Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kung fu-ce (Konfuciusz) idézetek, bölcsességek

 

Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget. (Konfuciusz)

 

 

Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le már az út elején. (Konfuciusz)

 

 

Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes. (Konfuciusz)

 

Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem. (Konfuciusz)

 

Ha hibázol és nem javítod ki, akkor követed el igazán a hibát. (Konfuciusz)

 

 

Ne láss rosszat, ne hallj rosszat, ne mondj rosszat és nem teszel rosszat. (Konfuciusz)

 

 

Minden a szavak helyes használatán múlik. (Konfuciusz)

 

Ha nem beszélsz azzal, akivel pedig szót lehetne érteni, veszni hagytál egy embert. Ha pedig beszélsz azzal, akivel nem lehet szót érteni, elvesztegetted szavaidat. Az okos ember sem az embereket nem hagyja veszni, sem a szavait nem vesztegeti el. (Konfuciusz)

 

A nemes ember mértéktartó beszédében, de kitűnik tetteivel. (Konfuciusz)

 

 

Amit a felsőbbrendű ember keres, önmagában találja meg, amit a kis ember keres, másokban találja meg. (Konfuciusz)

 

Gondolkodás nélkül tanulni: kárba veszett munka. De tanulás nélkül gondolkodni veszélyes. (Konfuciusz)

 

A bölcs felismeri a tao által nyújtott mintázatokat, és cselekvését azokhoz igazítja. Ekképpen a taoval egyesül, a természettel harmóniában él, és szándékai valóra válnak. A tao útján követve az ég és föld természetes folyamatait, ura lesz a világ dolgainak. (Konfuciusz)

 

Aki levegővel táplálkozik, világít, mint egy isten és sokáig él. (Konfuciusz)

 

Ha egy olyan foglalkozást választasz, amit szeretsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod életed során. (Konfuciusz)

 

Légy hű önmagadhoz, és légy jó máshoz. Ebben minden benne van. (Kung Fu-Ce)

 

Ha megszívlelendő tanácsot kapunk, lehet azt nem helyeselni? A legfontosabb azonban, hogy (a tanács szerint) tökéletesítsük is önmagunkat. Ha gyengéd célzással figyelmeztetnek bennünket, lehet annak nem örülni? A legfontosabb azonban, hogy (a mondottakat) végig is gondoljuk. Aki örül (a figyelmeztetésnek), de nem gondolja végig, aki helyesli (a tanácsot), de nem tökéletesíti önmagát, azzal én igazán nem tudok mit kezdeni. (Kung fu-ce)

 

Konfúciusz úgy tanította, hogy: "Cselekedni kell a tudás és az erény birtokában."

 

 

Kung fu-ce latinosan Konfuciusz, aki a hagyományos számítás szerint i. e. 551-től 479-ig élt. Kung a személynév, Fu-ce pedig "tisztelt mester", ,,tanító mester"-t jelent. A modern kínai nyelvhasználatban a közbeékelődő fu tagot általában nem használják, csak a Kung-ce alakot. A kínai hagyomány szerint Konfuciusz a hatalmát elvesztő, Ce családnevet felvett Sang-dinasztia uralkodócsaládjának leszármazottja.

Több mint két és fél ezer éve ő a legtiszteltebb minden kínai közül.

Kung mester egyedülálló volt abban, hogy egész életét a tanításnak és a tanulásnak szentelte a társadalom megjavításának és jobbításának szándékával. Kutatta a Ji King, avagy a Változások Könyve szimbolikáját, kiegészítve saját kommentárjaival.

A konfuciánus állameszmény: patriarchális családok állammá szervezett hálózata, azaz egy hatalmas patriarchális család, amelyben mindenkinek megvan a maga helye

A zsarnoksággal szemben azonban úgy vélte, hogy az államnak az emberek javát kell szolgálnia, s a hatalmon lévőknek inkább erkölcsös magatartással és nem erőszakkal kell uralkodnia. „Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd mással.” – szólt egy másik tanítása.

Az, hogy a "nemes ember" (kün-ce) eszménye, mely a Lun-jü-ben legtöbbször az uralkodóra vagy főhivatalnokára vonatkozik, elsősorban nem születési, hanem erkölcsi nemességet jelent.

A "nemes ember" tehát: olyan bölcs hivatalnok, aki felismeri, hogy a társadalom "rendje" s az ő pozíciója csak akkor van biztonságban, ha az égi rendeléstől megszabott helyén marad, az "igazságosság" erénye (ji) szerint él.

A két legfontosabb erény Konfucius szerint a jen és a li, s a magasabb rendű ember ezekhez igazítja életvitelét.

A jen az embertársaid iránti jóakaratú törődést jelenti, míg a li több dolgot egyesít magában: erkölcsöt, szertartásokat, szokásokat, udvariassági formákat és illemszabályokat.

Konfucius szerint szükség van az önművelésre, a jellem építésére.

Úgy vélte, a tanult emberekből lesznek azok is, akik majd egy olyan új államot vezetni tudnak, ami hasonlatos a régiekéhez.

Régieknek azokat a dinasztiákat (Csou-kung, a Nyugati Csou-dinasztia legendás bölcse, a mitikus Hia- és a félig történeti Sang-Jin-dinasztia) tekintette, akik az ő korát megelőzően több száz évvel uralkodtak, de akik jelentős mértékben meghatározták az ország későbbi arculatát és fejlődését.

Ezeket az igazságosság vezérelte embereket nevezte ő Csün-céknek, avagy „nemes emberek”-nek, s elkülönítette őket az alantas vagy közönséges emberektől, akiket a vágyaik irányítanak.

Konfucius olyan követelményeket támasztott a nemes emberek előtt, mint a figyelmesség és szavahihetőség, a tanulás, az emberek szeretete, továbbá a régi hagyományok és az idősek tiszteletben tartása. Sokan rokonszenveztek azon gondolatával, hogy a szilárd erkölcs alapja a józan belátás lehet, ami senkinek sem elérhetetlen.

A nemesség nem öröklődésen múlik eszerint, hanem a jellem változásán, tökéletesedésén. Ahogy ő maga megfogalmazta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”

Kung mester beszélgetéseinek négy döntő szava van. Ez a négy szó: Li (mérték, erkölcs), Hsüo (tanulni, művelni), Da Hüo (Nagy tudomány) és Güntsi (junzi - csün-ce) (bölcs, nemes, kiváló, magasrendű ember).

Az egyik tanítvány azt kérdezi a Mestertől, hogyan kell művelni a földet? A válasz: az öreg paraszt jobban tudja. És hogyan kell a kertet művelni? A válasz: az öreg kertész jobban tudja. Mit kell tudni az uralkodónak? "Az emberi Én-t szüntelenül művelni kell." Tanulni kell. "Gyakran éjjel-nappal gondolkoztam. Nem használt. Tanulni jobb." De tudjuk, hogy tanulni (hsüo) annyit jelent: a szellemi élet alapjait megtalálni, begyakorolni és realizálni. Ez a Nagy Tudomány. Azért kell ezt így tenni, mert valóban és igazán csak a szellemi erők hatnak.

Tanításait követői őrizték meg a Lun-jü (Beszélgetések és mondások) című könyvben. Források: http://hu.wikipedia.org/wiki/Konfucius, http://terebess.hu/keletkultinfo/lunyu.html

 

 

Ce-kung megkérdezte, ki a nemes ember, és a mester mondotta: "(A nemes) cselekszik, mielőtt beszél, és azután tetteinek megfelelően (tanít)."

 

A mester mondotta: "Aki nem emberséges, az nem tud sokáig szükségben élni, és nem tud hosszú ideig jólétben élni. Aki pedig emberséges, az csak az emberségben nyugszik meg, és aki bölcs, csak az emberséget tartja értékesnek."

 

A mester mondotta: "A nemes mindig az erényre (tö) gondol, a kis ember pedig a földre [földi dolgokra]. A nemes mindig a törvényekre gondol, a kis ember pedig a kegyekre."

 

A mester mondotta: "A nemes ember az igazságossághoz (ji) ért jól, a kis ember pedig a haszonleséshez (li)."

 

A mester mondotta: "A nemes ember lassú akar lenni a szavaiban, de fürge a tetteiben."

 

A mester mondotta: "Az erény nem maradhat egyedül, biztosan társra talál."

 

A mester Ce-cs'an-ról(54) azt mondta, hogy benne megvan a nemes ember négy erénye (tao): a magatartásában szerény, feljebbvalói (sang) szolgálatában tisztelettudó, népe (min) gondozásában kegyes, és a nép alkalmaztatásában igazságos.

 

A mester mondotta: "Törekedj mindig a helyes útra (tao), szilárdan ragaszkodj az erényhez (tö), igazodj mindig az emberség elvéhez (zsen), szórakozásodat pedig keresd a művészetekben (ji)."

 

A mester mondotta: "Ha (az Ég) meghosszabbítaná még néhány évvel az életemet, ötven évig tanulmányoznám a Változások Könyvét,(82) s azután már nem követnék el nagy hibákat."

 

A mester mondotta: "Amit tudok a dolgokról, az nem született velem. Szeretem a régieket és mohón kutatom őket."

 

A mester mondotta: "A nemes ember nyugodt és megelégedett, a közönséges embernek azonban szüntelenül aggodalmai vannak."

 

A mester mondotta: "(A nemes ember) arra törekszik, hogy szavahihető legyen, szeret tanulni, haláláig megőrzi (a tanultakat), s egyre tökéletesíti erényét (tao).

 

A mester mondotta: "Az olyan embert, aki becsvágyó létére nem egyenes, aki ostoba létére nem tanulni vágyó, aki egyszerű létére nem megbízható, én sehogy sem tudom megérteni."

 

A mester mondotta: "Ha megszívlelendő tanácsot kapunk, lehet azt nem helyeselni? A legfontosabb azonban, hogy (a tanács szerint) tökéletesítsük is önmagunkat. Ha gyengéd célzással figyelmeztetnek bennünket, lehet annak nem örülni? A legfontosabb azonban, hogy (a mondottakat) végig is gondoljuk. Aki örül (a figyelmeztetésnek), de nem gondolja végig, aki helyesli (a tanácsot), de nem tökéletesíti önmagát, azzal én igazán nem tudok mit kezdeni."

 

A mester mondotta: "A legtöbbre a hűséget és szavahihetőséget kell becsülni, nem szabad olyanokkal barátkozni, akik nem érnek annyit, mint mi, és ha hibázunk, nem szabad félni attól, hogy kijavítsuk."

 

Jen Jüan megkérdezte, mi a tökéletes erény (zsen). A mester így felelt: "Legyőzni önmagunkat és visszatérni a tisztességhez (li): ez a tökéletes erény. Aki egy napra is, de legyőzi önmagát és visszatér a tisztességhez, azt az égalatti tökéletes erényűnek fogja tartani. A tökéletes erény önmagunktól függ; hogy is függne másoktól?" Jen Jüan folytatta: "Engedd meg, hogy megkérdezzem, mik ennek a részletei?" A mester pedig mondotta: "Ami a tisztességgel ellenkezik (fei-li), ne lásd; ami a tisztességgel ellenkezik, ne halld; ami a tisztességgel ellenkezik, ne mondd; ami a tisztességgel ellenkezik, ne tedd." Jen Jüan ekkor így szólt: "Bár erőm még fogyatékos, engedd meg, hogy mégis tanításod szerint cselekedjem."

 

Fan Cs'e együtt sétált a mesterrel az eső-oltár (wu-jü) fái alatt, és így szólt: "Bátorkodom megkérdezni, hogyan lehet magasra emelni az erényt, kijavítani a rejtett hibákat, s megítélni a hamisságot?" A mester így felelt: "Nagyszerű kérdés! Előbb gyakorolni és csak ennek folytán birtokolni (az erényt): vajon nem így emeljük-e magasra az erényt? Támadást indítani a saját hibáink ellen, nem pedig mások hibáit támadni: vajon nem így javíthatjuk-e ki a rejtett hibákat? Egy reggel haragra lobbanni és bajba dönteni önmagunkat, sőt még rokonainkat is: ez vajon nem hamisság?"

 

Ce-kung a barátságról kérdezősködött. A mester mondotta: "Hűségesen figyelmeztesd és ügyesen vezesd (a barátaidat). Ha nem használ, hagyd abba; ne hozz szégyent magadra (ti. barátaid elvesztésével)."

 

A mester mondotta: "Ha a nemes ember (kün-ce) nem komoly, akkor nincs is tekintélye, és amit tanul, az nem erősödik meg benne. A legtöbbre a hűséget és szavahihetőséget kell becsülni, nem szabad olyanokkal barátkozni, akik nem érnek annyit, mint mi, és ha hibázunk, nem szabad félni attól, hogy kijavítsuk."

 

A mester mondotta: "Ha lenne, aki alkalmazzon [hivatalba emeljen] engem, (a kormányzás) már egy év alatt megjavulna, három év múlva pedig tökéletes lenne."

 

A mester mondotta: "Aki helyessé [példamutatóvá] teszi a saját viselkedését, az miért ne vegyen részt a kormányzásban? Aki azonban nem tudja jól irányítani önmagát, hogyan tudna jól irányítani másokat?"

 

Amikor Ce-hia Kü-fu(120) kormányzója (cai) volt, a kormányzásról kérdezősködött. A mester mondotta: "Ne kívánj gyors eredményt és ne nézz kicsiny haszonra (li). Aki gyors eredményt kíván, nem jut messzire; aki kicsiny haszonra néz, nem visz végbe nagy dolgokat."

 

Fan Cs'e a tökéletes erényről kérdezősködött. A mester mondotta: "Ha magad vagy otthon, légy komoly; ha dolgodat intézed, légy tiszteletre méltó; másokkal való kapcsolatodban légy hűséges.

 

A mester mondotta: "Ha már nem adatik meg, hogy olyanokat tanítsak, akik a közép útján járnak, legalább olyanokat szeretnék, akik lelkesek és kötelességtudók. A lelkesek előre haladnak és követik a példát, a kötelességtudók meg legalább nem tesznek rosszat."

 

A mester mondotta: "A déli embereknek van egy mondása: 'Az az ember, akiben nincs állhatatosság, nem lehet sem samán (wu), sem gyógyító ember.'

 

A mester mondotta: "A nemes ember békeszerető, de nem azonosul (akárkivel). A közönséges ember (akárkivel) azonosul, de nem békeszerető."

 

A mester mondotta: "A nemes ember méltóságteljes, de nem gőgös. A közönséges ember gőgös, de nem méltóságteljes."

 

A mester mondotta: "Aki szilárd, kitartó, egyszerű és szavaiban szerény, az közel áll a tökéletes erényhez."

 

A mester mondotta: "Aki szereti (a fiát), megtehetné-e, hogy ne ösztönözze szigorúsággal? Aki hűséges (fejedelméhez), megtehetné-e, hogy ne lássa el tanácsaival?"

 

A mester mondotta: " A nemes ember a fennkölt dolgokban járatos, a közönséges ember az alantasakban."

 

A mester mondotta: "A nemes ember szégyenkező [szerény] a szavaiban, s tetteiben túlmegy (a szavain)."

 

A mester mondotta: "A nemes embernek három erénye van, s ezekre én nem vagyok képes. Tökéletes erényű, s nincs oka bánatra; bölcs és sohasem téved; bátor, és nincs oka félelemre." Ce-kung ekkor így szólt: "Ezt csak te mondod, mester (ti. nagy szerénységedben)."

 

Amikor Cs'en-ben volt, elfogyott az élelme. Kísérőit annyira megviselte az éhség, hogy már lábra sem tudtak állni. Ce-lu (végül is) méltatlankodva megjelent előtte és így szólt: "Hát nemes ember is kerülhet ilyen nyomorba?" A mester pedig mondotta: "A nemes ember elviseli a nyomort, a közönséges ember azonban fékevesztett lesz a nyomortól."

 

Ce-csang az eredményes tevékenységről (hing) kérdezősködött. A mester mondotta: "Aki szavaiban hűséges és megbízható, tetteiben komoly és figyelmes, az akár a déli vagy északi barbárok országában (pang) is eredményesen tevékenykedik. Aki azonban szavaiban nem hűséges és nem megbízható, tetteiben nem komoly és nem figyelmes, az vajon tevékenykedhet-e eredményesen akár a saját körzetében vagy falujában (csou li) is?

 

A mester mondotta: "Ha nem beszélsz azzal, akivel pedig szót lehetne érteni, veszni hagytál egy embert. Ha pedig beszélsz azzal, akivel nem lehet szót érteni, elvesztegetted szavaidat. Az okos ember sem az embereket nem hagyja veszni, sem a szavait nem vesztegeti el."

 

A mester mondotta: "A nemes ember (mindenben) az igazságosságot tartja alapvetőnek.

 

A mester mondotta: "A nemes ember magabiztos, de nem veszekedik; társulni kész (k'ün), de nem pártoskodó (tang)."

 

A mester mondotta: "Az ember képes naggyá tenni a törvényt (tao), de a törvény (magától) még nem teszi naggyá az embert."

 

A mester mondotta: "Ha hibázol és nem javítod ki, akkor követed el igazán a hibát."

 

A mester mondotta: "Megtettem, hogy egész nap nem ettem, egész éjjel nem aludtam, és csak gondolkodtam. Semmi hasznom nem volt belőle. Tanulni a legokosabb."

 

A mester mondotta: "A nemes ember az elvekkel (tao) törődik, nem pedig az evéssel. Aki szánt-vet, (sokszor) éhen marad; aki azonban tanul, hivatali jövedelemhez jut általa. A nemes ember csak az elvek miatt aggódik, s nem fél a szegénységtől."

 

A mester mondotta: "A nemes embert nem a kicsiny dolgokban lehet megismerni, de rá lehet bízni nagy dolgokat. A közönséges emberre nem lehet nagy dolgokat bízni, de fel lehet ismerni a kicsiny dolgokban."

 

A mester mondotta: "Az erény (zsen) sokkal több az ember számára, mint akár a víz vagy a tűz. Olyat már láttam, hogy valaki vízbe vagy tűzbe lépett és meghalt, de olyat még sose láttam, hogy valaki az erény útjára lépett és attól meghalt volna."

 

A mester mondotta: "A nemes ember szilárd (kötelességében), de nem makacs (szavaiban)."

 

A mester mondotta: "A szavak akkor jók, ha kifejezik az értelmet."

 

K'ung-ce mondotta: "Háromféle barátság hasznos, és háromféle barátság káros. Egyenes, őszinte és sokat tudó emberrel barátkozni hasznos. Álszent, behízelgő és pergőnyelvű emberrel barátkozni káros."

 

K'ung-ce mondotta: "A (rangja és erénye szerint) nemes ember jelenlétében három hibát lehet elkövetni. Ha nem kérdezett, és mégis beszélsz annak neve: kapkodás. Ha kérdezett, és mégsem beszélsz annak neve: titkolózás. Ha úgy beszélsz, hogy nem nézel arcába, annak neve: vakság."

 

K'ung-ce mondotta: "A nemes ember három dolgot tisztel. Tiszteli az égi elrendelést, (t'ien-ming), tiszteli a nagy embereket (ta-zsen) és tiszteli a szent emberek szavait. A közönséges ember nem ismeri az égi elrendelést, tehát nem is tiszteli, tiszteletlen a nagy emberekkel szemben, és gúnyt űz a szentek szavaiból."

 

K'ung-ce mondotta: "Akivel a tudás vele születik, az a legmagasabb rendű ember. Aki a tudást tanulással szerzi meg, az másodiknak következik. Aki ostoba, de tanul, az harmadiknak következik. Aki pedig ostoba és nem is tanul, az bizony a legalacsonyabb rendű ember."

 

K'ung-ce mondotta: "A nemes embernek kilenc dologra van különös gondja. Ha néz valamit, gondja van rá, hogy világosan lássa. Ha hallgat valamit, gondja van rá, hogy világosan hallja. Arckifejezését igyekszik nyájassá tenni, egész megjelenését pedig tisztelettudóvá. Beszédében őszinteségre törekszik, tetteiben pedig gondos figyelemre. Ha valamiben nem biztos, gondja van rá, hogy megkérdezze. Ha mérgelődik, akkor (a harag) súlyos következményeire gondol. Ha pedig azt látja, hogy kap valamit, akkor az igazságosságra gondol."

 

A mester mondotta: "Természetük (szing) révén az emberek közel állnak egymáshoz csak szokásaik (szi) révén kerülnek egymástól távol."

 

Ce-csang a tökéletes erényről kérdezősködött K'ung-ce-nél. K'ung-ce azt felelte: "Aki öt dolgot képes megvalósítani bárhol az ég alatt, az tökéletes erényű." (Ce-csang) megkérdezte, mi az az öt dolog, (a mester) pedig mondotta: "A komolyság, a nagylelkűség, a szavahihetőség, a szorgalom és a jóindulat. Aki komoly, azzal nem bánnak tiszteletlenül; aki nagylelkű, az megnyeri a tömeget; aki szavahihető, abban megbíznak az emberek; aki szorgalmas, az érdemeket szerez; aki pedig jóindulatú, az könnyen irányítja embereit."

 

A mester mondotta: "Aki egész nap csak étellel tömi magát, eszét pedig semmire sem használja, azzal bizony nehéz bármit is kezdeni! Nincs talán ostáblája vagy sakkja? Még ha ilyesmivel foglalkozna, az is különb dolog volna."

 

A mester mondotta: "Bizony, az ágyas-leányokkal (nü-ce) és a szolgákkal (sziao-zsen) a legnehezebb bánni. Ha közel engedjük őket, akkor szerénytelenek; ha meg távol tartjuk őket, akkor elégedetlenek."

 

Ce-lu megkérdezte: "A nemes ember becsüli-e a bátorságot?" A mester így felelt: "A nemes ember az igazságosságot tartja a legtöbbre.

 

 

Azt mondják, Szókratész sem tett egyebet, mint tanítványait, Platónt is, a szavak helyes használatára oktatta.

Ez a szókratészi módszer: megtanítani az embereket arra, ha valaki tudja a jót, cselekszi is.

Kung mester egész tevékenysége, gondozása, metafizikája, tanítása ebből a törekvésből érthető meg. A "Beszélgetések" sem más, mint a Da Hüo a szavak helyes használatáról.

Mert ha helyes a szó, helyes a tett, ha helyes a tett, nincs baj; ha nincs baj, mindenki elégedett; ha mindenki elégedett, a világ derűs. "Aki tud, nincs olyan messze, mint aki keres; aki keres, nincs olyan messze, mint aki derűs.

Amikor 72 éves korában meghalt, szinte azonnal olyan vallásalapítónak tudták, aki közvetlen mennyei megbízásból adott hitet és hitformát az emberiségnek. Később már a mennyekben, az ismeretlen istenek körében élő, a földi emberekre tekintő szent alaknak tartották. És a XVIII. században a már régóta hatalmas birodalommá egyesült Kínában a korlátlan hatalmú császár kinyilvánította Kung Fu-ce isteni voltát. Ettől kezdve imádkozni lehetett hozzá, sőt kellett is. Tőle kértek belátást és bölcsességet. Tanítását filozófiának, jogforrásnak, államelméletnek tudták, de mindenekelőtt a vallás megalapítójának. Ezt így vallották a császári udvarban is, a felvilágosodott elmék köreiben is, a forradalomra készülők is. Amikor 1911-ben a Szun Jat-szen vezette forradalom megszüntette a császárságot és megalapította a kínai köztársaságot, az tovább vitte Kung Fu-ce vallását, amely az évszázadok során a tao és a buddhizmus elemeivel ötvöződött, de Kung mester gondolatai meghatározóak maradtak benne. Csak Mao Ce-tung idején szűnt meg ez a tanítás államvallás lenni. A legszélesebb körökben azonban máig megmaradt és megmarad továbbra is mint a legfőbb kínai örökség. http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag003.htm

A mai Kínában egyre erősödik a Konfuciusz iránti érdeklődés.

„A Mester célja az volt, hogy tanítványaiból az államnak és a társadalomnak egyaránt hasznos ’egész emberek’ váljanak. Ezért az egyes klasszikus műveken alapuló, legkülönfélébb ismeretekre oktatta növendékeit.”

Konfuciusz filozófiája számos „alapfogalomra” épül. A legfontosabb ilyen alapfogalmak: a helyes út (道 tao), az erények (德 te), a tradíciók (禮 li), az igazság (義 ji), a kötelességtudat (忠 csung), az empátia gyakorlata (恕 shu), a szavahihetőség (信 hszin), a bátorság (勇 jung), a gyermeki szeretet (孝 hsziao), az éberség (仁 zsen), a harmónia (和 ), a boldogság (樂 ), a tanulás (學 hszüe), a műveltség (文 wen), a nevek helyreigazítása (正名 cseng ming), a közép (中 csung), a tettrekészség (敏 min), az akaraterő (志 csö), az elégedettség (說 jüe), a nemes ember (君子 csün ce), a kisember (小人 hsziao zsen), a megfelelő-ember (善人 shan zsen), az írástudó (士 shi), a kiváló-erényű ember (賢 hszien) a tökéletes-bölcs (聖 sheng). Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Konfuciusz#Tan.C3.ADt.C3.A1sa

 

Mikor a Mester meghalt, iskoláját Dsi Hia vezette tovább. Kung-cenak hetvenkét közvetlen és körülbelül háromezer távolabbi tanítványa volt. A szellem, amit felébresztett, elterjedt. Az maradt, amivé Kung tette: hagyomány. A tudás az őskorról, a rendről, az erkölcsről, a helyes kormányzás lényegéről, az illemről, a szép életről, az igazságról, a vallásról.

Száz évvel később Mongdsi, az iskola legjelentékenyebb bölcse, udvarról-udvarra járt, hogy a Mester gondolatait hirdesse. http://terebess.hu/keletkultinfo/lunyu.html Hamvas Béla: Kung fu-ce; Lün Yü, Kung Mester Beszélgetései Bibliotheca,

 

Ce-hia mondotta: "Aki napról napra tudja, mi hiányzik még (a tudásából), s hónapról hónapra nem felejti el, amit már magáévá tett, arról elmondhatjuk, hogy valóban szeret tanulni."

 

Ce-hia mondotta: "Szélesíteni a tudást és szilárdan a jóra törekedni, sürgős [gyakorlati] dolgokról kérdezősködni és közeli [közvetlenül hasznos] dolgokon gondolkodni: íme, ez a tökéletes erény."

 

Ce-hia mondotta: "A kézművesek (po-kung) műhelyeikben (sze) laknak, hogy tökéletes munkát tudjanak végezni. A nemes ember (szüntelenül) tanul, hogy a helyes elveket tökéletesen magáévá tehesse."

 

Ce-hia mondotta: "A közönséges ember mindig szépítgeti a hibáit."

 

Ce-hia mondotta: "A nemes ember (megjelenése) háromféle lehet. Távolról nézve: szigorú; megközelítve: nyájas; beszédét hallgatva pedig: szilárd."

 

Ce-hia mondotta: "A nemes ember előbb kiérdemli a bizalmat, aztán dolgoztatja (hivatalnokként) a népet.”

 

Ce-hia mondotta: "Aki hivatalt visel, az csak akkor tanul, ha (hivatalának kifogástalan ellátásán felül) még futja erejéből. Aki tanul, az csak akkor vállalhat hivatalt, ha (tökéletesen megtanult mindent és tudása alapján) futja erejéből."

 

A Wei-beli Kung-szun Cs'ao(174) megkérdezte Ce-kung-tól mondván: "Csung-ni kitől tanult?" Ce-kung így felelt: "Wen és Wu király tanításai (tao) nem hullottak még a földre, hanem ott élnek az emberekben.

A kiváló férfiak ismerik a nagy tanításokat, azok pedig, akik nem kiválóak, ismerik a kisebbeket.

http://terebess.hu/keletkultinfo/konfuc2.html

 

 

- Ki az szerinted, aki igazán bölcs? – kérdezte egy miniszter Konfuciuszt.

Konfuciusz egy darabig elgondolkozva nézett maga elé, majd így szólt:

Nyugaton lakik egy ember, aki bölcs lehet. Nem kor­mányoz, még sincs fejetlenség. Nem beszél, mégis mindenki megbízik benne, a természete bizalmat sugároz. Nem vezet be reformokat, a helyes viselkedés ott mégis természetes. Olyan nagy, s felfoghatatlan, hogy az emberek nem tudják. Gyanítom, az az ember igazi bölcs.