Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Starlit Csodálatos, fantasztikus versei

lágy érintés

...selymes takaróm a két kezed,
tenyered meleg érintése
lázba hozza érzéseimet,
bújok, csak bújok és merülök
a szerelmedben megpihenve...

 

Mi vagyok én neked?

Mi vagyok neked?
Elmondom.
Csak egy érzés,
mely elbújt válladon.
Egy érintés,
ha kell, megleled,
zamatát,
ízét élvezed.
Egy könnycsepp,
mely legördül,
s arcodra fagy,
ha kihűlt lelket kap.
Bódultságtól részeg,
felhőkbe száll,
szabad, mint a madár.
Ringató bölcső,
mikor egyedül vagy,
s oly gyenge az agy.
Elesett s magányos,
mint egy farkas,
ki falkát is elhagy.
Otthonod vagyok benned,
hol nyugalmad megleled,
távol az élet zajától,
az idő vasfogától.
Múlhat perc, óra,
múlhat nap és év,
te mindig megtalálsz engem,
s én téged, mindennél közelebb.

 

 

 

 

Mondd, mit tehetnék érted?

Mondd, mit tehetnék érted?
Azt érezd, amit én érzek.
Szemed csillogásában elvesszek,
szavaid mélységeiben higgyek.
Álmaim valósággá váljanak,
édes szívveréseid értem lángoljanak.

Mondd, mit tehetnék érted?
Lelked tüze lángokban égjen
Nyugalmas éjszakák kísérjenek,
Áldásod mindvégig én lehessek.
Fogd a kezem, kívánságom csak ennyi,
boldogságom így tudod megteremteni.

Mondd, mit tehetnék érted?
Hogy hidd, az álmaink szépek.
Álmodunk egy szebb, színesebb világot,
melyben mi ketten vagyunk, a szivárvány ott.
Varázslatos éjbe, mámorba veszünk,
Egymás karjaiban meghitten pihenünk.

Mondd, mit tehetnék érted?
Hogy kísérhessem lépted.
Ezernyi repcevirág neked viruljon,
és a lelked minden érzete kitisztuljon.
Érezd, van egy szív, ki érted dobog,
Vigyázz rá, mert érzékenyen lobog.

Ne hagyd a tűz, a parázs elaludjon!
Az érzés egyszer oly hidegen megfagyjon!

 

 

 

 

Mikor Rád gondolok

Mikor Rád gondolok, szívem kitárul,
színes pompában virít, érzem elcsábul.
Azt szeretném, ha mellettem lennél,
Két szemeddel a szemembe néznél.

Mikor Rád gondolok, belsőm megremeg,
Vágyam szárnyalásával feléd megyek.
Megfogom kezed, nem eresztelek,
A zajos világtól megmentelek.

Mikor Rád gondolok, látom mosolyod
Belém fúródva, érzem hiányod.
Hiányzik közelséged, két kezed,
mely engem az őrületbe kerget.

Mikor Rád gondolok, közelinek érezlek,
Mégis távol vagy, vágymorzsáim csak éheznek.
Szeretnék egyszer borzasztóan jól lakni.
Éhségemet csakis Veled csillapítani.

Mikor Rád gondolok, a jövőkép él előttem.
Tudom, leszel még az én drága Kincsem.
Együtt rójuk majd a kitűzött utunkat
Oltalmazva mindvégig közös sorsunkat

 

 

 

 

Ölelkező lélektárs

Emlékszel? Hogyan is kezdődött minden?
Pajkos kacsintással néztünk egymásra.
Vidám, laza szójáték követte ezt.
Oly könnyedén és kedvesen beszéltél,
már akkor is "levettél" a lábamról.

Tudtad? Érezted, hova fogunk jutni?
Ennyi évet lehúzunk egymás mellett?
Formáltuk, változtattuk kapcsolatunk,
megmondtuk, mi az, mi nagyon fáj nekünk.
S tartottuk magunkat ehhez, de nagyon.

Szoros barátság alakult ki köztünk,
majd szép lassan szerelemmé változott.
Most ott tartunk, egymás nélkül nem létezünk,
nem tudjuk elképzelni a holnapunk,
pedig volt oly nehéz, kemény tegnapunk.

Pókháló fonala oly lágynak tűnik,
mégis fogva tartja áldozatait.
Erős, mert tudja jól a kicsi gazda,
enélkül az élete mit sem érne.
Létfontosságú az, miként szövi meg.

Rabod vagyok és te nekem úgyszintén.
Többször kimondtuk, álmokat kergetünk.
Ez az álom vonzó, feledni nem tudom.
Mint a mágnes, erősen húz, húz feléd,
melletted pihenve nyugalomba vonul.

Elcsitul a lélek. Mélyen érzi azt,
kereste s találta a messzi párját.
Tökéletesen illeszkednek egymásba.
A két lélek. A szerető testvérpár.
Önfeledten ölelkező lélektárs.

 

 

 

Amikor

Amikor én újra láthatlak téged
nem fogok csinálni egyebet veled
csak a szemedbe nézek és érezlek
tudni fogom, neked adott a végzet.

Amikor kezemet fogod, simítod
Puha ujjbegyed lassú táncát járja
és a kedveskedés hatását várja
minden féltő pillantásom ellopod.

Magadhoz húzol, átöleled karom
ízes szóval fűszerezed mosolyod
testem közelségét úgy hiányolod.

Varázstüzek gyúlnak lelkünk mélyéből
Összekulcsolt ujjaink lángra kapnak
Bőrünk szinte egymást égetve forrnak.

Nem véthetek...

Még hozzám sem érsz,
mégis viszel magaddal.
A szavaddal kérsz,
és minden szó marasztal.

A szemeddel vársz
és a szíveddel érzel.
Halk léptekkel jársz,
és érintésed kérlel.

Izzásban létem,
mit veled elképzelek,
pezsdítsd fel vérem,
hisz tudom, nem véthetek.

 

Jaj, az én szívem!

Én nem kérem tőled, azt mondd nekem, szeretsz,
csak minden érintésed árulja el nekem, enyém vagy.
A szó, mit hozzám irányítasz, a lelkem mélyéig hatoljon,
a szemed árulja el, falsz, mint a legkedvesebb ételed,
a kezed simogatása tüzet ébresszen bennem...!
Látod? Én nem kérek sokat, csak azt,
amit adni tudsz nekem,
és adni akarsz,
boldogságot,
reményt,
a világot.

 

Szeretem...

Szeretem a melengető nap sugarát,
mikor tenyerével simítja arcom vonalát.
Szeretem a mosolyt és a lelkem kicsi zugát
és mindazt, mely körém fest fényes aurát.

Szeretem a nyugalmas és pörgős életet,
mely átkarolja vállam s egyedül nem enged.
Szeretem mindazt, mely előrébb visz,
és mindent, s mindenkit, ki bennem hisz.

 

Vonzás

Úgy megállítanám az idő kerekét,
visszapörgetném felejthetetlen csáberejét.
Mikor felém siettél, mosolyod szikrázott,
rózsaszín fátyolt szemem elé varázsolt.

Néztelek, és lelkem öröme szétáradt,
testemben éreztem, a melegség áraszt,
mellém ültél és én már nem észleltem mást,
csak a két kezed és a mérhetetlen vonzást.

 

Szívem börtönében...

Azt mondom magamban minduntalan: Egyedül csak rád vágyom
Reggeltől estig, estétől reggelig te vagy a legszebb álmom.
Elmondanám neked, mennyire vágyom gondolatod, ölelésed
Bezárnálak lelkem börtönébe, mint egy börtöntölteléket
S te nem dörömbölnél, kiabálnál szabadulás végett.

Szívesen rejtőzködnél szívem legmélyebb zugába
A külvilág zaja nem hiányozna, dobnád a csudába
Várnád mikor térek be hozzád viharos szenvedéllyel
s azonosulnál egy fékezhetetlen szerelmes szerepével
Elkápráztatnál a vad szerelem varázserejével.

Bátran nyújtanád kezed. - Gyere! - csendesen erre kérnél
Csak egyetlen szót rebegnél lázasan fülembe tényként
Szeretlek! Nem tudnád eleget mondani, hogy beteljek vele.
Szerelmes szíved hűségének ez lenne egyetlen jele
És a szemed, ha rád néznék, izzó vággyal volna tele.

Ez kell nekem, s már boldog, örömteli minden létem
Nincs bennem félszegség, egy fikarcnyi szégyenérzet
Hisz két szerelmes, - bennem és benned - boldogsággal éli
A felejthetetlen perceket természetesnek véli
S a csodák csodáját, a gyönyörnek mámorát átéli.

 

 

Szívem titkát rejtegetem

Felrepülök a kék égre,
felhők felett sétálok.
Nézem, ahogy a fényesség
átöleli a Napot.
Sugarával melengeti
a Földön élő lelkeket,
legyen az barna, sárga,
fehér, mint egy szép hópehely.
Szeretek én nézelődni,
madárdalban gyönyörködni.
Édes kicsi élőlények!
Tudom, mind boldogságot kértek.
Átölelek egy felhőt,
s mint egy dunyhát felrázom.
Hason fekszem, szemlélődök,
ujjbegyemmel szívecskét pingálok.
Kifejezi, amit érzek,
a világot ölelem.
Teremtőnek köszönöm meg,
minden felém nyújtott gyöngyödet.
Gyöngysort fűzök belőle,
magamon büszkén viselem.
Aki rám néz, vidámnak lát,
mind egyre csak azon tűnődik,
vajon ki lehet a párja,
hogy így tud egységben tartani.

Titkom nem árulom el senkinek.
De néha kikiáltanám mindenkinek.
Csak mi ketten tudjuk azt,
titkunk mélye mit rejteget.

 

A lelkem

Az édes lelkem, a legféltettebb kincsem,
Bárkit oly könnyedén, a közelébe sem engedek.
Ő az enyém, csak az enyém és hiába szeretnéd,
megválogatja kire, mikor van szüksége.

A kicsiny lelkem, a legféltettebb kincsem,
Barátságos lélek és kevés embert befogadó.
De akit megszeret, mélyen a kis zugában őrzi,
melengeti, ringatja és nem engedi el.

A drága lelkem a legféltettebb kincsem,
Igyekeztek többen összetörni, de én, nem hagyom.
Tanítottak, légy belátó, türelmes mindenkivel.
Így nem sodorhatod jókora bajba magad.

A tiszta lelkem a legféltettebb kincsem.
Nem hagyom a gonoszságnak, a kíváncsiskodóknak,
kulcsra zárom ajtaját, katonákkal őriztetem,
Nehogy megfertőzzék felépített szép álmom.

A finom lelkem a legféltettebb kincsem.
Ismeri, belső nyugalmamat hogyan lelhetem meg.
Bevehetetlen. Ki véteni akarna ellene,
két kezével messzeségbe taszítaná el.

A nemes lelkem a legféltettebb kincsem.
Szeretgetem, dédelgetem, ápolgatom, simítom.
Örülök, ha szárnyra kapok, felhőtlenül élhetek.
Így vigyázok rá, ő meg rám, a piciny lelkem.

 

Suttogom csendben...

Csak úgy csendben elmondom én néked,
Gyönyörű virágfüzér képében élek.
Mindennap csak nyílik, bimbót hajt az ág,
Színes pompában virít e szép világ.

Szépségét csakis Neked köszönhetem,
mikor karon fogsz és sétálsz velem.
Bemutatod mezők, erdők fáját,
az apró örömek kavalkádját.

Csicseregnek felettünk a madarak,
hozzánk idomul a bennük élő akarat.
Sosem türelmetlen se kéz, se ész,
hisz tudja jól, ha másképp tesz, minden elvész.

Fonódj rám, mint inda, egy vastag ágra,
Ne akarj elengedni, tarts meg a mának!
Köszönet fejében, csillogó szemmel,
csókom pecsétjét nyomom Rád, szívemmel.

 

 

 

 

Lelkek szeretkezése

Megismertelek, megszerettelek.
Többször kicsiny csendben éltünk,
de az sem volt rossz minékünk.
Tudtam és éreztem, megnyertelek.

Mivel? Magam sem tudom, csak élveztem.
Sosem kérdeztem, boldogan élhettem.
Kezed-nyújtottad felém, s én ébredtem.
Lelkünk érintkezett, ölelkezve szeretkezett.

Ez a múlt és ez a jelen,
Elválni sosem akar egyik sem.
Tudják Ők jól - az a másik felem -...
Lakat alatt őrzik az emlékeket.

A szeretkező lelkek összeillenek,
Bensőségük kockázatos, mégis vállalják,
és tudják, egymást sohasem csalhatják.
De nem is akarják, így illeszkednek.

Ölelik egymást, el nem eresztik,
Biztonságban érezve töltik a perceket.
Együtt szövik az édes terveket.
Az idilli létet így megteremtik.

Boldogan suttognak felejthetetlen szavakat,
melyek bevésődnek egy szeretkezés alatt.
Hosszú ölelések, mélybe fúródó érintések,
lelkem lelkedet kérve-kéri, érintsétek!

 

 

 

 

Várj reám!

...közeleg a vihar, érzem
vad széllökések kísérik
hideg levegő áramlik
mindjárt szárnyra kap engem is
szelek szárnyán útra kelek
kapaszkodom a felhőkbe
kiválasztok egy csillagot
és ajándékként átadom
a fényes csillag kettőnkké
egyik fele csak a tiéd,
a másik pedig az enyém,
őrized és őrizem én
ez a kincs nehogy elvesszék
tudom, összeilleszthetjük
lesz közös idő minékünk
csak várj reám, és várok én
s a boldogságunk utolér...

 

 

... óvó lélekhang...

Az érzékeny lelkemben mindig szól a zene
halkan, lágyan, nyugtat engem a mában...

...fel-felvidít, ha látja szomorú vagyok
erőt ad, mikor olykor, a szívem sajog...
Hallgatom finoman, érző dallamát
fülembe csengeti szívhez szóló akkordját...
Szeretem érezni, mit dúdol nekem
irányítja óvatosan léptem és szemem.
Sosem engedi, bánat uralkodjon rajtam
mosolyra fakaszt s így tartom egyben magam...
mindig fogja a kezem s tanít engem
suttogja mi tévő legyek, a kicsiny szentem...

Szeretem, ha hozzám szól, s zengi kedvenc dalom
légy türelmes és megértő... angyalom...

 

 

 

 

Álmaim

Egy ábrándozó lélek az enyém.
Olykor fényesen csillog, máskor halványan ég.
Álmaimban minden valóssá válik,
Mosolygós énem szerteágazik...

Szeretek álmaim útján járni.
A magam világában, oly messze elszállni.
Hinni abban, megvalósulnak egyszer.
Ébredni, tudni, szép ez a reggel.

Furcsák az álmok, előttem állnak.
Vágyaim képmásai, álmaimban hálnak.
Álmodozás az élet megrontója?
Nem az, hanem az élet rugója.

Már régóta tudom, bennem érlel.
Motivál, erőt ad és szembe küzd a széllel.
Az álmok világában oly szép minden.
Nem zavarja meg semmi sem hitem.

Van, hogy keresem reggel az álmom.
Felocsúdok, rájövök, sajnos nem találom.
Ekkor kicsikét szomorú az énem.
Bár tudom, ezt másnap újraélem.

 

 

 

 

Csak adni tudj!

Ébressz fel engem legbelül!
Szép lassan szívem felhevül.
Hadd higgyem én, mellettem ülsz,
Szemembe nézve elmerülsz.

Boldog élet ízére vársz?
Hidd te is, hogy jó úton jársz!
Most főnixként ébredhetsz fel.
Újjászületned belsődben kell.

Hinned kell abban, a jelened él!
Minden mi fejedben megfogant, cél.
Akard és holnapod lesz, amire vársz!
Megérik a hited, az időd meglásd.

A kezdet hordozza az ígéretet,
Te mondod ki felette az ítéletet.
Ha hiszel és nem tántorít el semmi,
Nem kell majd a boldogságod pénzért venni.

Átélheted a szépséges csodát
A legizzóbb gyönyöröd mámorát
Azt, amit adni tudsz, adni tudok én,
ami a szívedhez, s a szívemhez ér.

 

 

Az igazi Nő

Kérdezed milyen is az igazi NŐ?
Elmondom én neked, mi a megnyerő.

Titokzatos, vonzó, izgalmas, szabad,
Mint a mágnes, úgy vonzod hozzád, magad.

Az eszed veszted, nem tudod, mit miért tesz?
Őrületbe kerget, mégsem verseng veled.

Annyira okos, tudja eljő az idő,
Feloldódsz lényében, mely bizsergető.

Elfeledsz mindent, harcot és küzdelmet,
Őt látod, akarod teljes lényeddel.

Bármilyen kötöttség, mégis szabadnak érzed,
mert Ő is így akarja, hogy ezt érezd!

Ösztönösen tudja, hogy kell szeretni,
Az álmaidat sosem összetörni.

Bármikor nyugodtan elgyengülhet,
nem bánja, hogy néha összetörhet.

Tudja, segítségül jössz, árván nem hagyod,
villámgyorsan akarva, megvigasztalod.

Őszinte, hűséges, megértő és kedves.
Lénye, szeretni való egész és teljes.

Örömet jelent, mert NŐNEK született.
A SZERELEM maga is, veleszületett.

http://www.poet.hu/tag/starlit