Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szép, jó versek 5

 

 

Várnai Zseni: Csodák csodája
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

 

 

Ismerős arcok – A dolog (Dalszöveg)

Kinek mi dolga? - Szerintem
a gyermeké az, hogy szülessen,
a Napé, hogy megsimogassa,
s a Holdé, hogy álomba ringassa.

A tanító dolga, hogy tanítson,
a lelkemen valamit javítson.
A diák dolga, hogy kutasson,
ha felnő, jó irányt mutasson.

A zenész dolga, hogy zenéljen,
a szívem mélyéig elérjen.
Az író dolga, hogy meséljen,
de igazat írni ne féljen-
de igazat írni soha ne féljen!

A Szerelmem dolga, hogy megértsen,
hogy higgyen bennem és segítsen.
>Hogy nélküled élni ne akarjak,
s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!<

A Barátom dolga, hogy ott legyen,
ha szükség van, bármit megtegyen,
ha eltévedtem, keressen,
ha gyűlölöm, akkor szeressen.

Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
ne úgy köszöntsön, mint akárkit.

A Testvérem dolga, hogy figyeljen,
Ha hibáztam, neki ne kelljen.
Ha nem hiszem, akkor ő higgye,
A tüzünket helyettem őrizze.

A Lányom dolga, hogy daloljon,
hogy örökké kislány maradjon.
A Fiam dolga, hogy nevessen,
hogy mindig apjaként szeressen.

S ha mindez így lesz -csak remélem -,
az én dolgom, hogy megérjem.

 

 

Kalkuttai Teréz anya: Az Élet himnusza

Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Az élet szépség, csodáld meg!
Az élet boldogság, ízleld!
Az élet álom, tedd valósággá!
Az élet kihívás, fogadd el!
Az élet kötelesség, teljesítsd!
Az élet játék, játszd!
Az élet vagyon, használd fel!
Az élet szeretet, add át magad!
Az élet titok, fejtsd meg!
Az élet ígéret, teljesítsd!
Az élet szomorúság, győzd le!
Az élet dal, énekeld!
Az élet küzdelem, harcold meg!
Az élet kaland, vállald!
Az élet jutalom érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

 

 

,,Nem azért szeretlek, mert te vagy a listámon.
Nem azért szeretlek, mert nincs más a világon.
Nem azért, hogy a többinek fájjon.
Csak azért, mert veled el tudom képzelni a világom.”

 

 

,,Lehet, hogy meg nem értenek,
 Mégis másképp nézhetnek.
 Mások talán követnek,
 Utánuk is jöhetnek.
 Végtelen a szeretet,
 Láthatod a szemeket.
 Fénylenek, mint csillagok
 Szeretettől ezt kapod.”

 

 

Zsigmondi Zsolt - Amikor...

Amikor lassan véget ér az édes éj,

 amikor egymáson fekszik két tenyér,

 amikor szerelmesen bámulom a szemed,

 amikor a sötétben suttogom a neved,

 amikor simogatom meztelen hátad,

 amikor majd minden emlék fáj utánad,

 amikor csókollak ott, ahol érlek,

 amikor a legjobban szeretlek Téged,

 amikor a boldogságtól sírnod kell,

 amikor úgy érzed, már nem bírod el,

 amikor majd lelkünk összeér,

 amikor a hajnal visszatér,

 akkor fogod majd tudni,

 szerelmünk mennyit ér!:)

 

 

 ,,Ha leszáll az este,

 Tárd ki az ablakod,

 S keresd az égen a

 Szerelemcsillagot!

 

 Hogyha rátaláltál,

 Mondj el egy hű imát,

 És akire gondolsz,

 Az is gondol reád!”

 

 

Bogdán András - Álmodj...

"Álmodj boldogot, álmodj szépet,
Álmodj igazra váló meséket,
Álmodj barátot, melletted állót,
Álmodj hű társat, el sose válót,
Álmodj magadnak igazi otthont,
Álmodj bele, kivel megosztod,
Álmodj táncot, mi magasba emel,
Álmodj táncost, ki szívednek felel,
Álmodj tüzet, lánggal égetőt,
Álmodj csókkal perzselő szeretőt,
Álmodj utakat, messzi világot,
Álmodj szívedben nyíló virágot,
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat,
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad,
Álmodj szabadot, láncot megtörve,
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve,
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet,
Álmodj igazzá váló meséket..."

 

 

,,Ha meggyötör az élet,

És azt hiszed, nincs tovább,

Tanuld meg feledni a rosszat,

És mindenáron lépj tovább.

 

Ha azt érzed, kitépték a szíved,

És nem érted, mi történik veled,

Ne hullajts több könnyet értük,

Ne sírj, csak éld a saját életed.

 

Mondják az élet egyszer, majd

Még kárpótol Téged mindenért,

Felejts el hát minden rosszat,

S ezek után élj a holnapért!”

 

 

Ha segíteni már nincs mód a bajon,
Adj túl minden keserves sóhajon.
Ki azon jajgat, ami megesett,
A régi bajhoz újat keresett.

(William Shakespeare)

 

 

 ,,Ne legyél szomorú, mert az nem Te vagy.

 Ha bánt is az élet, ne csapd be önmagad!

 Te bátor vagy, kedves, szeretetet adsz,

 Ne félj! Az élettől, minden jót visszakapsz.

 Az egyik nap rossz, a másik még rosszabb,

 de ne felejtsd el, a holnap is jót hozhat!

 Oly sokan szeretnek legyél ettől boldog.

 Te akkor vagy szép, ha szemed mosolyog.”

 

 

 Kicsit több békesség, jóság, szelídség,

 Kevesebb erőszak, gyűlölet, irigység,

 Kicsit több igazság úton, útfélen,

 Kicsit több segítség bajban, veszélyben.

 Kicsit több "mi" és kevesebb "én",

 Kicsit több erő, szeretet, remény.

És sokkal több virág az élet útjára,
Mert a sírokra már úgyis hiába
.
(Bryan Adams)

 

 

Tudod-e mit jelent, Önzetlen szeretni?

 Mindenkinek adni, sohasem elvenni!

 Szeretetet szórni az egész világra,

 a szíved mélyéről, viszonzást nem várva!

 Ápolni a lelkét, a rászorulónak,

 Biztatni, hogy szép lesz, ha eljön a holnap.

 Szeretet vizével öntözni a lelket,

 érezze az ízét meg, akit szeretetnek.

 Ahogy átmelegszik szívedtől a szíve,

 ő is tovább adja, tovább közvetítve.

 S ne hidd azt hogy elfogy, forrása végtelen,

 ha kell végig kísér, az egész életen.

 (Aranyosi Ervin)

 

 

 ,,Én felhoztam a napot, hogy arcod melegítse,

 Hogy hervadó lelkedet, a fény megérintse,

 

 És felhoztam a holdat, hogy világítson néked,

 Hogy az élet sötét útján,  végleg, el ne tévedj.

 

 Neked adom a napot, hogy fénye benned éljen

 Hogy melegítse lelked, finoman és szépen.

 

 És neked adom a holdat, hogy minden éjszakán,

 Elmerengj az édenkertnek mézes illatán.”

 

 

,,Szeretem mikor hozzád bújhatok,
Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok,
Szeretem ha melletted fekhetek,
Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem,
Szeretem mikor édesen nézel rám,
Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!"
Szeretem minden egyes porcikád,
Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!♥"

 

 
‎"Ragyogó szemedbe néztem,
 Nem tudom miért pont beléd szerettem.
 Kértem Istent, engedjen feledni,
 Ez volt a válasz: Téged Kell Szeretni.”
 
 
 
"Remélem ma éjjel szívemre vigyázol,
 Remélem tudod Mennyire Hiányzol.
 Remélem ma éjjel álomba vezetlek,

 S ott elmondhatom Mennyire Szeretlek!"

 

 

 

 Szabó Lőrinc: Ébredés

 Áttetsző arany ingében ragyogva

 jött a nyári hajnal az égen át:

 azt hitte, hogy még alszom, mert mikor

 házam elé ért, elmosolyodott,

 körülnézett s a nyitott ablakon

 nesztelenül beugrott a szobámba,

 aztán könnyű ingét ágyamra dobva

 bebújt hozzám a takaró alá.

 Azt hitte, hogy még alszom s megölelt

 s én mozdulni se mertem, félve, hogy

 felébredek és álomnak remélve,

 hogy ébren vagyok...és hunyt szemmel és

 mozdulatlanul és remegve tűrtem,

 hogy karjaimba fészkelje magát,

 s mintha egyetlen érzék erejébe

 gyűlt volna testem-lelkem minden éhe

 és szomja és a beteljesedés

 minden ígérete, csak a tapintás

 néma ajkával s vak szemeivel

 szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem

 az égi vendég ajándékait:

 ujjainak játékában a napfény

 lobogó lepkéit, karjában a

 rét illatának harmatos húsát

 s egész testében az egymásba ringó

 felhők mindenütt egyforma ölét.

 Mondom, hunyt szemmel, mozdulatlanul

 feküdtem ott gyanútlan karokban,

 de mikor végre álom s ébredés közt

 félig tolvaj s fél-részeg öntudattal

 megloptam az istenek gyönyörét,

 nem bírtam tovább és csókolni kezdtem

 és felütöttem a szememet...Ő

 ép fölnézett rám: A kedves mosoly

 megüvegesedett rémült szemén,

 arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:

 Te meglestél!... - sikoltotta s felugrott

 és menekült, már az ablakhoz ért

 és belefoszlott a hajnali égbe.

 Én felültem és értelmetlenül

 és soká bámultam magam elé:

 szénaszag csapott be az ablakon,

 messziről zúgott a hegyi patak,

 a szoba még sötét volt, de a nap már

 ágyamra tűzött, és a takarón

 úgy pihent a fény tűzfátyola, mint

 egy odadobott könnyű arany ing." nesztelenül beugrott a szobámba,

 

 

 

Ha én tiszta patak volnék,
Galambom kertjében folynék,
Tán hattyúként nyári este,
Friss vizemben megfürödne.

Ha én zöldelő fa volnék,
Galambom kertjében állnék,
Föltartanám a nap hevét,
Hogy ne süsse szelid képét.

Ha illatos virág volnék,
Galambom kertjében nyílnék,
Tán víg kedvvel leszakasztna,
S keble havával itatna.

Ha én gyönge szellő volnék,
Galambomra legyezgetnék,
S míg édesden álmadozna,
Ajkam ezer csókot lopna.

Ha én fülemile volnék,
Galambom kertjébe szállnék,
Búmat talán meghallgatná,
Szívért szívét odaadná.

(Kisfaludy Károly: Ha én tiszta patak lennék)

 

 

„Hajad csillogása, szemed ragyogása,

szívemben örök boldogság forrása.

Forró szellő suhan keresztül testemen,

azt suttogja halkan, te vagy a mindenem.”

 

 

 

,,Remélem te nem hagysz cserben
lelkem a tiéd, ha nincsen rendben.
Veled leszek ha fàj az élet
veled leszek ha hajt a méreg.
Ott leszek, ha elbuksz a harcban
segìtek, mint jò baràt a bajban.
Áldozatot hozok ha kell!
Mert te megérdemled!
Lelked az èn lelkem is
bízhatsz bennem továbbra is."

 

 

 

,,Te vagy nekem az élet, a fény,
Fogom kezed, hogy már sose félj,

Ez a nap a te ünneped már,
S egy ajándék, ami vele jár.
Boldogság,
Tőled bármit kapni, boldogság,
Elég egy apró tárgy, egy szó, imádlak édesem.”

 

 

Tükröm vagy, s én tükröd vagyok.
Nincs is ennél csodásabb dolog.
Lelkünk egyszerre rezdül s mozog,
Ha boldog vagy, én is vidám vagyok.
Ha valami bánt és emészti lelked,
Veled együtt cipelem a terhet.

Mit nem mondasz ki,s magadba fojtod,
Szívem megérzi, tehát súgd meg mi a gondod!
Többé már nem vagyunk egyedül az életben,
Hisz itt vagyunk egymásnak testben – lélekben.
Van kinek a megértéshez a szó is kevés,
Nálunk elég egy mozdulat egy szemrebbenés.
Együtt maradunk, egymást féltve, vigyázva,
Hisz ez az ikerlángok legnagyobb áldása.
(Fekete Renáta)

 

 

 

Győri László (Ifj.) - Fél év után

Emlékszel, mikor még csak egymást néztük?
Fogalmunk sem volt, hogy mi lesz velünk.
Ám egy nap összehozott a sors téged velem.
Milyen boldogok voltunk...El sem hittem.

Fél év telt el... S most is úgy szeretlek,
mikor kezed először fogtam a nagy hidegben.
Voltak persze nehéz napok és lesznek is,
de bízok abban, hogy minket ez csak erősít.

Előttünk az évek, legalábbis úgy remélem,
mert ha rajtam múlik téged el nem engedlek.
Megfogadtam egyszer, mindig szeretni foglak,
és te is tudod, nem csak üres szavak voltak.

182 nap, amit együtt töltöttünk el eddig,
4368 óra, melyben rád gondoltam mindig.
Sok nap telt el, s most együtt ünnepelünk,
egy napot, mikor fél éve tart szerelmünk.

Most jönne az ajándék mi egy rózsa lenne,
és e vers, mit neked írtam erre az eseményre.
Cserébe nem kérek semmi ajándékot tőled,
mert nekem az ajándék te vagy! TE! Szerelmem!

 

 

 

,,Ha az életben boldog akarsz lenni.
Tanulj meg hinni, szeretni, feledni!!
Hinni a jövőben. Feledni a rosszat.

S kik méltók rá, szeretni azokat.
Ha erre képes leszel, bánat sose ér.

Mert e három szóba az élet belefér!
Búnak fejed ne add, fiatal vagy még.
És sose felejtsd el: "A felhők felett mindig kék az ég!"

 

 

 

,,Szárnyalj és süssön arcodra a nap,

Örvendj, mert a szíved szeretetet kap,

S ha már mosolyogsz, oszd meg velem,

hogy mind kettőnknek szép napja legyen!”

 

 

 

 ,,Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya,

 mert nem a jólétben van a szívek boldogsága!

 Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,

 csak a szív legyen sorsával elégedett!

 Kísérje léptedet az égi vezér keze,

 ne bántsa szívedet a búnak fellege.

 S ha mégis utadba bánat gyöngye akad,

 tűrj, mert bánat után, örömvirág fakad.”

 

 

 

"Hunyd le a szemed éld az álmod,

 Azzal sose törődj, mit mondanak mások.

 Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz,

 Magadnak választod, amit választottál.

 Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,

 ... A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.

 Találd meg a fényt a fekete éjben,

 A boldogságot a boldogtalan létben.

 A szikrát a bóbiskoló, álmosodó tűzben,

 Az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben.

 Hallgass a lelkedre, ő érez, hisz és lát,

 Így lehet akár egy percből is örökkévalóság”

 

 

 

 

 Nyikos Poéta Tibor - Vallomás

 Én megvallom Hazám,

 Hogy szeretlek én téged,

 És hidd el nekem, kérlek,

 Hogy nélküled már nem élet az élet.

 ... -

 Én megvallom Hazám,

 Hogy a szívem összerándul,

 Ha rád gondolok én,

 Még a könnyem is kicsordul.

 -

 Én megvallom Hazám,

 Te vagy a mindenem,

 Engem nem szédített meg

 A messzi idegen.

 -

 Én megvallom Hazám,

 Hogy szerelmes vagyok,

 Ha elüldözöl engem

 Én bele is halok.

 -

 Én megvallom Hazám,

 Hogy én itt akarok élni,

 Szerető öledben

 Vígan heverészni.

 -

 Én megvallom Hazám,

 Hogy szeretlek én téged,

 És hidd el nekem, kérlek,

 Hogy nélküled már nem élet az élet.

 

 

 

 

Szent-Györgyi Albert: Ima

"Uram, mentsd meg gyermekeinket.
Mentsd meg értelmüket,
hogy romlottságunk ne rontsa meg őket.
Mentsd meg életüket, hogy fegyverek, melyeket mások ellen
kovácsolunk,
ne őket pusztíthassák,
hogy jobbak lehessenek szüleiknél,
hogy építhessék önnön világukat,
a szépség, tisztesség, összhang,
jóakarat
és méltányosság világát.
Melyet a béke s a szeretet kormányoz
Mind örökké."

 

 

 

,,Jókedvet adj és semmi mást, Uram!

A többivel megbirkózom magam.

Akkor a többi nem is érdekel,

szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.

Hadd mosolyogjak gondon és bajon,

nem kell más, csak ez az egy oltalom,

még magányom kiváltsága se kell,

sorsot cserélek bárhol, bárkivel,

ha jókedvemből, önként tehetem;

s fölszabadít újra a fegyelem,

ha értelmét tudom és vállalom,

s nem páncélzat, de szárny a vállamon.

S hogy a holnap se legyen csupa gond,

de kezdődő s folytatódó bolond

kaland, mi egyszer véget ér ugyan -

ahhoz is csak jó kedvet adj, Uram."

(Garai Gábor: Jókedvet adj)

 

 

 

 ,,Néha szeretlek, néha utállak.

 Néha gyűlöllek, néha kívánlak.

 Néha sírok azon, amit tettél;

Néha nevetek azon, mit vesztettél!”

 

 

 

Névnapod reggelén ezeráldás érjen,
öröm és szerencse örökké kísérjen.
Bú és bánat téged elkerüljön,
gondolatod, vágyad, álmod teljesüljön.
Boldog Névnapot!

 

 

 

 

Aranyosi Ervin - Reggeli gondolat

Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,
de életed csak tiéd, és neked kell hallani
a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát,
mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.


Induljon el vidáman mindegyik új napod.
Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod,
Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető,
lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.


Értőn nézz a világra, mennyi apró csoda!
S hova nem jutsz el lábon, lélekben menj oda!
Becsülj meg minden embert, mert egyformák vagyunk,
s a lét megannyi síkján, sok újat tanulunk.
Okuljál hát belőle, fejlődj, legyél nemes,
s próbálj örömmel élni, mert csak így érdemes.

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: A kutya az ember őszinte barátja

Amikor az élet magányra ítélne,

amikor a szíved ürességtől félne,

nincs másra szükséged, csak egy jó barátra,

a szomorúságod így hagyhatod hátra.

 

Kitölti szívedben az űrt, mi ott tátong,

s rájössz, hogy létezik öröm a világon.

Nem fázik a lelked, tőle felmelegszik,

mindaz, mi elszürkült, végre, újra tetszik.

 

Beszélhetsz is hozzá, kiöntheted szíved,

titkodat megőrzi hőn szerető híved.

Mikor bánatos vagy, mélyen veled érez,

közelebb húzódik a gazdi szívéhez.

 

Ha kell bohóckodik, s visszaadja kedved.

Tudja, milyen fontos nap, mint nap nevetned!

Elkísér bárhová, ahová szeretnéd,

a hétköznapokban örömhozó vendég.

 

Önzetlenül szeret, kevéssel beéri,

csupán figyelmedet, s kedvességed kéri!

Mert, tudod, a kutyánk, lelkünk földi társa,

közel a szívünkhöz, csak egy karnyújtásra.

 

Ha teheted gyakran húzd még közelebbre!

Ráfér a szeretet a szerető ebre!

Hálás lesz a szíve, szeme büszkén csillog.

Neki elmondhatod minden földi titkod.

 

Figyelmesen néz rád, segít gondolkozni,

segít a megoldást lelked elé hozni.

Kapcsolatot teremt közted, s lelked között,

amikor a szíved bánatba öltözött.

 

Amikor a létet nehéz elviselned,

a remény szép lángját kutyád őrzi benned!

Ha életed döccen, számíthatsz reája,

a kutya az ember őszinte barátja!

 

 

 

 

PARASZTORVOS VERSE

AZ 50-ES ÉVEKBŐL: A népi gyógyászoknak kívülről meg kell tanulni .-) ;-)

 

Világéletemben segíteni volt vágyam,

Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,

Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,

Kevés garasát is vivé patikába.

Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.

Olyikra ha nem is, más betegségre jó.

Mennyi nyavalyája akad az embernek,

Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.

Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,

S ha szemére veted, bizony még ő lázad.

Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,

Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.

Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,

Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.

Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,

Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.

1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,

Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.

Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,

Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.

Meglátod, azt reggel, sohasem találod,

Föloldó hatását szájtátva csodálod.

2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,

Theaként iszogasd, pisiled momentán.

3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,

Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.

Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,

Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.

Theaként használják, piros borban főzve,

Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.

Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,

Öt-hat hétig használd, megmondom előre.

4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,

Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.

Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,

A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.

Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,

"Krumplipüre" nem jó, vízben van az főzve.

Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,

Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.

Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,

Nem emészthet attól senkinek a bele.

Beleknek bolyhait vakolattal vonja,

Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.

Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,

Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.

5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,

Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.

Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,

Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.

Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.

Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,

Szigetelő fedőt kap az az olajtól.

Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,

Ez sivár életben még örömed lehet.

6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,

Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.

Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,

Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.

Cirokseprő magját kifőzni teának,

Egészséget szerez hamar az magának.

Tetős evőkanál kerül egy literre,

Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.

Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,

Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.

Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,

Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.

Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,

Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.

7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,

Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.

Egyszerű tünete : rebeg gyomra szája,

Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.

Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,

Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.

Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,

Azt is marod most már, kinek udvaroltál.

Pokol ez az élet, családodé sem más,

Testvér, az élet cseppet sem pompás.

Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,

Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.

Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,

Fizethetsz százasból akár egy türetet.

Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,

Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.

Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,

Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből.

Környezetváltozás csillapítja dühöd,

A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.

Sok az arzén benne, szaporítja véred,

Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.

8. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,

Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.

Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,

Panaszolja ajkad : "oly gyakran szédülök,

Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök."

Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,

Egyensúly idegnek nincsen locsolása.

Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,

Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,

Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,

Itt az orvossága, attól széjjel esnek.

Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,

Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,

Hegyek szelíd alján termett elég "dicske"

Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.

Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,

Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.

Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon

Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.

Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,

Mert így betegséged a pokolba menne.

Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,

Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,

Találgatva szépen, hátha ez használhat.

Ha ez nem használna, van még recept bőven,

Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.

9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben,

Levél végeztével ötlött az eszembe,

Hány szegény embernek fájdalmas élete,

Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,

Eltorzul a képe, szenved reumában.

Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,

Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.

Aki okos fickó, agyalágya benő,

Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő...

Kínok ellen adok jó tanácsot,

Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.

Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,

Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.

Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,

Fürödj a levében, bajod le van verve.

Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,

Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.

Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,

Oly erős, e főzet szüli ájulásod.

Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,

Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,

10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.

Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,

Fulladás környékez, hangod csak suttogás,

Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.

Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,

Forrón váltogatva torkodra jön tőle.

Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,

Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.

Egy kettő kifakad, áldod istenedet,

Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.

Kitűnő hatású idült állapotban,

Forró céklalével mint állód gurgulgatva.

11. Szörnyű betegség még s örök az Isiász.

Ellene, testvér, tudod mit csinálsz ?

Savanyú káposztát melegíts magadra,

Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.

Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,

Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.

 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Minden nap karácsony!

Ajándék csont, simogatás,
ez amire vágyom!
Én, mint kutya, nem is értem:
– Mi az a karácsony.
Nekem nem kell ünnepnap,
hogy szeretetet adjak.
Csupán az a fontos,
hogy a barátod maradjak!
Ezért aztán körbefutlak,
kedveskedek mindig.
A kutyák az együttlétet
ünnepnek tekintik.
Adj hát nekem szeretetet,
ez az, mire vágyom!
Ettől nekem egész évben,
minden nap Karácsony!

 

 

 

A hó alatt alszanak a házak,
az egész világ csupa varázslat.
S mint valami tündérálom,
jön el hozzánk Szent Karácsony.
Békés Ünnepeket kívánok!

 

 

 

Hópihécske száll az égen,
kis csengettyű szólal szépen,
Angyalok ma táncra kelnek,
gyertyafénynél énekelnek.
Mosolyogva mondják neked:
Békés Boldog Ünnepeket!