Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szép, jó versek 7 Bedő Gábor Versikéi

 

Megmosdatom testemet,
Megtisztítom lelkemet,
Megkeresem kedvemet,
Mi boldog lesz és nevet,
Mert az élet úgy tovább mehet,
Mert az élet úgy megint szeret.

 

 

Hinnem kell a szerelemben, kis kezedben, szép szemedben,
Hinnem kell benned, hinnem és vágynom, veled szerelemben,
Békében, szeretve, minden kívánságod keresve,
Hinnem kell, hogy mindig velem leszel, reggel, délben, este,
Hinnem kell, hogy ilyen lesz a románcunk,
Hinnem kell, ha összebújunk nem fázunk,
Rövid nyári záporban boldogan bőrig ázunk,
Hinnem kell, hogy lesz egy házunk,
Ami megóv minden rossztól, a mi kis váruk,
Hinnem kell a szerelemben, hogy így éljük majd világunk.

 

 

Szeretek mosolyogni, csendesen nevetni,
Szeretek sétálni, melletted kézen fogva menni,
Szeretek feltétel nélkül szeretni,
És szeretek szeretve lenni,
Szeretek újra és újra gyerek lenni,
Virágot szagolni, napfényt enni,
Hűs patakba lábacskám beletenni,
Kinn az erdőben senkinek megfelelni,
Pillangóra és szamócára lelni,
Őszintén mosolyogni, gondolataim nem terelni,
Csak mosolyogni, és szeretni.

 

 

Volt egy nap, mikor megtaláltuk egymást,
Vagy inkább egymásra találtunk,
Volt egy nap, mikor úgy éreztük,
Ez lehetett az álmunk,
Volt egy nap, mikor egymásé lett a vágyunk,
Szinte repültük, szálltunk,
Egymás testét takarta szárnyunk,
Volt egy nap, amire érdemes volt várnunk,
Lesz e még nap, olyan ami volt,
Vagy már csak emlékünkben,
Ottmarad mint egy folt.

 

 

Félek, de lehet, hogy csak bátortalan vagyok,
Hogyan mondjam el néked azt, amin gondolkozok,
Pedig barátok vagyunk, némák sem vagyunk,
Olykor megegyezik gondolatunk, csak távol lakunk,
Pedig elmennék hozzád, mint baráthoz,
Vagy inkább megtenném az utat újra, egy angyalhoz,
Mert hiányzol, legalább a puha kezed megfoghassam,
Örülök, hogy újra látlak, bár csak már mondjam,
És megölelni téged drága lélek,
Bátortalan vagyok, ezen gondolkozom majd míg élek,
Félek.

 

 

Mitől is vagyok boldog, a szerelemtől vagy a szeretettől?
Azt hiszem attól a csodától, amit kapok a két szemedből,
Ölelő kezedtől, csendesen felém szálló halk szavadtól,
Mert szeretsz úgy is ha nem mondom, szeretsz magadtól,
És én boldog vagyok, mint zöldülő fű az esőben,
Mint árnyékos nyugalmat kereső a hűs erdőben,
Igen, mindezektől vagyok boldog,
Számomra a világon ezek a legcsodálatosabb dolgok.

 

 

Szeretsz? Kérdezem a víz mellett.
Szeretsz, mondod, ezen gondolkodnod sem kellett,
És mennyire? Lágy hullámok fodrozódnak.
Olyan vagyok néked-mondod-, mint forrása a tónak,
Megnyugszom, hunyorogva a napba nézek,
Szeretlek én is, szeretlek, amíg csak élek.

 

 

Szerelem ősszel, szerelem nyáron,
Télen és tavasszal, mindig ölelésedre vágyom,
Szerelem az ágyban, két dobbanó szív, biztos pont a tájban,
Táncolunk egymással egy zenekar nélküli bálban,
Mindörökké, egy szerelmes világban,
Szerelem reggel, délben,
Egymásé vagyunk egészen,
Szerelem ősszel, szerelem nyáron,
Bújj hozzám, csak erre vágyom.

 

 

Sétálnom kellene, sétálnom, egy olyan helyre,
Ahol csend van, csend és béke, csak azt tudnám merre,
Csak volna egy tábla, rajta az állna,
Erre sétálj, arra van az a hely, mi szívemnek álma,
Ahol tavasz van örökké, ahol a szerelem nem válik köddé,
Ahol hallgathatom a csendet, nincs mi megtörné,
Ahol szerethetek, ahol élhetek,
Boldogan, jó emberekkel, véletek.

 

 

Két kezedbe végy egy szívet,
Lelki kezedbe, igazán a lelkedbe,
Ugye szomjazik? Szomjazik a szeretetre,
hát végy hozzá vizet, vizet, egy csendesen csordogáló hűs patakból,
Amely szíved szeretetét viszi, a patakból, abból,
És fürdesd meg benne azt a szívet, ami szomjazik, ami ott dobog a tenyeredben,
És látni véled majd,jó ember vagy, szíveddel látsz majd, és az öröm, amit okoztál, az a szeretet,ott csillog, ott a szemedben,
Látni, főként érezni, jót tettél valakivel,
Hatalmas vagy,
Te, ez vagy,
Mert ha jót sohasem tennél,
Ugyan minek lennél?
Bár a világ, gonosz, szeretni mindig jó,
Ilyen jó embernek, mint Te,
Ilyennek való!

 

 

Szűkebb volt a világ, míg nem ismertelek,
De már az első percben mint legjobb barát, úgy szerettelek,
Felnyitottad szememet,
Jóságoddal mostad lelkemet,
Szemeddel rajzoltál arcomra boldogságot,
Gyötrő sötét életembe gyújtottál világosságot,
És reményt, és bátorságot, szeretetet,
És boldog voltam, mikor először foghattam kezedet.

 

 

Hangszer vagyok, egy törékeny test,
Ha játszanak rajtam, hangom lelkeket színesre fest,
Vágytól tüzesen, magánytól bánatosan,
Zenélj rajtam, kérlek tedd, óvatosan,
És ha hozzámér a kezed,
Mozdulatodban legyen szíved,
Kérek mindent a szeretetből,
Meglásd, meghalld mily zene fakad öreg testemből,
Zene, zene velem neked,
Gyere, vegyél kezedbe, várom, hogy megtegyed,
Gyere, öntsed szíved testembe, zene, gyönyörű,
Nem maradjak a sarokban porosodó, elhagyott hegedű.

 

 

Szeretem a napnak fényét bőrömmel megízlelni,
Szeretek a pillangók táncának mosolyogva felelni,
Szeretek velük lenni, nagyokat harapva napfényt enni,
Csak velük táncolni, és ha indulnak utánuk menni,
Ők szállnak tova, én futok,
De lehunyt szemmel szállni én is tudok,
És ha tudok, hát vannak szárnyaim,
Szárnyra kelek én is, én és a vágyaim.

 

 

Ha eloszlik a rózsaszín köd, és mindent lát a szerelem,
Hozzád bújok, és nézem csak nézem a csillogást a szemeden,
Csillog benne szerelem,
Kezem pihen kezeden,

Szeretlek, azért aki az vagy aki vagy,
Aki egy pillanatra magamra nem hagy,
Akinek szeretetét érzem magamon,
Akit csak így becézek: Angyalom.

 

 

Nem lehetek több, sem kevesebb, egy ember,
Ember, kinek szíve érted ver, belőled szeretetet nyer,
Mert bizony azt nyer, többé parlagon félredobva nem hever,

Nem lehetek másé, csak tiéd, egy igazi királyleányé,
Mint ahogy álmodtam már sokszor, de ez egy új álom,
Ez az álom már nem a magányé,

Kettőnk álma, ahol fej borul vállra,
Ahol minden mozdulat, szeretet és hála,
Szeretlek, suttogom a szádba.

 

 

Úgy döntöttem pille leszek,
Szelek szárnyán hozzád megyek,
Napsugárból erőt veszek,
Integetnek pici kezek,

Szállok hozzád a magasban,
Fűben vársz rám, harmatosban,
Rá telepszek szép kezedre,
Mosolygok majd két szemedre.

 

 

Most ölelni szeretnélek, reggel, simogatni, csókolni,
Orcádat kezem közt érezni, szeretni, minden külön töltött percet pótolni,
Nem hallani semmit, csak hallgatni téged,
Karjaimban tartani egy angyali szépséget.

 

 

Szeretlek élet, szeretek élni,
Szeretek álmodni, és tudok remélni,
Mert akarok majd mesélni,
Mennyi minden szépet lehet megélni,

Szeretem a szelet, szeretem a vizet,
És jót tenni mindenkivel, átadni a hitet,
És lehozni egy csillagot, fényessé tenni minden évszakot,
És szeretem a falakat, mert meglátom a hézagot,

Szeretem az utat, mert mindig a jövőbe mutat,
Szeretem a lelkemet, mi néha a múltban kutat,
Szeretek mindenkit, mert boldoggá tesz a tudat,
Szeretlek téged is, szeresd te is magad.

 

 

Esett egyszer, hogy kulcsot kaptam,
Szívemmel fogtam, szorongattam,
Csak el ne vesszen, csak legyen nálam,
Megkeresem azt a zárat, elvisz lábam,

Éjszakánkét azt álmodtam,
Kulcs ha fordul, szívem dobban,
És az ajtó kihez nyílik,
Pici szívem kihez illik,

Hol mosolyt csalok, ahol szerelmes vagyok,
Ott majd átölelnek, és ölelést adok,
És szavad édes, mint szerelmes dalok,
Elfordult a kulcs, boldog vagyok.

 

 

Anyák napjára

Felvettem a szép ruhámat,
Mert szeretem az anyukámat,
És felköszöntöm szép virággal,
Kertből szedett orgonával,

Mert most is érzem, hogy nagyon szeret,
Mert mindent megtesz, amit egy anya tehet,
És megnyugszom a puha karján,
Legyen boldog anyák napján.

Féltve hordtál szíved alatt,
Ringattál és szemem ragadt,
Féltem és te megnyugtattál,
Mennyi szépet nekem adtál,

Megpusziltál, átöleltél,
Mosolyogtam, sosem féltél,
Ha felébredtem te is keltél,
Szíved melegével etettél.

 

 

Drága Angyalok, Boldog Nőnapot!!!
Varázslatos női szem, álmában is nézhetem,
Nézhetem, és elhiszem, tőle szebb az életem,
Akkor is szép, ha szomorkás, ha vidám
akkor megváltás,
Ha reám néz borzongok, borzongok, de
élvezem,
Maradj velem örökre, varázslatos női szem.

 

 

 

Talán annak is eljön az ideje, hogy boldog legyek,
Mert ami most húzza lelkemet, nem kövek, hanem hegyek,
Talán megváltozik minden, és jön egy lány,
Szeret, szerethetem, eltűnik a szomorú magány.

 

 

Egy királyfi egy királylány,
Alattuk zöld mező, felettük szivárvány,
Mesében élnek, álomvilágban,
Magyar népmesében, Magyar legendában,

Ahol a legkisebb fiú szerencsét próbál,
Hosszú útja során jótettért jót vár,
Befont hajú királylányka, kinek arany a haja, csók a szája,
Fején csillog koronája, és van még néki fél országa,

Fél királyság, fele ország,
Jöjj szegény fiú, had csókoljam piros orcád,
Élünk majd boldogan, szépen mint egy szivárvány,
Egy királyfi egy királylány.

 

 

(Helen Exley - A szeretet megváltoztatja a világot könyv )

Van egy piciri könyvem,
Kaptam egyszer, szeretetet örököltem,
Változtatott rajtam, mint ahogy a világon,
Lelkemet öntözte, szomjazó virágom,

Olvasom sokszor, aztán tűnődöm, mi az út,
Segíteni másokon, úgy véget ér az alagút,
Mosolygok a sorokon, könnyebb pici sóhajom,
Köszönöm a könyvet, el nem hagyom, olvasom.

 

Bedő Gábor Versikéi

https://www.facebook.com/BedoGaborVersikei