Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Stressz ellen 22

2018.03.15

Hipnózis – Önhipnózis

 

Számomra elsőre annyira átütő élmény volt, hogy abban a pillanatban tudtam, ezt kerestem.

No nem mintha a hipnózis lenne a szent Grál, semmiképpen, de egy rendkívüli eszköz. Egy kulcs, ami a belső tudatot nyitja. Odabent, mélyen pedig mindenkinek ott rejlik a személyes szent Grálja. Innentől rajtunk múlik.

Önmagában a hipnózis persze pusztán egy transz állapot, amelyben az ember sokkal közvetlenebb kapcsolatba kerül saját belső lényével. Amikor ezt a transz állapotot (illetve állapotokat) megtanulja kezelni, megtanul bennük közlekedni és működni, akkor egy roppant erőforrásra lel. És ez már az önhipnózis.

Ez volt az az eszköz, ami végre egyszerre összekötötte az elméletet a megtapasztalással. A sok könyv, előadás, tanfolyam nem volt hiábavaló. Az intellektuson keresztüli változtatási kísérleteket, amelyek leginkább az önmagunkkal való sakkjátszmához hasonlítanak, felváltotta a tudatos, mély változás.

Nagy szerencsém volt ez másoknál is megélni.

Rendkívüli élmény látni az embereket magukra ébredni, látni, ahogy lelkileg újjá születnek, ahogyan megváltoznak, pontosabban, 

egyre inkább valódi önmagukká válnak.

Én nem klienseket látok, ügyfeleket vagy pácienseket, hanem embereket, akik ugyanúgy keresik az utat, ahogyan én teszem.

Elhivatottságom, hogy azoknak, akik keresik az utat önmagukhoz, segítsek megtanulni, hogyan tudnak a belső tudatukkal együttműködni.

Az önhipnózist én is napi szinten gyakorlom és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy megváltoztatta az életemet. Ezen a kapun keresztül olyan bölcsességből, erőből és elképesztő inspirációból meríthetek, amit korábban elképzelhetetlennek tartottam. A tudatalattin és belső énen keresztül egy hatalmas támogató, irányító erő jelent meg az életemben, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Ez hatalmas segítség a mindennapi élet kihívásainak leküzdésére. Ezért hiszem, hogyha ez nekem elérhető, akkor mindenkinek az, aki nyitott rá.

Amiben segíteni tudok, az az, hogy hidat képezek köztük és belső, Valódi Énjük között, amíg meg nem tanulják ezt a kapcsolatot maguk működtetni és a javukra használni.

Célom, hogy az emberek, akik vették a fáradságot és bátorságot, hogy a változás útjára lépjenek, minél hatékonyabban fel tudják dolgozni az őket nyomasztó problémáikat. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy maguk is megtanulják a tudatalattijuk "nyelvét" és mihamarabb önállóan is tudjanak saját tudatukkal és tudatalattijukkal dolgozni.

Célom nem az, hogy évekig visszajárjanak hozzám az emberek, hanem látni azt, ahogy lelki értelemben "önjáróvá" válnak, tudatossá saját belső folyamataikra, erőforrásaikra, hogy ne másoktól függjenek, pláne ne piruláktól, hanem saját belső valódi énjük vezérelje őket.

Hogy azzá a teljes emberré váljanak ismét, akinek eredetileg születtek.

Forrás: https://www.free-new-you.com/kapcsolat/

https://www.free-new-you.com/onhipnozis-kurzus/onhipnozis-tanfolyamok-stresszoldasert/

https://www.free-new-you.com/hipnozis-ules/

 

 

Mantrák a meditációban

 

A mantrák olyan varázsigék, szent szótagok, melyeket az ősi rishik mély meditációs állapotukban tapasztaltak meg és vibrációjukat a hang ruhájába öltöztetve hozták őket el az anyagi világba kinyilatkoztatva azokat.

 

Úgy tartják, az egész világegyetem hang által teremtetett, s a szent OM szótag zengése keltette a körülöttünk létező formák világát. Talán ez ma is a legismertebb mantra, mely gyakran csendül fel a jógaórák eleji elcsendesedések, s a meditációs gyakorlatok kezdetének alkalmával. 

 

Azokat a mantrákat, melyek egy szótagból állnak bidzsa mantrának, vagyis gyökér mantráknak is hívják, ezek közül legjellemzőbbek a csakrákhoz tartó magmantrák, vagy gyökérmantrák. (LAM, VAM, RAM, JAM...)

 

Az egész univerzum rezgésekből épül fel, s a vele szoros kapcsolatban álló emberi lény, mint a kozmosz kicsinyített mása is ezáltal, s minden megnyilvánuló, hordozza magában e finom vibrációkat, s ezek a külső és belső rezgések folytonos hatással vannak mindenre.

Általában az embereknek a figyelmük és éberségük még nem elég fejlett ahhoz kezdetben, hogy megtapasztalják magukban ezeket a rezgéseket, vibrációkat.

 

A mantrák a recitációk által képesek finoman hangolni az elmét, befolyásolni irányultságait és működését.

A meditációban azért is használjuk őket, mert feladatot adnak az elmének, mely könnyen kicsúszik figyelmünk ébersége alól, s máris azon kapjuk magunkat, gondolkodni, tervezni, emlékezni kezdtünk meditációs gyakorlatunkban.

A dzsapa, vagy recitáció alkalmával azonban az elme saját természete szerint cselekedhet, csak éppen irányítottan végzi szokásos tevékenységét. Így szelíden, az ahimsa elve szerint, úgy zabolázzuk meg, hogy nem teszünk rajta erőszakot.


Van, hogy ezeket a szent varázsigéket a vallásokban fellelhető imákhoz hasonlítják, ám van egy lényeges különbség a mantrák és az imádságok között, s ez maga a szanszkrit nyelv, mely olyan sajátságokat hordoz, melyet nem pótol semmilyen fordítás, vagy egyéb nyelv fogalomtára és hangzási rendszere.

A mantrák tudománya igen összetett, s bonyolult rendszer, melyet az Atharva-véda foglal össze. 
A szanszkrit ábécé hangzói rendelkeznek színekkel, formákkal, istenségekkel, erőkkel és mindnek megvan a maga személyiségre ható minősége is.

Mindegyik betű ott rezeg az emberi testen, s az annak mélyén húzódó energia áramlatokkal is kapcsolatban állnak, vagyis a testben fellelhető összes energia csatorna birtokában van saját hangzójának, betűjelének. 
A mantrákban lakozó istenségek a világot teremtő erőinek megszemélyesített formái.

 

Függően a gyakorlók korábbi benyomásaitól és irányultságától, filozófiai meggyőződésétől, vagy vallási hovatartozásától tapasztalja meg a mantra erejét. Ám beavatott mester vezetése nélkül igen veszélyessé válhat gyakorlásuk, hiszen a nem megfelelően tisztított elme, és ingatag tudat nem bírja elviselni a mantra erejét, s pszichés problémákat, neurózist okozhat gyakorlásuk, mivel képes az egyébként még nem észlelt kóros tudatfolyamatokat is felerősíteni.

 

Természetesen mindig hangsúlyozzuk, hogy semmilyen idegrendszeri problémával nem végezhetők mentális gyakorlatok. Mielőtt a mantra gyakorlását megkezdenénk, gyakorlott vezető útmutatása szerint, helyes táplálkozást kell kialakítanunk, testünket erőssé és rugalmassá kell tenni az ászanákkal, hogy felkészült legyen a hosszas ülésre, figyelmünket edzetté a légzés uralása a pranajama által, s némi jártasságra van szükség a meditáció alap gyakorlatában, hogy megfelelő koncentrációt tudjunk kialakítani. 

Vannak komolyabb mantra gyakorlatok. Ilyenkor a fegyelem teljes körű és rendíthetetlen. Általában a gyakorló ekkor elvonul a világ elől, és saját csendjében létezve végzi recitációját.


A mantra gyakorlat sosem lehet kötelesség vagy teher, bármilyen cél elérése érdekében vállaltuk is fel, örömmel és szilárd hittel kell teljesíteni, különben ereje elforgácsolódik, s mivel nem szeretet táplálja, nem fejti ki azt a hatást, mely érdekében önzőn gyakorolni kezdik.

Ahogy a jóga semmilyen gyakorlata nem végezhető őszinte lelkesedés nélkül, nem darálhatjuk el a megfelelő mennyiségű mantrát se, hogy végre túl legyünk rajta. Míg így történik, csupán az ego tetszeleg abban a hitben, hogy ő mantrázik és ezzel ilyen és olyan spirituális javakat halmoz majd fel. Míg így gyakorlunk akár bármelyik szót ismételgethetnénk bármelyik nyelven, a koncentráció meg fog történni, de finomabb szinten semmilyen tapasztalathoz nem jutunk. Itt már nem vezet a szándék és az akarat.

Akkor kell elkezdeni használni e szent szótagokat, mikor a szívben ébred fel a leküzdhetetlen vágy a szellemi határtalanság, a világ és Igaz Önmagunk valós erejének megtapasztalására. Ha alázattal, szeretettel, tudással kézen fogott hittel, s nem hiedelmekkel a fejünkben, s áhított vágyakkal, újabb téves azonosságok magunkra ruházásával végezzük gyakorlatunkat, kitartóan és elszántan, akkor a mantra valósága idővel önmaga valóságában fog bennünk megnyilvánulni a végtelen kegyelem révén, mely tiszta tereket kutatva vár, hogy bennük felragyoghasson.

 

 

Mindazoknak, akik a jóga útján haladva önmaguk megismerését, megértését tűzték ki célul, fontos eszköz lehet, mely az elengedhetetlen felismerésekhez elvezet, a meditáció gyakorlata.


Mikor ennek nekikezdünk, legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy elménk, mint a verdeső szárnyú pillangó, gondolatvirágról-gondolatvirágra reppen és olykor el is merül egészen színük, illatuk és ízük okozta magával ragadó káprázatban. 

Az elme által vetített képek, és természete szerint végzett elemző, asszociációs tevékenysége nem hagyja a figyelmet a belső világ felé fordulni, s elmerülni a gondolatok zajával fedett békés csendességben. Elsősorban a légzésre hagyatkozhatunk az elmebéli folyamatok elnyugtatásának igyekezete közben.

Mikor a figyelem a légzés folyamára összpontosul, elkezdi kiegyensúlyozottá és folyékonnyá tenni azt a tudatosság. Simán gördülnek egymásba a kilégzések és a belégzések, szüntelenül áramolva, minden feszültségtől menetesen, s táncuk ritmusába olvadva a gondolatok színes képei fakóvá válnak. Ám ebből a tapasztalásból még könnyű kiesni kezdetben… Pusztán a légzés figyelése közben oly könnyen, s gyakran tud megszökni a figyelem, nem köti le eléggé a benne való elmerülés, mert még nem képes abba beleolvadni, s vele teljesen egyé válni.

Gyakran eshet ennek felismerésekor a gyakorló abba a hibába, hogy gondolatvirágzásainak akarattal történő elfojtását kísérli meg. A meditáció fontos része az elengedés és a megengedés. A nélkül is érezhető az előzőleg említett próbálkozás eleve elrendelt sikertelensége, hogy ezek értelmét itt bővebben kifejteném. Akaratunk ereje, még inkább táplálja a gondolatok burjánzását, és ha másikkal nem is csak azzal a gondolattal tölti meg tartalmát, hogy igyekszik semmire sem gondolni, legfőképp a gondolásra nem, de attól, hogy elhúzzuk a függönyt a mozivászon előtt, még forog a film, maximum a függönyön keresztül nem tisztán látható. 

Érdemes olyan elfoglaltsággal ajándékozni meg az elmét, ami bizonyos értelemben vett durvább, könnyebben érzékelhető tartalmat jelent, mint a légzés kezdetben nehezen megfogható eszenciája.

 

Ha az elme gondolni akar, hát gondoljon, de legyen irányított, hogy mire, így szabadságát meghagyva neki érjük el, hogy mégis fegyelmezett működésével utunkat segítse. 

A mantrák tudománya rendkívül mély és bonyolult ismeret.

Vannak melyeket szabályok nélkül, s van melyeket, bizonyos szabályokat az ismétlésének mennyiségére, gyakoriságára, alkalmazásának körülményeire, s a befogadására való felkészültségre vonatkozólag betartva ismételhetünk.

Velük az elme olyan gondolattartalmat kap, ami önön természetét éppúgy elégíti ki, mint amennyire a meditáció elmélyülését segíti.

Ismétlésük, már csak a monotonitás végett is, egyfajta módosult tudatállapotot eredményez, nem beszélve azoknak a folyamatoknak az ébredéséről, amiket vibrációjuk ereje hordoz.  Ismétlésük pontossága összpontosítja a figyelmet, így általuk könnyebben válik az elme egyhegyűvé. 
 

Források: https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home/aum/mantrk-a-meditciban http://www.ahimsa.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=487&Itemid=30 Kupi Regina - jóga tanár

http://www.purnam.hu/index.php?p=hamsamantra Regősvölgyi Regina

 

 

 

A meditációban egyrészt azért is használhatjuk a mantrákat, mert feladatot adnak az elmének, mely könnyen kicsúszik figyelmünk ébersége alól, s máris azon kapjuk magunkat, gondolkodni, tervezni, emlékezni kezdtünk meditációs gyakorlatunkban.

A dzsapa, vagy recitáció alkalmával azonban az elme saját természete szerint cselekedhet, csak éppen irányítottan végzi szokásos tevékenységétÍgy szelíden, az ahimsa elve szerint, úgy zabolázzuk meg, hogy nem teszünk rajta erőszakot.

 

 

Másrészt a meditáció által elért ellazult szellem és a kiegyensúlyozott energia állapot olyan optimális táptalajt biztosít, hogy a pozitív szavak, gondolatok, vizualizációk és érzések energetikailag gazdag talajra hullanak, és ki tudnak csírázni.

 

 

Meditációhoz

 

A tudat nyughatatlansága csak nyugalmi helyzetben észlelhető és befolyásolható, és

 

az uralom ebben a belső csendben valósulhat meg, amit aztán képesek vagyunk

 

kiterjeszteni valamennyi élet területünkre.

 

Az ülőmeditáció, az alkalmas helyen, és alkalmas időben,

 

megfelelő rendszerességgel végzett gyakorlást tesz lehetővé.

 

Minden mozgásban és állandó változásban van a tudatlanság, vágyakozás és

 

ellenszenv örvényében. Először észlelnünk kell ezt, aztán hagyni, lelassulni, majd az

 

irányításához szükséges erőket megszerezni, hogy felismerhetővé váljon, hogy a forrása önmagunkban van.

 

A test, a szó és a szellem működésének elcsendesítése, és felajánlása a felébredés, és valamennyi lény megszabadítása érdekében. Ez a megvilágosodás magvának elültetése.

Ennek a szándéknak felidézése és megerősítése a bódhi-csitta, a megvilágosodás csírájának ápolása.

A teljes létünk erre szentelésének gesztusa, a bodhiszattva fogadalom. A fogadalmunk megerősítése az elkülönült én tudat feloldásának biztosítéka.

 

 

A meditáció időtartama nem meghatározott, de célszerű naponta öt lehetőség biztosítása.

Az első a kora reggeli órákban, az utolsó késő esti időpontban szükséges. 

Így egy kedvező tudati alaphangoltságot érünk el, ami biztosítja a tudati éberséget.

 

 

A meditációs ülést a test teljes átlazításával kezdjük, a fej, a nyak, a vállak, a törzs és a gerincet, kilazítjuk, a csípő, térd és boka izületeket előkészítjük. Az ülésmódnak leginkább a lótusz, és a fél-lótusz ülés alkalmas. Ha ezt valami akadályozza, akkor az egyenes gerinccel, szabályosan végrehajtott ülésmód is megfelelő, szilárd kényelmes ülőhelyen.

 

 

Az ülőmeditáció testtartása:

 

Laza, egyenes tartás, a szem negyvenöt-fokos szögben magunk elé tekint, félig -lehunyt szempillával.

 

A látás a valósághatáron élesítve, kezünk dhyána - tartásban van, a köldök magasságában. A légzés kiegyensúlyozott és lassú, de nincs mesterkélten szabályozva.

 

Ha bármilyen okból kényelmetlenül érezzük magunkat ebben a testhelyzetben,

 

akkor lassú mozgással felállunk, és egy meghajlást végzünk. Maradjunk állva addig, míg szükségesnek látjuk.

 

Nem az a cél, hogy a meditáció helyett saját testiségünk kösse le a tudatunk tevékenységét.

 

Hosszabb meditációs szakaszok között célszerű sétáló meditáció beiktatása.

 

 

 

Meditáció az elemi energiák kiegyensúlyozására.

 

Ülj szilárdan és kényelmesen, egyenesítsd ki a hátad, a fejed legyen lazán felemelve, szempilláid félig lehunyva. Lazítsd el az arcizmaid egy mosollyal.

Legyen ez szíved mosolya. Részvéttel teli és ragyogó.

Mint az életadó Nap.

 

Csendesítsd el gondolataid csapongását és egyensúlyozd ki a légzésed.

Tudatosítsd légzésed folyamatát.

Nincs határ, csak átmenetek vannak, mint ha felhők sodródnának az égen.

Minden felmerülő gondolat, része a meditációnak nem pedig akadálya.

Légy békés és megértő a tudatfolyammal szemben, amelyet teremtettél.

Ha a tudat lecsendesül - megadja a lehetőséget a belső tapasztalásra.

 

Ahogy az óceánnak hullámai, a napnak sugarai vannak, úgy a gondolatok és az érzelmek a tudat saját tündöklései.

Az óceánt hullámai mégsem háborgatják különösebben.

Hozzátartoznak az óceán valódi természetéhez.

 

 

Most ott vagyok - a KEDVENC HELYEMEN.

Tisztán és világosan érzékelem a környezetem hatásait:

a szilárd talajt amin ülök, a természet hangjait, a levegőt ami körülvesz,

a boldog békés harmóniát, ami ezen a helyen mindig áthat.

Igen, haza érkeztem, ez az én igazi otthonom.

 

Figyelmem a kilégzésekre irányítom, érzem ahogy feloldódik a térben.

 

Éber szelídséggel koncentrálok a testemre.

Látom , ahogy megjelenik körülöttem egy villódzó , aranysárga kocka,

ékszerdobozként körülfogva alakomat.

A FÖLD energiája ez, ami mindig Velem van.

Bármikor felidézhetem erejét.

Most létrehozok magam körül az arany színű kockában egy fénylő, fehér színű gömböt.

Mint ha párából volna, - úgy áramlik körülöttem.

Ez a VÍZ energiája, éltető elemem, az állandóan változó

és befogadó, tiszta energia forrása, békés és csendes pajzsként oltalmaz engem.

Elképzelem, ahogy ennek a fehér színű páragubónak a belsejében,

felizzik egy vörös színű, csúcsán álló piramis.

Pontosan olyan méretű min én.

Nagyszerű érzés átélni benne

az izzó energiák

lobogó játékát.

Ez a TŰZ

elem!

Az izzó energia piramisban megjelenik, egy kékes-zöld színű, fluoreszkáló holdsarló.

Ezen ülök most, mint egy bárkában, élvezve annak csodás ragyogását.

Ez a legnagyszerűbb jármű, ami átvisz az élet viharain.

Ez a LEVEGŐ elem. Finom sugárzása

áthatja minden sejtemet.

 

És végül a holdsarlón létrehozok egy színtelen, tisztán fénylő kristálykagylót

Éppen hozzám és rám illő, finom vibrációjú gyémánt csigahéj.

Ez az ÉTER elem hordozója.

Áthatol mindenen és tartalmaz minden dimenziót.

Ez az én valódi természetem. Itt időzőm most ebben a tiszta térben.

 

Most telve vagyok az öt elem kiegyensúlyozó energia vibrációjával,

lassan kifelé haladva lebontom ezeket.

 

A belégzésre koncentrálva, mintha visszavonnám a létüket,

 

oszlanak szét a körülöttem létrehozott alakzatok :

 

 

Először a közvetlenül körülvevő gyémánthéj porlik szét rajtam.

 

Majd a holdsarló foszlik szét csillámló részecskékre.

 

Ez után a tűz-piramis lobban el.

 

Majd a páragubó foszlik harmatcseppekre.

 

Legvégül pedig az aranyló ékszerdoboz tűnik el.

 

 

Újra itt vagy ezen a helyen,melyet megszenteltél az energiáid kiegyensúlyozott áramlása által.

Minden csendes és békés akár csak Te, idebent.

 

 

Nyisd ki teljesen a szemed - és mosolyogj !

 

 

Vidd át ezzel a mosollyal azt a harmóniát, amivel feltöltődtél a külső világba és tapasztald meg, hogy a külső és belső nem különböznek egymástól.

 

 

Légy boldog és szabad !

 

http://mahamaitri.mindenkilapja.hu/html/18087594/render/a-kozosseg

https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home/meditci/leboruls

 

A testünk és az elménk általában magától képes egy nyugodt, pihent állapotba kerülni, ha nem állunk az útjába, a meditáció ezt teszi lehetővé.

A meditáció segítségével fejlődik a képességünk, hogy jelen legyünk, és biztonságban érezzük magunk még tajtékzó hullámok közepette is.

 

Az elme hangolását relaxációban, kontemplációban és meditációban végezzük.

Ennek hatására olyan pozitív tudattalan folyamatok indulnak el, amelyek szinte "véletlenül" bekövetkeztetik az elvárt eseményt.