Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szép, jó versek 11

 

 

Bújj hozzám!!!!!!!!!!

Bújj hozzám! Fontos vagy nekem, gyere

bújj hozzám.

Szeretném látni, hogy mosolyogsz rám.

Forrón ölelve, bűvölve a szád,

tűzben égve és így gondolni rád.

Szárny nélkül repülve felhők elé,

szenvedéllyel törve vágyam felé.

Gyere bújj hozzám,

mint a kezdődő tűzhányó láva,

égess utat szívem falára.

Gyere bújj hozzám,

szeretném szemed ragyogva látni,

vénádban életerővé válni.

Ülni csendben egy kopott kispadon,

Két szívet rajzolni ,- a porfalon.

Fontos vagy nekem,

gyere bújj hozzám.

Szeretném látni, hogy mosolyogsz rám.

Forrón ölelve, bűvölve a szád,

tűzben égve és így gondolni rád.

Lyza - Gyere bújj hozzám!

 

 

 

Néha a társ talál ránk…

Van, hogy ránk talál a társ,
A sötétség bús leple alatt,
Felénk lágy sóhajt imáz,
Szétrombolván a falat.

Van, hogy ránk talál a társ,
Mikor a sarokban egyre reszketünk,
Lassan ráébredünk, hogy ő más,
Hát elhisszük, mit nem hiszünk.

Van, hogy ránk talál a társ,
Felszínre hozva vágyaink,
S felizzik lassan az a láng,
Mi szeretni majd megtanít...
(Kerner Mariann)

 

 

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

 

 

Rád gondolok

Ma rád gondoltam kedvesem
Amikor a hajnal ért ágyamba csendesen
Szemem még dörzsölgettem
A szívemmel már éreztelek téged

Felkel a nap nemsokára
Én Imát mondok érted
Vigyázzanak rád az Angyalok
Nappal és éjjel

Lelkem sóhaját neked küldöm
Vajon mit csinálsz most
Te is rám gondolsz éppen
Vagy még mesék világába röpít az álom?

Szerelmem nem tudom kifejezni szavakkal
Ezüstös tollal írom neked
Megörökítem ha eljössz
Majd együtt olvassuk el

Csak kettecskén sétálunk
Majd a kis pataknál
Fogjuk egymás kezét
A ragyogó holdsugárnál

Bennünk rejlő szerelem érzése
Szavak nélkül előtörő perce
Szemed sugara az Én szemembe
Szívembe a szíved örökre.

(Ferenczi Csilla)

 

 

 

,,Szeretnék angyalként az emberek lelkébe látni,
Egy pillanatra megérinteni őket, s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat, s cserébe az enyémet adni
Átélni minden élményüket, s őket nem szenvedni hagyni.
Átölelni őket, ha éppen egyedül vannak,
Csókot adni nekik, de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s örülni, amikor csak lehet, hiszen ez a legtöbb, amit egy angyal megtehet.”

(Metzger Zsuzsanna: Szeretnék angyal lenni)

 

 

Kárász Izabella: Vajon imádkozol-e értem? 

Vajon imádkozol-e értem,

Mikor leszáll a csendes alkony,

S a kis szobádban egyedül vagy,

Hogy senki már ne zavarjon.

 

Én úgy szeretném, hogyha akkor

Áldást kérnél rám egy imában,

Mert én hiszek az alázatos,

Buzgó, őszinte szent imákban.

 

Amit másokért mond a lelkünk,

Amit más lelke visszaérez.

Én szeretném, ha imádkoznál

Úgy este későn, ha sötét lesz.

 

És fönt az Isten trónusánál

Ahol majd mindketten megállunk

Egy csodálatos, tiszta percben

találkozna az imádságunk?

 

 

 

 

 

Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
(Reményik Sándor)

 

 

 

A szívemben vagy…
Benne vagy a csöpögő csap halk szavában, mely üzenetet küld,
Reggeli árnyas hajam mosolyba szökkenve téged köszönt.
Tele van vággyal, tenni akarással hittel az én lelkem,
Hogy benne vagy a sorban, mert ajkadon megszülettem.
S minden napban míg hátán hord még a jó öreg Föld,
Újraszületsz a hajnalokban, szívemben – mindenütt. (Kerner Mariann)

 

 

"A szív gyorsabban ver,

Színek és ígéretek,

Bátor mégis hogy legyek,

Mégis hogy szeressek, ha félek,

Hogy elesek?

De ahogy nézem, hogy egyedül állsz,

Minden kétségem,

Eltűnik valahogy hirtelen.

Egy lépéssel közelebb."

2013. Április havában. 19.-én

(Nyikos Tibor)

 

 

,,Egy fiú és egy lány ,

Az első pillanatban játszanak csupán,

De már az első csókban benne ég a láng,

A mindent felemésztő olthatatlan vágy,

A szenvedély.

Már felednénk magányos éveket,

Elvenni őt tőlem már nem lehet,

Arca közel, szeme ölel!

Ha végre rám talált, egyszer egy álom

Nem engedem, hogy köddé váljon!

Nincs szó rá elég, mily gyönyörű szép!"

(Kovács Kati - Love Story)

 

 

Még mindenben Téged látlak,

fűben, kavicsban, mozdulatban.

Ha azt akartad volna, hogy feledjek,

elbújhattál volna jobban.

A holdban is Te rejtőzöl,

s ha magadra húzod a felleget,

nékem fölfesti rá az arcod

a mindenható képzelet.

Ha távoli csillag hunyorog,

messze révedő szemedet látom,

s ha tűnő felhőt oszlat a szél,

a Te kezed int a láthatáron.

 

Ha neszez a lomb, susog a nád,

fülembe Te suttogsz lágyan,

s Téged látlak kipirulni

a lenyugvó nap bíborában.

Ha mozdul felém egy kósza ág,

látom kitárulni két karod,

simogató ujjaidnak érzem

a bőrömet érintő napot.

 

Ha jönnek a virrasztó éjszakák,

Te csókolsz szememre mégis álmot,

s szád ég szorosan ajkaimra,

ha a fájdalomtól nem kiáltok.

Mecsek Zsuzsa: Téged látlak...

 

 

Elrejtőztem, megtaláltál,
Felfedeztél, mellém álltál,
Megkaptad mindazt amire vágytál,
Bennem angyalt találtál,
Megnyitottál, átformáltál,
Egy új életet kínáltál,
Szívedbe zártál,
Lelkedbe befogadtál,
Szerelmeddel betakartál.
(Mihalik Anikó)

 

 

 

 

"Megtörténhet bármi, hogyha hagyod,
Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot!
Nem kell tőle félni, a változás közel,
Egy nagyobbacska ásóval egy hegyet hordhatsz el.."
(Marry Poppins)

 

 

 

"Elmondom neked mennyire hiányzol,
szívem érted míly hevesen lángol.
Amerre járok tüzek gyulladnak,
füvek, fák, bokrok hamuvá porladnak.
Te mentheted csak meg a világot,
megnyugvást csak karjaidban találok.
Bár parazsam mégjobban hevíti,
de ha ölelsz nem éghet meg senki.
Csak ketten olvadunk egyé a sötétben,
csillaggá válva messze fent az égen. "

 

 

Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
- Ha nem akarsz is hozzám érsz!

(Gámentzy Eduárd: Vers Neked)

 

 

 

 

Neked, mert szeretlek
Akkor is gyere, ha csak képzeletben hívlak,
mikor egy ölelésre vágyom titkon egyedül.
Lelkem tükrébe pillantva lásd meg a kérést,
érezd, hogy a szívem, csak hozzád menekül.
Egy kóbor madár voltam kitárt szárnyakkal,
mely szállt volna szabadon sosem nézve hátra,
de te megfékezted benne azt az őrült rohanást,
mellyel annyira vágyott az égi szabadságra.
Hát most engedd, hogy halkan megköszönjem,
amit értem tettél, teszel, ahogy szívből szeretsz,
s nézd el, ha könnycseppjeim válladra simulva
vigaszt hozó szavakat, már csak nálad keres.
Még nem tudom az életem mikor ér majd véget,
mert a boldogság egyszer úgyis tovaröppen,
de azt tudom, hogy nélküled már nem akarok élni,
mert értelme sem lenne, kíntól meggyötörten.
Százszor eszembe jutnak veled töltött perceim,
az a sok, sok emlék, mely hozzám köt, bennem él,
mit nem vehet el tőlem sem ember, sem az idő,
mert amíg létezem itt hordom a szívem rejtekén.
(Kun Magdolna)

 

 

 

 

Add Uram!
Segíts, hogy napjaimat egyszerűen éljem,
Ne vakítson el dac, harag, vagy érdem!
Ne azt nézzem, ki miért jött hozzám,
Támaszt tudjak adni, ha szükség van rám!

Ne érdekeljen haszon, pénz, hatalom,
Ne vakítson el fényűző siker, és vagyon.
Adj erőt önzetlenségem bátorságára,
Legyen bennem a szeretet jósága.

S méltósága, a búnak, ha vesztek,
Szomorúságaimban árva ne legyek.
Taníts meg az újrakezdés művészetére,
Az apró kis csodáknak észrevételére.

Engedd, hogy adjak, adjak mindenhová,
Higgyem el, az utak visznek valahová.
S hogy hová? Azt meg sose kérdezzem,
Sorsomnak küldetését meg ne kérdőjelezzem.

Döntéseimet vezesse a tiszta szeretet,
Mellőzni tudjam hiú vágyaim, az érdeket!
Vezess, hogy ledobjam az önzés ruhát,
Boruljon rá testemre alázat kabát!

Add, hogy szigorú ne legyek magamhoz,
Lelkem maradjon hűséges a dalhoz.
Hiszen egy kirakó az élet, kacagó játék,
Ne felejtsem hinni, minden nap ajándék.

Türelmetlenségem gőgje tűnjön el!
Kis lépésekért a szívem lobogjon fel!
Csillogó szemekkel tekintsek az égre,
Legyek én uram a béke menedéke!
(
Kerner Mariann)

https://www.facebook.com/battus.polydamas?ref=ts&fref=ts

 


 

Engem úgy…
Engem úgy kell szeretni, mint a harmatcseppeket,
Szitáló csodájukban az élet megremeg.
Engem úgy kell szeretni, mint a fél szavakat,
Titkokat suttognak, kicsit félnek, de igazak.

Engem úgy kell szeretni, mint a gyermeket,
Karjaidban a biztonságra, s a nyugalomra lelek.
Engem úgy kell szeretni, mint az esőcseppeket,
Bennük megszülető szivárvány szendereg.

Engem úgy kell szeretni, mint az eget,
Hadd szálljak, akár a hatalmas fellegek.
Úgy kell szeretni, mint almában a kukacot,
A magház, a héj, a hiba mind én vagyok.

Engem úgy kell szeretni, mint a májust,
Aranyesővel hulló, záporozó virágost,
Úgy kell szeretni, hogy ne kelljen menni,
Csak kicsit esne jól egy helyben lenni.

Engem úgy kell szeretni, mint a sivatagot,
Hinni a nap majd bennem is felragyog.
S ha egyszer véget ér ez a különös út,
Ahogy a szellő: ölelj meg– engem…úgy…

(Kerner Mariann)

 

 

 

Mondd, mit tehetnék érted?
Azt érezd, amit én érzek.
Szemed csillogásában elvesszek,
szavaid mélységeiben higgyek.
Álmaim valósággá váljanak,
édes szívveréseid értem lángoljanak.

Mondd, mit tehetnék érted?
Lelked tüze lángokban égjen
Nyugalmas éjszakák kísérjenek,
Áldásod mindvégig én lehessek.
Fogd a kezem, kívánságom csak ennyi,
boldogságom így tudod megteremteni.

Mondd, mit tehetnék érted?
Hogy hidd, az álmaink szépek.
Álmodunk egy szebb, színesebb világot,
melyben mi ketten vagyunk, a szivárvány ott.
Varázslatos éjbe, mámorba veszünk,
Egymás karjaiban meghitten pihenünk.

Mondd, mit tehetnék érted?
Hogy kísérhessem lépted.
Ezernyi repcevirág neked viruljon,
és a lelked minden érzete kitisztuljon.
Érezd, van egy szív, ki érted dobog,
Vigyázz rá, mert érzékenyen lobog.

Ne hagyd a tűz, a parázs elaludjon!
Az érzés egyszer oly hidegen megfagyjon.

(Starlit - Mondd, mit tehetnék érted?)

 

 

 

Szeretni annyi: – elfogadni,
kitárt szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni: szép az élet!

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek lelke árva.
Tudni a rossz is emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének,
szeretném, hogyha szeretnének!

Aranyosi Ervin: A szeretetről

 

 

 

 

Szeress…
Szeresd a világot, mert az majd viszontszeret
Ha egyszer ezt megteszed, szebb lesz az életed
Szeresd a hazádat, mert itt születtél egy nap
A fákon a madarak is, a nyelveden dalolnak

Szeresd még a fákat, erdőket, mezőket
Szeresd azokat is, kik csak most ébrednek
Szeresd az alvókat, kik édesen álmodnak
Szeresd a búsulót, kik éppen szomorkodnak

Szeresd az állatot, mert ők igaz jó barátok
Kutyád azt mondaná: „én Terád jól vigyázok”
Minden kis állatunk, egy apró tükör nékünk
Hogy mindennap emlékezz, mit ér a hűségünk

Szeresd az éjszakát, szeresd a nappalod
Ha egyszer így teszel, bánatod elhagyod
Szeresd a változást, mert az élet nagy tanító
Hogy mindent tisztábban láss, ne légy oly lemondó

Éld meg a csalódást, de szeresd szerelmedet
Hogy boldogabbá tegye, vágyódó szívedet
Csalódni mindig kell, de megtanít majd arra
Hogy csak is előre nézz, soha ne a múltba…

Néha szenvedsz is majd, hogy nemes legyen lelked
Hogy tanulj a hibákból, és felvértezd a szíved
A kín és a boldogság, tán mind egy tőről fakad
Hogy becsüld meg életed, és legfőképp önmagad

Szeresd gyermekedet, hisz persze, hogy szereted
Ő lesz ki ápolja, majd elgyengült testedet
Benne látod magad, s az egész életedet
Nézd, hogy ő is szeret! Megmenti lelkedet!...

Szeresd a világot!... Szeresd a Jó Istent!
Hogy kalandos sorsodban, megtanulhass mindent!
Add a szereteted!...hogy nagyon boldog lehess!...
Ne tétovázz, kérlek!...hát szeress, szeress, szeress!...
Árvai Attila: Szeress.
www.arvaiattila.hu

 

 


Hogy mosolyogni lásson…

Hogy mosolyogni lásson, elviselte gőgöm,
Megmutatta szabadság, mi nékem börtön.
Beletörődöm érzésébe napsugarat csent,
Fakó szürkeségembe lehetőséget lehelt.

Csendtelen óráimba harmóniát rajzolt,
Ölelése többé nem fájt, nem karcolt.
Mikor szaladóra vettem volna, indult a láb,
Árnyékomként kísért úttalan utakra tovább.

Tovább jött árkon, bokron, viharokon,
Nem félt attól, hogyha elesek, feladom.
Hagyta, ha esnem kellett, lépett egy ütemre,
Haragos jaj szavamra ügyet sem vetve.

Hangulataimtól függetlenül kísért, kísért,
Nem bátorított, szónokolt, csak remélt.
Az élet zivataraival szemben ő a nagy kabátom,
Szivárványt fest, csak, hogy mosolyogni lásson…
(Kerner Mariann; 2014.03.19.)

 

 

Együtt szabadok…
Képzeletben bejártam veled a kontinenseket,
Hegyeket, óceánokat, tengereket.
Gúzsba csak testem köt, csak a valóság korlátoz,
De éjszakánként az álom végtelenséget hoz.

Szabadság az, hogy foghatom a kezed,
Szerelmünk határtalan, így rendeltetett.
A sors küldött el, legyen mellettem egy ember,
Ki elfogad így, bizonytalan apró lépteimmel.

Nem futjuk le együtt kedves a maratont,
Kis lépéseimért mégis hálát adunk.
Minden út egy kezdet, minden lépés egy út,
S hogy szaladok, vagy állok, te ugyanúgy…

Ezer akadály ellenére mellettem leszel,
Mindegy milyen kor, ború, vagy derű jön el.
Csak a valóság, mi mozgásomnak korlátot szab,
De együtt a szívünk, lelkünk együtt szabad.
(Kerner Mariann; 2014.03.21.)

 

 

Az élet
Messze utakról hozott haza lábam,
Rettegést, félelmet, kínt kiálltam.
S hittem abban, ha a hazám szolgálom,
Életemnek napsugaras egét meglátom.

Fájt távol lennem családomtól, barátoktól,
Számolatlan pofont kaptam a sorstól.
De most…hogy két karomba foghatlak téged,
Most tudom csak mi a szeretet, mi az élet.
(Kerner Mariann)

 

 

,,Kitárt kapuk nélkül
az alkony mit sem ér.
Csak teljes képen látod
mit mutathat a tér.
A horizontra írják:
sosem térsz haza,
az angyalok kertjében
senki nincs egymaga.

Jó irányba menet, a jó
útra lépve, érhetsz
csakis révbe.

A holdsugárnak higyj!
Szívdobbanást érezz!
Ha megteszel majd mindent,
meg kell, hogy érkezz!

Meglehet az idő az
mi sötétségbe zár,
az árnyakat hagyd el,
fényes úton járj!

Ha falak közöttt élsz,
a világot hagyd kívül,
a semmi lesz így az,
mi lelkedbe beépül.
Az ablakhoz lépve
ugye szép az, amit látsz?
És a semmi jut majd neked,
ha úgy döntesz, hogy vársz.

Jó irányba menet, a jó
útra lépve, érhetsz
csakis révbe.

A holdsugárnak higyj!
Szívdobbanást érezz!
Ha megteszel majd mindent,
meg kell, hogy érkezz!

Meglehet az idő az
mi sötétségbe zár,
az árnyakat hagyd el,
fényes úton járj!”

http://szerintem.blog.hu/2010/10/06/elvezd_az_utazast#more2352011

 

 

Weöres Sándor:
Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

 

 

Álmodott pillanat

Ma újra kisütött felettem a Nap,
Nem volt, csak egy röpke pillanat.
De engem simogatott, rám figyelt,
Felmelegítette, fagyos lelkemet.

Még nem ismerlek, valami mégis hozzád vonz,
S megdobban a szívem, mikor hozzám szólsz.
Ha kérnéd, lehetnék az álmod,
Elűzném szívedből minden bánatod.

Hisz egyre vágyunk mind a ketten:
Boldogan élni egy őszinte szerelemben.
S én nem értem, ha egy ösvényt taposunk,
Miért ne lehetne közös a holnapunk?

S persze lehetne a hetünk, hónapunk, évünk,
Hisz mindketten egyet remélünk:
Nyugalmat találni egy mosolyban, egy karban,
Boldogságot, pár közös pillanatban...

(Molnár Annamária)

 

 

Ha szereted, ne titkold el,
a szeretet nem titok!
Hálás szíved érzéseit,
jobb, ha ki is mutatod.
Egy ölelés, kedves mosoly
legyen a szép üzenet.
Ha távol van, mindennap írj,
kedveskedő levelet.
Hadd tudja meg, akit szeretsz,
a szeretet jó dolog.
Kik szeretnek, azok érzik,
- ettől lesznek boldogok.
A szeretet sose véges,
mert hatalmas a szívünk.
Belefér az egész világ.
ha mi mindent szeretünk.
Kitárul az Univerzum,
szeretettől nő a tér.
Megjavulhat világunk is,
ha a Földön körbeér.
Engedj hát el minden rosszat,
szereteted add tovább!
Szeresd jobbá a világot,
ahogy gazdi, a lovát...

(Aranyosi Ervin: Szeress!)

 

 

,,Oly jó szeretni Téged,
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak.”

 

http://www.citatum.hu/szerzo/Csepeli_Szabo_Bela

 

 

,,Látod, ezért szeretlek én,

mert az Élet Ősmagja kél

egyszerű jellemedben,

mint Nap a változó egekben,

s mert hitem általad él.

Nagy utunkon nem tudhatom,

mit hoznak majd az évek,

csak azt tudom, azt vallhatom,

hogy holtomig kísérlek..."

 

 

De most már itt vagy! Mióta drága
karjaid közé beeresztettél, mennyei dallamod
elöntött heves áramával. Már nem sokarcú
képzelet: felcsendült valóság vagy!
S úgy megráztál, mint diadalmas dallam
megrázza a hangszer boldog húrjait.

(Török Sophie)

 

 

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
(Tóth Árpád)

 

 

Dobogó szívem minden paránya,
Mely amíg élt, tiszta lánggal égett;
Századokról századokra szállva,
Nem szeret mást, senki mást, csak téged!
Te vagy üdve, vágya, mindene,
Örök álma, örök élete.
(Reviczky Gyula)

 

 

Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő... azt adott nekem.
(Petőfi Sándor)

 

 

Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál velem.
Kezem fehér kezedben reszketett:
Ó mit mondjak neked?
Künn nyári alkony bíbora ragyog
És én - veled vagyok. (...)
E percet százszor hiába lestem én,
És most enyém, enyém!
(Juhász Gyula)

 

 

Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.
(William Wordsworth)

 

 

Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,
de életed csak tiéd, és neked kell hallani
a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát,
mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.

Induljon el vidáman mindegyik új napod.
Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod,
Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető,
lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.

Értőn nézz a világra, mennyi apró csoda!
S hova nem jutsz el lábon, lélekben menj oda!
Becsülj meg minden embert, mert egyformák vagyunk,

s a lét megannyi síkján, sok újat tanulunk.
Okuljál hát belőle, fejlődj, legyél nemes,
s próbálj örömmel élni, mert csak így érdemes.
(Aranyos Ervin)

 

 

,,Aludj jól és álmodj szépeket!
Álmodj felhőtlen csillagos eget!
Álmodban olvasd a csillagok szavát,
melyek súgják boldogságodat s szívedet magát!

Álmodj róla, hogy karjaimban fekszel,
s elfelejted milyen ha lelked stresszel!
Álmodd azt hogy simogatlak téged,
s érintésemtől szerelmesen véged!

Álmodd hogy ölelésemben szívem szíveden dobol,
hogy boldogságoddal boldogságot hozol!
Álmodj valóra váltható gyönyörű képeket!
Aludj jól és álmodj szépeket!”

 

 

Ha álmodtál egy világot magadnak.
Álmodj utat és indulj el rajta.
Élj úgy, hogy veled jobb legyen!
Élj úgy, hogy veled szebb legyen!

Szükség van rád!
Történjék bármi,
Jobb Veled a világ!

Légy Te a változás, amit a világban látni szeretnél!
Légy Te a szeretet, amit a világban érezni szeretnél!
Légy Te a szó, amit a világban hallani szeretnél!
Légy Te a béke, amit a világnak adni szeretnél!

Szeress úgy, mint aki egyszer él!
Tégy ma valami jót valakiért!

Szeress, hogy jobb legyen a világ!
Nevess, hogy jobb legyen a világ!
Ölelj, hogy jobb legyen a világ!
Kiáltsd, hogy jobb Veled a világ!

http://www.youtube.com/watch?v=CIBvQfRfris&feature=kp Bagdi Bella: Jobb Veled a Világ

 

 

Kereslek, és keresel te is,
érzem, és tudom,
túl életen, halálon,
felfoghatatlanon,
mert éppúgy, mint rügy a fához,
tartozunk mi is egymáshoz,
s ha világok omlanak
egyre, és másra,
közöttük találunk
újra egymásra,
s leszünk majd kettőből
egy is , ha kell,
mert egymásban magunkat
vesztettük el.
(Benits Klára: Kereslek)

 

 

Kányádi Sándor: Tudod....
Tudod,
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem.
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedeted,
sokszor félreértettelek.
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messze kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol.
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység,
sem a rosszindulat.
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze nem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,,
ha sírok is, elmosolyodok,,
talán,
ha végleg elalszom,
érte, akkor is felébredek.

 

 

,,Lehetek csinos, vonzó, s szép.
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép.
Lehetek humoros, bájos, kedves.
Lehetek okos, művelt, rendes.
Lehetek a tudásod bölcsője.
Lehetek a gondolatod, szavad őrzője.
Lehetek egy fénylő csillag feletted,
Lehetek egy barát ott, melletted.
Lehetek az, kivel sorsod összefut.
Lehetek az, ki nélküled is mindig
ugyan oda jut.
Lehetek a mindened, a
végzeted, az életed.
De semmi leszek, ha ezt észre
nem veszed.”

http://www.versekmindenmennyisegben.eoldal.hu/cikkek/versek.html

 

 

Szeresd a gyermeked, öleld a szívedre!
Ez az, mire vágyhat, fényre, szeretetre.
Legyél vele többet, várja közös játék!
Az együtt töltött perc, neki mind ajándék.

Ne a pénzedet költsd, többet ér egy álom!
Segíts álmodozni, hogy alkotóvá váljon.
Ne rút szabályokkal mérgezd meg életét!
Inkább tedd szabaddá két alkotó kezét!

A tudást úgy add át neki, ahogy kéri!
A bölcs a tudását kérdésekre méri.
Ne erőltess olyat, amit mások várnak,
nem kell megfelelni a gyarló világnak.

Szeresd a gyermeket szívvel, szeretettel,
lelke hadd szárnyaljon, legyen boldog ember!
Adj neki örömöt, békét, boldogságot,
hagyd neki örökül a csodaszép világot.

(Aranyosi Ervin: Szeresd a gyermeked!)

 

 

,,Mozdulj és elindul feléd az élet,
higgy és hihetetlen dolgok
történnek!
Szeress és szórd szét színarany
mosolyod,
adj szívből és megsokszorozva
visszakapod!”

 

 

"Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben."
(Károlyi Amy)

 

 

KELL NEKEM
Kell nekem egy ölelés
Kell nekem szavad,
Kell, hogy kezem simítsa
Bársonyos hajad

Kell nekem a mosolyod,
S kell ezernyi más,
Kell a szemed tükréből
Egy igaz vallomás!

(Sima István)

 

 

Kértem Istent...

Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.

Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.

Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.

Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.
És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.

http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_362.html

 

 

Aki rohan, azt az idő szorítja,
Aki zarándokol, azt az idő tágítja.
Aki menekül, önmaga elől fut,
Aki zarándokol, önmaga felé tart.
Aki menetel, másokhoz igazodik,
Aki zarándokol, saját ritmusára jár.
Aki túrázik, teljesít.
Aki zarándokol, teljessé lesz.
Aki kirándul, kikapcsolódik, Aki zarándokol, bekapcsolódik.
Aki sétál, nézelődik, Aki zarándokol, befelé figyel.
Aki bóklászik, céltalan, Aki zarándokol, célra talál.
Aki zarándokol, úton van. Aki zarándokol, jó úton van.
(Ismeretlen szerző)

 

 

Soha ne add fel az álmaidat

Soha ne add fel álmaidat
Tűnjön bármilyen végtelennek az út!
Nem adhatod fel vágyaidat,
ha szíved valóban valahova húz.
Küzdj ha kell, izzadj, tanulj rendületlen.
Saját magad legyen a példaképed, az egyetlen.

Ne törődj azzal mit mondanak mások.
Ne foglalkozz az irigyekkel,
Csak menj, ha hívnak az álmok.
Ne nézz hátra, ha kinevetnek,
Vagy, ha ujjal mutogatnak rád.
Tégy úgy, mintha erős lennél és semmi sem fáj.

Legyél költő, színész, énekes...
Mit álmodban újra és újra látsz.
Legyél különleges és érdekes,
S vívd meg odáig a sok csatát!
Ne bánd, ha rámegy a fél életed,
Csak menj, merre a sors elvezet.

De tudd: erősnek kell lenned
És hinned kell önmagadban!
Bíznod kell és egy percig se csüggedj,
Ha elbotlasz néhány akadályban.
Soha ne add fel, menj az álmaid útján!
Menj, ne késlekedj, a vágyaid várnak már!
(Koki Diána)

http://www.poet.hu/vers/14921

 

 

Úgy lennék most

úgy lennék most, telihold szelíd fénye az éjszakában,
arcodhoz simulva a kegyetlen, zord félhomályban,
vagy kéklő tenger hullámainak fodrozódó habja,
aki testedet öleli, simítja, mert annak lett rabja,

lennék a mosolyodban, örömödben felbukkanó könnycsepp,
amivel az ábrándos mámort elviselni könnyebb,
s aki végigfutva ajkad barázdáin csókot hint az égre,
megnyitva szíved rejtekét nemesre, jóra, szépre,

lennék hűs oázis kevély lelked vad sivatagában,
levet ontó gyümölcs, forró vágyaid szomjában,
vagy csak hulló levél, mit őszi szél fúj erdő sötétjében,
s kit kebleidhez szorítsz majd a szíved szerelmében,

lennék most, kedves gondolat mely elmédben körbe jár,
aranyos, szép emlék lelkedben, mely örökké visszavár,
vagy hegedű, mely vonóján vívódik egy érzéki dallam
és húrjain rezdül, szívszorítóan, finoman, halkan,

lennék egy nemes szó mely elhagyja ajkad szent vonalát,
hogy kimondhassa végre szíved belső, rejtőző, igaz mondatát,
vagy csillogó ékszer mitől gyémánttá lesz tökéletes lényed,
s napnak vakító sugarát, eltompítja érzések szőtt fényed,


lennék végtelenbe vesző csillagos ég lenge lüktetése,
s alatta szenvedély, álom és vágy szép beteljesülése.

(Horosnyi Sándor)

 

 

Angyal
Biztos találkoztatok már olyan emberrel, akinek tekintetéből árad a szeretet.
Nem is érted miért olyan jó ösztönösen a közelében lenni. Hallgatni, ahogy beszél.
Nem osztja az észt, nem ad tanácsokat, mégis minden szavából árad a bölcsesség, a tapasztalat.
Nem szitkozódik, panaszkodik. Élete minden fázisáról hálával beszél. Az embereket szépnek látja. Látása nem a hibákra korlátozódik, hanem a hibák mögött meghúzódó emberre.
Mindenkiben a legjobbat látja. Az eredendőt. A tökéletest.
Hogy lénye, szavai, egyszerű nemessége hozza ki az emberből a legjobbat, nem tudom.
De hitet ad.
Mert angyal…
(Kerner Mariann)

 

 

Születünk, szeretünk...
Az érzékeny lelkű emberek lehet, hogy megmutatják a valóság olyan aspektusait, amelyet más nem lát; lehet, hogy megfogalmaznak olyan dolgokat, amelyeket mások nem mernek kimondani; lehet, hogy megfestik a legszebb álmot, de amellett, hogy a föld fölött szállnak, végigtapossák a pokol kínköves bugyrait.
Életük lázadó alázat.
Mindenkihez jók akarnak lenni, és elsüllyednek szégyenükben, ha ez nem sikerül.
Adni akarnak, és nehezükre esik belátni, hogy ezt nem mindig teszik jól, és hogy nem mindenkinek van rá szüksége.
Folyamatosan keresnek: a teljességet, a fejlődést, és igen, talán még a kudarcot is.
Ezerszer születnek, pusztulnak el.
Végtelenül szeretnek, egészében eggyé olvadva a szeretettel- mélységesen kiszolgáltatva magukat.
Szívük beforratlan sebekkel van tele, mégis vállalják az érzelmi vakságot, mert ők nem a szemükkel néznek, hanem a lelkükkel. Minden emberben meglátják az istenit, végül az elkerülhetetlennek, a halandóság korlátainak esnek áldozatául.
Szemükben titokzatos emlékek, naivitás, élni akarás tündököl... Esténként a hiábavalósággal küzdenek...
Szerelembe esésüket úgy lehet a legjobban megfogalmazni, hogy olyan, mint amikor a kaktusz és a sündisznó ölelkezik- bensőjükbe fúródnak saját tüskéik, melyek jobban fájnak az elmondhatatlannál...gyakran elfelejtik, hogy az önvédelmükért növesztett tüskék sebeznek, mást, és önmagukat egyaránt...
Az érzékeny lelkű emberek nem egyszer halnak meg- az ő életük minden nap egy kis halál....mely után meg kell küzdeniük a születés fájdalmával. Különleges naivitásuknak köszönhetően ismét mernek hinni, szárnyalni, szeretni. (Kerner Mariann)

 

 

Lépj túl mindenen

Mikor
sűrűn hulló könnycsepped
lepereg a földre,
és senki nincs, ki hozzád lépne,
hogy azt letörölje,
hát színlelj bátorságot
és lépj túl mindenen,
ami felsebzett lelkedben
halálfélelem.

Mert az élet túl rövid,
nem sírhatod végig.
Hisz senki nem érdemel
annyi kihullt könnyet,
ami szívedbe egy életen át
bele-belevérzik.

(Kun Magdolna)

 

 

Miről álmodik a lány?
Csak egyszer álljon elém egy férfi, aki magában hisz, és nem lesz bizonytalan a kétségeimtől.
Aki nem aggodalmaskodik, hogy épp megfelel e nekem, hanem tudja, hogy igen.
Álljon elém az a férfi, aki nem veszi személyes sértésnek a kérdéseket, hanem könnyű szívvel tudja azt mondani: nem tudom.
Álljon elém, aki nem elrohan a könnyektől, hanem letörli azokat.
Az a férfi álljon elém, aki nem csak szeretné látni a mosolyomat, hanem képes előcsalni azt.
Álljon elém az, aki nem érzi magát sem többnek, sem kevesebbnek nálam; és akit az őszinteség nem elriaszt, hanem maradásra késztet.
Az álljon elém, aki a határozottságom mellett meglátja, hogy nagyon, de nagyon kell rám vigyázni, mert, ahogy mi nők mindannyian, én is törékeny vagyok.
Az a férfi álljon elém, akinek nem kell az asztalra csapnia ahhoz, hogy tekintélye legyen.
Akinek nem hangos szava, hanem modora, és cselekedetei a tiszteletreméltók.
Álljon elém az, aki képes az udvarlásra, hódításra, megbecsülésre…
….szeretni fogom! (Kerner Mariann)

 

 

Az igazi férfi

Talán ott csúszik mindig hiba a számításba, hogy rohannak.
Mintha a férfiakból hiányozna a késleltetés képessége; a türelem erénye; az udvarlás hajlandósága.
Vajon tudják e, hogy megdugni egy nőt nem ugyanaz, mint szeretkezni vele? Vajon tudják, e hogy a birtoklásnak semmi köze a szeretethez? Vajon felnőttek e ahhoz, hogy gondoskodással induljanak el együtt a teljesség útján?
Hogy tudnak mégis baszni, ha szeretni vágynak?
S, ha csak az ürítés a céljuk, miért nem vesznek direkt erre a célra kialakított gumibabát; keresnek fel egy kurvát; vagy tartanak szeretőt, akivel megegyeznek vágyaik?
Hogy akarnak meghódítani egy nőt szimplán testiséggel?
Az, aki úgy gondolja, hogy egy kapcsolatba az ágyon keresztül vezet az út: ingoványra építi hibás elképzeléseit; s a hamarosan fellépő űrrel az emberek többsége nem tud mit kezdeni. Valahogy elveszett a fontos, helyén a könnyű díszeleg, ezért is kapcsolatainkból tanuljuk meg mi is a magány...mert a valami nincs sehol, nem is lesz sehol. A teljes helyett a könnyű lehetőség választása mindig hiányérzetet hagy. Egy idegen szex után is idegen. És verejtékezhetnek egymáson a testek, a lelküknek közük nem lesz egymáshoz.
Az, aki előbb fogja meg egy nő mellét, mint ahogy cirógatta volna tenyerének hajszálereit, nem méltó a nő szerelmére.

Egy igazi Férfi nem támad, nem rohan le...helyette élvezi a nő társaságát, csivitelését, közelségét.
Lopva érint...érzékenyen csókol, bőrünkön hagyva leheletét.
Nem elvesz, hanem ad, ahogy mi is Neki...kivárva azt a pillanatot, amikor a kettejük érzésétől szirmot bont a rózsa.

(Kerner Mariann)

 

 

,,Ha szeretnéd megváltoztatni a világot,
akkor szeress egy férfit igazán.
Szeresd őt igazán.
Válaszd ki azt, akinek a Lelke a tiédhez szól.
Aki lát téged.
Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen.
Fogadd el a kezét és vezesd finoman házi tűzhelyed véréhez...
Ahol érezheti a melegedet saját magán...
hagyd ott megpihenni...
és égesd el a tüzedben a terheit...

Nézz bele a szemébe...
Nézz bele lénye mélyébe...és lásd azt,
ami ott alszik, vagy ébred...
Nézz bele a szemébe...lásd ott az apáit és nagyapáit...
az összes háborút és őrültséget,
amit a szellemük távoli helyek, távoli időkben harcolt...
Lásd ott az őrületet és fájdalmat,
amit a mások-fölötti-hatalom világa hozott nekik
és a hozzájuk tartozóknak..

.Lásd a fájdalmukat, a harcaikat,
a gyötrődést és a bűntudatot...
lásd ítéletek nélkül...majd engedd el...
érezz bele az őseitől örökölt terhekbe.

És tudd, hogy menedéket keres nálad...
engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba...
és tudd,
hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat...
mert méhed van...
édes és mélységes kapu van benned...
amely elmossa a régi sebeket...

Ha meg akarod változtatni a világot,
akkor szeress egy férfit...
szeresd őt igazán...
Ülj előtte...női erőd teljes szépségében...
sebezhetőséged lélegzetében...
a benned élő kislány ártatlan játékosságában...
és a halál mélységeiben...

Küldj neki meghívót a virágzásodba...
engedd, hogy feléd lépjen...
és ússz vele együtt a Föld méhében,
csendes tudásban,
együtt...

És amikor visszahúzódik...
mert vissza fog...
félelmében elrejtőzik a barlangjában...
akkor gyűjtsd magad köré a nagymamáidat...
engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen...
halld a suttogásuk...
és engedd,
hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon...
maradj nyugodt...
és várd türelmesen a visszatértét...

Ülj az ajtajánál és énekelj...
az emlékezés dalát...
hogy újra meglágyuljék

Ne provokáld benne a kisfiút,
praktikákkal, játszmákkal,
csábítással...
csak azért,
hogy a pusztítás hálójába húzd,
a gyűlölet és káosz helyére.
Amely szörnyűbb, mint az összes háború,
melyet valaha harcolt...

Ez nem női energia,
csak bosszú, méreg,
a világunk megerőszakolása,
amelyben elvérzik a nő miközben a férfit kiheréli...
ez mindannyiunkat megöl...

És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem,
legyél te most valódi anya.
Tartsd meg a kegyelmedben,
vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül...

Ne büntesd a sebeiért és azért,
mert nem tud megfelelni a szükségleteidnek...
sírj érte édes folyókat...
és engedd, hogy a véred haza vezesse...

Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit...
szeresd őt igazán...
Szeresd őt mezítelenül és szabadon...
Szeresd őt annyira,
hogy megnyitod a tested és a lelked
a születés és halál ciklusaira...
És köszönd meg neki a lehetőséget...
ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken...
és a csendes erdőkön...
Legyél bátor törékenynek lenni...
és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat...

Engedd, hogy megtartson...
hogy felálljon és védelmezzen...
dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart...
akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek...

Tanítsd arra, hogy megadja magát...
azzal, hogy megadod magadat...
váljatok eggyé az édes semmivel,
a világok szívével...

Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit...
szeresd őt igazán...bátorítsd...tápláld...
halld meg...tartsd meg...gyógyítsd meg...
és cserébe ő támogat és védelmez...
erős karokkal, tiszta gondolatokkal
és célba találó nyilakkal...
mert képes rá...ha engeded...
az lesz, akiről álmodsz...

Ha szeretni akarsz egy férfit...
szeresd magadat...
az apádat...a fiadat...a volt szerelmeidet...
az első fiút, akit megcsókoltál...
és az utolsót, akit elsirattál...

Köszönd meg az összes ajándékot,
amely ezen találkozáshoz vezetett...
ahhoz, aki most előtted áll...
és keresd meg benne a magot...
az új magját...
a magot, amit táplálhatsz...
és amiből új világot növeszthettek együtt"
(Katinka Soetens)

 

 

Este ha lehunyom szemem
Az álom világába érkezem
Szeretek az álmok szárnyán repülni
Mert ott nem kell semmitől félni
Ha álmomból felébredek
Rámtör a magány
Mert ez a világ olyan távol már
Ha tehetném mindig csak álmodnék
Hogy örökké velem légy
Boldogságot hoznál
Szeretetet adnál
De most csak az álmok szárnyán élek
És így csak remélek!

(Szilágyi Viktória – Álmok)

 

  

B. Radó Lili : A Férfi dicsérete

Szeretünk!

Mert nélküled nincs igazi nő!
És nincs életre keltő erő,
nincsenek rózsák és illatok,
szépség és szerelem nem ragyog!

Mert nélküled nincs gondoskodó
békés otthon és vigasztaló
szívderítő, meleg szeretet.
Nincs haza! Nincsenek gyerekek!

Mert nélküled céltalan az út,
minden vágy és ölelés hazug,
hontalan vándor a boldogság,
nélküled a lét, csak pusztaság.

 

 

A boldogító igen

Eljöttünk kedves, esküt tenni,
S miképp adatott úgy szeretni,
Örömben, búban, vigalomban,
Osztozni jó, és rossz napokban.

Megőrizni szemünk csillogását,
Átkarolni szerelmünk ragyogását,
Elhinni, mit együtt képzelünk,
Egy életen át egy pár leszünk.

Hozhat a sors gondot, és bajt,
Nem feledni soha a gyönyörű dalt,
Melynek dallama csendül szívünkbe,
Táncolni rá vidáman, egy ütemre.

Küzdelmeken, akadályokon túl,
Mikor vad vihar, háború dúl,
Egymás lelkében békét lelni,
Oly jó lesz hozzád hazamenni.

Fiatalságunk leomló nyara után,
Idős korunkban a kis verandán,
Ráncos, gyűrött arccal is hiszem,
Te vagy az, te voltál: igen, igen!

(Kerner Mariann)

 

 

Lélekmosoly

Ölelésre és repülésre vágyom,
Emberre- ki meghagyja szabadságom.
Szóra, mely képes tűzre lobbantani,
de nem célja hűtlen hagyva kioltani.

Felfedezni vágyom a másik tekintetében ébredő csodát,
hadd lássam, mikor ébred a nap, s féltsem mosolyát.
Ne komédiázzon előttem bohócot, ne játsszon szerepet,
napról napról üljön mindig kicsit közelebb.

Lágyan simogasson, szándéka legyen szelíd akarat,
ne zárja ketrecbe a bennem élő madarat!
Kolibrim szárnyait hagyja meg a végtelennek,
mert a madár természetétől fogva- csak szabadon szerethet.

Támogasson, ha azt kívánja szükség, de ne döntsön helyettem,
lényemért nem kell rajongjon, csak csöndesen mellettem,
Miként hiányzó elemem, úgy egészítsen ki,
ne rabom, ne királyom- a társam legyen valaki-...

Nem érdekel hatalmi harc, versengés, heves buzgalom,
Nem érdekel, ki az egekbe dob, vagy a földre nyom.
Nem szomjazom, egyszerűen vágyom a szeretetet;
várom Kedvesem, kivel közös útra léphetek.

Kivel kéz a kézben lényünk beteljesítheti küldetését,
kivel közösen megélhetjük az egység érzését.
Kinek szemében megtapasztalom a legnagyobb csodát,
rám mosolygó, őszinte lélekmosolyát.

(Kerner Mariann)

 

 

Olyan valaki mellett állj meg,
aki nem fél veled lenni.
Akinek minden perc ajándék melletted.
Akinek jó vagy.
Pont úgy, ahogy vagy.
Mindenkor és akárhogy.
Aki gondol rád, és aki törődik veled.
Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy.
Akinek a legnagyobb félelme életében,
hogy elveszít téged.
Aki, ha nem is mondja minden percben,
hogy szeret,
de érezteti veled minden nap.
Akinek a leghétköznapibb pillanat is
ünneppé változik melletted.
Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. .
Aki átölel egy nehéz nap után,
és meghallgat, ha fáj valami.
Ilyen valaki mellett horgonyozz le.
Soha, ne érd be kevesebbel...

(Fehér Mária)

 

 

Nyitott ajtó

Én ma már a nyitva maradt ajtókon is kopogok,
Nem csak úgy tessék-lessék módra benyitok-
Engedélyt kérek a váratlanba piheként szállni,
Én ma már a szentek türelmével tudlak hazavárni.

Kihunyt lelkemből az én megriadt, szaladó gőgje,
Nincsen szívemben soha és mindörökre…
Mert az illúzió tette tönkre a legszebb imádságomat,
Mert a félelem, hol csatát győzött, a lélek egyedül maradt…

Én ma már a nyitva maradt ajtókon is kopogok,
Nem ölelek magamba minden sejtet, minden illatot.
Csak, mit ajándékként tisztaságból elém feltárnak,
Csak azt ölelem, mit igazán mélyről nekem szántak.

Fény felé nyíló tudatom nem keres bizonyosságokat,
‘Az igaz szavak nem mindig szépek, a szépek nem mindig igazak.’
Mert nem kell a szívemhez fohászkodó, gyötrő vallomás,
Elég a tekinteted szemhéjam alatt, és tudom vársz.

Én ma már a nyitva maradt ajtókon is kopogok,
Tisztelem az elmondottakat, s mind mi titok.
Az ‘én’’ fókusza csendesen meghajol a ‘Mi’ előtt,
Mert Hozzád úgy imádkozom, mint Isten oltára előtt.

Méltósággal kérlek, legyen a benned rejlő jó szerint,
Szeretlek változó szelekben, ha a láz téged elborít.
Szeretlek legszebb álmaid szárnyán szabadon,
A szívem ölelését hagyom nyitott ajtódon…

(Kerner Mariann)

 

 

Azt a férfit…

Azt a férfit keresem,
Aki megszorítja a kezem,
Törékeny lényem tenyerében virágzik,
Ki az éj leplében mécsesként világít.
Azt a férfit keresem,
Aki kitart– tűzön át, vízen át velem,
Kitől felébred a szárnyaszegett gondolat,
S ki elbírja szikár hátán a gondokat…
Erős hitével pihévé szelídíti őket,
És elűzi lelkemből az aggodalom felhőket.
Annyian tettek sebet, zúztak fél-elemmé,
S magam hitéből lelkem annyiszor vált köddé
Szomorúan néztem az üres hintaszéket,
És darabokba téptem, mi majdnem egész lett.
Nem akarok többé el nem jött telefonokat,
Nem akarok meghiúsult világot, találkozásokat.
Az a férfi, az a férfi jöjjön el,
Ki a csalánok között bennem liliomára lel.
(Kerner Mariann)

 

 

"Jó érezni

Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy a szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
s érezni azt, hogy szép, veled szép,
és csak veled teljes az élet.

Mit el nem értünk,
külön tévelyegve;
talán egy kis fészek adja meg nekünk,
hol ajk az ajkon egymást átölelve,
nevetve-sírva boldogok leszünk."

 

 

 

Szeretlek! Köszönöm, hogy vagy!
Nincs, ki ne szeretné hallani.
Mennyi energia és lendület,
amit nem szabad visszatartani.

Ha számodra fontos és kedves,
ne őrizgesd, súgd a fülébe..,
vagy kiáltsd világgá, mindegy…
Ki kapja…, boldog lesz tőle.

Ahogy szétárad az emberbe,
lábújától a feje búbjáig..
Vidámabb lesz, szép és fontos…
s erősebb…, hiszi sose hibázik…

Pár kedves szó, de tudnia kell!!
Mondd el neki.. ,most megteheted…
Nincsen egyedül…, számíthat rád,
jó hogy van…, s mennyire szereted …

Zagyi Gáborné

 

 

 

Találtam egy új helyet,
hol hallgathatom a csendet.
A lombos fa árnyékában,
virágok illatában..

Találtam egy új helyet,
hol békében élhetek,
oly nyugalom telepszik rám,
nem érzem magam mostohán.

Élvezem e csodás tájat,
a verőfényes napsugarat,
lélegzetem is visszafojtom,
a szellő simogatását: úgy imádom!

Felüdíti testemet,
hagyom szállni lelkemet,
itt, boldognak érzem magam,
még a szívem is, szép halkan dobban..

Hirth Éva

 

 

 

Halljad világ a vallomásomat

Egyszerűek legyünk, mint az országút,
hogy mindenkihez elmehessünk,
jók legyünk, mint a levegő,
hogy mindenkit megölelhessünk,
édesek legyünk, mint a kenyér,
hogy mindenkit etethessünk,
vidámak legyünk, mint a bor,
hogy mindenkit megnevettessünk.

Mécs László

 

 


Alkony Zagyi Gáborné - (Mi)csoda recept!
 
Receptet írt az élet,
minden napra ölelést.
Közgyógyellátásra kaptam, mert
ez drága gyógyszerelés.
Felhívták a figyelmemet
az adagolás fontos.
Életmentő lehet, ha
a betartása gondos.
Ha többször alkalmazom,
a gyógyulás garantált,
szigorúan ajánlatos
naponta: egyszer legalább!
Azt írják vigyázzak,
mert függő is lehetek,
és van mellékhatása,
égető, lázas szeretet.
A gyógyszer ismertetőnek
van ám apró betűs része,
bárkit nem ölelgethetek,
csak azt, ki életem része.
Gyorsan el is kezdtem,
kárba ne vesszen egy csepp se.
Tetszik, mert boldogság íze van
ölelek:reggel, délben, este.

 

 

Fodor Ákos: Ébredj velem!

Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
– s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek,
s a Pontnyi Pillanat
támasz-pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.

Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet,
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, avégre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra…

Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
megmértük végre: mekkora lehet Két Végtelen!
– Se győztesen, se vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!

 

 

Kotlár Márta:

Világomból...

Hullámtörő gát vagy.
Az örök tengerből kimagasló,
Az örökig létező gyémánthegy.


Erősebb minden s mindenki másnál
Tündöklőbb az örökkévalóságnál.
Az idők kezdetén született
Szivárványvízesés a hegyekben.

Számosabb a számtalannál
És nem múló a végtelennel.
Valósabb vagy a valóságnál
És csodásabb az álmodásnál.

S mert rád találtam, s rámtaláltál
S az életembe fényt raboltál
Neked adom, nekem adod
Világomból világodba vándorolok.

 

 

Figyelj picit, s ülj le, csendesen,
csukd be szemed, s nézd mit látsz szívedben!

Mi mozdul ott, ha kimondod nevem,
ha hajam illatát érzed végtelen?
Hány és hány pillangó repdes körüled,
miközben szép arcomat visszaemlékezed?
Hogy dobban a szív, ha csilingel üzenet,
s benne ezernyi versbe foglalt szó hirdeti "Mennyire szeretlek!"

Eszedbe jut hogy készülsz a jóra, együttes vigadóra?
Hogyan érzel meztelen,
s hogy vágyod mellem, s két kezem?
Érzed a mosolyt, az igazi belsőt,
a varázslónő csókját, a mindent feledtetőt?

Mikor Király vagy, s nem szürke szolga,
szabadságban édes trónod Magad sorsa.
Mikor kardod gyémánt, mi hős csatába való,
tápláló erőből új világot hozó.

Látod-e Magad velem, s nélkülem,
látod színeid messze, s mellettem?

Gondoltad már gondban, az üres napokban,
asztal mellet ülve mennyire hiányzik a mennyire virágos?
Hogy lobban a rózsa, tüzes virág szirma,
s mily gyönyörű lélek, ami beborítja?

Mikor ajtót nyitok, mikor Rád mosolygok,
Amikor várlak, szép imával áldlak.
Mennyi szikra pattan, milyen zene lobban!
Érintésem lágyít, zárt világot tágít.

Mindezt mutasd, add tudtomra, hogy mit tőlem kapsz oly értékes számodra,
hogy érdemes érte mozgatni világot, hozni száz virágot, csókot dobni ezret,
s elmondani százmilliószor, hogy: "Mennyire szeretlek!"
Tettekkel hívni , férfiként törődni,
óvni, gondozni szóval és jóval,
Látni, s kérdezni: "Kell-e bármi, mi életed szebbé teheti?"

S könnyem pusztán annyi lészen így, hogy átolvadjak beléd,
s míg szívem kis patakja folyódba tér
áldott tisztítóként lelkedig elér.

Figyelj picit, s ülj le csendesen,
s most gondolj arra, mekkora a fényed velem, s nélkülem. (tilla)

https://www.facebook.com/irasaimponthu/photos/a.969825819774656.1073741827.969823146441590/990636321026939/?type=1

 

 

 

Ha mellettem ébrednél, édes csókkal kérném szemed nyílásra,
homlokodra virágos rétet rajzolnék, s orcádra halványan szerelem betűt karcolnék.
Ha mellettem ébrednél szívemmel ragyognám be a reggelt, s testemmel úgy fonnék köréd új napot, hogy lelkedbe friss élet költözzék.
Ha mellettem ébrednél lágy öleléssel járnám be tagjaid, tested részein ujjaimmal végig sétálnék,s finom érintéssel tőlük vidámságot kérnék.
Ha mellettem ébrednél rózsaillattal hívnálak szerelemre, hogy mi éjjelen feléledt álom, szikrázó fény alatt valósággá váljon.
Ha mellettem ébrednél semmi mást nem kérnék, mint add befogadásra lelked, hogy friss harmattal szórva indíthassalak világba hódítani, újat alkotni.
...ha mellettem ébrednél.(tilla)

https://www.facebook.com/irasaimponthu/photos/a.969825819774656.1073741827.969823146441590/992876754136229/?type=1

 

 

Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám -
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!


Nézz rám és lásd
csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt
a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek
ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész -
de végül hazatérsz!

Szállj, szállj sólyom szárnyán
három hegyen túl;
Szállj, szállj ott/én várok rád,
ahol véget ér az út...

Úgy kell, hogy te is értsd -
nem éltél hiába.
Az a hely, ahol élsz -
világnak világa.
Az égig érő fának
ha nem nő újra ága,
úgy élj, te legyél -
virágnak virága!

https://www.youtube.com/watch?v=2Vf48D5ONa4 Demjén Ferenc - Honfoglalás

 

 

Szeretném...

Szeretném megérinteni az arcodat,
Szeretném csókolni az ajkadat.
Szeretném a szemedbe mondani, hogy szeretlek,
S hogy félek, elveszítelek.

Szeretnék most szorosan hozzád bújni,
Szíved dobogását hallgatni.
Szeretnék egy szivet boldoggá tenni,
Szeretnék melletted boldog lenni.

Szeretném kérni, hogy maradj még,
S elmondani, belőled ennyi nem elég.
Szeretném, ha a kapcsolatunk örökké tartana,
Szeretnék most csókot adni ajkadra.

/Molnár Annamari/

 

 

Ki virágot akar szedni,
tanuljon meg letérdelni,
alázattal meghajolni,
szirmaihoz szívből szólni.
Feladva gőg-magasságod,
szeresd a fűmagas világot!
Virágodat így megleled,
százszorszép lesz az életed.

(Csider Sándor)

 

 

Lelke angyalnak látott..

Csak lelke látott angyalnak, ki érinthetetlen,
Csak ő látta szentnek, mi bennem az ember.
Emléke szívemben rózsa, ágy, baldahin,
Csókká lehelte por és hamu dalaim.

Szárnyá nőtt glória, mit tőle kaptam én,
Láthatatlan ölel át az út éjjelén.
Saját csillagom van– ezt neki köszönhetem,
Áldottá tett, hogy szeret, s én szerethetem.

(Kerner Mariann)

 

 

SZÍVEDBŐL ADNI...

Kipróbáltad már - hogy milyen
- nyitott szívedből adni?
Felrázva néhány csüggedőt
- jó embernek maradni?

Segíteni az éhezőt,
tudva, más nem segíthet!
Reményt adni, hol elfogyott...
hol vár sóvár tekintet.

A földi lét csak anyagi,
kincset ne gyűjts magadnak!
Szívük, lelkük is megtelik,
kik szeretettel adnak!

A világ tőled gazdagabb,
s általad válik szebbé.
Vizsgáld meg belsőd, Önmagad,
s az álmod váljon tetté!

Amit küldesz, majd azt kapod,
a szeretet sosem vész el.
Jöhetnek bajok, viharok,
ne szállj szembe a széllel.

Csak tedd a dolgod csendesen,
és szépítsd kis világod!
S meglátod, álmod létre kel,
s megnő apró virágod.

Legyél, ki voltál mindig is,
jótékony, tiszta lélek!
Tárd ki ajtód és ablakod,
és sóhajtsd világgá: ÉLEK!
(Aranyosi Ervin)

 

Hiszek a csodában

Hiszek a csodában,
egy boldogabb világban,
ahol az emberek szívében
csak a szeretet lakik,
ahol a félelmet nem ismerik.

Hiszek a csodában,
egy őszintébb világban,
ahol bízhatunk egymásban.
Nincs hazugság, ócska színjáték,
ahol a szeretet létkérdés.

Hiszek a csodában,
egy élhetőbb világban,
ahol mindegy a származás,
ki rokon, ki barát,
ahol a szeretet valóság.

Hiszek a csodában,
egy emberibb világban,
ahol a vagyon nem érték
nincs közöny, sem irigység,
ahol a szeretet ajándék.

Hiszek a csodában,
egy olyan világban,
ahol nem "bűn" a szegénység,
nincs hírnév, sem kiváltság,
ahol a szeretet gazdagság.

Rózsahegyi Anita

 

Ha én szél lehetnék,
Egy lányt megkereshetnék
a világban, a világban.

Szétfújnám hosszú haját,
Port az útról, merre jár.
Szaladnék nyomában.

Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem,
Eddig ember voltam, immár szél lettem.
Égben szállok, földhöz nem köt semmi sem,
Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem.

Én hoznám a holnapot,
Fölkelteném a napot,
Süssön rá fényesen.

Árkon-bokron követném,
Rossz kedvét messze vinném,
Fütyülnék az égben fent.

Ha én szél lehetnék,
Egy lányt megkereshetnék
a világban, a világban.

Hűsíteném homlokát,
Éjjel őrizném házát,
Bámulnám álmában.

Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem,
Én a szél voltam, immár ember lettem.
Nem szállok fent, már a földhöz köt minden,
Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem.

Ha én szél lehetnék,
Egy lányt megkereshetnék
a világban, a világban.

Szétfújnám hosszú haját,
Port az útról, merre jár.
Szaladnék nyomában.

https://www.youtube.com/watch?v=Qop7yNv-Mhc

 

 

Angyalka szállt az éjszaka mellém, S megsúgta utamon ő kísér.
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni...mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándék néked.
Erőt adtál elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé, csak mások által válunk,
Ha fontosabb a mienknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm neked szívem minden szeretetét.
Azt hittem a szeretet, a jóság...csak álom,
De rájöttem, nekünk kell szétszórni a világon."
https://www.facebook.com/Szeretet.szivbol/photos/a.701440753217477.1073741828.701429416551944/1103978579630357/?type=1

 

 

 

Valahol

Valahol létezel, valahol én is
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne, néha remény is

valahol
valamit
te is
én is...

(Őri István)

 

 

 

Volna kedvem melléd bújni,
Édes arcodhoz hozzásimulni.
Csókod által eggyé válni veled,
Nagyokat sétálni, és fogni a kezed.

(Colic Nikolett)

 

 

 

Aranyosi Ervin: Imádkozom érted

Összeteszem két kezemet,
imádkozom érted!
Azt kívánom, minden jóval
lásson el az élet!

Teljesüljön minden vágyad,
váljon mind valóra!
Örömteli szép percekkel
múljon minden óra!

Legyen mosoly szájad szélén,
ez díszítse arcod!
Siker kísérje a lépted,
sose vallj kudarcot!

Érzéseid vezessenek,
hallgass a szívedre!
Legyél más szívek lakója,
s ne légy számkivetve!

A szeretet vezéreljen,
segíts gyakran máson.
Az életen járjon eszed,
ne az elmúláson!

Ne ítélkezz mások felett,
légy inkább elnéző!
Ne vedd át a mások baját,
de légy együtt érző!

Emeld fel az elesettet,
ne hagyd lent a porban!
Jó ember próbálj maradni,
mindig, minden korba

 

 

Aranyosi Ervin: Küldök egy nevetést!

Küldök neked egy nevetést,
legyél vidámabb tőle!
Úgy képzeld el, mint a vetést,
s figyeld mi lesz belőle!
Nevetésed szórd szerteszét,
küldd szét a nagy világba!
Varázsló, csengő jelbeszéd,
lelkünk borul virágba.

 

 

Higgy nekem

Higgy nekem Kedves,
most virág vagyok.
Hajolj csak hozzám
érezd az illatot.

Gyenge száram meg ne törd,
óvatos legyél.
Egy virágnak fontos
minden kis levél.

Higgy nekem Kedves,
most meg szél vagyok.
Ne bújj előlem
hallgasd a dalom.

Futásomat meg ne törd,
óvatos legyél.
Csak szabadon élhetek…
mert ilyen a szél.

Higgy nekem Kedves,
most napfény vagyok.
Homlokodra lángoló
csillagot csókolok.

Sugaramat meg ne törd
óvatos legyél.
Míg egyenes a napsugár
csak is addig él.

Higgy nekem Kedves,
most mosoly vagyok.
Ott ülök vidáman
lágy-tüzű ajkadon.

Jó kedvemet meg ne törd
óvatos legyél.
Egy mosolyból fakad
minden csöpp remény.

Higgy nekem Kedves,
most könnycsepp vagyok.
Lassan legördülök
márvány arcodon.

Tisztaságom meg ne törd
óvatos legyél.
Boldogsággal fizetek
minden könnyedért.

Higgy nekem Kedves,
ez most én vagyok.
Nem hordom már
az ósdi álarcot.

Életemet meg ne törd
óvatos legyél.
Míg önmagam vagyok
lelkem csak addig él.

http://szamszara.blog.hu/2012/08/24/higgy_nekem_303?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

 

 

Szabó Lőrinc

Szövetség

Ágaink egybecsavarodtak,
gyökereink összefogóztak,
árnyunkba utasok heveredtek,
lombunkból madarak szárnyrakeltek, –
magunknak mi már megmaradjunk,
másnak, egymásnak annyit adtunk,
annyit kinlódtunk és mulattunk,
hogy vígak, búsak, rosszak és jók,
lettünk egy kicsit már hasonlók.

Mikor a sors összeültetett,
csemeték voltunk még, gyerekek,
fiatal társak, szövetkezők,
rosszabbak elől menekülők,
játszottunk tündéri fuvolákkal,
haragos, fekete trombitákkal,
nem törődve senki fiával:
elszakadók és összehajlók,
valami titokban hasonlók.

Aztán nőttünk – Védett az isten,
nincs fejsze, amely leterítsen,
jöttek ránk fénylő fegyverekkel,
mi álltunk hallgató sebekkel,
s ki ellenünk tört, keze fonnyadt,
szúrós tűzben csontja megolvadt,
háza bedőlt, szeme kisorvadt, –
s mi álltunk, két fa, virágba bomló,
elrendelt csodához hasonló.

S ez biztat, ez, az érthetetlen.
Mesében állunk, csoda-kertben, –
s ha mese, a fának is lehet szive,
zengünk is, ugy zeng a kettőnk hite,
mint a harangok, ha vasárnap
Kálvin lelkével nekiszállnak
az illatos, napos határnak:
jövőt zeng két hang, muzsikáló,
szétlüktetve egybefonódó.

Kétszer-egy sors az isten előtt,
szövetség nem lehet más se különb:
hogy én mi vagyok, nem tudom,
csak azt, hogy benned bizhatom:
bármennyit sírtál, hadakoztál,
jönne uj vihar, rámhajolnál,
magad ellen is átkarolnál:
egymásra fájva rászorulók,
lettünk mindenkihez hasonlók.

Két fa, együtt, testvéri lombban,
egyek vagyunk sok fájdalomban,
örömökben és kényszerekben,
máskép tán élni is lehetetlen:
magunknak hát már megmaradjunk,
gyökereinkről ne szaladjunk,
tavaszban, őszben gyarapodjunk,
legyünk hívők, bátrak, kitartók:
az örök reményhez hasonlók.

 

 

A mindenem

Minden erőm szükséges, hogy magamba tudjam tartani,
Ne boruljak előtted térdre, ne kényszerüljek kimondani,
Hogy benne vagy minden halk sóhajú, eltitkolt vágyamban,
Hogy benne szuszogsz a percenként elvonuló pillanatban.

A mindent vágynék neked adni, de kezedbe nem tehetem,
Mert megértettem a Minden Te nem lehetsz nekem.
Egyszerre ölel át és lök el magától a mélységes felismerés,
Hogy az mi számomra a végtelen, neked talán kevés.

Jó kívánságaim hozzád tiszta szívemből szóltak,
S attól, hogy nem szeretsz viszont, lelkemben csillag vagy.
Minden szeretetemmel kívánom, találd meg a másik feled,
Ha a teljesség két ringó szemedben én nem lehetek.

Megcsaltak álmaim, hol együtt vagyunk– más a valóság,
Megérzéseim téged ringatnak, mégis messze az az ország.
Ember mivoltom levetkőzve, a szent szerepét játszom,
Azzal hogy mit arcodba üvöltenék, csak belül vigyázom.

Járom az úttalan utakat, mint ki már semmit sem keres,
S miközben sírok utánad, a szívem érted nevet.
Részemmé lettél, de nem akarlak mégsem rabbá tenni,
Hozzám tartozol úgy, ahogy nem tartozhat más senki.

Esténként gyertyafénynél imádkozom a Mindenhatóhoz,
Adjon elég tartást bennem a hozzád áradó jóhoz.
Indulataim, tehetetlenségem, érted lobbanó érzésem ne bántsanak,
S legyen erőm elfogadni, hogy nem tehetem– mégis a mindenem Te vagy.

(Kerner Mariann)

https://www.youtube.com/watch?v=HxFAiBCt6fE

(Molnár  József)

 

(Az összes vers letölthető innen:

http://data.hu/get/10221200/Versek_-_osszes.doc

 

(mj)