Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Rudolf Steiner - Waldorf pedagógia

•1907. Steiner előadása: „A gyermek nevelése szellemtudományi szempontból”

•1914.Dornach (Svájc) szellemi központot alapít

•Tevékenységének területei: a biodinamikus mezőgazdasági technológia általa kidolgozott rendszere, a természetgyógyászat és az azzal összefüggő új szemléletű gyógyszergyártás, a szociális kérdések kezelésének technikája (a társadalmi hármas tagozódás tana), a gyógypedagógia (Champhill-mozgalom) és a pedagógia (Waldorf-óvodák és iskolák).

•1919. Emil Molt, a Waldorf Astoria cigarettagyárban antropozófiai szellemű iskola létrehozására kéri fel.

•A „Szabad Waldorf-iskola” teljesen független az állami iskolaügytől. „Az állami és gazdasági életnek fogadnia kell az önálló szellemi élet által nevelt embereket, nem pedig saját igényeink alapján írhassuk elő oktatásmenetüket. Amit egy embernek egy bizonyos életkorban tudnia kell, vagy azt, amire képesnek kell lennie, annak az emberi természetből kell adódnia. Az államnak és a gazdaságnak úgy kell alakulniuk, hogy az emberi természet követelményeinek feleljenek meg."

•Az antropozófia embertana: Legfontosabb gondolata, hogy az emberi létezés valódi lényege - aminek megragadása a nevelés alapvető feladata - nem fogalmazható meg kizárólagosan a materializmus eszközeivel. Az ember fizikai, földi léte nem választható el a születés előtti szellemi létezéstől - amivel megszakíthatatlan kapcsolatban áll - és ahová halála után, a fizikai test megszűnését követően újra visszatér.

•"Az egész élet olyan, mint a növény, amely nemcsak azt foglalja magában, amit a szemnek tár oda, hanem rejtett mélységeiben még egy jövő állapotot is hordoz. Aki előtt növény van, mely először levelet hord, nagyon jól tudja, hogy egy idő után a levelet hordó száron virágok és termés lesznek. És a növény rejtekén már most megvannak a csírák ehhez a virágzáshoz és terméshez. Azonban hogyan mondhatná meg bárki is, milyenek lesznek ezek a szervek, aki csak azt akarná kutatni a növényben, amit az jelenleg tár szeme elé. Az képes csak rá, aki a növény lényegével megismerkedett."

 

Alapelvek:

A Waldorf-pedagógia meghatározó mozzanata a művészi megjelenítés, a szín, a forma, a hang, a szó egymásba és egymással való összefonódása

ontológiai és ismeretelméleti előfeltevés jelenti. Felfogása szerint a sors törvénye (karma), a (halhatatlan) lélek és az "én" újjászületése által minden ember az egyetemes fejlődésnek is része. A karma és az újjászületés (reinkarnáció) biztosítja a mindent átfogó összhangot az egyes embernek másokhoz, és földi élet határán túlnyúló, az univerzumhoz fűződő kapcsolatában. "Az ember nem csupán passzív szemlélője a világnak, hanem történéseinek résztvevője, akiben a nagy kozmikus események újra és újra lejátszódnak."

nevelést "valódi emberismeretre" kell alapozni

a gyermek nem csupán individuumként jelenik meg a nevelő előtt,

A nevelő arra törekszik, hogy a gyermekben az emberiség tökéletesebbé válását is elősegítő, az aktuális kornak megfelelő tudati állapotot alakítson ki.

"Mi a gyermeket nem csupán az életkorának megfelelő nevelésben kívánjuk részesíteni, hanem földi létének teljességére akarjuk felkészíteni, és ahogy azt később majd látni fogjuk, még az azon túlnyúló időre is."

 

Elméleti alapok

Antropozófia: az ember a kozmosz tükörképe és ebben előre meghatározott fejlődési fokokon keresztül halad a szellemi lét irányába;

A “szellemivé válás” útján közvetlen lehetősége van a “magasabb” “érzékek feletti világba” való

belépésre.

A karma (sorstörvény) és a reinkarnáció (az újjászületés) elfogadása.

A társadalom hármas tagoltságának eszméje: a jogi-politikai, a gazdasági, és kulturális élet függetlensége.

Hármas tagozódás elmélete:

-          a szellemi élet az egyén szabadságán alapul,

-          a jog területén az emberek egyenlősége érvényesül és

-          a politikai érdekektől megszabaduló világgazdaság célja a testvériség

 

 

 

Steiner szerint az ember lénye négy alapvetõ, egymásra épülõ rétegre és ezzel összefüggõ fejlõdési periódusra tagolódik:

  • a) Az elsõ szint - a materializmus emberfelfogása szerint az ember lényiségének egyetlen létezõ eleme - a fizikai test, amely az embert az élettelen, ásványi világgal teszi közössé. A fölötte elhelyezkedõ magasabb létformák a szellemtudomány (antropozófia) segítségével közelíthetõk meg:
  • b) Ezek elsõ szintje az élet - vagy étertest, amelyben az ember a növényekkel, állatokkal az alapvetõ életmûködésében, a növekedésben és szaporodásában közös.
  • c) Erre épül az érzõ vagy asztráltest, amely az érzelmi élet - fájdalom, temperamentum, ösztönök, szenvedélyek stb. - hordozója.
  • d) A létezés - csupán az emberre jellemzõ - negyedik szintje az "Én test", az "Én" hordozója, általa válik az ember a földi létezés legmagasabb szintû formájává.

A nevelõnek, "a nevelés mûvészének" ezért nem kívülrõl kapott követelményeket, önkényesen meghatározott programokat kell a gyermekbe táplálnia, hanem az élet és az azt tükrözõ gyermeki természet leírásán alapuló fejlõdési törvényszerûségeket kell figyelembe vennie. Az ember korábban felvázolt létállapotaiban gyökerezõ lényegén alapszik az egyedfejlõdés, ami négy alapvetõ hétéves periódusra bontja az embergyermek fejlõdését:

  • 0-7 év: a születéstõl a fogváltásig tartó idõszak legfõbb jellemzõje a fizikai szervek kialakulásával függ össze. Ennek lényege a világ érzékszervi befogadásának, megtapasztalásának szükséglete. Ebben az életkorban a gyermek kritika nélküli utánzó lény, ezért kiemelt jelentõsége van az ingergazdag környezetnek, a felnõtt által közvetített pozitív példaképnek, a nevelõ õszinte derûjének, érzelmi biztonságot nyújtó szeretetének.
  • 7-14 év: a fogváltástól a serdülésig tartó idõszak legfõbb jellemzõje a gyermek példakövetése és az ehhez segítséget nyújtó - jó értelemben vett - tanári autoritás. Ebben a korban alakul ki a gyermek éntudata, ami azután majd világtudattá teljesedik.
  • 14-21 év: a pubertáskor drámai testi átalakulásával veszi kezdetét a fejlõdés harmadik szakasza, amelynek során kialakul az ifjú ember autonóm ítéletalkotása és a valódi fogalmi gondolkodás. A gyermek ebben a korban már nem utánoz, hanem értékrendet sajátít el.
  • 21-28 év: az ifjúkor éveiben fejezõdik be a fejlõdés, ennek során következik be az emberi teljesség, a magasabb szintû emberi lélek kimunkálása.

Steiner: a fejlődéstan és az iskolai nevelés kapcsolata:

•Az iskolai nevelésnek ezt a mélyebb értelmű fejlődést kell szolgálnia, az antropozófia által feltárt szellemi összefüggések segítségével, állandóan szem előtt tartva hogy a gyermek nem csupán biológiai, hanem szellemi lény is.

•A gyermek egyedfejlődése során megismétli az emberiségnek az őskortól napjainkig tartó kulturális fejlődésének főbb szakaszait. Ez vált a Waldorf-iskola tantervének legfontosabb rendező elvévé. (tananyag kultúrfokok szerinti elrendezése)

 

Ennek megfelelõen az 1-8. osztály tananyagának lineáris és koncentrikus elrendezése az általa felvázolt kultúrfokok alapján történik. Ezzel összefüggésben azt vallja, hogy az iskolai ismeretszerzés anyagának nem szabad megelõznie a gyermeki önfejlõdés sajátosságait. Az egyes életkorokban az adott fejlõdési szakaszhoz leginkább kapcsolódó tananyagot és tevékenységformát kell tanítani.

 

 

 

 

Tanterv

Minden hagyományos tárgy megmarad, de specifikus

antropozófiai orientációval;

az oktatás művészeti jellegű alakítása;

az idegen nyelvek és a hangszeres zene tanulásának

korai kezdete (1. osztálytól)

a kézműves tevékenység és a praktikus ismeretek

fontossága, többek között különböző gyakorlatok a felsőbb

osztályokban;

euritmia mind a 12 osztályban.

Alapelvek:

-  kultúrtörténeti fokozatok;

- tanterv, mint fejlesztési terv;

- koncentráció, azaz összefüggő tanítás és tanulás az osztály-tanító

és a főtárgyak epochális oktatásán keresztül.

 

 

Módszertani megoldások részletese - A Waldorf-iskolák jellemzői

12 évfolyamos egységes iskola, amelyben nem történik értelmi képességek alapján való elkülönítés.

Főtárgyi oktatás: a főtárgyak tanítása kb. négy hetes epochákban; epochális oktatás: a gyermekek tanrendje nem naponta és óránként változik, hanem a főoktatás tantárgyainak (anyanyelv, írás, olvasás, számolás, később természet- és társadalomtudományi tárgyak) tananyagát tömbösítik, epocha végén osztálybemutató

a tankönyvek (majdnem) teljes hiánya,

a tanulók maguk írják epocha-füzeteiket;

A szerves-genetikus tanulás hangsúlyozása: pl. a magtól a kenyérig, a fától a fából készült szerszámig stb.

osztálytanító - rendszer 8. osztályig, azután szaktanárok.

Az oktatás és az iskolai élet ritmikus tagolása: az év meghatározott ritmusa, ünnepségek havonta,

az oktatást strukturáló rituálé,

iskolai énekkar és zenekar.

Az osztályozás hiánya, helyette: szöveges értékelés, többek között a személyre szóló verssel,

Nincs bukás, feleltetés, osztályozás. Részletes szöveges értékelés

Intenzív szülői együttműködés. A szülők-tanárok-tanulók együttműködésére alapozva, legtöbbször egyesületi formában működnek. Az iskola irányítását a szülői és tanári testület végzi.

fenntartás költségeire differenciált tandíj, esetleg állami támogatás

Hetente tanári konferencia, ami egyben a továbbképzés egyik legfőbb formája.

Legfontosabb személyisége az osztálytanító, aki az 1-8. osztályig a napi fő oktatási időben (a reggel első 2-3 órája) a fő tárgyakat tanítja,

bensőséges, családias osztály- és iskolai légkör

 

Tanító szerepe

A saját személyisége és a környezet alakítása által hat,

a temperamentumok művészi-szuverén kezelése.

Feladatai életkori szakaszonként:

1. Példakép;

2. Tekintély;

3. szakszerű oktatás;

4. a szakképzés ideje.

Steiner felhívja a figyelmet arra, hogy akkor lehet jó egy nevelő, ha nemcsak arra figyel, amit tesz, hanem arra is, ami ő maga, mert a személyiségével is hatást gyakorol. Az első feladata a tanárnak, hogy képessé tegye magát arra, hogy közte és a gyerekek között belső spirituális kapcsolatot alakítson ki, és ennek tudatával lépjen a terembe.

1919. szeptember 7. Stuttgartban megnyílik az Első Szabad Waldorf Iskola,  Jelenlegi helyzet: 2008-ban 1000 isk.

Magyarországon:o 1926-1932 Göllner Márta iskolája Budán Kissvábhegyi út 21. szám alatt (ma Gaál József utca). 1989-től újra Jelenleg Mo: 25 (2008)

 

 

RUDOLF STEINER: ANTROPOZÓFIAI VEZÉRLŐ TÉTELEK

(részlet)

Az antropozófia olyan megismerési út, mely az ember lényében lévő szellemiséget a világmindenség szellemiségéhez kívánja vezetni.

Megjelenik az emberben, mint a szív és az érzés igénye. Jogosultságát azzal kell igazolnia, hogy ennek az igénynek eleget tud tenni. Elismerni pedig csak az tudja, aki megtalálja benne, amit lelke indíttatására keresnie kell. Antropozófus tehát csak olyan ember lehet, aki az ember és a világ mivoltára vonatkozó bizonyos kérdéseket olyan életszükségletnek érez, mint az éhséget és szomjúságot.

Az antropozófia szellemi módon szerzett megismeréseket közvetít. Ezt csak azért teszi, mert a fizikai észlelésre és az értelmi tevékenységre alapozott tudomány az élet útjának olyan határához vezet el, ahol az ember lelki élete el kell haljon, ha át nem tudja lépni ezt a határt.

A mindennapi élet és a tudomány nem úgy vezet a határhoz, mintha ott meg kellene állni, mert maga a lélek nyitja meg az utat itt a szellemi világ látásához.

Vannak, akik azt hiszik, hogy a fizikai látás határával minden látás határa is adott. Ha ezek az emberek felfigyelnének arra, hogy hogyan jutottak e határok tudatára, akkor felfedezhetnék ebben a tudatban a határok átlépésének képességét is. A hal a víz határáig úszik; vissza kell forduljon, mert nincsenek olyan szervei, amelyekkel a vízen túl is élhet. Az ember a fizikai szemlélet határához jut; felismerheti, hogy útja közben lelki erőket szerzett, és így élhet abban az elemben, melyet a fizikai érzékelés nem fog körül.

Az embernek, hogy érzései biztosak legyenek, és akarata erőteljesen kibontakozhasson, szüksége van a szellemi világ megismerésére. Mert érezheti bár a természeti világ nagyságát, szépségét és bölcsességét a legnagyobb körben: ez a világ nem ad választ az ember saját mivoltát kereső kérdésekre. Saját lénye a természet anyagait és erőit csak addig tartja össze az élőn mozgékony emberi formában, amíg át nem halad a halál kapuján. Azután a természet magához veszi ezt a formát. De azt összetartani nem tudja, csak szétrombolni.

A nagy, szép és bölcs természet arra a kérdésre ad választ, hogy miként oldódik fel az emberi forma, de arra nem, hogy hogyan van összetartva. Ezt a kérdést ki nem olthatja semmilyen teoretikus ellenvetés az érző emberi lélekből, hacsak az el nem bódítja magát. Éppen folytonos jelenléte kell minden igazán éber lélekben mozgékonyan tartsa a vágyat, mely a világ szellemi megismerésének útjára vezet.

 

 

STEINER, Rudolf nevelésfelfogása

(12. old.)
Az élet melyik területe követeli meg leginkább, hogy szellemmel hassuk át? Ez a nevelés, az oktatás területe. A nevelésnél az egész embert kell megragadnunk, és a teljes ember testből, leiekből és szellemből áll. Amikor tanítani és nevelni akarunk, a szellemmel van dolgunk.
Ha ez a követelmény mindenkor az emberiség előtt állt is, azt kell mondanunk, hogy most, miután a külső természet-megismerés területén messzire jutottunk, most legfőképpen fennáll az a követelmény, hogy bánni tudjunk a szellemmel is. Ezért a szociális kérdés ma elsősorban nevelési kérdés. Ezért ma jogosan tehetjük fel a kérdést: minek kell történnie, hogy olyan szociális rend, olyan szociális intézményrendszer jöjjön létre, amely nem olyan tragikus, nem olyan fenyegető, mint a mai? - Nem adhatunk más választ, csak a következőt: olyan embereket kell adnunk a gyakorlati élet, a szociális társadalom számára, akiket a szellemből kiindulva, a szellemire alapozott cselekvés szerint neveltünk.
Az a megismerés, amely egyúttal állandó tevékenységet is jelent az életben, olyan spiritualitásra törekszik, amely az ember különböző életkorok szerinti nevelését kell, hogy alapul vegye.

Mert a gyermekkorban a szellem közelebb áll az emberi testhez, mint a felnőttkorban. Gyermekkorban láthatjuk, ahogy a fizikai természetet plasztikusan alakítja a szellem. Mert a mai természet-ismeret szerint milyen a gyermek agya, amikor megszületik? Olyan, mint a szobor anyaga, amit átvesz a szobrász, amikor szobrot akar készíteni.
Ha megnézzük egy hétéves gyermek agyát, aki most kerül iskolába: csodálatos műalkotássá vált, de olyanná, amelyen még tovább kell dolgozni az iskolás kor végéig. Titokzatos szellemi erők működnek az emberi test plasztikusságán, és mi, mint nevelők, arra vagyunk hivatva, hogy együtt dolgozzunk ezekkel az erőkkel....

STEINER, Rudolf (2000): A nevelés művészete

15 szemináriumi beszélgetés és 3 előadás

Genius Magyar Waldorf Szövetség, Budapest

(162. old)
(...)
Azután pedig mindenek előtt meg kell próbálnunk az első iskolaévben sokat művelni az egyszerű beszédet a gyerekekkel. Lehetőleg keveset olvassunk fel nekik, hanem oly alaposan készüljünk fel, hogy mindent, amit át akarunk adni nekik, el tudjunk mesélni. Azután megpróbáljuk elérni, hogy a gyerekek az általunk elmondottak, a tőlünk hallottak alapján vissza tudják mesélni a dolgokat. Azonban nem olyan olvasmányokat használunk, amelyek nem serkentik a fantáziát, hanem lehetőleg olyan olvasmányokat használunk, amelyek igen erősen megindítják a fantáziát, nevezetesen meséket mondunk. Lehetőleg sok mesét mondunk.

 

És, miután hosszasan műveltük a gyermekkel ezt a mesélést és visszamesélést, megpróbáljuk azután valamennyire eljuttatni odáig, hogy rövid formában saját élményekről beszéljen. Például elmondatunk magunknak valamit a gyermekkel, amiről a gyerek maga szívesen mesél. Mindennél az elbeszélésnél, visszamesélésnél, saját élmények elmondásánál - szőrszálhasogató pedantéria nélkül - kialakítjuk a dialektus átvezetését a művelt köznyelvbe, amidőn egyszerűen kijavítjuk a hibákat, amelyeket a gyermek ejt - eleinte ugyebár sok hibával beszél, később bizonyára egyre kevesebbel. Az elbeszélés illetve a visszamesélés során kialakítjuk a gyermeknél az átmenetet a tájszólás használatától a művelt köznyelvhez. Ezt megtehetjük, és a gyermek mégis eléri majd az első iskolaév végére azt a tanítási célt, amelyet manapság megkövetelnek tőle.

 

Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen. (Rudolf Steiner)

 

Források:

www.pukanszky.hu/eloadasok/Selye.../A%20Waldorf-pedagógia.ppt

http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Pedagogia/99N%E9meth/topic.php-mode=elmelet&topic=8.htm

http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Pedagogia/99N%E9meth/topic.php-mode=eredeti&topic=9.htm

http://www.tani-tani.info/094_pajorne-kugelbauer