Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bethlen Gábor

 

Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem (1613–1629), I. Gábor néven megválasztott (de nem megkoronázott) magyar király (1620–1621).

Uralkodása alatt megszilárdította Erdély helyzetét. Nyugalmat, biztonságot, jólétet teremtett Erdélyben.

Az ország gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult – ezt az időszakot gyakran „Erdély aranykora” néven említik.

 

Apjának, Bethlen Farkasnak, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király ajándékozta a marosillyei kincstári birtokot (itt született Bethlen Gábor) "összes falvaival és szolgáló népivel", hűségéért és különösen azon jó szolgálatokért, amelyet a Bekes Gáspár elleni küzdelemben tett.

Bethlen Gábor 13 évesen a gyulafehérvári fejedelmi (Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem) udvarba került. (Tizenhárom éves korában Gyulafehérvárra ment, hogy elvett birtokait visszakérje Báthory Zsigmondtól. Bocskai István és Lázár András ajánlására a fejedelem befogadta az apródok közé.)

15 éves korától már a csatákba is elkísérte urát, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmet (1588-1594, 1594-1598, 1598-1599, 1601-1602) (Báthory Zsigmond (1572-1613) Báthory István erdélyi fejedelem (1571-1586) és lengyel király (1576-1586) unokaöccse, nagybátyja (édesanyja testvére) Bocskai István).

Bethlen Gábor már korán kitüntette magát a törökellenes (1595,1596) és Mihály havasföldi vajda elleni csatákban (1599, 1600, 1601) és sikerült visszaszerezni atyai birtokát (1599).

1597 elején tagja volt a fejedelmi kíséretnek, amikor Báthory Zsigmond Prágába utazott Rudolf császárhoz, hogy erősítse Erdély szövetségét a Habsburg Birodalommal.

Báthory Zsigmond - negyedik (1594, 1598, 1599, 1602) - lemondása után a törökök által támogatott Székely Mózeshez (Székely Mózes Báthory Istvánnal harcolt a Habsburgok, majd mint lengyel király mellett az oroszok ellen, majd Báthory Zsigmond főkapitányaként a Habsburgok ellen, s lett erdélyi fejedelem 1603) csatlakozott.

1602-ben Székely Mózes körül tömörülő párthoz csatlakozott Giorgio Basta ellenében, majd a július 2-i vesztes tövisi csata után előbb Marosillyére, utána a török fennhatóság alatt álló Temesvárra bujdosott.
1602 elején részt vett Székely Mózes hadjárataiban, támogatta fejedelemmé választását (1603), végül 1603 júliusában Székely Mózes seregében részt vett a Brassó melletti - a Habsburg támogatású havasföldi vajda elleni - vesztes csatában, amely a fejedelem halálával is járt. A csata után újra török földre, Nándorfehérvárra távozott, hogy a török nagyvezérnél katonai segítséget kérjen, és kieszközölje a szabad fejedelemválasztást.
1603 végén az Erdélyből menekült nemesek Nándorfehérváron fejedelemmé választották, de Bethlen Gábor fiatal korára hivatkozva visszalépet. Úgy látta, hogy erre Bocskai István sokkal alkalmasabb.

(Arra törekedett, hogy olyan személy legyen Erdély fejedelme, aki képes és hajlandó fegyveresen szembefordulni a Habsburgokkal, ezért Nándorfehérvárról levelet írt Bocskai Istvánnak, felszólítva őt a fejedelemség és a török segítség elfogadására, illetve a felkelés megindítására.)

1604 őszén, a Bocskai-vezette szabadságharc megindulása után Bethlen Gábornak fontos szerepe volt abban, hogy a porta jóváhagyta Bocskai fejedelemé választását. Bocskai fejedelemmé választását nemcsak diplomáciai, hanem hadi eszközökkel is előmozdította. 1605-ben a bujdosók csapatával a Maros völgyében támogatta a Medgyes felé tartó hadvezért. Bocskai uralkodása alatt is külföldi hadjáratot is vezetett a fejedelem megbízásából. És így aktívan közreműködött a Bocskai-szabadságharc célkitűzéseinek megvalósulásában.

Bocskai egyik bizalmas embere lett. (Bocskai István apja Bocskai György I. Ferdinánd híve, s általa a bécsi Magyar Kancellária titkára, majd Miksa híve (Bocskai István apród, majd udvari testőr), de később átpártolt János Zsigmondhoz. Bocskai István 1576 Erdélybe ment, ahol a nővére férje volt az erdélyi kormányzója Báthory Kristóf, majd Bocskai feleségül vette az egyik leggazdagabb bihari főúr özvegyét, aki mellé mint gyámot nevezték ki, de szerelem lett...majd nővére fia Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem Váradi kapitánnyá nevezte ki, hatalmas területek ura lett a nagy Bocskai birtok és a felesége birtoka mellé. Legyőzte a törököket Gyurgyevónál, de a Habsburgok nem segítettek a török ellen, sőt Bocskait két évre Prágába vitték, s feldúlták Erdélyt. Bocskai teljesen kiábrándult a Habsburgokból.... Majd a birtokára visszavonult Bocskaihoz jött Bethlen felkérése...)

1605. április 17-én a szerencsi országgyűlés Magyarország és Erdély fejedelmévé választotta.. Magyarország királya 1605 Lala Mehmed nagyvezír egy hevenyészett kinevező okirattal (beráttal) november elején a szultán nevében kinevezte Bocskait a magyar nemzet királyának és Erdély fejedelmének.

Bocskai elfogadta a nagyvezírtől a szultán nevében kapott és a Porta által megerősített királyi címét és ennek megerősítése céljából kért koronát a szultántól.
1605. november 11-én a Pest melletti Rákos mezején járult Lala Mehmed nagyvezír elé, aki díszes fővezéri sátrában fogadta kíséretével együtt...A lakoma után Bocskait a nagyvezír és egy pasa felövezte egy díszes karddal, bíborszínű kaftánt tettek vállaira és fejére helyezték a török koronát.

 

Bocskai fejedelemmé választásának évében 1605-ben vette nőül Bethlen Gábor Károlyi Zsuzsannát (Zsuzsanna húga, Károlyi Katalin Bethlen István (Bethlen Gábor öccse) erdélyi fejedelem (1630) második felesége. Katalin első házasságból származó fia Rhédey Ferenc (1657-1658) erdélyi fejedelem volt) (Károlyi László szatmári (nagykárolyi) birtokos és Szinyi Klára lányát.) A házasság révén Bethlen rokonságba került az egyik legbefolyásosabb partiumi családdal, de magával Bocskaival is; a frigy anyagi gyarapodásához is jelentősen hozzájárult. Károlyi Zsuzsannában hűséges feleségre, gyakorlati segítőre, és lelki társra talált. Mély érzelmeikről egymásnak írt leveleik tanúskodnak, amelyekben „igaz szerelmesem”-nek, „szerelmes szívem”-nek illetve „szerelmes uram”-nak szólították egymást.

 

Bocskai István erdélyi fejedelem a tehetséges fiatal hadvezérét diplomáciai feladatokkal bízta meg.

Bocskai halála után (1606) az idős Rákóczi Zsigmond került Erdély trónjára (1607-1608), akivel szemben Bethlen Gábor az ifjú Báthory Gábort támogatta. Ezért kegyvesztett lett. A fejedelem letartóztatta és Kolozsvárott bilincsbe verette. De mivel Zsigmond elvesztette a támogatását, ezért lemondott Báthory javára (két nagy uradalom fejében)

Báthory Gábor erdélyi fejedelemmé való megválasztása 1608-ban Bethlen politikai karrierjének még nagyobb felívelését hozta el.

Báthory Gábor erdélyi (1608-1613) fejedelem legfőbb tanácsadójaként Bethlen Gábor pl. Erdély védelmét szervezte a királyi Magyarországról induló támadásokkal szemben.

Báthory Gábor az uralkodása elején fontos tisztségekkel jutalmazta Bethlen Gábort. Ifjú támogatóját kinevezte fejedelmi tanácsosnak, az udvari hadak főkapitányának, Hunyad vármegye főispánjának és Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitányának. Továbbá a török császárhoz, Ahmed szultánhoz is őt küldte követségbe, hogy eszközölje ki számára a jogart és a zászlót az atnáméval együtt, mint fejedelemségének a török Porta általi elismerése kétségtelen jeleit. Mindezt Bethlen hűséggel és igyekezettel meg is valósította.

A szultáni udvar és a vazallusok viszonyát ún. szerződés- vagy hitlevelek (athnáme) szabályozták. (Az athnáme arab-perzsa eredetű szó, jelentése: eskü, ígéret, egyezmény. A 15. és a 19. század között a szultán szerződést, ill., megbízást tartalmazó iratait nevezték így. Ilyen iratok tartalmazták az uralkodói kinevezéseket is. Egyik példányuk gyakran a másik fél nyelvén íródott.) Magyarországon az első ilyen athnámét Szapolyai János kapta 1530-ban, 1541-ben és 1566-ban pedig fia, János Zsigmond vehetett át török hitlevelet. Míg a Szapolyaiaknak adott hitlevelek inkább a szultán gondoskodását hangsúlyozták, a későbbiekben már az erdélyi uralkodók politikai és adófizetési kötelezettségei kerültek előtérbe. Báthory István megválasztása (1571) óta csak olyan fejedelem (török felfogás szerint: vajda) maradhatott meg Erdély trónján, akit a Porta szultáni athnáméval és az ahhoz járó hatalmi jelvények (zászló, díszköpeny, föveg, buzogány, kard és ló) küldésével megerősített. Forrás: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=6298

Kezdetben a szoros együttműködés jegyében alakult a viszony Báthory Gábor és Bethlen Gábor között, később a meghasonlás mind több és több bizonyságát mutatta. Bethlen elzárkózott az ifjú fejedelem kicsapongásaitól, de ennél nagyobb súllyal esett a latba az, hogy mind határozottabban szegült szembe Báthory Gábor bel- és külpolitikai döntéseivel. A nyílt szakítást vállalva, 1612-ben, Bethlen Gábor török földre menekült.

1611-ben a fejedelem a Habsburgokhoz való közeledés politikáját kezdeményezte, és hadseregét a törökök ellen gyűjtötte össze, Bethlen figyelmeztette a temesvári pasát a várható fordulatra. Levele azonban Báthory kezébe jutott, így kegyvesztetté lett, 1612 szeptemberében pedig a fejedelem már meg is akarta öletni. Ekkor Bethlen Temesvárra menekült, és nyíltan szakítva Báthoryval, Mehmed beglerbéggel kötött szövetséget a fejedelem eltávolítására.

A következő egy évben Bethlen Gábor saját fejedelemmé választását készítette elő. Először sorra látogatta a hódoltsági török pasákat (Temesvár, Kanizsa, Buda, Nándorfehérvár), mivel tudta, hogy a Porta döntéseit a területileg illetékes vezetők befolyásolják. Thurzó György nádornak levelet írt, amelyben elmagyarázta indítékait, és kérte támogatását.

1613 februárjában Drinápolyba érkezett, ahol pártfogói kieszközöltek számára egy kihallgatást a szultánnál. A szultánt Bethlen irányába hangolta egyrészt az a hír, hogy Báthory Gábor szövetséget kötött II. Mátyással, másrészt az Erdélyből folyamatosan érkező panaszok, de sokat nyomott a latban török támogatóinak a befolyása is.

1613 áprilisának végén a fővezér a dívánban Bethlent Erdély fejedelmének nevezte, és május 1-jén Bethlen megkapta az írásbeli döntést is. Szkender pasa, Magyar Ogli Ali szilisztrai pasa, Sahin Giráj tatár kán, valamint a moldvai és havasalföldi fejedelmek utasítást kaptak, hogy Bethlent kísérjék el Erdélybe. 1613. október 21-én a kolozsvári országgyűlés felmentette Báthory Gábort, és október 23-án Bethlen Gábort választotta fejedelemmé. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bethlen_G%C3%A1bor

Egy évre rá, mint fejedelem tért vissza Erdélybe, mint írták róla céltudatosan, érett politikusként eszközölve ki a török támogatását.

1613. október 23-án az erdélyi rendek a Torda mellett táborozó török hadak jelenlétében választották fejedelemmé.

A Báthory Gáborral elégedetlenkedő rendek 1613-ban a kolozsvári országgyűlésen - török támogatással - Bethlen Gábort választották fejedelemmé. (Báthory Gábort néhány nap múlva ellenségei Váradon, Várad-Velencén megölték.) Bethlen ekkor 33 éves volt, az időben azonban már nem számított fiatalnak. Tapasztalt volt nemcsak a hadszíntéren - 34 csatát járt meg addigra -, hanem a diplomáciában is.

 

 

A Bethlen uralkodása előtti huszonöt év külső és belső háborúskodással telt el, amely a lakosság számának csökkenését is eredményezte. A rendek nagy reménységeket fűztek Bethlenhez, ugyanakkor megválasztását kemény, addig példa nélkül álló feltételekhez kötötték, fenntartva maguknak az ellenállás lehetőségét.

Bethlen türelemmel látott hozzá a belpolitikai helyzet stabilizálásához. Báthory Gábor híveit észérvekkel hódoltatta meg, a szász univerzitás jogait helyreállította, a katolikusok ellen 1610-ben hozott intézkedéseket enyhítette. 1616-ban kettő kivételével megkegyelmezett az ellene áskálódó uraknak.

Az állam irányításában háttérbe szorította a rendeket, és megerősítette a fejedelmi hatalmat. Ebben elsősorban a fejedelmi birtokokra, és az állandó hadseregre támaszkodott.

A közigazgatás minden szála a fejedelem kezében futott össze. Támogatta a társadalom középrétegeit, s védelmezte a jobbágyokat is.

Belső reformok sorával szilárdította meg Erdély helyzetét. Az üresen kongó kincstárt igyekezett megtölteni.

 

  • Elődjei a legtöbb állami jövedelmet eladományozták. Ezeket Bethlen csaknem hiánytalanul visszaszerezte.

-Az adóterheket a három nemzet között arányosan osztotta meg.

-A szászoknak visszaadta kiváltságaikat — cserébe Gyulafehérvár lerombolt falait velük állíttatta helyre.

-A jövedelmeit úgy növelte, hogy a legfontosabb exporttermékekre állami monopóliumot vezetett be. Törvényt hozott arról, hogy Erdély becses termékeit, a marhát, a bőrt, a sót, a mézet, méhviaszt, a vasat és a higanyt csak a fejedelmi udvar adhatja el külföldön.

-a városok iparosait különböző monopóliumokkal nagyobb bevételhez juttatta, így a városok módosabbak lettek. Az ekként megnövekedett jövedelmek után az adó is folyamatosan emelkedett.

-Igyekezett fölvenni a gazdasági kapcsolatot minél több országgal.

-és arra törekedett, hogy minél több mesterembert hívjon országába, akik munkájukkal és szakértelmükkel fellendítik a gazdaságot.

-Külföldről behozott mesteremberekkel indította újjá az uralkodása előtti időkben tönkrement bányákat is, amelyekből nagy bevétele származott. pl. német és morva iparosokat és bányászokat telepített be, hogy fejlessze a gazdaságot. Tovább fejlesztette a nemesfémbányászatot.

-A kereskedelmet fellendítette, jó pénzt veretett.

-Támogatta a kultúrát is. Alatta virágzott a késő reneszánsz.

-Gyulafehérvár az ő ideje alatt lett igazi fejedelmi székhely. A legkiválóbb olasz építészek, szobrászok, muzsikusok szolgáltak nála.

-A fejedelem nagy fontosságot tulajdonított az oktatásnak is. Az egykori krónikás szerint „a fejedelem fő gondja volt tudós ifjakat taníttatni, a hazát tudós-keresztény tanítókkal, tudós professzorokkal megékesíteni.” A feljegyzések szerint a kassai, debreceni, nagyváradi, dési, huszti, nagybányai, kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és nagyenyedi iskolák élvezték bőkezű támogatását.

Tanárai elé példaként a kiváló jezsuiták iskoláit állította.

-Iskolákat alapított.

-Gyulafehérváron főiskolát és könyvtárat alapított. (A fejedelem a az iskola használatába adta saját nagy értékű könyvtárát). (Szenci Molnár Albert is alkotott itt).       1622 májusában a kolozsvári országgyűlés elfogadta az Academicum Collgeium seu Gymnasium Illustre alapítását. A kezdeményező Bethlen Gábor fejedelem célja az volt, hogy a költséges külföldi egyetemek helyett az országban neveljen értelmiségieket. Bethlen a Gyulafehérváron létesített intézményt egyetemmé kívánta fejleszteni, de végül csak a teológiai fakultás szerveződött meg. Bethlen fejedelem jelentős birtokadománnyal biztosította a kollégium számára az anyagi alapot, amelynek segítségével az elkövetkezendő három és fél évszázadon át lehetővé tette az akadémia működését. Kollégiumi típusú intézmény volt, ami azt jelenti, hogy a főiskola mellett közép- és alsó fokú tagozata is volt. Tekintélyének megerősítése végett a fejedelem Németországból is hívott neves tanárokat. Martin Opitz és Philipp Ludwig Piscator ugyan csak rövid ideig maradt, de Johann Heinrich Bisterfeld és Johann Heinrich Alstedt haláláig itt tanított, valóban főiskolai szintre emelve az intézményt. A tatárok Gyulafehérvárt 1658-ban elpusztították, áldozatul esett az akadémia épülete is. I. Apafi Mihály fejedelem 1662-ben Nagyenyedre áthelyezte az iskolát. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bethlen_G%C3%A1bor_Koll%C3%A9gium

-A tovább tanulni vágyókat a kor legkiválóbb egyetemeire irányította. Így került sok református diák a hollandiai utrechti egyetemre, vagy Heidelbergbe, Londonba.

 

Külpolitikájában meghatározó volt, hogy fanatikus református volt. Részt vett a 30 éves háború elején. 1621-ben megkötötte a Nikolsburgi békét, mely a Bécsi béke elemeit tartalmazta, Bécs újra elismerte Erdély függetlenségét.

 

A harmincéves háború kitörése alkalmat adott arra, hogy megindítsa a harcot a Habsburgok ellen. 1619-ben, szövetkezve a cseh protestáns rendekkel, elfoglalta a királyi Magyarországot, s csapatai már Bécs alatt álltak, amikor Homonnai György Lengyelországból betörve hátba támadta, mire kénytelen volt visszavonulni.

A besztercebányai országgyűlés 1620. augusztus 25-én magyar királlyá választotta, a csehek fehérhegyi veresége után azonban kénytelen volt a császárral béketárgyalást kezdeni.

1622. január 6-án a nikolsburgi békében lemondott a királyi címről, ennek fejében viszont megkapta a német-római birodalmi hercegi címet, valamint a hét felső-tiszai vármegyét és Oppeln-Ratibor sziléziai hercegségeket.

Második Habsburg-ellenes hadjáratával, 1624-ben újabb eredményt nem ért el, 1624. május 8-án a bécsi békében lemondott sziléziai birtokairól.

Ezután kísérletet tett a bécsi udvarhoz való közeledésre, török elleni szövetséget ajánlott II. Ferdinándnak, ha kezébe adják az ország kormányzását és feleségül kapja a 13 éves Cecília Renáta Habsburg osztrák főhercegnőt (első felesége 1622-ben meghalt). Ajánlatát azonban elutasították.

Széles Habsburg-ellenes nemzetközi koalíciót próbált létrehozni a nyugat-európai országok és a kelet-európai népek között.

A protestáns hatalmakkal létesített kapcsolatainak megszilárdítására 1626. március 1-jén feleségül vette György Vilmos brandenburgi választófejedelem húgát, Brandenburgi Katalint, és 1626-ban belépett a protestáns hatalmak westminsteri szövetségébe.

Ugyanebben az évben Ferdinánd elleni hadjáratában kiszorította Magyarországról Wallenstein seregét, de a külföldi segítség elmaradása miatt meg kellett kötnie a pozsonyi békeszerződést, amely lényegében a korábbi békekötéseket erősítette meg. További terveinek megvalósítását, amelyek svéd és orosz szövetségben a lengyel korona megszerzésére irányultak, 1629. november 15-én bekövetkezett halála akadályozta meg.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bethlen_G%C3%A1bor

 

Maga kálvinista lévén, különösen ezt a vallást támogatta. Bár békéiben rendre megígérte, hogy az elvett katolikus javakat visszaadja, a katolikus egyház Bethlen uralkodása alatt is háttérbe szorult. De, ellentétben például Angliával, üldözésnek egyik felekezet sem volt kitéve. Székelyföld megőrizhette katolikus jellegét. Elsőként a világon biztosította a zsidók szabadságát, befogadta a spanyol üldözések elől menekülő zsidókat. Magyarsága, vallásossága arra késztette, hogy mindig az országa érdekeit szolgálja, és Istennek tetsző dolgokat hajtson végre.

 

Én, Bethlen Gábor, Erdélynek választott fejedelme, Magyarország részeinek ura és székelységének ispánja. Eskeszem az élő Istenre, hogy az országban lévő nagyságos urakat, nemeseket, vitézlőket, a Székelységet, a kerített és mezővárosokat, és általában minden nemzetségeket és rendeket, a saját vallásukban, a fejedelemségre való szabadválasztásban, szavazásban, törvényeiben és a jóváhagyott szokásaikban megtartom. … Mindenkinek, személyválogatás nélkül, az én tehetségem szerint méltó törvényt szolgáltatok. Senkit meg nem bántok, sem mással meg nem bántatom, se személyében, se jószágában. És erőm szerint azon leszek, hogy amely artikulusokat, az ország közakaratából végzett, azokat is minden részeiben megtartom és megtartatom. Isten engem úgy segélyen. (Bethlen Gábornak a kolozsvári fejedelemválasztó Országgyűlésen elhangzott esküjének részlete)

 

1626. március 2-án, Kassán tartották Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és második felesége, a mindössze 22 esztendős Brandenburgi Katalin esküvőjét.

A házasodó felek közti korkülönbséget kiválóan mutatja, hogy Katalin még kisgyermek volt, amikor Bethlen 1605-ben feleségül vette Károlyi Zsuzsannát, akivel 17 esztendeig élt együtt. Miután az asszony 1622-ben befejezte életét, Bethlen Gábor igyekezett új házasságot kötni, választását azonban elsősorban nem a jelöltek szépsége, hanem Erdély diplomáciai érdeke befolyásolta. A fejedelem éppen 1622-ben kötötte meg II. Ferdinánddal (ur. 1619-1637) a nikolsburgi békét, mely lényegében azon felismerését tükrözte, hogy a Habsburgok ellenében egymaga nem rendelkezik kellő erővel Magyarország újraegyesítéséhez, és a török iga lerázása nélkül ez a lépés amúgy is komoly veszélyeket rejtene magában.

Ennek tudatában Bethlen 1624-ben követeket küldött Bécsbe, hogy megkérje a Brandenburgi Katalinnál hét esztendővel fiatalabb – tehát ekkor 13 éves – Renáta Cecília főhercegnő kezét, a császári udvarban azonban kikosarazták őt, és nem támogatták azt az ötletet sem, hogy a fejedelem II. Ferdinánd kormányzójaként irányítsa Magyarországot. Miközben Bethlen Gábor megpróbált egyezségre jutni a Habsburgokkal, a harmincéves háborúban új fordulat következett be, nevezetesen IV. Keresztély dán király (ur. 1588-1648) – Brandenburgi Katalin nővérének férje – hadat üzent Ferdinándnak. A protestáns államok hamarosan Bethlent is rávették, hogy csatlakozzon a Habsburg-ellenes szövetséghez, a megegyezés részeként pedig feleségül vehette György Vilmos brandenburgi választófejedelem (ur. 1619-1640) húgát, Katalint. E házasság más megfontolásból is komoly jelentőséggel bírt, ugyanis a kiszemelt menyasszony két nővére korábban a svéd, illetve a dán királlyal kötött házasságot.

A 21 esztendős menyasszony 1626. március 1-jén találkozott először leendő férjével, a 45 éves fejedelemmel, akivel kezdetben valószínűleg igen nehezen kommunikált, mivel Bethlen sem franciául, sem németül nem beszélt, Katalin pedig nem értett magyarul. Másnap, március 2-án aztán megtartották a fejedelmi pár fényes kassai esküvőjét, majd a szépséges feleség és őszülő ura hazatértek Erdélybe.

Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1626_marcius_2_bethlen_gabor_es_brandenburgi_katalin_eskuvoje/

 

Bethlen Gábor halálakor utolsó üzenettel fordult feleségéhez, Brandenburgi Katalinhoz, akit utódjának szánt. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki sincsen, bizonyára nincsen. (A mondat első fele, Pál Apostol Rómabeliekhez írt levelének 8/31.részében található. Míg a második felét önmaga teszi hozzá)

 

Források: http://www.ujmagyarevezred.nl/ume-413.html
http://www.nemzetismeret.hu/?id=2.18
https://docs.google.com/document/d/188TeVugwohtQ3k0LQ3XayUKCy7p0viqU4YMLDKKwaVE/edit?hl=hu&pref=2&pli=1
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bethlen_G%C3%A1bor
http://www.szekelyhon.ro/archivum/offline/cikk/180827/bethlen-gabor-elete-bathory-gabor-uralkodasa-idejen
http://www.magnificat.ro/portal/index.php/koezoes-ertekeink/10633-bethlen-gabor-elete