Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jó, szép versek

Balogh József

  Mit kívánok

Kívánok én hitet, kedvet,

szép szerelmet, hű türelmet,

utakhoz fényt, csodát, álmot,

békességes boldogságot,

magyar szót és égre kéket,

emberarcú emberséget,

verseket, célt, igazságot,

daltól derűs jobb világot,

bokrok mellé társnak fákat,

napfényt, amely el nem fárad,

tekintetet szembe nézve,

éjt meg nappalt soha félve,

kézfogásos tiszta csöndet,

és mosolyból minél többet!

 

 

Őri István
Szeretnék a boldogságról írni

Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!

 

 

Filep Imre: A Rózsához

Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa,
Szívem pici biztatója,
Tavaszomnak elhozója,
Lelkem boldog altatója,
Bánatom elzavarója,
Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa!

Rózsa, Rózsa, kedvesem,
Fény ragyog a szemeden,
Beszélsz hozzám kedvesen,
Táncol szavad lelkemen,
Boldogság ül szívemen,
Rózsa, Rózsa, kedvesem!

Rózsa, Rózsa, virágszál,
A válladra madár száll,
Gyönyörű szép kismadár,
Vidám dala felém száll,
Boldogságom Te vagy már,
Gyönyörű szép Rózsaszál.

 

 

Elsős leszek

Képzeljétek kicsik és nagyok,
holnaptól iskolás vagyok!
A táskámat vidáman viszem,
nincs boldogabb nálam senki sem.

Reggel az ágyból kipattanok,
még a nap is szebben ragyog.
Az ajtóban a tanító néni mosolyog,
Elhatározom, hogy sírni én nem fogok.

Kíváncsian várom mi történik máma,
remélem nem hiába jöttem iskolába!
Írni, olvasni egyszerre megtanulok,
így hát holnap otthon is mararadhatok.

De mi történt másnap reggel?
Anyukám reggel újból felkel,
S engem sem hagy lustálokodni,
Irány- mondja.mosakodni!

Igaz, olvasni nem tanultam meg,
s nem megy még az egyszeregy.
Vár a betűk világa, s a matematika,
így hát újra elindulok a suliba.

http://iroklub.napvilag.net/iras/31634

 

 

Petrik József: Itt a vakáció

Itt a vakáció!
Egy táska eladó!
Kinek tetszik- vigye el,
a szünetben úgysem kell.

Tíz hónapig cipeltem,
ideje már pihennem.
Hajrá, itt az alkalom,
akinek kell eladom.

Most, a vidám szünetben
csak tarisznya kell nekem,
könyvek helyett cseresznye
s vajas kenyér lesz benne.

Reggelenként megtömve
viszem ki a mezőre,
mire leszáll az este,
már csak morzsa lesz benne.

 

 

,,Véget ért az iskola!

Egy kis madár azt mondta,

Véget ért az  iskola.

Tedd félre a táskádat,

vedd elő a labdádat!

 

Kerékpárra pattanjál,

minnél többet mozogjál!

Hűs habokban mártózzál,

Este viszont olvassál.

 

Szeptemberre meglátod,

várnak rád a barátok.

Frissen kezd az új évet,

és gyűjtsél sok jó jegyet."

 

 

Szalai Borbála: Daloló ábécé

Á – Ábécé a betűcsalád.
B – Bizony, jó, ha ismered!
C – Címet írni borítékra
Cs – Csakis betűkkel lehet.
D – Dallal köszöntsd az új napot!
E – Este szóljon altató!
É – Énekedben legyen öröm,
F – Fellegekig szárnyaló!
G – Gondolat van minden dalban,
Gy – Gyönyörűszép gondolat…
H – Hallgasd csak!... S hogy el ne feledd,
I – Irkába írd azokat!
J – Játék közben daloljatok
K – Körtáncot is járjatok,
L – Legyen öröm arcotokon
M – Mosoly űzzön bánatot…
N – Nap ragyog a kéklő égen
Ny – Nyarat áhít a világ
O – Ott az orgona tövében
Ö – Összesúg két kis virág,
P – Pipacs nyílik kint a réten,
R – Rigó zengi víg dalát,
S – Sás susog a tópartokon,
Sz – Szél borzolja űz haját.
T – Tilinkó szót hoz a szellő…
U – Ujjongnak az emberek.
Ú – Újra megjött, itt a szép nyár,
Ü – Ünnepeljünk gyerekek!
Ű – Űzzük el a bút a gondot,
V – Vigadjunk hát, cimborák!
Z – Zengje dalát a pacsirta,
Zs – Zsongjon-bongjon a világ!

 

 

Barabás Éva: Ujjaink

Nagyon ügyes mind az öt,
rajzol, ír vagy sálat köt.
Gépet kezel, házat épít,
Ruhát varr, vagy lakást szépít,
S jól megfér a másik öttel,
Gazdagodnak ötletekkel.

Külön-külön mit sem érnek,
Együtt tízen bölcs testvérek.
Összefognak, s amint látod,
gyarapítják a világot.

 

 

K. László Szilvia: Tarisznyába való vers

Lehet szegény, aki gazdag,
s lehet gazdag a szegény,
csak az fontos, milyen kincs ül
bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
észreveszed, ami szép,
rádöbbensz majd, amit te adsz,
mások azt nyújtják feléd.
Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,
rakj el minden szép mesét,
ne hagyd, hogy a kedved rontsa
buta, bántó, rossz beszéd!
Ülj le néhány gondolattal,
hallgasd, hogyan hegedül,
mert ha veled van a fejed,
soha nem vagy egyedül!

 

 

Göbölös Hajnalka: Búcsú tanáromtól

Egy csokor rózsával köszöntelek téged,
Hogy erről a napról legyen szép emléked.
Mert e kis csokornak minden egyes szála
Egy-egy elsuhanó esztendő virága.


Az első rózsával azt kívánom néked,
Éltessen az Isten nagyon soká téged.


A második virág a szeretet szava,
Mert te voltál mindig a szeretet maga.

A jóság virága a harmadik rózsa,
Sok kedves gyermeked beszélhetne róla;
Kiket féltő gonddal vigyáztál, neveltél,
Kiket jó szíveddel oly nagyon szerettél.


Utolsónak marad szívemben a hála,
Az én köszönetem legszebbik virága.
Kis csokorba kötve átadom most néked,
Fogadd szeretettel, legyen ez emléked!

 

 

Lepke-lagzi

Cseng-bong az erdő,
nagy nap vagyon máma,
Lepke-kisasszony készül,
az esti lepke-lagzijára.

Gyülekezik a násznép,
hangos ma az erdő,
róka lesz a násznagy,
s vőfély, a kis szitakötő.

Pillangó- kisasszony
felöltözik szépen,
menyasszonyi csokrát
hozzák is már négyen.

Katica kötötte,
hófehér virágból,
Pettyet is rakott rá,
Finom cukorkából.

Lepkefi érkezik
s öleli a párját,
Pillangó-kisasszony
eldobja a csokrát.

Táncolnak reggelig,
ropják már a csárdást,
így ért aztán véget,
a lepke- dáridózás.

http://iroklub.napvilag.net/iras/28887

 

Zöld mezőben sétálgatva....

Zöld mezőben sétálgatva
gyönygyvirágot szedtem,
Hajamba e szép virágból
gyöngykoszorút kötöttem.

Gyöngykoszorút kötöttem,
Hajamba beletettem,
Napsugárban megfürödtem,
S lassan hazamentem.

Keresem a boldogságot,
s ha egyszer rátalálok,
elmesélem merre leled,
remélem te is megtalálod.

(G. Joó Katalin)

 

 

Pósa Lajos: Cicaiskola

Cica-iskola
Mennek a kis cica-micák
Szép sorjába...
Befordúlnak párosan az
Iskolába.

Találgatják: mi lesz mára
A leckéjük...
De nehéz volt a tegnapi
Ábécéjük!

"Csend, ha mondom! - tanítójuk
Dorombolja. -
Aki nyávog, kiállítom
A sarokba!
Mici, Rici, Frici, Pici
Mind itt vannak?
Húzd meg csak a fülét annak
A kamasznak!

Hadd lám: hol a palavessző,
Palatábla?
Legkövérebb egeret rá
Ki pingálja?"

Cica-micák neki dűlnek
S úgy pingálnak...
Hogy örülnek a fülinek,
A farkának!

Egyszerre csak egy lyukból egy
Egér fut ki...
Valamennyi cica-mica
Aló, usgyi!

"Tanító úr, bocsánat, hogy
Kiugrálunk+
Ennél szebbet, ennél jobbat
Nem pingálunk!"

 

 

Sünis vers

1.) Süni, süni

Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőbe,
Tüskés hátán falevél,
Megvédi, ha jön a tél. 

2.) SÜNI INDULÓ

Szúrós gombóc jár a kertben
szusszan pöffen minden percben

bokrok alját nézik sorra
buzgón szaglász nedves orra

hátán kócos a sok tüske
megfésülné, de nincs tükre

nem nyúl hozzá igy is jó
úgy hivják, hogy SÜNDISZNÓ.
(Süni induló - Gryllus Vilmos)

 

 

 

 

 

Arvid Lydecken

Gyerekek dala

Olvass nekünk, édesanya,
valami nagyon szépet,
hőstettekről, csillagokrol,
kék szigetről meséket.

Mesélj nekünk a folyókról,
mik messze kanyarognak,
tündéres áfonyás dombról
s boldogságról hosszan!

Mesélj, miről dalol a madár,
miről zúgnak a nyírfák,
miért szálldos
a virághoz
a lepke, mondd el titkát.

Olvass nekünk, édesanya,
míg nem növünk nagyra.
Örömet így mi is szerzünk
esténkint, ha összejövünk,
majd neked felolvasva.

 

 

Mentovics Éva: Hónap soroló

Januárban szirmot bont a jégvirág,
februárban havas még a fél világ.
Március még lucskos úton lépeget,
április már pingál fölé kék eget.
Májusban a csendes eső kincset ér,
júniusban pompázik a pipitér.
Július már érleli a kalászod,
augusztusban abból sütnek kalácsot.
Szeptemberben visszavár az iskola,
október az őszi erdők piktora.
November hint zúzmarát a kertekre,
decemberben ünnepelhetsz kedvedre.

 

Pintér Zoltán: Lovam hátán

Lovam lába halkan csendben
Tipeg topog fű se rezzen,
Szépen lassan andalog
Táncol mint az angyalok,

Nesszenések madárdallam
Ág reccsen a friss avarban,
Lovam ugrik elszalad
Elröpít egy perc alatt,

Vágtass vágtass sebesen
Repíts át a kék egen,
Sörényedbe kapaszkodva
Ráugrunk a csillagokra,

Nyereg nélkül szőrén ülök
Úgy pörög, hogy elszédülök,
Felhők között nem is látom
Hová viszel jóbarátom,

Napkorong az úticél
Oda engem ne vigyél,
Megéget az minket nyomban
És az álom lángra lobban,

Menjünk inkább le a Földre
Harmatos friss legelőre,
Fűbe fekszem álmodom
Enyém vagy szép táltosom.

 

HÚSVÉTI, locsolós versikék

 

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.

Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.

Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!

 

 

 

Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?

 


Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.

 


Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.

Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet! Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő.
Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!

 

 

Tapsifüles nyuszikának
Nagyon sok a dolga,
Piros tojást, hímes tojást
Szerteszéjjel hordja.


Hordjad, hordjad kis nyuszikám,
Kéket is, tarkát is,
Nekem is van egy kosaram,
Belefér még száz is.

Kellemes ünnepet kívánok!

 

 

 

Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.

 


Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!

 


Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!

 

 

Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

 

 

Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa.
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne,
Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne!

 

 

Locsolni jöttem nem titkolom,
Szép szokás ez, így gondolom,
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom!
Ha a hatás múlik is esztendőre,
Ígérem én itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok én nyakra-főre.

 


Az erdei kék ibolya,
Szép mint a lányok mosolya.
De mindkettő tovább szépül,
Ettől az illatos izétől.
Látod még megvan a fele,
Megöntözhetlek-e vele?

 

 

 

E szép házba nyitottam,

Nefelejcset találtam,

Nem hagyhatom hervadni,

Meg szabad-e locsolni?

 

 

Itt a húsvét, eljött végre

A szép lányok örömére

Mert a lányok szép virágok

Illatos víz illik rájuk

Ne fuss hát el, szép virágom,

Locsolónak csók jár, három.

 

 

Kinyílott az aranyesô

Én voltam ma a legelsô,

aki kora reggel

locsolkodni kelt fel

Minden szôke, barna lány,

Mint a piros tulipán

Virulva-viruljon

Rózsapermet hulljon.

Íme, itt a kölni

Szabad-e locsolni?

 

 

Korán reggel útra keltem,

Se nem ittam, se nem ettem.

Tarisznya húzza a vállam,

Térdig kopott már a lábam.

Bejártam a fél világot,

Láttam sok-sok szép virágot.

A legszebbre most találtam,

Hogy öntözzem, alig vártam.

Piros tojás, fehér nyuszi,

Locsolásért jár a puszi!

 

 

Rózsa, rózsa szép virágszál,

Szálló szélben hajladozzál.

Napsütésben nyiladozzál,

Meglocsollak, illatozzál.