Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ttp://www.sztnh.gov.hu/hivatalrol/IP_oktatas/kozoktatas/oravazlatok/mellekletek/2014/tortenelem/tort2_talalmanyok/tort2_talalmanyok_talalmanyok_listaja.pdf Ennek a javított és bővített változata a jelen mű.

 

Találmányok, tudományos felfedezések/alkotások, elsők - az ipari forradalomtól napjainkig.

 

Az ipari forradalom kifejezés Engelstől származik. Azt az átfogó társadalmi, gazdasági és technológiai változást jelöli, amely a 18. második felében Nagy-Britanniában kezdődött. Amikor a gazdasági mutatói - kereskedelem, termelés – ugrásszerűen nőttek.  Valamint az ipar elindult azon az úton gyorsabb ütemben, hogy végül a mezőgazdasággal szemben vezető ágazattá vált.   (1811 Angliában több ember dolgozik a gyárakban, műhelyekben és a kereskedelemben, mint a mezőgazdaságban.)

Megindítója a mechanikus szerkezetek pl. fonógép, a jó hatásfokú gőzgép megalkotása, az egyre jobb minőségű oktatás, és a tudományos munkák - találmányok egyre szélesebb körben ismerté válása volt. Továbbá a gyarmatokra egyre többet termeltek, miáltal egyre többen lettek jómódúak, s az egyre több termék termelésének szükségessége, növelése miatt kialakultak a gépiesítések a különböző termelőágazatokban.

 

Találmányok, felfedezések az ipari forradalom előtt 1746 - 1763.
http://www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/talalmanyok--felfedezesek-az-ipari-forradalom-elott-1746---1763.html

 

1764 – 1875 I. Ipari forradalom

 

 

1764 az angol James Hargreaves többorsós fonógépe - ,,fonó Jenny" (régen volt olyan nézett, hogy a lányáról Jennyről nevezte el, viszont nem tudni Jenny nevű lányáról. Más feltételezés szerint a felesége Elizabeth volt, akit említett, mint a Jenny. Egy másik verzió szerint az „engine” (gép) angol kifejezés becézett formájáról van szó, magyarul gépecskét jelent.). 1768 – Arkwright: fonógép tovább fejlesztése.  - Feltalálja a 100 orsós fonógépet, amit már vízikerékkel hajtanak. Eredmény: a szövők nem tudják feldolgoznia megnőtt mennyiségű fonalat. 1779 Samuel Crompton gőzgépet használ a szövőszék meghajtására.

Hargreaves fonógépe  nyolc majd tizenhat orsót tudott hajtani egyszerre egy nagy kerék segítségével, amit kézzel forgattak. Ezzel persze sokkal gyorsabban ment a fonás, mint a hagyományos rokkával. Ezután a szövést kellett gyorsítani, hogy fel tudja dolgozni a sok fonalat. Ezt John Kay újítása, a repülő vetélő tette lehetővé, melyet már 1733-ban feltalált, de csak a 70-es években terjedt el.

1766 hogy a hidrogén önálló elem, Henry Cavendish elsőként fedezte fel, továbbá 1781-ben megállapította, hogy a gáz elégésekor vizet termel.
A „vízképzőt” jelentő hidrogén nevet Antoine Lavoisier alkotta szóképzéssel a görög ὕδωρ (hüdór: víz) és a γεννώ (gennó: nemzeni) szavakból 1783-ban, amikor ő és Laplace reprodukálta Cavendish azon megállapítását, miszerint víz keletkezik, ha a hidrogén elég. (A hidrogént Robert Boyle fedezte fel 1671-ben, és ő írta le azt a vasreszelék és híg savak közti reakciót, amely eredményeképpen hidrogéngáz keletkezett.)
Henry Cavendish. - Anglia két leggazdagabb és legbefolyásosabb arisztokrata családjából származott. Apai nagyapja Devonshire második hercege volt, anyja pedig (Anne de Grey) Kent hercegének a leánya. A család nyolc évszázadra visszamenőleg, egészen a normannok koráig vezette vissza a családfáját. A család mindkét ága érdeklődött a természettudományok iránt. Apja egy ideig parlamenti képviselő volt, 37 évesen azonban visszavonult a politikától, hogy szenvedélyének, a tudománynak hódolhasson. A Henry először Hackneyben egy magániskolába járt, majd a cambridge-i Peterhouse-ban folytatta tanulmányát. Az iskolát diploma megszerzése nélkül hagyta el.
Henry Cavendisht egész egyszerűen nem érdekelte a politika, a tudomány viszont minden figyelmét lekötötte. Miután a két fivér együtt bejárta a nagy európai körutazás szokásos útvonalát, Henry a család londoni házában telepedett le és életét a tudománynak szentelte, eleinte apjával közösen dolgozva. A félszeg Henry tudományos összejöveteleken kívül sehová nem járt el. A nyári hónapokban azonban gyakran utazott kocsival mindenfelé Nagy-Britanniában, miközben tudományos vizsgálatokat végzett (a geológia iránt is érdeklődött), és felkeresett más tudósokat. Társadalmi élete kizárólag a tudomány körül zajlott. Henry először 1758-ban, apja vendégeként vett részt a Royal Society ülésén. Saját jogán 1760-ban választották taggá, majd még ugyanazon évben a társaság klubjának is tagja lett. Az 1790-es években gravitációs mérésekkel foglalkozott, és elérte legjelentősebb tudományos eredményét, nagy pontossággal meghatározta a gravitációs állandót és a Föld tömegét.
Legnagyobb jelentőségű felfedezése szerint a fémek savakkal történő reakciója során felszabaduló gáz önálló tulajdonságokkal rendelkező anyag, amely különbözik az általunk belélegzett levegőtől. Ez a gáz a hidrogén (Cavendish „gyúlékony levegőnek” nevezte). Számos, gondosan megtervezett és kivitelezett, kvantitatív próbát hajtott végre, összehasonlította azokat a robbanásokat, amelyeket a hidrogén és a közönséges levegő különböző arányú keverékei meggyújtása esetén tapasztalt, valamint meghatározta a hidrogén sűrűségét. Úgy gondolta, hogy ezt a gázt a reakcióban résztvevő fémek bocsátják ki magukból (ma már tudjuk, hogy a hidrogén nem a fémből, hanem a savból szabadul fel).
Érzékeny torziós mérleg segítségével (amit később Eötvös Loránd fejlesztett tovább) igazolta Newton gravitációs törvényét, és meghatározta (1798-ban) a gravitációs állandót.
Amikor apja 1783-ban elhunyt, ez egész családi vagyont Henry örökölte. Ezt követően őt tartották a „gazdagok között a legokosabbnak és az okosok között a leggazdagabbnak”. http://hu.wikipedia.org/wiki/Henry_Cavendish  http://hu.wikipedia.org/wiki/Hidrog%C3%A9n

1769 az angol James Watt gőzgépe (1690 Denis Papin gőzgépe, 1711 a gyakorlatban is használható első gőzgép építője Thomas Newcomen), 1781 – Watt: gőzgép tökéletesítése.

Watt nem találta fel a gőzgépet. Watt születésekor Thomas Newcomen gőzgépei már Anglia-szerte üzemeltek. Watt találmánya egy új, fontos részegység, a vízgőz lecsapására szolgáló gőzkondenzátor volt, amellyel a gép hatásfokát, gazdaságosságát növelte meg jelentősen.
1767 James Watt elkészíti gőzgépmodelljét, melyben a kondenzátor külön van választva a gőzhengertől, hogy a gőz közvetlenül hathasson a dugattyúra. Az elgondolás NEWCOMEN gépénél hatszor hatékonyabb energiaforrást eredményez.

1776 Üzembe helyezik Watt első két gőzgépét.
1776 John Wilkinson gőzgépet használ a vashengermű teljesítményének nagymértékű növelésére. A század végére 24 gőzhajtotta vashengermű működik Angliában.

James Watt apja jómódú hajóács, hajótulajdonos és vállalkozó volt, édesanyja, Agnes Muirhead előkelő családból származott és jó nevelést kapott. Mindketten presbiteriánusok voltak. Watt nem járt rendszeresen iskolába, hanem édesanyja tanította. Kiváló kézügyessége mellett tehetsége volt a matematikához, és lelkesen hallgatta a skót nép történetét és legendáit. Watt Londonban egy évig matematikai műszerek készítését tanulta, majd visszatért Skóciába, és Glasgowban műszergyártó vállalkozásba kezdett. Mivel azonban nem töltötte le hét éves mesterlegénységét egy műszerész műhelyében, a Glasgow-i Hammermen Guild (az a céh, amely az összes, kalapáccsal dolgozó mestert összefogta) meggátolta működését. Wattot a Glasgow-i Egyetem professzorai mentették meg, akik 1757-ben engedélyezték, hogy kis műhelyt nyisson az egyetem területén. Watt négy évvel műhelye megnyitása után barátja, Robinson professzor tanácsára a gőzzel kezdett kísérletezni. Annak ellenére, hogy még egyetlen működő gőzgépet sem látott, megkísérelt egy gőzgép-modellt szerkeszteni. Ez először nem működött kielégítően, de Watt nem adta fel a kísérletezést, és elolvasott minden hozzáférhető irodalmat a témáról. Amikor 1763-ban megtudta, hogy az egyetemnek van egy Newcomen-féle gőzgépe, de azt Londonba vitték javíttatni, rávette az egyetemet, hogy szállíttassák vissza, és vele javíttassák meg. A szerkezet épp hogy csak működött. Ennek ellenére Watt nagy lelkesedéssel kezdett dolgozni saját modelljén, melyet 1765 –ben mutatott be. A gőzgép feltalálását 1769 –hez köthetjük, mert ekkor már Watt működő gőzgéppel rendelkezett.
http://tortenelemklub.com/ujkor/a-19-szazad/326-az-ipari-forradalom-toertenete

Gőzzel működő szerkezetet először az ókori Hérón készített a Kr. u. I. században. A bányákban is használtak már gőzgépeket, de ezek hatásfoka gyenge volt, és sokszor meghibásodtak. Így csak a James Watt angol technikus által tökéletesített gőzgép terjedt el egész Európában. (Első szabadalmát 1769-ben jegyezték be, később számos új találmánnyal tökéletesítette.) Watt gőzgépe gazdaságos volt, mert különválasztotta a kondenzátort, szelepek segítségével a dugattyú mindkét irányú mozgatását gőzzel végeztette és szerencsésen oldotta meg a szakaszos mozgás körforgássá alakítását is. http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-ujkor-1492-1914/nepesedes-es-gazdasag-a-18-szazadi-europaban/az-ipari-forradalom-kezdete-angliaban

1711 A gyakorlatban is használható első gőzgép építője Thomas Newcomen kovács, vízvezetékszerelő, baptista prédikátor..
Amikor Newcomen megismerkedett Thomas Saveryvel, a tőle nem messze élő feltalálóval, akivel együtt dolgoztak és Newcomen egy évtizedig tökéletesítgette Savery gépét, amelynek pontos mását hátsó udvarában állította fel, és 1711-ben elkészült az első gőzgép.
Newcomen 1711 végén ajánlatot tett egy bánya víztelenítésére, ahol addig a tulajdonos évi ezer font költséggel 500 lovat alkalmazott e célra. 1712-ben Newcomen és John Calley elkészítette első gépét, mely egy vízzel elárasztott bányát néhány óra alatt víztelenített. Gépeinek használata általánossá vált a szénbányászatban, és ezek a gépek üzemben is maradtak háromnegyed évszázadig.
Még életében az atmoszferikus gőzgép mechanikai részleteit jelentősen megújította John Smeaton, aki 1770-től kezdve sok ilyen típusú gépet épített.
A Newcomen alapította társaság hatalmas sikerrel árulta a gépeket. A himbás gőzszivattyúk gyors ütemben terjedtek először Angliában, majd Európában és Észak-Amerikában is. Amikor a feltaláló 1729. augusztus 5-én londoni házában meghalt, mintegy 75 gépe működött,
A szerkezeten sokáig nem módosítottak, holott hatásfoka igen alacsony, kevesebb mint egy százalékos volt, mert a víz befecskendezésekor a henger lehűlt, így újra és újra fel kellett melegíteni. Mivel azonban a gépek szénbányákban üzemeltek, ahol bőven akadt tüzelőanyag, ez nem jelentett problémát.
A gondok akkor jelentkeztek, amikor a gőzgépet már a bányáktól távolabb használták.
A megoldás James Watt, skót feltaláló nevéhez fűződik, akit eredetileg a Glasgow-i Egyetem az ottani Newcomen-gőzgép javítására kért fel.
Watt elválasztotta a gőzlecsapódást végző kondenzátort a hengertől, amiben a dugattyú mozgott, az addig nyitott hengert lezárta, és egy atmoszférás gőzzel töltötte ki, ami radikális hatásfokjavulást eredményezett, valamint sikeresen megoldotta a gőzgép dugattyúja mozgásának forgássá alakítását is. Az így biztonságossá vált gépben a munkát nem a külső légkör, hanem a gőz végezte.
Watt konstrukciója mégsem váltotta fel azonnal az atmoszferikus gőzgépet.
Watt 1769-ben jegyeztette be a tökéletesített gőzgépet, de mivel bőszen védte szabadalmait, ezek a szerkezetek tömegesen csak akkor terjedtek el, amikor a szabadalmak lejártak, és a gőzgép jóval olcsóbb lett.
Sokan megkísérelték kikerülni azt, hogy szabadalma után díjat fizessenek. Richard Arkwright például képes volt egy Newcomen gépet beszerezni abból a célból, hogy vizet szivattyúzzon egy vízkerék hajtására!
Amikor Watt szabadalma lejárt, az 1790-es évektől kiszorította Newcomen gépét.
http://www.ng.hu/Tudomany/2013/02/az_elso_gozgep_megalkotoja

A bányák víztelenítését segítette a gőzgép megjelenése. A görögök már ismerték a gőzerőt, de gyakorlati célokat szolgáló szerkezetet nem építettek. A francia Denis Papin 1681-ben ismételten feltalálta a gőzgépet, de csak Thomas Savery épített először bányák víztelenítésére szolgáló szerkezetet 1698-ban. Majd 1705-ben Thomas Newcomen és John Cawley tökéletesítette Denis Papin gőzgépét, így gazdaságosan üzemelő himbás gőzgéphez jutottak. További fejlesztések eredményeként 1711-re készül el az első gyakorlati célokat szolgáló himbás gőzgép Newcomen által, de a pontatlan megmunkálási eljárások miatt nem lett sikeres és nem nagyon terjedt el. 1722-ben Selmecbányán munkába állt Magyarország és az európai kontinens első üzemszerűen használt gőzgépe, amely a bányák vizét szivattyúzta.
http://www.szerszamgepgyartas.hu/hun/story/4-gepesites.htm

1770 Radír. Joseph Priestley írt le egy növényi összetételű (kaucsuk) gumit, ami képes volt eltávolítani a ceruza írását: „Láttam egy anyagot, mely tökéletesen megfelel a fekete grafitceruza nyomának eltüntetésére a papírról.” Ezt az anyagot rubber, azaz radír névvel illette. 1770-ben egy angol mérnök – Edward Nairne – nevéhez fűzték az első radírgumi piacra dobását, mivel hallott egy világraszóló versenyről, melyben a legjobb feltalálót keresték. Állítólag magas áron, 3 shillingért árulta a radír kockáját. Nairne szerint véletlenül egy darab gumit használt a kenyérbél helyett, ezzel felfedezve a radírgumit. Ezt követően kezdte el az árusítást. Ez volt a gumi első gyakorlati felhasználása Európában. A radír ebben a formájában azonban ugyanolyan hátrányokkal rendelkezett, mint a kenyér. Miután 1839-ben Charles Goodyear feltalálta a vulkanizálást, mely ellenállóvá teszi a gumit, a radírgumi széles körben elterjedt. A radírgumi feltalálását megelőzően viaszt használtak a grafit vagy faszén nyomának eltüntetésére a papírról; továbbá használtak héj nélküli kenyeret is radírként, ez azonban könnyen szétesett, és viszonylag drága volt a pótlása. http://hu.wikipedia.org/wiki/Rad%C3%ADrgumi

1771 Nicolas Cugnot gőzjárművének első nyilvános bemutatója. Kudarcba fullad, mert ugyan elindul, de aztán irányíthatatlanná válik a lassú, hatalmas szerkezet. 1769 Cugnot 3 kerekű gőzjárműve (az automobilok őse). Lassú, robosztus és nehezen irányítható volt. De mint a világ első működő gőzüzemű járműje – a gőzmozdony és az automobil közös ősének tekinthető.
Tény, hogy az első földön járó, kerekeken guruló, saját erőforrás által hajtott járművet, vagyis automobilt a gőz ereje hajtotta. Három kocsikeréken gurult, fából ácsolták – mint a szekereket -, a gőzt pedig egy hatalmas üst szolgáltatta, amelyet a szerkezet elejére rögzítettek. Az üst alatt tüzet raktak, a víz felforrt, majd a keletkezett gőz mozgásba hozta a szerkezetet. A jármű vezetője mellé természetesen kellett egy fűtő is. Bár Nicolas Joseph Cugnot gőzautója primitív szerkezet volt, azonban jelentősége mégis óriási: ugyanis önjáró volt, sem állati, sem emberi erő nem kellett a működtetéséhez. Kortársai ennek ellenére őrültnek tartották a feltalálót, féltek az önjáró géptől, aggodalmaikat pedig bizonyítva látták, amikor
Bár Cugnot nem tudta megbarátkoztatni az embereket a gőzhajtású szekérrel, a gőzgép továbbra is izgatta a feltalálókat. A tizennyolcadik században sokan szerették volna James Watt találmányát az élet minél szélesebb területén hasznosítani. Évtizedekkel az első gőzautó után újra megpróbálkozott valaki az utcai használatú gőzgép megvalósításával. Richard Trevithick 1803-ban épített egy önjáró gőzmobilt. Nemcsak találmánya bizonyult megbízhatónak, de a tálalás is jobban sikerült. Ezeknek hála, a következő évtizedekben közel száz gőzautó állt forgalomba Anglia szerte. Londonban gőzhajtású omnibuszok jártak, egyszerre hét utast szállítottak.
http://www.garazsmagazin.com/kozlekedes-anno/a-gozautok-historiaja

1772 A nitrogént Daniel Rutherford skót orvos fedezte fel, mikor rájött, hogy a levegőből elkülöníthető.
1773 Beszélőgép. Kempelen Farkas találmánya.
1774 Oxigén felfedezése, publikálása. A svéd Carl Wilhelm Scheele az oxigént már 1772-ben előállította MnO2-ból, de nem publikálta. Joseph Priestly függetlenül fedezte fel és közölte 1774-ben!
Neve görög eredetű, a oxys; ’sav’, szó szerint ’heveny’, utalva a savak savanyú ízére és a -genes; ’nemző’ szavak összetételéből származik; mert elnevezése idején még tévesen úgy gondolták, hogy az oxigén az összes savhoz szükséges összetevő. Standard hőmérsékleten és nyomáson az oxigénatomok párosával egymáshoz kötődnek, az így létrejött kétatomos dioxigén (O2) színtelen, szagtalan, íztelen gáz. Ez a molekula a légkör fontos részét képezi, nélkülözhetetlen a szárazföldi élet fenntartásához. Erősen reaktív nemfémes elem, amely más elemekkel könnyen képez vegyületeket (úgynevezett oxidokat), a három legkönnyebb nemesgáz, a hélium, a neon és az argon kivételével. Az oxigén – tömegre vetítve – a világegyetem harmadik leggyakoribb eleme a hidrogén és a hélium után.

1775 A modern út építésének megteremtője Pierre-Marie-Jérôme Trésaguet volt, Franciaországban ő vezette be az ún. rakott-kő alapú útpályát. Bizonyos mértékig a római utak példáját követte.
A Párizs-Orleáns közötti 256 km hosszú út volt az első, amelyet 1556-ban kiépítenek és a középső részén 4,87 m széles, két irányú forgalomra szolgáló kövezett burkolattal látják el.
Fontos esemény volt, amikor Gautier francia mérnök a híd- és útépítési munkák felügyelője 1712-ben könyvet írt. Ebben az útépítés tudományának
alapjait fekteti le. Rámutat többek között a vízelvezetés fontosságára, az oldalesés, az útárkok szükségére. Franciaországban az 1747-ben alapított első mérnökképző Egyetem, az École des Ponts et Chaussées jól képzett útépítő mérnököket nevelt. 1775-ben jelentkezett egy új építésmóddal a francia Tresaguet Csúcsaival felfelé álló alapkőrétegre durva zúzottkövet helyezett, erre apró zúzalék került. Telford Britanniában 1200 km főutat - a Tresagueté-hez hasonló keresztszelvénnyel és kb. 1200 hidat épített. Széchenyi 1832-ben a hidak tanulmányozására Angliába utazott és elsősorban a menni híd alkotójához, Telford-hoz fordult, megkérdezve tőle, hogy a Dunába lehet-e hídpilléreket beépíteni. Telford megnyugtatta Széchenyit, hogy a jól szerkesztett függőhidak nem veszélyesek és a helyesen épített pillérek a még oly hatalmas dunai jégnek is ellenállnak.

A XIX. század derekán nem csak közutaink, hanem a városi utak nagy része is burkolatlan volt. Ekkor Széchenyi István magáévá tette azt a latin mondást, hogy "via vita", azaz: út az élet. Rámutatott, hogy az utak hiánya az ország fejlődésének legnagyobb kerékkötője.
Mac Adam (1756-1836) skót-úttechnikus 1822-ben ismertette útburkolat készítése terén korszakalkotó rendszerét.
-nem alkalmaz kőalapot,
- a 25 cm vastag útburkolatot két vagy három rétegben terített 5-7 cm nagyságú zúzottkőből készíti,
- a zúzottkő szennyezésének elkerülésére azt beépítés előtt átrostáltatta,
- gömbölyű szemű bánya- vagy folyamkavics használatát nem engedte meg.
A burkolatot a szállítójárművek majd az úton haladó tömörítették.
Különös figyelmet fordított a víztelenítésre. 1829-ben Lyonban, 1832-ben Londonban kátránnyal kevert záró-réteget is építettek már a makadám burkolatra.
1837-ben felfedezték, hogy a forró állapotúra hevített természetes aszfalt (Naturasphalt) porítható, majd abból vízzáró aszfaltburkolat építhető.
Belgiumból Amerikába kivándorolt Edward J. De Smedt vegyészmérnök szabadalma „Aszfalt terítések, és betonburkolatok javítása” 1870.május Aszfaltburkolatot, eljárásával 1870-ben építettek elterített és tömörített aszfaltlemez burkolatot.
http://www.epito.bme.hu/uvt/oktatas/feltoltesek/BMEEOUVAI05/ea_01_upsz_tortenet_2015.pdf

1776 Pierre-Simon de Laplace francia matematikus, csillagász és fizikus azt állítja, hogy ha egy tárgyra bármilyen időben ható összes erő ismert, akkor a tárgy jövőbeni viselkedését teljes egészében meg lehet jósolni.
1776 Megjelenik Johann Tobias Mayer német fizikus csillagász kicsi, de jó holdtérképe.

1777 Carl Wilhelm Scheele a Chemische Abhandlung der Luft und des Feuers (A levegő és a tűz kémiai tárgyalása) c. munkájában ismerteti az oxigén előállítására vonatkozó kísérleteit, és azt állítja, hogy a levegő „tűzlevegő”-ből (oxigén) és „tisztátalan levegő”-ből (nitrogén) áll.
1777 A torziós mérleget Charles Augustin Coulomb (sárl ogüszten kulom) francia fizikus feltalálja. 1784-ben tette közzé híres dolgozatát a később róla elnevezett torziós mérlegről, amelyben leírta, miképpen függ össze a mérleg fonalát elcsavaró torziós nyomaték, az elcsavarodás szöge, a fonal hossza és átmérője. Ennek ismeretében a torziós mérleggel igen kis erőket is meg tudunk mérni. Így határozta meg 1785 és 1789 között azt az erőt, amely két pontszerű elektromos töltés között jelentkezik, megállapítva, hogy ez az erő egyenesen arányos a töltések szorzatával, és fordítva arányos a töltések távolságának négyzetével. Ez az elektromosság nagy jelentőségű Coulomb-törvénye. A coulomb az elektromos töltés SI származtatott egysége. Egy coulomb (C) az a töltésmennyiség, amely egy amper (1 A) áramerősség esetén egy másodperc (1 s) idő alatt átfolyik a vezetőn.
1778 Georg Christoph Lichtenberg bevezeti a pozitív ill. negatív elektromos töltés elnevezéseket, valamint a "+" ill. a "-" jelöléseket.
1779 Samuel Crompton gőzgépet használ a szövőszék meghajtására.

1780 Az első magyar nyelvű hírlap – Magyar Hírmondó.
9. sz. Kínában nyomtatás. 1445 körül Guttenberg feltalálja a könyvnyomtatást. 1605 Az első újság, az antwerpeni Nieuwe Tydinghe megjelenése. 1702 Az első napilap, a londoni The Daily Currant megjelenése. 

1781 Az első vashíd - Shropshire grófságban, Coalbrookdale közelében íveli át a Severn folyót.

Az ötlet Thomas Farnolls Pritchardtól származott, aki építész és hídépítő mérnök volt, s emellett a vas megszállottja. Felvetette az építés ötletét egy, a környéken és Walesben vasgyárakkal rendelkező ügyfelének John Wilkinson-nak, aki  bevonta a tervbe a fiatal vasgyárost, III. Abraham Darby-t, akinek nagyapja által alapított jó hírű vasgyára Coalbrookdale-ben volt. Wilkinson üzlettársai is támogatták az ötletet; a későbbi Coalport-porcelángyár egyik alapítója, a Guest dinasztia két tagja, a későbbi dél-walesi Merthyr Tydfilben felállított Dowlais művek létrehozói. Az első, sikertelen kísérletek után 1777-ben sikerült kiönteni a híd bordáit és a fedőlapokat. Pritchard rövidesen meghalt, és a híd további építése Darbyra maradt. 1779-ben néhány hónap alatt felállították anélkül, hogy a Severn folyó élénk hajóforgalmát le kellett volna állítani. A hidat 1781. január 1-jén adták át a forgalomnak, s azonnal nagy érdeklődést keltett. http://mercator.elte.hu/~blaoaat/worldheritage/ironbridge.html

1782 Az elektroszkóp javított változatát Alessandro Giuseppe Volta bemutatta. A dörzsölés hatására elektromosan töltött állapotba került testek külsőleg nem változnak meg. Ránézéssel nem tudjuk megállapítani, hogy elektromosan töltött-e egy test vagy sem. Ennek kimutatására használjuk az elektroszkópot (villamosságmutatót). (szkopein görög szó = látni, nézni).

1783 a francia Montgolfier testvérek hőlégballonja, XVI. Lajos és Marie Antoinette is ott volt, első utasok egy-egy kakas, birka és kacsa. Onnan kapták az ötletet, hogy a kéményből felszálló meleg levegő papír és selyemfoszlányt fenn tart a levegőben.
1784 A nyári időszámítás bevezetését javasolja Benjamin Franklin amerikai diplomata, feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus.
Ő vezette be a pozitív és negatív töltések fogalmát
(Más forrás szerint: Georg Christoph Lichtenberg 1778), valamint felfedezte, hogy a villám is elektromos természetű. 1752-ben egy papírsárkány segítségével kísérletet végzett, aminek következtében létrejött a villámhárító.
Experiments and observations on electricity (Kísérletek és megfigyelések az elektromosságról) c. munkájában (1751) az elektromosságot folyékony halmazállapotú anyagként írja le, továbbá különbséget tesz pozitív és negatív elektromosság között. Megmutatja, hogy az elektromosság magnetizálni és demagnetizálni tudja a vastűket.

Már gyermekkorában kitűntek rendkívüli fizikai és szellemi adottságai. Remekül úszott, ezzel egy időben a természet titkai, és a művészi világ is foglalkoztatta. Újítási, teremtési szándéka megmutatkozott egyszerű kísérleteiben, valamint előbb lírai, majd később egyre inkább prózai írásaiban.
Tizenkét évesen szegődött tanoncként az apja engedélyével a nála kilenc évvel idősebb bátyjához, Jameshez, aki saját nyomdát működtetett.
1728-ban társtulajdonos lett egy nyomdában, és megjelentette a Pennsylvania Gazette és a Poor Richard’s Almanach című folyóiratokat. Szorgalmas és igényes munkájának, és körültekintő gazdálkodásának hála fokozatosan fölé került a konkurenciájának, egyre nagyobb haszonnal működött a vállalkozása.
1743-ban megalapította az Amerikai Filozófiai Társaságot (American Philosophical Society) hogy a tudományos élet képviselői lehetőséget kapjanak a találmányaik megvitatására. Létrehozta az első pennsylvaniai tűzoltó-egyesületet, biztosítótársaságot, egyetemet és kórházat. Megalapított egy Művelődési Kört, amiből valamiből később létrehozta az első „kölcsönkönyvtárat”.
1752. május 10-én Thomas-François Dalibard Franciaországban végrehajtotta Franklin kísérletét 40 láb magas vasrudat használva sárkány helyett, és elektromos szikrákat hozott létre a felhőkből. Franklin június 15-én hajtotta végre híres sárkányos kísérletét Philadelphiában és szintén sikeresen hozott létre szikrákat egy felhőből (nem tudva arról, hogy Dalibard 36 nappal korábban ezt megtette).
1760 Villámhárító rudakat állít fel Philadelphiában.
Franklint a forradalom után megválasztották Pennsylvania kormányzójának, de fizetést nem fogadott el a szolgálatért. 1757-től 1775-ig Pennsylvania teljhatalmú megbízottjaként volt a gyarmatok képviselője Londonban, Angliában. Hosszú időn át igyekezett megakadályozni a fegyveres összecsapást a gyarmatok és az anyaország között, s az ő feladata volt segítséget kérni Franciaországtól a forradalom támogatására. 1776-ban kezdeményezte az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot. Anglia után Franciaországba ment és elérte a katonai szövetség létrehozását Franciaországgal. Ezzel a függetlenségi háború fordulatot vett, és az 1783-as békeszerződésben Anglia elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.
A nyári időszámítás bevezetését is ő javasolta először, még 1784-ben. A tudós az „Egy gazdaságos tervezet” című esszéjében próbált megoldást találni arra a problémára, hogy évszakonként változik a sötét és világos órák száma.
Foglalkoztatta a népnevelés ügye, nem véletlen, hogy az Amerikai Egyesült Államokban nevéhez fűződik az első kölcsönkönyvtár megalapítása. Az ingyenes iskoláztatásnak és a nők oktatásának elkötelezett híve volt. Felismerte az iskolai önképzőkörök fontosságát és az élő idegen nyelvek szerepét
Benjamin Franklin számadása életéről
(részlet)
Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.
Tizenhárom erény címszavába gyűjtöttem mindazt, amit magam elé mint szükségest vagy kívánatost tűztem, majd minden címszóhoz mellékeltem egy rövid utasítást az erény mibenlétéről. Az erény címszavai s a hozzá fűzött címszavak így hangzottak:
·    1. MÉRTÉKLETESSÉG
Ne egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.
·    2. CSÖND
Csak úgy szólj, ha a magad vagy mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.
·    3. REND
Legyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.
·    4. HATÁROZOTTSÁG
Határozz mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg, amit elhatároztál.
·    5. TAKARÉKOSSÁG
Csak úgy költekezz, ha mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.
·    6. SZORGALOM
Ne veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.
·    7. ŐSZINTESÉG
Bántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz, ekképpen szóljál.
·    8. IGAZSÁG
Senkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.
·    9. MÉRSÉKLET
Kerüld a végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.
·    10. TISZTASÁG
Ne tűrd sem tested, sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.
·    11. NYUGALOM
Állj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.
·    12. MAKULÁTLANSÁG
Ritkán élj a kéjjel; céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.
·    13. ALÁZAT
Kövesd Jézust és Szókratészt
Lévén szándékom mindezen erényekből életmódot formálni, úgy véltem, nem volna tanácsos, ha figyelmemet egyszerre osztom meg valamennyi között, hanem egyenként építem őket életembe; s mikor az egyik már véremmé vált, akkor térek a másikra, és így haladok tovább, míg végére nem járok mind a tizenháromnak. Minthogy pedig némely erények előbbi elsajátítása könnyítheti dolgomat a továbbiakban, e célszerűségi sorrend szem előtt tartásával formuláztam meg az erények lajstromát.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Benjamin_Franklin

Benjamin Frankin idézetek:
,,Vagy írj olyat, amit érdemes olvasni, vagy csinálj olyat, amit érdemes megírni.
,,Mivel meg vagyok győződve, hogy Isten a forrása a bölcsességnek, helyénvalónak és szükségesnek tartom sürgősen kérni jóindulatát, hogy megkapjam azt. Erre a célra a következő imádságot fogalmaztam meg napi használatra: "Ó, hatalmas Jóság! Bőkezűen adakozó Atya! Kegyelmes Vezér! Gyarapítsd bennem a bölcsességet, mely feltárja a legmélyebb érdeklődésemet. Erősítsd meg az elszántságomat, hogy gyakorlatban megvalósítsam mindazt, amit a bölcsesség felkínál nekem. Fogadd el más gyermekeidért végzett jóakaratú szolgálatomat, mert csak így tudok válaszolni jóságod bizonyítására, amit felém állandóan tanúsítasz.
Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött.”
,,A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek.”
,,Aki úgy gondolja, hogy a tanulás drága, próbálja ki, milyen a tudatlanság.”
,,Egy bölcs ember mindig beismeri a hibáit, hogy a barátait megnyugtassa.”
,,A jól megcsinált dolog jobb, mint a jól elmondott.”
,,Csak olyat beszélj, ami mások vagy a magad hasznára lehet; kerüld el az üres fecsegést.”
,,Senkiről sem akarok rosszat mondani, és minden jót el akarok mondani, amit bárkiről tudok.”
,,Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók és azok, akik mozdulnak.”
http://www.citatum.hu/szerzo/Benjamin_Franklin/3

1785 A gőzerővel hajtott vetélős mechanikus szövőgép Edmund Cartwright szabadalma. Vízzel hajtott modelljét 1788-ban mutatta be. A legrégebbi szövőállvány Egyiptomban került elő és eredetét i. e. 4400-ra teszik. A szövés művelete már azt megelőzően is évezredek óta ismert volt – eredetét a régészeti kutatások az i. e. 9.–8. évezredre teszik. A már nem emberi erővel működtetett, ún. mechanikai szövőgépre vonatkozó elképzelés 1678-ból maradt ránk, bár nem készült el. 1733-ban találta fel John Kay a vetélőt, melyet a benne elhelyezett vetülékfonallal együtt a szövő viszonylag nagy sebességgel tudott átjuttatni a szádnyíláson. Találmánya jelentős mértékben meggyorsította a szövetkészítést. 1725-ben a francia Bouchon és 1728-ban az angol Falcon találmányai segítették a félautomata szövőszékek elkészítését. Vaucanson 1741-ben találta fel a lyukkártyás szövőszéket, amely aztán feledésbe merült. Richard Arkwright már vízzel működtette 1768-ban szabadalmaztatott fonógépét. 1779 Samuel Crompton gőzgépet használ a szövőszék meghajtására. 1805-ben pedig munkába állt az első automatizált lyukkártyás vezérlésű szövőszék, a szerkezet lehetővé tette a bonyolultabb minták automatikus gyártását, feltalálója Joseph Marie Jacquard.

Az ókori Európa népei (így a görögök, germánok) súlynehezékes függőleges szövőszéket használtak. Időszámításunk kezdetén Rómában is még ezzel szőtték házilag a rituális toga virilist, de a rabszolgák hadával üzemszerűen előállított szöveteket már két keresztfás (a fonalsúlyokat keresztfával helyettesítő) függőleges szövőszéken készítették. Ilyen szövőszékeket használtak Egyiptomban az Újbirodalomban, az ókori Egyiptomban volt azonban egyszerű vízszintes szövőszék is. – A lábítós szövés a keleti (kínai és hindu) szövési technikából alakult ki. Elő-Ázsiában a 4–6. sz.-ban a szövőszéken a fonalsíkot lábbal mozgatott nyüsttel választották szét, s a keresztszál leverésére lengő borda szolgált. A 6. sz.-ban Bizáncban már lábítós szövőszéket használtak. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-216.html

1785 Az első használható cséplőgépet Andrew Meikle találta fel a gabona pelyvájának gyors eltávolítása érdekében.
A cséplőgép olyan mezőgazdasági gép, amelyet a gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab, rizs, köles, cirok), esetleg a cséplőszerkezet átalakításával egyéb kultúrnövények (napraforgó, kukorica, hüvelyesek, herefélék, fűfélék stb.) magjának kinyerésére, tisztítására és osztályozására használnak.
A hagyományos szemnyerési módokat, az állati erővel végzett nyomtatást és a cséphadaróval művelt kézi cséplést a 19. században kezdték el tömegesen felváltani a különböző gépi cséplési eljárások. A skót Andrew Meikle 1785-ben készítette el verőléces cséplődobját, mint a cséplőgép ősalakja, ezt követően több angliai gyárban megindult az állati erővel üzemeltetett szerkezet gyártása, így el tudott terjedni egész Európában. 1831-ben az amerikai Samuel Turner fejlesztette ki a szöges rendszerű gépi cséplést, Szerkezetét 1831-ben New-Yorkban szabadalmaztatatta, s mely mai napig az u. n. amerikai vagy szeges rendszerű cséplőkészüléket képezi, elterjedése az 1851.-i londoni kiállítással kezdődik. Európában a verőléces rendszer terjedt el és fejlődött ki jobban, Amerikában a szeges. A cséplőgépek tömeges elterjedésére azt követően került sor, hogy a szerkezet meghajtásáról 1849 után gőzgép gondoskodott. Az első gőz-cséplőgép 1852-ben Angliából került Törökbecsére és ezzel megkezdődött a lóhajtású cséplőgépek visszaszorulása. Térhódítását mutatja, hogy 1861-től magyar gyárak is készítettek cséplőgépeket, de ekkor még az ország legnagyobb részén kézi cséplés (→ csép) és → nyomtatás folyt. http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A9pl%C5%91g%C3%A9p

1786 A világ első műszaki-tudományos konferenciája - Born Ignác - Selmecbánya mellett.
Born Ignácnak az abszolút világhírt a nemesfémek amalgámozására vonatkozó találmánya jelenti. A problémát az okozta, hogy az addig alkalmazott eljárásnál nagyon alacsony volt a nemesfém-kihozatal, viszont nagy volt az ólom felhasználás (éves szinten 26 tonna ezüst kinyeréséhez 644 tonna higanyt használtak fel), valamint a tüzelőanyag-szükséglet. A laboratóriumi kísérleteket Bécsben végezte, az üzemi kísérleteket a Selmec melletti Szklenón folytatja az Akadámia tanárainak segítségével. Ennek az üzemnek a bemutatására hív meg 1786 szeptemberében 27 szakembert 8 országból. Ezt az alkalmat tekintjük ma a világ első műszaki-tudományos konferenciájának. Ezt az alkalmat tekintjük ma a világ első műszaki-tudományos konferenciájának. Ezen a tanácskozáson Born kezdeményezi a "Societat der Bergbau-Kunde", a bányászati társaság megalapítását, mely az első nemzetközi tudományos szakegyesület és amelyhez amerikai szakemberek is csatlakoztak. http://joszerencset.hu/eletrajz/born_ignac.htm

1787 a mechanikus ébresztőórát az amerikai Levi Hutchins szerkesztette meg, amit 1847-ben továbbfejlesztve a francia Antoine Redier szabadalmaztatott. Az első beállítható ébresztőórák a 15. században Európában jelentek meg, de ezek a modellek még nagyon különbözőek voltak a ma ismert óráktól.

1788 Kempelen Farkas benyújtja gőzgép-szabadalmát. Találmánya volt a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép, amelyet a bécsi Stubentornál állítottak fel. Buda vízellátásának javítására vízemelőt tervezett két szivattyúval. A Duna partján fúrt kutakból a mai Várbazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet. Kempelen megszerkesztette a gőzturbina ősét és 1788-ban benyújtotta találmányát II. József császárhoz. http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/nagyjaink-kempelen-farkas/

1789 Az anyagmegmaradás törvénye - Antoine Laurent Lavoisier (lavoázié), híres francia fizikus és kémikus. Kísérletek után Lavoisier rájött, hogy a kísérletek során sem anyag nem vész el, sem nem keletkezik a semmiből, az anyagok összmennyisége változatlan marad. Robert Boyle, sok más tudóshoz hasonlóan úgy gondolta, hogy a súlynövekedés a kémiai kísérlet során „keletkezett”. 1781 tavaszán Lavoisier felesége angolból lefordította Robert Boyle angol tudós egyik kísérletének leírását, s ennek hatására kezdett Lavoisier ezírányú kísérletekbe, majd jutott a híres megállapítására.
Kutatása megcáfolta az addig érvényben lévő flogisztonelméletet. 1789-ben kémiai szövegkönyvében megállapította az anyag megmaradásának elvét: Természetes vagy mesterséges eljárások során semmi sem teremtődik, axiómának tekinthetjük, hogy minden eljárásnál ugyanaz az anyagmennyiség van az eljárás előtt és az után.
Lavoisier volt az első, aki felfedezte a víz vegyület voltát, mely oxigénből és hidrogénből áll.
A modern kémia atyja, aki kísérleteivel bebizonyította, hogy az égés oxigénelvonással jár, illetve megállapította a víz összetételét, és meghatározta a kémiai elem fogalmát.
1771-ben feleségül vette a csupán 13 éves, gazdag családból származó Marie-Anne Pierette Paulze-ot, ami lehetővé tette számára, hogy egy nagy laboratóriumot rendezzen be, ahol felesége is szívesen kísérletezett, vezette a labor jegyzőkönyvét és tudományos műveket fordított. A „szívek és elmék találkozása”  Madame Lavoisier megtanul angolul, hogy pl. Priestley munkáit lefordíthassa és rajzolás terén is képzi magát, hogy illusztrálhassa férje munkáit.
1774-ben Lavoisier megismerte Joseph Priestley angol kémikust, aki a higany-oxid és kálium-nitrát elégetésekor megállapította, hogy gázok keletkeznek, melyeket ő „tűzlevegőnek” nevezett. Ettől indíttatva Lavoisier felfedezte saját kísérletei révén, hogy ezeknél a gázoknál egy olyan anyagról van szó, mely a levegőnek és a víznek alkotó eleme. Ezt az anyagot elnevezte Oxygenium (oxigénnek) és kidolgozta az oxidáció elméletét. Az oxigén felfedezésével bevezette az oxidáció fogalmát: az elemeknek az oxigénnel való vegyülését oxidokká.
1783-ban értesült Lavoisier arról, hogy Angliában Henry Cavendish a vizet két gázrészre bontotta. Megismételte a kísérletet, majd a gázokból ismét vizet nyert és ennek alapján felállította a következő tézist:
Mindkét légnemű elégetése és azok átalakulása vízzé úgy, hogy a súlyuk összege megegyezik, nem hagynak kétséget afelől, hogy ez az anyag, melyet eddig elemként kezeltünk, összetett anyag.
1766-ban aranyérmet kapott Párizs közvilágításának fejlesztéséért és már 25 évesen a Francia Akadémia tagjává lett. http://hu.wikipedia.org/wiki/Antoine_Lavoisier
1790 Kovaszerszámokat fedez fel John Frere angol archeológus, amelyekről feltételezi, hogy ősemberek készítették. Csak 1846-ban tudja Jacques Boucher de Crèvecœur de Perthes (zsák busé dö krevkör de pert) meggyőzni tudóstársait, hogy az emberek valamikor nagyon régen kovaszerszámokat használtak.

1791 Camembert sajt - Marie Harel, a normandiai francia tejtermelő és sajtkészítő parasztasszony egy pap Charles-Jean Bonvoust tanácsai alapján - együtt. Bár már előtte és létezett azon a vidéken híres sajt, s úgy tartják, hogy ő fejlesztette ki a nyers tehéntejből készült sajtot borító jellegzetes és ehető penészburkot.
1791 Franciaországban javaslatot tesznek a metrikus rendszer bevezetésére.
1792 A szemafort Claude Chappe francia feltaláló feltalálja, egy optikai rendszert üzenetek továbbítására. 1792-ben mutatta be társaival közösen fejlesztett, a gyakorlatban is jól használható szemaforrendszerét, ami hamarosan behálózta egész Franciaországot.
1792 A kőszéngáz-világítást William Murdock skót feltaláló, mérnök feltalálja, és háza világítására használja.
1793 Jean-Baptiste Lamarck francia természettudós, akadémikus, azt mondja, hogy a kövületek valaha élt organizmusok maradványai.  
Darwin előfutára az élővilág evolúciós magyarázatát illetően. Ő volt az első, aki szakított a régi fajfogalommal és a fajok változatlanságáról szóló dogmával és az állatvilág keletkezését a lassú, fokozatos fejlődéssel magyarázta és így őt tekinthetjük a leszármazás tanának megalapítójául, vagy a francia Darwin gyanánt. Darwin evolúciós elméletével szemben, Lamarck úgy vélte, hogy az evolúció a környezet, és az élőlény közös eredménye. Hitt a szerzett tulajdonságok öröklődésében, hogy az élőlény a környezeti hatásra válaszul alakít ki bizonyos vonásokat, és azt átörökíti utódaiba is. Lamarck nézetét kezdetben lelkesen fogadta a tudomány, de végül elutasította. http://hu.wikipedia.org/wiki/Jean-Baptiste_Lamarck
1794 Gyapot magtalanító gépet Eli Whitney amerikai feltaláló szabadalmaztatta. Az addigi napi másfél kilós kézi teljesítmény helyett 50 kilós volt a teljesítménye. (A pamut a gyapotnövény magházát burkoló finom szőrzet szála. A gyapotszálat a leszedést és magtalanítást követően nevezzük pamutszálnak.)

1795 A modern grafitceruza. A francia festő és feltaláló Nicolas-Jacques Conté szabadalmaztatta.
A latin cerussa szó ólomfehér-et jelent, s így nevezték a ceruza ősét, az ólomvesszőt. Később az ólom helyett írásra-rajzolásra ónvesszőt - magyarul író-ónt (írón).
A régebbi korok írószerei fémezüstből vagy ólomból, faszénből vagy krétából faragott írószerszámokból álltak. A szén egy származékát, a grafitot egy ismeretlen személy Anglia Seathwaite-völgyében fedezte fel.
1564-ben, és rövidesen megjelentek az első ceruzák is a félszigeten.
A nürnbergi városi krónika szerint az első grafitceruzát 1662-ban bizonyos Friedrich Staedtler találta fel.
1761-ben Kaspar Faber, a Faber-Castell cég alapítója, az asztalos Nürnberghez közeli Steinben egy ceruza műhelyben helyezkedett el, majd saját ceruzákat gyártott, melyeket a felesége adott el a nürnbergi piacon - majd saját műhelyt nyitott, és a nevével fémjelezett termékei mai napig forgalomba vannak. Majd Hardtmuth osztrák és Conté francia kutatók újításai forradalmasították a ceruzagyártást. A modern grafitceruza feltalálója Nicolas-Jacques Conté a normandiai Aunou-sur-Orne-ban egy elszegényedett földbirtokos fiaként született. A művészetek iránt élénken érdeklődő, ügyes kezű Conté eredetileg portréfestésből élt, később mégsem képeiről, mint inkább a találmányairól vált ismertté. Conté-t a feltalálás folyamatában elsősorban felesége inspirálta, az új eszközökkel állítólag csak nejét akarta elkápráztatni.
Nicholas Conté francia feltaláló jött rá elsőként arra, hogyha a grafitport agyaggal összekeveri, akkor az így kapott anyaggal könnyebben és szebben lehet írni, továbbá azt is megfigyelte, hogy a keverék arányainak változtatásával a ceruza keménységén is lehet változtatni. Counté a találmányát, a grafitceruzát először 1795-ben szabadalmaztatta és ő is egy fából készült foglalatba helyezte a grafit és az agyag kiégetett keverékét.
Ezzel a technikával ma is, bármilyen keménységű ceruzát elő lehetett állítani, amely a művészek és a rajzolók számára is igen hasznos.
1790-es évek – a ceruza tömeggyártás folyamatának kifejlesztése és szabadalmaztatása.
1858 – az első, radírvéggel ellátott ceruzák megjelenése.
Az 1910-es években találta fel Tokuji Hayakawa a nikkelborítással rendelkező töltőceruzát. Hamar népszerűségre tett szert, mert kényelmesen használható, tartós darab volt. 1942-ben alapította meg gyárát az Electric Industry Co.-t, amely Sharp Corporation néven vált ismertté.

1796 A betegségek megelőzését célzó védőoltás ötlete.
Egy brit gyermekorvos Edward Jenner megfigyelte, hogy a tehénhimlővel (latin variolae vaccinae, a latin vaccīnusból, vacca = tehén) fertőzött tehenészek nem kapják el az emberi himlőt. Már addig is köztudott volt, hogy azok a fejőnők, akiknek kezén tehénhimlős elváltozás alakult ki, védettek voltak az emberi himlő ellen. Jenner volt azonban az első orvos, aki ezt a felismerést nem csupán elfogadta, mint ismert tényt, hanem hasznosítani is akarta. Kísérletezés közben azt fedezte fel, hogy a tehénhimlő vírust a bőrre karcolva védettség alakul ki a halálosabb fekete himlő ellen. Ezzel Jenner "feltalálta" a himlő elleni oltóanyagot: az egészséges személyt tehénhimlővel fertőzte, az oltás hatékonyságáról pedig bizonyosságot szerzett azzal, hogy az oltott személyben a valódi himlőváladék nem okozott megbetegedést. (1798 Jenner közli, hogy előállította a himlő elleni vakcinát). A felfedezés utáni tíz éven belül a himlő elleni oltás Európa-szerte megkezdődött. Angliában csak 1840-ben fogadták el az első oltási törvényt, - de már 1799-ben megnyílt Londonban az első himlőoltó intézet - azt követően, hogy egy három évig tartó nagy himlőjárványban több mint 41 000 beteg halt meg. Dr. Jenner az eljárást a tehénhimlő latin neve (vaccinia) után "vakcinációnak" nevezte el. Ezzel alapozta meg a vakcinológiát, amelyik a történelem egyik legfontosabb emberi felfedezése. http://anyuci.hu/cikkek/az-oltas-tortenete-1341.html
A védőoltás (vakcina) gyöngített vagy elölt kórokozókat, azok részeit vagy kész ellenanyagot tartalmazó készítmény. Beadásának a célja a szervezet specifikus ellenállásának fokozása. A védőoltások beadása után a szervezetben védettség alakul ki az adott betegséggel szemben. Magyarországon 1931 és 1941 között még csak a diphteria (torokgyík) ellen oltották a gyermekek egy részét. Védőoltások nélkül évente 57 097-en betegedtek meg és 2 512-en haltak meg olyan betegségekben, amelyeket ma védőoltással meg lehet előzni. Az orvostudomány leghasznosabb, legtöbb emberéletet megmentő ágának tartják a vakcinológiát. Mára 26 potenciálisan halálos betegség előzhető meg oltásokkal.
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9d%C5%91olt%C3%A1s

1797 Esztergagép. Henry Maudslay angol mechanikus megépítette a mai esztergák prototípusának tekintett esztergagépet, amelynek már vezér- és vonóorsója is volt. Maudslay esztergáját már nem fából építette, mint azt eddig tették, hanem vas alkatrészeket alkalmazott az új konstrukciónál. Ezen a gépen már nemcsak a munkadarabot lehetett rögzíteni, hanem a forgácsolást végző szerszámot is. Mivel ennek a gépnek már volt vezérorsója, ezzel meneteket is lehetett vágni. 1678 - 1680 Joseph Moxon megírta az Esztergályozás művészete című könyvét. 1701-ben - Lyonban - jelent meg Charles Plumier műve a "L'art de tourner" (Az esztergálás művészete), amelyben részletesen leírja a fémesztergálást és gépeit. Ebből a műből tudhatjuk, hogy már a XVII. században biztosan esztergáltak fémeket. http://www.szerszamgepgyartas.hu/hun/machines/eszterga_2.htm

1797 Megalapították a világ első narancslekvár üzemét.
A híres „James Keiller & Son Dundee” narancslekvár a 18. század vége felé született – tulajdonképpen szükségből. Akkoriban egy Sevillaból induló spanyol kereskedőhajónak ki kellett kötnie a skóciai Dundee-ban, mert egy közelgő vihar megakadályozta a további útját. A hajó már nem teljesen friss keserűnarancsot szállított, amit aztán a legénység csekély összegért eladott. A vevő, John Keiller aztán odaadta a szerzeményét a feleségnek, Janetnek (1735-1813), aki aztán apróra vágta és rengeteg cukorral felfőzte, mert a gyümölcs nyersen élvezhetetlen volt. Az eredmény az első narancslekvár lett, melyet aztán Janet Keiller az édességboltjában árult olyan nagy sikerrel, hogy a Keillerek 1797-ben megalapították a világ első narancslekvár üzemét Dundee-ban. A fiuk, James Keiller után nevezték el. https://www.drhauschkabolt.hu/help/h-25/Szeptember-A-keserunarancs/

1798 Papírgyártás gépesítése. Nicolas Louis Robert gépesíti a papírgyártást a franciaországi Essonnes-ban.
Régen a kínaiak bambuszkéregből készítettek keskeny lapocskákat, amelyre tussal festették felülről lefelé írásjegyeiket. Hosszabb írásműveiknél a bambuszlapocskákat zsinórral egymáshoz kötötték. A bambuszból vagy falapocskákból készített könyvek kezelése elég nehézkes volt. Kr. u. 105-ben a papír feltaláló Caj Lun Ho-ti kínai császár magasrangú hivatalnoka javasolta, hogy a nehéz bambusztábla és a drága selyem helyett a találmányára az olcsó papírra írjanak. A papírkészítés az észak-afrikai arabok - korabeli szóval élve mórok- közvetítésével került Európába. Az első európai papírmalmokat az Ibériai-félszigeten alapították. A valenciai tartományban, Xativa városában működő papírkészítő műhelyt már az 1056-ból származó feljegyzések megemlítik. Hazánkban Károly Róbert állt ki először amellett 1310-ben, hogy a hivatalos dokumentumok papíralapúak legyenek, feltehetően gazdasági okokból kifolyólag. Első ismert, papírra írott oklevelünk Gentilis bíboros, Pozsonyban, 1310. május 1-én kelt oklevele. Ekkor még csak import papírt használtak a Magyar Királyság területén, az első papírmalom Lőcsén, 1515 körül létesült. A papírkészítésnek évszázadokon át kizárólagos nyersanyaga - Kínát kivéve szinte mindenütt - a rongy volt. A rongy helyettesítésének gondolatát Réaumur, a híres természettudós is felvetette. 1719-ben a párizsi akadémián tartott előadásában, valamint a rovarok történetével foglalkozó művében rámutatott arra, hogy vannak a természetben tapasztaltabb papírkészítők, mint az emberek. A darazsak fészkeik burkolatát évezredek óta szürkésfehér, vízálló, papírszerű anyagból készítik oly módon, hogy az összegyűjtött és nyelvükkel lesimított növényi rostokat egymás mellé helyezik, nemezelik. Franciaországban az 1780-as évek óta foglalkoztak a szalmapapírral. Az első nem rongyból (füvekből, hársfakéregből és egyéb növényi anyagokból) előállított papírra nyomtatott könyvecske Franciaországban jelent meg 1784-ben. Ebben az időben Angliában is egyre nagyobb mértékűvé vált a rongyhiány. Az angol tudományt, ipart és kereskedelmet támogató társaság már 1778-ban tíz guinea jutalmat tűzött ki annak a részére, aki a legnagyobb mennyiségű - de legalább 10 rizsma -, legjobb minőségű és legjobban felhasználható növényi anyagból készült papírt előállítja. Ezt a díjat Thomas Graeves nyerte el, aki mályvaszárból valamint fakéregből készített papírt. Didot támogatásával 1798-ra elkészült Robert modellje, amelyre 1799-ben szabadalmat is kapott. A találmány lényege a végtelenített szita volt, amely két, egyirányban forgó henger között kifeszítve haladt. A rostpép a szita egyik "végén", vagyis az egyik henger felett ömlött be, a szitán szétterült, a víz egy része a szita lyukain az alatta levő kádba folyt, a rostokból pedig az előrehaladó szitapályán kialakult a nedves papírlap. A szita másik "végén" préshengerek további jelentős mennyiségű vizet sajtoltak ki a nedves papírlapból, amely ezáltal annyira összefüggővé vált, hogy a szitáról le tudták választani. A tökéletesítést már nem Robert végezte el. Szabadalmát eladta Didot-nak, akitől az angol Fourdrinier testvérek szerezték meg. A találmány végül a kiváló gépszerkesztő, az angol Byran Donkin közreműködésével nyerte el végleges formáját. http://www.szegedbolcsode.eu/fckeditor_upload/papir_mk.rtf

1799 Wilhelm von Humboldt porosz államférfi, korszakalkotó nyelvész, esztéta - Alexander von Humboldt német természettudós és utazó bátyja -. megfigyeli a Leonidáknak elnevezett, évente november közepén visszatérő meteorrajt.

1799 A „Thermolámpa” nevű gázvilágítási eljárásra Philippe Lebon francia gépészmérnök szabadalmat kap.
1800 Az elem őse, az egyik legrégebbi áramforrás – Volta-oszlop.

1800. március. 20. - Volta nyilvánosságra hozza, hogy az elektromosság új forrására talált, amely folyamatosan képes elektromosságot termelni. Ezt róla nevezik el Volta-oszlopnak.

Alessandro Volta, Galvani kortársa. Úgy gondolta, hogy az elektromosságot a két különböző fajtájú fém és az őket összekötő folyékony anyag hozza létre. Ezt nevezzük érintkezési elektromosságnak. Hatása gyengébb a dörzselektromosságnál, de tartósabb. Elméletét alátámasztva 1799-ben megalkotta híres oszlopát, amelynél egyszerűen egymásra helyezett réz és cinklemezek közé nedves kartonpapírt tett. Ezt nevezzük galvánelemnek. Az így készített elemeket egymásra téve mint egy oszlop, a hatás sokszorozódik. A Volta-oszlop teremtette meg az elektromos áram úttörését, ugyanis a dörzselektromos gépek nem tudtak hosszú időn át töltéseket adni. http://www.energiasuli.hu/felsosok/tudastar/az_aram_tortenete_es_hosei

1800 William Nicholson és Anthony Carlisle felfedezte, hogy a víz felbontható részeire. Ezüst- és czink-korongocskákból összeállított galván-oszlop áramát vízen átvezetvén, az oszlop negatív sarkától kiinduló vörösréz-drót végén gázbuborékokat pillantottak meg, melyeket hidrogénnek ismertek fel; a másik drót rohamosan oxidálódott. Réz helyett platinát alkalmazván, melyet az oxigén nem támad meg, a pozitiv sarkon ez utóbbi gáznak buborékai is megjelentek. Röviddel ezután Ritter is felfedezte ugyanezt a hatást tőlük függetlenül. Már 1789-ben volt vízfelbontási kísérlet.
1800 A mintás szövés mechanizmusa Joseph Marie Jacquard találmánya (1801-ben mutatja be).

1801 Megjelenik Johann Elert Bode német csillagász Uranographia (A csillagos ég leírása / Csillagtérképek) című égi atlasza 17 240 csillagról és planetáris ködről.
1801 Az első aszteroidát, a Cerest Giuseppe Piazzi itáliai csillagász, matematikus és teológus felfedezi. Aszteroida a törpebolygónál kisebb, szabálytalan alakú, szilárd anyagú égitest, mely csillag körül kering
1801 Johann Wilhelm Ritter német fizikus ezüstkloriddal dolgozva felfedezi, hogy létezik sugárzás a látható fény spektrumán túl is (ultraibolya sugárzás).
1802 Johann Wilhelm Ritter megépítette az első elektromechanikus cellát.
(Az akkumulátor energiatároló berendezés, amely töltéskor a bevezetett villamos energiát vegyi energiává alakítja át, vegyi energia formájában huzamosabb ideig tárolni tudja, majd kisütéskor villamos energiává alakítja vissza. Az akkumulátor közvetlenül csak egyenfeszültség tárolására, szolgáltatására alkalmas.
)

1802 k. Konzerv. Élelmiszerek légmentes tartóedényekben történő tartósításának ötletén Nicolas Appert francia cukrászmester gondolkozott. Appert kísérleteinek nagy lendületet adott a francia belügyminisztérium 1795-ös pályázata: ez 12 ezer frankot ígért annak, aki megoldja a francia hadsereg élelmiszer-ellátási problémáit. Appert 1802 őszén a Párizshoz közeli Massyba költözött, ahol kisebb üzemet nyitott termékei előállítására és forgalmazására. A francia haditengerészek 1807-ben már rendszeresen és nagy mennyiségben fogyasztották Appert tartós ételeit.1810-ben állítólag személyesen Napóleontól vehette át a tekintélyes pénzdíjat, mi több, az Emberiség Jótevője megtisztelő címet is. Bryan Donkin és John Hall 1813-ban megnyitották a történelem első komoly, a mai konzervekhez már hasonlító dobozokat gyártó üzemüket. (Egy más forrás szerint az első konzerveket a holland hadsereg megrendelésére gyártották 1772-ben.) 1765 Lazzaro Spallanzani olasz biológus az étel tartósítására azt javasolja, hogy légmentesen lezárt tartályokban tárolják azt.
A konzervnyitót 1858-ban az amerikai Ezra J. Warner találta fel, de az angol Robert Yeates is azt állította, hogy ő a konzervnyitó feltalálója (1855). Kezdetben az amerikai katonák használták az amerikai polgárháború idején és csak később lett népszerű, amikor ingyen adták a konzerv marhahúshoz. 1870 -ben William Lyman kidolgozta a vágókerékkel ellátott konzervnyitót. 1959 Az első könnyen nyitható doboztető easy-open  technológia húzógyűrűs megoldás Ermal C. Fraze elképzelése alapján készült. http://mult-kor.hu/20021030_ketszaz_eves_a_konzerv

1802 Az ékírás megfejtése Georg Friedrich Grotefend, 27 éves korában fogadásból vállalkozott az ékírás megfejtésére.

1803 Lóvasút személyszállításra
A vaspálya jelentős tömegű áru mozgatását tette lehetővé, amihez 1767 körül kezdtek lovakat használni. A lóvasút előnye a szekerekhez képest a kisebb gördülési ellenállás miatt a nagyobb terhelhetőség volt, illetve a nedvességtől független használhatóság. A közforgalmú lóvasutak korai közúti vasutak voltak. Személyszállításra 1803-ban használta először a Surrey Iron Rail nevű társaság, amely Dél-Londonban indított menetrendszerű lóvasútjáratokat. Magyarországon először 1827-ben a Pest-Kőbánya között próbálták ki a lóvasúti technikát, de a kísérleti üzemet 1828-ban felszámolták. Ez volt az ún. lebegő vasút, azaz a lovak a kocsikat nem egy a földre lefektetett sínpályán vontatták, hanem az építőanyagot szállító kocsik egy pilonokon álló, gerendákkal, kötelekkel megerősített szerkezeten gurultak. A vállalkozás teljes csőd volt, az olcsó puhafából épített fapálya nem bírta a terhelést. Az első lóvasút Pesten 1866. július 30-án indult el a Váci úton. Margit-szigeten 1927-ben szüntették meg az utolsó lóvasútat. http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%B3vas%C3%BAt

1804 A világ első gőzmozdonya az első próbautat 1804. február 21-én tette meg. A tíz tonnányi vasáruval, hetven utassal és öt üres vagonnal terhelt mozdony a mintegy 16 km-es utat Pen-y-Darenből valamivel több mint 4 óra teljesítette, közel 4 km/órás átlagsebességgel. A vaspálya azonban nem bírta a gőzmozdony tömegét, a hét tonnás gép alatt a korabeli öntöttvasból készült sínek nagy számban széttörtek, három út után a gőzmozdonyt átalakították álló gőzgéppé. Richard Trevithick már előtte és utána is kísérletezett gőzmozdonyokkal, de nem ért el átütő sikert, ezért gőzgépeket tervezett később.

1805 Joseph Louis Gay-Lussac fracia fizikus, vegyész bebizonyítja, hogy a víz térfogat szerint két rész hidrogénből és egy rész oxigénből áll, továbbá hogy más gázok is egész arányú összetételeket alkotnak.
1805 Franz Joseph Gall osztrák orvos, anatómus a Uber die Verrichtungen des Gehirns (Az agytevékenységről) c. munkája helyesen mutatja meg, hogy az agy különböző részei különböző funkciókat látnak el, helytelenül állítja, hogy az agyat tanulmányozni lehet az emberi koponya alakjának vizsgálatával (később frenológia néven válik ismertté).
1806 Louis Nicolas Vauquelin és Pierre Jean Robiquet francia tudósok elkülönítik az aszparaginsavat, amely az első felfedezett aminosav.

1807 az amerikai Robert Fulton gőzhajója a Clermont a Hudson folyón 240 km-ert 32 óra alatt, 1800-ban Napóleon támogatta tengeralattjáró tervét, de a Nautiliust mindig meglátták.

Pyroscaphe (1783): Különféle sikertelen eredmények után Jouffroy d'Albans figyelemre méltó eredményt ért el a gőzhajóépítés történetében. Gőzösét sikerrel mutatta be a Sâone folyón, az Akadémia mégis kedvezőtlen elbírálásban részesítette, így nem került forgalomba. Charlotte Dundas (1801): A hajót tervezője vontatóhajónak szánta. A gőzhajtással működő hajó a Pyroscaphe sorsára jutott. A hajó kitűnően működött, de attól tartottak, hogy a hullámverés, amit a lapátkerekek keltenek, rongálni fogja a kikötő partját. Ezzel a kifogással megakadályozták használatba vételét. Clermont: 1807 Az első gőzhajóként nyilvántartott hajó Fulton tervei alapján épült meg.
1819 A Savannah volt az első gőzhajó, amely átszelte az Atlani-óceánt (három árbocos hajó volt). 1822 Az első vasból készült gőzhajó, Aaroon Manby útja. Syrius volt az első hajó, amelyik kizárólag gőzhajtással, vitorla nélkül kelt át az óceánon 1838. Syrius, Great Western (1938) az első személyszállító gőzösök, a Syrius 3 nappal hamarább indult. Britannia (1840) Samuel Cunard gőzhajója, amellyel megindította a menetrendszerű személy- és postaforgalmat Európa és Észak-Amerika között. Bár a Britannia vitorlákkal is fel volt szerelve, gőzgépe tette lehetővé az indulás és az érkezés idejének pontos betartását. http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=19817402&t=9011160

1808 A kalciumot Humpry Davy angol kémikus, fizikus, feltaláló felfedezi.
A kalcium kémiai elem. Puha, könnyű fém, mely az alkáliföldfémek közé tartozik. A földkéregben előforduló elemek közül az ötödik leggyakoribb. Hevesen reagál oxigénnel és vízzel, ezért a természetben csak vegyületei fordulnak elő. Mint biogén elem, minden élő sejt egyik építőköve. Az egyik legnagyobb mennyiségben előforduló fém a szervezetben. A kalcium rendkívül fontos szerepet tölt be az élő szervezetekben, elsősorban a sejtfolyamatokban, így az egyik leggyakoribb fém az élő szervezetekben. Számos kémiai elem felfedezője - Davy felfedezései közé tartozik klór, a jód, a nátrium, a kálium és a nátrium-hidroxid.
1807-ben rájött, hogy a lúgok vegyületek, s elektrolízissel előállította a káliumot és nátriumot.
A következő évben hasonló módon a kalciumot, stronciumot, báriumot és magnéziumot sikerült fölfedeznie.
1812-ben lovaggá ütötték, s asszisztensével, Michael Faraday-vel európai körútra indult a vulkáni tevékenység tanulmányozása végett. Franciaországban Napóleontól kitüntetést vett át (annak ellenére, hogy országaik háborúban álltak!). A róla elnevezett biztonsági bányászlámpa, a Davy-lámpa kifejlesztője.
1809 Humphry Davy kifejleszti az első elektromos fényforrást, egy ívlámpát. A kifejlesztett biztonsági lámpa tehát az ő nevét kapta, annak ellenére, hogy George Stephenson szintén magának követelte a fölfedezésének érdemét. A lángot körülvevő kettős fémháló elvezeti a hőt és így nem alakul ki gyulladási hőmérséklet. Rájött, hogy robbanás csak bizonyos metán:levegő aránynál következik be, ezért szellőztetéssel megelőzhető.

1810 Gőzzel hajtott nyomdagép. Frederick König szász nyomdász találmánya. A fiatal Koenig matematikai és mechanikai tehetsége már korán megmutatkozott. 1790-ben a nagy tradíciókkal rendelkező Breitkopf & Hartel könyvnyomdánál kezdett el könyvnyomdásznak tanulni. A nyomdagépek iránti érdeklődése meghatározta Koenig további életútját. 1812-ben Koenig feltalálta a hengeres gyorssajtót, ami forradalmasította a könyvnyomtatást. Ez tulajdonképpen a korábbi találmány továbbfejlesztett változata volt. A londoni Times kiadta a világ első hengeres gyorssajtóval nyomtatott újságát. König találmányát először a The Times alkalmazta 1814-ben (óránként 1100 nyomás); 1846 Richard Hoe – rotációs nyomdagép (óránként 10-12 ezer nyomás)

1811 Amedeo Avogadro olasz fizikus szerint azonos hőmérsékleten és nyomáson a különböző gázok egyenlő térfogataiban azonos számú molekula van (Avogadro-törvény).

1812 Rotációs sajtógép. Friedrich Koenig és Andreas Bauer (Anglia).
A nyomdatechnika fejlődésében fontos szerepet játszott a rotációs gép feltalálása. A találmány a sajtó szerepének addig elképzelhetetlen növekedéséhez vezetett, hiszen a kinyomtatható példányszámot sokszorosára növelte. (1827-ben már 4-5000 oldal per óra, 1848 10-12 oldal per óra, 1895 150 000 per óra) Rotációs sajtó - Így nevezik azokat a gyorssajtókat, amelyeknél a forma nem lapos, hanem egy vagy több, a nyomócilinderrel szemközt levő úgynevezett formahengerre van felrögzítve. (Friedrich Koenig nyomdász rotációs hengereket iktatott be a nyomtatási folyamatba. Ezért használjuk ma is azt a kifejezést, hogy rotációs nyomtatás.)
1799-ben a francia Robert megoldotta a könyv és az időszaki sajtó alapanyagául szolgáló papír gyártásának gépesítését is. Egy szász takács, Keller pedig 1840-ben rájött, hogy a faköszörületből kivont cellulóz szintén felhasználható papírgyártásra, vagyis egy folytonosan újratermelődő nyersanyagot talált. Először, 1810-ben a német König alkalmazta (Angliában) a gőz hajtóerejét a nyomtatásban (ez volt a gyorssajtó), majd ugyanő és társa, Bauer elkészítette a hengeres gyorssajtót (1812-ben). 1817-ben a két úttörő megalapította Würzburgban az első nyomógépgyárat Koenig & Bauer néven. Az ott gyártott 1.100 nyomat / óra sebességű nyomógépek ötszörös teljesítményre voltak képesek, mint a gutenbergi kézi nyomógép. Applegath és Cowper pedig elkészítette a négyhengeres gyorssajtót (1827-ban). Ők és mások az idők folyamán tökéletesítették, bővítették, tettek hozzá tudásukkal, ötleteikkel, hogy a nyomdaipar továbbfejlődjön.
Közben gépesítették a betűöntést, a magasabb példányszámú többszörözéshez új nyomdafestéket kevertek ki, korszerűsítették a gipsz- és szabadalmaztatták a papír-sztereotípiát. Egyszóval fokról fokra haladva létrejöttek a könyv és az időszaki lapok tömeges előállításának technikai feltételei. A század utolsó harmadában számtalan kudarc után sikerült megoldani a nyomdai szedés gépesítését is: előbb Mergenthaler német órásmester Amerikában szabadalmaztatta a sorszedő gépet, a Linotype-ot (1886-ban), majd egy amerikai mérnök, Lanston kimunkálta a betűket szedő és öntő masinát, a Monotype-ot (1893), amely már a nem sokkal azelőtt keletkezett módszert, a lyukkártyás vezérlést alkalmazta. Források: http://ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2002/1_2/benyei.html http://www.prosystem.hu/transfer/Prosystem-Hirlevel---2014-December.pdf

1812 A világ első - ipari célú - fogaskerekű vasútját az angliai Leedsben üzembe helyezték.

1813 A modern vegyjelek - Jöns Jakob Berzelius. Ő vezette be az elemek jelölésére a latin nevük első, illetve – ütközés esetén – első két betűjéből álló vegyjeleket, amelyeket – kis módosítással) Hosszú ideig évente publikált összefoglalót a kémia új eredményeiről. Felfedezett három elemet: a szelént, szilíciumot és tóriumot, valamint Wilhelm Hisinger svéd geológussal közösen egy negyediket is, a cériumot. Ő figyelte meg először, hogy az elektromos áram egyes vegyületek bomlását okozza, azaz felfedezte az elektrolízist.

1814 az angol George Stephenson első gőzmozdonya Blücher. Ez volt az első olyan jármű, amely a Stephenson által úttörőként alkalmazott peremes kerekeinek köszönhetően a síneken maradt, és 4 km/h sebességgel 30 tonnás terhet tudott elvontatni.

1814 Gépi újságnyomtatás. A londoni „Times” újság, (egyoldalas). Friedrich Koenig és Andreas Bauer által megtervezett és megépített duplahengeres és gőzerővel meghajtott nyomógépen.

1815 A koleszterint Eugene Chevreul francia vegyész fedezte fel, orvosi nyelven egy szteránvázas vegyület, amely a szervezet egyik fontos zsír jellegű alkotóeleme. Minden emberi sejtben megtalálható.
A koleszterin minden emberi és állati sejtben megtalálható vegyület. A koleszterin kisebb részét táplálékkal vesszük magunkhoz, a másik nagyobb hányada a májban képződik (szintetizálódik). Részt vesz a sejtmembránok felépítésében, az epesavak egyik alkotója, számtalan hormon előállításának kiindulási anyaga. A koleszterin vegyületnek a laborvizsgálatok során három típusát különböztetjük meg: összkoleszterin, HDL , és LDL koleszterint. A HDL koleszterin (high density lipoprotein – nagy sűrűségű lipoprotein), az ún. „védő”-koleszterin, ahogy a neve is mutatja, az érfalban a már lerakódott koleszterint visszaszállítja a májba, ahol lebomlik. Ezzel részt vesz az érfal védelmében.  Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/adattar/6370/koleszterin-osszkoleszterin-hdlldl

1816 A sztetoszkópot René Laennec feltalálja, e fontos diagnosztikai eszközt (a hallgatódzás orvosi hasznát Auenbrugger fedezte fel 1761-ben). Sztetoszkóp - francia: stéthoscope (hallgatócső); görög: szthétosz (mell) + szkopo (vizsgál, ránéz).

1816 Kaleidoszkóp - David Brewster skót fizikus találmánya.
A kaleidoszkóp egy optikai játék. Néhány szimmetrikusan elhelyezett tükör egy csőbe helyezve megsokszorozza az apró csillogó színes tárgyak képét. A kép a kaleidoszkóp forgatásával végtelen variációkban változtatható. Már a régi görögök is ismerték, 1816-ban David Brewster skót fizikus újra feltalálta. A kristályok fénytörését egy tükröző fémcsövön keresztül vizsgálva bukkant erre a jelenségre. A szó a görög nyelvből származik, jelentése: „szép formákat néző”. A három szó egyenként: καλός (kalosz) szép, εἴδος (eidosz) forma, alak és σκοπέω (szkopeó) nézni, látni. Brewster adta találmányának ezt a nevet

1817 Bicikli, a német feltaláló, Baron Karl von Drais alkotta. Ezek a járművek nagyban különböztek a mai bicikliktől. A 19. század végén történt fejlesztéseknek köszönhetően a jármű sokkal kényelmesebbé vált. 1836-ban egy Knight nevű angol mérnök először használ fémet, mint szerkezeti anyagot gépe megépítéséhez. Szintén ő foglalkozott a rezgéscsillapítás kérdésével is. Egy Kurz nevű német és egy Macmillan (1839) nevű skót szinte egyszerre áll elő az első kerékre ható taposóval – hajtókarral és pedállal – ellátott géppel. Ezek azonban háromkerekű voltuk miatt csak hajtási elvük miatt érdekesek. A német Fischer 1853-ban kétkerekű gépének első kerekére szerel hajtókarokat, Az angol Edward Alfred Cowper a korábban alkalmazott fa- vagy szegecselt acélabroncs helyett acéllemezből hajlítja abroncsait, melyek tömörgumi abroncsot fogadnak. Az áttételezés hiánya miatt a sebességnövelés egyetlen eszköze a hajtott kerék átmérőjének növelése volt. Ezt ismerte fel Madison, aki az első kerék méretét a végletekig megnövelte, míg a hátsó, csak támasztószerepet játszó kerékét lecsökkentette. Ezzel kialakult a velocipéd mint géptípus, mely 1870 és 1890 között kedvelt sporteszközzé vált, annak ellenére, hogy használata kissé körülményes és veszélyes volt. 1885 biztonsági kerékpár, lánchajtással (John Kemp Starley), Pneumatikus gumiabroncs 1845 (Thompson) és 1888 (John Boyd Dunlop), 1970-es évek mountain bike. http://revomag.hu/2011/a-kerekpar-fejlodestorteneterol-2/

Az első ősi kerékpár tervét Leonardo da Vinci álmodta meg. Ő már 1495-ben készített vázlatokat keskeny kerekű, hajtható járművekről. Gumiabroncsot természetesen nem tervezett ezekre az ős-kerékpárokra.
A francia Sieur de Sivrac 1791-ben épített fából egy olyan biciklit, amelyre pedált ugyan még nem szereltek, ám a kerekét már vaspánttal erősítették meg. A francia feltaláló Párizsban, a Palais Royal parkjában közlekedett a járművel. Őt tekinthetjük tehát az ős-kerékpár szülőatyjának.
Robert William Thomson 1845-ben szabadalmaztatta a légabronccsal egybeépített gumikereket. Ekkor még senki sem tudott mit kezdeni e találmánnyal. Akkoriban csak kezdetleges kerékpárokat ismertek, autó és motorkerékpár pedig nem is létezett. Ennek ellenére a feltaláló mégis szabadalmaztatta kerekét Nagy-Britanniában, Franciaországban, valamint az Egyesült Államokban. Később Dunlop (1888) és a Michelin testvérek (1890) is nagy hírnévre tettek szert hasonló légabroncsaiknak köszönhetően.
John Boyd Dunlop ír állatorvos és feltaláló 1888-ban újra felfedezte a levegővel töltött abroncsot. Dunlop a fia háromkerekű biciklije számára találta ki a megoldást, mert a macskaköveken túlságosan rázkódott a kis jármű. Először tömörgumi abroncsot szerelt a kerékpárra, de ezt nem találta elég jónak. Legközelebb levegőt fújt a két végén lezárt, összeragasztott gumitömlőbe, és ezt szerelte a fakerékre. A szerkezetet vitorlavászonnal vonta be, hogy simábban haladjon a jármű. Egy átalakított bébi-cumi lett a szelep. Valószínűsíthető, hogy Dunlop nem tudott Thompson találmányáról, tőle függetlenül alkotta meg a maga levegős gumiabroncsát. A hasonlóság természetesen vitákhoz vezetett, ám ezeket sikerült megoldani. Dunlop be tudta bizonyítani, hogy jelentős technikai újításokat hajtott végre a légabroncson. Az ő nevéhez köthető például a szelep és a felni feltalálása. Később, amikor már nagy mennyiségben kezdték gyártani a kerékpártömlőket is, a szélesebb tömegek is használni kezdték a kerékpárt. http://www.mimicsoda.hu/print.php?id=10

1817 a kinint gyógyhatás érdekében kivonják a dél-amerikai cinchona-fa kérgéből Pierre Joseph Pelletier és Joseph Bienaimé Caventou francia kutatók.
A kinin név a kecsua (inka) quina vagy quina-quina szóból ered, mely a cinchona fa kérgét jelöli (szó szerint „szent fakéreg”, vagy „kérgek kérge”). A kinin (INN: quinine) egy természetes kristályos alkaloid, melynek lázcsillapító, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásai vannak. A kinin volt az első hatékony gyógyszer a Plasmodium falciparum által okozott malária kezelésében. A 17. században kezdték használni. Egészen az 1940-es évekig ez volt az elsőként választandó szer maláriában, majd szerepét más gyógyszerek vették át. A maláriagyógyszerek meggátolják a malária-paraziták hemoglobinbontó képességét. Ennek következtében a parazita éhenhal, vagy toxikus mennyiségű hemoglobin halmozódik fel benne. http://hu.wikipedia.org/wiki/Kinin
A tonik olyan szénsavas üdítőital, melyben kinint oldanak fel. Az eredetileg malária ellenszereként használt ital ma legtöbbször lényegesen kevesebb kinint tartalmaz, és jellegzetesen keserű íze miatt fogyasztják. Gyakran készítenek belőle kevert italt, főleg gin-tonikot. Az ital a keserű összetevőjének gyógyhatásáról kapta nevét („erősítő víz”)

1820 Az elektromos áram mágneses hatása. Hans Christian Oersted, a koppenhágai egyetem tanára 1820-ban egy véletlen folytán felfedezte az elektromos áram mágneses hatását. Amikor az elektromos áramról tartott előadása közben áramot folyatott egy vezetékben, a közelben ott felejtett iránytű kimozdult az északi irányból. A kitérés arra utalt, hogy az elektromos áramot hordozó vezetéket valamiféle mágneses mező veszi körül. A felfedezés pillanatában Ørsted zavarba jött és semmilyen magyarázatot nem adott a jelenségre, és matematikailag sem próbálta meg leírni azt. Három hónappal később azonban intenzív kutatásba kezdett, majd nem sokkal később közzétette kísérleteinek eredményét, amelyek bizonyították, hogy az elektromos áramkör alakban mágneses teret hoz létre a vezető körül. 1825-ben Ørsted nagyon fontos kémiai eredményt ért el, amikor először állított elő alumíniumot. http://www.energiasuli.hu/felsosok/tudastar/az_aram_tortenete_es_hosei

1821 Elektromotor - Michael Faraday. Kifejlesztett egy olyan berendezést, amely elektromos áram hatására forgómozgást végzett, és elektromotornak nevezte el. 1831-ben felfedezte az elektromágneses indukciót. (Az elektromágnes indukció elektromágneses kölcsönhatás, amely során egy vezetőben elektromos feszültség indukálódik. Az elektromágneses indukció jelenségét két csoportra oszthatjuk: mozgási indukció (pl: dinamó) és nyugalmi indukció (pl: transzformátor) ) Gondolatát úgy pontosította, hogy ha mozgó töltéseknek van mágneses hatása, akkor mozgó mágneseknek is lehet elektromos hatása. Ennek ismeretében tudta megalkotni az első dinamót, amit a generátorok ősének tekinthetünk.
Generátornak nevezzük azokat a forgó villamos gépeket, amelyek a tengelyükön közölt mechanikai munkát villamos energiává alakítják. A generátor egy gerjesztett – ritkán állandómágneses – forgórészből és egy- vagy többfázisú tekercsrendszerrel ellátott állórészből tevődik össze. Az állórész csapágypajzsai és az abban elhelyezett csapágyak tartják középpontban a forgórészt, biztosítják annak sima és stabil futását.
A gerjesztett forgórészt mechanikai energiával, általában a generátor tengelyére csatlakozó erőgéppel ( jellemzően diesel- vagy benzinmotor, erőművek esetében szél-, víz-, gáz- ill. gőzturbina ) forgatják. Ennek hatására a forgórész indukcióvonalai metszik az állórész tekercsrendszerét, és abban feszültséget indukálnak.
Az elektromágnesesség megalapítója, Michael Faraday (1791-1867) rájött arra, hogy az elektromosság és mágnesség egymástól elválaszthatatlan fogalmak, neki köszönhetjük az első kísérleti villamos motor és a laboratóriumi ősáramfejlesztő feltalálását. 1852 Láthatóvá teszi a mágneses teret vasreszelék segítségével.

1822 Az első vasból készült gőzhajó, Aaroon Manby útja. Az emberek nem hitték el, hogy a víznél nehezebb fajsúlyú anyagból készült hajótest képes úszni a vízen, ezért rendkívül idegenkedve fogadták a csodát. Későbbi kísérletek során kiderült, hogy a vastestű hajók nemcsak szilárdabbak, de könnyebbek is fából készült testvéreiknél.

1822 Megfejti a hieroglifákat Jean-François Champollion.
1822-ben a három nyelven íródott Rosette-i követ vizsgálva rájött, hogy a hieroglifák nem önálló szavakat, hanem betűket, jeleket jelölnek. Amikor Champollion kiadta a hieroglifák fordításának saját változatát, Thomas Young dicsérte a munkáját, de ugyanakkor azt állította, hogy azok az ő kutatásain alapulnak, és részt kért az elismerésből. Champollion tagadta Young állítását, és nem ismerte el hozzájárulását a fordításhoz
V. Ptolemaiosz Kr. e. 196-ban kelt rendelete olvasható a kövön. A rendelet különféle kivetendő adókról, a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik, valamint arról, hogy a rendelet három nyelven adandó ki: az „istenek szavaival”, azaz hieroglifákkal, a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög) nyelven. Champollion Párizsban tökéletesítette tovább arab, perzsa és kopt tudását, s alkalma nyílt tanulmányozni az 1799-ben Egyiptomban megtalált Rosette-i kő másolatát. (Azért csak ezt, mert az eredeti gránittömböt a britek elhalászták Napóleon elöl, s a British Museumban állították ki.) A követ Pierre-François Bouchard (1772–1832) francia kapitány fedezte fel Egyiptom Rosette (ma Rashid) nevű kikötővárosában 1799. július 15-én.

1822 Az első szedőgépet megépítette és szabadalmaztatta William Church amerikai-angol feltaláló. De már előtte is több próbálkozás volt. S még a 19. században rengeteg újításon ment kersztül a szedőgép.

1823 Vízhatlan esőkabátról szabadalmat nyújtott be Charles Macintosh, amely róla kapta a nevét. Az igazi, használható vízálló bevonatot Charles Macintosh teremtette meg. Rájött, hogy kátrány alapú folyadékban a kaucsuk feloldható, s az ezzel bevont textíliák felületén az oldószer elpárolgása után vékony kaucsukréteg marad. Két ilyen textíliát összepréselve a rétegek között vízhatlan réteg alakul ki. Az elgondolás olyannyira bevált, hogy a feltaláló neve egyben a termék neveként is bekerült a köztudatba, a mai angol nyelvben is megtalálható: mackintosh = esőkabát. Charles Macintosh találta fel a vízálló anyagot, ami lehetővé tette az esőkabátok elkészítését is. 1823 október 12-én adta el az elsõ esõkabátot Charles Macintosh. 1791 Samuel Peal: Ő készített elsőként igazán vízhatlan szövetet és cipőt. Azonban a kezdetleges impregnáló anyagok miatt ezek a darabok üldögélés közben hajlamosnak mutatkoztak a székhez ragadni és hidegben is törékenynek bizonyultak.http://furdancs.reblog.hu/a-het-mutargya-az-esokabat

1823 Elektrosztatikus árnyékoló szerkezet. Az árnyékolást először Michael Faraday (1791 – 1867) minden idők legnagyobb kísérleti fizikusa mutatta ki 1823-ban a róla elnevezett Faraday-kalitkával. 1831-ben határozta meg az elektromágneses indukció törvényeit. (Ez a dinamók, generátorok és transzformátorok működésének alapja.) 1832-ben elektrolízissel foglalkozott; megalkotta az „elektrokémiai egyenértéksúly” kifejezést, és meghatározta értékét. Ő vezette be az anód, katód, elektród és ion kifejezések használatát. Faraday sokat foglalkozott a kémia területével, felfedezte a benzolt, illetve a cseppfolyós gázok közül a klórt, valamint feltalálta az oxidációs számok rendszerét.

ampere---coulomb.jpg

1824. A szerves kémia új iránya. (Friedrich Wöhler)
A szerves kémia kialakulásának egyik fő állomása a vis vitalis – (vis vitalis lat. : életerő) - elmélete volt. Az 1800-as évek elejéig az akkori tudósok úgy gondolták, hogy a szerves vegyületeket nem lehet előállítani egyszerű kémiai reakció segítségével, mivel azok csak élő szervezetekben alakulhatnak ki életerő segítségével. Az életerő - elmélet nem élt sokáig, mivel 1824-ben Wöhler oxálsavat (sóskasavat), majd 1828-ban pedig karbamidot állított elő, egyszerű kémiai reakció segítségével. Így ezzel megdőlt az életerő-elmélet, megkezdődött a szerves kémia fejlődése.
A kémiát a 19. század elején, Jöns Jakob Berzelius svéd kémikus két nagy csoportra osztotta, szervetlen (anorganikus) és szerves (organikus) kémiára. A szervetlen kémia az ásványi eredetű vegyületekkel foglalkozik, míg a szerves kémia a szénvegyületek kémiája. Az akkori nézetek szerint szerves vegyületeket egyszerű kísérleti úton nem lehet előállítani, mert azok csak egy élő szervezetben, életerő segítségével alakulhat ki. (életerő - elmélet; vis vitalis - elmélet)
Reakcióegyenleteik:
I. 1824 Oxálsav előállításának egyenlete: N C − C N + H 2 O → H O O C − C O O H dicián + víz → oxálsav
II. 1828 Karbamid előállításának egyenlete: K C N O + N H 4 C l → [ K C l + N H 4 C N O ] → K C l + N H 2 − C O − N H 2 kálium-cianát + ammónium-klorid → kálium-klorid + karbamid
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vis_vitalis

1824 Cement. Az egységesen finomra őrölt portlandcementet szabadalmaztatta Joseph Aspdin angol kőműves.

A cement nem más, mint kötőanyag, amely vizzel érintkezve vegyi reakciók során megszilárdul. A cement fő alapanyagai a mészkő és a márga. Ezek mellett kis mennyisegben egyéb javitó anyagokat (pl.: homok) is adnak hozza.
A mai modern cementgyártás kialakulása az ipari forradalom idejére vezethető vissza, számos újító mellett, Joseph Aspdin neve emelhető ki, aki 1824-ben feltalálta a Portland cementet, amely a ma használatos leggyakoribb cementtipus.
Cementgyártás - A kibányászott nyersanyagot (mészkő és az agyag) összekeverik a gyártani kívánt cement típusának megfelelően, majd ezt kővetően lisztfinomságúra megőrlik és kiszárítják ( az un. nedves eljárású cementgyáraknál mindez víz hozzáadása mellett történik). Az előkészített nyersanyagot ezt követően egy forgó csőkemencébe vezetik, ahol 1450 C fokra hevítik. Itt lezajlanak azok a kemiai reakciok amelynek eredményeként létrejönnek a klinkerásványok, amelyek a cement alapját képezik. A kemencéből kikerülő kihűlt klinkerhez további adalékanyagokat adnak (gipsz, kohosalak, pernye), melyeket finomra őrölnek és ezzel elkészül a végtermék: a cement.
Időszámításunk előtt a III. században a rómaiak már használtak egy „opus caementitiumnak” nevezett kötőanyagot az építkezéseiken, amelyet különböző szemnagyságú kőtörmelékből, puzzolán- és téglalisztből, homokból, valamint égetett mészből állítottak elő.
A cement újrafelfedezése azonban csak a 18. század végén indult meg. 1791-ben John Smeaton hidraulikus mész előállításával kapcsolatos kutatásaival megalapozza a későbbi cementgyártést, 1796-ban pedig  James Parker szabadalmaztatta a hidraulikusan száradó „románcementet”. Közel harminc évvel később, 1824-ben Joseph Aspdin leeds-i (Anglia) kőművesmester szabadalmaztatta cementgyártási eljárását, melynek során „égetett és oltott mészkövet egy bizonyos mennyiségű agyaggal” és vízzel péppé kevert, majd kiégetett, „amíg az összes szénsav el nem távozott”. Az előállított cementet a Portland-félsziget szikláihoz hasonló színe miatt „portlandcementnek” nevezte el. Ez az elnevezés a mai napig megmaradt. Aspdin fia, William Aspdin tökéletesíti a románcement gyártását, egyes források őt tekintik a portlandcement feltatálójának.
A mai értelemben vett portlandcementet azonban csak 1844-ben, J.C.Johnson állítja elő, a mészkő-agyag keveréket zsugorodásig égeti.
A hazai modern cementgyártás 1868-ban a lábatlani cementgyár építésé indult. Források:http://www.zoldinfolanc.hu/doksik/miskolc/levego/cementgyartas.pdf http://cembeton.hu/alapanyagok/cement

 

1756 A beton újkori felfedezése. Smeaton mérnök nehéz feladatot kapott. Világítótornyot kellett építenie a tengerben a mindig viharos Örvénysziklánál. Ekkor jutott eszébe Vitruvius római mérnök könyve a kikötőépítésről. Most már ő is kíváncsian vizsgálgatta a vulkáni porokat és rájött, hogy szilárdságukban különösen fontos része van az agyagnak. Negyven évvel később egy másik angol, bizonyos James Parker rájött, hogy nem kell a Vezúvra menni a csodás anyagért: jó hozzá a geológusok márgája is. Azután jött egy harmadik angol, bizonyos Joseph Aspdin és 1824-ben megszületett a portland-cement.
A beton egy olyan mesterséges kő (építőanyag), amely napjainkra óriási fejlődésen ment keresztül.
Az eredetileg három komponensből: kötőanyagból (cement), vízből és adalékanyagból (homokos kavicsból) előállított betont ma már akár öt vagy hat komponensből is előállíthatjuk. Az adalékszerekkel és egyéb beton kiegészítő anyagokkal: jelentősen befolyásolhatjuk a beton tulajdonságait. A beton alapvető tulajdonsága, hogy az összekevert alkotóanyagokból készült friss beton rövid ideig szabadon formázható, alakítható majd a fizikai és kémiai folyamatoknak köszönhetően megköt és szilárdul így létrehozva a megszilárdult betont.
A rómaiak ú.n. római cementet (alumínium- és szilíciumtartalmú törmeléket) használtak utak, fürdők, vízvezetékek építésére. A római cementet a Vezúv vulkáni tufáinak megőrlésével készítették mész hozzáadásával. Így egy víz alatt is megkötő keveréket kaptak.
Technikailag kifinomultan a Pantheon kupolájának szerkezetében jelent meg a beton. A kupola aljától a közepe felé haladva egyre vékonyodik a szerkezet, a kedvezőbb terhelés szerint. I. sz. 27-ben Pollio Vitruvius építészeti könyvében is szerepel a beton leírása.
1793-ban John Smeaton tanulmányozta a kiégetett mész víz alatti szilárdulását, illetve azt, hogy a más anyagokkal elegyítve szilárdabb formát ölt. Megfigyeléseire alapozva újjáépítette a cornwalli világítótornyot.
1800-ban használtak először nagy mennyiségű betont a West India Dock brit kikötő építésénél, amit William Jessop tervezett.
1812 és 1816 között épült Franciaországban az első betonszerkezetű híd Souillacban, amely még nem tartalmazott semmiféle vasalást.
Az 1820-as években több angol, francia és amerikai szabadalom is született a mész felhasználásával, cementtel, betonnal kapcsolatban.
A vasbeton betonból és a betonba ágyazott acélbetétekből álló építőanyag.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Beton

1825 Aluminiumot először Hans Christian Oersted állította elő. Ő volt az is, aki 1820-ban egy véletlen folytán felfedezte az elektromos áram mágneses hatását.
Az alumínium a földkéreg leggyakoribb eleme (részaránya 8,1%). Elemei állapotban nem, - oxigénvagyületeiben (földpátok, csillám, timföld) - csupán érceiben fordul elő. A legismertebb és leggyakoribb alumíniumérc a bauxit, amelyet csupán a XIX. században (1821) fedeztek fel a névadó Les Baux község (Dél-Franciaország) mellett. Az alumínium ezüstfehér színű, jól megmunkálható fém. Kis sűrűsége miatt a könnyűfémek közé tartozik. Olvadáspontja nem túl magas, az elektromosságot jól vezeti. Kis sűrűsége, jó elektromos és hővezetőképessége, korrózióállósága miatt igen széleskörben hasznosítják. Az alumínium felületén védő oxidréteg képződik így a levegőn nem korrodálódik (nem reagál az oxigénnel). http://termtud.akg.hu/okt/9/1/2vasal.htm

1825 Az elektromágnes - William Sturgeon angol feltaláló

1825 Az első vasútvonal személyszállítással is - Stockton-Darlington közt 14 km Stephenson Locomotion No. 1 vonatával. Megnyílik az első gőzvontatású közforgalmú vasút, amelynek Robert Stephenson a főmérnöke. A gőzmozdonyt szénnel és búzával fűtötték. A szerelvény több mint 30 kocsiból állt, és mintegy 600 utas volt rajta. 1829. Az első modern gőzmozdony, melyet Stephenson Rocket névre keresztelt már 42 km/ó sebességgel haladt.

1826 Aratógép. A feltalálója gyanánt Patrick Bell lelkész tekinthető, ki 1826-ban szerkesztette aratógépét. Bell gépénél a gép mögé voltak fogva lovak. A gabona kaszálása (aratása) folyamatos fejlesztések eredményeként a 19. század végére az amerikai Mc. Cormick által vált ismerté Európában is. (az ókorban első század végén már használták az ún. galliai aratógépet.)

1826 Az első fennmaradt fénykép. A francia Joseph Nicéphore Niépce ,,kilátás az ablakból" fényképe. 8 órás exponálási idő. Társa Louis Daguerre a halála után 20 perces exponálási idejű gép.

1818-ra egy képe már három hónapig stabil maradt. 1822-ben pedig elkészült az első rajzmásolata (gyakorlatilag az első primitív fénykép), a bitumennel bevont üveglapon VII. Pius pápa portréját reprodukálta. 1824-ben sikerült - igaz, ötnapos exponálási idővel - rögzítenie a kamera obscura képét is. 1826-ban ónlemezen sikerült megörökítenie az ablakából nyíló kilátást, ez az első tartós fotó, amely ma Austinban látható.
Niépce egy bitumennel bevont ónlemezt helyezett a obscura hátsó falához, amit kitett az ablakba és legalább 8 órán át otthagyta. Később a lemezt különböző olajszármazékok keverékében áztatta. A fény hatására a bitumen megszilárdult és a lemezen maradt, a megvilágítatlan helyeken pedig leoldódott. A fénnyel készült első litográfia valójában a világ első fényképe is.
Niépce 1827-ben Londonban a Brit Királyi Természettudományos Akadémián ismertette találmányát. Néhány kulcsfontosságú részletet azonban titokban tartott, ezért nem foglalkoztak érdemben vele. 1829-ben anyagi okok miatt Niépce társult a hasonló érdeklődésű Daguerre-rel
Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányát Daguerre pártfogója, Arago, a nagy tekintélyű fizikus és csillagász 1839. január 7-én jelentette be a Francia Akadémián. Miután a francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel.
A fényképezőgép őse a camera obscura. Al-Hajszam (Alhazen) arab tudós 997-ben írt Opticae Thesaurus című könyvében már írt a camera obscuráról. A reneszánsz korában sokakat foglalkoztatott ez a bárki által elkészíthető, egyszerű optikai eszköz, például Leonardo da Vincit is.
Ha teljesen elsötétítünk egy szobát és csak egy kis lyukon keresztül engedünk be fényt, a szemközti falra vetítődik a külvilág fordított állású, és oldal fordított színes képe. Ugyanezen az elven fényképezőgép is készíthető. Bármilyen üreges test alkalmas kamera-alapnak, egy megfelelő átmérővel rendelkező szabályos lyukat kell készíteni (az ideális lyukátmérőt a kamera mérete határozza meg), és fényérzékeny felületet kell a kamerába helyezni.
http://hu.wikipedia.org/wiki/A_fotogr%C3%A1fia_t%C3%B6rt%C3%A9nete

Sok fejlesztést hajtottak végre a technológián, de 1839-ben még mindig 5-30 percig tartott, míg egy kép elkészült.

A fényérzékenység felfedezése.
1727-ben Schulz megállapítja, hogy egyes anyagok fényre –és nem hőhatásra, érzékenyen reagálnak.

1792-ben Thomas Wengwoodnak sikerült ezüstnitrát oldattal kezelt papírosra rámásolni áttetsző rajzoknak, faleveleknek, rovarszárnyaknak körvonalait, és rajzát.

1815-ben támadt az az ötlete, hogy, hogy a camera obscura képét fotomechanikus úton rögzítse. Azaz az ezüstkloriddal bevont lemezen megjelent a kép, a lemez felülete el is változott, ám az ezüstklorid által megérzett képet nem sikerült maradandóvá tenni. Ő találta fel az írisz blendét, a camera obscurán cserélhető objektíveket foglalattal és a rollfilm (tekercsfilm) gondolata is tőle származik.

1822-ben az első valódi fényképfelvételnek az éve. Niépce kidolgozott egy új eljárást, melyet héliográfiának nevezett el.

1827-ben sikerült a sötétkamrába elhelyezett aszfalttal bevont ónlemezre vetődő képet rögzítenie. A fényképezés történetében általa készült először tartós fénykép, bár a felvétel tükörfordított volt. Daguerre-el 1826-27-ben kezdett levelezésbe. 1829-ben együttműködésbe kezdtek, bár vigyáztak milyen információt osztanak meg egymással. Daguerre 1831-ben a jód, 1835-ben pedig a higany képfejlesztő hatására jön rá.
1839-ben hozta nyilvánosságra a dagerrotípia-eljárást, melyet az állam megvásárolt tőle. Talbot 1839-ben, Daguerre találmányának bejelentése után ismertette addig elért eredményeit a Royal Society-n, az angol Tudományos Akadémián. 1841-ben jegyezték be hivatalosan találmányát a kalo-, vagy talbotípiának nevezett papírnegatív-pozitív eljárást. 1843-ban sikerült az első nagyításokat előállítania.
http://old.ektf.hu/~forgos/hivatkoz/mediaismeret/a_fnyrzkenysg_felfedezse_niepce.html

1826 Omnibusz. Az omnibusz ló vontatta közforgalmú közlekedési eszköz, az autóbusz és a trolibusz őse, a városi tömegközlekedés legrégibb eszköze 1826-ban, Nantes városában egy vállalkozó rendszeresen kocsikat közlekedtetett a városközpont és a város szélén álló nyilvános fürdői között, de rá kellett döbbenjen, hogy a nagyközönséget jobban érdekli az új, rendszeres közlekedési lehetőség mint a fürdők. A kocsit elnevezte voiture omnibus-nak („kocsi mindenkinek”), ezzel alapozva meg a városi tömegközlekedés új formáját. Budán és Pesten is az első menetrend szerint közlekedő omnibusz 1832-ben indult.

1826 Az anyagok vezetőképességét Georg Simon Ohm német fizikus és matematikus meghatározza kísérletei során a róla elnevezett Ohm-törvényben.

1827 Karl Ernst Ritter von Bae észt kutató, biológus, természettudós felfedezi az emlősök és az ember petesejtjét, majd kidolgozza a csiralemez elméletet, az ontogenezis alapját.

1828 Szintetikus úton állít elő szerves vegyületet - karbamidot - Friedrich Wöhler. Szervetlen diciánból hidrolízissel a sóskában is megtalálható oxálsavat nyerte. Majd 1828-ban sikerült szervetlen ammónium-cianátból a vizelet egyik fontos vegyületét előállítania, a karbamidot.

1828 Jedlik Ányos, magyar mérnök megépítette meg a világ első, elektromos hajtású autómodellét. Az első villanyautót az 1830-as évek elején gyártották, amelyben a szükséges elektromos áramot egyszer használatos telepek biztosították.

1829 Jedlik Ányos a laboratóriumában elektromágneses villanymotort szerkeszt. 1829-ben szerkesztett szikvízgyártó készülékét Jedlik 1840-ben tökéletesítette, és a következő évtől Pest városában – ahol egyetemi tanárként tevékenykedett – már nagyban is előállított szódavizet. A jó üzleti érzékkel rendelkező Jedlik Ányos Pesten a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók nagygyűlésén még ugyanazon évben ismertette és elismertettet találmányát. (Vajh, a dinamóval is ezt tette volna!!!) Mi több, találmányának, a berendezésnek a leírását és rajzát még 1830-ban meg is jelentette a bécsi Zeitschrift für Physik und Mathematik c. folyóiratban. https://www.gondola.hu/cikkek/42966-Szikviz__avagy_egy_Hungaricum_sorsa_.html.  A dinamóelvet Jedlik Ányos találta fel 1861-ben, - egy 1861-es leírás szerint elkészítette az első dinamót, de ennek jelentőségét nem látta. Az áttörés 1866-ban következett be, amikor gyakorlatilag egyszerre (néhány héten belül) hárman is megjelentek működőképes dinamóval (Varley, Wheatstone, Siemens) - azonban tőle függetlenül a német Ernst Werner von Siemens szabadalmaztatta elsőként 1866-ban.

1830 első kimondottan személyszállítású vasútvonal Stephenson terveivel és új gőzmozdonyával a Rockettel Liverpool és Manchester között.

1831 Demonstrálja a jeltovábbítás lehetőségét, illetve felveti egy telegráf ötletét Joseph Henry amerikai tudós. 1829-ben jelentősen továbbfejlesztette az elektromágneseket. A vasmag helyett a huzalt szigetelte, így sok menetnyi huzalt tekercselhetett a vasmagra, nagymértékben megnövelve a mágnes erejét. A Yale College számára készített elektromágnese 946 kg-os súlyt tartott meg, ez világcsúcs volt a maga idejében
Bár Michael Faradayt tekintik az elektromágneses indukció - a mágnesség elektromossággá való átalakításának folyamata - felfedezőjének, minthogy ő tette közzé elsőként az eredményeit 1831-ben, Henry egy évvel korábban figyelte meg a jelenséget. Henry 1831-ben megépítette és 1,6 km távolságon sikeresen működtette saját tervezésű távíróját. 1832-ben a College of New Jersey, a későbbi Princetoni Egyetem természetfilozófia-professzora lett. További kutatásai során felfedezte a transzformátor működésének alapjául szolgáló törvényeket. Rájött, hogy áramot távolból is lehet indukálni - az elektromágnest, tehát alkalmas távközlésre. 1825 egy brit feltaláló, William Sturgeon kísérletezett azzal, hogy egyetlen egy battéria (~ mai szárazelem őse) segítségével az általa épített tekercs milyen nehéz vastárgyakat képes felemelni. 1837 Jól müködő távíró Samuel Morse, 1844 első távolsági vonal Baltimore és Washington között. http://tudosnaptar.kfki.hu/h/e/henry/henry.html

1831 Az elektromos indukciót Michael Faraday és Joseph Henry egymástól függetlenül felfedezi, hogy mágneses mezőben történő változások elektromosságot hoznak létre (elektromágneses indukció), amely később az első generátor felfedezéséhez vezet. Az elektromágnes indukció elektromágneses kölcsönhatás, amely során egy vezetőben elektromos feszültség indukálódik. Az elektromágneses indukció jelenségét két csoportra oszthatjuk: mozgási indukció (pl: dinamó) és nyugalmi indukció (pl: transzformátor).

1832 Charles Babbage megszerkeszti (majdnem) a számítógépek ősét, az "analitikus számolóautomatát".
Babbage 1822 és 1834 között dolgozott John Clement mechanikussal együtt első számológépén. Az I. Differenciális Számolómû-nek (Differential Engine No. I.) nevezett mechanikus gépezet elemi összeadások segítségével polinomfüggvények tabulálására lett volna alkalmas. Babbage 17500 fontot költött a gép rajzainak és alkatrészeinek elkészítésére. A rajzokat befejezték, de a nagyjából 24 ezer szükséges alkatrésznek csupán a fele készült el. 15 tonnát nyomott és két és fél méter magas volt. A berendezés megépítéséhez szükséges idõt és pénzt Babbage rosszul mérte fel, a munka félbeszakadt. Az 1832-ben összeállított mûködõ rész tanúsága szerint a számológép mûködõképes lett volna.
Az I. Differenciális Számolómû építésével szerzett tapasztalatai alapján Babbage egy nagyratörõbb vállalkozásba fogott: egy általános mechanikus számítógép megtervezésébe. Az Analitikus Számolómûnek (Analitical Engine) még a tervei sem készültek el soha - tulajdonképpen csak tanulmányok, tervek és makettek sora született 1834 és Babbage halálának éve között. A tervek alapján Babbage egyik fia ebbõl a berendezésbõl is megépített egy mûködõ részletet.
Babbage az elsõ Differenciális Számolómû megépítésének kudarcából okulva, és az Analitikus Számolómű tervezése során szerzett ismeretekre alapozva elkészítette a II. Differenciális Számolómû terveit. Ezt a számológépet Babbage születésének kétszázadik évfordulójára 1989 és 1991 közt építtették meg, első számításait a Londoni Tudományos Múzeumban végezte el és 31 számjegyes eredményeket adott ki.
Miután a differenciálgép megépítésének kísérlete megbukott, Babbage egy még bonyolultabb masina, az analitikai gép megtervezésébe fogott és haláláig több változatot készített.
A fő eltérés a differenciálgéptől az volt, hogy az analitikai gép lyukkártyákkal programozható lett volna. Ez megint csak forradalmi ötlet volt a számítógép történetében, bár maga az eszköz nem teljesen új, hiszen Joseph Marie Jacquard a szövőgépen már korábban is alkalmazott lyukkártyát
Nem Babbage volt az elsõ, aki számológépet készített - de a korábbi masinák inkább csak játékszerek voltak (Schickard, Pascal, Leibniz). A nyomtatómûvel ellátott, a véges differenciák elvén mûködõ számológép ötlete Johann Müllertõl származik. Müller könyvének részleteit John Herschel fordította le Babbage-nek. Babbage munkáját viszont G. és E. Scheutz, valamint M. Wiberg folytatták Svédországban.
Charles Babbage igazi újításai az Analitikus Számolómû terveiben megfogalmazott számítási alapelvek voltak: a memória és aritmetikai egység, a programozhatóság, a lyukkártyák alkalmazása, feltételes elágazások a programok végrehajtásában, ciklusok, makrók valamint párhuzamos feldolgozás.
Ada Lovelace, egyike a néhány matematikusnak, akik megértették Babbage elképzeléseit, programot írt az analitikai géphez, és ezzel ő lett az első női programozó. Ha a gép megépül, programja képes lett volna kikalkulálni a Bernoulli-számok sorozatát. http://tudtor.kfki.hu/tudos1/babbage/babbage.html

1833 Az első enzim felfedezése. Anselme Payen (1795-1871) francia kémikus felfedezi a diasztázt (az első enzim, amelyet felfedeztek).
1836 Theodor Schwann felfedezi az emésztő enzimet, a pepszint, 1904 Arthus Harden brit biológus felfedezi a koenzimeket. Számos enzim működéséhez ún. koenzim is szükséges. A koenzimek olyan molekulák, amelyek lazán kötődnek az enzimhez, és a kiindulási anyagokkal együtt kémiai változáson mennek keresztül. 1930 John Northrop amerikai biokémikus izolálja a pepszin enzimet. 1943 Britton Chance amerikai biokémikus felfedezi, hogy hogyan működnek az enzimek (enzim-szubsztrát komplex kialakításával).
Az enzimek biokatalizátorok: gyorsítják a szervezetben lejátszódó kémiai reakciók sebességét. Az enzimatikus katalízis lényege a fehérjék térszerkezete és a reaktánsok (szubsztrátok) között kialakuló speciális kölcsönhatás.
Az orvostudomány évek óta állítja, hogy majdnem minden betegség és az idő előtti öregedési folyamat a testsaját enzimek hiányának tudható be. Az enzimkészletnek a fenntartásán múlik, hogy megmarad-e életerősnek és egészségesnek. Amikor fiatalok vagyunk, a belsőleg, magunk termelte enzimek sejtmegújító hatásának köszönhetően szépek vagyunk, üdék és energikusak. Enzimjeink támogatják a gyors növekedést és többnyire segítenek kivédeni a súlyos betegségeket is. De korunk előrehaladtával belső enzimjeink kifogynak. Enzim-energiánk nagy részét meggondolatlanul elpazaroljuk életünk során. http://egeszsegtaplalkozas.shp.hu/hpc/web.php?a=egeszsegtaplalkozas&o=enzimek_YmXG

1834 Az elemi szálakból font sodronykötél -  Wilhelm Julius Albert a Clausthal melletti Carolina akna üzemvezetője, főbányatanácsos.
A kötélpályák múltja messzi századokba nyúlik vissza, ami azt igazolja ,hogy a technikust régóta foglalkoztatta, miszerint a levegőbe helyezze a nagy tömegű szállítás pályáját. A folytonos üzemű kötélpályát – amelynél több szállítóedény viszi a terhet egy irányban s egy másik kötélen kiürítve visszatérnek – a holland Wybe Ádám szerkesztette 1644-ben.
Ahhoz, hogy a kötélpályák elérjék mai fejlettségüket, olyan nagy teherbírású sodronykötél kellet, mint amilyet ma használnak. Ezt Albert calusthali főbányatanácsos 1834. évi találmánya, az elemi szálakból font sodronykötél tette lehetővé, ami tökéletesítve a mai kötélpályák alapja.
A kötélpályák rendszeres gyártását Európában Adolf Bleichert német gépészmérnök, a nevét viselő későbbi Bleichert & Co. cég alapítója kezdte meg 1870-ben.
Magyarország első sodronykötélpályáját a A Vajdahunyadról induló, Gyaláron át Vadu Dobri községig vezető 30,5 km hosszú sodronykötélpályát 1884-ben adták át. Követ és szenet szállítottak rajta.
Dr. Faller Jenő Jó Szerencsét! Események, képek a bányászat múltjából című könyve Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1975 http://www.hotdog.hu/fuggovasut/xx/kepek-leirasok-kotelpalyakrol-nbsp

1835 Propeller – Hajócsavar Francis Pettit Smith
A víz csavarral mozgatásának alapelve az i.e. 3. században élt Arkhimédész találmánya, az „arkhimédeszi csavar” óta ismert volt. De csak a 18. században, a gőzgép feltalálása után nyílt lehetőség arra, hogy a gyakorlatban is lehessen energiával ellátni egy tengerjáró, hajócsavaros hajtóművét, és az ilyen hajó építésére irányuló első kísérletek kudarcba fulladtak. 1815-ben jelent meg az első működőképes és gazdaságilag sikeres gőzhajó, a Robert Fulton által tervezett North River Steamboat. Ezt csavar helyett a két oldalon levő lapátkerekek hajtották, ezért a lapátkerék gyakorlatilag szabvánnyá vált a korai gőzhajókon. A hajócsavarral bizonyos berkekben tovább folytak a kísérletek, 1750 és az 1830-as évek között különböző feltalálók számos hajócsavarral kapcsolatos szabadalmat jegyeztek be, de csak kevés jutott el a kipróbálásig, és ezek is, így vagy úgy, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
1835-ben Nagy- Britanniában két feltaláló, John Ericsson és Francis Pettit Smith, egymástól függetlenül elkezdett dolgozni a problémán. Smith, aki eredetileg földműves volt, de egész életén át foglalkoztatta a hajócsavar, elsőként jegyeztette be szabadalmát május 31-én, míg Ericsson, egy akkoriban Angliában dolgozó tehetséges svéd mérnök, hat héttel követte.
Smith hamarosan épített egy kis modellt a találmány tesztelésére, amit először hendoni farmjának egy tavacskáján, majd a londoni Royal Adelaide Gallery of Practical Science-ben mutatott be, ahol Sir William Barrow, a haditengerészetért felelős miniszter is látta. http://www.gigaszhajok.com/SS_Archimedes/SS_Archimedes1.html

1836 Biztonságos, zajtalan gyufa - Irinyi János. (1805 Chancel J. L. mártógyufa, 1815 Rudolf Tillmetz az első dörzsgyufa, 1827 angol Walker John (1832 szabadalom), 1834-ben Zucker László megalapítja az első magyarországi dörzsgyufagyár, 1840-48 Irinyi első magyar gyufagyár) Az 1848-49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott - többek között ő és József nevű öccse is részt vett a híres 12 pont megfogalmazásában -, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt.

1836 Felismerik, hogy az alkoholos erjedési élesztőgombák okozzák.

1837 Távíró - Samuel Morse amerikai feltaláló.
A Yale College-ban (a Yale Egyetem elődjén) tanult vallásfilozófiát, matematikát, és az akkor újdonságnak számító elektromosságról is hallgatott előadásokat.
Ugyanakkor Morse tehetséges képzőművész volt, annyira, hogy az egyetem után a festészetből élt, s elsősorban portréfestőként és szobrászként vált ismertté. (Klasszicista történelmi festményeket és portrékat alkotott, ő festette meg Lafayette márki arcképét is.)
1832-ben rajzprofesszori állást kapott a New York-i Egyetemen, itt kezdett kémiai és elektronikai kísérletekkel foglalkozni. Ekkor fogalmazódott meg benne az elektromágneses távíró gondolata, melynek első, még igencsak kezdetleges tervét 1832. október 19-én vázolta fel egy újabb európai tanulmányút után, amikor Párizsban a tudomány új vívmányaival találkozott.
Párizsi tanulmányútja során némi bepillantást nyert a pezsgő tudományos életbe, laikusként ekkor gondolt először az információk rögzítésére és továbbítására. Hazafelé tartva, egy a hajón elkapott beszélgetést hatására - Charles Thomas Jackson bostoni fizikus - az újonnan felfedezett elektromágnesről vázolta fel jegyzetfüzetébe egy kezdetleges távíró tervét. Vonalakból és pontokból állította össze a számsor jeleit 0-9-ig, ezekkel jelölte az angol szavakat.
(Korábban már ismeretes volt az optikai, szemaforos távíró - Chappe szemafor távírója (1793, az indián füstjelekhez hasonlóan, a magaslatokon egymástól látótávolságra elhelyezett szemaforok különféle állásaiból lehetett távcsővel leolvasni, majd hasonló módon továbbítani az üzenetet -, illetve Sömmering elektrokémiai távírója, amelyben 35, az ábécé betűit jelentő aranytű végén képződtek buborékok.)
A megvalósítás nehézségekbe ütközött, mert Morse érdeklődött ugyan az elektromosság iránt, de ismeretei hézagosak voltak. A véletlen hozta össze Joseph Henry fizikussal, aki készséggel válaszolt kérdéseire, sőt gyakorlati tanácsokkal is ellátta - Henry 1831-ben megépítette és 1,6 km távolságon sikeresen működtette saját tervezésű távíróját -, és segítségére volt Leonard Gale, a New York-i Egyetem tudományos professzora is.
Az első nyilvános sikert 1837. szeptember 4-én aratta, amikor fél kilométer távolságból sikeresen rögzítettek egy jelsorozatot.
1937 Az első nyilvános siker. A bulldog kitartásával kísérletező Morse végül 1837. szeptember 4-én mutatta be a sokszorosan javított telegráfot: munkatársa fél kilométerrel távolabbról kezdte adni a jeleket, s a New York-i előadóteremben álló készülék ingája titokzatos tüskéket rajzolt a papírszalagra. A papírszalag kódolása még mindig számokkal történt, amihez hozzárendelték, a megfelelő angol szót.
A kódokat fejből ismerő Morse már mondta is a szöveget: "Sikeres kísérlet a távíróval 1837. szeptember 4-én."
1837. november 13-án sikerült elérni a 10 mérföldes távolságot.
A készülék továbbfejlesztett változatát Morse pár hónappal később, 1838. február 20-án mutatta be egy hivatalos washingtoni bizottság előtt, 1838-ra a készülék elérte a gyakorlati alkalmazási szintet - mégsem kellett senkinek, hiszen igen bonyolult kódrendszert használt. Ekkor döbbent rá, "hogy nem számjegyeket kellene közvetíteni, hanem az ABC betűinek megfelelő pont-vonal kombinációkat. 1839-ben dolgozta ki az egységes nemzetközi jelzésrendszerré vált pont-vonal kombinációt (a később róla elnevezett morzeábécét - morzekód rendszerét, mely ötféle jel variációiból állt. Ezek a pont, vonás, rövid szünet (a betűk között), közepes szünet (szavak között) és a hosszú szünet (mondatok között), a szabadalmat pedig találmányára 1840-ben kapta meg.
Morse egyfolytában a washingtoni képviselőházba járt, hogy kiharcolja a találmány gyakorlati alkalmazását. A találmány korszakos jelentőségét fel nem ismerő washingtoni kongresszus csak 1843-ban, s akkor is alig hat szavazatnyi többséggel harmincezer dollárt szavazott meg a Baltimore és Washington közti távíróvonal kiépítésére. Ezen a 40 mérföldes vezetéken 1844. május 24-én közvetítették az első üzenetet, ami egy Bibliai idézet volt Mózes negyedik könyvéből: "Mit tesz az Isten". A villamos távíró vonalat 1845. április 1-jén nyitották meg hivatalosan a nagyközönség számára. A hálózat a vasúttal párhuzamosan épült ki, s kezdetben főleg a közlekedés biztonságát szolgálta. 1866-ban létrejött az összeköttetés Európa és Amerika között (Az akkori Magyarország első távíró vonala néhány évvel később, 1847. december 27-én nyílt meg Bécs és Pozsony között.) Magyarországon 1850-ben nyílt meg az első pesti távírda.
A Morse-féle ABC hosszú karriert futott be, alkalmazása szinte művészetnek számított, nemzetközi alkalmazása 1999 végén szűnt meg végleg. Forrás: http://mult-kor.hu/20120904_175_eve_tovabbitotta_elso_uzenetet_a_morsetaviro

1837 Louis Daguerre francia vegyész, fényképész állt elő az első, gyakorlatban is használható fotográfiai eljárással. A művelet során az ezüsttel bevont rézlemezt jódgőz fölött tették érzékennyé, majd a lemezt a kamerába helyezve következett a 3-30 perces expozíció. A dagerrotípia közvetlenül pozitív képet adott, amelyen a jobb- és a baloldal fel volt cserélve, és nem volt reprodukálható. Az első dagerrotípia 1837-ben készült és a feltaláló műtermét ábrázolja.

1838 A kaucsukvulkanizálás feltalálása (Charles Goodyear)

1838 Műanyag. A francia Victor Regnault a laboratóriumban PVC-t (Polivinilklorid) állított elő. Egy évvel később Goodyear felfedezte, hogy a gumifa tejszerű nedvéből, a latexből kiválasztható nyers kaucsuk kénnel keverve és melegítve vulkanizált kaucsuk, vagyis gumi lesz. Fia 1851-ben jött rá arra, hogy nagyobb kénmennyiséggel keménygumi (ebonit) állítható elő. Az első műanyagokat hamarosan követték a többiek: 1844-ben lett ismeretes a linóleum, nem sokkal később a műbőr, majd a vulkán-fíber. 1865 óta ismerjük a celluloidot, 1897 óta a galahitot és a század végén megjelentek az első műselymek. A műanyagok fejlődése, és főként felhasználása századunkban, illetve inkább annak második felében vált meghatározóvá. Bakelit - A legrégebben használt valódi szintetikus műanyag. Leo Hendrik Baekeland flamand vegyész 1907. július 13-án szabadalmaztatta a saját magáról elnevezett műanyagot. 1912-ben Frizt Klatte rakta le elsőként a PVC gyártásának technikai alapjait, de az anyag ipari termelése csak 1938-ban indult meg, miután sokoldalú felhasználási lehetőségeit felismerték. A 20. század húszas éveiben indult el a polimer műanyagok pályafutása. Ezen kutatások keretében fedezte fel Dr. Hermann Staudinger (1885-1965) német kémikus 1922-ben, hogy a szerves anyagok vázát nagyon hosszú molekulaláncok képezik. Ő javasolta először a műanyagokra a "makromolekula" megnevezést. 13 év kellett ahhoz, hogy kutatási eredményeit elismerjék, majd 1953-ban munkájáért Nobel-díjat kapott. 2010 Öko-müanyag kifejlesztése. http://www.starplast.hu/hu/a-manyag-toertenete

1838 William Fairbairn megépíti a vashajók és gőzkazánok gyártásánál használatos szegecselőgépet.

1838 Aszfaltút és -járda Európában elsőként Franciaországban, Magyarországon pedig 1864-ben épült. Valójában az aszfaltot ennél sokkal régebben, mintegy 4000 éve ismerik és használják. A szó maga is a görög aszphaltból származik, s azt jelenti: állandó, változhatatlan. Összetétele pedig a következő: 80-90 százalék kőzúzalék és homok, 5-10 százalék bitumen, valamint 5-10 százalék töltőanyag, amely nem más, mint finom mészkőpor. Az első aszfaltanyagot - a földszurkot - már Kr. e. 2000-ben ismerték. Először Hérodotosz említi írásaiban, hogy Babilonban, Ninive városában falazó habarcsként használták.
Bitument régen a földszurokból vonták ki, ma a kőolajnak a lepárlásterméke. (Neve a latin pix tumens kifejezésből ered, ami annyit tesz: izzó szurok.) 1837-ben felfedezték, hogy a forró állapotúra hevített természetes aszfalt (Naturasphalt) porítható, majd abból vízzáró aszfaltburkolat építhető.
Az 1900-as évek legelejétől kezdett elterjedni igazán az aszfaltút építés.

1839 a német Theodor Schwann és Matthias Jakob Schleiden kimondja, a növények és állatok sejtekből állnak. Általuk született meg a sejt-elmélet.

1840 Julius von Mayer német fizikus megfogalmazza az energiamegmaradásának törvényét, a hő és a mechanikai energia egymásba alakíthatóságát.1840 Julius von Mayer német fizikus megfogalmazza az energiamegmaradásának törvényét, a hő és a mechanikai energia egymásba alakíthatóságát.

1840 Az első nyilvános postai szolgáltatás, a Penny Post a vasutak terjedésének köszönhetően elindult. Addig csak a módosabbak kiváltsága volt postai küldemények feladása.

1840 első bélyeg megjelenése 1837 Bélyeg – az angol Rowland Hill (megjelenés 1840).

Az első postai bélyeg a Penny Black volt, melyet Angliában adtak ki 1840-ben. Az ifjú Viktória brit királynőt ábrázolta, s a szélei nem voltak perforálva, emiatt ollóval kellett kivágni az ívből.
1871-ben kezdte meg az önálló bélyegkiadást Magyarország. Than Mór festőművész már 1848-ban elkészített egy bélyegtervet (a magyar címert ábrázolja ,,Magyar Álladalmi Posta – Egy Krajczár” felirattal), de ezt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után nem követte bélyegkiadás. Az osztrák kormány 1850-ben bocsátotta ki az első osztrák postabélyegeket, majd 1854-ben a világ első felragasztható illetékbélyegeit. Ezek Magyarországon is forgalomba voltak.

1841 Egységes mértékrendszert vezet be a csavarok számára Joseph Whitworth angol gyáros.

1841 A világ első divat iskoláját megalapítja Alexis Lavigne francia szabó, feltaláló, divattervező. Az ő nevéhez fűződik a próbababa és a metrikus szabászathoz használatos mérőszalag (1847) feltalálása is. Az ESMOD (École Supérieure des Arts et techniques de la Mode) International - A divattervezés és az üzlet valamennyi részterületét oktatják, több mint 6600 céggel állnak napi kapcsolatban, évente pedig 700 gyakorlati helyet és 400 állásajánlatot kapnak szerte a világból.
1841 az angol William Henry Fox Talbot korlátozott számú másolat fényképeknél.

1842 Az 'ehetõ' csokoládét kezdte árulni a Cadbury cég. A kakaó babot a maják i.e. 600 k. már termesztették, 1847 az angol Joseph Fry és fia csokiszeletet állított elő. 1853 piacra dobta. Az első tejcsoki 1876 a tejcsokiszeletet a svájci Nestlé fivérek alkották meg. 1912 a svájci Jean Neuhaius töltelékes csoki.

1842 Richard Owen megalkotta a „dinoszaurusz” szót.
A dinoszauruszok (Dinosauria) a hüllők egy csoportja. Változatos méretű (csirke nagyságútól a 30 méteresig terjedő), szárazföldi állatok voltak. A triász időszakban, mintegy 230 millió éve jelentek meg, és a kréta időszak végén, körülbelül 65,5 millió éve (a kréta–tercier kihalási esemény során) pusztultak ki. A Földön található kövületek összessége (a fosszilis rekord) azt jelzi, hogy a madarak a jura időszak során a theropoda dinoszauruszokból fejlődtek ki. E madarak egy része, köztük a modern madarak ősei túlélték a kréta-tercier eseményt. Az őslénykutatók több mint 1000 fajt azonosítottak, maradványaikat pedig a Föld összes kontinensén megtalálták. A kifejezés az ógörög  deinosz ('rettenetes', 'ijesztően nagy' vagy 'félelmetes') és szaürosz ('gyík' vagy 'hüllő') szavak összetételéből származik
A dinoszaurusz kövületek már évezredek óta ismertek, de valódi természetük sokáig rejtve maradt; a kínaiak, akik a dinoszauruszokra a kunglung, azaz 'rettentő sárkány' szót használták, a csontokat a sárkányénak tulajdonították. Az első írásos feljegyzés a Csin-dinasztia idején (az i. sz. 4. század táján) élt Csang Csü Hua Jang Kuo Cse című könyvében olvasható,
A napjainkban dinoszaurusz csontfosszíliákként ismert tárgyakról készült legkorábbi tudományos leírások a 17. századi Angliában születtek meg.
1676-ban, az Oxford közelében fekvő Cornwallban egy mészkőlelőhelyen egy combcsont töredékre bukkantak.
1699-ben Sir Isaac Newton egyik barátja, Edward Lhuyd egy leírást és egy nevet alkotva végezte el az első publikált tudományos eljárást egy olyan lelethez (egy foghoz) kapcsolódóan, amiről a későbbiek során kiderült, hogy egy dinoszauruszhoz, a „Rutellum implicatumnak” nevezett sauropodához tartozik.
1815 és 1824 között William Buckland, az Oxfordi Egyetem geológiaprofesszora több fosszilizálódott Megalosaurus csontot gyűjtött össze, és elsőként ő jelentetett meg dinoszauruszról szóló cikket egy tudományos folyóiratban. A Megalosaurus lett az első olyan dinoszaurusz nem, melyről szakszerű leírás készült.
A legmagasabb és legnehezebb olyan dinoszaurusz, amelynek sikerült hiánytalan csontvázát megtalálni, a Giraffatitan volt, amelyet Tanzániában fedeztek fel 1907 és 1912 között (és először a Brachiosaurus fajaként soroltak be). A lelet jelenleg a berlini Humboldt Múzeumban van kiállítva. 12 méter magas, a becsült tömege pedig 30–60 tonna között lehet.
A leghosszabb teljes dinoszauruszlelet egy 27 méter hosszú Diplodocus, amelyet az egyesült államokbeli Wyomingban fedeztek fel 1907-ben, és amely a pittsburgh-i Carnegie Természetrajzi Múzeumban (Carnegie Natural History Museum) tekinthető meg.
Léteztek nagyobb dinoszauruszok is, amelyek azonban csak néhány hiányos fosszília alapján ismertek. Az 1970-es években vált ismertté az egyik leghosszabb, a 33,5 méter hosszú Diplodocus (korábbi nevén Seismosaurus) továbbá ekkor bukkantak rá a Sauroposeidonra, amely 18 méteres magasságával felért volna egy hatodik emeleti ablakig. A feltételezés szerint a leghosszabb sauropoda az Amphicoelias volt, melynek mindössze egyetlen csigolyája került elő, amiről 1878-ban készítettek leírást. A csontról készült rajz extrapolációja alapján az állat elérhette az 58 métert és a 120 tonnát. A legnagyobb ismert húsevő a Spinosaurus volt, melynek hossza 16–18 méter, tömege pedig 8150 kilogramm lehetett. http://hu.wikipedia.org/wiki/Dinoszauruszok
1892 Az első Tyrannosaurus rex-nek tulajdonított leletet Edward Drinker Cope találta.
Megállapították, hogy a 165 millió évből, amit a dinoszauruszok története átfog, az utolsó 15 millió év kivételével a T-Rex mindössze emberméretű lehetett. A növekedés ez alatt a 15 millió év alatt történt, ekkor vált a kor szuperragadozójává. Kezdetben a T-Rexnek mindössze 5-6 alfaját ismerték, ám az elmúlt évtizedekben újabb alfajokat fedeztek föl, így számuk több mint 90-re nőtt. Hossza 12,3 méter, a csípőmagassága 4 méter, a tömegét pedig 6,8 tonnára becsülik. Ma még nem tudni, hogy mi történhetett 150 millió évvel ezelőtt, amitől 15 millió év leforgása alatt ez a dinó óriásdinóvá vált, mert épp ebből az időszakból maradt fenn a legkevesebb fosszília. http://www.mimicsoda.hu/print.php?id=805
1980-ban került elő a Benevento közeli Pietrarojában a világ legteljesebb állapotban fennmaradt őshüllő-kövülete, amelyről a megőrződött belső szerveinek köszönhetően azt is lehet tudni, hogy halála előtt mit evett. A 113 millió éves dinoszaurusz-lelet az első dinoszaurusz, amely Itáliában került elő, azt bizonyítva, hogy az Appennini-félszigetet nem mindenütt borította víz a dinoszauruszok korában.
2015-ben 43 megkövesedett dinoszaurusztojást találtak útépítők Dél-Kínában.
A Kuangtung tartományi Hojüan, amely magát a "dinók hazájának" nevezi, már több hasonló lelettel büszkélkedhet, de a helyi dinoszauruszmúzeum igazgatója szerint ez volt az első alkalom, hogy a város közepén bukkantak az őslények nyomaira - számolt be róla a Chinanews.com hírportál. Tu Jan-li elmondta, hogy a tojások közül 19-et teljesen épen sikerült megmenteni az utókor számára.
Az első, 1996-os dinoszauruszleletet követően mintegy 17 ezer dinómaradványt, köztük dinótojásokat találtak a térségben. A 3 milliós lélekszámú Hojüan 2005-ben a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült több mint 10 ezer dinoszaurusz tojásával. Azóta tizenegy megkövesedett dinoszauruszcsontvázat és csaknem 170 lábnyomot is kiástak itt. http://www.havasok.hu/cikk/utepitok-dinoszaurusztojasokat-talaltak-del-kinaban
1860 Az ősmadár, első ismert lelete. Egy kőfejtő munkás talált az egyik solnhofeni bányában egy 6 cm hosszú toll-lenyomatott. 1861-ben Hermann von Meyer frankfurti őslénykutató igen alapos vizsgálat után azt ajánja, hogy nevezzék el öreg tollnak vagyis archaeopteryx lithographica-nak. A lithographica szót az akkor már igen ismert és használt solnhofeni litokő névből vezette le. Még ugyan abban az évben, amikor világossá vált - hogyha toll van, akkor madár is van – a langenaltheimi Haardt bányában, 20 méterre a felszín alatti kőfejtésnél gerinces, fejnélküli fosszíliát talált egy munkás.
A késői jura korban, 150 millió évvel ezelőtt Solnhofen település helyén, a Tethys óceán trópusi lagúnáiban igen finom mésziszap rakódott le. Ebbe ágyazódtak be az elpusztult élőlények. http://www.bnic.hu/solnhofeni-osleny/
A Kárpát-medence első dinoszaurusz leleteit Nopcsa Ferenc tárta fel a Hátszegi-medencében.(A húga által 1895-ben talált lelet)
Az első dinoszauruszokra utaló nyomokat Magyarország területén Wein György geológus fedezte fel 1966-ban a mecseki kőszénbányák területén.
2000-ig gyakorlatilag nem ismertünk gazdag kontinentális gerinces lelőhelyet a mai magyarországi mezozoikumból, de akkor Iharkútról a homokkőpadból kerültek elő az első gerinces maradványok.
http://magyardinoszaurusz.hu/kutatastortenet/ http://www.dinoportal.hu/Hires-lelohelyek/

1843 Először nyomtatnak karácsonyi képeslapokat. Egy angol üzletember, Sir Henry Cole, a londoni Viktória és Albert Múzeum első igazgatója valósította meg az első karácsonyi képeslap ötletét. A kártyákra barátja John Calcott Horsley festő rajzai kerültek: családi témájú és jótékonykodást bemutató képek.

1844 Az első nyilvános távíróvonal megépül Washington és Baltimore között.

1845 A kettős öltésű, hajós hurokfogójú varrógépet szabadalmaztatta Elias Howe. (1856 feltalálta az első lábbal hajtós gépet)
Valószínűleg az angol Charles Weisenthal volt az első, aki megpróbálkozott a szabómunka gépesítésével. 1755-ben azonban a tű mestereinél még nem talált megértésre a találmányával... idegenkedtek tőle, esetleges versenytársat láttak benne, és azt állították, hogy semmi sem pótolhat egy olyan ügyes szervet, mint amilyen a kéz. 1810 Balthasar Krems német harisnyakötő megszerkeszti az első működő láncöltéses gépet, a varrógépet. 1820-as évek végére sikerült Barthélemy Thimonnier-nek elkészíteni egy olyan varrógépet, melyről így írt berlini Illustrierte Zeitung: "Párizsból jelentik, hogy Thimonnier szabó maga készítette varrógépet mutatott be. Ha az ember a saját szemével nem látná, el sem hinné, hogy ilyesmi is létezik. Ezen a gépen egy gyerek is néhány óra alatt megtanulhat varrni." Elias Howe Amerikában szabadalmaztatta találmányát, a kettős öltésű, hajós hurokfogójú varrógépet. http://www.jakd.hu/index.php?p=evfordulo&id=874
1846 Dr. William Morton egy bostoni (USA) kórházban először alkalmazza az (éteres) érzéstelenítést - egy foghúzásnál.
1849 A biztosítótűt szabadalmaztatta az amerikai Walter Hunt, mint új találmányát.
Az amerikai Walter Hunt (1796-1859) ötletgazdag műszerész volt, és bár számos hasznos találmánya volt már, mégsem tudott belőlük nagy anyagi hasznot kovácsolni. 1849 tavaszán ismét pénzzavarba került, és lázasan törte a fejét, hogy mivel tudná azt a 15 dollárt gyorsan megkeresni, amivel tartozott a barátjának. Gondolkodás közben egy drótdarabot forgatott a kezében, amely váratlanul egy zárszerkezetben csavarodott össze. Ha hihetünk a legendának, így találta fel Hunt a biztosítótűt.
3000-4000 éve a bronzkorban már elterjedtek voltak a képen látható darabhoz hasonló biztosítótűk, és természetesen az ókori görögök és rómaiak is használtak úgynevezett „fibulákat“ (latinul melltű) ruháik összetűzésére. Az aprócska eszköz általában a vállukon volt, itt fogták össze vele a hosszú felső ruházatuk végeit.
A melltű nemcsak praktikus ruhadarab volt, hanem valódi ékszer is, amely folyamatosan változott, akárcsak a mai divat, és területenként is eltérő vol
Egészen a 14. századig a fibula volt a legfontosabb ruhatartóeszköz, ekkor felváltotta a gomb, a melltűből pedig valódi ékszer lett, melyet brosstűnek neveznek ma. A melltű nem merült egészen feledésbe, de a biztosítótűként való nagy visszatérésre még várni kellett.
De miben különbözik a biztosítótű az addig ismert brosstól? Abban, hogy a tű nem áll ki és nem sérti fel használójának kezét, hanem a zárszerkezet mélyedésében bújik meg. A
biztosítótű tehát nem tud magától kipattanni, és a hegye sem okoz sérülést. http://www.mimicsoda.hu/print.php?id=598
1850 Az első tengeri távírókábel (Calais és Dover között) 1858 Elkészül a tengeri távíróvonal Észak-Amerika és Észak-Írország között.
1851 A hidraulikus féket George Biddell Airy angol matematikus, csillagász feltalálja, amely az elkövetkező időben a gépiparban túlnyomórészt olajfékként kerül felhasználásra.

1852 Az első gőzgéppel hajtott léghajó felszáll, amelyet Henri Giffard francia mérnök épített.

1852 Lift. Elisha Otis feltalálta a biztonságos felvonót, mely lefékezi a járószéket a kötél esetleges elszakadásakor.
Elisha Grave Otis a kellő biztonsággal működő, gőz erejével hajtott felvonót 1853-ban mutatta be a Manhattan-i világkiállításon. Néhány New York-i cég azonnal érdeklődést mutatott a találmány iránt. 1853-ban szabadalmaztatta biztonsági rendszerét, és létrehozta saját yonkersi cégét, az Otis Elevator Co. nevű vállalatot. A nagy sikert az 1854-es New York-i kiállításon bemutatott személyfelvonóval aratta.
1857-ben szerelték fel az első Otis felvonót a Broadway 488. sz. házába. Az által alapított Otis Elevator Company ma is a világ legnagyobb felvonó gyártó vállalata. Az első elektromos hajtású felvonót Werner von Siemens építette 1880-ban Németországban. Frank Sprague amerikai feltaláló, az elektromos hajtás egyik nagy fejlesztője és elterjesztője vállalkozást alapított elektromos hajtású felvonók gyártására
A felvonó első említése a római építész, Vitruvius könyvében található, aki megemlíti, hogy Arkhimédész első felvonóját valószínűleg i.e. 236-ban építette. A 17. században angol és francia palotákban építettek felvonókat. Az első felvonók mozgatását kötéldobokkal és csigákkal oldották meg. Ivan Kulibin 1793-ban a Téli Palotában csavarorsó mozgatású felvonót épített. 1823-ban Londonban „emelő szobát” helyezett üzembe két építész, Burton és Hormer. A szerkezet a turisták számára épült fizetős látványosság volt a város panorámájának bemutatására. 1867 Leon Edoux feltalálta az első, vízzel működtetett hidraulikus felvonót. 1931-ben, a Corvin áruházban helyezték üzembe az ország első mozgólépcsőjét.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Felvon%C3%B3 http://ezenanapon.hu/04/08/meghalt-az-amerikai-elisha-otis-a-biztonsagi-lift-feltalaloja/93541
1852 Esernyő - Samuel Fox tökéletesítette.
Előzménye a napernyő volt. Az első ismert ábrázolás Kínából származik i.e. XI. századból, de találtak Ninive-i, és Théba-i szobrokat is, napernyőt tartottak kezükben. Az ókori Egyiptomban a fáraó osztotta kiváltság volt a napernyő birtoklása- valamint az ezzel járó naptól óvott bőr, míg Asszíriában csak a királynak állt jogában napernyőt hordani.Kínában, a Sziámi királyságban is státusz szimbólumnak számított a napernyő. Az ernyő i. e. 500 táján jutott el Görögországba, ahol vallásos ünnepeken az isteneik és istennőik körbehordott szobrai fölé tartották. Az athéni nőket szolgák kísérték, akik napernyőt tartottak föléjük.
A középkorban a Pápa jelképeként volt használatos, így az elterjedése az Európai kontinensen egy időre megrekedt. Majd a XV. században az egyházi hatalom gyengülésével a napernyők is kezdtek szélesebb körben használatossá válni, ekkor már tehetősebbek, és az egyház tagjai is használni kezdték különféle színvariációkban. Ez pedig egyenes út volt ahhoz, hogy előbb-utóbb divatcikk legyen belőle.
A XVIII. században a francia hölgyek kezdték népszerűsíteni a napernyőt, ami szintén egy történelmi ténynek volt köszönhető. Bonaparte Napóleon 1797-ben megszüntette a Velencei Köztársaságot, s ezzel együtt a napernyő használatát is ellesték a helyiektől, így ismerhették meg a francia hölgyek, akik divatot teremtettek belőle.
Angliába sokáig nem kapott zöld utat az esernyő, mivel a puritánok elveivel ellenkezett az eszköz használata, amely megakadályozta az égből jövő eső hullását. II. Károly portugál felesége Braganza Katalin terjesztette el a viseletet, amelyet hazájából hozott magával. Az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején kezdtek el feltűnni az esernyők, amelyek már az eső ellen védtek. Ezeket is kezdetben csak nők viselték, ha férfi kezében bukkant fel, akkor menthetetlenül kigúnyolták. A sokat utazó Jonas Hanway, a filantropizmus egyik híve lendített az ernyő sorsán Angliában. Mivel tengerentúli útjai során látta, hogy férfiak is használnak ernyőt, Állítólag ő volt az első férfi, aki nyilvánosság előtt mert ernyőt vinni magával. 1786-ban bekövetkezett halála idejére már szívesen használtak esernyőt férfiak és nők egyaránt. A kocsisok sokáig ellenségesen álltak az esernyőkhöz, azt gondolták, hogy az üzletüket rontja majd az új eszköz. Annyira rettegtek attól, hogy az angol polgárok ezentúl nem lovaskocsival jának majd eső idején, hanem esernyővel, hogy még tüntetést is szerveztek az ernyők ellen.
A mai összecsukható esernyőhöz hasonló szabadalmát John Beale regisztráltatta 1786-ban. 1840-re pedig már 40 különféle esernyő szabadalom létezett. A széleskörben való elterjedést az ipari forradalom hozta meg, és természetesen nem máshol, mint Angliában gyártották a legtöbb esernyőt. ők forgalmazták Amerikába, és Európa országaiba is a legtöbb darabot. Sokáig divatcikként kezelték az esernyőt_ halcsontból készítették a merevítését, ébenfa nyelet használtak, ékkövekkel, csipkékkel díszítették. A tömeggyártás azonban megkövetelte az olcsóbb előállítást. Acél merevítést kezdtek használni Henry Holland szabadalma alapján, majd 1852-ben Samuel Fox tökéletesítette ezt. Szabadalmaztatta a Paragon modellt, amelynek könnyű, de ugyanakkor erős acélbordázata volt. Könnyebb anyagok, selyem, pamut, viasszal bevont vászon váltotta fel a régi, otromba ponyvát. Azóta is az ő elképzelése alapján készülnek az esernyők.
2014 Ernyő nélküli esernyőt fejlesztenek kínai feltalálók. Az Air Umbrella, vagyis levegőesernyő mindössze nyéllel rendelkező eszköz ugyanis a nyél tetején lévő lyukakból kifújt levegő segítségével tartja hordozóját szárazon: levegő kipréselésével egyfajta erőtér képződik, eltaszítva az esőcseppeket. 2015 Okosesernyő - elveszíthetetlen és viharálló okos esernyőt fejlesztett ki egy héttagú rijekai feltaláló-csoport.
http://pumpkin-paradise.com/honnan-szarmazik-az-esernyo/

1852 Az első univerzális anyagvizsgáló gépet kifejleszti Ludwig Werder nürnbergi gépgyártó.

1852 Láthatóvá teszi a mágneses teret Michael Faraday angol fizikus és kémikus vasreszelék segítségével.

1853 A találmánya szerint készült kéregöntésű vasúti kocsi kerekeket Ganz Ábrahám átadja kipróbálásra az Osztrák Államvasút Társaságnak. Találmánya hamarosan világszerte sikert arat.
1854 David Alter amerikai tudós, feltaláló kísérleteiből arra következtet, hogy minden elemet azonosítani lehet a színképe alapján.

1854 Az első biztonságos és gyakorlatban használható liftet Elisha Otis üzembe helyezi a new yorki Crystal Palace-ban.

1855 William Parsons angol csillagász megfigyeli a galaxisok spirális szerkezetét.

1855 Claude Bernard francia fiziológus Lecons de physiologie experimentale (Kísérleti pszichológiai előadások) c. munkájában továbbfejleszti elméletét a test homeosztázisáról, amely szerint a test a változó külső környezethez alkalmazkodva önszabályozással egyensúlyi állapotot tart fenn.

1856 Fotométer. Robert Bunsen és Henry Roscoe feltalálják a fényerősség mérésére való eszközt.

1856 A glikogént Claude Bernard francia fiziológus felfedezi, amit a test használ, hogy glükózt tároljon a májban. Amikor glükóz szükséges az energiához, a máj visszaalakítja a glikogént glükózzá.

1856 Louis Pasteur francia mikrobiológus, kémikus Recherches sur la putrefaction (A rothadással kapcsolatos kutatások) c. munkája leírja felfedezését, hogy a rothadás nem kémiai módon történik, ahogy azt korábban feltételezték, hanem mikroorganizmusok okozzák.

1857 A gyémántbetétes fúrót George Auguste Leschot genfi órás feltalálja.

1857 A ma ismert vécépapír, az amerikai feltaláló, Joseph Gayetty nevéhez fűződik.

A vécépapírt először a 6. században Kínában használták, majd fokozatosan a környező országokban is elterjedt.

Feljegyzések szerint a középkorban és elsősorban a 14. században kezdődött a WC papír tömeggyártása a kínai Nanjingban.

central-park.jpg

1858 elsőként készít fényképet üstökösről (Donati-üstökös) William Usherwood.
1858 A fotoheliográfot Warren de la Rue angol természettudós kifejleszti. Segítségével rutinfeladattá válik a Nap fényképezése.

1859 Spektrográf
A színképelemzés (spektrálanalízis) a megfigyelt objektumokból érkező látható fény színképi vizsgálatával foglalkozik. Spektroszkópia (színképelemzés) valamely anyag által kibocsátott, visszavert vagy az anyagon áthaladó fénysugár (illetve ultraibolya vagy infravörös sugárzás) különböző hullámhosszúságú összetevői erősségének (intenzításának) mérése.
A spektroszkópia tudományának úttörője Joseph Fraunhofer volt, aki 1814-ben a saját maga készítette rács segítségével a Nap fényét vizsgálva annak színképében 574 sötét vonalat fedezett fel, – E vonalakat azóta is Fraunhofer-vonalaknak nevezik, bár a felfedezés érdeme William Wollastoné azonban ő a felfedezése után nem foglalkozott a problémával többé. Ezeket a vonalakat a Vénusz és a Szíriusz színképében is azonosítani tudta, de a földi fényforrások fényében nem. Később a  nátrium és az elektromos szikra színképében fényes vonalakat is talált (vagyis a kibocsátási és elnyelési színképet is felfedezte), de mindezekre a jelenségekre nem tudott magyarázatot adni. A  19. század elején Fraunhofer nyomán sok fizikus és kémikus kezdte tanulmányozni különböző fémekkel és más anyagokkal megfestett lángok színképét, és hamarosan megállapították, hogy  azok az anyagok megkülönböztetésére is alkalmasak.
Gustav Kirchhoff német (porosz) fizikus 1858-ban, amikor egy alkalommal egy professzornak segédkezett, észrevette, hogy a gázok fényspektrumában fényes vonalak jelentek meg, és eszébe jutott, hogy ez hasonlít ahhoz, amit Fraunhofer cikkében olvasott. További vizsgálatokkal kiderült, hogy ezeknek a fényes vonalaknak a hullámhossza pontosan megegyezik azoknak a fekete vonalaknak a hullámhosszával, amelyeket Fraunhofer a Nap látható spektrumában tanulmányozott. Kirchhoff, miközben azon gondolkozott, hogy vajon mit jelenthet, hogy valamilyen gáz lángjában és a Nap színképében azonos hullámhosszhoz tartozó vonalak találhatók, rájött, hogy ha a fény spektrumát egy prizma segítségével felbontja, a hullámhosszak közötti különbség jobban látható lesz.
Robert Bunsen német kémikus 1858-ban fedezte fel a fotokémiát– azt a tudományt, amely az egyes kémiai elemek elégetésekor kisugározódó fény tanulmányozásával foglalkozik. Munkája során kifejlesztett egy égőt, aminek lényege az volt, hogy a vizsgálandó gázt és a levegőt az égés előtt összekeverték, így különösen forró gázt sikerült előállítani (1480 °C fölöttit), amely alig sugárzott látható fényt. Az égőt később Bunsen-égőnek nevezték el, ma is ezen a néven ismert.
Kirchhoff és Bunsen a Heidelbergi egyetemen dolgoztak együtt 1859-ben. Ketten hat hónap alatt megterveztek és kidolgoztak egy módszert és egy készüléket, amiben alkalmazták Kirchhoff prizmáját és Bunsen égőjét a fény felbontására, és a készüléket spektrográfnak nevezték el. Eredetileg ezt kémiai minták égetésére szánták, aminek során a keletkezett fényspektrum vizsgálható volt. Elkezdték katalogizálni a kémiai elemeket és a hozzájuk tartozó hullámhosszakat minden ismert kémiai elemre, és felfedezték, hogy egy egy elem mindig ugyanazokat a hullámhosszakat állította elő; ez volt az elem kémiai „aláírása”.
Ezzel a tudással és a kémiai elemek általuk megmért katalógusával felfegyverkezve Kirchhoff és Bunsen végezte el először tengervíz és a Nap teljes kémiai elemzését. Ennek során megállapították, hogy a Nap atmoszférájában hidrogén, hélium, nátrium és még vagy féltucat egyéb, a Földön is megtalálható közönséges elem van. Ez bizonyította be először, hogy a Föld kémiailag nem különleges az égitestek között.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%ADnk%C3%A9pelemz%C3%A9s
https://www.mozaweb.hu/Lecke-MOZ-A_feny-A_spektroszkopia-99592

1859 Az első kőolajkútat Edwin L. Drake és William A. Smith kovácsmester fúrta Pennsylvániában James Townsend bankár megbízásából. A kút naponta 20-25 hordó kőolajat adott. Ez akkor hordónkénti húsz dolláros áron 400-500 dollárt jelentett naponta. A hír gyorsan terjedt, az egy évvel korábban még értéktelen földdarabkák fantasztikus összegekért keltek el. A területet Oil Citynek (Olajváros) nevezték el, melyet pár hónap alatt mintegy 350 ezer "oilsmeller" (olajkereső ember) özönlött el.
A kőolaj szerves eredetű ásvány: elhalt tengeri (növényi és állati) egysejtű élőlények, plankton anaerob (levegőtől elzárt) bomlásterméke.
Egy eredetileg Lomonoszov orosz tudós által javasolt és később Mengyelejev és a francia Marcellin Bertholet által kifejtett, és 1951 óta Nyikolaj Kudrjavcev geológus, majd az utóbbi években Thomas Gold osztrák származású brit asztronómus és számos orosz és ukrán geológus által támogatott vélemény szerint a kőolaj jó része nem biológiai folyamatok eredménye, hanem még a Föld keletkezése idején képződött mélyen fekvő lerakódásokból szivárog a felszín felé.
A kőolaj (és a földgáz) régi nagy kiterjedésű vizek alatti szerves anyagok bomlása által keletkezett hosszú évezredeken keresztül.
A petróleum a kőolaj nemzetközileg elfogadott neve, a görög petrosz és a latin oleum szó összetétele, annyit jelent: kőből fakadó olaj. Legősibb neve a nafta négyezer éves akkád szó.
Az első kőolajvezeték megépítése 1865-ben az Egyesült Államokban történt, amikor a fúrótoronytól a közeli farmra juttatta a kitermelt olajat Samuel van Sycle.
A természetes kőolaj- és bitumenlelőhelyeket már a legrégibb ókorban is kiaknázták, és az útépítéstől a festésig, vagy múmiák preparálásáig számtalan célra alkalmazták ezt az anyagot. Csak a felszínre szivárgó kőolajat hasznosították.
Mezopotámiában gyógyszerként, kozmetikai anyagként, és olajlámpa égőanyagaként használták.
Az ókori Kínában sem volt ismeretlen a kőolaj, elsősorban sós oldat, illetve só kinyerésére használták fel, ami akkoriban értékesebb volt az olajnál. Másodsorban a haditechnika alkalmazta, már a puskapor feltalálása előtt pumpa segítségével lőtték az égő folyadékot az ellenségre.
Az ősi Japánban is már legalább 3000 évvel időszámításunk előtt használtak aszfaltot – fazekasáruk ragasztására, vízhatlanná tételére.
Az ókori Egyiptomban már sokoldalúan használták a kőolajat: azt az üveggyártás terén, robbanóanyagok létrehozatalánál, fáklyáknál, hajók javításánál, múmiák tartósítására, valamint gyógyászati célokra.
Az Amerikai Egyesült Államokban a Mississippi és a Sziklás-hegység környékén, valamint Kaliforniában az ott élő indiánok régtől kezdve találtak aszfalt-tavakat, kőolajszivárgásoka
A kőolaj sokféle, változatos összetételű szerves vegyületet tartalmaz. Ezeket nem tiszta állapotukban nyerik ki, hanem alkalmazási területeik szerinti csoportonként választják el. Így a finomítás jelentése szélesebb értelemben magába foglalja a termékek szorosabb értelemben vett finomításán, vagyis tisztításán, kívül a kőolaj részekre bontását, kondenzációját, vagyis frakciókra bontását, amit frakcionálásnak is nevezünk.
Így nyerjük a különböző üzemanyagokat/fűtőanyagokat: benzint, paraffin lámpaolajat, lökhajtásos repülő, gyorsjárású dízel, hajódízel üzemanyagot, kazánfűtőolajat, ill. pakurát.
1937. februar 9. A magyar szénhidrogén gáz termelésének a születésnapja.
1937. november 21.A magyar olajtermelés születésnapja.
1937. december 16.Megkezdődött a rendszeres olajtermelés és szállítás.
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C5%91olaj http://www.hetek.hu/sport/200302/a_fekete_arany_tortenete

1859 A ma is alkalmazott ólom-savas akkumulátor feltalálja Gaston Planté francia fizikus, feltaláló, amelyet 1881-ben Camille Faure tökéletesített.

1860 Lenoir gázmotorja. Jean Joseph Étienne Lenoir kezdetben pincérként dolgozott Párizsban. Egy idő után azonban ráunt az asztalok közötti állandó futkározásra és egy barátja tanácsára kibérelt egy kis műhelyt, itt szerkesztette meg 1860-ban híressé vált gázmotorját. A motor – amely a Conservatoire des Arts Métiers múzeumában van kiállítva – egy régi gőzgépből lett átalakítva. Lenoir gázmotorú járművének eleinte óriási sikere és hatalmas nézőközönsége volt. Népszerűségét csak fokozta, hogy felépítése lényegesen egyszerűbb volt a gőzgépekénél, fűtőt, gépészt sem igényelt, „bárki” beindíthatta és leállíthatta. A gép híre futótűzként terjedt a világban. A kor nagy gőzgépgyárai sorra küldték el szakembereiket, hogy a helyszínen nézzék meg és tanulmányozzák működési elvét, ha esetleg sor kerülne a gyártására, már minden részletét pontosan ismerjék. A Párizsba küldött szakemberek egyike Gottlieb Daimler volt, akit Würtemberg állam vezetői bíztak meg ezzel a feladattal. Gázmotorja olyan lehetőségeket nyitott, melyektől már egyenes út vezetett az igazán forradalmi változást jelentő benzin-, vagyis az Otto-motorokig. http://szaszandras.info/ajanlo/sorozatok/autozas4.html
1860-ban 400 darab motort gyártott a Szajnán közlekedő kishajók meghajtására. 1863-ban gázmotoros autójával három óra hosszat utazgatott a Párizs és Joinville-le-Pont közötti 18 km-es útvonalon.

1860 Elterjed a spirálfúróbetétekkel ellátott kézi fúrógép.

1861 Az első húsfagyasztó üzem Sidneyben.
1861 A linóleumot kifejleszti Frederick Walton angol feltaláló.
Linóleumot parafalisztből és nyers kaucsuk-oldatból v. parafalisztből és lenolaj-firnásznak nagyfokú oxidálásából nyert kaucsukszerű anyagának alapos keveréséből és 2-5 mm. vastag, 3 méter széles és változó hosszúságú lapokká való hengerlése és szárítása útján készítenek. Tehát természetes anyag! A lenolaj oxigénfelvétellel megszilárdul és megköti a falisztet. Rugalmas, vízálló műanyag. Padlóburkolásra használják.

1861 Az első színes fényképfelvételt James Clerk Maxwell skót fizikus-matematikus készítette.

Az autokróm vagy Autochrome Lumière egy, a fotográfiában használt direktpozitív és az első valódi, tömegesen is alkalmazható színes képrögzítési eljárás. Auguste és Louis Lumière kísérletezte ki 1904 és 1907 között.
1904. május 30-án szabadalmaztatták a világ első, használható színes eljárását. Elterjedése 1907-től általános, ekkortól sikerült a lemezeket gyárilag előállítani. Gyakorlatilag sokszorosíthatatlan volt, ugyan 1912-ben forgalomba került egy Utocolor elnevezésű papír, amelyre lehetett másolatokat készíteni, de a végeredmény nem volt kielégítő, egészen az 1970-es évekig a színes fordítós papírok elterjedéséig kellett várni jó minőségű sokszorosíthatóságára. Autochromes continued to be produced as glass plates into the 1930s, when film-based versions were introduced, first Lumière Filmcolor sheet film in 1931, then Lumicolor roll film in 1933. The final version, Alticolor, was introduced in 1952 and discontinued in 1955.

1862 Az univerzális marógépet Joseph R. Brown amerikai mérnök megszerkeszti.

1862 Anders Jonas Ångström svéd fizikus, a színképelemzés (spektroszkópia) egyik megalapítója, a Nap színképének tanulmányozásával felfedezi a Nap atmoszférájában a hidrogént.

1863 Színképeik alapján osztályozza a csillagokat Pietro Angelo Secchi olasz katolikus csillagász.  Az "asztrofizika atyjának" is nevezik. (Meghatározta a Nap és a csillagok légkörének összetételét, vizsgálta a Nap hatását a Föld légkörére és elektromos jelenségeire, foglalkozott meteorológiával, új meteorológiai műszereket szerkesztett, kutatta a tenger fényáteresztő képességét, elkészítette a Mars egyik első térképét 1858-ban, a világ egységes mértékrendszere elterjesztésének egyik szorgalmazója). Secchi munkássága alapján létesítette XIII. Leó pápa 1891-ben a modern Vatikáni Obszervatóriumot. Secchi-ről nevezték el a Hold egyik kráterét és hegyvonulatát, a 4705 Secchi kisbolygót.

1863 Az első metrónak (Underground - Tube) nevezett közlekedési eszköz elindult Londonban. A világ első földalatti vasútja a Bishops’s road (ma Paddington) és Farringdon Street (ma Farringdon) között. Az ekkor átadott földalatti vasútvonalát Nagyvárosi Földalatti Vasútnak, angol kifejezéssel Metropolitan Underground Railways-nek nevezték, de itt az Underground vagy a Tube elnevezéseket használják. 1860-ban kezdték építeni. Gőzvontatással, gázvilágításos kocsikkal közlekedett. Magyarországon 1896–ban az első földalatti vasút, de az már elektromos volt.

1864 Bemutatja egyenleteit a királyi tanácsnak James Clerk Maxwell. A Maxwell-egyenletek négy egyenlet, melyet James Clerk Maxwell skót matematikus-fizikus állított fel, hogy leírja mind az elektromos, mind a mágneses tér viselkedését, valamint kölcsönhatásukat az anyaggal.
Michael Faraday munkáját továbbfejlesztve James Clerk Maxwell, egyesíti az elektromosságot és a mágnesességet és megalkotja az elektromágneses hullámok egyenleteit.
Az elektromágneses hullámok létét ,,megjósolta” a skót fizikus-matematikus James Clerk Maxwel - melyet aztán be is bizonyított - és 1871-ben közölte, hogy a látható fény is elektromágneses hullám. Bebizonyította, hogy a mágneses és elektromos mező a térben hullámok formájában terjedhet (vákuumban konstans 3,0·108 m/s sebességgel).
Maxwell dolgozta ki azokat az egyenleteket, amelyek az elektromosság és mágnesesség alapvető törvényeit leírják, továbbá a gázok kinetikus elméletében a Maxwell-Boltzmann eloszlást.
Az első színes fényképfelvételt is ő készítette. Ő volt a 19. század legnagyobb tudósainak egyike.
A terjedési sebességet az abban az időben meglevő kezdetleges elektromos eszközök miatt csak megjósolni tudta. Maxwell ennek értékét 310 740 000 m/s-ra becsülte. (Nem tévedett sokat, a valós sebesség a fénysebesség.) Maxwell (1865) : „Ez az érték közel van a fénysebességhez, ami azt mutatja, erős okunk van feltételezni, hogy a fény is (beleértve a hő és egyéb sugárzásokat) egy elektromágneses hullám, ami elektromágneses mezőben terjed.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/James_Clerk_Maxwell

1864 A Siemens–Martin-eljárást, a legismertebb acélgyártási folyamatot Pierre-Émile Martin francia mérnök szabadalmaztatta. Ez volt az az eljárás, ami lehetővé tette igen változatos ötvözöttségű acélok gyártását.
Az acél a vas legfeljebb 2,1% szénnel alkotott ötvözete, de ötvözőelemként számos más elem is szóba jön (szilícium, mangán, króm, nikkel, molibdén, vanádium, volfrám stb.).

Az acél az ipar egyik legfontosabb anyaga, előállításával az acélkohászat foglalkozik. Az acél képlékeny alakítással (kovácsolás, hengerlés, kisajtolás stb.) hidegen és melegen megmunkálható, tulajdonságai hőkezelésel tovább alakíthatók.
Az acélgyártás kiinduló anyaga a nyersvas és az ócskavas - a vasgyártás alapanyaga a vasérc és különböző segédanyagok (szén-koksz, salakképző anyag és levegő) - Ahhoz, hogy a nyersvasból acél legyen, annak fölösleges kísérőelemeit (C-, Si-, Mn-, P- és S-tartalmát) el kell távolítani. Ez úgy történik, hogy a megolvasztott fémbetétből kiégetik a „káros” elemeket, ötvözik „hasznos” elemekkel, majd a folyékony acélt kokillába vagy folyamatos öntőgépbe öntik és kristályosítják.

Az első vaskohók még csak kis gödrök voltak, a vasércet faszénnel izzították. A szén redukálta a vasércet, azaz eltávolította oxigéntartalmát.
A tégelyacélgyártást 1740-ben találta fel Benjamin Huntsman(wd). A nyersvasat fedett tégelyben olvasztották, a szükséges hőmennyiséget faszén-, koksz-, később gáztüzeléssel biztosították. Ezzel a módszerrel kezdődött az ötvözött acélok gyártása.
A kavaró acélgyártási eljárást Henry Cort szabadalmaztatta 1784-ben. Lángkemencét használtak, az olvadt nyersvas csak a kőszén elégetéséből származó, oxigénben dús füstgázzal érintkezett
A Bessemer-féle szélfrissítéses eljárást 1855-ben szabadalmaztatta Henry Bessemer. A módszer lényege az, hogy a folyékony nyersvasat egy körte formájú konverterbe öntik, és a nyersvasrétegen alulról levegőt fújtatnak át. A levegő oxigénjének hatására kiég a szén, a szilícium és a mangán. Előnye, hogy nem igényel külön tüzelőanyagot (a folyamatok hőtermelők) és igen nagy a termelékenysége.
A Thomas-módszer Sidney Gilchrist Thomas(wd) nevéhez fűződik (1878). Az eljárás során alkalmazott konverter szerkezete hasonló a Bessemeréhez, de falazatát bázikus (magnezit és dolomit) tűzálló téglákból építették. Ennek révén az eljárás alkalmassá vált a betét foszfortartalmának csökkentésére is

A Siemens–Martin-eljárást Pierre-Émile Martin francia mérnök szabadalmaztatta 1864-ben. Az eljárás nevében a Siemens nevet a Carl Wilhelm Siemens által szabadalmaztatott, és itt felhasznált váltakozó lángjárású regeneratív tüzelési rendszer magyarázza. A módszer lehetővé teszi folyékony nyersvas és ócskavas felhasználását is - rozsdás ócskavasat adagolnak a nyersvashoz. A rozsda oxidréteg (oxigénréteg), amely a nyersvas széntartalmát szén-dioxiddá alakítja, - de akár szilárd betéttel is lehetett indulni.
Ez volt az az eljárás, ami lehetővé tette igen változatos ötvözöttségű acélok gyártását. A gyártási folyamat két lépcsőből áll: egy frissítő (oxidáló) és egy kikészítő (redukáló) szakaszból (ahol az oxidálódott vas visszaredukálását végzik). A frissítő szakasz hosszabb, mint a szélfrissítéses eljárásoké, ezért az adagidő hosszabb. A kikészítő szakaszban végezték el például az ötvözést.

Az ócskavas idővel hiánycikké vált, ezért kidolgoztak egy új eljárást. Az LD-eljárás során a megolvasztott nyersvas felületére tiszta oxigéngázt fúvatnak, ez égeti el a nyersvas széntartalmát.
A folyamat a nagyolvasztóban történik, ahol felülről adagolják a vasércet, a kokszot és salakképző anyagként mészkövet. A befúvott levegő a szénnel (koksz) reakcióba lép és szén-dioxid, majd szén-monoxid képződik. A keletkező szén-monoxid, illetve a szén a vasérccel reagálva elemi vasat és valamilyen szén-oxidot eredményez. A keletkező olvadt vas az ún. nyersvas, amely széntartalma (1,6-4%) miatt rideg, törékeny anyag. Az emlíett tulajdonságai miatt a nyersvas nem sok mindenre használható, ezért acélt gyártanak belőle. Az acélgyártás során a nyersvas széntartalmát 1,7 % alá csökkentik, valamint különböző ötvöző anyagokat adagolnak hozzá. A keletkező acél (az ötvözőelemektől függően) kemény, szívós, jól megmunkálható, korrózió- és saválló.
 
A vas a Föld kérgének mintegy 4,7%-át alkotja több mint száz vasásvány formájában, de – a fémek többségéhez hasonlóan – elemi állapotban nem található meg. A vas ércásványai közül legfontosabbak az oxidok, pl: a magnetit (mágnesvasérc), a hematit (vörösvasérc), a limonit (barnavasérc), valamint a karbonát alapú sziderit (vaspát). A vasat az ércből úgy állítják elő, hogy redukálják, azaz oxigéntartalmát eltávolítják. A redukciót szénnel és szén-monoxiddal valósítják meg.
A vas-szén ötvözethez gyakran adnak más anyagokat abból a célból, hogy kívánt tulajdonságú acélfajtát nyerjenek. A vas a periódusos rendszer elemei közül nem ötvöződik a nemesgázokkal, a halogénekkel, az alkáli fémekkel és az alkáli földfémekkel, a kis forráspontú fémek közül a higannyal, kadmiummal, magnéziummal, valamint az ezüsttel
A hőkezelés célja a fémek, ötvözetek bizonyos alaptulajdonságainak, többnyire mechanikai tulajdonságainak módosítása (keménység, szívósság stb.). A hőkezelés alapformulája szerint a fémet felmelegítik adott hőmérsékletre, ott hőntartják, majd meghatározott sebességgel lehűtik.

Források: http://termtud.akg.hu/okt/9/1/2vasal.htm
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ac%C3%A9l
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ac%C3%A9lgy%C3%A1rt%C3%A1s

 

 

1865-től - 1911-ig

http://www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/talalmanyok---az-ipari-forradalomtol-napjainkig-2.html

1912-től - 1937-ig

http://www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/talalmanyok---az-ipari-forradalomtol-napjainkig-3.html

1938-tól - 1973-ig

http://www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/talalmanyok---az-ipari-forradalomtol-napjainkig-4.html

1974-től napjainkig

http://www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/talalmanyok---az-ipari-forradalomtol-napjainkig-5.html

 

 

Forrás: Internet

Ajánlott: Felfedezések és találmányok atlasza - Holló és Társa Kiadó

Találmányok története - Anna Claybourne és Adam Larkum, Szalay Kiadó

http://www.kvizcity33.hu/forum/forum_read_pub.tvn?tid=188
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/oxford-typotex-kemiai/ch01s02.html
http://www.vilaglex.hu/Erdekes/Html/Talalma.htm
http://www.mimicsoda.hu/category.php?cat=technika
http://kronologia.tudomanytortenet.hu/kronosz/content/data/pdf/11_kronosz_1851_1905.pdf

 

(Molnár József)

(mj)