Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

J. D Salinger novellájában a Magasabbra a tetőt, ácsok! -ban van egy buddhista mese a házalóról, akit Mu hercegnek, Csin fejedelmének ajánlanak azzal, hogy képes megtalálni a hercegnek való igazi paripát.

 

Mu herceg, Csin fejedelme, így szólt Po Lóhoz: „Te magad tisztességben megöregedtél. Tudsz-e ajánlani valakit a fiaid közül, akit helyetted elküldhetnék lovat vásárolni?” Po Lo így felelt: „a jó lovat meg lehet ismerni a tartásáról meg a külsejéről. De az igazi táltos – amelyik nem veri fel a port, s nyom sem marad utána –, az olyan felismerhetetlen, olyan megfoghatatlan, akár a levegő. Az én fiaim tehetségéből erre nem futja; van annyi eszük, hogy meg tudják különböztetni a jó lovat a rossztól, de nem ismerik fel az igazi táltost. Van azonban egy barátom, Csiu Fang-kao a neve, tüzelővel és zöldséggel szokott házalni. Hát ő mindenképpen ért annyit a lovakhoz, mint jómagam. Kérlek, beszélj vele.”

Mu herceg megfogadta a tanácsot, és megbízta a házalót, keressen neki egy jó paripát. Három hónap múlva megjött a házaló a hírrel, hogy talált egyet. „Sa-csiuban bukkantam rá” – tette hozzá. »S miféle az a ló?« – kérdezte a herceg. „Hát egy pej kanca” – hangzott a válasz. Ám amikor elküldtek valakit a lóért, kiderült, hogy egy hollófekete mén. A herceg igen megharagudott, és magához hívatta Po Lót. „A te barátod – mondta neki –, akit megbíztam, hogy lovat vásároljon nekem, szépen elintézte a dolgot. Hiszen ez még azt sem tudja, hogy kanca-e vagy mén, s azt sem, hogy milyen a színe! Mit érthet az ilyen ember a lovakhoz?” Po Lo elégedetten sóhajtott fel: „Hát csakugyan, idáig jutott volna? – kiáltotta. – Ó, hiszen akkor ő tízezerszer többet ér nálamnál. A nyomába sem léphetek. Kao csak a lelki dolgokra figyel. Miközben a lényegről meggyőződik, megfeledkezik a hétköznapi részletekről; a benső tulajdonságok érdeklik, s így szem elől téveszti a külsődlegeset. Amit látni akar, látja, és amit nem akar, azt nem látja. Csak azokra a dolgokra figyel, amelyekre figyelnie kell, és nem törődik mindazzal, amivel nem is érdemes törődni. Kao a lovak ügyében olyan bölcsen ítélt, hogy ő lovaknál különb ügyekben is bátran ítélkezhet.”

Amikor a ló megérkezett, csakugyan táltosnak bizonyult.

 

Kiderül, hogy a paripa tényleg az igazi, s a házaló igaz bölcsé lett. Mert az igazi bölcs képes arra, hogy csakis a lényeggel foglalkozzon.

 

Kínai gondolatrendszer:  ,,Az első az egyenesség, a második a kemény bánásmód, a harmadik a szelíd bánásmód… A békességesekkel egyenesen kell bánni, az erőszakosokkal és  ellenségesekkel keményen kell bánni, az egyetértőkkel és a barátságosokkal szelíden kell bánni.”

 

Arisztotelész szerint a boldogságot azok számára tartja elérhetőnek, akik birtokolhatják az eudaimóniát , a jószelleműséget, amely fogalom és személyiségvonás, erőteljesen a mértékeken belül való élettel kapcsolódik össze.

 

Platón: ,, felfogása szerint a zene is sokban hozzájárul az egészséghez, ha valaki a megfelelő módokon használja fel. Nem mellékesen szokta használni az ilyen ,,tisztítást” – így nevezte a zene révén történő gyógyítást.

 

Héraklaitosz ki nem állhatja az embereket, csak kényszerről foglalkozik velük, mint ahogy mondja, mert disznóként, marhaként élnek a saját lehetséges színvonaluk alatt, s csupán azért foglalkozik velük, mert lelkében még nem adta fel a jobbításuk gondolatát.

 

A lakoma például a dialógus nevében foglalja a fehér asztal mellett történő beszélgetést -, amikor is a vitatkozó partner elismeri mindazt, amit a vitapartner elgondolásaiból helyesnek ítél, másfelől azonban nyíltan megmondja, mit nem fogad el a nézeteiből, lett légyen az a másik akár a mesterünk, akit tisztelünk és nagyra tartunk. Ezt tette Platon, ezt Arisztotelész és a középkor tudósai is sok dialógust írtak. Rotterdami Erasmustol Giordano Bruno-is.

 

Mórus – Seholsincsország-Útópia, ideális élet.

 

Locke ,,Ahol nincs törvény, ott nincs igazság.”

 

Hegel - ,,Az ember az, amit tesz, az ember nem más, mint tetteinek összessége.”

 

Platon múlt-jelen-jővő tézise, boldog állapot.

 

Kívánd azt, amit elérhetsz, úgy lehetsz csak boldog! – Ne kívánd azt, amit úgysem érhetsz el, mert ettől garantáltan boldogtalanná válsz!

 

i.e. 200-ban keletkezett Sirák könyve már tartalmazza azokat a gondolatokat, hogy Istent akkor tudjuk a magunk oldalára állítani, ha könyörületesek vagyunk.

Mózes 3. könyvében: ,,…szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.”

i.e. 109. körüli 12 pátriáka végrendeletei szövegben: ,,Bocsáss meg mindenkinek, aki csak beismeri vétkeit és bánatot érez miattuk.

Ézsiás könyve. ,,Népek jönnek a világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességéghez.”

 

A szabadságjogok kidolgozásáért eddig talán Emmánuel Kant tette a legtöbbet, akiről ezért azt is mondják, hogy a francia forradalom német filozófusa volt.

Kant, aki mélyen vallásos keresztény volt, abból indult ki, hogy az emberiség már nem számíthat Isten közvetlen segítségére, minthogy Isten a teremtéssel: a természet, az ember és a természettörvények megalkotásával a dolgát bevégezte. Ennél fogva mindenért, ami mivelünk, emberekkel történik, mi magunk vagyunk a felelősek.

Kant ezért a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hármas jelszavát egy negyedikkel egészíti ki, a Felelősséggel. Azt állítja: a felelősségeink nem nyomasztóak, sőt: életünk elviselhetővé válik, ha belátjuk, léteznek az embereket irányító Értelemnek olyan parancsai - ő észparancsoknak nevezte őket -, amelyeket mindenkinek be kell tartani ahhoz, hogy megvalósuljon a polgári szabadság rendje. Gondolhatunk itt arra, hogy a Kozmosz- Logos. Télosz hármasa az antik görögség óta szinte változatlanul benne van az értelmes emberek gondolatvilágában. Ezek az Ész-parancsok Kant szerint határozott parancsok, kategorikus imperatívuszok. így szólnak:

„Cselekedj úgy, hogy az emberiséget mind saját személyedben, mind pedig mindenki máséban mindig egyúttal célként is kezeld, sohasem puszta eszközként"

„Cselekedj úgy, mintha cselekedeted vezérelvének akaratod által általános természeti törvénynek kellene lennie."

Kérdezhetnék, miért csak elviselhető lenne így az élet s miért nem, mondjuk, boldog? Kant mint protestáns meggyőződéssel vallotta ugyanis, hogy az embert Isten eredendően rossz hajlamokkal teremtette, hírvággyal és önzéssel. Ha viszont betartjuk az ész-parancsokat, akkor egyensúlyt teremtünk a bírvágy és önzés centrifugális erői és a szeretet, tolerancia centripetális erői között.

„A saját céljainkat követve ki kell zárni olyan eszközök alkalmazását, amelyek megsértik másik emberek szentségét."

„Minden embernek és bármely emberi csoportnak másokkal egyenlő joga van arra, hogy az ő sajátos céljait mások is figyelembe vegyék."

Végül Kant tisztázta azoknak a legfontosabb polgári alapfogalmaknak a tartalmát, amelyeket ma is használunk:

-  az autonómiáét, ami alatt az önálló tevékenység jogát és lehetőségét értjük,

-  a szuverenitásét, amely azt jelenti, hogy senki sem korlátoz, nem gyámkodik felettünk,

-  végül a harmadik, amit ő átfogó kategóriaként használ, a küzdelem: megküzdenni nemcsak a céljaink útjában álló akadályokkal, hanem sajátmagunkkal is, ha kell: rossz hajlamainkkal elsősorban.

 

A jakobinus kormány az éhínség idején politikai lépéseket tesz: maximálja mind az árakat, mind a béreket, ezzel senki sem elégedett, a falusi élelemtermelő sem, a városi bérmunkás sem. Amikor azután a termelők, nem bocsátják a piacra a termékeiket, amelyek hiánya akkor már ,,életveszélyes”, Robespierre előirja, hogy a terményt nem szabad rejtegetni, elraktározni a tulajdonosának, feketepiacon sem szabad értékesíteni csak legálisan.

Ezzel mintegy belenyúl az alkotmánynak abba a paragrafusába, amelyik a magántulajdon szentségét fogalmazza meg. Ideológiát is talál hozzá, mondván, az alkotmány törvényei között hierarchia van, a legmagasabb törvény az élethez való jog törvénye. A magasabbrendű pedig felülírja az alacsonyabb rendűt.

 

Hobbes társadalomelméletében evidencia, hogy a két legelső emberi jog az élethez és a fizikai biztonsághoz való jog.

 

Az amerikai alkotmányból idézek közismert sorokat, didaktikai célból kissé áttördelve az eredeti szöveget:

„Magától értetődőnek tartjuk a következő igazságokat:

- hogy minden ember egyenjogúnak van teremtve,

- hogy teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket.

- hogy ezek közé tartozik az élet, a szabadság és a boldogság keresése

- hogy ezeknek a jogoknak a biztosítására kormányok vannak szervezve az emberek között, amelyek jogos hatalmukat a kormányozottak beleegyezéséből nyerik,

- hogy valahányszor egy kormány ezeket a célkitűzéseket megsemmisíti, a népnek joga van a megváltoztatásához vagy eltörléséhez."

Az amerikaiak -nem kevéssé a pragmatizmus filozófiájának és pedagógiájának köszönhetően hozzátettek néhány praktikus, gyakorlati elvet mindehhez, minthogy a maguk „zöldmezős alkotmányával" úgy indulhattak a 18. század harmadik negyedében, hogy jobban kívánnak vigyázni az egyének jogaira, mint Európa teszi. Másrészt tudatosan inspirálták a tudományos és technikai fejlődést, és minden amerikai állampolgár kötelességévé tették ezt.

Ezek az egymással való szolidaritás, a mássággal szemben megvalósítandó toleráns magatartás, a túlhaladott dolgok iránt való egészséges szkepszis és irónia, a diszkusszióhoz, az igazságkereső vitához való természetes viszonyulás, vagyis a konszenzus és a disszenzus, tehát az egyetértés és nem egyetértés mindegyikének természetesnek tartása politikában, a magánéletben, s mindenütt.

Ennek az a lényege, hogy a partner, aki adott kérdésben nem ért egyet velünk nem tekinthető ellenségnek, mert akár barát is lehet, minthogy az értelmes új dolgok általában a vitákban és harcokban jönnek létre, és a vitapartner csak segít ebben. Platon már tudta ezt, elődei is az ókori keleten. A mi, modhatni „kísérleti demokráciánk" politikusai sajnos még kezdőknek bizonyulnak ebben a vonatkozásban.

 

Rousseau így ír erről:

„Ha mindenki azt teszi, ami neki tetszik, gyakran olyasmit tesz, ami másoknak nem tetszik. Ez nem szabadság. A szabadság nem azt jelenti, hogy azt tegyük amit akarunk, hanem sokkal inkább hogy ne legyünk másnak alárendelve, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a mások akaratát ne vessük alá a magunkénak.. .Egyetlen uralkodó ember se lehet szabad... .Egyetlen más szabad akaratot nem ismerek, csak azt, aminek senki sem szegülhet ellen, hogy megakadályozzam közös szabadságban, senkinek sem áll a jogában azt tenni, amit a más szabadsága neki megtilt, mert az igazi szabadság soha nem rombolja le önmagát. Ezért a jog nélküli szabadság valóságos ellentmondás, mivel bárhogy cselekednénk, minden zavaró egy rendezetlen akarat működésében. …Következésképpen nincs szabadság ott, ahol nincs törvény, vagy ahol valaki a törvény felett áll. Bármilyen kormányformája is legyen, a nép akkor szabad, ha az, aki kormányozza, egyáltalán nem az embert, hanem a törvény eszközét tartja szem előtt. Egyszóval, a szabadság sorsa mindig a törvények sorsához kapcsolódik, velük együtt uralkodik és vész el." /Rousseau: Levelek a hegyekből, VIII./

 

A második világháború után 1948-ban adta ki az ENSZ a z 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatára visszautaló Emberi Jogok Nyilatkozatát, amelyről már tanultak máskor, máshol. 1981-ben az ismert szöveghez a következőket fűzték hozzá:

„Egyetlen állam vagy kormány sem tehet különbséget az egyének között vallási hovatartozásuk miatt... és közösségeket sem rekeszthet ki ellenszenv alapján."

 

Nietzsche a zenét tartja az egyetemes kommunikáció eszközének, szemben a nyelvvel, amely szerinte korlátozottá és partikularissá vált. A zene ellenben - maga a hömpölygő élet.

 

Freud mint orvos azzal indít, hogy ha a tudatalatti élményeket a tudat felszínére lehetne hozni, akkor gyógyítani lehetne a pszichés betegségek okait. S bár ez a tudatosítás még nem azonos a gyógyítással, de annak lényegi részét képezheti, képezi.

„Visszacsalogatni az embert, aki utat tévesztett, ahhoz a döntő ponthoz, ahol a veszedelmes eltérés megkezdődött" - fogalmazza meg tömören a freudi biologizmus előidézte humanista fordulatot a biologizmusban a Freudról szép könyvet író Stefan Zweig. „A démonokat csak az fegyelmezheti meg, aki felhozza őket a mélységből és szabadon szembenéz velük."

 

A magyar Neumann János 1955-ben egy nagy visszhangot keltett írásában, amelynek már a címe is provokatív - Túlélhetjük-e a technikát? - ő a technika fogalmát kiszélesíti a társadalom-és vállalatirányítás technikájával is - azt állítja, hogy a multinacionális cégeket nem kötik hazafias szempontok. Ott számolja fel vállalkozásait, ahol kevés a profit, a tőkéjét oda viszi, ahol extraprofitra tehet szert, tekintet nélkül arra, milyen gazdasági hatást gyakorol vele az érintett országra, országokra.

Más gazdasági ágak, szektorok sem érdeklik, csak és kizárólag annyiban, amennyiben a ő termelésünknek szükségük van esetleg rájuk. A szakoktatás is csak a saját termelési szükségleteik vonatkozásában érdekli őket. Az egészségügy, az ökológiai kérdés nem számíthat az érdeklődésükre. A munkanélküliség megszüntetése nem érdekük, hiszen éppenséggel a lehetséges legolcsóbb munkaerővel szeretnek dolgoztatni.

Az elmondottakból arra következtet, elérkezett az idő arra, hogy a polgári demokratikus társadalom államának a monopóliumokat bizonyos határok közé kell kényszeríteni megakadályozandó, hogy a társadalom kibillenjen az egyensúlyából. Ez az egyensúly-kérdés már Platónt is élénken foglalkoztatta.

Olykor - javasolja Neumann - az államnak drasztikusan kell beleavatkoznia a gazdasági életébe, ha olyan iparágakról van mondjuk szó, amelyek nem profitábilisak a magáncégek számára, máskor taktikusan, például különböző kedvezményekben - például megrendelésekben, anyagi támogatásban részesítve azokat a cégeket, amely hajlandók a társadalmi problémákat enyhítő célzatú állami vállalkozásokban résztvenni például segítik a  szakképzést, elhelyezkedést.

Mindezt az államnak hathatós gazdaságpolitikával kell kiegészítenie, olyan szociális háló kiépítésével, amely a társadalom minden tagja számára létbiztonságot ad.

 

A szintén magyar származású Polányi Károly is hozzájárult a második világháború utáni új helyzet felderítéséhez. A nagy átalakulás című könyvében, amelyet 1944-ben írt, három olyan területet jelölt meg, amelyek ellenőrzéséről az állam nem mondhat le, amelyen rajta kell tartania a tekintetét, amelyért felelősséggel tartozik a társadalomnak.

-         E három nagy terület egyike, a föld mint természeti és ember teremtette környezet hasznosítása, védelme, fejlesztése, a károk megelőzése és elhárítása,  z infrastruktúra működtetése,

-         másik a munkaerő újratermelése és felhasználása, a munkavédelem, a munkaidő-szabályozás, s a munkaerő-termelés három nagy feltétele: az oktatás, az egészségügy és a művelődés.

-         Végül az állam feladata és felelőssége a pénz vásárlóerejének, értékállóságának a biztosítása.

Arra is felhívja a figyelmet Polányi, hogy az állam esetleges túlhatalmának felszámolására erősíteni kell a civil szervezeteket, amelyek elsődleges feladata megvalósítani a társadalomnak az állam feletti természetes kontrollját.

 

Maslow szükséglet elméletének lényege, hogy az alapszükségletek kialakításának lehetősége nélkül nemigen vannak a magasabbrendű szükségletek kialakulásának reális esélyei.

 

Harlownak a huszadik század közepén publikált kísérlete Rhesus-majmokkal, drótanyával, szőranyával s igazi anyával. A kísérletről más tárgyakban feltehetőleg részletesen hallanak, itt csak annyit: erőteljesen, gyakran végzetesen kihathat a világról való viszonyunkra életünk első szakasza. Összehangzik ez a Maslow-elmélettel is: azok az állatok, akiknek nem volt lehetőségük arra, hogy az imprinting korszakukban alapszükségleteik kielégüljenek, minimálisan érdeklődnek a világ dolgai iránt, ellenben agresszivitásuk meghaladja azokét, akiknek ezek a szükségleteik kielégítettek. Mindennek érvényessége kimutatható az emberi csecsemőkben is, az alapszükségletek rossz kielégítettsége komoly deficitekkel jár az illető egész személyiségfejlődésére nézve.

Az analógia lehetőségét az adja, hogy az emberi újszülöttnél sem kognitív szinten zajlanak a kapcsolatok az első időszakban., az anya ún. „biopszichikai hatást" fejt ki a gyermekére, olyan hatások összességét, amelyekre az újszülöttnek szüksége van, pszichésen elsősorban érzelmeket ad. Egyes anyáknál vagy az anyjuktól ilyen-olyan okból elszakított csecsemőnél ez az érzelmi hatás nem kielégítő, így alakulhatnak a biztonságosan kötődő csecsemők mellett az elkerülő és az ellenálló jelzőkkel minősíthető csecsemők. Deviáns kötödésmintáik nagyban meghatározzák a későbbi kötődéseket. Ilyen biológiai-pszichológiai alapja van Ericsson szerint a többi életszakaszoknak is. Köztudottan nyolc korszakra osztja ez a tudós a megjárandó életutat. A határok /bordér / átlépését - állapítja meg - jellegezetes krízisek, válságok kísérik. A többi már részint pszichológia, amelyben nagy szerepet kap például

-         a szoktatás,

-         az egyirányú nevelési hatások,

-         a játékos tanulás,

-         a nevelő intézmények munkája illetve a család hatásaival való parallel haladása,

-         a szülői feladatok megfelelő elvégzése,

-         a serdülő, a fiatal önnevelése.

Megannyi pedagógiai kérdéskör, amivel a magatartás tudománynak is kell foglalkoznia.

 

Ugyanakkor, ha arra gondolunk, hogy a nevelés célja a mentálisan és fizikális egészséges ember, akkor meg kell jegyeznünk, hogy az egészséges emberre vonatkozó tudományos koncepció is változott a legutolsó időben.

A Mens sana in corpore sano szállóige jegyében születtek a régi egészség-felfogások. Ez az Ép testben ép lélek felfogás azt a nézetet tükrözte, hogy csak ép testben lakozhat ép, egészséges lélek. Amúgy az a Horatius vers, amiből kiragadták, nem is ezt üzeni - a harcra kihegyeződö rabszolgaszerző társadalomban éppen jelenthetné is -. hanem az antikvitás harci társadalmában szocializálódott embernek azt a törekvését, hogy testét és szellemét párhuzamosan fejlessze.

Ez ma is aktuális és szükséges igyekezet, hogy egészséges emberré váljanak s ezt úgy érhetik el a náluk jobb adottságúakkal egyetemben, hogy tudomásul véve, amin változtatni nem lehet, törekednek harmonikus emberekké válni, akiknek van életcéljuk, akik szeretnek és akiket szeretnek, akik tudnak adni és kapni. Az egészséges életvitel technikáit meg lehet tanulni, kezdve az egészséges táplálkozástól és a test fejlesztésétől a lélek karbantartásáig, a kultúra lehetőségei kihasználásáig.

Hozzá kellene még kinek-kinek tanítanunk azt is, hogyan álljunk hozzá mindahhoz, amelyen nincs esélyünk változtatni, például hogy miként viszonyuljunk a betegségeinkhez. A végcél a „nyitott személyiség" lenne, akinek reális az önértékelése, aki önálló döntési képességgel rendelkezik és így tovább.

 

Nem szükségszerű, hogy például a kamaszgyerek okvetlenül a szüleivel akarjon a hétvégeken kirándulni. Ha jobban érzi magát a kortársai között, és jobban érzi, akkor felvetődik a szülők jogos igénye, hogy szeretnének kellemes órákat tölteni a gyermekükkel, gyermekeikkel. Ekkor áll elő a kompromisszumok gondolata, mint megoldás mindkét fél - a serdűlő és a családi közösség részéről.

 

Kell legyen, mondja Arisztotelész, amit szeretünk önmagunkban, mert ezt a cselekvést, magatartásmódot fogjuk magunkban állandósítani,

-         ez adja a lényegünket,

-         ettől fognak egyesek szeretni s meglehet, mások nem szeretni,

-         ettől leszünk másoktól megkülönböztethetők, bizonyos dolgokra használhatók, másokra nem

-         és így leszünk megjegyezhetők, ismerhetők mások számára

 

 

Goethe írta „A kötelesség - a nap követelménye". Az egyéneknek időről-időre ki kell választania a feladatai megoldásához azt a megfelelő cselekvésformát, amelyben az általános követelmény lehetőség szerint optimálisan találkozik össze az ő egyéniségével.