Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Stressz ellen 10

 

Stressz

Hozzáértő pszichológusok szerint ez lesz - talán már az is -, a XXI. század népbetegsége.

Rohanó, változó világunk történései, eseményei folyamatos alkalmazkodásra kényszerítenek minket. Ami alkalmazkodást igényel tőlünk, egy esemény, egy gondolat, egy érzés, stb. az stresszt okoz (főleg a megfelelés miatt pl. iskola, munkahely), csak a mérték és annak irányultsága lehet egyénenként változó. Egyszóval mindazokat a körülményeket, amelyeket nehezen vagy egyáltalán nem tudunk megoldani, feldolgozni.

Mindez azt jelzi, hogy az adott szituációt nem megfelelően kezeljük - általában túlértékeljük fontosságát - így az annak vélt megoldásába fektetett energia biztosítása is túl nagy igénybevételt jelent számunkra. E energia-befektetéseket nehezen - vagy egyáltalán nem - vagyunk képesek kipihenni, esetleg pótolni. Így a test - a közben menetrend szerint érkező újabb stressz miatt - képtelen egyensúlyi állapotának visszanyerésére. A feszült idegállapot hatására túlterheltnek érezzük magunkat - s ez általában így is van -, ez megfoszt életerőnktől, életkedvünktől és a továbbiakban inkább az események túlélésére és egyáltalán nem a megoldására törekszünk.

Végeredményben az "üss, vagy fuss" fizikai reakció (gyökér-csakra) gyakorlatilag azonnal kisöpörhetné szervezetünkből az ilyenkor felgyülemlett salakanyagot, de mi ezt felülbíráljuk (köldök-csakra), s az "üss, vagy fuss" helyett egyszerűen "lenyeljük", ezzel alapozván meg testi betegségeink kialakulásának további lehetőségeit.

Nagyon lényeges megjegyeznünk, hogy véleményünk szerint maga a stressz önmagában sem nem negatív, sem nem pozitív. Hatásának irányultságát (pozitív vagy negatív) a stresszre adott válaszaink sorozata határozza meg. Példának okáért talán megemlíthetnénk a repülést; az egyik emberben határtalan örömöt, illetve élvezetet, a másikban pedig alig kezelhető halálfélelmet, illetve megsemmisülési érzést kelt

Tehát nem a stressz maga okozza a problémát, hanem az, ahogyan a stresszt okozó történésre reagálunk. A stressz hatására a szervezetben fokozott adrenalin termelés indul meg, mely érzelmi, mentális és testi szinten egyaránt hat. Ha ez az állapot huzamosabb ideje fennáll, a salakanyagok és méreganyagok a nem megfelelő méregtelenítés miatt felhalmozódnak, és betegségeket okozhatnak.

 

A stressz negatív hatásának első fokozata

Ilyen állapotot élhetünk meg pl. baleset vagy súlyos kimerültség esetén, esetleg nagyon heves vita, veszekedés alkalmával. A szervezetben gyors változások játszódnak le, az úgynevezett minden áron való életben tartás törvénye működik. Az agy a vért a testfelületről és minden nélkülözhető helyről az izmokba juttatja.

Ami külsőleg ilyenkor látható: száraz szempár, merev tekintet, fénylő bőr. Nem vagy csak igen lassan tudunk gondolkodni. Fizikailag és lelkileg bizonyos érzéketlenség jellemez. Ilyenkor segíthet egy pohár víz, és ha tehetjük pihenjünk le! Egy kis szundikálás csodákat művelhet.

 

A stressz negatív hatásának második fokozata

Ha az első fokozatú stressz állapota már órák óta tart. A szervezetben olyan kémiai változások mennek végbe, amelyek befolyásolják térérzékelésünket. Ha tehetjük, kerüljük a térérzékelést igénylő tevékenységet (pl. ne üljünk volánhoz!) Amint ez lehetséges, lazítsunk és aludjunk rá egyet.

 

A stressz negatív hatásának harmadik fokozata

Ha már hosszú ideje megoldatlan problémáink vannak fizikai, érzelmi vagy mentális területen. Ilyenkor kilátástalannak látjuk helyzetünket és már csak az adott problémára tudunk gondolni. Figyelmeztető jele lehet, ha már mindkét írisz alatt látszik a szemfehérje.

A problémát ebben az esetben sem oldja meg senki helyettünk, de ekkor már célszerű külső segítséget is igénybe venni. Lehet ez a társunk, egy barát, esetleg szakember, csak rajtunk múlik, hogy kiben bízunk meg.

+

Rossz munkahely - Ha negatív teremtő energiával reagálunk, akkor bizony a negatív energia hosszú távú "vendégeskedésére" számíthatunk, mivel - mint már bizonyára mindenki tudja -: a negatív energia, a már meglévő negatív energiák táplálását eredményezi.

Ha egy olyan munkahelyet keresünk, ahol elképzeléseinknek, vágyainknak, képzettségünknek, érdeklődésünknek minden tekintetben megfelelő feladatot bíznak ránk, de legalább is olyat, amit nem utálunk. Viszont sem ebben, sem abban az esetben ne feledjük, hogy minden munkavégzés stresszt okoz, de annak irányultságát (pozitív vagy negatív) minden esetben ezzel kapcsolatos reakcióink szabják meg. Indulj, keress új munkahelyet, ha kell. Gyerünk.

Könnyen elképzelhető az is, ha a bennünk negatív energiákat keltő stressz kiváltó okának túl nagy fontosságot tulajdonítunk, azaz nem rendelkezünk a helyzet konkrét megítéléséhez szükséges ismeretekkel, illetve lehet az is, hogy igaznak vélt, de valójában téves ismeretekkel rendelkezünk.

Stressz és félelem ellen

  • Sok mindent egyszerűen azért nem értünk meg, mert pillanatnyilag nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megérthessük azokat. De nagyon sokat tud a helyzeten segíteni, ha mindent ún. belső békével szemlélünk!
  • A veszély érzete - esetleg a félelem - nem arra szólít fel, hogy meneküljünk a veszély elől, hanem arra, hogy tegyünk lépés(eke)t a biztonság felé.
  • Ha az adott körülmények között lehetséges, próbáljuk meg elkerülni a pánikot:
    • ne erősítsük félelmünket további negatív gondolatokkal;
    • arra figyeljünk, ami valójában is történik, és ne arról képzelődjünk, hogy mi is történhetne, azaz próbáljuk meg felmérni, hogy valós veszélyben vagyunk-e.
  • Menekülés helyett válasszuk a szembesülést! A menekülés megerősíti, és tartóssá teszi - bevési - a félelmet. Amikor az ember egy-két kellemetlen élmény után igyekszik elkerülni a szorongását - félelmét - keltő helyzeteket, azzal csak elmélyíti a negatív hatást. Ha le akarjuk győzni félelmünket, akkor szorongásunk tárgyát nem mellőzni kell, hanem szembesülni vele. A gyógyulás útja csak a szembesülés lehet.

Forrás: http://szivarvanysziv.freeblog.hu/archives/2008/08/05/Stressz

http://szivarvanysziv.freeblog.hu/archives/2008/08/05/Felelmeink

 

Szorongás

Világszerte a családorvosoknál jelentkező betegek 30-40 százaléka szorongásos betegségben szenved, s ezt a számot hazai adatok is alátámasztják.

 

Mitől szorongunk?
Magyarországon a lakosság 5 százaléka, vagyis mintegy 500 ezer ember szenved e betegségben, a Föld népességét tekintve pedig ez a szám több mint 250 millió. Mindannyian szorongunk, és állapotunk ingadozásai során súrolhatjuk az egészség és a szorongásbetegség közötti, nehezen meghúzható határt. A szorongást leghatásosabban a győzelem enyhíti.

 

A harmonikus csoportéletet élő állatok kevésbé szoronganak, mint azok, amelyek időről időre vereséget szenvednek. A naponként győzelmes harcokat vívó állatok a legkevésbé szorongók. Gyanítottuk, hogy a győztesek bátorságát a nősténnyel való együttélés is erősíti, ezért végeztünk egy kiegészítő kísérletet.

 

A győzelem jó irányban változtatta meg az állat magatartását: a szorongás és kíváncsiság konfliktusából az utóbbi került ki győztesen. Az elszigeteltség, a társas kapcsolatok hiánya ezzel szemben csaknem szélsőségesen szorongó állapotot idézett elő.
A szorongás kialakulásában mostanáig a gyerekkori élmények és a felnőttkori traumák szerepét hangsúlyozták. Nincs kizárva, hogy apró, mindennapos bajainknak, vereségeinknek, magányunknak, netán győzelmeinknek ugyanolyan fontos szerepük van a szorongás keletkezésében vagy elkerülésében, mint sok más, „divatosabb” tényezőnek. Különösen meglepő eredmény, hogy az izolációnak a vereségnél is erősebb a

szorongáskeltő hatása, valamint az, hogy a győzelemnek ekkora „gyógyító” hatása van.
Mindezek akár receptként is szolgálhatnak a szorongók számára: keresni kell a sikert, és kerülni az elszigeteltséget.

 

Pánikbetegség esetén a szorongás félelmi rohamokban jelenik meg, és erős szívveréssel, szédüléssel jár. Fóbiák esetében a szorongás valamilyen konkrét okhoz, például a magassághoz (tériszony) vagy a zárt térhez (klausztrofóbia) kapcsolódik. Ennek egyik fontos formája a szociális fóbia (a társas kapcsolatok kerülése), amely gyakran pánikbetegséggel társul. Néha a kényszeres cselekvéseket is a szorongásos megbetegedések közé sorolják.

Túlzott szorongás vagy aggodalom számos eseménnyel, körülménnyel, aktivitással (munka, iskola) kapcsolatban, legalább hat hónapon keresztül.

Gyakran előtérben állnak a - fiatalabb korban iskolai, később munkahelyi - teljesítmény miatti aggodalmak. Ezen túl leggyakrabban anyagi, családi nehézségektől, különféle testi érzésektől, betegségektől tartanak. Ezek a szorongások a kívülálló szemszögéből nézve gyakorta teljesen alaptalanok, de mindenképpen erősen túlzottnak tűnnek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a komolyabb mértékű szorongásos tünetek valóban károsan befolyásolják az egyén teljesítőképességét. A beteg ezt realizálva általában a szorongás fokozódásával reagál, egyfajta circulus vitiosus alakulhat ki.

A betegek általában sokat foglalkoznak a közeljövőben várható eseményekkel, ezekben is többnyire a nehézségeket, a kudarcok lehetőségét látják, rossz előérzeteik vannak, időnként akár egy bekövetkező katasztrófa balsejtelmeitől gyötrődnek.

A szorongás tüneteit pszichés, szomatikus/vegetatív és viselkedési tünetekre oszthatjuk fel. Előfordul, hogy mindhárom tünetcsoport egyszerre jelenik meg, de nem ritka, hogy vegetatív tünetek nélkül is.

Igen gyakori pszichés tünete a szorongásnak a figyelemzavar. Vannak emberek, akiknek a vegetatív idegrendszere "labilis": náluk már az enyhe szorongás is jelentős vegetatív tünetekkel jár, mint az arc kipirulása, szájszárazság, izzadás, tachycardia és vizelési inger. Általában egyénileg jellemző, hogy a szorongás az étvágy csökkenésével vagy az étvágy növekedésével társul - vannak, akik "idegességükben esznek", s vannak, akik "egy falatot sem tudnak lenyelni".

A szorongásos szindrómák részét képezik alvás- és szexuális zavarok is. A súlyos szorongás viselkedési tüneteit könnyű felismerni: rémült arckifejezés, nyugtalanság, pl. az egyén fel-alá járkál, kezeit tördeli vagy a szék karfáját szorítja. Nehezebb érzékelni a szorongást a türelmetlenség, az agresszív vagy az elutasító viselkedés mögött, pedig ez igen gyakori. Nehezen besorolható tünet a fáradékonyság, ami akár önmagában is keresőképtelenné teheti a beteget.

A szorongás, aggódás legalább három (gyermekeknél egy) az alábbiakból:

-         nyugtalanság, idegesség, feszültség,

-         fáradékonyság,

-         koncentrálási zavarok, gondolkodási nehézségek,

-         ingerlékenység,

-         izomfeszültség,

-         alvászavar.

A generalizált szorongók feszültsége, idegessége a környezeti ingerekkel szembeni túlérzékenységhez vezet. Ez az egyszerű, zavaró ingerektől (fények, zajok, szagok stb.) a komplex, szociális helyzetekig szinte mindent felölelhet. Sokszor panaszolják, hogy nehezen tudnak nyugton maradni, ellazulni.

Vizsgálatkor is gyakran megfigyelhető, hogy kezüket tördelik, izegnek-mozognak, hajukkal, ruházatukkal, különféle tárgyakkal babrálnak. Könnyen ingerültté válnak, gyakran veszekedősek, ismételten felcsattannak, túlérzékenyek, sértődősek, könnyen sírnak. Rosszabb állapotaikban közeli, egyébként nagyon szeretett hozzátartozóik, barátaik is 'idegesítik' őket. Később - sokszor már egy pillanat múlva - maguk is észreveszik, hogy nem úgy viselkedtek, ahogy igazából kellett, vagy szerettek volna. Ezért gyakran bűntudatot éreznek, elhatározzák, hogy a későbbiekben majd uralkodnak magukon. Sajnos, ez sokszor kudarcba fullad, emiatt bűntudatuk, elkeseredésük tovább nőhet.

A fáradtságérzés gyakran teljesítménycsökkenéshez vezet, a betegek energiátlannak érzik magukat, kisebb terhelésekre is kimerülnek. Úgy érzik, hogyha mindezt leküzdenék, sokkal többre lennének képesek, illetve szokásos napi tevékenységeik ellátása nem kerülne aránytalanul nagy erőfeszítésükbe.

A fáradtságon túl a koncentrálási nehézségek, gátolt gondolkodás, feledékenység is rontja a betegek teljesítményét. Pácienseink gyakran panaszkodnak arról, hogy néhány oldal után észreveszik, nem emlékeznekk rá, mit is olvastak, nem tudják követni egy bonyolultabb film cselekményét, figyelmük szórt, állandóan elkalandozik. Úgy érzik, feledékennyé váltak, időnként, fontos teendők is nehezen jutnak az eszükbe. Idősebb korban gyakran ?szenilitástól?, elbutulástól félnek. Valódi demenciáról természetesen nincs szó, a memóriazavar funkcionális természetű.

Gyakoriak a visszatérő testi panaszok, amelyek mögött ismételt kivizsgálásokkal sem találunk szervi okot. Leggyakoribbak a szájszárazság, nyelési nehézség, ?gombóc? érzése a torokban, hányinger, szédülés, izzadás, szívtáji és gyomorfájdalmak, mellkasi nyomás, gyakori vizelési vagy székelési inger stb. A tünetek nem rohamszerűen jelentkeznek, mint a pánikrosszullétek esetében, hanem hosszabb ideig fennállnak. Problémák kapcsán, stresszhelyzetben, megterheléskor, ideges, feszült állapotban felerősödnek, sok esetben csak ilyenkor tapasztalhatók, nyugodt körülmények között csillapodhatnak, esetleg átmenetileg megszűnhetnek. A panaszok az idők folyamán változhatnak, egyesek enyhülnek, elmúlnak, később újra visszatérnek, vagy új tünetek alakulnak ki.

Az ezekről panaszkodó személyek mindezeket valamilyen súlyos betegség (szívinfarktus, daganat stb.) kezdődő tüneteinek minősíthetik, ettől szorongásuk tovább nőhet.           Fokozottan figyelik a testükből érkező jelzéseket, sokszor teljesen normális testérzésektől is megijednek, ezekről is azt hiszik, betegségre utalnak. Gyakran fordulnak emiatt háziorvosukhoz is.

A generalizált szorongásra a komplex elalvási-átalvási zavarok a jellemzőek. A betegek hiába érzik magukat fáradtnak, kimerültnek, alighogy lefekszenek, ?kimegy az álom a szemükből?. Gyakran gondokon, problémákon, esetleg apróbb-nagyobb sérelmeken rágódnak, amelyek nem hagyják őket elaludni. Gyakran felületes az alvásuk, időről időre felébrednek és nehezen tudnak újra elaludni. Sokszor reggel fáradtan ébrednek. Nappal gyakran kialvatlannak, álmosnak érzik magukat.

Jellegzetesek az izomfeszülések, amely főleg a végtagokat, a tarkó- és állkapocsizmokat érinti. A feszültség gyakran tompa fejfájást, izommerevséget, esetleg (általában a karizmokban, az állkapocsban) kisebb fájdalmakat is okozhat.


Leggyakoribb szövődmények

A premenstruális szindrómával, ideértve a gyógyszerfüggőség számos esetét is. A hosszú ideig fel nem ismert betegség kronicizálódik, prognózisa romolhat. Végül, de nem utolsósorban fel kell hívnunk a figyelmet az öngyilkosság kockázatára, amely egyes vizsgálatok szerint eléri a major depressziónál tapasztalhatónak mintegy felét.

Kezelés nélkül gyakoriak a szorongásos kórképek szövődményei: depresszió, alkoholizmus, gyógyszer- és drogabúzus, ill. dependencia, valamint az ún. pszichoszomatikus kórképek.

A nem megfelelő kezelés vagy a kezelés elmaradása növeli az igen kedvezőtlen kimenetel valószínűségét, mint az öngyilkosság, a keresőképtelenség és a rokkantság. A legsúlyosabb szövődmény azonban az öngyilkosság. A szorongásos betegségben szenvedők öngyilkossági kockázata az átlag lakosság rizikójának kb. 30-szorosa!.

Kórlefolyás -- a szorongás jellegzetességei

A kórkép egyértelműen a krónikus betegségek közé tartozik. Leggyakrabban fiatal korban kezdődik. Az anamnesisből (a beteg történetéből) kiderül, hogy a betegek nagyobb része már iskoláskorban is szorongóbb, 'izgulósabb' volt a többieknél, jobban félt a feleléstől, dolgozatírástól, állandóan aggódott iskolai, esetleg sportteljesítményei miatt.

Etiológia -- a betegség lehetséges okai

A betegek rokonságában gyakoribbak az 'aggódó típusok', a hasonló panaszoktól szenvedők, de a depresszió, a pánikbetegség és az alkoholizmus is.

A kísérletes neurofiziológiai és klinikofarmakológiai vizsgálatok a szorongás genezisében döntő szerepet tulajdonítanak a központi idegrendszer GABAerg, noradrenerg, illetve szerotonerg aktivitás változásainak.

Terápia

Farmakoterápia

Ma a hosszabb távú kezelésre a nagypotenciálú benzodiazepineket (alprazolam (Xanax), clonazepam (Rivotril) -- a szerk.) használjuk. Ezek hatékonysága egyértelműen igazolt.

Érdekes módon a hazai piacon már régóta jelen van egy, a típusos benzodiazepinektől eltérő szerkezetű szorongásoldó, a tofisopam, amely eredeti magyar vegyület. Szórványos adatok szerint hatékony alternatívát jelenthet a szorongás kezelésében, azonban még további klinikai vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy elfoglalja pontos helyét a terápiás palettán.

Pszichoterápia

A szorongásos zavarok kezelésében a legtöbb adat a kognitív-viselkedésterápia hatékonyságát támasztja alá. Ezt gyakran kombinálják a különféle relaxációs módszerekkel. Ezeknek a technikáknak a szakszerű alkalmazásához azonban megfelelő képzettségre van szükség.

A legjobb eredmény a GAD esetében is a korszerű farmakoterápia és valamely említett pszichoterápiás módszer kombinációjától várható.

A fel nem ismert szorongás okozta tünetek miatt a betegek sokszor költséges és felesleges vizsgálatokon esnek át, leggyakrabban belgyógyászati és neurológiai vizsgálatokon. A szorongásos kórképek egy jelentős százaléka sajnos - ellentétben a gyakori hiedelemmel - krónikus lefolyású. A nagyközönség tájékoztatása e betegségekről elősegíti a korai felismerést és kezelést, mely jelentősen javítja a prognózist és komoly költségmegtakarítást is eredményez.

Források közt: http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/9814/szorongas/szorongas.html

http://www.bura.hu/article.jsp?id=10000017

http://www.vitalitas.hu/ismerettar/szo/szo3.htm

 

A terápia

A szorongásos megbetegedések pszichoterápiájában jól használhatók

a kognitív-viselkedésterápiás módszerek.

Ezek lényege a szorongás hátterében álló diszfunkcionális gondolkodás eredményeként megjelenő hibás meggyőződések, hiedelmek feltárása és módosítása, olyan "megküzdő stratégiák" tanítása mellett, amelyek alkalmasak a szorongás oldására, az elkerülő viselkedések megszüntetésére.

A szociális fóbia észrevehető és tartós félelem egy vagy több olyan

szociális vagy előadói teljesítményt igénylő helyzettől, amelyben a

személy idegen emberek vagy mások lehetséges figyelmének van kitéve.

A legfontosabb terápiás célok a következők:

   - a figyelem irányításának megtanítása,

   - a negatív meggyőződésekkel ellentétes tapasztalatok szerzésének

     elősegítése, ezen keresztül a viselkedést akadályozó negatív

     gondolatok átdolgozása,

   - a "biztonságkereső viselkedések", az elkerülő viselkedés feladása,

   - a szükséges készségek fejlesztése,

   - szorongásoldás relaxáció segítségével.

Forrás található: http://sunrise.sote.hu/htsz/foris.htm - Fóris Nóra dr. A pánik szindróma és a szociális fóbia kognitív-viselkedésterápiája.

 

A szociális fóbia sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, vagy gondoltuk korábban. Előfordulása tíz százalék körüli, és a harmadik leggyakoribb pszichiátriai betegség. Világszerte tehát milliók szenvednek miatta. Legtöbbször már 18 éves kor előtt kezdődik, nőknél valamivel gyakrabban fordul elő.

A betegek jelentős része ma még semmiféle orvosi kezelésben nem részesül, mivel panaszaival nem fordul orvoshoz.

A szociális fóbia egy gyógyítható pszichiátriai betegség. A kezelés lehet gyógyszeres (depresszió elleni szerekkel és szorongáscsökkentőkkel) és pszichoterápiás (leginkább a magatartásterápiás módszerek váltak be). Általában a legjobb eredmény a két fenti terápiás eszköz kombinációjától várható.

Nem szükséges tehát együtt élni a szorongással, ha az említett tünetek fennállnak, mielőbb szakember segítségét kell kérni.

Dr. Fábián Zsolt pszichiáter szakorvos

 

A pszichiátriai járóbetegrendeléseket a WHO már régen az alapellátások közé sorolta.

Az ellátás minden lehetséges formáját a beteg otthonában, illetve annak közelében kell biztosítani, kialakítva a házi gondozás, házi ápolás, szükség esetén az intenzív ellátást jelentő házi hospitalizáció, a napi 24 órás mobilis krízis-szolgálat és krízis-fektető feltételeit.

A pszichoterápiák élőmunka-igényes (szakemberigényes) eljárások. A fő terápiás hatótényező a módszeren kívül maga a terapeuta személyisége, a terápia a terapeutát személyében is igénybe veszi.

A hangulatzavarok komplex kezelése

A hangulatzavarok kezelésében a gyógyszeres kezelés csupán a komplex terápia egyik összetevője. A betegek többségének a gyógyszeres kezeléssel egyidejűleg más terápiás formákra is szüksége van és a világszerte egybehangzó tapasztalatok alapján a legjobb eredményeket így, kombinált kezeléssel lehet elérni.

Az általános szupportív pszichoterápiás viszonyulás (meghallgatás, empátia, a rögzült defenzív mechanizmusok oldása, a verbalizáció elősegítése, emotív támogatás stb.) minden pszichiátriai ellátás integráns és szükséges része.

A fény terápiás hatását egyes depressziós betegeknél 1982-ben Lewy és munkatársai írták le. Szezonális mintát mutató (télen jelentkező) depressziós epizód kezelésére önállóan alkalmas. Legalább 2500 lux intenzitású egyenletes, a napfénynek megfelelő spektrumú (UV nélkül) fény, a rendelkezésre álló adatok szerint elsősorban reggel, 1-2 óra időtartamban alkalmazható. Hatás 3-5 napon belül jelentkezik, mellékhatás ritka és enyhe (fejfájás, szemfeszülés). A kezelést egész télen át kell folytatni, abbahagyása relapszust eredményez. Hatásmechanizmusa nem pontosan tisztázott. Feltételezik, hogy a fény a retino-hypothalamo-pinealis axison keresztül gátolja a melatonin szekréciót, vagy egy másik elképzelés szerint a téli depressziós betegeknél észlelhető cirkadián ritmusok fáziskésését normalizálja. A téli depressziós epizódokban szenvedő betegek 70-80 %-a jól reagál fényterápiára.  Forrás: http://www.tebolyda.hu/protokoll.html