Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvét, Pünkösd, Advent, Vízkereszt és egyebek


 

A húsvét története

A keresztény világ Húsvét ünnepének kialakulása a zsidó Pészah-hoz vezethető vissza. Ekkor ünnepelték a zsidók Egyiptomból való kivonulását. Az Ótestamentum szerint ekkor, az Egyiptomot ért tíz csapás közül utolsóként, lecsapott a Halál Angyala és magával ragadott minden elsőszülött fiút. A zsidók Isten parancsának engedelmeskedve azonban bárányt áldoztak, és annak vérével bekenték ajtóikat, így a Halál Angyala őket nem bántotta. A Pészah ünnepének előestéjén fogyasztották el a szokásos Széder esti vacsorát, amely élesztő nélküli kenyérből és borból állt. Jézus letartóztatásának estéjén a Szédert ülte meg tanítványai körében, amelyet az "Utolsó Vacsora" néven ismerünk.

A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken, feszítették keresztre őt a római katonák, azzal gyanusították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanitásaival és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból tövis koronát tettek a fejére, kezét, lábát odaszegezték a kereszthez és a feje fölé odatűztek egy papirt, amin ez állt: I.N.R.I. - Iesus Nazarensis, Rex Iudeae. Magyarul: Názáreti Jézus, Judea királya. Szegény, meg is halt néhány órán belül, a családja eltemette, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák Hegyén és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt és olyankor a tizparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanitványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott...!? A barlangban nem volt ott a test, csak a leplek, amelyekkel beborították. Egy angyal állt mellette és azt mondta a gyászolóknak: "Nincs már itt, mert feltámadt!"

Jézus halálának és feltámadásának, az emberiség megváltásának ünnepe Ideje a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé (ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is i. sz. 325-ben).

Tehát a dátum évről évre változik. Akkor vajon hogyan tudják, mikor kell ünnepelni?

Pedig ezt te magad is kiszámolhatod úgy, hogy megfigyeled mikor van az első telihold március 21 után és akkor az utána következő első vasárnap lesz a Húsvét.

Azért tudják, hogy akkor volt, mert a biblia szerint az ekkor ünnepelt zsidó Peszach első napján tartóztatták le Jézust. Az úgynevezett Utolsó Vacsora alkalmával (ismered-e a híres festményt?) Jézus és a tanítványai a Peszach előestéjén szokásos Széder estet ünnepelték meg, megtörve az élesztő nélkül sütött kenyeret (maceszt) és megitták az előírt több pohár bort.

Nagyon sok nyelven ma is úgy hívják a húsvétot, hogy Paszcha (görög, orosz), Pascua (spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua (olasz), Paque (francia), Pĺsk (svéd), Pĺske (norvég), Paste (román).

A Húsvét magyar neve arra utal, hogy régen, a 40 napon át tartó nagyböjt után – ami Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emlékére, önmegtartóztatásra tanít – ekkor ettek először húst az emberek, „hús vettek magukhoz".

A Húsvét nem egy nap, hanem több napból álló ünnepsorozat, a húsvétot megelőző 40 napos böjti időszaktól egészen pünkösdig. Latin neve: Septuagesima – hetvened (mert hetven napig tart), húsvéti időnek is nevezik.

A nagyhét – a Húsvét előtti hét – a virágvasárnappal kezdődik. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére ezen a napon az emberek barkaággal mennek a templomba.

A szertartás része a barkaszentelés. Nagycsütörtök Jézus szenvedéseinek kezdete. E nap egyetlen miséjén elnémulnak a harangok – „a harangok Rómába mennek” – és egészen nagyszombat délutánjáig hallgatnak. Nagycsütörtökhöz tartozik a lábmosás szertartása – tizenkét öreg ember lábát megmossák –, melyet még a Habsburg-ház uralkodói is elvégeztek. A szertartás onnan ered, hogy Jézus is megmosta tanítványainak lábát.

Nagypénteknek a néphagyományban is többféle megnyilatkozása van. Az emberek kivonultak a falu szélén álló Kálvária dombra, megálltak a stációállomások kápolnáinál, végigjárták Krisztus keresztvitelének útját. Jeruzsálemben egy szerzetes kereszttel a hátán teszi meg a Golgotára vezető utat. A templomokban letakarják az oltárokat. A hagyomány szerint a fiatalok nagypénteken hajnalban a patakra mentek megmártózni. Aki ezen a napon folyóvízben megmosakodott, az egész évben szerencsés lett. Viszont nem szabadott ezen a napon állattartással és földműveléssel kapcsolatos munkát végezni, nem szítottak tüzet és nem sütöttek kenyeret sem.

Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt [3] lezárulását jelzi. A kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart.

A húsvét héber neve „pészah”. A szó „kikerülés”-t, „elkerülés”-t jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg, de Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve: „kikerülés”.

Az angol Easter a német Ostern szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Tehát több európai nyelven a teuton (norsze) Őstra istennő ünnepének a neve ragadt a húsvétra: Oster(német), Easter(angol). Az istennőt szimbolizálta a tojás és a nyuszi, ez utóbbit Németországban kezdték el újra húsvéti szimbólumként használni az 1800-as években és onnan terjedt el ma már a világon mindenhol.

De a világ minden táján ünnepelnek valamilyen tavaszi ünnepet a nem keresztények is. Mióta a világ világ, az emberek örvendeztek és megünnepelték a tavaszt, a természet felújulását. A leguniverzálisabb szimbólum a tojás, mivel az a termékenységet, új életet juttatja eszünkbe. Gyakori ötlet a tojások színezése, a "piros", vagy "hímes" tojás, már az ősi Babilonban is csinálták. Később az egyiptomi templomokat is kidíszítették velük tavasszal. Ma a legmesteribben díszített tojásokat az ukránok készítik.

A liliom is ősi pogány szimbólum, a termékenység jele, szintúgy a gyertyák, amik az ilyenkor rakott nagy tüzekre emlékeztetnek.

 

Virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent három nap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti.

Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, az Eucharisztia (oltáriszentség) alapításának ünnepe. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise. Utolsó vacsora egyértelműen a zsidó Húsvéti Bárány elfogyasztását jelentette (Mózes emlékezetére), amit a zsidók az év első hónapjának 14. napján, csütörtök este (a zsidó napok naplementétől naplementéig tartanak) azaz a zsidó Nisan hónap 15-én tartották. A másnapi keresztre feszítés így még mindig Nisan 15-én, de már pénteken történt.

Húsvéthétfő

Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.

 
A húsvét szimbólumai:

Barka:

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor az emberek ruhájukat és lombos ágakat terítettek a Megváltó elé az útra, ma ennek emlékére barkát szentelnek a templomokban. De a barkavirág mást is jelképez. Ahogyan véget ér a böjti időszak, úgy ér véget a tél is. A húsvét egyben az újjászülető természetnek is az ünnepe. A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak régen. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, gyógyszerként pedig elmulasztotta a torokfájást.

Bárány:

A húsvéti bárány Jézust jelképezi. A Bibliában is bárány szimbolizálta Krisztust. Az ótestamentumi zsidók egyéves, hibátlan bárányt áldoztak, majd vérével megjelölték az ajtófélfát, így a Halál Angyala elkerülte házaikat. A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának

A nyuszi:

A húsvéti nyuszi megjelenését meglehetős homály fedi. Manapság csupán "tojáshozóként" emlegetik. Nyúl és tojás ősi kapcsolata a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg. Eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta.
Egyes vélemények szerint a nyusziajándékozás szokása egy heidelbergi úrtól Georg Franck von Franckenau-tól származik, aki 1678-ban keltette életre ezt a gyermekeknek kedves hagyományt.
Annyi biztos, hogy hozzánk német közvetítéssel került. Az is lehet, hogy tévedésről van szó, mivel régen, egyes német területeken Húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés abból eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase.

A tojás:

A tojás megjelenési formája pogány szimbólum: a ragyogó sárga gömb a belsejében maga a Napisten, fehér héja a Fehér Istennő, az egész pedig az életet, a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezi. Az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe.
Húsvét hétfőjén csokoládétojásokat és nyuszikat ajándékoznak a gyerekeknek. Az apróságokat érintő szokás egykor szoros kapcsolatban állt a halottkultusszal. A német-római Birodalom területén feltárt sírokban a kutatók különböző anyagokból készített, színesre festett, tojásformájú tárgyakra bukkantak. Az élet, a tisztaság, és termékenység szimbólumaként tisztelt tojást többek között azért kellett az elhunyt mellé helyezni, mivel mágikus hatalmának köszönhetően megőrizte a lelket egészen a feltámadásig.

A húsvétnak Európa-szerte talán legáltalánosabb jelképe a húsvéti tojás. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját – szól a hasonlat. A tojás piros színe – amely napjainkig a legnépszerűbb szín – Krisztus kiömlött vérét jelképezi. A tojás a termékenység, a teremtés, az újjászületés legősibb jelképe. Nemcsak Európában, de Ázsiában is ezekkel a fogalmakkal hozzák kapcsolatba. Sok természeti nép teremtésmítoszában szerepel a tojás, egyes kultúrákban nemcsak az istenek születtek tojásból, de a halottak mellé is temették, a lélek újjászületését jelképezve. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma is. Díszített tojásokat már avar-kori női sírokban is találtak a régészek, de feljegyzések szerint már az ősi Babilonban is festettek tojást. Később az egyiptomi templomokat is feldíszítették velük tavasszal. A tojásfestés mindig az asszonyok és lányok feladata volt. A tojások színezésénél leggyakrabban a piros színt használták, mivel ennek mágikus erőt tulajdonítottak. Nemcsak megvédelmez, de egyúttal Krisztus vérét is jelképezi. Eredetileg természetes festékanyagokat használtak a tojások színezéséhez, később kialakultak az írásos tojások is. A szöveg lehetett név vagy üzenet is. A díszítésre használt minták tájanként, országonként változóak.

A tojások színezése, díszítése régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt.

Források: http://www.nyulihusvet.hu/hagyomanyok.html

http://www.angelfire.com/ne/OtthonIskola/husvet1.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%BAsv%C3%A9t

 

Pünkösd

Mit is ünneplünk pünkösdkor? A pünkösd görög szó, jelentése ötvene­dik. Arra a napra utal, mely lezárta a feltámadása utáni időszakot, mikor még Krisztus negyven napon keresztül tanítványaival volt.

Erről többek kö­zött Tamás története, az Emmausi ta­nítványok is tudósítanak, és melynek során tíz nappal pünkösd előtt a 11 ta­nítvány szeme láttára emeltetett fel Jé­zus Krisztus az Atyához.

Ezt követte az új 12. apostol Mátyás kiválasztása, amint erről az Apostolok Cselekede­teiről írott könyv első fejezete is tu­dósít.

Az első pünkösdöt megelőzte tehát Jézusnak és tanítványainak az elválása, megkezdődött azok önálló éle­te. Elérkezett az az időszak, ami­kor az aposto­loknak és tanítványok­nak önállóan kellett megmutatniuk életükön Krisztushoz tartozásukat.

A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg.[1] A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás.

A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára:

Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nyelven Sávuót, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe.

Péter apostol megmagyarázta az ott levőknek, hogy most teljesedett be, amit Jóel így prófétált: "Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Szellememből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Szellememből, és ők is prófétálnak." (ApCsel 2:17-18)

Jézus is megígérte a Pártfogót, akit Ő küld el az Atyától, "az Igazság Szellemét, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam." (János 15:26b). "Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett." (János 16:7-11) Tehát Jézus kitöltötte Szent Szellemét.

Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13.

A húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját.

Görög nevének (πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik.

Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik ókori keresztény írók (Tertullianus, Órigenész), ünneplése egyidős az egyházzal, tehát az apostolok idejéből való. A katolikus egyházban van vigíliája böjttel, amelyen keresztvizet szentelnek. A bérmálás szentségét pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban.

Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.

 

Májusfa

A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát. Másik jeles alkalma pünkösd volt. A május elsején állított fákat sokfelé pünkösdkor bontották le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is

Csíksomlyói búcsú

Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A csíksomlyói búcsú hagyománya a 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferencesek segítségére legyenek a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. A székely nép Mária-kultusza azonban valószínűleg régibb időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett.

Forrás:www.wikipedia.hu

 

Advent

(ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak.

A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.

Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét,

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.[1]

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (rorate) misét tartani.[1] E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.

Adventi koszorú

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila, mert a katolikus hagyományok szerint az advent színe a lila, a bűnbánat és a megtérés jelképe, a koszorú négy gyertyája közül – a meggyújtás sorrendjében – az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín. A negyedik színe a bűnbánat színe, a lila - az adventi felkészülés során ugyanis ugyanúgy önmegtartóztatással, bűnbánattal készülnek a keresztények a közelgő karácsonyra, mint húsvét előtt. A rózsaszín gyertya pedig a küszöbön álló ünnep fölött érzett örömöt jelenti, az öröm színe a fehér, de ha ez lilával keveredik, akkor rózsaszín lesz belőle. Az elvilágiasodott szokások szerint azonban, ma már sokfelé különböző színű gyertyákkal díszítik az adventi koszorút, zöld, sárga, kék, fehér, arany, ezüst, narancssárga és szinte bármilyen színű lehet. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet.[1] A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Adventi gyertya

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

·           Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);

·           zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);

·           Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);

·           Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).

 

Adventi naptár

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

 

Ádvent elsõ vasárnapja

Ádvent  kezdési idõpontja évrõl évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb esõ vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítõ lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsõnek meggyulladó gyertya színe is lila. A lila szín a várakozást és a bűnbánatot fejezi ki.

Advent minden vasárnapján meggyújtunk egy-egy új gyertyát az ádventi koszorún.
Az ádventi koszorú összefont fenyőágakból és 4 gyertyából áll: egy rózsaszínből és három lilából. (A mai - hagyományokat nem figyelembe vevő koszorúk már mindenféle színben készülnek). Mivel hetente gyújtunk meg új gyertyát, így a gyertyák lépcsőzetesen égnek le.

Ádvent második vasárnapja

Színe hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti idõszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelõzõ hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.

Ádvent harmadik vasárnapja   Ezüstvasárnap

Gaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.

Ádvent negyedik vasárnapja   Aranyvasárnap

Színe a bűnbánatot kifejezõ lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.

Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad, hogy az ünnep, csakugyan ünnep legyen, és akkora figyelemmel fordulhassunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.

 

Az Advent angyalairól szól egy kedves mese:

Az első vasárnap angyala

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ekkor van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

 

A második vasárnap angyala 
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

 

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

 

 

A negyedik vasárnap angyala

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Forrás:www.wikipedia.hu  http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzkereszt

http://www.irodalommindenkinek.eoldal.hu/cikkek/advent--mikulas--karacsony--szilveszter/az-adventi-gyertyak-liturgikus-szinei-___.html

 

Vízkereszt

A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi ünneplését.

A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről – a hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Ezeknek a neveknek mind január 6-án van a névnapja.

A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkeresztelkedését ünneplik ezen a napon. (Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.)[1] Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja[2] és a farsang kezdete.[3]

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből).

Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek:

1.      a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál,

2.      Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban,

3.      valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn. (víz borrá válik)

Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzkereszt

 

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek.

A farsang csúcspontja a karnevál,

 A karnevál a farsangi időszaknak a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három napja, ami nagy mulatságok közepette zajlik. A karnevál valójában ősi télbúcsúztató, tavaszköszöntő jelmezes, táncos népünnepély, amelyet beiktattak a vallási ünnepek közé. A karnevál szó egyik etimológiája szerint a szó a latin carne levare (a hús elhagyása) kifejezésből származik, mások szerint carne vale (búcsú a hústól) adja a szó eredetét.

A húshagyókedd a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap a keresztény egyházi évben, azaz a hamvazószerda előtti nap. A név is a böjt kezdetére utal, azaz ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani

A hamvazószerda keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).

A nagyböjt a húsvét előtti negyven napos előkészületi időszak, ami hamvazószerdával kezdődik a keresztény egyházi naptárban. Jézus Krisztus negyven napi böjtölésére, szenvedésére és kereszthalálára emlékeztet. Az erre az időszakra eső hat vasárnap nem számít bele a negyven napba, nem része a böjtnek, mert minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe.

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon

A nyugati keresztény egyházak liturgiájában e kiemelten fontos dátum mindig a március 15. és április 18. közti valamelyik vasárnapra esik. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete: a napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás, betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani.

Források: www.wikipedia.hu farsang, húshagyókedd, hamvazószerda, nagyböjt, virágvasárnap

 

Hálaadás

Az USA-ban az egyik legfontosabb ünnepnek számít. (Minden év november utolsó csütörtökjén)

A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek.

Az első hálaadás története a hagyomány szerint

Az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek. A telepeseket egy indián törzs segítette a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászat-vadászat, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után a telepesek nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták. Ezt akkor még nem nevezték hálaadás napjának, hiszen a telepesek inkább a jó aratás miatt ünnepeltek három napon át.

Az igazi hálaadás napja, amelyen Isten jóságát köszönték meg a telepesek, 1623-ban volt, a két hónapos szárazság végén. Ezután kezdett kialakulni az a tradíció, hogy hálát adjanak Istennek, amikor például jó termésük volt, vagy egy háborúban győzelmet arattak. 1777-ben a Kontinentális Kongresszus a Saratoga városánál aratott, csodával is felérő győzelem után meghirdette az első országos amerikai hálaadás napját.

1941-től Nemzeti ünnep.

2 Bibliai részlet a Hálaadás fontosságáról.

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását."

"paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás."

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1laad%C3%A1s