Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Benjamin Franklin és Ralph Waldo Emerson idézetek, életrajzok

 

Benjamin Frankin idézetek:

,,Vagy írj olyat, amit érdemes olvasni, vagy csinálj olyat, amit érdemes megírni."

,,Mivel meg vagyok győződve, hogy Isten a forrása a bölcsességnek, helyénvalónak és szükségesnek tartom sürgősen kérni jóindulatát, hogy megkapjam azt. Erre a célra a következő imádságot fogalmaztam meg napi használatra: "Ó, hatalmas Jóság! Bőkezűen adakozó Atya! Kegyelmes Vezér! Gyarapítsd bennem a bölcsességet, mely feltárja a legmélyebb érdeklődésemet. Erősítsd meg az elszántságomat, hogy gyakorlatban megvalósítsam mindazt, amit a bölcsesség felkínál nekem. Fogadd el más gyermekeidért végzett jóakaratú szolgálatomat, mert csak így tudok válaszolni jóságod bizonyítására, amit felém állandóan tanúsítasz."

,,Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött.”

,,A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek.”

,,Aki úgy gondolja, hogy a tanulás drága, próbálja ki, milyen a tudatlanság.”

,,A tudás megszerzésébe befektetett pénz eredményezi mindig a legnagyobb hozamot.”

,,Egy bölcs ember mindig beismeri a hibáit, hogy a barátait megnyugtassa.”

,,Csak olyat beszélj, ami mások vagy a magad hasznára lehet; kerüld el az üres fecsegést.”

,,Senkiről sem akarok rosszat mondani, és minden jót el akarok mondani, amit bárkiről tudok.”

,,A bolond kibeszéli a szívét, a bölcs viszont a szívével beszél.”

,,Annak, aki a parazsat szítja egy veszekedésben, nincs oka panaszkodni, hogyha egy szikra az arcába pattan.”

,,Ha a gazemberek ismerték volna a kiválóság értékét, akkor a gazemberségükön felülkerekedett volna az erkölcsösség."

,,A boldogsághoz két út vezet. Vagy csökkentjük a vágyainkat, vagy növeljük lehetőségeinket. Ha bölcs vagy, mindkettőt megteszed.”

,,Az elégedettség a szegény embert is gazdaggá teszi, az elégedetlenség pedig a gazdagot is szegénnyé.”

,,Mert ki az erős? Az, aki le tudja győzni a rossz szokásait.”

,,Három dolog létezik, amely nagyon kemény: az acél, a gyémánt és az önismeret.”

,,Ha jól akarod végezni ügyeidet, magad járj utánuk; ha azt akarod, hogy rosszul legyenek elvégezve, küldj magad helyett más valakit.”

,,A jól megcsinált dolog jobb, mint a jól elmondott.”

,,Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók és azok, akik mozdulnak.”

       

Szereted az életet? Akkor ne tékozold az idődet, mert ez az, amiből életed szövete összeáll. (Benjamin Franklin)

 

,,Benjamin Franklin minden este komoly önvizsgálatot tartott. Úgy találta tizenhárom komoly hibája van. Íme közülük három: elvesztegeti az idejét, apróságokon izgatja fel magát, vitatkozik az emberekkel, ellentmond nekik. A bölcs öreg Ben Franklin rájött, ha nem javítja ki ezeket a hibákat, akkor nem jut messzire. Ezért egy hetet hadakozott minden egyes hibájával és feljegyezte, ki nyert aznap. A következő héten más hibát választott… Ezt a hibáival vívott heti mérkőzést Franklin több mint két évig folytatta.”

 

      Benjamin Franklin számadása életéről

(részlet)

Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.

Tizenhárom erény címszavába gyűjtöttem mindazt, amit magam elé mint szükségest vagy kívánatost tűztem, majd minden címszóhoz mellékeltem egy rövid utasítást az erény mibenlétéről. Az erény címszavai s a hozzá fűzött címszavak így hangzottak:

·   1. MÉRTÉKLETESSÉG

Ne egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.

·   2. CSÖND

Csak úgy szólj, ha a magad vagy mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.

·   3. REND

Legyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.

·   4. HATÁROZOTTSÁG

Határozz mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg, amit elhatároztál.

·   5. TAKARÉKOSSÁG

Csak úgy költekezz, ha mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.

·   6. SZORGALOM

Ne veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.

·   7. ŐSZINTESÉG

Bántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz, ekképpen szóljál.

·   8. IGAZSÁG

Senkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.

·   9. MÉRSÉKLET

Kerüld a végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.

·   10. TISZTASÁG

Ne tűrd sem tested, sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.

·   11. NYUGALOM

Állj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.

·   12. MAKULÁTLANSÁG

Ritkán élj a kéjjel; céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.

·   13. ALÁZAT

Kövesd Jézust és Szókratészt

Lévén szándékom mindezen erényekből életmódot formálni, úgy véltem, nem volna tanácsos, ha figyelmemet egyszerre osztom meg valamennyi között, hanem egyenként építem őket életembe; s mikor az egyik már véremmé vált, akkor térek a másikra, és így haladok tovább, míg végére nem járok mind a tizenháromnak. Minthogy pedig némely erények előbbi elsajátítása könnyítheti dolgomat a továbbiakban, e célszerűségi sorrend szem előtt tartásával formuláztam meg az erények lajstromát.

 

 

Benjamin Franklin amerikai diplomata, feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus.

Ő vezette be a pozitív és negatív töltések fogalmát (Más forrás szerint: Georg Christoph Lichtenberg (1778), valamint felfedezte, hogy a villám is elektromos természetű. 1752-ben egy papírsárkány segítségével kísérletet végzett, aminek következtében létrejött a villámhárító.

Experiments and observations on electricity (Kísérletek és megfigyelések az elektromosságról) c. munkájában (1751) az elektromosságot folyékony halmazállapotú anyagként írja le, továbbá különbséget tesz pozitív és negatív elektromosság között. Megmutatja, hogy az elektromosság magnetizálni és demagnetizálni tudja a vastűket.

 

Már gyermekkorában kitűntek rendkívüli fizikai és szellemi adottságai. Remekül úszott, ezzel egy időben a természet titkai, és a művészi világ is foglalkoztatta. Újítási, teremtési szándéka megmutatkozott egyszerű kísérleteiben, valamint előbb lírai, majd később egyre inkább prózai írásaiban.

Tizenkét évesen szegődött tanoncként az apja engedélyével a nála kilenc évvel idősebb bátyjához, Jameshez, aki saját nyomdát működtetett.

1728-ban társtulajdonos lett egy nyomdában, és megjelentette a Pennsylvania Gazette és a Poor Richard’s Almanach című folyóiratokat. Szorgalmas és igényes munkájának, és körültekintő gazdálkodásának hála fokozatosan fölé került a konkurenciájának, egyre nagyobb haszonnal működött a vállalkozása.

1743-ban megalapította az Amerikai Filozófiai Társaságot (American Philosophical Society) hogy a tudományos élet képviselői lehetőséget kapjanak a találmányaik megvitatására. Létrehozta az első pennsylvaniai tűzoltó-egyesületet, biztosítótársaságot, egyetemet és kórházat. Megalapított egy Művelődési Kört, amiből valamiből később létrehozta az első „kölcsönkönyvtárat”.

1752. május 10-én Thomas-François Dalibard Franciaországban végrehajtotta Franklin kísérletét 40 láb magas vasrudat használva sárkány helyett, és elektromos szikrákat hozott létre a felhőkből. Franklin június 15-én hajtotta végre híres sárkányos kísérletét Philadelphiában és szintén sikeresen hozott létre szikrákat egy felhőből (nem tudva arról, hogy Dalibard 36 nappal korábban ezt megtette).

1760 Villámhárító rudakat állít fel Philadelphiában.

Franklint a forradalom után megválasztották Pennsylvania kormányzójának, de fizetést nem fogadott el a szolgálatért. 1757-től 1775-ig Pennsylvania teljhatalmú megbízottjaként volt a gyarmatok képviselője Londonban, Angliában. Hosszú időn át igyekezett megakadályozni a fegyveres összecsapást a gyarmatok és az anyaország között, s az ő feladata volt segítséget kérni Franciaországtól a forradalom támogatására. 1776-ban kezdeményezte az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot. Anglia után Franciaországba ment és elérte a katonai szövetség létrehozását Franciaországgal. Ezzel a függetlenségi háború fordulatot vett, és az 1783-as békeszerződésben Anglia elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.

A nyári időszámítás bevezetését is ő javasolta először, még 1784-ben. A tudós az „Egy gazdaságos tervezet” című esszéjében próbált megoldást találni arra a problémára, hogy évszakonként változik a sötét és világos órák száma.

Foglalkoztatta a népnevelés ügye, nem véletlen, hogy az Amerikai Egyesült Államokban nevéhez fűződik az első kölcsönkönyvtár megalapítása. Az ingyenes iskoláztatásnak és a nők oktatásának elkötelezett híve volt. Felismerte az iskolai önképzőkörök fontosságát és az élő idegen nyelvek szerepét

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Benjamin_Franklin

 

 

 

 

 

Ralph Waldo Emerson:

 

Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.

 

A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a
kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi
megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy
embertársad hisz és bízik benned!

 

Az egyetlen módja annak, hogy szerezz egy barátot, ha te magad is az vagy.

 

Igaz barát az, aki előtt hangosan gondolkodhatom.

 

Az igaz barátot joggal nevezhetjük a természet remekművének.

 

A legmélyebbre ható, a leggyógyítóbb muzsika a szívből jövő beszéd.

 

A szerelmesek egykor lángoló szerelme idővel megtisztul. A szerelem egymás tökéletes megértésévé válik. Az ész és szív évről évre haladó tisztulása: ez az igazi házasság.


A boldogság olyan illatszer, amelyet nem hinthetünk úgy másokra, hogy néhány csepp ne jusson nekünk is.

 

A legmélyebbre ható, a leggyógyítóbb muzsika a szívből jövő beszéd.

 

A jó modor apró áldozatokból épül fel.

 

Ha elfeledkezel mások szívéről, a magadét veszíted el.

 

Ha fel akarsz emelni, magasabban kell állnod nálam.

 

A dolgok, amelyek neked vannak szánva, feléd gravitálnak.

 

A bátorság jórészt abból fakad, hogy az ember már korábban is csinálta a dolgot.

 

Egy hős is csak ugyanolyan bátor, mint a többi ember, de öt perccel
tovább bátor.

 

A férfi fölött az asszonynak nagyobb hatalma van, mint az államnak.

 

A Föld neked forog. Az óceánok Neked áradnak és apadnak. A madarak Neked énekelnek. Minden gyönyörűség, amit látsz, minden csoda, amit tapasztalsz, Érted, Neked van. Nézz körül. Ebből az egészből semmi sem létezne, ha Te nem lennél. Mindegy, hogy eddig mit gondoltál magadról, most már tudod, Ki Is Vagy Valójában. Te vagy az univerzum ura. A királyság örököse. Az Élet tökéletessége. És most már ismered a Titkot.Légy boldog!

 

Az ember nem más, mint amit egész nap gondolt.

 

A jó gondolatok nem jobbak, mint a jó álmok, hacsak végre nem hajtják őket.

 

Aki tudja a hogyant, mindig fog találni munkát. Aki ismeri a miértet, mindig a főnöke lesz.

 

Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember máson segít,
egyben önmagán is segít.

 

Az élet olyan leckék sorozata, amelyeket át kell élnünk, hogy
megérthessük őket.



Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük amire képesek vagyunk.

 

Ez az időpont, mint minden más időpont, éppen a legmegfelelőbb, ha
tudjuk, hogy mit kezdjünk vele.

 

Kitölteni az órát - ez a boldogság; kitölteni az órát, nem hagyva helyet a megbánásra, s nem várni a jóváhagyásra

 

A tompa elme számára az egész természet ólomszürke. A felvilágosodott elme számára az egész világ színekben tobzódik, és szikrázik a fénytől.

 

Bármilyen nyelven is beszélsz, sosem tudsz mást mondani, mint ami vagy.

 

Bármit veszítesz, helyette nyersz valami mást.

 

Lényed olyan hangosan beszél, hogy nem hallom tőle, amit mondasz.

 

Könnyű a világban a világ véleménye szerint élnünk, könnyű a magányban a magunk véleménye szerint, de nagy embernek csak az nevezhető, aki a tömegtől körülvéve is képes tökéletes nyugalommal megőrizni a magányos ember függetlenségét.

 

Semmi sem hozhat békét magadnak, csak te magad.

 

Beutazhatjuk az egész világot, hogy megtaláljuk a szépséget, de
magunkban kell azt hordoznunk, különben sosem fogunk rálelni.

 

Minden percért, amit mérgelődéssel töltesz, elvesztegetsz 60
másodpercnyi boldogságot.

 

Minden talány és a talány kulcsa egy újabb talány.

 

Micsoda hatalmas gazdagság lehet egy kis válogatott könyvtárban, melyben azoknak a bölcs és érdemes szerzőknek a közössége található megfelelő sorrendben, akiket a világ civilizált országaiban évezredek alatt válogattak az ő egyéni tanulmányaiknak és bölcsességüknek köszönhetően!

 

Legfőbb szükségletünk az életben az, hogy valaki segítsen kihozni belőlünk a maximumot.

 

A kishitű emberek a szerencsében, és a körülményeik kedvező alakulásában bíznak. Szerintük az emberek csak a protekciónak, vagy a véletlennek köszönhetik, hogy jól alakulnak körülöttük a dolgok. Ha egyszer valami kedvező élményben van részük, a másik alkalommal egyáltalán nem biztosak abban, hogy hasonló ismét megtörténne velük.

 

A nagy egyéniségek viszont, mindig bíznak az ok és okozat törvény érvényesülésében.

 

Akármilyen utat is választasz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.

 

Mindennek megvan a maga legjobb módja, ahogyan csinálni lehet. Ez még arra is igaz, ahogyan megfőzünk egy tojást.

 

Ha csak módszereket tanulsz meg, a módszereknek a foglya leszel, míg ha elveket sajátítasz el, akkor saját magad gondolhatod ki a módszereidet.

 

A hasonló csak hasonló által ismerhető meg.

 

Egy embert azt határoz meg, amiről gondolkodik.

 

A világ utat nyit annak az embernek, aki tudja, merre tart.

 

 

Ralph Waldo Emerson amerikai esszéíró, költő, unitárius lelkész és a transzcendentalista mozgalom vezetője a 19. században. Esszéíróként a pragmatikus filozófia előfutára, az Újvilág életérzésének. művészi kifejezője. A kreatív, felfedező gondolkodása a jövőtől "igazságot és igazságosságot" remél. A jövő történelmét kreáló géniuszt gyakorlati erővé szeretné tenni.


Emerson apja, aki a fiát úgy jellemezte, hogy "egy eléggé buta tanuló", 1811-ben meghalt.

Ralph 1817 októberétől, 14 éves korától a Harvard Főiskolára járt, ahol kijelölték Elsőéves Elnöknek, mely pozíció révén ingyenesen szobát kapott. Csökkentette a tanulmányi költségeit, hogy ösztöndíjat kapott. Hogy kiegészítse csekély bevételét, a téli vakáció alatt Ripley nagybátyja iskolájában tanított Walthamben.

1821-ben, 18 évesen lediplomázott a Harvardon, majd segített testvére iskolájánál, melyet anyjuk házában alapítottak fiatal nők részére. Azután megalapította saját iskoláját Chelmsfordban.

A következő néhány évben Emerson iskolaigazgatóként kereste kenyerét, majd elvégezte a Harvard Teológiaiskolát.

Ezután a bostoni Második templom meghívta lelkipásztornak, ahol 1829. január 11-én szentelték pappá. Az úrvacsoraosztással kapcsolatos nézeteltérései az egyházi tisztviselőkkel, valamint a nyilvános helyen történő imádkozással kapcsolatos kételyei vezettek végül lemondásához 1832-ben.

Emerson 1832-ben Európában utazgatott, melyet később megírt az English Traits (1856) című művében. Ez alatt az utazás alatt találkozott William Wordsworth-szel, Samuel Taylor Coleridge-dzsel, John Stuart Millel, és Thomas Carlyle-jal. Emerson baráti kapcsolatot ápolt Carlyle-jal egészen annak 1881-ben bekövetkezett haláláig. Carlyle ügynökeként is dolgozott az Államokban.

Keresztül utazott Anglián, Franciaországon (1848-ban), Olaszországon és a Közel-Keleten.

1835-ben Emerson házat vásárolt a Cambridge-Concord országúton (Cambridge and Concord Turnpike) Concordban (Massachusetts), és gyorsan a város egyik vezető polgára lett. A ház ma már nyitva áll mindenki számára, mint Ralph Waldo Emerson emlékház.

1835 szeptemberében Emerson és más hasonlóan gondolkodó értelmiségiek megalapították a Transzcendentális Klubot (Transcendental Club), mely a mozgalom központjaként szolgálta, a The Dial című újságot  1840-ban adták ki.

Emerson névtelenül publikálta első esszéjét, a „Természet” címűt, 1836 szeptemberében.

1838-ban visszahívták a Harvard Teológiaiskolába a diplomaosztó beszédre, mely később az ő Diplomaosztó Beszédeként (Divinity School Address) lett híres.

Az észrevételeivel sikerült megsérteni a testületet és sokkolni az egész protestáns közösséget, amikor kijelentette, hogy Jézus egy nagyszerű ember, de nem Isten. Akkoriban ilyen kijelentés sohasem hangzott el. Ezért a kijelentéséért ateistának bélyegezték, és a fiatal elmék mérgezőjének. A hangos kritikák ellenére ő nem reagált rájuk, meghagyta másokra a saját védelmét.

Emerson mint népszerű előadó kereste a kenyerét New England-ben és a déli országrészen kívül. Emerson sokféle és változatos témában beszélt. Számos esszéje túlnőtt az előadásain.

 

Kora egyik nagy szónokának tekintették, olyan embernek, aki tömegeket tudott magával ragadni mély hangjával, lelkesedésével és hallgatósága iránti, egyenlőségre törekvő tiszteletével.

Az abolicionizmus nyílt, rendíthetetlen támogatásával életében később a tömegből tiltakozást és gúnyolódást váltott ki, mikor erről beszélt. Népszerűsége miatt továbbra is aggodalom nélkül beszélt a rabszolgaság eltörléséről.

Nehézségek árán megpróbált a nyilvánosság előtt minden csoporttól és mozgalomtól függetlenül szerepelni, és mindig megtartotta szigorú függetlenségét, amely individualizmusát tükrözte. Mindig kitartott amellett, hogy nem akart követőket, de kereste, hogyan adja vissza az embert önmagának, önmagában bízó egyénként.

Emersonra nagy hatással voltak a fiatalkorában olvasott francia esszéíró, Montaigne művei. Azokból az írásokból merítette beszédes, szubjektív stílusát és hatásukra veszítette el hitét a személyes Istenben.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ralph_Waldo_Emerson

 

 

Szinte minden írásában visszatükröződik a kontemplatív élet elmélyülő - a dolgoknak transzcendens lényegét megmutató - eredményessége.

 

Egész életén át a szellem felszabadításáért dolgozott és küzdött. Írásaiban az élet rejtett és általa meglátott transzcendens összefüggéseit tárta fel és adta tovább, hogy az anyagiságba süppedő, eltunyuló lelkek el ne veszítsék kapcsolatukat az anyagfeletti világokkal.

 

A felsőbbrendű szellemi irányítás nagyszerű példája Emerson élete és munkássága. Mint majdminden nagy tanító, úgy ő is elsősorban a saját hazája és népe felemelkedését szolgálta.

 

   Emerson műveiben valójában a dolgok lényegét kutatta és tárta fel, munkájában azonban mindig kiütközik költői vénája is.
     Aki olyan rajongója és tisztelője volt a szépségnek mint ő, az elképzeléseit csak szép külsőben, költői formában vetíthette ki magából. Viszont az elmélkedései során felismert igazságok olyan kényszerítő erejűek, hogy sohasem tudta magát teljesen átadni a szépségnek, a lírának, hanem bátor szószólója lett az általa megismert igazságoknak.

 

Lakóhelye Concord, a maga természeti szépségével és csendjével, nagyszerű lehetőséget nyújtott arra, hogy elmélyedhessen gondolataiba, és felszínre hozhassa lelkivilágának valóban gazdag kincseit.
     Írják róla, hogy minden nap kisétált a közeli erdőbe és ott hallgatta, amit a Világ Szellem üzent neki.


     Teljes irodalmi - költői munkássága 12 kötetben jelent meg. Műveinek legértékesebbike esszéinek első sorozata, amely a következő tanulmányokat tartalmazza:
     Történelem - Önbizalom - Kiegyenlítődés - Lelki törvények - Szerelem - Barátság - Hősiesség - Világszellem - Körök - Értelem - Művészet.
Válogatott költeményeinek címe: "May Day and other Pieces" (Napfény, kikelet és más töredékek).
     Kétkötetnyi jelentős tanulmányának a címe: "Representativ Man" (Az emberiség képviselői) - és: "English Traits" (Angol jellemvonások). Ezenkívül kiadták még Carleyle-al való irodalmi levelezését és folyóiratokba, újságokba írt cikkeit is.

 


     Emerson megteremtette - a maga sajátos gondolatvilága számára - azoknak sajátos kifejezőit is. Stílusa annyira közvetlen, hogy műveinek olvasása közben állandó kontaktust érezhetünk a szerző és magunk között.


A XIX. században munkálkodó kimagasló szellemiségű emberek - amellett, hogy korukat is képviselték - már előre mutattak munkálkodásukkal, és mintegy bázisaivá, szellemi alapköveivé váltak az utánuk következő korszaknak, és az abban élő emberiségnek.


     Ebben a században minden életképes - a jövő szempontjából számbajövő és szerepet játszó nép és nemzet - megkapta a maga kimagasló szellemi embereit, akik nemcsak életükkel mutattak példát, hanem előrelátásukkal, népük jövőbeli magatartására is hatással voltak.

 

Hogy az eddig róla szerzett ismeretünk, illetve belső kapcsolatunk még jobban elmélyüljön, vegyük elő az: "Emberiség képviselőiről" - írott könyvét és lássuk, hogy a földön járt nagy tanítók közül kiktől tanult a legtöbbet? - Kiket értékelt a legtöbbre? - és kiket állít elénk követendő példaképül.


     A mű bevezetésében nagy emberek hasznáról beszél:

A nagy ember olyan valaki, aki a gondolatoknak olyan magas régióiban él, ahová más közönséges ember csak néha-néha és csupán nagy nehézségek árán képes feljutni. Ők az eszmék alkotói, hordozói és képviselői. A nagy tettek, felfedezések, alapítások mind-mind egy-egy kiváló ember nevéhez fűződnek olyannyira, hogy a történelmet át lehetne változtatni néhány kitűnő ember életrajzává. Az ilyen ember által a természet nyilatkozik meg számunkra.

Emerson szavai szerint:
- ,,A géniusz a transzcendens régiók természettudósa."

 


A zseni búvárkodásával behatol a dolgok lényegébe és feltárja azok törvényszerűségeit. Ilyen módon ők teszik a legnagyobb szolgálatot az emberiségnek és válnak legfőbb munkálóivá az evolúciónak.

     Azt mondja Emerson:
- ,,Az emberek értelmükkel és érzéseikkel segítik egymást." Az emberebb embernél kiteljesedettebb, szélesebb hatósugarú észbeli és ítélő képességekkel találkozunk, mint az átlagembernél, ezért az ilyenek azt is meglátják, amit a mindennapok embere - csekélyebb képességeinél fogva - nem vehet észre. A nagyság legtöbbször hatalommal jár és számos zseniális ember visszaélt már ezzel a hatalmával; ám az igazán nagy - erkölcsi téren is - kiemelkedő dolgokra képes. Ennek megfelelően a legnagyobb az, aki szinte személytelenül plántálja az emberekbe az általa megismert igazságokat.

 

 

Hat nagy embert tekint Emerson az emberiség képviselőinek: Platont: a filozófust, Swedenborgot: a misztikust, Montaignet: a szkeptikust, Shakespearet: a költőt, drámaírót, Napóleont: a világ, illetve a tettek emberét és Goethét: mint írót, költőt. Platont azonosítja a filozófiával. 

 

Platon a nagy általánosító zseni. Kútforrása a termékenyítő gondolatoknak. A szép, a jó és az igaz ideáknak a feltárása Emerson számára is termékenyítőleg hatott, miért is Platon egyik leglelkesebb hódolója, követője és propagátora lett. Hódolatában erős túlzásokba bocsátkozik, mert azt állítja, hogy Platon tanaiban nemcsak az egész filozófia, hanem a kereszténység, az iszlám és az egész misztika is benne foglaltatik.

 

A misztika képviselőjeként Swedenborgot állítja elénk, aki felismerte az anyagvilág jelképies mivoltát - felhasználva széleskörű értelmi tudását - misztikus átéléseinek a megmagyarázására. A misztikus a dolgok valódi lényegének felismeréséhez érkezett el, és ezért szerepe az emberek között a legfontosabb.

 

A következő reprezentatív szellem Montaigne a szkeptikus, akitől szintén sokat tanult és kölcsönzött. Montaigne egyszerű, becsületes és nyíltan őszinte. Szkepticizmusa egészséges, és az igazság érdekében gyakorolt kételkedés. Gondolatai nem szántják az egeket, de igazságai erősek és megfelelnek a tényeknek. Nem fogad el addig semmit, amíg meg nem vizsgálta és meg nem győződött annak igaz, vagy hamis voltáról. Szilárd, férfias jellemű ember ábrázolódik ki alakjában. Az igazságot érintő vizsgálódásokhoz Montaigne jó forrást szolgáltatott.

 

A negyedik nagy ember, akit példaképül állít elénk és saját maga elé: Shakespeare a nagy drámaköltő. Shakespeare nem volt eredeti alkotó zseni, az ő nagysága inkább abban állott, hogy hatalmas befogadó, felfogó képességénél fogva bárki másnál többet volt képes értelmével átfogni. Minden amihez nyúlt arannyá vált a kezében. A művészi szépnek olyan biztos kezű mestere volt, amilyenre nemigen találunk példát. Bárkitől bármit vett is át, az ő lényén keresztüláradva az széppé vált, így senkinek sem juthatna eszébe őt plagizálás vádjával illetni. Mindaz, amit elénk állít, a művészet igazi finomságával van ábrázolva.
Mondanivalói azért hatnak mindig frissen és újszerűen, mert senki sem tud gondolataiba tökéletesen belehelyezkedni és úgy szemlélni a dolgokat, ahogyan ő látta és érzékelte.

 

A tett, vagy a világ emberét Napóleonban vélte kicsúcsosodni. Ő az örökké tevékeny, bátor, önző ember, aki az értelmi és lelki erőt is alárendeli anyagi sikereinek. Napóleon képviseli az anyagi törekvéseket célul tűző embert. Példátlan munkabírása, tettereje, gyors felfogó képessége, mind bámulatra méltók. Célkitűzése azonban nem szolgált egyetemes érdekeket, s így önző hatalomvágya már magában hordta bukását.

 

Az írók fejedelmének Goethe-t tartja. Ő a megfigyelés és pontos beszámolás mestere. Látása szinte mikroszkopikus. A tudós megfigyelő képességével és az író beszámoló művészetével rendelkezett. Goethe magába szívta korának minden tudományát és mindent a maga pontos és megfelelő helyére állítva adott tovább. Nála a művészi formaalkotás mind verseiben, mind prózai munkáiban szinte tökéletességre van fejlesztve és így mindent amit akart képes volt elmondani, méghozzá költői módon. Legfőbb erényének azonban a maga benső igazságához való mindenkori feltétlen hűségét tartja Emerson.

 


Aki szeretné a maga valódi lelki erejét írásban viszontlátni, az feltétlenül olvassa el az Önbizalomról szóló esszét.

Arról beszél itt nekünk Emerson, hogy ne hagyjuk magunkat senkitől és semmitől félrevezetni, hanem bízzunk abban, amit bensőnk hangja diktál.

Félszegségünk és gyengeségeink ugyanis könnyen hatalmukba kerítenek bennünket.

Az a bátor férfi, aki bízik a saját magában megtalálható igazságban és ennek a hangját követi. A jellemében erős embert nem kell figyelmeztetni arra, mikor mit cselekedjen; ő azt fogja tenni, amit tennie kell, mert a benne élő Igazság ezt diktálja. Utasítsuk vissza a középszerűséget! A középszerűség ugyanis a gyáva és megalkuvó embereknek való. Az, aki jellemét minden rendelkezésére álló jó eszközzel építi és ezt a készségét állandóan ébren tartja, az nem válhat középszerűvé.
     Az önbizalom hiánya onnan ered, hogy nem jó helyeken keressük valódi önmagunkat. Szaladgálunk össze-vissza és sehol sem találjuk a helyünket. Jellemzően mondja a Bölcs Amerikai azoknak, akik nyugtalanul utazásaikban akarják türelmetlen vágyaikat kiélni:
- Az utazás, a bolondok paradicsoma. Keblem óriása velem megy, bárhová megyek.

 

 

 Az a tanulmány, melynek tartalmát a következőkben próbálom közelebb hozni: a jellem, a személyiség mibenlétével foglalkozik. Eredeti angol címét (Character) két magyar fordítója különbözőképpen fordította. Egyikük: jellem, másikuk: személyiség szóval. Az angol szónak eredeti jelentése ugyan jellem, de az emersoni fogalmazásban és értelmezésben elmosódik a jellem és személyiség közötti határvonal.
    

A kiváló emberek (és ez a kifejezés mindig a lelkileg, szellemileg nagyot fedi) sikereiket és a tömegre gyakorolt hatásukat annak köszönhetik, hogy minden hatásos tettük, beszédük után marad még valami ki nem fejezhető, meg nem magyarázható erő bennük, melyet a velük szemben állók megéreznek. Ez a lappangó erő: a jellem ereje, a személyiség (és nem a személy) varázsa. Ennek az erőnek a foka, mértéke adja az emberek közötti minőségbeli különbözőségeket. Az erőnek a mértéke egyszersmind a hatalom mértéke is. Döntő módon befolyásolja, határozza meg helyünket az életben. Jellemünknek személyiségünk felé való kibontakozottsága szabja meg az emberek közé való hierarchikus besorozódásunkat. A jellem erejét, hatóképességét, a személyiség kibontakozottságát, cselekvési területének nagyságából ismerhetjük meg.
     Amikor hősökről olvasunk, tulajdonképpen nem is a nevek a fontosak, mert a hősök tetteiben az erőnek kiáramlását szemlélhetjük. A jellemerő hatásában olyan, mint a természeti erők bármelyike, akit ér, arra hatást gyakorol; számolnunk kell vele.
     A gyenge ember csak véleményekben látja a dolgokat, és a cselekvéseket csak megvalósulásuk után érti meg. A jellemében erős látja és érti a dolgok összefüggését és öntudatos elindítója a cselekvéseknek.
     A személyiségnek mágikus hatása van.
Ez a hatás érvényesül a barátságban is. A barátságnak ilyen fajta megnyilvánulásáról mondja Emerson:
- ,,Nem ismerek semmit az életben, ami annyira kielégítő volna, mint a mély és jó megértés, amely sok kölcsönös jó szolgálat után két derék ember között keletkezhet, akik közül mindegyik biztos magában és biztos a barátjában.
"

Jellemünknek életalakító hatásáról mondja a szerző:
- ,,Az ember végzete: jellemének a gyümölcse."
    

Emersontól tanult velős rövidséggel így mintáznám meg a jellemes embert:
- A jellemes ember: igaz ember, és az igaz ember nagy ember.

 

 

Beszélnem kell még az "Életbölcsesség" - című esszéről is, mert ez a téma az előző kettővel (Hősiesség, Önbizalom) összefügg.
     Az életbölcsességet az érzékek tapasztalatai és a lelki világunk törvényeinek a betöltése, illetve e kettőnek harmóniája adja. A vezérlő szerep természetesen a léleké, mert minden a lélekből indul ki. Emerson a testet a lélek szimbólumának tartja, és ilyen szempontból vizsgálja témáját.

Erről közölt gondolatai olyan eredetiek és megkapóak, hogy szószerint közlöm azokat:
- ,,A világ ismeretének több eredményes foka van. Mostani célunkra elegendő, ha hármat jelzünk.
Az emberek egy csoportja a szimbólum hasznosságának él; végső jónak és célnak az egészséget és a vagyont tartja.
     Egy másik csoport, ezek szintjén felül, a szimbólum szépségének él: például a költő, a művész, a természetbúvár és a tudós.
Egy harmadik csoport felülemelkedve még a szimbólum szépségén is, magának a jelképezett dolog lényegszépségének él: ezek a bölcsek.
     Az első csoportban fő: a józan ész.
     A másodikban: a jó ízlés.
     A harmadikban: a lelki észrevevés és felfogás képessége.
     Hosszú világéletében az ember egyszer végigfutja az egész skálát: látja és élvezi a jelképet reálisan megtestesülve; majd szeme előtt világosan megnyilvánul a szimbólum szépsége, végül amidőn sátrát a természet e szentelt vulkánikus szigetén üti fel, nem kíván ott házakat és palotákat építeni, hanem áhítatosan térdet hajt az Isten ragyogó fényességének, amelyet minden résen és redőn kiáradni lát."


     Az életbölcsesség arra tanít bennünket, hogy betöltsük a törvényeket. Aki a világi örömeket választja, annak az azokat irányító törvényeket kell betöltenie. Aki a lelki boldogságot választja, annak a lélek törvényeihez kell ragaszkodnia.
     Életünk majd minden ütközése abból származik, hogy vagy nem ismerjük, vagy ha ismerjük, áthágjuk ezeket a határokat, és törvényszegőkké válunk.

A bölcsességnek párosulnia kell az erővel és a bátorsággal.
     Végezetül tehát minden erény oda sorakozik az életbölcsesség mellé, és így válik életünk békéssé és boldoggá.

 

 

Írásaiból kiviláglik filozófiai elképzelése. Alapvető beállítottságában: idealista.
     Isten - Természet - Ember egymáshoz való viszonyát az abszolút identitás tanában találta meg. E szerint a szellem és anyag az Abszolútumnak csupán poláris kifejeződései, és pedig a szellem a pozitív, az anyag a negatív megnyilvánulás.
     Kiinduló pontja tehát a polaritás törvényszerűsége.
     A természetben mindenütt a bipolaritást látja végig húzódni. A polaritásból következik a correspondentia törvényszerűsége, amely szerint: mivel az anyag és a szellem ugyanannak a Realitásnak a kifejeződései - tehát a szellem és az anyag - a gondolat és természet - teljesen megfelelnek egymásnak. Vázlatosan ez az identitás, vagy azonosság tana.
     A következő kérdés: ki?- vagy mi? ez az egy Realitás, ez az egyetlen Létező, aki mindent magában foglal. Emerson szerint ez: az Over Soul: az Egyetemes Felsőrendű Szellem.
     Az Over Soulban, az Egyetemes Szellemben oldódik fel minden és mindenki és válik ugyanazon eggyé.
     Az Egyetemes Szellem az Ok és minden, ami ezen kívül van, az a belőle kiáradó okozat. Az egyetlen szubsztancia az Over Soul, az Egyetemes Szellem, az Egység, minden ami ezen kívül van az csupán illúzió.
     Ahhoz, hogy Emerson metafizikája összefüggő rendszert nyújtson a számunkra, szükséges, hogy ismerjük evolúciós elképzelését is.
     Ennek az elméletnek a lényege az, hogy az Egyéninek, ami különböző formákban nyer kifejezést, vissza kell térnie az eredeti Egységbe. Ezt a folyamatot mint eszköz: a Természet végzi. Bőlcsünk meghatározása szerint a Természet legmagasabbrendű szolgálata az, miszerint álljon, mint Isten jelenése.
     Az orgánum az, amelyen keresztül az Egyetemes Szellem beszél az individuumhoz és törekszik visszavezetni magához. Tehát nála az evolúció a lélek felfelé törekvését jelenti. Különböző megjelenési formák, elválasztó tulajdonságok változása pedig az Egyetemes Szellem kiáradása, emanációja.

 

- Amennyi jóakarat van egy emberben, annyi az élet benne. Amíg az ember jó célokat keres, megerősíti őt a Természet minden erejével. Ha pedig eltántorodik ezektől a céloktól, megfosztja magát az erőtől, vagy segítőktől.
     A legfőbb jó elérését az engedelmességben találja meg, és ezt mondja:
- Nekünk csupán engedelmeskednünk kell. Van vezetés mindegyikünk számára, és csendben figyelve meghalljuk az igazi hangot. Minden személyes kívánság, melyet megengedünk magunknak, égi állapotunkba kerül.
     Szorosabban kapcsolja Emersont a misztikához az a tény, miszerint vizsgálódásaiban, elmélyedéseiben mindenkor a legfontosabb szempont a dolgoknak az Egyetemes Szellemhez való viszonyulása volt. Látta, hogy a lélek dolgait nem lehet lehatárolni. Beismeri, hogy nem szabad határvonalat meghúzni itt a földön test - lélek és szellem között.
     Felismerte hogy az emberiség egyetemes célja az evolúció révén Istenhez való visszajutás. Tudta azt is, hogy a földi dolgok a transzcendenciában gyökereznek. Mindenkori optimizmusának a jó célra való teremtettség felismerése adta meg az értelmét.

 

Forrás:
http://www.spiritualitas.hu/archivum/2002_1_06.php
Kuklis Kálmán

Felhasznált irodalom:
Dr. Szabó István: R.W.Emerson gondolatvilága
R.W.Emerson: Szerelem, Barátság, A költő. (Három esszé) Fordította: Wildner Ödön.
R.W.Emerson: Természet, Ember, Társadalom. (Három esszé) Fordította: Wildner Ödön.
R.W.Emerson: Representative Man. Az emberi szellem képviselői. Fordította: Szász Károly.