Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pozitív idézetek 8

 

"Legyen derű az arcodon, a szemedben, és a köszönésed melegében. A gyerekek, a szegények, a szenvedők és a magányosok számára mindig legyen egy boldog mosolyod. Ne csak a figyelmedet, de a szíved is add nekik!" /Teréz anya/

 

“Amikor ezt a pusztaságot látom, haragot érzek. Egyébként nem engedem meg magamnak a haragot, de miután láttam Etiópiát, nem tudok ezen segíteni.” /Teréz anya/— Washington 1984.

 

Kalkuttai Teréz anya: Az Élet himnusza

Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Az élet szépség, csodáld meg!
Az élet boldogság, ízleld!
Az élet álom, tedd valósággá!
Az élet kihívás, fogadd el!
Az élet kötelesség, teljesítsd!
Az élet játék, játszd!
Az élet vagyon, használd fel!
Az élet szeretet, add át magad!
Az élet titok, fejtsd meg!
Az élet ígéret, teljesítsd!
Az élet szomorúság, győzd le!
Az élet dal, énekeld!
Az élet küzdelem, harcold meg!
Az élet kaland, vállald!
Az élet jutalom érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

 

Kalkuttai Teréz anya A CSALÁDI ÉLETRŐL

„Azt gondolom, hogy a mai világ fejtetőre van állítva, és sok a szenvedés azért, mert oly kevés a szeretet az otthonokban és a családi életben. Nincs időnk a gyermekeinkre, nincs időnk egymásra, nincs időnk élvezni egymás jelenlétét.“

“A szeretet az otthonainkban kezdődik; a szeretet az otthonokban lakik és ezért van a sok szenvedés és szerencsétlenség a világban… Úgy tűnik, manapság mindenki szörnyű sietségben van, türelmetlenül a minél nagyobb siker, fejlődés, gazdagság és más hasonlók elérésében, a gyermekeknek pedig szüleik idejéből oly kevés jut. A szülőknek nincs idejük egymásra és így a családokban kezdődik a világ békéjének felbomlása.”

“Szükségünk van megtalálni Istent, de Őt nem találhatjuk meg a zajban és nyugtalanságban. Isten a csend barátja. Nézzétek a természetet, ahogy a fák, a virágok, a fű csendben növekszik; nézzétek a csillagokat, a Holdat és a Napot, ahogy csendben haladnak… Szükségünk van a csendre, hogy megérinthessük a lelkeket.”

A SZERETETRŐL

“Igyekszem a szegényeknek szeretetből nyújtani azt, amit a gazdagok pénzért kapnak. Nem, én nem érinteném meg a leprást ezer fontért sem; de Isten iránti szeretetből örömmel ápolom.”

“Megismertem a paradoxont: ha fájdalomig szerettek, a fájdalom eltűnik és csak a szeretet marad.”

“Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok. Ha meghalunk és eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, NEM azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi SZERETETTEL tettük.”

“Ha elítélitek az embereket, nincs időtök szeretni őket.”

 

Ima a jó feleségért

"Mennyei Atyám, belátod életemet, mint én a hegycsúcsról a messzi tájakat. Te már tudod, hogy hol lakik az a leány, akivel majd találkozni fogok, s aki majd értem elhagyja szüleit, hogy rendelésed szerint egész szívvel hozzám ragaszkodjék - s én őhozzá! Adj türelmet és józanságot lelkemnek. Választásomat és mérlegelésemet ne az elvakult szenvedély befolyásolja, hanem a tiszta és önzetlen szeretet döntsön bennem. Add, hogy megtaláljam választottamban az igaz, megértő élettársat, leendő gyermekeimnek édesanyját, akit öröktől fogva rendeltél számomra." Ámen

Mondd el minden nap, meglátod, Isten meghallgat…

http://metropolita.hu/2011/07/09/ima-a-jo-felesegert/

 

 

POPPER PÉTER GONDOLATAI - NAGYON SOKAT SEGÍTHET

"Akiben zűrzavar van - zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van - rendet teremt maga körül."

Gondolati háttér: A gyermek még főleg reaktív lény. Viselkedése válasz arra, ahogy a környezet viselkedik vele szemben. A felnőtt ember megszerezte a valódi aktivitás lehetőségét, formálni képes környezetét. Lelkiállapota akarva-akaratlanul kisugárzik környezetére. Bajainkért sokszor a külső körülményeket vádoljuk, holott mi formáltuk ilyenné azokat. Ha rendet teremtünk magunkban, legnehezebb helyzeteinkben is megtaláljuk a megoldást.

"A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen."

Gondolati háttér: Gondolkodásunk fegyelmezetlensége következtében rengeteg fölösleges energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat időzünk a múlt és a jövő irrealitásában. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem éljük át kellő mélységben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és mulasztunk. A jelenre kell elsősorban odafigyelni.

"Mindenről lemondhatunk, csak életünk fő gyökereit nem vághatjuk át. Keresem életem gyökereit."

Gondolati háttér: Az életben nem lehetünk meg kompromisszumok nélkül. Alkalmazkodnunk kell másokhoz is. De nem szabad olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket nem tudunk elviselni. Életünk alapjainak sértetlenül kell maradnia. Meg kell ismernünk ezeket az alapokat - a többi nem érdekes.

"Nem lehetek olyan fontos mások számára, mint önmagamnak. Saját dolgaim súlya nagyobb bennem, mint a külvilágban."

Gondolati háttér: Milyen hamar megfeledkezünk mások problémáiról, nehézségeiről, kudarcairól! Mennyire átsiklunk mások sikerei, örömei felett! Egy másik ember ugyanígy van velünk. Ezért nem szabad túlértékelni a "Mit szólnak hozzá?" - jelentőségét. Az embereket nem foglalkoztatja annyira a mi problémánk, szégyenünk, kudarcunk, mint minket. Ugyanígy örömeink, eredményeink sem. Mennyit marcangoltuk magunkat, szégyenkeztünk értelmetlenül. Hányszor bántódtunk meg fölöslegesen.

"A beszédem akkor lesz egy velem, ha jóakarattal igazat és fontosat mondok annak, akit megillet."

Gondolati háttér: Mennyi energiát fecséreltünk el fecsegésre, amikor üres szavakat váltottunk üres emberekkel. Sokat beszéltünk magunkról, keveset hallgattunk másokat. Már sok baj származott a fölösleges beszédből. Abból soha, ha hallgatni tudtunk. Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit - érdemes elmondani. És hallgathatunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk.

"Az igény valóságot szül. A dolgok megvalósulásának az a kezdete, ha makacsul rájuk gondolunk."

Gondolati háttér: Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk." Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.

"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik."

Kung-Fu-ce írja:

"Mikor húszéves voltam - sokat tanultam:

Mikor harmincéves voltam - már tudtam, mit akarok.

Mikor negyvenéves voltam - már szilárdan álltam.

Mikor ötvenéves voltam - már tudtam hallgatni.

S mikor hatvanéves lettem - már követhettem a szívemet,

s a törvényt nem léptem át."

"Az ember nem tulajdon. Az igazi kapcsolat két szabad ember társulásából keletkezik."

Gondolati háttér: A birtoklás, a kizárólagosságra törekvés ősi ösztön. De boldogságot vagy szenvedést hoz-e nekünk és társunknak? S ha szenvedést, megalázottságot okoz, vajon szeretetből fakad-e? S ha nem szeretetből fakad, akkor van-e jogunk bármit is követelni a másiktól? Hiúságunk azt sugallja, hogy társunknak nem lehet öröme rajtunk kívül. De betölthetjük-e egy hosszú életen át egy másik ember létének horizontját? Az együttlétet éppúgy túl lehet adagolni, mint a gyógyszert: akkor már mérgez. Egy kapcsolat börtönné is válhat, telítődhet hazugsággal, lázadó fantáziákkal. Nemcsak társak vagyunk, hanem egy férfi és egy nő; saját életünk sokféle vetületével. Együtt élni csak belső szabadságban lehet.

"Az ember oszthatatlan teljesség. Csak az egész embert lehet elfogadni vagy elutasítani."

Gondolati háttér: Az emberi kapcsolatok, kötések mindig az egész embernek szólnak. Egy embert szeretünk vagy utálunk a maga teljességében. Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belőle azt, ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó. Nem "trancsírozhatunk" szét egy embert különböző sajátosságai szerint. Egyetlen kérdés létezik csak: Úgy, ahogy van, és ha ilyen marad, kell-e nekem?

"Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni."

Gondolati háttér: Az emberi kapcsolatok alapkérdése: Milyen igényeket elégít ki? Újra meg újra adunk és elfogadunk: gondolatokat, érzelmeket, életformát, biztonságot, szexuális örömöket. Krízis akkor keletkezik, ha már nem tudjuk örömmel megadni és elfogadni - egymásnak és egymástól - mindazt, ami életünk egyensúlya szempontjából lényeges. Amíg igazán adni tudunk, nem érezzük áldozatnak, mert öröm számunkra a másik öröme. Amíg adni tudunk, tudunk elfogadni is. Az áldozathozatal érzése, a mérlegelés: ki jár jobban?; az elfogadást megakadályozó félelem vagy gőg; - ezek jelzik és egyben okozzák egy kapcsolat válságát, az összetartozás érzésének apályát.

"Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét."

Gondolati háttér: Minden fényforrás és melegség kialszik, kihűl, ha nem kap fűtőanyagot, táplálékot. A kapcsolatok fűtőanyaga a törődés. Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez, csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az udvarlás idején természetesek voltak. Enélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl. Az ok legtöbbször nem is a szeretetlenség, hanem csak a kényelmesség és a lustaság. Túl nagy árat kell fizetni érte. Az ember is - mint a növény - arrafelé fordul, ahonnét fény és melegség sugárzik rá.

"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem."

Gondolati háttér: Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.

"Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. A hetedik ajtó csukva maradhat."

Gondolati háttér: Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.

"Életünk története gyökerek leengedéséből és felszedéséből áll. Mindkettőnek eljön az ideje."

Gondolati háttér: Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.

"Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél."

Gondolati háttér: A szorongó embert leginkább a képzelete gyötri meg. Irreálisan felnagyítja a jövő félelmetes lehetőségeit. Ennek az az oka, hogy a szorongás tárgyat keres magának, amihez hozzátapadhasson. Tárgytalan félelmeinket legalább érthetővé akarjuk tenni a magunk számára. Ez a folyamat utólagos: először van a szorongás, azután hozzákapcsolódik egy elképzelt lehetőséghez. Mennyit féltünk fölöslegesen a holnaptól, amely eljött, sőt ma már múlttá vált - túljutottunk rajta, és az elképzelt rémségek sehol sem voltak. Olyan ez, mint egy vizsga vagy egy műtét. Mennyire félünk tőle, s utólag csöndben azt mondjuk: Ennyi volt az egész?

"Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi - sem bennem, sem másokban."

Gondolati háttér: Az életen nem lehet "makulátlan fehér palástban" végigsétálni. Önmagunkhoz kell hűnek lennünk, nem elképzelt ideálokat kergetnünk. Legtöbbször úgy gyötörjük meg magunkat, hogy kellő önismeret híján, irreálisan magasra emeljük a mércét. Olyat követelünk magunktól, aminek nem vagyunk képesek megfelelni. Így állandósulhat a bűntudatunk, a kudarcérzésünk. Emberi mértékek szerint kell ítélni, akár rólunk van szó, akár másokról. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletesség eleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben: "sugár és salak" - ettől ember.

"Rosszul gondolkozik az, aki a külsőleg megvalósíthatót összetéveszti a belsőleg lehetségessel."

Gondolati háttér: Az objektív valóság sokféle lehetőséget tár elénk. Ennél sokkal szűkebb az a tartomány, amire szubjektíve képesek vagyunk. A legértelmetlenebb, ha azzal gyötörjük magunkat: Mi lett volna, ha...? Múltunkat elfogulatlanul vizsgálva egyértelműen láthatjuk, hogy bár sokféle út állt nyitva előttünk, mindig azt tettük és választottuk - amire belső lehetőségünk volt. Ezért nem lehet az életet "elrontani".

"Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk."

Gondolati háttér: Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Nem lehetünk jók mindenki szemében, nem lehetünk mindenki kedvelt "Benjáminja". Ez nem lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell "nemet mondani". Csak a jellemtelen, konformista embernek nincsenek ellenségei. "Járj utadon, és ne bánd, hogy mit beszélnek!" - ez volt Marx egyik jelmondata.

"Nincs más bűn, csak emberi értéket pusztítani és értelmetlenül szenvedést okozni; nem menteni és csillapítani, ahol mód van rá."

Gondolati háttér: Az emberek rengeteg dologhoz indokolatlanul hozzátapasztják a bűn fogalmát. Ezzel védik a konvenciókat, a szokásokat, az érdekeket, az illemet, a változó erkölcsi divatot. A minket gyötrő bűntudatok legnagyobb része indokolatlan. Az erkölcsnek ez a felhígulása elhomályosítja igazi értelmét: az emberi értékek, az emberi méltóság védelmét. Minket pedig bizonytalanná és szorongóvá tesz. Hányszor nem követjük a szívünket, s menekülünk el önmagunk elől nyugtatók vagy ital segítségével. Őrizni és védeni kell az emberi élet értékeit önmagunkban és másokban - ennyit jelent a tisztesség.

"Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem."

Gondolati háttér: A többi élőlényhez viszonyítva az a specifikusan emberi bennünk, hogy személyiségek vagyunk, képesek vagyunk önmagunkat megismerni, megszereztük az "Én" élményét. Ebből fakad emberi méltóságunk. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Sokszor már addig sem jutunk el, hogy őszintén és bátran megismerjük belső valóságunkat, igényeinket. Máskor meg - noha jól tudjuk, hogy milyenek vagyunk és mire vágyunk - nem merünk ennek megfelelően élni. Az önmagának hazudó, környezetének folyton hamis szerepeket játszó ember megalázott lény. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot.

"Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbaknak és fenyegetőbbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk - jelentéktelenné zsugorodnak."

Gondolai háttér: Az ismeretlen mindig ijesztő, és szorongást kelt bennünk. Amit nem ismerünk, arról képzelődünk. A képzeletünket nem kötik reális határok. Hajlamos tehát arra, hogy mértéktelenül felnagyítsa a dolgokat. Ezért szorongásos fantáziánk is egyre növekedhet. Ez ellen nincs más védekezés, csak ha nagy elszántsággal a valóságban éljük át azokat a helyzeteket, amelyektől félünk. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket; a félelmek enyészni kezdenek. "Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta" - ez a félelem igazi eloszlatója.

"Minden változik, elmúlik, és helyet ad valami másnak. Leggyötrőbb helyzeteinket is észrevétlenül feloldja az idő."

Gondolati háttér: A pánik és főként a depresszív hangulat sokszor abból a hamis tudatból keletkezik, hogy a jelen mindörökre megmarad, a jövőnk olyan lesz, mint a múltunk. A pillanat kudarcát, szégyenét, megfosztottságát elmúlhatatlannak érezzük, úgy gondoljuk, hogy így nem lehet élni. Gyerekek és kamaszok gondolkoznak így, akiknek gondolati horizontját teljesen elfedi egy adott helyzet. Ezért is reagálnak érzelmileg olyan szélsőségesen. A felnőtt ember már tapasztalhatja, hogy elviselhetetlennek érzett helyzetei egy idő után már érdektelenek, sokszor már csak halványan, minden érzelmi jelentőség nélkül emlékszik vissza rájuk. Ezt a tudást meg kell őrizni a kétségbeesés órájában is.

"Három fegyverünk van a szorongások ellen: a kapcsolatok teremtése, a szembenállás és a vállalt magány."

Gondolati háttér: Szorongásaink, lelki bajaink jó része abból származik, hogy meglazult betagozódásunk a világ egészébe, hiányosak a "kozmikus" kapcsolataink az emberekkel, az állatokkal, növényekkel, ásványokkal, és az emberi kultúra által létrehozott alkotásokkal. Lelki egyensúlyunk helyreáll, ha legalább három képességet kifejlesztünk magunkban: Tudunk jóban lenni a világgal - ez a kapcsolatteremtés képessége. Tudunk nemet mondani arra, ami ellen erkölcsi érzékünk tiltakozik - ez a szembenállás képessége. Tudunk egyedül maradni, ha éppen arra van szükség - ez a vállalt magány. Ha csak az egyikre vagy másikra vagyunk képesek, megbillen az egyensúlyunk, egyoldalúvá torzul az életünk. A teljes ember tud örülni és együtt lenni, tud haragudni és javítani, tud szemközt maradni önmagával. http://www.aut.uni-obuda.hu/konya/lelki/popper.htm

 

 

 

A győztes és a vesztes

http://www.katalin.eoldal.hu/cikkek/16_kellemes-kikapcsolodast__.html

Mikor a győztes követ el hibát, azt mondja: “Hibáztam”, és megtanulja a leckét. 
Mikor a vesztes követ el hibát, azt mondja: “Nem az én hibám”, és másokra próbálja hárítani a hibát.

Egy győztes tudja, hogy az ellenségesség a legjobb tanító. 
Egy vesztes áldozatnak érzi magát az ellenségesség előtt.

Egy győztes tudja, hogy cselekvéseinek az eredményei tőle függnek. 
Egy vesztes a balszerencse létezésében hisz.

Egy győztes sokat dolgozik, de sok szabad időt is teremt saját maga számára. 
Egy vesztes mindig egy “nagyon elfoglalt” személy, akinek még az övéi számára sincs ideje.

Egy győztes egyenként száll szembe a kihívásokkal.
Egy vesztes kitér előlük és nem mer szembeszállni velük.

Egy győztes ígéretet tesz, szavát adja és meg is tartja azt. 
Egy vesztes ígéreteket tesz, de nem ad semmi biztosítékot, és amikor hibázik, akkor igazolásokat keres.

Egy győztes azt mondja: Jó vagyok, és még jobb leszek“.
Egy vesztes azt mondja: “Nem vagyok éppen olyan rossz, mint sokan mások“.

Egy győztes meghallgat, megért és válaszol.
Egy vesztes csupán várakozik, míg rákerül a sor, hogy beszéljen.

Egy győztes tiszteli azokat, akik többet tudnak, mint ő, és megpróbál tanulni tőlük.  Egy vesztes ellenkezik azokkal, akik többet tudnak, mint ő, és csak a hibáikat veszi figyelembe.

Egy győztes valamivel többért érzi felelősnek magát, mint csupán a munkájáért. 
Egy vesztes nem vállal fel semmit és mindig azt mondja: ”Csupán a munkámat végzem“.

Egy győztes azt mondja: ”Kell létezzen egy jobb út, hogy megcsináljam…“.
Egy vesztes azt mondja: ”Mindig így csináltam”.

Egy győztes a megoldásnak egy része.
Egy vesztes a problémának egy része.

Egy győztes azt veszi figyelembe ”hogyan néz ki a fal összességében”.
Egy vesztes “a téglát” veszi figyelembe, ”amit el kell helyezzen “.

Egy győztes megosztja a felismeréseit…
Egy vesztes elraktározza a tudását és megnyugszik azzal, hogy birtokolja…

A győztes és a vesztes

A győztesnek: mindig van egy terve,
A vesztesnek: mindig van egy kifogása.

A győztes: “Engedd, hogy segítsek Neked!”
A vesztes: “Nem az én feladatom!”

A győztes: minden problémára talál megoldást,
A vesztes: minden megoldásban talál problémát.

A győztes: összehasonlítja teljesítményét a céljaival.
A vesztes: összehasonlítja teljesítményét a másikéval.

A győztes: “Ez nehéz, de nem lehetetlen.”
A vesztes: “Ez lehetséges, de túl nehéz.”

A győztes: mindig egy része a válasznak,
A vesztes: mindig egy része a kérdésnek…

 

 

Idézetek:

Puskin – A kaukázusi fogoly

az ifjú lány varázsos hangját issza egyre,
tekintetére les csupán.
Furcsa szavából mit sem ért meg,
de arca lágy, a szem tüze,
hangjának gyöngéd zengzete
azt mondja: élj!

 

Nem hervad el oly egycsapásra
a fiatalság és öröm.
A váratlan gyönyör csodája
még visszatér, még ránk köszön.

 

ha gyalog jár, ha lóra pattan,
tartását nem veszíti el,
legyőzhetetlen, hajthatatlan.

 

Bérc lánya, immár ismered
izét az elragadtatásnak.
Ártatlan lobbanó szemed
elmondta már szerelmi vágyad.
Midőn a ködlő ég alatt
megcsókolt szótalan barátod,
gyönyört éreztél, égi lángot,
s feledve földi dolgokat,
ezt mondtad:"Ó, én drága foglyom,
derüljön bús szemed, ragyogjon!
Keblemre nyugtatván fejed,
szabadságod, hazád, feledd!
Veled vagyok, csak téged áhit
szivem, s rejtsen bár vad vidék.
Szeress

 

Ő hű lesz majd, ő becsben tartja
szépségedet, bájos szemed,
a csókok ifju lángolását,
forrón becéző sóhajod.

 

Midőn oly hosszan, oly becézve
iszod számról a csókokat,
a vágyott órák szenvedélye,
felhőtlen, gyorsan elszalad,
én titkon könnyemet nyelem,
zilált, bús lelkem megzavarja,
álomként incseleg velem
az ő örökre kedves arca.
Hozzá mennék, csak őt hivom,
nem hallok, nem látok, nem értek:
és elfeledlek, és karom
őt fogja már,

 

A falu csöndes. Pár kutya
alszik a napfényben hasalva.
Vigan sürr-forr, zajog a barna
gyereknép meztelen hada.
S ott ülnek - szájukban pipa -
bodor-kék füst alatt a vének.
Mig dalba fog a lánysereg,
némán figyelnek, szivüket
megifjitja a régi ének.

 

Tiéd vagyok, drágám tiéd!

 

 

Idézetek:

Puskin – A kapitány lánya

Hallgass az apádra,

Hallgass jó anyádra,

Hallgass az öregek

Okos tanácsára,

No meg józan eszed

Intelme szavára!

 

Ember locsogása

Tenger csobogása

 

Édes volt az óra, melyben

Szép leány, megláttalak,

 

Elnézést, ó, uram, ha meg nem sérteném,

Bekísérném legott önt a tömlöcbe én.

- Tessék csak, kész vagyok, de tán szabad remélnem,

Hogy e komédiát megmagyarázza nékem.

 

 

Marja Ivanovnát pillantottam meg magam előtt, az ő angyali hangja üdvözölt. Nem tudom kifejezni azt az édes érzést, amely ebben a percben elfogott, megragadtam a kezét, ajkamhoz szorítottam, és a meghatottság könnyeit hullattam rá. Mása nem húzta vissza... és egyszerre arcomhoz ért az ajka, és én éreztem forró, gyengéd csókjait. Láng csapott fel bennem.

-         Édes jó Marja Ivanovna - szóltam hozzá -, légy a feleségem, légy a boldogságom!

 

A boldogság visszaadta életemet. Enyém lesz! Szeret! Ez a gondolat egész valómat betöltötte.

 

…méltóságot és nyugalmat fejezett ki, kék szemének és könnyed mosolyának leírhatatlan volt a bája.

 

 

 

Szerintem titkon minden nő olyan férfira vágyik, aki ki tudja fejezni az érzelmeit, nem fél kimondani a szót, hogy szeretlek, nem titkolja az érzéseit mások előtt, ugyanakkor határozott, férfias jelenség, (Peller Mariann)

 

"Amikor megismertem a betűket, és elolvastam az első könyvet, más ember lettem! Rögtön tudtam, hogy a fejemben ész van és nem szilvalekvár! És hogy az eszemet mozgatni is lehet, és azt is el tudtam képzelni, ami a könyvben van. Működött a fejemben a képzelet-mozi." (Csukás István)

 

 

 

Sziddhárta azért akart megházasodni, hogy megélje ezt is, mindent tapasztalni, hogy könnyebben megtudja magyarázni a dolgokat.

 

Mond meg minden embernek és a szüleimnek, hogy nem térek addig vissza, míg nem válok Buddhává.

 

"Most ne azért higgyetek a szavaimnak, mert mindezt egy buddha mondta, hanem jól vizsgáljátok meg őket. Legyetek önmagatok fénye!" Az ilyen kijelentések mutatják meg, hogy a buddhizmus gyakorlati megközelítés. Igazán a valós életre vonatkozik. (Buddha)

 

Amikor az emberek megkérdezték Buddhát, hogy miért és mit tanított, ezt válaszolta: "Azért tanítok, mert ti, és minden lény szeretne boldog lenni, és elkerülni a szenvedést. Azt tanítom, ahogy a dolgok vannak." (Buddha)

 

,,Akármilyen sok szent szöveget olvasol, akármilyen sokat beszélsz, mi hasznod van ebből, ha nem ezek szerint cselekszel?” (Buddha)

 

,,Szüntelenül törekedjetek.” (Buddha)

 

„Az élet legfőbb célja, hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk. (Buddha)

 

És mi az a helyes beszéd? Tartózkodás a hazugságtól, a másokat megosztó beszédtől, a sértő beszédtől és a hiábavaló fecsegéstől: ezt nevezik helyes beszédnek. (Buddha)

 

Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat. (Buddha)

 

„Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.” (Buddha)

 

„Tetteink, szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat, vagyis azt, hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.” (Buddha)

 

„Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt: Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni, mi a legfontosabb számunkra.” (Buddha)

 

„Mindannyiunknak hallatnunk kell saját oroszlánüvöltésünket-, rendíthetetlen bátorsággal ki kell tartanunk-, mikor mindenféle kétség, kín és félelem gyötör bennünket, hogy kinyílvánitsuk az ébredéshez való jogunkat.” (Buddha)

 

Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket, csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek. Idővel a vízcseppek egy óriási edényt is megtelítenek.” (Buddha)

 

"Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink, és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak." (Buddha)

 

"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét." (Buddha)

 

Az Alapítvány ez évben  kiadta Sayadaw U Pandita: Még ebben az életbenBuddha tanítása a megvilágosodás eléréséhez című könyvének fordítását a Tan Kapuja Buddhista Egyházzal közösen. A könyv részletes leírását tartalmazza a meditáció alatt felmerülő tudatállapotoknak, a segítő és hátráltató tényezőknek és hatalmas segítséget jelent a meditációban való előrelépésben.  ,, Az olvasó először is bevezető útmutatásokat kap a járó- és ülőmeditációhoz, majd részleteibe menően tájékozódhat a gyakorlás különböző szintjeiről. Az útmutatások révén képes lesz felismerni és kezelni mindazon problémákat, melyek annak során bukkannak fel, ahogy a belátás a dolgok valós természetébe egyre jobban elmélyül.”

“Amint az ellenállóképesség szükséges a jó egészséghez, a tudat ereje is szükséges a békesség eléréséhez. De az erő nem alakul ki önmagától; fejleszteni kell. A Satipatthana, ha megfelelően gyakorolják, képes létrehozni a tudat erejét.” (Sayadaw U Pandita)

 

Szilárd Metta Erő - Ha a metta (szeretet) kizárólag csak a szívben keltődik fel és ott marad, akkor még nem elég erős. Hogyha megjelenik a beszédben és a cselekedetekben, akkor mondhatjuk, hogy a metta erőssé vált. Sayadaw U Pandita

Magas Minőségű élet - “Ha azt szeretnéd, hogy életminőséged magas legyen, gyakorold a Buddha Tanítását.
Ha olyan személlyé akarsz válni, aki kiművelt a beszéd és tettek terén, akkor gyakorold a Moralitást.
Ha olyan emberré akarsz válni, aki magas szinten kiművelte a tudatát, akkor gyakorolj Koncentrációs meditációt.
Ha viszont arra vágysz, hogy a tudat magas szintje mellett a bölcsességed és a belátásod is növekedjék, és ez határozza
meg az életminőségedet, akkor gyakorold a Vipasszána meditációt.” Sayadaw U Pandita

“Ha látod a Dharmát, akkor látod a Buddhát. Ha ismered a Dharmát, akkor ismered a Buddhát. Ha a Dharma értéke kialakul benned, akkor a Buddha érdeme is megjelenik.” Sayadaw U Pandita A Buddha látványa http://www.vipassana.hu/alapitvany

 

Sztúpa

A sztúpa (szanszkrit stūpa, halom) a buddhista építészet egyik jellegzetes alakja. Egyike a legrégebbi buddhista vallási építményeknek, kezdetben egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha relikviáit temették. A legenda szerint Buddha halála után a testét elhamvasztották, és a hamvait nyolc sztúpába osztották szét. Az i. e. 3. században Asóka felnyittatta ezeket a sztúpákat, és a hamvakat szétosztotta az általa épített több ezer sztúpában. A buddhizmus terjedésével más ázsiai országok is átvették a sztúpát, de közben funkciója és kinézete megváltozott; ennek eredménye a pagoda.

A legrégebbi sztúpa az Asóka által i. e. 249-ben építtetett Dhamek Sztúpa az indiai Sarnath-ban, a legnagyobb pedig a 127 méter magas Phra Pathom csedi a thaiföldi Nakhonpathomban.

Azok, akik a közelében laknak, tehetnek jókívánságokat és végezhetnek buddhista gyakorlatokat a sztúpánál. Még azok is, akik pusztán ellátogatnak a sztúpához, váratlanul megtapasztalhatják a tudatosság tiszta pillanatait. Már az is komoly pozitív változást idézhet elő bennünk, ha csak megpillantunk egy sztúpát.

Buddha a következőket mondta: "Ezek azon érdemek, amelyek egy sztúpa körüljárásából fakadnak: Egy nemes családba fogsz megszületni a nyolc szerencsétlen körülménytől szabadon, és nagy vagyonra teszel szert. Mentes leszel az olyan zavaró érzelmektől, mint a fukarság, és boldogan gyakorlod majd a nagylelkűséget. Szép leszel, vonzó, gyönyörű bőröd lesz, és mások örülnek majd, ha láthatnak. Hatalmad lesz a világ felett, és dharma-királlyá válsz. Mindig boldog újraszületésben lesz részed, és lelkesen hallgatod a Buddha tanításait."

Láma Ole Nydahl kiemelte, hogy a sztúpa a mindennapi élethez is sok segítséget nyújt: "Néha érdemes eljönni, és feltölteni az akkumulátorokat" - fogalmazott a Láma.

Források:

http://www.tkbe.hu/archivum/ek41/becskeisztupa.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szt%C3%BApa

 

 

Egy vezető a mintáin keresztül vezet, akár akarja, akár nem. (Assisi Szent Ferenc)

 

egy „kulturált“ ember pozitívabb megítélésben részesül, mint egy „kulturálatlan“.

 

Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik

  

Ez kérlek szépen cseresznye. Nem meg(g)y. (Sipos János)

 

Úgy örülök, hogy esik az eső, mert ha nem örülnék, akkor is esne. (Sipos János)

 

                                     

Az ostoba ember ismérve, hogy nem tudja felmérni saját képességeit

 

 

Egy régi mondás szerint a szőlő, olyan nemes növény, hogy nem gazdát igényel, hanem szolgát.

 

 

„Mondd el – elfelejtem,

Magyarázd el – megértem,

Csináld velem – megtanulom”!

                                      (Benjamin Franklin)

 

Én, Bethlen Gábor, Erdélynek választott fejedelme, Magyarország részeinek ura és székelységének ispánja. Eskeszem az élő Istenre, hogy az országban lévő nagyságos urakat, nemeseket, vitézlőket, a Székelységet, a kerített és mezővárosokat, és általában minden nemzetségeket és rendeket, a saját vallásukban, a fejedelemségre való szabadválasztásban, szavazásban, törvényeiben és a jóváhagyott szokásaikban megtartom. … Mindenkinek, személyválogatás nélkül, az én tehetségem szerint méltó törvényt szolgáltatok. Senkit meg nem bántok, sem mással meg nem bántatom, se személyében, se jószágában. És erőm szerint azon leszek, hogy amely artikulusokat, az ország közakaratából végzett, azokat is minden részeiben megtartom és megtartatom. Isten engem úgy segélyen. (Bethlen Gábor)

 

Mivel megvagyunk győződve arról, hogy minden kényszer, amely az emberek lelkiismeretére erőszakkal hat, ártalmas, ezzel szemben viszont a keresztény szeretett által sugallt helyes türelem, mind a vallásra, mind az államra nagy haszon forrása, elhatároztuk, hogy ezt a türelmet valamennyi országunkban törvényekkel erősítjük meg. (II. József türelmi rendeletből)

 

,,Olyan alkotmánnyal élünk, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk példaképpen, mintsem hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre, hanem a többségre támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük közügyeinket és mindennapi tevékenységünk során nem válunk gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a maga kedve szerint cselekszik, és nem öltve szemrehányó tekintetet, ami bár nem büntetés, mégis rosszul esik neki. Ilyen nyíltszívűek vagyunk a magunk közötti érintkezésben, azt azonban, amit az állam parancsolt, elsősorban tiszteletből nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az élen állnak és a törvényeknek, különösképpen azoknak, amelyek az igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok, megsértésüket mindenki gyalázatnak tekinti.

Mert szeretjük a szépet – mértékletességgel, és szeretjük a bölcsességet – elpuhultság nélkül. A gazdagságot inkább idejénvaló tettek végrehajtására használjuk, mint semmittevő nagyzolásra. A szegénység megvallását nem tartjuk szégyennek, sokkal szégyenletesebbnek azt, ha valaki nem igyekszik munkájával kikerülni belőle. Egyformán gondunk van a házunk és az állam ügyeire, és bármilyen mesterséget űzzön is valaki közülünk, jól tájékozott a közügyekben. Mert mi vagyunk az egyetlenek, akik azokat, akik ezektől távol tartják magukat, nem visszavonultaknak tartjuk, hanem egyenesen semmirekellőknek, és mi magunk döntjük el vagy fontoljuk meg helyesen ügyeinket, azt tartva, hogy a szavak nem ártanak a tetteknek, az már inkább, ha – mielőtt hozzákezdenénk – nem tisztázzuk előbb okos beszéddel, hogy mit kell cselekednünk.” (Thuküdidész: Athén hivatása – ahogy Periklész látta)

 

 

•„Jóval azelőtt kezdj el kutat ásni, mielőtt szomjas lennél.” (kínai közmondás).

 

•„Stratégia utólag megmagyarázott szerencse.” (Edward de Bono, Író, gondolkodó, tanácsadó)

 

Stratégia - Összehangolt cselekvések, események.

 

„Stratégia nélkül olyan a szervezet, minta az a hajó, amelyiknek nincs kormánya és körbe-körbe jár.” (Ross, J. – Kann, M.)
 

 

A barátaim, szeretteim, akik az elmúlt hónapokban a közelemben voltak (mi több: mellettem álltak), pontosan tudják, hogy nem volt nekem egyszerű a 2010-es év. Az eredménye persze nagyon is jó lett ennek a sok feszültségnek, hiszen májusban beköltözhettem a saját lakásomba!!! (Amint meglesz az új fényképezőgépem, készítek néhány friss fotót, és írok egy kicsit a lakásról is.) Csak az odáig vezető út volt keserves. Elsősorban lelkileg. Szinte biztos vagyok benne, hogy diagnosztizálni lehetett volna nálam a depressziót. Sosem gondoltam volna magamról, hogy eljutok idáig, hiszen alapvetően egy pozitív, optimista embernek tartom magam, és ha valami rossz dolog ér, ugyan az első pillanatban kétsége esek, de utána megkeresem benne azt, ami hasznomra válhat, amiből tanulhatok, egyszóval azt, ami értelmet adhat a rossz élményeknek is. Mindig úgy gondoltam, hogy én nem juthatok el arra a pontra, amikor majd nehéz lesz kikelni az ágyból, mert egyszerűen nincs kedvem. Amikor nem tudok örülni az egyértelműen jó dolgoknak (mint pl. maga a lakás), és csak a rosszat látom mindenben. Amikor a rengeteg munkám ellenére órákig ülök a gép előtt a nélkül, hogy egy sort is leírnék vagy haladnék a feladataimmal (néha napokig semmire nem voltam képes). Amikor szenvedek a magánytól (egyedül lenni a lakásban), de nem teszek semmit, hogy kimozduljak, nincs kedvem a barátaimmal lenni. Amikor iszonyú fáradt vagyok, mégsem tudok aludni hajnali 5-6-ig, és odáig jutok, hogy altatót veszek a gyógyszertárban. Sosem gondoltam volna, de megtörtént. És elég sokáig is tartott ez a depresszió, még az idei év elejére is jutott belőle.

Azért írok erről most, mert már biztosan tudom, hogy ennek vége. Egyre inkább érzem magamban az erőt és a tudatot, hogy én irányítom az életem, márpedig ha ez így van, akkor csak előre és csak pozitív irányban!!! És miből áll ez a változás? Néhány fontos elhatározásból.

(1) Például abból, hogy ha fokozatosan is, de újra rávettem magam a hatékonyabb itthoni munkára. Még nem az igazi ez a hatékonyság, de azért sokkal jobb, mint néhány hónapja volt:). És bár a doktorimmal még mindig nem tudtam foglalkozni, de látom az alagút végét, már csak néhány feladat van előttem, és utána teljes erőbedobással a doktorimra fogok koncentrálni.

(2) Egy másik ilyen fontos elhatározás volt a fogyókúra és az egészségesebb életmód. …

(3) Ha már itt tartunk: a rendszeres mozgás. Ez is olyasmi, ami kimaradt az életemből az elmúlt időszakban. Sokféle kifogást gyártottam magamnak, hogy miért, de be kellett látnom, hogy erre szükségem van, mert ettől érzem magam egészségesebbnek, fittebbnek, ettől van erőm….

(4) És végül az, amit „önterápiának” neveztem a címben. Sokat gondolkodtam magamon, az életemen, az előttem álló feladatokon, a saját magam elé kitűzött célokon és a saját magammal szemben támasztott elvárásokon. Ezeket itt nem is írom itt le részletesen, mert ezek már annyira személyesek, amit tényleg nem szeretnék a világba szétkürtölni – akik közel állnak hozzám, úgyis tudják. De a lényeg mindebben az, hogy szembe kellett néznem a problémáimmal, a félelmeimmel, illetve volt, hogy ezeket előbb fel is kellett ismernem. És miután ezzel megvoltam, magamra kellet szólnom (hú, ez elég skizoidnak tűnik így, leírva:)), hogy gyerünk, változz, csináld, pörögj – az élet szép, keresd meg benne a jó dolgokat, hogy aztán egyre több jó dolog találjon rád magától is! Ezen vagyok most, és ez még csak az út felénél járhatok, de már vannak biztató jelek ezen az úton…:) (http://gaskokrisztina.blogspot.com/)

 

Megrendült a hitem, már nem tudtam, mi lenne jó. A zenélés sem azt nyújtotta már, mint régen, nem tudtam már úgy élvezni. A szüleim is észrevették, hogy nem az a boldog lány vagyok, mint annak idején. Anyukám azt tanácsolta, hogy gondoljam át az elmúlt időszakot, és amiről tudom, hogy csak mérgezi az életemet, iktassam ki. ...Már látom, hogyan működnek ezek a „celeb barátságok”. A kétszínűség a leginkább jellemző rájuk. Csalódtam emberekben, akik a barátaimnak mondták magukat, majd az első adandó alkalommal hátba szúrtak. Vannak, akiknek ez az életvitel megfelel, de én képtelen vagyok üresen mosolyogni.

"Ez az évem nagyon építőjellegű volt. Az ELTE-re járok, óvó-pedagógus szakra. Próbáltam csak arra koncentrálni, amiből energiát nyertem. Ezt a tanulásban és a zenében találtam meg. Rengeteget voltam gyerekek között, sokat olvastam, tanultam, irodalmi estekre jártam. Próbáltam szakmailag képezni magam. Elkezdtem zongorázni, így a zenével is újra kialakult egy „régi-új” különös kapcsolat. Új stílusokat kezdtem el hallgatni, dalokat írtam. Ismét összhangba kerültem önmagammal, és újra kiegyensúlyozott vagyok. Már tudom, mi tesz boldoggá, és mi az, ami nem."

...Ki merem jelenteni, hogy a médiában dolgozó emberek többségének nem jó a magánélete . Ez egy összetettebb dolog, a megfelelési kényszer, a féltékenység, a rengeteg munka, az önértékelési problémák mind-mind szerepet játszanak. Most már tudom, hogy melyik az a férfitípus, akivel többet biztosan nem kezdenék. Azt is tudom már, hogy a kiegyensúlyozott magánélet elengedhetetlen a boldogsághoz.

Kell valaki, akiben megbízhatok, aki nem akar átformálni, aki mellett megnyugodhatok, akivel sokat nevethetek, akivel együtt örülhetek és szomorkodhatok.

...A gyermeknevelés egy nagyon összetett és nehéz feladat, ami komoly felkészültséget, felelősségtudatot és érettséget követel. Felelőtlenül sosem vágnék bele. Ahogy az okosok mondják: „Szülőnek lenni édes teher s egyben a legveszélyesebb extrém-,sport”. Ennek ellenére sokan felelőtlenül vágnak bele, aminek sajnos a gyerekek látják kárát. Számos ilyen rossz példával találkozom. Én szerencsére jó nevelést kaptam, jó minta van előttem. (Kovácsovics Fruzsina)

 

 

Böjte Csaba ferences szerzetes több száz érdeklődő előtt mutatta be programját, aminek a közösségi szerepvállalás az egyik célja. Böjte Csaba arra buzdította hallgatóit, hogy tegyék rendbe környezetüket, mert munkájukkal maguknak, és közösségüknek szereznek örömet, sokan a folyosóról hallgatták bátorító szavait. Böjte Csaba arra ösztönzi az embereket, hogy a múlt sérelmeinek felemlegetése helyett bizakodva nézzenek a jövőbe, panaszkodás helyett mindenki tegyen valamit a közösségért.

…"Ahogy a GPS sem veszekszik velünk, ha netalán lementünk a helyes útról, hanem csak annyit mond, hogy újratervezés, ugyanígy nekünk sem az elmúlt nyolc vagy húsz év hibás kanyarjait kell számba vennünk, hanem alázattal, a pillanatnyi helyzetünket ismerve újra kell terveznünk a következő évek útirányát" …"Az oktatásnak és a nevelésnek az a célja, hogy megszerettessük a tehetősebbekkel a szépet, a rendezett, tiszta országot, hogy így ők is tudatosan vállalják az úgynevezett Tündérkert-adót. Fontos, hogy tudják, hogy nem céltalanul veszi el az állam a pénzüket, és adja a szegényeknek, hanem adójukból megszépül környezetük, rendezetté válik a szülőföldjük" …A szociális támogatásra szoruló legszegényebbekről szólva úgy vélte, hogy nem az önkormányzatoknak kell őket kényszermunkára vezényelni. Ha az emberekben sikerül az értelmes alkotómunka iránti vágyat felébreszteni, azzal a hozzáállásuk is lényegesen megváltozik. (Böjte Csaba)

 

 

" Fontos, hogy megtanuld: Nem szerethet téged mindenki!

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek, akik nem szeretik a szilvát.

Megkell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán légy.

De tudd, ha ezt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán lehetsz, s lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt.

Töltheted az életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de próbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni.”

 

,,Volt egyszer egy lány aki aznap szakított a barátjával. Teljesen ki volt akadva, ezért nem is tudott aludni. Mivel pár hete olyasmit írtak körüzenetként neki a barátnői az üzenőfalára, hogy ha hajnali 1-kor hívná fel őket, akkor is meghallgatnák, felhívta 3 barátnőjét.
Az egyik csak ennyit mondott:
- Bmeg normális vagy te? - majd lecsapta a telefont. A lány kicsit elkeseredett, majd felhívta a 2. barátnőjét.
ő ezt mondta:
- Ne haragudj, de most rohadtul nem vagyok kíváncsi rád. - majd ő is lerakta. A lány már teljesen el volt keseredve, de azért még felhívta a 3. barátnőjét. Ő csak ennyit mondott:
- Mesélj mi történt a fiúddal. - majd órákon át beszélgettek.
Ennyit arról, hogy a facebookon a képmutató barátos üzenetek nem érnek sokat, mert tényleg csak bajban mutatkozik meg ki az igaz barát. Lájkold ha neked van egy olyan barátod akire tudod, hogy mindig számíthatsz.
"