-féle skálában a víz fagyáspontja 7,5 °Rø, a forráspontja 60 °Rø. Fahrenheit azt szerette volna, hogy a skálában ne legyen negatív érték, ezért a skála nullapontját szülővárosa, Danzig (Gdańsk) 1708-as, legkeményebb telének hidegéhez viszonyította; ezt ammónium-klorid és víz keverékével könnyen elő tudta állítani: ez az érték -17,8 °C. Saját testhőmérsékletét 100 °F-ként határozta meg, a víz olvadáspontja 32 °F, forráspontja 212 °F. Fahrenheit azonban a mérések idején vagy lázas lehetett, vagy azt szerette volna, ha a skála két végpontja között pontosan 180 fok a különbség, ugyanis a megadott rögzített értékek nem pontosak (ez csak Fahrenheit halála után vált nyilvánvalóvá). A normális emberi testhőmérséklet értéke ugyanis 98,6 °F (37 °C), szemben az általa megállapított 100 °F (37,8 °C) értékkel. Rømer csillagász 1671 és 1681 között Párizsban Lajos trónörököst tanította, valamint az akadémiának is tagja volt, majd Koppenhágában a matematika tanára lett, de polgármester és államtanácsos is volt. A Fahrenheit-skálát Európában hosszú ideig használták, azonban a Celsius-skála elterjedésével a Fahrenheit-skála eltűnt Európából. Manapság szinte csak az Egyesült Államokban használják, és néhány kisebb, angol nyelvű államban. http://hu.wikipedia.org/wiki/Fahrenheit

1714 A megbízható hőmérőt Gabriel Fahrenheit találta fel.
Fahrenheit korában a hőmérőkben jobbára borszeszt használtak, de ez viszonylag alacsony, 80 Celsius-fokos forráspontja miatt magas hőmérséklet mérésére alkalmatlan volt, és a pontos mérést sem tette lehetővé. (Amikor Fahrenheit 1714-ben megmutatta két higanyos hőmérőjét egy híres hallei tanárnak, az teljesen elképedt, mert mindkettő ugyanazt a hőmérsékletet mutatta.) Az ő hőmérői voltak az első összehasonlítható hőmérők.
Hőmérőit 1714-15-ig borszesszel, ezentúl pedig higannyal töltötte.
Magát a hőmérőt már Galilei is ismerte. Erre a célra egy szűk nyakú gázpalackot használt, amelyet félig megtöltött vízzel és fejjel lefelé állította egy szintén vízzel telt edénybe. A hőmérséklet változásával a palackban levő vízoszlop lefelé vagy felfelé kezdett mozogni. Galilei még nem használt hőmérőskálát, így ezt a műszert hőérzékelőnek, termoszkópnak nevezték. A műszert 1631-ben módosították. Ez egyszerűen a megfordított Galilei-palack volt, amelyben a melegedést és a lehűlést a víz kiterjedése mutatta. 1633-ban egy természettudományok iránt érdeklődő herceg egy hőmérőt készített, amely alkoholt tartalmazott és a cső tetejét elzárta, hogy az alkohol ne párologjon el. Végül 1640-ben az olasz akadémia tagjai megalkotta a hőmérő prototípusát: higanyt alkalmaztak és részben eltávolították a levegőt a lezárt cső felső részéből. (21. században rájönnek, hogy ha széttörik, a higany káros a szervezetre, ezért betiltják, később megjelenek a digitális lázmérők jelennek meg.) 
http://www.szatmar.ro/325_eve_szuletett_Fahrenheit/hirek/41378 http://vmek.oszk.hu/00000/00057/html/06.htmm

1751 Carl Linné Philosophia botanica (A botanika filozófiája) c. könyvében a fajok állandóságának elve alapján elvet minden evolúciós gondolatot, és tovább folytatja növényrendszerező munkáját.
Carl von Linné (eredetileg Carolus Linnaeus) svéd természettudós, orvos és botanikus.
Megalkotta a modern tudományos rendszerezés alapelveit, a rendszerezés kategóriáit (a taxonokat) és kidolgozta a modern tudományos nevezéktant, az élőlényekre alkalmazta a kettős elnevezést tudományos névként. Alapjaiban ma is az ő elveit és eljárását használják a biológiában.
A gimnáziumot Växjöben végezte. Bár teológusnak szánták, ő inkább a növénytanhoz vonzódott, ezért apja az orvoslás felé irányította (abban az időben Svédországban a botanikát még az orvostudományi fakultáson oktatták, mivel nem volt önálló tudomány). A természettant a hollandiai Boerhaavénál tanult Johann Rotman orvos oktatta, aki felismerte a gyermek adottságát és érdeklődését
1728-ban került át a híres uppsalai egyetemre, ahol Olof Rudbeck tanítványa lett (később a helyettese, azután az utóda). Az orvoslás mellett foglalkozott növénytannal és néprajzzal is (különösen a lappokéval).
Az 1735-ben kiadott "Systema Naturae" című munkájában enciklopedikusan próbálta kategorizálni a természeti világ dolgait. A "Systema Naturae" című művével Linné tehát megteremtette a modern rendszerezés alapkategóriáit és e kategóriák hierarchiáját. (Ma is ezeket a rendszertani kategóriákat használják, de a Linné-féle rendszer kiegészült még néhány magasabb kategóriával, mint például a törzs /phylum/, ország vagy birodalom /regnum/, továbbá számos alkategóriával /például alcsalád, alrend, alosztály, öregrend, családcsoport stb./)
Az élőlények rendszerezése kapcsán másik fontos teljesítménye volt, hogy ő vezette be és népszerűsítette először a tudósok körében a kettős nevezéktant (binominális nómenklatúrát), vagyis azt, hogy élőlények tudományos elnevezésében két tagból álló nevet használjunk. Ezt a gyakorlatot már majdnem 200 évvel korábban alkalmazta Gaspard Bauhin és Johann Bauhin, de akkor nem terjedt el. A tudományos név első tagja a nem vagy nemzetség (genus) neve, a második tagja pedig a faj (species) neve, általában latin vagy görög (eredetű) szóból képezve. Például a "farkas" tudományos neve: "Canis lupus", ahol a "Canis" a "kutyák" nembeli neve, a "lupus" pedig a "farkas" faji elnevezése. Linné a "Species Plantarum" című munkájában 7300 növényfajra alkalmazta a kettős nevezéktant.
1739-ben meghívták az éppen akkor alapított Svéd Tudományos Akadémia első elnökének.
1741-ben nevezték ki az uppsalai egyetemen az anatómia és a gyakorlati orvostudomány professzorának. Svédországban ő honosította meg a kórbonctant.
Rendszeresen vizsgálta a növények gyógyhatásait, igyekezett meghatározni az egyszerű gyógyszerek hatásmechanizmusát. Ezért jelentős a közreműködése a gyógyszertanban is. Sok régi, hatástalan szert kiiktatott a használatból, csak a tapasztalatilag igazolt hatású gyógyszerek létjogosultságát ismerte el. Megpróbálta a rendszerezés elveit alkalmazni a betegségek osztályozásában is.
A lappföldi utazása során foglalkozik a bányászok tüdőbetegségeivel, a szociális higiéniával is. Tanácsokat ad a gyógyvízforrások hasznosítására
Foglalkozott az orvosi gyakorlat írásba foglalásával is. Képe ma a svéd 100 koronás bankjegyen látható.
A Celsius által bevezetett hőmérsékleti skálát ő alakította úgy, ahogy ma ismerjük: a 0 °C a jég olvadáspontja és 100 °C a víz forráspontja.
Ő vezette be a hím és a nőstény ma használatos írásbeli jelképét: a hímre a Mars isten pajzsát és lándzsáját, a nőstényre (nőre) a Vénusz kézitükrét.
Megszerkesztett egy virágórát, amelyben a különböző növényfajok virágainak nyílása mutatta a múló időt
.

1751 A nikkel felfedezését Axel Fredrik Cronstedt svéd vegyész bejelenti a Svéd Tudományos Akadémiának. A nikkelnek a kupfernickel nevet adta, melynek jelentése "ördögi réz". Georg Brandtnek, a kobalt feltalálójának tanítványa volt. Cronstedt fedezte fel a scheelite nevű ásványt, szintén 1751-ben. Kezdetben tungsten-nek (svédül nehéz követ jelent) nevezte. Carl Wilhelm Scheele később felvetette, hogy az ásványból új fémet lehet kinyerni. Ezt a fémet nevezik ma Volfrámnak. Cronstedt új osztályozási módszert is bevezetett a fémek területén. Ez a megközelítés a külső megjelenés helyett a szerkezeti struktúrájuk alapján sorolja be a fémeket. http://hu.wikipedia.org/wiki/Axel_Fredrik_Cronstedt

1752 Nicolas Desmarest francia geológus szerint Anglia és Franciaország egyszer földnyelvvel voltak összekapcsolva, amelyet azóta elmostak a tengeráramlatok. Ő fedezte fel azt is, hogy a bazalt vulkáni eredetű.

1753 Hell József Károly Selmecbányán helyezi üzembe az első ún. léggépet, amely – a szivattyút is kiiktatva – (a világon elsőként) sűrített levegőt használ vízemelési célra.

1753 A Segner vízikereket először Nörtenben, egy Göttingenhez közeli falucskában alkalmazták egy olajütő (olajos magvak olajtartalmának kinyomására szolgáló) malom meghajtására.
Ségner Jánost a turbina ősének tekinthető Segner-kerékről ismerik. Olyan malmot épített, amelynek hajtószerkezete a Segner-kerék (azaz vízturbina) volt.

Ségner János természettudós, matematikus, orvos, fizikus, egyetemi tanár. A tudományok iránti érdeklődés már korán jelentkezett. Tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceum gimnáziumában végezte. 1735-ben már az akkor szerveződő göttingeni egyetemen tanított – elsőként – fizikát, matematikát és kémiát. Itt adott elő egészen 1755-ig. Közben csillagászattal is foglalkozott, ő hívta életre a göttingeni egyetem csillagvizsgáló obszervatóriumát. 1755-től haláláig a fizika, matematika és csillagászat professzora volt Halleban. A fizikában legjelentősebb eredményeit a folyadékok és a merev testek dinamikájában érte el. Leonhard Euler éppen Segner munkáira alapozva fogalmazta meg a folyadékok és a merev testek mechanikájának alaptörvényeit, az Euler-féle egyenleteket. Sorra jelentek meg előbb matematikai oktatásának alapjául szolgáló „Elementa arithmeticae et geometriae" (A mennyiségtan és a mértan elemei). majd a fizikai előadásaihoz készített "Einleitung in die Naturlehre" (Bevezetés a természettanba) című munkái. A kémiában a gyakorlati irányt képviselte.
1739-ben a londoni akadémia, 1747-ben a berlini akadémia, 1751-ben a Göttingeni Királyi Tudós Társaság, 1754-ben pedig a pétervári akadémia választotta tagjai sorába. Nagy Frigyes porosz király 1754-ben meghívta az általa is nagyra becsült egykori tudományos ellenfele, a váratlanul elhunyt Christian Wolf hallei matematika- és fizikaprofesszornak megüresedett tanszékére. A hallei egyetemen az "Egyetem első professzora'' ("Professor Primarius") megkülönböztető címet erkölcsi megbecsülése hangsúlyául vezették be, s őt tüntették ki ezzel a címmel először. http://hu.wikipedia.org/wiki/Segner_J%C3%A1nos_Andr%C3%A1s http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/segner-janos-andras-a-turbina-atyja

1756 A beton újkori felfedezése. John Smeaton mérnök nehéz feladatot kapott. Világítótornyot kellett építenie a tengerben a mindig viharos Örvénysziklánál. Ekkor jutott eszébe Vitruvius római mérnök könyve a kikötőépítésről. Most már ő is kíváncsian vizsgálgatta a vulkáni porokat és rájött, hogy szilárdságukban különösen fontos része van az agyagnak. Negyven évvel később egy másik angol, bizonyos James Parker rájött, hogy nem kell a Vezúvra menni a csodás anyagért: jó hozzá a geológusok márgája is. Azután jött egy harmadik angol, bizonyos Joseph Aspdin és 1824-ben megszületett a portland-cement.
A beton egy olyan mesterséges kő (építőanyag), amely napjainkra óriási fejlődésen ment keresztül.
Az eredetileg három komponensből: kötőanyagból (cement), vízből és adalékanyagból (homokos kavicsból) előállított betont ma már akár öt vagy hat komponensből is előállíthatjuk. Az adalékszerekkel és egyéb beton kiegészítő anyagokkal: jelentősen befolyásolhatjuk a beton tulajdonságait. A beton alapvető tulajdonsága, hogy az összekevert alkotóanyagokból készült friss beton rövid ideig szabadon formázható, alakítható majd a fizikai és kémiai folyamatoknak köszönhetően megköt és szilárdul így létrehozva a megszilárdult betont.
A mai beton kötőanyagát, a portlandcementet J. Aspdin angol kőművesmester 1824-ben szabadalmaztatta. A portlandcementek gyártása és összetétele feltalálásuk óta sokat fejlődött. Ma is igaz azonban, hogy a cementet vízzel keverve cementpépet kapunk, amely bevonja és összeköti az adalékanyag és egyéb szemcséket. A cementpép kötése révén a keverék kőszerű anyaggá szilárdul.
Az alkotórészek elnevezése még római korból származik - latinul: caementum – durva kőtörmelék, concretus (beton) – összekevert, összenőtt.
A rómaiak ú.n. római cementet (alumínium- és szilíciumtartalmú törmeléket) használtak utak, fürdők, vízvezetékek építésére. A római cementet a Vezúv vulkáni tufáinak megőrlésével készítették mész hozzáadásával. Így egy víz alatt is megkötő keveréket kaptak.
Technikailag kifinomultan a Pantheon kupolájának szerkezetében jelent meg a beton. A kupola aljától a közepe felé haladva egyre vékonyodik a szerkezet, a kedvezőbb terhelés szerint. I. sz. 27-ben Pollio Vitruvius építészeti könyvében is szerepel a beton leírása.
1793-ban John Smeaton tanulmányozta a kiégetett mész víz alatti szilárdulását, illetve azt, hogy a más anyagokkal elegyítve szilárdabb formát ölt. Megfigyeléseire alapozva újjáépítette a cornwalli világítótornyot.
1800-ban használtak először nagy mennyiségű betont a West India Dock brit kikötő építésénél, amit William Jessop tervezett.
1812 és 1816 között épült Franciaországban az első betonszerkezetű híd Souillacban, amely még nem tartalmazott semmiféle vasalást.
Az 1820-as években több angol, francia és amerikai szabadalom is született a mész felhasználásával, cementtel, betonnal kapcsolatban.
A vasbeton betonból és a betonba ágyazott acélbetétekből álló építőanyag.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Beton

1756 Mihail Vasziljevics Lomonoszov orosz fizikus, kémikus, prózaíró, költő Theory of electricity (Az elektromosság elmélete) és Origin of light and color (A fény és szín eredete) c. munkáiban kiáll a fény hullámelmélete mellett.

1757 Szextáns. John Campbell kapitány kibővíti a navigációban használt tükrös kvadráns ívét 90-ről 120 fokra. A műszer szextáns néven válik ismertté. A kishajózás során végzendő csillagászati megfigyelések döntő többsége a Nap magasságának mérésén alapul. E méréseket a szextánsnak nevezett navigációs műszerrel végezzük. (A latin sextans szó hatodrészt jelent.) A navigációhoz használt kéttükrös szögmérő, amellyel égitestek helyzetét lehet mérni egymáshoz vagy a horizonthoz viszonyítva. Főként a delelő Nap horizont feletti magasságának mérésére, a földrajzi szélesség meghatározásához használatos. A mérés pontosságát az teszi lehetővé, hogy a tükrözött és a látott képet (pl. a horizontot és a Napot) egy mezőben látjuk. A nap fénye elé szűrők helyezhetőek. A kéttükrös mérést hajózási műszerben Hadley alkalmazta először 1731-ben oktánsában. http://hu.wikipedia.org/wiki/Szext%C3%A1ns

1759 Ez az első alkalom, amikor olyan üstököst figyelnek meg, amelynek visszatérését megjósolták. Johann Georg Palitzsch német csillagász megpillantja a - HALLEY - üstököst. A visszatérést Edmond Halley angol csillagász, geofizikus, matematikus, meteorológus jósolta meg.

1760 Joseph Gottlieb Kölreuter német botanikus Vorlaufige Nachricht von einigen das Geschlecht der Pflantzen betreffende Versuche und Beobachtungen (Előzetes tudósítás különböző növényfajtákon végzett kísérletekről és megfigyelésekről) c. munkájában leírja a növényekben lévő örökletességgel kapcsolatos kutatásait. 1763 megtermékenyítési kísérleteket hajt végre növényeken állati beporzók alkalmazásával.

1761 John Michell angol geológus, természet filozófus Essay on the causes and phenomena of earthquakes (Tanulmány a földrengések jelenségéről és okairól) c. munkája azt mondja, hogy a földrengések hullámok, amelyek akkor keletkeznek, amikor egy sziklaréteg hozzádörzsölődik a másikhoz. Igaz, úgy gondolja, hogy ezt egy vulkán okozza a víz gőzzé való alakításával. Azt is megfigyeli, hogy a lökéshullámok alapján meg lehet határozni, hol kezdődik a földrengés.

1761 A Vénusz légkörét Lomonoszov felfedezi, miközben annak elhaladását figyeli a Nap előtt.

1761 Jean-Baptiste Robinet francia természettudós De la nature (A természetről) c., ötkötetes munkájában azt állítja, hogy a fajok fejlődése egyenletes és szakadások nélküli.

1761 Ceruzagyártásba kezdett Kaspar Faber, a Faber-Castell cég alapítója. Majd Hardtmuth osztrák és Conté francia kutatók újításai forradalmasították a ceruzagyártást. Counté a találmányát, a grafitceruzát először 1795-ben szabadalmaztatta és ő is egy fából készült foglalatba helyezte a grafit és az agyag kiégetett keverékét. Az 1910-es években találta fel Tokuji Hayakawa a nikkelborítással rendelkező töltőceruzát.

Kaspar halála után fia, Anton vette át a sikeres vállalkozást. Vásárolt egy telket Stein szélén és 1761-ben virágzó manufaktúrát épített fel rajta. Ezzel 1761-ben le is tette a Faber Castell cég alapjait. Mind a mai napig itt található a Faber Castell cég székhelye. 51 évesen Anton Wilhelm Faber átadta fiának, Leonhard-nak a már ceruzagyárrá nőtt vállalkozást. Az ő fia Lothar fogott hozzá a gyártóépületek korszerűsítéséhez, egészségesebbé téve a munkakörülményeket. A munkát nemek szerint szigorúan elkülönítették: a nehéz fizikai feladatokat, mint a fa és grafitfeldolgozás férfiak végezték, a sajtolás, poírozás, csomagolás női feladat volt. Nevéhez fűződik Bajorország legrégebbi egészségbiztosítási rendszerének kialakítása, takarékpénztárat hozott létre a munkásainak, nyugdíjrendszert kezdett kiépíteni, lakóparkot létesített, és fogyasztói klubokat hozott létre, ahol kedvező áron juthattak élelmiszerhez a munkások, akik így viszonylag magas életszínvonalon élhettek. Lothar Faber szívéhez közel állt az oktatás, amely iskoláknak és oktatási intézményeknek adott nagylelkű adományokban nyilvánult meg. Sőt 1851-ben az ő támogatásával nyílt meg Stein-ben az első bölcsőde-óvoda, amelynek célja: a kisgyermekek megóvása a káros hatásokkal szemben.
http://www.papir-sziget.hu/erdekessegek/faber-castell-ceg-tortenete http://www.mckay.hu/index.php/impresszum?id=89

 

1762 Egy új csillagkatalógust James Bradley angol csillagász befejez, amely 60 000 csillag mérésekkel meghatározott pozícióit tartalmazza.

 

1763 Az ábrázoló geometriát Gaspard Monge francia matematikus kidolgozza.

 

 

Ajánlott forrás: http://kronologia.tudomanytortenet.hu/kronosz/

 

 

Találmányok - az ipari forradalomtól napjainkig

http://www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/talalmanyok---az-ipari-forradalomtol-napjainkig.html