Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pedagógia 25 - Lázár Péter - Kedves-ház pedagógiája

Lázár Péter - ,,Kedves-ház” pedagógiája

Fantasztikus:) !!!!!!!!!!!!

http://epa.oszk.hu/00000/00035/00016/1998-05-mu-Lazar-Kedves.html

 

Kedvcsinálóként

Lázár Péter ,,Kedves-ház” pedagógiája SZEMELVÉNYEK

 

,,milyen módon lehet úgy alakítani a kisiskolás gyerekek tanulási környezetét és a megtanulandó ismereteket, hogy az iskolás lét ne gyötrelmek, hanem az öröm birodalma lehessen."

,,
Az első két hétben keveset voltunk az osztályteremben. Nagyokat mászkáltunk a közeli határban, magvakat, terméseket gyűjtöttünk, növényeket és állatokat figyeltünk meg, s közben beszélgettünk mindenféle fontos dologról, de valahogy mindig a családhoz kanyarodtunk vissza. A gyerekek hozták a témákat, s én hagytam, hogy kibeszéljék magukat. Meglepett, hogy mennyi növényt és állatot ismernek, csak nem tudják a nevüket pontosan."

– Tanár bácsi, mi nem fogunk tanulni, nekünk nem lesznek könyveink?

S én visszakérdeztem:

– Miért? Ti tanulni akartok?

– S ők kórusban felelték: – Igeeen!

– Akkor csináljunk egy olyan tantermet, ami a miénk, s amiben szeretünk tanulni! – mondtam"

,,Az otthonos osztályterem fontos szerepet játszott abban, hogy szívesen, rendszeresen (és tisztán) jártak iskolába a gyerekek."

,,
Az igazgatónőtől kaptunk játékokat és szőnyeget, a falakra mesealakokat és bábokat aggattunk, s a szárazvirágcsokrok meg a termésgyűjtemények is megfelelő helyre kerültek. A gyerekek pedig hétfőn hozhatták saját „kedvenceiket” otthonról: babát, autót, képet a családról stb.”

,,Az első két hét nagyon fontos volt a továbbiak szempontjából. Akkor persze ez nem volt tudatosan megtervezett pedagógiai tevékenység, s a hatását is később mértem fel. Tulajdonképpen először: kivártam a tanításhoz a taníthatósági pillanatot, melyet a gyerekek belső motivációs szintjének emelkedése váltott ki; másodszor: az együttlétek során szabadon, kötöttségek nélkül (45 perces órák nélkül) felszabadultabbak és közvetlenebbek voltak velem a gyerekek, s így azon túl, hogy ők is a bizalmukba fogadtak, megismertem őket egyenként.”

,, A csoportépítésben kezdettől fogva nagy hangsúlyt kapott az összetartozás érzésének erősítése, valamint az egyéni értékek tisztelete. Nemcsak a közös játékok során, de a csoportmunkában és egymás munkájának a csoport előtti értékelésében is megmutatkozhattak ezek: „Nekem azért tetszik Gabi rajza, mert... Én azért becsülöm Julikát, mert...” Magam is arra törekedtem, hogy érzelmi biztonságot (is) nyújtsak minden gyereknek, hisz aki fél, tele van szorongással, azt nem lehet tanítani.”

,,a tanításban minden tevékenység kiiindulópontjaként arra az előzetes tudásra építettem,"

,,… a kulturális másság és a családi szocializáció sajátos (családonként is eltérő) elemei jól kiegészítették egymást, s ez a „hozott tudás” mint érték másfajta kulturális és erkölcsi értékek megszólíthatóságát is elősegítette.

Hol lehetett tetten érni ezeket az értékeket, s hogyan lehetett behozni az osztályba?

Nos, ott voltak a gyerekek családrajzaiban, „álom”-rajzaiban, a hozott fényképeken, egy-egy újság kifejező fotójában, a cigány népmesékben, a gyerekversekben, a ritmusban, a zenében, a táncban, a ruhákban és a saját történeteikben. Csak elő kellett hívni őket pedagógiai eszközökkel: meséléssel, gitározással, énekléssel, rajzolással, eljátszással, megformálással egyenként és közösen. Vagyis „helyzetbe hozni” őket ahhoz, hogy az élettapasztalataikba ágyazott „előzetes tudás” az érzésélményeken keresztül felszínre törjön. Ezek állandó pozitív megerősítése pedig lassacskán megszabadította őket szorongásaiktól, értelmet adott eddigi életüknek, megnövelte önbizalmukat.”

,,A rendszeres iskolába járás megfelelő szokásrend kialakulását vonta maga után.”

 A rendszeres iskolába járás megfelelő szokásrend kialakulását vonta maga után. Legtöbbet a csoportos munkaformát alkalmaztam, legkevesebbet a frontális osztálymunkát. Mindennap új élménytapasztalatot szereztek, melyek kapcsolódtak előző ismereteikhez is. Ahogy nőtt a terhelhetőségük és a munkabírásuk, úgy nőtt a kiscsoportos és az egyéni differenciálás gyakorisága is.

,,A tapasztalati úton való tanulás mellett az első félév után egyre nagyobb hangsúlyt kapott az absztrakt gondolkodásra épülő képességek fejlesztése. Főleg a kommunikációra és a drámajátékra épülő, ún. kiegészítő előkészítő játékos foglalkozások voltak ezek, melyek a matematikai, az írás- és olvasási készségek fejlesztését és előkészítését szolgálták (memóriajátékok, figyelemkoncentrációs játék, problémamegoldó gondolkodás, tér- és időészleléssel kapcsolatos játékok stb.). Így egy-egy mese feldolgozása során (is) rengeteg lehetőség kínálkozott a tantárgyi tudás fejlesztésére.

,, Ebben a szakaszban a fokozatosság elve volt a meghatározó: úgy lehetett meséből matematikaóra, hogy a mesében előforduló számokból az állatok nevei fokozatosan leváltak, s önálló matematikai műveletek, feladatsorok lettek belőlük.”

 ,, Év végére tantárgyi tudásban is mérhető volt a fejlődés.”

 ,, A szülők támogatását leginkább azokkal a „rejtett” üzenetekkel sikerült megerősítenem, amiket a gyerekek naponta „hazavittek”. Ezek iskolai sikerélmények voltak. Nálam képzeletben mindig ott ült a szülő is a gyerek mögött (őt is tanítani akartam)…”

 ,, az egyik délután az igazgatónő, az igazgatóhelyettes és én az eddigi eredmények tükrében a „hogyan tovább”-ról beszélgettünk az osztályteremben. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a folytatáshoz a feltételek javítására van szükség, abban is, hogy van még mit lefaragni a hátrányokból, ezért jobb, ha a csoport jövőre is együtt marad. Felmerült azonban néhány probléma, amire választ kellett találnunk.”

,, Nehezítette a dolgot az is, hogy volt olyan tanuló, aki a matematikából a harmadik osztályos anyagot tanulta, magyarból viszont már a negyedikest. Ezért aztán egyre gyakoribbá váltak olyan napok, amikor egyszerre mind a hárman tanítottunk az osztályteremben. (Minden kiscsoportot más és más). Év végére végül is sikerült teljesíteni a kitűzött tanulmányi célokat.”

,, Az élet és munkarend keretét a házirend és a heti foglalkozási terv adja. A gyerekek által hozott törvények és szabályok a működés tartalmi szabályozói. A „Kedves”-házban a folyamatos együttlét nemcsak az egyéni fejlődést, hanem a csoportépítést is elősegíti.”