Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pedagógia 37 - Idézetek

 

Az egyik leghatékonyabb dolog, amit tehetünk, hogy hallgatunk gyermekeinkre és megtaláljuk az utat egyedi képességeik támogatására. Ha megadjuk gyermekeinknek a magabiztosságot szenvedélyeik kiélésére, azzal segíthetünk nekik sokkal teljesebb életet élni, és lehetővé tesszük, hogy gazdagabbá tegyék maguk körül a világot.” (Mallika Chopra: 100 igéret gyermekemnek)

 

„Szülőként a mi kezünkben van a lehetőség, hogy a világ megváltoztatásához elegendő erővel rendelkező új világpolgárokat neveljünk.” (Mallika Chopra: 100 igéret gyermekemnek)

 

"Tudom, hogy a legtöbb szülő őszintén szereti a gyermekeit. Tapasztalatom szerint azonban nagyon sokan nem tudják ezt megfelelően kifejezni, és gyermekeik kénytelenek üres szeretet-tankkal élni. Meggyőződésem, hogy a kisgyermekek és a kamaszok helytelen viselkedésének hátterében leggyakrabban az üres szeretet-tank áll." (Gary Chapman)

 

A gyermek akkor emlékezik rád holnap, ha ma vagy vele." (Steffen T. Kraehmer)

 

Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat rá - akkor a könnyein át mosolyog. (Gárdonyi Géza)

 

„Soha nem alakítottak vagy változtattak a világon a politikusok vagy a tudósok annyit, mint az édesanyák. A világ édesanyái tartják kezükben sérült bolygónk gyógyulásának kulcsát.” (Deepak Chopra)

 

 

"Tápláld gyermeked a legnagyobb törődéssel és gondoskodással, hogy később természetes legyen neki a szeretet viszonzása.
Segítsd gyermekednek elfogadni a kudarcait, hogy majd legyen ereje szembenézni az élet nehézségeivel.
Bízz a gyermekedben, hogy ő is megtanuljon bízni. Öleld át gyermeked, amikor hibát követ el, hogy megismerje a megbocsátás művészetét. Mindenekelőtt lásd meg a szükségességét annak, hogy képes legyen integrálni magát, hogy később szembe tudjon nézni az érzéseivel, gondolataival, hiányos készségeivel.
Az igazság hatalmas erőt fog adni a gyermeknek, bátorságot, és intelligenciát arra, hogy kezelni tudja az életét. Természetesen az élet áramlásában meglátod, hogy gyereked egy sikeres teremtménnyé nőtte ki magát.
Emlékezz arra, hogy nem csak tanácsokat kell adni neki, hanem neked is úgy kell élni, ahogy a gyereknek tanácsolod, hogy tanulhasson tőled." – (Sri Bhagavan)

 

Mindig figyelj a gyermekedre! Légy vele, segítsd, támogasd, óvd és szeresd! Hiszen nagy szüksége van rád, a figyelmes szeretetedre, és arra a jól ismert „meghalnék érted” tekintetedre. Minden kell neki, ami te vagy. Arra vágyik, ami benned van. Ott legbelül. Nem az számít neki, hogy van-e ránc az arcodon, vagy sem, és az sem érdekli, hogy hány kiló vagy és, hogy milyen ruha van rajtad. Egy dolog fontos neki: a lelked. És az, hogy őt mennyire szereted és, hogy jó legyen neked vele az életed. Már érted? Elég csupán a neki szentelt figyelmed, a kifogyhatatlan szereteted és csak azt látod majd, hogy van egy mindig boldog gyermeked. (Lippai Marianna)

 

 

A felnőttek jól neveltek, hiszen ha olyan dolgokról beszélek nekik, amit nem értenek, unnak, akkor ennek ellenére is mosolyognak és bólogatnak. A gyerekek viszont nem ilyen jól neveltek. Ha valami nem tetszik nekik, nézelődni, mocorogni, sms-ezni kezdenek. Ha az ember gyerekekkel foglalkozik, muszáj megtanulnia úgy beszélni, hogy értsék is. Becsomagolom nekik, mert ha ízlik, akkor jobban megjegyzik. (Böjte Csaba)

 

Az elégedett és boldog élet kulcsa a tanulás és az öröm összekapcsolása. Az öröm nélküli tanulás kimerít, a tanulás nélküli öröm pedig rendkívül unalmas. (Richard David Precht)

 

Iskolák. Világítótornyok, barátom! A jövő fényjelei! Száz és száz kis magot tartalmazó gubók, belőlük fog megszületni az új, a jobb, a bölcsebb. (Arthur Conan Doyle)

 

Casanovát nem azért tekintette mindenki nagy nőcsábásznak, mert ilyen irányú diplomája volt, hanem mert látszott rajta, hogy valamit nagyon tud a nőkről. Üzleti gondolkodó sem azért lesz valaki, mert elvégzett egy ilyen irányú iskolát. Pont fordítva, azért megy valaki esetleg egy ilyen iskolába, mert amúgy is mindenki érzi róla, hogy valamit nagyon tud a gazdaságról. (Mérő László)

 

Egyre inkább sikerül a középületeket a mozgássérültek számára is elérhetővé tenni. Hasonló szemlélet kellene az iskolai tananyag és a tanítás kialakításában is. Egy átlag általános iskolai osztályban egy 140-es IQ-val rendelkező diák idejének a felét tölti hiába, 170-es IQ-val teljesen fölöslegesen ül az iskolapadban. Ugyanígy van ez a skála másik felén, csak más okból. Akkor szabadna csak kötelezővé tenni az iskolát, ha ez azt jelentené, hogy a gyerekek képességeiknek és fejlődésüknek megfelelő tanítást kapnak. (Gyarmathy Éva)

 

Alkossa meg a gyermek a tudást, ne készen kapja! A kész tudás szükségtelenné teszi, hogy végigjárja és megtanulja a tudás megszerzésének útját. Minél többféle utat járhat végig a gyermek, annál valószínűbb, hogy megtalálja, milyen területen, hogyan tud a leghatékonyabb lenni. (Gyarmathy Éva)

 

Hagyjuk, hogy kérdezzenek a gyerekek! A kérdezés a kíváncsiság jele, ami a tudásszomjból fakad. A gyerekek kérdéseiből jobban kiderül, mit tudnak, mint ha csak arra válaszolnak, amit mi kérdezünk. Ha mindig addig megyünk előre, amíg a gyerek kérdez, biztos, hogy a megfelelő szinten tanítunk. (Gyarmathy Éva)

 

A jó tanárok azt várják a diákjaiktól, hogy haladják meg őket. (Lee Smolin)

 

A szülők is idegesek, és nem tudják már, mire való volna az iskola. Azt várják tőle, hogy a kész tudásanyagot a gyerek fejébe beletegyék, amivel majd bejut az egyetemre. Holott minden gyereket arra kellene megtanítani, hogy a saját helyzetéből, tehetségéből kiindulva, gondolkodni tanuljon meg. (Jelenits István)

 

Meg kell állapítanom, amit sok más tanító is megállapított már, hogy legtöbbet tanítás közben tanul az ember. (Tendzin Gjaco – A dalai láma)

 

A Tökéletesen Megvilágosodott (Buddha) azt mondta, hogy minden, amit tehet értünk: a tanítás átadása. Így mutatja meg a szenvedésektől való szabadulás útját. Hogy aztán mit kezdünk vele, az már a mi dolgunk. Ő mossa a kezeit, nem vállalhat felelősséget értünk. (Tendzin Gjaco – A dalai láma)

 

A tapasztalt ember tanítómestere a tudatlannak. A tudatlan ember: amin a tapasztalt dolgozik. Az, aki a tanítóját nem tiszteli, és nem szereti azt, amin dolgozik, tévedésben van, bármily eszes ember volna. (Lao-ce)

 

Tekintsd úgy az embert, mint egy felmérhetetlen értékű kincsekkel teli bányát. Egyedül csakis a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak a kincsei, s hogy azok az emberiség javára váljanak. (Baháolláh)

 

 

A gyerek agya tiszta lap, amire írunk. Amit ráírunk az első nyolc évben, annak emberségből, szeretetből kell lennie. (Simó György)

 

A világ nem unalmas, az ember nem unalmas. Ha neked úgy tanítják, hogy unod, akkor rosszul tanítják. Agykutatók kimutatták, hogy öröm nélkül nincs hatékony tanulás. Hol van öröm a mai iskolában– Unalom, szorongás van. (Vekerdy Tamás)

 

 

Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínűséggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új módszereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs egyértelmű megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy nehéz problémákon dolgozzanak. (Csíkszentmihályi Mihály)

 

Sokkal inkább a szeretetre kell nevelnünk a gyermekeket ahelyett, hogy matematikát, földrajzot vagy történelmet tanítunk nekik. A szeretetre kellene tanítanunk őket, mert a földrajz soha nem lesz az élet csúcspontja, ahogy a matematika, a történelemtudomány vagy a technikai ismeretek sem. Semmi sem fogható a szeretethez. Mindig a szeretet lesz a csúcspont. (Osho)

 

Az ember csak neveléssel válik emberré. (Gárdonyi Géza)

 

Nevelés teszi az embert, és az ember a hazát. (Brunszvik Teréz)

 

A fegyelmezett otthonokban a gyerekeknek nincsenek jogaik. Az elkényeztetett otthonokban mindenhez van joguk. Márpedig a jó otthon az, ahol szülőknek és gyerekeknek egyenlő jogaik vannak. És ugyanez vonatkozik az iskolára is. (Alexander Sutherland Neill: Summerhill - A pedagógia csendes forradalma)

 

Mondd csak, miért nem tanítják a a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza, vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra... Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről, a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről. (Márai Sándor)

 

A főiskolán az a jó, hogy megválaszthatjuk magunknak a tanárokat, és - bizonyos keretek között - a tanrendünket is mi magunk állíthatjuk össze. Amikor elkezdtem, apám azt tanácsolta, hogy ha tehetem, elsősorban tanárt válasszak, ne tantárgyat. Persze tudta, hogy bizonyos tárgyak nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megkapjuk a diplomát, de azt is, hogy egy jó tanár megfizethetetlen. Úgy inspirálja a hallgatókat, hogy közben szórakoztat is, ráadásul az ember rengeteget tanul anélkül, hogy észrevenné. (Nicholas Sparks)

 

Aki úgy gondolja, hogy a tanulás drága, próbálja ki, milyen a tudatlanság. (Benjamin Franklin)

 

Jövőbeni jólétünk - mindannyiunk jóléte e bolygón - leszármazottaink oktatásától függ.(Daniel Dennett)

 

Olyan nevelőkre van szükség, akiket szintén neveltek, fölényben lévő, előkelő, minden pillanatban hiteles, minden szavukkal, hallgatásukkal hiteles szellemek, érett, megédesült kultúrák - nem pedig tanult, faragatlan tuskók, akiket ma a gimnáziumok és egyetemek "magasabb dajkának" adnak az ifjúságnak. (Friedrich Nietzsche)

 

A legjobb tanárok azok, akik inspirálni tudják a tanítványaikat a tananyag iránt érzett szenvedélyükkel. (Neil deGrasse Tyson)

 

Nekem ne mondják el, hogyan kell a tangót táncolni, hanem állítsanak be oda, és mutassák meg, és járják végig velem a tangót először szabályosan, hogy miután nagyon tudom szabályosan, úgy tudjak szárnyalni, mint egy angyal. Ugye, tulajdonképpen ez az igazi tanítás. (Bagdy Emőke)

 

Ha rajtam múlna, az iskolának "mindössze" három feladata volna: megőrizni, vagy ha nincs, megteremteni a tanulási motivációt, kialakítani a tanulási képességeket és fejleszteni a szociális kompetenciákat. Ez a három dolog elég az egész életre. Ha mindez megvan, akkor a választott pályájához szükséges szaktudást már bárki könnyedén megszerzi. (Horn György)

 

Néha úgy érzem, hogy az iskolában eltöltött idő túl értékes ahhoz, hogy a tizenévesek hagyják veszendőbe menni. Az elkötelezett tanároknak nem kellene gyöngyöt szórniuk a disznók elé, hanem minden lehetőséget meg kellene ragadniuk az érdeklődő gyerekek oktatására. (Richard Dawkins)

 

Azt sehol nem tanítják, hogyan kell egymással kommunikálni, gyereket nevelni, vagy azt, hogy a párkapcsolatban felmerülő problémákat hogyan kell megoldani. Pedig ez a legfontosabb. Megtanulunk írni, számolni, de hol kell nekünk a gyökvonás az életben? Mennyivel fontosabb lenne tudni azt, hogy miként teremtsünk békét magunkban és magunk körül? (Erdélyi Mónika)

 

http://ezoterikus.info/3-tantargy-amit-tanitani-kellene-az-iskolakban-ahhoz-hogy-jobba-tegyuk-a-vilagot/

 

Igen, amit az ember szeret, amit szenvedéllyel tesz, s beleteszi a szeretetét, az energiáját, annak klassz következménye van. Az iskolákban is be kellene vezetni, hogy minden gyermek a habitusának, a kis lelke érdeklődésének megfelelő anyagot is tanulhasson, hadd választhassa meg ő, hogy mit szeret szenvedéllyel, örömmel, szeretettel, mert amit igazán szeret az ember, azt csinálni fogja, s engedi az energiákat magába hatni, megnyílik a tudásnak. S még értékesebb lesz ő és a világ, szebb és jobb!! (Molnár József)

 

http://www.amegoldas.eoldal.hu/cikkek/neveles---pedagogia-38-osszegzes.html

 

A népek boldogsága - a közjólét - egyenesen magában a népnevelésben rejlik. (Sina Simon)

 

A tanulás nem más, mint annak felfedezése, hogy valami lehetséges. (Fritz Perls)

 

A bölcsesség legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy. Tanulni akarni annyi, mint szeretni a bölcsességet. A bölcsesség szeretete a törvényeinek megtartása. A törvények megtartása a halhatatlanság biztosítéka. És halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe.

 

A szüleim barátainak és az ő gyerekeiknek is a nagy része diplomás. De ez nem jelenti azt, hogy sikerült olyan munkát találniuk, amilyet szerettek volna. Éppen ellenkezőleg: elvégeztek egy egyetemet csak azért, mert valaki egyszer, amikor az egyetemek fontosnak tűntek, azt mondta, hogy az érvényesülhet az életben, akinek van diplomája. És sorra tűnnek el a kiváló kertészek, pékek, antikváriusok, kőművesek és írók. (Paulo Coelho)

 

Én sosem tanítom a diákjaimat, csak próbálom megteremteni a feltételeket, amelyekben tanulhatnak. (Albert Einstein)

 

 

,,A szeretet lát jól, nem a közömbösség.”  (Vekerdy Tamás)

 

A jó iskolában nem a felejtés számára tanítanak. (Dogossy Katalin)

 

A gyerekek számára szervezett iskolában csakis a gyerek érdekét lehet szem előtt tartani. (Vekerdy Tamás)

 

A jó iskolában a gyerekekből nem ölik ki a kíváncsiságot és kreativitást, nem büntetik a tudásvágyat és az őszinteséget. A jó iskolába nem szorongva indul el reggelenként…

A jó iskola célja az, hogy megszüntesse önmagát, eljutassa a gyereket az önállóság arra a szintjére, ahol már egyedül is képes ismereteket szerezni. A jó iskolában arra készítik fel, amire az életben majd szüksége lesz.

Vagyis?

Önismeretre – mert erre van szüksége később, hogy megtalálja azt a munkát, azt a partnert, azt az életmódot, amiben boldog és elégedett lesz.

Empátiára – arra, hogy bele tudjon helyezkedni mások szempontjaiba. Mert erre van szüksége ahhoz, hogy később megértse szüleit, gyerekeit, főnökeit, beosztottjait. Vagy akár a szomszédjait, és békében tudjon élni önmagával és környezetével.

Önuralomra – mert erre van szüksége ahhoz, hogy elérje céljait.

Kitartásra – hogy képes legyen küzdeni.

 

A jó iskolában megtanítják a gyereket tanulni és gondolkodni. És nem ismereteket sulykolnak beléjük, hiszen annak, amit a gyerekeknek a mai iskola tanít, 75%-át az eminensek is garantáltan elfelejtik, ha nem használják mindennap. Tehát nem a felejtés számára tanítanak. Ráadásul ma már a gyerek az internetről egy óra alatt több információhoz jut, mint amennyit a tanár, mint a tudás birtokosa, és az iskola, mint a tudás központja, egy hónap alatt át tud adni neki. Az iskola feladata a harmadik évezredben nem lehet csupán a tananyag átadása és elsajátításának az ellenőrzése.

Hanem?

A jó iskola gondolkodni tanít, nem ismereteket sulykol, hanem az ismeretek feldolgozásában segít. Nem adatokat magoltat, hanem megtanít az adatokat értelmezni. Az igazat a hamistól megkülönböztetni.

 

A jó iskolában a gyerekek megtanulják, hogyan kezeljék a konfliktusaikat, hogyan tolerálják a másságot.

A jó iskolában a gyerekek együttműködnek, bíznak egymásban, és elismerik a másik képességeit. Megtanulják, hogy mindenki jó valamiben.

 

A jó iskolában jó pedagógusok tanítanak.

Hogy milyen a jó pedagógus?

Nem szigorú, nem engedékeny, hanem mindig olyan, amilyennek a konkrét nevelési helyzetben lennie kell….Már nem csak a tananyagot tanítja, hanem a gyermeket is.

 

A jó iskolába jó belépni. A környezet tiszta. A folyosókon senki sem rohan lökdösve, üvöltve, a légkör nem félelmet áraszt, hanem örömet.

 

A jó iskolában az értelmi intelligenciát is fejlesztik, nem csupán az értelmi képességeket.

A kilencvenes évek elején ugyanis volt egy vizsgálat. Arra kérdeztek rá a kutatók, hogy mitől függ a gyerekek életben való boldogulása.

Kiderült, hogy az értelmi képességek, vagyis az IQ, illetve az iskolában megtanult anyag csupán 18%-ban befolyásolja az életben való későbbi helytállást.

Az életben való beválás döntő mértékben az érzelmi intelligenciától és ennek különböző változataitól, szociális készségektől, kommunikációs képességektől és a kreativitástól függ.

Hogyan lehet ezeket fejleszteni?

Vannak technikák.

Az önismeretet a kortársakkal közösen végzett feladatok fejlesztik leginkább.

Az az iskola, ahol a feladatokat nem egyénileg, hanem párban, csoportban kell végezni, az jó.

Az önuralmat és a kitartást leginkább a sportok fejlesztik. Az az iskola tehát, ahol a mindennapos sportot támogatják és lehetővé teszik, az jó.

 

A kreativitást segítő feladatok lényege az, hogy olyan feladatokat kínál, melyek megoldásához mindkét agyfélteke használatára szükség van. Mert agyunk mindkét fele más és más képességekért felelős. A bal agyféltekénk képessége a beszéd, írás, olvasás, számolás, logika, elemzés, listázás, részletek, sorbarendezés, egymásutániság. A jobb agyfélteke viszont a képzelet, a színek, tér-vizuális ingerek, muzikalitás otthona. A közfelfogás szerint vannak jobb, illetve bal agyféltekés emberek. Ez azonban nem teljesen igaz, inkább arról van szó, hogy ki-ki agyának melyik felét használja inkább. A nyugati kultúra erősen a logika, az elemzés, az információ feldolgozásra épít. A verbalitás a legfőbb alapja.

Oktatásunk egyoldalúan a bal agyféltekei funkcióikat preferálja. Ezért a kreatív gondolkodás kifejlesztéséhez olyan módszereket kell elsajátítanunk, amely a két félteke képességeit egyszerre fejleszti.

A jó iskola ezt teszi.

(Dogossy Katalin)

 

 

Aki mindennap hall mesét, annak iskolába lépéskor a nyelvi fejlettsége másfél évvel előzheti meg azt, aki csak rendszertelenül hall – vagy pláne csak néz! – mesét. Márpedig a nyelvi fejlettség a gondolkodás alapja.

 

Az iskola jelenlegi formájában megbetegíti a gyerekeinket – mondja Vekerdy Tamás pszichológus. Szerinte a központosított állami iskolarendszerrel négy évvel ezelőtt az „abszurd uralma” köszöntött be az intézmények és a családok életébe. Gyerekek, szülők és pedagógusok egyaránt prés alatt vannak. A szakember azt mondja, ebben a helyzetben a szülőnek a szokásosnál is nagyobb a felelőssége. Amellett, hogy születésétől fogva igyekszik érzelmi biztonságot adni a gyerekének, ne szorongassa még otthon is tovább az iskolást, hanem váljon cinkosává…

 

A zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában topmenedzser képzést kapott. Hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, sok mozgással, szabad játékkal, mindennapos mesehallgatással… Először is tanulnunk kellene azoktól, akik jobban csinálják, mint mi. Amikor 2001-ben kiderült, hogy a finnek milyen fantasztikusan jók iskolai eredményekben, mi magyarok vagy a németek pedig sokkal gyengébbek, akkor nálunk azt mondták: rossz a mérés. A német tartományi kultuszminiszterek ezzel szemben rohantak Finnországba megnézni, hogy mitől olyan jó az ottani rendszer.

 

A jó olvasó az, akinek az olvasás örömöt, élvezetet okoz, aki képes átélni a hősök sorsát, azonosulni tud velük, és ebben az érzelmileg megmozgatott állapotban tágul a világról és önmagáról való tudása.

- Vekerdy Tamás -

https://www.facebook.com/Mesepszichologia/photos/a.380776365321422.86801.367344173331308/910499862349067/?type=1

http://wmn.hu/2015/08/31/vekerdy-tamas-legyunk-cinkosai-a-gyerekeinknek-avagy-hogyan-eljuk-tul-az-iskolat

 

 

Egyszer már megírtam és azóta többször visszahallottam azt a példát, hogy a gepárd a leggyorsabb állat. 110 km/óra sebességgel tud futni, de csak akkor, ha ott van előtte az antilop. Ha nincs, akkor nem fut ilyen gyorsan, mert minek. Ha állatkertben van a kis gepárd, és ott nyuszival etetik, akkor soha nem fut 110 km/óra sebességgel, mert 30 km/óra sebességgel is eléri a táplálékát. Nekünk az a dolgunk, hogy az antilopot biztosítsuk ahhoz, hogy a kis gepárd kénytelen legyen – és öröme is teljék benne – 110 km/órával futni. …

És máris ott vagyunk a nevelésnél, a pedagógiai problémánál, hogy ha mondjuk, egy nyolcesztendős gyerek 12 éves szinten tudja matematikát, akkor a legnagyobb vétek második osztályba járatni matekból! A negyedikesekkel, ötödikesekkel kell járnia matekozni, mert számára, a kisgepárd számára az lesz az antilop, ami miatt futni akar, hogy majd nagyon gyors, ügyes gepárd legyen belőle. …

Vannak valóban különleges gyerekek és igazi tehetségek is. Hogy ez a tehetség ne menjen veszendőbe, ahhoz a szülőknek is tenniük kell egyet és mást. A tehetséget az egész világban a teljesítményből mérik. Ebből adódik, hogy a legtöbb szülő akkor jön rá arra, hogy a gyereke tehetséges, amikor erről iskolai visszajelzéseket kap. Én azonban úgy gondolom, hogy vannak ennek jelei már korábban is. A szülő, ha figyel, felismerheti ezeket. (Ranschburg Jenő)

Forrás: http://www.obudairendelok.hu/index.php/egeszsegunkert/177-a-gepard-es-a-gyerekzseni

https://hu-hu.facebook.com/ranschburgjeno/posts/353049944745388

 

Az ember két dolgot szerethet a tanári pályán: a diákjait és a szaktárgyait. Ha e kettő megvan, nem kell különbet kívánni. (Kunfalvi Rezső)

 

Tanítani jó dolog, de szerintem csak akkor lehet igazán jól tanítani, ha az ember maga is kutat. Ugyanis a tanítás öröme és lelkesedése összefügg az új információk megszerzésével. Nem baj, ha valaki nem olyan eredményes, látszólag kevésbé megbecsült kutató, akkor is jól tudhat tanítani, ha megéli kutatásában az újdonság és megismerés belső örömét. (Perczel András)

 

Intelligencia és oktatás, amit nem fűt át emberszeretet, nem ér kutyagumit se! (Daniel Keyes)

 

A jó előadó hangosan gondolkozik a hallgatósága előtt, kinyúl a gondolatokért és boszorkányos ügyességgel varázsolja elő őket a levegőből (...). A jó előadó elmélkedik, tűnődik, a jobb megértés érdekében újrafogalmaz, kételkedik, kérdez, megváltoztatja a beszédritmusát, szüneteket tart a gondolkodáshoz - ő az a szerepmodell, aki megmutatja, hogyan kell megvizsgálni a témát, és hogyan kell felkelteni iránta az érdeklődést. (Richard Dawkins)

 

A gyerekek (...) hamar megtanulják a szabványosan feltett kérdésekre adandó szabványos válaszokat, és ez könnyen keltheti a megértés látszatát. Elég azonban egy kevésbé szabványos kérdés, és máris kiderül, hogy a szavak mögül hiányzik a gondolat. (Dienes Zoltán Pál)

 

Iskolában legfőbb küldetésemnek tekintem, hogy mindenekelőtt embert formáljak tanítványaimból. Az általános értelmi képességek fejlesztésén túl, igyekszem megtalálni minden gyermek speciális tehetségét, hisz ahogy azt Czeizel Endre is megfogalmazta,"időnként a szürkének látszó kavicsból is előtűnik a drágakő csillogása". A kisiskoláskor a talaj előkészítésének évei, ezért fontos, hogy kikövezzük tanulóink előtt a tudásvágy felé vezető utat, hogy felébresszük az érzelmeiket a szépre, az izgalmasra, az új és ismeretlen szeretetére. ...a felnőttnek kell a tudásra és szeretetre éhes kis lelkekből felelősségteljes, segítőkész, rátermett jellemet nevelnie. (Katona Erzsébet)

 

 

Boldogságórák
Megtanítjuk gyerekeinket számolni, írni és olvasni, miért éppen a boldogságra való tanítást hagynánk ki a sorból? Ahogyan a matematika is megérthető szabályok összességeként, úgy a boldogság összetevői is ugyanolyan jól körülhatárolhatók. Fontos, hogy a gyermekek pszichés fejlődésük során ne eltévedjenek, hanem következetes segítséggel ráleljenek a helyes irányra! Annak érdekében, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb megküzdési stratégiákat és pozitív szemléletet, szükség van a felnőttek iránymutatására. Gyerekkorban az idegrendszer sokkal fogékonyabb az új információk befogadására. Éppen ezért úgy véljük, hogy ha a gyerekek már iskoláskorban elsajátítják ezeket a képességeket, akkor az élet minden területén sokkal könnyebben megbirkóznak a rájuk váró próbatételekkel.
Egyre több országban sikerrel alkalmazzák a Boldogságórákat, amelyeken a diákok csoportosan és egyénileg ismerik meg a boldogság fő összetevőit.
„Arra törekszünk, hogy a Boldogságórák derűs és élménygazdag feladatai, játékai, valamint gyakorlatai fokról fokra kibontakoztassák a derűt és életszeretetet. Gyermekeink így a jövőbe vetett hittel, bátran járják végig a felnőttséghez vezető utat, majd boldogságra képes emberré válhatnak.” - Prof. Dr. Bagdy Emőke, a Boldogságprogram fővédnöke
A Boldogságóra könyvsorozat kifejezetten fiatalok számára készült iskolai vagy otthoni használatra. Alapjául az úgynevezett pozitív pszichológia széles körben elfogadott és kísérleti eredményekkel bizonyított kutatásai szolgálnak. A könyvek célja, hogy segítsék az iskolásokat a kihívásokkal való szembenézésben és a problémákkal való megbirkózásban. Gyakorlataiknak köszönhetően megerősítik a fiatalok önbecsülését, fejlesztik a pozitív életszemléletre való képességüket, valamint megismertetik velük a testi-lelki egészség megtartásának módszereit.

http://boldogsagora.hu/?utm_source=facebook&utm_medium=cpc&utm_campaign=bo2

 

A legjobb mód, ahogy az ember tanul, az utánzás. A mimézis. De csak azokat akarjuk utánozni, és csak azokat tudjuk utánozni, akik cselekednek. Aki beszél, azt nem lehet utánozni, mert ha utánzol valakit, aki beszél, akkor csak beszélsz. Az pedig unalmas. Tanulni valakitől csak úgy lehet, hogy ha az a valaki cselekszik. És nem csak cselekszik, hanem örömmel csinálja azt, amit csinál, és boldogságot sugároz. (Feldmár András)

 

Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén. Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra. (Michel Quoist)

 

Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog. (Szent-Györgyi Albert)

 

 

Böjte Csaba: legnagyobb érték a gyermek legyen az iskolákban

„A gyermek Isten drága ajándéka, akiből a pedagógusnak nem kierőltetni kell a benne lakozó jót és értékeset, hanem őszinte, szent kíváncsisággal kell fordulnia felé, és nagy türelemmel ki kell szeretni belőle az értékeket“. Hozzátette, annak, hogy a magból majd egyszer termés legyen, alapvető feltétele a gyermek és a pedagógus közti kölcsönös tisztelete és bizalom kiépítése. Kiemelte a pedagógushivatás más munkakörökkel szembeni előnyét.

„A pedagógusnak éreznie kell azt, hogy halhatatlan dologgal, a gyermeki lélekkel foglalkozik, hiszen ami az ember lelkébe gyermekkorban beleivódik, belevésődik, az az egész életére megmarad útravalóul. A pedagógus szívében ez az érzés domináljon, és tegye oda az életét egy felettébb értelmes dologért még akkor is, ha esetleg nem is fizetik meg őt elég tisztességesen!“ – hangsúlyozta..

Az atya úgy véli, hogy a pedagógusnak nyugtalan, felgyorsult világunkban is nagy-nagy türelemmel kell hinnie abban, hogy mindegyik gyermekbe fektetett munkája majd egyszer gyümölcsözik.

„Fontos, hogy oktató-nevelő munkája során minden helyzetben uralni tudja az olyan érzelmeit, mint a düh, harag, csalódás. Hinnünk kell abban, hogy Jézus Krisztus nem bízott megvalósíthatatlan feladatot ránk! Mielőtt közös imára hívta a jelenlevőket, ismételten hangsúlyozta: „Munkájuk során sose feledjék, az iskolákban legnagyobb érték a gyermek legyen, akik gyengéd, szinte anyai szeretettel vegyenek körül! Járjanak békével!“.

 

„Egyébként elmondhatom, hogy mindnyájan, életkorra, nemre, érdeklődésre való tekintet nélkül ugyanarra a forrásra vagyunk kiéhezve: a reményre, a szeretetre, a bizalomra. Azt szeretnénk hallani, hogy minden helyzetben van megoldás, van jövőnk és kielégítő válasz valamennyi kérdésünkre. Szerintem Jézus Krisztus a XXI. század embere számára is megadja az általunk keresett válaszokat. A szeretet parancsa a legfőbb válasz minden kérdésünkre“ - fogalmazott.

 

,,Rájöttem, a Jóisten az embert olyannak teremtette, hogy jól érezze magát akkor, amikor jó dolgokat tesz. Hiszek abban, hogy az ember igazi természete tehát az, jó legyen. Ezért biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb a szeretet győzedelmeskedik majd a világban. Merjük hát szeretni egymást, kinyilvánítani az érzelmeinket, merjünk jók lenni és azt remélni, hogy minden jóra fordul!“

 

,,A Jóisten selejtet nem teremt, mindegyik gyermek egy-egy csoda. Ha egyikük-másikuk időnként rosszat is tesz, a pedagógust az sem jogosíthatja fel arra, hogy letérjen a szeretet útjáról.

Hiszek a szeretet pedagógiai eszközként történő használatában és abban, hogy mindegyik gyermek kibontakozni, kivirágozni akar.

A pedagógus jó edzőként álljon a gyerekek mellé, őket folyamatosan arra bíztassa, motiválja, hogy feladataikat meg tudják csinálni, s a korábban átélt kudarcaik ellenére is sikerélményeik lehetnek. Hiszen a gyermek mindig olyannak látja magát, amilyennek a felnőtt, például a pedagógus szeme mutatja őt. Ha értéktelennek tartjuk, állandóan csak szidjuk őt, akkor semmit sem akar és tud majd elérni az életben, belekerül egy olyan spirálba, ami osztályismétléshez, az iskolából történő kicsapáshoz és egyre nagyobb kudarcokhoz vezet. Ha viszont szeretetteljes hangon elbeszélgetünk vele, akkor fokozatosan kihozhatjuk belőle a benne rejlő értékeket, s az elérhető eredményei terén a határt a csillagos ég jelentheti“ – Böjte Csaba

http://www.hirek.sk/itthon/20160218181751/Bojte-Csaba-legnagyobb-ertek-a-gyermek-legyen-az-iskolakban.html

 

 

A nevelés a jövő kulcsa. (John Steinbeck)

 

 

,,Amikor egy gyermek, fiatal vagy ifjú neveléséhez fogunk, pontosan tudnunk kell, hogy mit is akarunk nevelni. Emiatt szükséges, hogy az embert, annak minden részével együtt, pontosan lássuk.”

 

 

Ha segítik a gyereket abban, hogy harmóniában legyen a természettel és önmagával, ha a gyereket minden lehetséges módon támogatják, táplálják, bátorítják, hogy természetes legyen és hogy önmaga legyen, hogy önmaga fénye lehessen, akkor a szeretet egyszerű dolog. Akkor az ember egyszerűen szeretetteljes! (Osho)

 

 

A nevelő nagy feladata abban áll, hogy növendékében a jó szokásokat s az erény és bölcsesség elveit meggyökerez­tesse; hogy lassan-lassan betekintést adjon neki az emberi életbe, hogy megszerettesse és utánoztassa vele mindazt, ami kiváló és dicséretre méltó, s hogy ennek megszerzésére lássa el őt erővel, tettre való készséggel és szorgalommal. (John Locke)

 

 

A szülő legértékesebb tulajdonsága a következetesség. (Drew Barrymore)

 

A nevelés és a fegyelem alapozzák meg az erkölcsöt, és ki-ki oly mértékben lesz bölcs, amennyit tanult. (Seneca)

 

A nevelésnek összhangban kell lennie a gyermek alapvetően jó természetével. A legfontosabb, hogy szerető és gyengéd légkörben nevelkedjen. Bár ideális esetben az emberi tulajdonságok párhuzamosan fejlődnek a jósággal, ha választani kellene az általános jellemvonások és a jóság között, ez utóbbit kellene választani. (Tendzin Gyaco)

 

,,Jóvá még nem szidtak senkit, jóvá szeretni kell.”

 

,,A dicséret motivál, erőt és bátorságot ad az új feladatokhoz, ösztönöz. Ezt meg kellene szívlelnie a családtagokkal, barátokkal és munkatársakkal folytatott mindennapos kapcsolatokban.”

 

Affirmációk (pozitív megerősítések használata)

,,Ha gondolatainkkal szeretnénk önbizalmunkon segíteni vagy vágyainkat beteljesíteni, azt pozitív megerősítések (szaknyelven affirmációk) folyamatos ismételgetésével tehetjük meg.

Ugyanis a pozitív megerősítés, mint nevelési módszer arra épít, hogy az emberi agy ugyanúgy megérti és megjegyzi a szabályokat, ha csupán a biztató, dicsérő szavakat hallja, és ráadásul (a jobb agyfélteke segítségével) egy pozitív érzelem is fog társulni a tanuláshoz. Tehát az az elvem, hogy mindig járjon egy jó szó, egy mosoly, egy köszönöm szépen, ha tett a tanuló ennek érdekében”

 

Minden a szavak helyes használatán múlik. (Konfuciusz)

 

Tudatosan használd a pozitív szavak, mondatok, gondolatok erejét. (Molnár József)

 

 

Olyan kérdéseket tegyél fel a másiknak, amire igennel válaszolhat, olyan mondatokat mondjál, amire a másik igent mondhat, olyan helyzeteket, ,,feladatokat” adj a másiknak, amelyekben dicsérhetővé válik. (Molnár József) 

 

 

Szerető, megértő, figyelmes, törődő, gondoskodás, és szeretettel, törődéssel, megértéssel teli cselekedetek, érzések, érintések, figyelem, kedvességek, kellemességek, szavak, mondatok használata, - megértő, szeretettel teli, értelmet és érzelmet megértő visszajelzések. (Molnár József)

 

 

A pszichológiában csak nemrég ismerték fel, milyen hatalmas erő az az érzés, hogy szeretnek. Elősegíti a test és a lélek növekedését, és talán a leghatékonyabb gyógyító erő a testi-lelki sérülések behegedéséhez. (Thomas Gordon – P.E.T – A szülői eredményesség tanulása)

 

 

,,A szeretet, amellett, hogy jó érzés, olyan gyógyító erővel rendelkezik, hogy képes elindítani az öröm folyamatát. A szeretet jótékony hatással van a testünkre is, ugyanis tágítja az ereket, megakadályozza a mérgek lerakódását és harmóniát teremt.”

 

 

Aki szeret, megváltoztatja a világot. Aki jóakaratú, egy segítő és gyógyító mezőt teremt. Ezek a mezők távolságokon is túl hatni tudnak a társadalom kollektív tudatára. Ebben rejlik számomra a spirituális utak jelentősége: pozitív energiát teremtenek és megváltoztatják a világot. (Willigis Jäger)

 

 

Mikor jön el az az évtized, amikor az egészség tantárgy az egyik legfontosabb lesz, és a környezetvédelem, a kommunikáció és problémamegoldás, elfogadás, empátia (Molnár József)

 

 

Ha minden 8 éves gyermeket a világon megtanítanának meditálni, egy generáción belül megszűnne az erőszak a világban. (Dalai láma)

 

 

Minél fejlettebb lélek valaki, annál kevésbé keresi a maga boldogulását mások boldogulásának a rovására. (Gárdonyi Géza)

 

 

Kedvesség kell, hogy betöltse minden szavunkat és cselekedetünket munkahelyünkön, az iskolában, az egyházban és különösen az otthonainkban. (Joseph B. Wirthlin)

 

 

Otthonainkban a kedvességet semmi sem helyettesítheti. (Joseph B. Wirthlin)

 

 

Amiket mondasz, amilyen hangszínen mondod, a szavaidból áradó harag vagy kedvesség mind olyan dolgok, melyeket a gyerekek és mások is észrevesznek. Látják és megtanulják tőlünk a kedves és barátságtalan dolgokat egyaránt, melyeket mondunk, vagy teszünk. Semmi sem fedi fel jobban valódi énünket, mint az, hogy otthon hogyan bánunk egymással.

Gyakran tűnődöm azon, hogy egyeseknek miért kell annyira kritikusnak lenni másokkal szemben. Gondolom, szokásukká és olyan természetessé válik számukra, hogy gyakran már nem is gondolkodnak el rajta. Úgy tűnik, mindenkit kritizálnak.

Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy kritikus megjegyzéseink ártalmatlanok, azok gyakran következményekkel járnak. (Joseph B. Wirthlin)

 

 

 

 

A szeretetteljes légkör az otthonodban, megalapozza az életedet! (Tendzin Gyaco, a XIV. dalai láma)

 

Az alkotáshoz elengedhetetlen a nyugalom, a biztonságos háttér. (Illényi Katica)

 

Ha az ember kipihent, nem tud mást tenni, mint tanulni, fejlődni. (Molnár József)

 

Mérjétek fel magatokat. Ismerjétek meg képességeiteket, és akarjatok naggyá lenni. (Tűzszekerek)

 

 

Ha törődsz vele, hogy mire becsülnek, értékes emberekhez kapcsolódj, (George Washington)

 

Azért olyan, mert olyanok veszik körül. Azért lett olyan, mert olyan ,,rezgésű”, cselekedetű, lelkű, érzelmi és értelmi intelligenciájú emberek vették körül.

Amilyen emberek vesznek körül, amilyen érzések, gondolatok vannak bennük, azok válnak uralkodóvá benned, átvesszük. Ezért tudatos légy, válogasd meg, hogy kivel lépsz kapcsolatba. Keresd pozitív, kedves, kellemes, inspiráló, BOLDOG, MOSOLLYAL, SZERETETTEL TELI, DERŰS, POZITÍV emberek társaságát. (Molnár József)

 

 

,,Azáltal tanítunk, hogy hogyan élünk, hogyan viselkedünk, és mire használjuk az életünket."

 

 

,,A gyerek olyannak látja magát, amilyennek a te szemed tükre mutatja. De ez így van velünk, felnőttekkel is. Ha hazafelé egy pattanásos legényke csodálattal megbámulja a fiatal lánykát, az a hölgy kivirágzik. Van egy kolléganőm, egy idősebb hölgy, akinek a férje nagyon szépen tud bókolni, minden alkalmat megragad, hogy kedvesen megdicsérje a haját, a ruháját. A kolléganőm ilyenkor mindig azt mondja a férjének: te vén csacsi, hagyd már abba – de tudom, ha abbahagyná, szomorú lenne. Jólesik neki. Legalább tíz évvel megfiatalítja, hogy a férje állandóan udvarol neki. A meccsen a nagy, benga hokistáknak is jólesik, hogy a lelátón ezren üvöltik: mindent bele, hajrá, fog ez menni! Mindannyiunknak nagy szükségünk van arra, hogy drukkoljanak nekünk, hogy bátorítsanak, biztassanak, lelkesítsenek bennünket. Olyan nehéz volna ezt nap mint nap megadni egymásnak?" (Böjte Csaba: Hidak egymáshoz)

https://hu-hu.facebook.com/nyitottakademia/photos/a.179542955401946.39687.178446845511557/357852004237706/?type=3

 

 

Rudolf Steiner szerint a felnőttek feladata, hogy gyermekeiket rózsabimbó módjára, vigyázva neveljék, megteremtve nekik mind a fizikai, mind a lelki és szellemi feltételeket ahhoz, hogy csakraszirmaik kibontakozhassanak.

 

 

,,A kutatások azt bizonyítják, hogy minél többet beszélsz a gyerekedhez, az annál hamarabb fog megtanulni beszélni. Ha gyakran olvasol fel neki, bevonod őt a háztartási tevékenységekbe és a társaságba, akkor sokat segítesz neki a nyelvvel való megismerkedésében. Az ismétlés a kulcs, szóval ne lepődj meg, ha ezerszer is ugyanazt a mesét, dalt, szavakat akarja meghallgatni.”

 

 

,,Hogyan legyen tudatos a szülő a gyermeknevelésben? Tudsz valamilyen bevált módszert, tanácsot adni a tudatos szülőknek?

Alapvetően meg kell figyelni mindegyik gyereknél, mi a szeretetnyelve.

Nekem is van egy gyermekem, akinek mindig el kell mondani, milyen tökéletes, szuper vagy, mert neki ez használ. A másiknak az használ, hogyha megölelem, ha van egy fizikai kontaktus, magamhoz szorítom és érzi, hogy biztonságban vagyok, apa szeret engem.

 

A másik, hogy teremtsünk alkalmakat, amikor együtt vagyunk.

Azt nekem Szilvi tanította meg, hogy mennyire fontos az, hogy együtt eszünk esténként.

Leülünk a vacsoraasztal köré, és van egy kis játékunk, a „mi volt jó a napodban” játék. A lányok már nagyon várják. Ez egyfajta önmotivációs módszer, hiszen egész nap azt keresik, hogy otthon majd mit mondhatnak el. Erre nyitjuk ki a fülüket, szemüket.”(Szalay Ádám)

Forrás: http://lelekmozaikok.cafeblog.hu/2014/09/29/szalay-adam-ha-elhiszed-hogy-az-eletben-minden-csodalatos-ezt-is-fogod-megtapasztalni

 

 

 

,,Oktatási forradalom előtt állunk.”

Az egyetemeknek olyan tudást kell adniuk és olyan értékeket kell közvetíteniük, amelyek megkönnyítik a munkába állást, ugyanakkor legalább ilyen fontos, hogy tudatos állampolgárokat neveljenek, akiken az ország jövője múlik.

A gyorsan változó trendek miatt meg kell keresni a maradandó értékeket, amelyek a munka világában és a tudományos karrier során egyaránt hasznosak. Ilyen az alkalmazkodási készség, az adott területen megszerzett alapműveltség, a kritikai gondolkodás, a nyelvek – főleg az angol – magas fokú ismerete, a nemzetközi referenciák folyamatos használata és a kezdeményezőképesség. Ezek azok a stabil alapok, amelyekre a későbbiekben könnyű szakmai képzéseket alapozni. E készségek soha nem mennek ki a divatból, sőt minél gyorsabb a világ, annál fontosabbá válnak.

Ideális rendszerben a felsőoktatás legfontosabb feladata az ország értelmiségének, a szélesen művelt, jó képességű, nyelveket beszélő fiataloknak a képzése, a munkaerőpiac pedig a saját ízlése és igényei szerint végzi a szakmai oktatást, és kiváló szakembereket nevel ezekből a fiatalokból.

Az oktatás jövője nagyon érdekes tendenciákat mutat. A jó minőségű online oktatási rendszerek (például a Coursera vagy a Khan Academy) gyökeres változást hoztak. Lassan tényleg ott tartunk, hogy a világ legjobb professzorai „személyesen” tanítanak bennünket az internet segítségével, és a számonkérés is a saját módszertanuk szerint történik. Gyakorlatilag közel ugyanazt a tudást kapjuk, mint amit az órán ülő diákok. Ezek az online kurzusok nagyon komoly kihívói lesznek a közepes vagy rossz minőségű főiskoláknak és egyetemeknek.

Miért hallgatnánk egy unalmas tanársegédet magyar nyelven, ha egy Nobel-díjas professzor széleskörűen elismert, angol nyelvű szakmai tananyagokból is taníthat minket, ráadásul izgalmas módon? E versenyben csak azok az iskolák maradnak fenn, amelyek képesek többet adni, és ki tudják használni a diákok személyes jelenlétét, továbbá amelyek erős közösséget építenek, kapcsolatokat adnak a munkaerőpiachoz.

Hogyan tud alkalmazkodni mindehhez a munka világa? Jelenleg a munkaerőpiac egyik fő kihívása a tehetségek megkeresése, felvétele és megtartása. Ezt a folyamatot minden felelős szervezetnek már most el kell kezdenie. A kulcs, hogy korán – már a jövőbeli munkavállalók egyetemi, vagy akár gimnáziumi képzése alatt – keresni kell azokat a kiemelkedő majdani munkavállalókat, akikben ott van az a bizonyos plusz, amitől jó munkavállalók lehetnek. Keresni kell az együttműködési pontokat az oktatási intézményekkel, diákszervezetekkel, és támogatni kell őket, hogy a befektetett tőke néhány év múlva megtérüljön.

….

Behozhatatlan előnyre tesznek szert azok a szervezetek, amelyek nemcsak arra gondolnak, hogy ma vagy holnap kit vesznek fel, hanem arra is, hogyan lehet a legjobb jövőbeni alkalmazottakat minél korábban magukhoz kötni – például ösztöndíjakkal, önkéntes munkával vagy gyakornoki programokkal..

A világ egyik legértékesebb erőforrása az emberi tudás és kreativitás – vagyis a szellemi tőke. A közeljövőben a legversenyképesebb gazdasági szereplők azok lesznek, akik felismerik, hogy nemcsak az aktuális versenyt kell megnyerni, hanem költeni kell a következő munkavállalói generációra is.

Zeitler Ádám cikke a HVG Extra Business 2015/3-as számában jelent meg.

http://hvg.hu/businessmagazin/20160621_Ez_teheti_versenykepesse_a_magyar_fiatalokat_es_cegeket

 

 

http://hvg.hu/elet/20161010_meditacio_pozitiv_hatasai_iskola_meditacio_fegyelmezes

Ahonnan érdemes lehet példát venni: az egyik baltimore-i általános iskolában meditációs technikákat tanítanak a gyerekeknek. Mondani sem kell, hogy mennyivel jobb a hangulat az iskolában, mint előtte. Nincs többé kiabálás és fenyítés: megtalálták a fegyelmezés tökéletes eszközét.

 

 

Peru: Újabb 800 diák gyakorolja a Transzcendentális Meditációt - órán, a tanrend részeként

Mint korábban hírt adtam róla, gyakorlatilag az összes latin-amerikai ország bevezeti a Meditációt az oktatási rendszerébe.

 

 

Jóga a boldog gyerekkorért - 108 gyakorlat az érzelmek útján

A jóga ősi tanításai a kisebbekhez is szólnak. Csíki Mariann könyvében egy olyan mozgásformát mutat be, ami nemcsak a gyermekek egészségét őrzi meg, de fejleszti az érzelmi életüket is: megtanít uralkodni az elmén, kezelni az indulatokat, és segít megküzdeni a világ kihívásaival.

A jóga rendszeres gyakorlása az intelligencia és a koncentráció fejlődéséhez is hozzájárul, miközben a gyerek - vagy épp a felnőtt - úgy érzi, a világ legjobb játékában vesz részt

A gyakorlatok könnyen elsajátíthatók és elvégezhetők otthoni vagy iskolai környezetben is, a szülő és a pedagógus számára pedig további módszertani javaslatokkal is kiegészülnek. A fényképes illusztrációkkal, játékos leírásokkal ellátott kötetet ugyanakkor a gyerekek is örömmel forgatják majd.

Csíki Mariann mesterien varázsolja bele a jóga ősi rendszerét és tanításait a gyerekek világába. Játékkal, érzelemmel, kreativitással, kiterjedt szakmai tapasztalattal és olyan beleéléssel dolgozik, ami mindenkit magával ragad. Ismeri az utat a legmakacsabb gyerek és a legzárkózottabb tinédzser szívéhez is. - Varga Judit, jógaoktató

Mennyivel boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, higgadtabbak, empatikusabbak és koncentráltabbak lennének gyermekeink ebben a rohanó világban, ha napi szinten gyakorolnák a jógát! Ehhez ad kiváló segítséget Csíki Mariann egyedülálló könyve. - Lábadiné Józsa Mónika, fejlesztőpedagógus

Csíki Mariann több mint tíz éve foglalkozik gyermekjógával, oktatással és mozgásfejlesztéssel. A Jóga-Móka rendszer megalkotója. Fő célja, hogy a mozgás minden nap legyen jelen gyermekeink életében. Ezért hozta létre a Gyermekeink Mozgásáért Egyesületet, ahol már több mint száz lelkes gyermekjóga oktató tevékenykedik.

Forrás: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Csiki_Mariann_Joga_a_boldog_gyerekkorer&id=292694&type=22

http://jogamoka.hu/programok Jóga Móka

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=lEyAicCRdd8 Jóga Móka gyerekszemmel..gyerekszájjal :)

 

 

 

A régi és az Új nevelési szemlélet

Egy Új Gyermek szülőjeként tudatossá kell válnod arra, hogy mi motiválja az általad választott nevelési mintát.

 

A régi szemlélet főként a Hatalmon és a Félelmen alapult. A szülő kötelezettségként tekintett a gyermekre, amit elvállalt, és a szülői kötelesség arról szólt, hogy biztosítsa a gyermekről való anyagi gondoskodást és ellátást, és hogy tanítassa és felnőtté formálja a gyermeket, a többi felnőtthöz hasonlóvá. A gyereket arra nevelték, hogy féljen a büntetéstől, és hogy a szülőket, tanárokat és a többi felnőttet hatalmi figuráknak lássa. A gyereket arra tanították, hogy elfogadja a társadalmi normákat ezektől a hatalmi figuráktól, még akkor is, ha azok nem voltak összhangban a természetes hajlamaikkal. A szülők és a nevelők úgy gondolták, hogy a gyermek irányítása és kontrollálása a szerepük. Ezért úgy érezték, joguk van megbüntetni a gyermeket, akár erőszakos módokon is, ha a főként szabályok és tilalmak formájában gyakorolt kontrollt a gyermek megszegte vagy figyelmen kívül hagyta. A szabályok és regulák azt a célt szolgálták, hogy a gyermek „beilleszkedjen” a társadalomba, hogy alkalmazkodjon hozzá. A régi nevelési szemléletű szülők gyakran mondanak ilyesmiket: „Márpedig ezt fogod csinálni, mert én vagyok az anyád/apád!” vagy „Ezt fogod tenni, mert mindenki ezt teszi.”

A régi nevelési szemléletű szülő tekintélyelvű, és szolgálatkészséget és tiszteletet követel a gyermektől a ráruházott hatalomnál fogva, melyet ő birtokol a szülő/gyermek kapcsolatban. E szerint a hiedelemrendszer szerint a szülő „birtokolja” a gyermeket, és joga van szolgálatkészséget követelni. A szülők úgy gondolják, hogy többet tudnak és bölcsebbek, és ezért joguk van megkövetelni bizonyos viselkedési mintákat és a gyermek életét érintő döntéseket a „gyereküktől”.

 

Az új nevelési szemlélet

Az új nevelési szemlélet a Szereteten alapszik és a Szívközpontból fakad.

E szerint az új szemlélet szerint minden gyermek egy ajándék és megtiszteltetés.

A nevelést a szív tapasztalatának tekinti, ahol a szülő feladata, hogy felneveljen és támogasson egy újonnan érkezett lelket a Földön. Ez a feladat egy partnerkapcsolat, amelyben a szülő és a gyermek osztoznak a növekedés és tanulás tudatos tapasztalatának megteremtésében, annak kalandjában.

Ebben az új szívközpontú nevelési modellben a gyermeket annak tekintik, aki – egy magasan fejlett léleknek.

A szülő szerepe gyakran az, hogy segítse a gyermeket, hogy eljutassa ezt az üzenetet a világnak. Hogy ezt megtehesse, a gyermeknek szeretetre, táplálásra van szüksége, bátorításra, hogy teljesen kifejezze azt, aki és ami ő valójában, és lehetőségekre, hogy kifejlődhessen teljes potenciálja egy szerető környezetben.

Ahhoz, hogy ilyen szülő vagy nevelő legyen valaki, a Szeretetnek, a Türelemnek, a Tiszteletnek és a Feltétel Nélküli Elfogadásnak szerepelnie kell az alapvető szülői vagy nevelői képességei között. Szükség van arra is, hogy az új szülő megtanulja és megértse a Megbeszélés, Kommunikáció és a Fegyelem képességeit is.

 

SZERETET

Ez A LEGFONTOSABB szülői készség mind közül. Sokan úgy gondolják, hogy ez „természetesen jön”. Ám a szülők gyakran lemásolják a saját tanult szülői mintáikat, anélkül, hogy elgondolkodnának azon, hogy ezek a szívből jönnek-e vagy sem.

Valójában nem tudod szeretni és tisztelni a gyermekedet, ha nem szereted és tiszteled önmagadat. Oly sokunkat neveltek fel „nem vagy elég jó” üzenetekkel, amik az alacsony önbecsülést táplálják, és nehézségeket okoznak önmagunk szeretetével és önmagunk elfogadásával kapcsolatban. Mindenkinek, aki gyerekekkel dolgozik, szükséges megfigyelnie, hogy a feloldatlan önelfogadási problémáit hogyan vetíti ki a gyermekre. Ilyen esetekben a gyermeket „rossznak”, „kezelhetetlennek” tekinti a szülő, vagy a számos „nem elég jó” címke valamelyikével illeti.

A szülő feloldatlan haragja vagy konfliktusai is visszatükröződnek a szülő felé a gyermek viselkedésében. Gyakran előfordul, hogy egy haragos és szeszélyes gyerek a szülő elnyomott érzéseit éli ki.

Nehéz gyermeket nevelni, amíg keresztül nem dolgoztad magad a belső problémáidon, és nem vagy képes szeretni önmagad, hatalmadat újra magadhoz venni és kifejezni legmagasabb lehetőségeidet.

Meg FOGOD tanulni, hogy visszavedd saját hatalmadat, és értékeld és becsüld önmagad – ahogy megtanítják neked ezeket a képességeket. Ám sokkal egyszerűbb, ha már rendelkezel ezekkel a képességekkel, ekkor ugyanis a gyermeked nevelése az egymást képessé tevő növekedés kölcsönös kalandjává válik.

 

FELTÉTEL NÉLKÜLI ELFOGADÁS

Ez egyike a legnehezebb dolgoknak a szülő számára. A szülői büszkeség gyakran azt követeli, hogy a gyermek megfeleljen bizonyos elvárásoknak, vagy bizonyos szerepeket töltsön be.

Nagyon különleges szülőnek kell lenni ahhoz, hogy képes legyél azt mondani: „Elfogadom azt, aki vagy” és „Nem kell olyannak lenned, mint én vagyok”.

Egy bizonytalan szülő a gyermek nagymértékű különbözőségét fenyegetésként élheti meg, és azt követelheti a gyermektől, hogy alkalmazkodjon.

Ám az új szülő megengedi a gyermeknek, hogy kibontakozzon és az legyen, aki, sőt, bátorítja a gyermek lényének azon aspektusait is, melyek távol esnek saját gondolkozási módjaitól vagy létformájától, ha a gyermek tehetsége ezekben az aspektusokban rejlik.

 

TISZTELET

Ez szorosan összefügg a feltétel nélküli elfogadással. Ha a szülő el tudja fogadni, hogy ki és mi a gyermek, akkor ezen az elfogadáson egy kölcsönös egymás iránti tiszteletet jöhet létre.

Ez a kölcsönös tisztelet a szükséges alap, amelyre a szülő-gyermek kapcsolatot fel lehet építeni.

Sok régi típusú szülő tapasztalatlannak és meglehetősen butának tekinti a gyermekeket, míg tapasztalt és bölcsebb felnőttek meg nem tanítják őket mindenfélére. Az új szülők tudatában vannak annak, hogy gyermekük egy fejlett létező kicsi testben, és kapcsolatukban az elképzelések és tapasztalatok kölcsönös cseréje van jelen. A szülő megtanítja a gyermeknek/léleknek az élethez szükséges készségeket, melyekre szüksége van a bolygón. A gyermek pedig az élet új nézőpontjaira, perspektíváira tanítja a szülőt, ami abból fakad, hogy szorosabb kapcsolatban van a Szellem világával.

Ez a kölcsönös tisztelet azt jelenti, hogy mindenki megengedi a másiknak, hogy az legyen, ami, és nincs szükség kritikára és ellenségeskedésre, ha különbségek vannak.

Valójában az új szülő ezeket a különbségeket ünneplésre okot adó dolognak fogja tekinteni, ahogy elkezdjük megérteni az emberi létben jelen levő óriási változatosságot és különféleséget a bolygón jelenleg.

 

TOLERANCIA

Ez a terület szintén összefügg az előző két témával. Ha elfogadás, szeretet és kölcsönös tisztelet van otthon, akkor szintén jelen van a tolerancia a családban levő személyek különbségei és különböző igényei iránt.

Ezt a tolerancia ki tud később terjedni a szélesebb társadalomban is az otthonon kívül. Ha arra tanítod a gyermekedet, hogy minden rendben van veled, és minden rendben van velük is, akkor sokkal valószínűbb, hogy ezt a mintát fogják továbbvinni, ha kapcsolatba kerülnek különböző gyerekekkel és emberekkel az iskolában, és egyéb otthonon kívüli szituációkban.

Az új szülők megmutatják a gyermeküknek, hogy kapcsolatba tudnak lépni tőlük „különböző” emberekkel is, ha tisztelet van jelen. És képesek megbecsülni a különbözőséget és ünnepelni a változatosságot, nem pedig fenyegetésnek és veszélynek megélni azt, ahogy ezt sok régi típusú szülő tette.

A fent említett aspektusok hatásossága az új nevelési szemléletben gyakran azon múlik, hogy a szülő mennyire képes megosztani az élethez szükséges készségeket a gyermekkel. Ezt leghatékonyabban a Kommunikáció, a Megbeszélés és a Fegyelem képességeinek segítségével lehet megtenni.

 

KOMMUNIKÁCIÓ

A gyermekeddel való kommunikáció az egyik kulcsfontosságú módja annak, ahogy kimutathatod a szereteted és a tiszteleted.

A kommunikációs folyamat adás és fogadás egyben. A beszélő átadja vagy megosztja az elképzeléseit, a hallgató pedig fogadja ezeket. Mindkét folyamat „aktív” abban az értelemben, hogy a fogadás vagy „hallgatás” szintén egy képesség.

Szülőként a régi szemlélet mögé kell húzódnod, miszerint parancsokat és utasításokat adsz a gyermeknek, elvárva, hogy kérdés nélkül, engedelmesen elfogadja ezeket. És mindenekfelett sose veszítsd el a türelmedet, és sose kiabálj a gyermekeddel a kommunikáció folyamatában.

Ha haragot és erőszakot alkalmazol a kommunikációban, az csak arra tanítja a gyermeket, hogy ahhoz, hogy elérd, amit szeretnél, neked kell a leghangosabbnak és legagresszívabbnak lenned. Hasonló módon a fizikai büntetés arra tanítja a gyermeket, hogy ahhoz, hogy az legyen, amit szeretnél (szolgálatkészség/engedelmesség), agresszívnak és erőszakosnak kell lenned. A kommunikáció ezen mintáit a gyermek elraktározza magában, és később ki is fejezheti, amikor interakcióba lép a korosztályának tagjaival.

Sokkal jobb ennél, ha a gyermekedet arra tanítod, hogy hatékonyan, ám tisztelettel kommunikáljon. És ehhez a kulcs mindkét fél részéről az, hogy MEGHALLGASSA, hogy a másik mit szeretne mondani. És a hallgatásnak ebben a folyamatában valóban fogadja és megértse, hogy a másik mit érez, és mire van szüksége.

Beszélj a gyermekeddel minden olyan családi dologról, ami őt is érinti. Ne gondolod azt, hogy mivel ő még kicsi, egyszerűen csak el kell fogadnia azt, amit szeretnél. A gyermekeknek is vannak érzelmi szükségleteik, amiket figyelembe kell venni, ha olyan döntéseket hoztok, amik az egész családot érintik.

 

MEGBESZÉLÉS

A megbeszélés a kommunikációs folyamat része. Ha szeretnéd, hogy a gyermeked egy bizonyos utat kövessen, vagy hogy bizonyos dolgokat megtegyen, akkor el kell magyaráznod neki, hogy miért kéred ezt tőle.

Ha nem különösebben vonzó számára, amit szeretnél, akkor lehetséges, hogy jutalmat helyezz kilátásba arra az esetre, ha megteszi, amit kérsz tőle. Ebben az esetben egy „nyertes-nyertes” szituáció áll elő, amelyben mindkét résztvevő kap valamit, amit szeretne.

Ennek inkább az a lényege, hogy a kölcsönös kényelem egy terét érjétek el, ahol mindkét fél összhangban van azzal és elégedett azzal, amit meg kell tennie. Például, ha a játékok elpakolása gondot okoz nálatok, akkor beszéld meg a gyermekkel, hogy ha a játékokat egy héten keresztül minden este elpakolja, akkor hétvégén meglepitek valamivel. Ha nem pakolja el, akkor elmarad a meglepi. A legtöbb gyerek hajlandó egy ilyen javaslat hatására együttműködni, sokkal inkább, mintha az anyja egyfolytában kiabálna vele, hogy miért nincsenek elpakolva a játékok.

 

FEGYELEM

Bár ezt hagytam utoljára, általában ez a legtöbb érzelmet kiváltó terület a szülőkkel való beszélgetéseim során. Hogy büntessük-e a gyermeket vagy „elpáholjuk-e”, vagy kikényszerítsük-e a határokat. Személyes véleményem az, hogy soha ne használjunk erőszakot. Ez csak arra tanítja a gyermeket, hogy az erőszak egy eszköze annak, hogy megszerezd azt, amit akarsz.

Másrészről úgy gondolom, hogy a „fegyelem” fogalmát félreértelmezzük a társadalmunkban. Egyenlővé tesszük a szabályokkal, regulákkal és a büntetéssel. Valójában a fegyelem (discipline) és a tanítvány(disciple) szavaknak közös a gyökere, és a fegyelem összefügg a tanítással és a tanulással. És nem az a leghatékonyabb tanár, aki kiabál és erőszakos, hacsak nem a seregben vagy. A hétköznapi életben akkor a leghatásosabb a tanítás, ha a szívből jön, és kedves és figyelmes módon közlöd a másikkal.

A gyermekeknek szükségük van arra, hogy tudják, hogy hol húzódnak a határok, és hogy mit várunk el tőlük a családon belül. Ez segít biztosítani a biztonság érzését, ami elősegíti a nyugalmas viselkedést. Ám ezt az információt szerető és csendes módon is lehet közölni, a kommunikáció és a megbeszélés készségeit használva.

A kommunikáció és a megbeszélés képességei nagymértékben részei a fegyelem képességének.

 

Szülőként az a feladatod, hogy megtanítsd a gyermekedet – példamutatáson és szavakon keresztül -, hogy mit kell tennie, hogy hatalmának birtokában lévő és szeretetteljes felnőtté váljon. Te vagy a tanító, ő a tanítvány. És néha ő a tanító, és ti, szülők vagytok a tanítványok. Hagyd, hogy kapcsolat olyan szeretetteljes és tápláló legyen köztetek, mint Krisztus és a tanítványai között volt.

Források alapján: https://www.uj-elet.info/kristalygyerek-indigok-es-feladatuk
http://www.fenyorveny.hu/2016/06/kristalygyerek-es-feladatuk.html
http://csillaggyerekek.blogspot.hu/2010/05/kristalygyerekek.html

 

 

 

 

Ma már tudjuk, hogy a pszichikus fejlődés az öröklés és környezet bonyolult interakciója nyomán jön létre.

Az öröklés és a környezet kölcsönhatását, a környezet és a nevelés szerepét bizonyítja, hogy az örökbefogadott gyermekek intelligenciája - kedvező szociokulturális körülmények között - nem a vér szerinti, hanem az örökbefogadó szülőkéhez hasonlít jobban. Az eleven, ingerekben gazdag, inspiráló környezet - nyelvi, érzelmi gazdagsága által - kiemelt szerepet játszik a gyermek intelligenciájának alakulásában.
...

Család és iskola

A gyermek körüli feladatok megoszlanak a család és az iskola között. Az iskolának szocializációs, kultúraközvetítő szerepe betöltéséhez, szüksége lenne a család intenzívebb támogatására. Az iskolával szembeni szülői elvárások növekedtek, ugyanakkor az iskola a szociális zavarok jelenlegi mértékű válságkezelésére nincsen felkészülve. A megsokasodott problémák, feladatok megoldása csak akkor lehetséges, ha az iskola is képes szemléletében változni. Jól hasznosítható a problémák kezelésében az ökológiai szemléletmód, mely egységes egészként tekint az egyénre és környezetére. A gyermek gondjait, nehézségeit a környezeti rendszer függvényeként vizsgálja, s mind az egyén, mind a szervezet számára kidolgozhat beavatkozási stratégiákat. Célja, hogy segítse a gyermeket korának megfelelő kompetenciák kialakításában, hogy sikeres lehessen az iskolai életben, de az iskolát is érzékenyebbé tegye a gyermekek szükségleteire. Ha az intézmény jól működik, a gyermek is pozitívan fejlődhet, a segítő eljárásokat a környezeti tényezők ismeretében hatékonyabban tudják szervezni.

Az esélyegyenlőtlenség miatt sok hátrányos helyzetű gyermek nem tudja megfelelően hasznosítani az iskolát, ezeknek a gyerekeknek a családban is alig tudnak segíteni az iskolai kudarcok leküzdésében. Gyakran látjuk az érzelmi érdekeltség hiányát ezeknél a családoknál. A tudás, a kultúra, a tanulás mint érték nem jelenik meg, gyakori a szidás, az elmarasztalás, és nem ritka a testi fenyítés sem. Itt az iskola csak fokozott érzelmi támasznyújtással tudna segíteni, de a "ne csináld, hanem csináld jobban" iskolai irányzat nem ad lehetőséget a tanulónak, hogy átélhesse a teljesítés örömét.

Néhány iskola próbál a kihívások elébe menni, a kevésbé kockázatvállalók őrzik tradícióikat, lassabban alkalmazkodnak. Sokszor szembetűnő az iskola és a szülői ház értékrendjének különbsége, főként a morális értékorientáció szempontjából. A család értékrendjében az anyagiasság, a gyors "boldogulás" a kívánatosnál nagyobb teret kap, a diákok többsége a hedonisztikus életfelfogást részesíti előnyben. A szülők jelentős része a család megszokott életszínvonalát csak többletmunkával tudja fenntartani, ezért a családi nevelés hatóereje csökken.

A szülők lojalitása alkalomszerű az iskola értékrendjével szemben, sokszor csak a fogadóórákról és a szülői értekezletekről hazatérve próbálnak nyomást gyakorolni a gyermekre a jobb teljesítmény reményében. Az effajta lelki kényszer és szülői perfekcionizmus inkább ártalmas, mint hasznos. A sikertelen, gyenge önértékelésű tanulóknak elsősorban önbecsülésük visszaszerzésére, kudarctűrésük, tanulási motivációjuk javítására van szükségük; csak utána várható lassú javulás a teljesítményükben.

Forrás és a teljes cikk: http://ofi.hu/tudastar/erzelmi-intelligencia.

 

 

 

,,Néhány hete a 10 éves fiamat kivettük az iskolából és otthoni oktatásban részesül. Nagy örömömre ezt itt Angliában meg lehet tenni, és mi most éltünk ezzel a lehetőséggel. Egyébként – aki követi az oldalaimat, már tudhatja – nagyon rossz véleménnyel vagyok a hivatalos oktatásról, és ez vonatkozik a magyar, az angol oktatásra és világszerte majdnem az összes ország “oktatására” néhány kivétellel. Ezen a területen is komoly reformokra van szükségünk!

Szóval amint látjátok, egyik fő elfoglaltságom itthon a fiammal való együtt tanulás. Jó móka :-)

Antal Judit http://www.antaljudit.com/juditrol-vegre/

 

http://www.nlcafe.hu/szabadido/20170917/meg-csak-16-eves-de-elkepeszto-kalandokon-van-tul-a-magyar-lany

 

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20160829/otthon-tanulas-sos-gyermekfalvak

 

 

Vádolom a modern iskolarendszert - Az iskolában több millió embert robottá változtatni mókás? Mi változott 150 év alatt?
"Ma olyan emberek kellenek, akik gondolkodnak. Kreatívan, együttműködve, kritikusan, függetlenül, nyitottan a tudásra."

PrinceEA ébresztő videója tökéletesen bemutatja a rendszer hibás működését, mely megöli a kreativitást és kiöli a gyerekek természetes érdeklődését a világ iránt.... (magyar felirattal)

https://www.youtube.com/watch?v=gMlviNuIrcs

 

 

 

Miért nem játszanak a gyerekek?

http://tanulasizona.hu/miert-nem-jatszanak-a-gyerekek

https://www.facebook.com/katalizator.edu.rs/videos/1549345938432177/

 

 

 

Sok egyetemistának fogalma sincs róla, miért jár egy bizonyos szakra az egyetemen.
- Miért ön tudta, mi akar lenni fiatalon? - kérdez vissza Máté Gábor. - A mi feladatunk: sok csatornát megnyitni előttük, de legfőképpen megismertetni saját magukat önmagukkal. Ez legtöbbször 1-2 perc kérdése.

Feltárni, melyek az erősségei, mit szeret magában, hogyan tudott sikereket elérni: otthon, a munkájában, a környezetében. Ha nem ismerem a saját erényeimet, akkor folyton azért harcolok, hogy dolgozzak a gyengeségeim ellen, mert azt a világ az orrom alá dörgöli, miben vagyok gyenge. Ha ismerjük az erősségeinket, tudunk sikeresek lenni. (Máté Gábor)

Forrás és a teljes cikk: http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/a-sikernek-nem-titka-hanem-ara-van-veli-az-egyik-legsikeresebb-pecsi-vallalkozo-mate-gabor

 

 

 

Interjú: Nényei Pál, a Piarista Gimnázium magyartanára, akinek nemrégiben jelent meg Az irodalom visszavág című kötetének folytatása.

hvg.hu: Többször megjegyezte, hogy amikor az irodalomtanítással kapcsolatos vitákban a kötelező olvasmányokról beszélünk újra és újra, nem a lényegről esik szó. Mi a lényeg, amiről beszélni kellene?

Nényei Pál: Nekem az hiányzik leginkább, hogy magukról az irodalmi művekről beszéljünk. Pedig például a filmekről sok szó esik a hétköznapokban is: mondjuk, hogy a Zsivány egyes jó-e, vagy nem. Ehhez képest az irodalom kapcsán csak a tanításról van szó, nem a művekről beszélünk. Ez olyan, mintha – a Zsivány egyesnél maradva –, csak arról folyna a diskurzus, hogy mennyibe került, és hol forgatták. Megírtam Az irodalom visszavág című humoros könyvemet, amiben szerintem van néhány fölháborító dolog, vannak benne ostoba hibák is, és ezekről nagyon szívesen vitatkoznék, szívesen szembesülnék akár még a saját hülyeségeimmel is, de lehetséges beszélgetőtársaimat, vitapartnereimet mintha sokkal jobban izgatná a művészetre jutó közpénz, a korrupció, vagy a PISA-felmérés eredménye okán politikai állást foglalni, mint Catullus. Akkor lehetne az irodalomtanítást átalakítani, ha téma lenne az irodalom. Mondjuk, az utcán is beszélgetnénk egy-egy könyv utalásrendszeréről.

hvg.hu: Ez azért nem kifejezetten életszerű. Ön sem gondolhatja komolyan.

N. P.: Pedig abszolút komolyan gondolom. Ameddig a művészi elitnek mondjuk Szőcs Géza verseinél fontosabb téma a politikai szerepvállalása, addig az irodalomoktatás ügye veszett ügy.

Szerintem az irodalomtanítás akkor tud megújulni, csak akkor tud szélesebb körben elterjedni a művészi, irodalmi gondolkodás, ha magukat az irodalmárokat is az irodalom fogja leginkább érdekelni.

hvg.hu: Matematikáról, logikai rejtvényekről még mindig inkább esik szó egy hétköznapi beszélgetésben, mint irodalmi művekről?

N. P.: Nem tudom. Azt azonban tapasztalom, ha benéz az ember matekdolgozat előtt egy osztályterembe, akkor látja, hogy pezsgő szellemi élet van, magyaráznak egymásnak a gyerekek. Irodalomdolgozat előtt pedig magolás van. Ez nagyon nagy különbség. Én óriási küzdelmet vívok a diákokkal, hogy az irodalmat se magolni akarják, de kissé szkeptikussá váltam, mert hiába tanítok egyes osztályokat már negyedik éve, sokan még mindig azt hiszik, hogy csak magolás kell ide! Beléjük van nevelve, hogy a matematikához gondolkodni kell, de az irodalomhoz erre nincs szükség. Egyébként ez a társadalmi közmegegyezés is; talán nem túl hangosan, de ki van mondva: vannak a komoly tárgyak, amihez gondolkodni kell, és vannak a megúszható, „beseggelendő” tárgyak. Mint az irodalom.

hvg.hu: Akkor az a cél, hogy az irodalom a matematika státuszába kerüljön?

Nem csak az irodalom, az összes tantárgy: tudatosítani kell, hogy a panelek, a konzervek fejbe töltése nem tudás. Egy konzerv nem megoldókulcs, hanem lehetőség a gondolkodásra. Az ember kinyitja, és esetleg néhány összetevőjét fölhasználva főz magának valami eredetit.

hvg.hu: Az irodalomtanítás legfőbb célja tehát a gondolkodni tanítás. De azt hogyan lehet meghatározni, hogy melyek erre a legalkalmasabb művek? Ön azt állítja, hogy kell a nehézség, nem feltétlenül a legkönnyebben fogyasztható könyvek a jók.

N. P.: Szerintem ebben a kérdésben is a tanár van kulcspozícióban. Nem azt mondom, hogy Zrínyi Miklóssal mindenkinek kötelező foglalkoznia, hanem azt, hogy én tudom tanítani, mert engem megérintett. Kívánok minden kollégának hasonló szerzőket és műveket!

Nem az érdekel, hogy valaki mit magolt be, hanem az, hogy amit összeszed, abból össze tud-e rakni egy koherens gondolatmenetet. Egészen megdöbbentő, amikor egy intelligens ember, egy tizenkettedikes diák, komoly agyi potenciállal rendelkező leendő értelmiségi ahelyett, hogy saját maga gondolna valamit, és azt mondaná el, olyan dokumentumokból idéz szó szerint, amelyek bőven az ő intelligenciaszintje alatt vannak. Sokkal jobbat tudna összerakni magától, de nem teszi meg, mert még mindig benne van a reflex, hogy ami le van írva, az biztos jó.

hvg.hu: Ha a pedagógus kulcsszerepére visszatérünk, akkor azt mondhatjuk, hogy a tanár számára is fontos problémákat hozzon elő konkrét művek apropóján?

N. P.: Igen, és ha ügyes, akkor fel tudja kelteni a diákok érdeklődését is.

Van az iskola és van az élet. Ez a kettő számukra gyakran élesen elhatárolódik.

hvg.hu: De mi, felnőttek vagyunk felelősek azért, hogy középiskolás korukra abszolút megszokták és elfogadták, hogy ami az iskolában történik, annak semmi köze az élethez...

N. P.: Ez így igaz, de a matematika- vagy fizikaórán ettől még talán lehet dolgozni, viszont ha az irodalomórára a diák nem hozza be legalább minimális szinten az életét, a saját problémáit, akkor döglött az egész. Ha esze ágában sincs beengedni a tanárt az „intellektuális intimszférájába”. Ha az iskola csak az a hely, ahol jó jegyeket kell szerezni, azután érettségit, és másra nem való, akkor szerintem zárjuk be az iskolákat, és töltsük értelmesebb dolgokkal az időt.

hvg.hu: Nem az az oka ennek, hogy túlzottan ki vannak zsigerelve, egyszerűen túl fáradtak a középiskolások?

N. P.: Ez a túlterhelés dolog csak egy kifogás, eltereli a figyelmet a lényegről. A diákok terhelhetőek, ha érdekli őket valami. Iszonyú mennyiségű időt fordítanak azokra a dolgokra, amelyek érdeklik őket. Az iskola meg gyakran nem tudja, hogyan lehetne érdeklődést csiholni a gyerekekből, ezért aztán kötelezővé teszünk nekik mindenféle hülyeséget. Attól túlterhelt egy diák, ha minél többet foglalkozik számára érdektelen dolgokkal.

Óriási különbség van jelen pillanatban a munkaerőpiac és az iskola elvárásai között. Miközben egyre nagyobb szükség van kreatív agyakra, az iskola továbbra is csak magoltat. Informatikaórán a diákok általában csak felhasználói ismereteket tanulnak, szövegszerkesztést, táblázatkészítést, pedig a mai világban hihetetlen izgalmas dolgok történnek a programozók agyában. Hol van az igényes informatikaoktatás? Szerintem mindenkit megilletne ez. Olyan szinten állunk az informatikával, mintha a magyar ábécének csak az első két betűjét tanítanánk meg. Ha ez így megy tovább, 20 év múlva ott fogunk tartani, hogy egyáltalán nem lesz szükség az iskolára, egyetemet se kell majd végezni, a cégek elintézik az oktatást maguk.

vg.hu: Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium vezetője azt mondta egy interjúban: akkor lesz majd változás, amikor a szülők és a gyerekek kikövetelik. Egyetért?

N. P.: Teljes mértékben. De hozzáteszem: mindennél fontosabb, hogy a tanárok merjenek változtatni. A változásnak belülről kell elkezdődnie. Nem a kormányok vagy a miniszterelnökök felelőssége, hogy egy tanórán mi történik, hanem egyedül a tanáré. Ha a szülők támogatják a változást felvállaló tanárokat, az jó, de ha nem, mert ők egy magoltatós, poroszos rendszerben nőttek fel, és ezért gyanakvással néznek az újítóra... hát ez van. Attól még dolgozni kell. Jó lenne, ha a konzervatívabb szülők meg tanárok is megértenék, hogy az az iskola, ami régen jó volt, ma már nem az.

Forrás és a teljes cikk: http://hvg.hu/kultura/20170113_nenyei_pal_irodalom_irodalomoktatas_tankonyv_iskola_oktatas

 

 

,,Az igazi változás társadalmunkban otthon kezdődik: tanítsuk meg fiainknak és lányainknak, hogy miről szól az, ha igazi társ vagy!”

,,Nemrég átjött hozzám egy barátom kávézni, üldögéltünk és az életről beszélgettünk. Egy ponton megjegyeztem: „Megyek és elmosogatok, rögtön jövök”.

Erre úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy űrhajót építek. Csodálattal vegyes csodálkozással tette hozzá: „Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem szoktam, mert ha mégis, a nejem sosem dicsér meg. Múlt héten például felmostam, és azt se mondta, köszi.”

Visszaültem mellé az asztalhoz, és elmagyaráztam, hogy én nem „segítettem” a feleségemnek. Ami azt illeti, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én partner vagyok az otthoni teendők elvégzésében, és nem „segítség” az, hogy házimunkát is végzek….

Én is ott lakom, a házhoz tartozom. Ami pedig a dicséretet illeti, megkérdeztem a barátomat, hogy mikor fordult elő utoljára, hogy a felesége végzett a takarítással, a mosással, az ágynemű felhúzásával, a gyerekek megfürdetésével, a főzéssel, a rendrakással és a többivel, és te annyit mondtál: köszönöm.

De nem csak egyszerű köszönömről van szó, hanem a totális elismerésről: „Nahát! Fantasztikus vagy!!!!”…

Akkor hát dicsérd őt úgy, ahogy elvárod, hogy ő dicsérjen téged, ugyanolyan intenzitással. Nyújtsd a kezed, viselkedj igazi társ módjára, ne pedig úgy, mint egy vendég, aki csak enni, aludni, fürdeni és a szexuális szükségleteket kielégíteni érkezik. Érezd magad otthon. Ez a te házad is.

Az igazi változás társadalmunkban otthon kezdődik: tanítsuk meg fiainknak és lányainknak, hogy miről szól az, ha igazi társ vagy!”

http://www.ujegyensuly.hu/helyem-a-vilagban/nem-segitek-a-felesegemnek

http://www.anazahra.com/wp-content/uploads/2014/09/1-husband-helping-wife-422x280.jpg

 

  „Kedves vagyok Hozzád,
    mert kedves vagy nekem.”

 

 

,,Mi dolgunk a világon?

A nevetés, a megértés és a szeretet."

,,Azért éltek, hogy megtanuljatok szeretni. Azért szerettek, hogy megtanuljatok élni.”

,,TEDD AZ ÉLETED AJÁNDÉKKÁ!”

,,A jó lelkű embert az különbözteti meg a többi embertől, amit szívében táplál. Jóságot növeszt a szívében és tisztességet.

Aki jóságos, az szereti az embereket. Aki tisztességes, az megbecsüli őket.”

 

 

Mengzi (Meng-ce, latinosan Menciusz)  kínai filozófus, Kung Fu-ce követője, és továbbfejlesztette Konfuciusz tanításait. Mengzi (Meng-ce), a tanításait tartalmazó mű.

Élete a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jegyében telt.
Hitt az ember eredendő jóságában, az emberszeretet egyetemes kötelezettségét tanította.

,,Meng-ce leghíresebb tétele az, hogy az ember alapvetően jó, s csak a rossz társadalmi hatások torzítják el. Minden emberben potenciálisan benne rejlik az erény, a tanítás célja tehát ezen potencialitás aktualitássá tevése.

Menciusz erősen hangsúlyozza, hogy a család egyfajta előképzés a későbbi erények kifejlesztésére, azaz a családon belül lehet elsőként megtanulni az emberség és a méltányosság alapját képező szeretetet és tiszteletet."

 

 

 

Aranyásónak érzem magam, akkora gazdagsággal vesz körül mindennapjaimban a kollégium… Csiszolgatjuk kollégáimmal a rögöket, hogy egy szép nap megcsillanjon az arany, az ígéretes tehetségcsíra. Dédelgetjük, ápolgatjuk, bátorítjuk őket, a tehetség hordozóit. Az embert, a jó szakembert, a majdani édesanyát neveljük. Nagy felelősség. Csodálatos hivatás. Több mint 30 éve a pályán,- ma is ezt az utat választanám. - Vámosi Irén

http://norinautazasai.blogspot.hu/p/aki-engem-inspiralt.html

http://vacimkoll.hu/index.php?page=tanarok

 

 

,,Vesszőparipám a zene és a pedagógia párhuzama. Mindkettőben perdöntő az adottság, ami kiterjed az improvizációra is. Nem hiszek a szabályozás görcsös mechanizmusaiban, de hiszek a művészetek gyógyító erejében. Nem kapkodnék a „guruló gyógyszerek” után, én az immunrendszert erősíteném. Miképpen ezt Kodály Zoltán elképzelte: test és lélek. Zenész-fotográfusként a művészetek szemüvegén keresztül látom a pedagógiát, s ezt a finomra csiszolt optikát próbálom a fiatalok elé tartani.

 

Legyünk részesei aktívan vagy passzívan az esztétikai-művészeti élménynek! Mert abban benne van a szabály, a logika, a jó, a szép, a kreativitás, az akarat, a gondolat, a katarzis, ezért a morál is.  No, akkor ki is pipáltuk az erkölcstant…   Hobbi: gondolkodni, láttatni minden nap valamit, valamilyen formában alkotni. Ezek nélkül nekem nem megy.” (Wéber Gábor)  http://vacimkoll.hu/index.php?page=tanarok

 

 

Az alkotás örömforrás. Az esztétikai oktatásnak és az alkotásban megtapasztalt örömnek óriási szerepe van a kisgyermekkori személyiségfejlődésben. A művészet általi nevelés komplex képességekre hat; a kreativitás, a problémamegoldó gondolkodás fejlesztése a felnövekvő ember számára fontos életszemlélet-formáló erő. Az alapvető ismeretek tanítását és elmélyítését összetett művészeti közegben lehetne a leghatékonyabban megvalósítani. Az alkotás élménye szinte észrevétlenül fejleszti az érzelmi intelligenciát, mely elengedhetetlen tényezője a társadalmi beilleszkedésnek. A kisgyermekkori és alsó tagozatos korosztályban például a színtapasztalatoknak és az önkifejezés más formáinak igen fontos szerepük van az érzelmi-lelki egyensúly megteremtésében. (Dr. Somodi Ildikó)

 

 

 

     Milyen a jó tanár?

A tanárok is emberek, akiknek vannak jó és rossz napjai. De a jó tanár a problémán felül tud emelkedni, és a diákok érdekeit tekinti a legfontosabbnak. A jó tanár emellett szakmailag hozzáértő, vicces és igazságos.

Mitől lesz valaki jó tanár?

Egy 2014-es felmérésben 3000 diáknak tették fel a nagy kérdést: Mi tesz egy tanárt igazán jó tanárrá?

A diákok szerint a jó tanár legfontosabb ismérvei a következők:

  • Egy jó tanár ért a tantárgyhoz, amit tanít, és mindent elmagyaráz, ami szükséges, segít. Az órái érdekesek, színesek.
  • A humor és a személyiség elengedhetetlen kelléke a jó tanításnak.
  • Egy tanárnak nemcsak az adott tantárggyal kapcsolatban kell segítőkésznek lennie. A diákoknak fontos, hogy karriertanácsokat, esetleg személyes tanácsokat adjon.
  • A jó tanár nem tesz különbséget a diákok között, egyenlően bánik velük.

Az eredmények nem meglepőek, hiszen ki ne akarná, hogy a tanára segítőkész legyen, vagy, hogy az óráit érdekes feladatokkal dobja fel. A humor tényleg segít, hiszen bizonyított, hogy a viccesen előadott témákra általában jobban figyelnek a diákok, illetve az jobban meg is marad az emlékezetükben. A játékos feladatok és a jópofa sztorik nemcsak az órát, hanem az egész iskolába járást jobbá tehetik egy-egy diák számára.

A tanárok nem pusztán tanítanak, hanem általános értékrendet is átadnak, közvetítenek az óráikon. A középiskolában rengeteg stressz érheti a gyereket, egy jó tanár tehát nemcsak a házi feladat ellenőrzésében segít, hanem az osztályon kívüli dolgokra is megpróbál odafigyelni és segítséget nyújtani azokban. Sok diák fordul az érett, felnőtt korosztályhoz segítségért vagy tanácsért (családi problémák, lelki problémák, bizonytalanság, stb.) - ehhez pedig a tanárral való jó kapcsolat elengedhetetlen.

Mindemellett a megkérdezettek szerint a kölcsönös tisztelet is nagyon fontos egy tanár-diák kapcsolatban.

Vajon mi a "jó diák" definíciója?

Minden tanár tisztában van vele, hogy a diákok más-más területeken teljesítenek jól. Az iskolában a jó eredmények nem feltétlenül azt jelentik, hogy mindenből ötöst szerzel. A jó diák az, aki érdeklődik az óra anyaga iránt, és nem fél kérdezni. (Ha mégis kicsit szégyenlős vagy az osztály előtt, akkor óra után is nyugodtan odamehetsz és felteheted a kérdésed!)

A megkérdezett tanárok leggyakoribb válaszai a következők:

  • A diák minden nap megpróbálja a legtöbbet kihozni magából.
  • Az érdeklődés kulcsfontosságú. Ha valamit nem ért a diák, ne féljen kérdezni.
  • A jó diák nem utolsó sorban mindig tiszteletteljes, és udvarias.

Tulajdonképpen elmondható, hogy mind a tanárok, mind a diákok ugyanazt akarják. Érdekes órák, és érdeklődés, tiszteletteljes viselkedés, segítőkészség. Minden tantárgy lehet érdekes, csak kellő érdeklődéssel kell figyelni rá.

A jó tanár-diák kapcsolat elengedhetetlen, így bátran fordulhatsz a tanárodhoz, és megkérdezheted, hogy miként lehetnél jobb diák, illetve udvariasan javasolhatod neki, hogy miket szeretnél hallani egy-egy órán (például ne csak a puszta történelmi tényeket, hanem egy-két érdekes, legendás történetet is).

(Gy. R.) Forrás: http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/suli/5344/jo-tanar

 

 

 

A tanári munka nem azonos a módszeres ismeretközléssel, még akkor sem, ha rendszeresség, szigor és következetesség jár vele. A jó tanár a lehetőségeket mutatja tanítványainak, a könyvtár és kutatás irányába tereli az érdeklődést, önálló véleményalkotásra és munkára ösztönöz, ugyanakkor tudásban, magatartásban, anyanyelvhez, hagyományokhoz való ragaszkodásban és gondolkodásban a tevékeny, művelt ember mintaképe. (Németh László)

 

 

A pedagógusnak új művészetet kell megtanulnia, azt, hogy a gyermek segítőtársa és vezetője legyen, és elvezesse őt azokhoz az eszközökhöz, amelyekre akkori fejlődése fokán szükség van. (Maria Montessori)

 

 

 

A jó tanárok azt várják a diákjaiktól, hogy haladják meg őket. (Lee Smolin)

 

Ahhoz, hogy valakiből kihozzam a maximális tudást, ki kell nyitnom. Nem várhatom el, hogy a hallgató az én stílusomhoz idomuljon, nekem kell hozzá idomulnom. (...) Ahhoz, hogy oktatni tudjak, olyan kapcsolatrendszert kell kialakítani, hogy közel kerüljünk, különben máshogy nem működik. (Matolcsy András)

 

Motiválni kell a gyerekeket a tanulásra, meg kell mutatni a tudás értékét. Hosszabb távon ugyanis biztosan sikeresebbek lesznek azok, akik többet tudnak, még ha a napi tapasztalatok és a tömegkommunikációból áramló információk nem is ezt mutatják.(Csapó Benő)

 

 

Minden gyermekben megvan a cselekvési vágy és a világmindenség megismerésének igénye, csak annak kibontakoztatását kell elősegíteni. (Maria Montessori)

 

 

Az iskola olyan hely legyen, ahova szívesen megy a gyerek, mert élvezi az ottlétet - érdekes, barátságos, izgalmas hely legyen az iskola, ahol jól érzi magát a gyermek, hiszen úgy könnyű befogadni valamit pl tananyagot, ha pozitív érzésekkel párosul! (Molnár József)

 

 

Megtalálni már óvodás, kisiskoláskorban azt a pozitív, fejlesztő tevékenységet, amihez tehetsége és affinitása van a gyermeknek, s ezt örömmel, boldogan, szenvedéllyel szereti csinálni, legyen az akár zene, sport, rajzolás, festés, irodalom, történelem, kutatás stb.

 

Igen, amit az ember szeret, amit szenvedéllyel tesz, s beleteszi a szeretetét, az energiáját, annak klassz következménye van. Az iskolákban is be kellene vezetni, hogy minden gyermek a habitusának, a kis lelke érdeklődésének megfelelő anyagot is tanulhasson, hadd választhassa meg ő, hogy mit szeret szenvedéllyel, örömmel, szeretettel, mert amit igazán szeret az ember, azt csinálni fogja, s engedi az energiákat magába hatni, megnyílik a tudásnak. S még értékesebb lesz ő és a világ, szebb és jobb!! (Molnár József)

 

 

,,Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elő, ha tudjuk, hogy a Hit, Szeretet, Hála, és Ítélkezés-mentesség, mint lelkiállapot, olyan kémiai folyamatokat képes elindítani az emberi agyakban és kvantum szinten a világban, amelyek nagyban befolyásolják az életben való boldogulásunkat, hogy ne ez legyen a legfontosabb elsajátítandó tantárgy az iskolában. 
És ez teljesen független a vallásoktól is.”

 

 

A nevelés a jövő kulcsa. (John Steinbeck)

 

 

Amit mi nevelésnek nevezünk, az nem egyéb, mint az agy programozása abban a korai szakaszban, amelyben még formálható. Az emberiség jövője a neveléstől, ettől a változtatható programrendszertől függ. Az emberiség történelme lényegében ennek a programozásnak a fokozatos változását tükrözi, és ha bárki összehasonlítja önmagát egy vad emberevővel, beláthatja, hogy az egyetlen lényegbevágó különbség kettejük eltérő nevelési programjában van. Ebből az következik, hogy a nevelés az emberiség egyik legfontosabb tevékenysége. (Szent-Györgyi Albert)

 

Hogy az embert a jövő számára alkalmassá neveljük, a teljesen tökéletes ember szem előtt tartásával kell nevelnünk. Tanítványunk csak ebben az esetben lesz méltó tagja annak a nemzedéknek, amelyben élnie kell. (Lev Tolsztoj)

 

A nevelés művészetének egyik elve, amelyet szem előtt kellene tartaniok mindazoknak, akiknek gyermeknevelő terveik vannak, a következő: gyermekeket nem az emberi nem jelenlegi állapota szerint kellene nevelni, hanem a jövőben lehetséges jobb állapota szerint, vagyis az emberiség eszméje és egész rendeltetése szerint. Ez az elv rendkívül nagy fontosságú. A szülők rendesen úgy nevelik gyermekeiket, hogy a mai, bármily romlott korba beilleszkedhessenek. De jobbra kellene őket nevelni, hogy a jövőben ezáltal jobb állapotok keletkezhessenek. (Immanuel Kant)