Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kokárda

Kokárda

Március 15-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a hagyomány  a francia forradalom nyomán keletkezett,  a magyar  szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot.  

A kokárda (szalagcsillag) kör alakú, fodros szélű, nemzetiszínű jelvény, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára, a nők esetleg a hajukba tűztek. Franciaországból terjedt el a 18.-19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában.

A magyar kokárdát március 15-én, 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon. Szabály szerint a színek mindig belülről kifelé olvasandók: Jókai Mór így ír a kokárdáról:

„… Jelenleg a nemzeti kokárda a reformerek színe, a békés átalakulás embereié, mentül nagyobb e toll vagy kokárda, annál nagyobb az ő istenbeni bizodalmuk és megelégedettségök.”[8]

1848. március 15-én a pesti forradalom estéjén a Bánk Bán előadásán Jókai Mór szónokolt a színpadon, amire így emlékezett vissza egy későbbi írásában:

„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte. ”

          Jókai Mór: Az a nő, aki együtt jön velem-

Forrás. http://hu.wikipedia.org/wiki/Kok%C3%A1rda

Erő, hűség és remény – Kokárda az ünnepre

Március 15-e idén hétfőre esik, így szép ünnepünket hosszú hétvégével köszönthetjük. Ezen a szép, dicső napon kokárdával is emlékezünk múltunk e jeles napjára. A trikolór (háromszínű zászló) rózsába fűzése először Franciaországban, a Bastille ostroma idején jött divatba.

Az emlékkönyvek tanúsága szerint XVI. Lajosnak nyújtotta át Párizs polgármestere az első kokárdát, melynek megálmodója nem kisebb személyiség volt, mint maga La Fayette márki. A lobogó szárnyak később kapcsolódtak hozzá, de mindig a szív fölött kitűzve hordták. Nálunk talán Szendrey Júlia varrta a magyar trikolór első rózsa alakú példányát, amit ifjú ura mellére tűzött...

Petőfi naplójában olvasható, hogy miközben ő a Nemzeti dalt írta, felesége nemzetiszín főkötőt készített magának. Az események hatására a magyar színhármas (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi) vált a hivatalos lobogóvá.

Már Mátyás idején is...

A trikolór először itthon Mátyás idején tűnt fel egy pecsétnyomón, de ekkor még egyáltalán nem vált széles körben ismertté. A háromszínű szalagot viszont már a XIX. század elején is hordták, többek között József nádor felesége, Anna Pavlovna.

Tény, hogy március 15-én még nem volt mindenkinek kokárdája, hiszen például Jókai Mór is Laborfalvi Róza színésznőtől, későbbi első feleségétől kapott egyet 15-én este, amiről így írt a későbbiekben az a próza nagy mestere: „Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol! Ez aztán fordított a dolgon. A háromszínű kokárda helyreállítá a rendet. Aki háromszínű kokárdát akart feltűzni, annak előbb haza kellett menni. Tíz perc múlva a színház üres volt. És másnap minden embernek ott volt a mellén a háromszínű kokárda; a Nemzeti Kaszinó urainak paletot-ján kezdve, a napszámos darócáig, s aki köpönyegben járt, az a kalapjára tűzte.” (Jókai Mór: Az a nő, aki együtt jön velem.)

Forrás: http://tiaramagazin.hu/page/remesnegyes?action=quote