Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Föld és Hazánk történelmi kronológiája 6

 

i.e. 559-529 Círusz (Kürosz), a méd fennhatóság alatt élő perzsák fejedelme

             i.e. 550-ben megdöntötte a médek államát, és megalapította az Arkhaimenidák

             óperzsa birodalmát (550-330). Rövidesen kiterjesztette uralmát Elő-Ázsia legnagyobb

             részére. I.e. 546 meghódította a líd államot. Lídia bukásával a kisázsiai ión városok is

             perzsa uralom alá kerülnek.

             i.e. 539. Az újbabilóniai birodalom bukása. i.e.538-ban Kürosz megengedte a

             zsidók visszatelepülését Palesztinába és a jeruzsálemi templom újjáépítését.

             Perzsák 23 népet igáztak le, de meghagyták törvényeiket, szokásaikat, viszont az adót

             beszedték.

i.e. 521-486 I. Dareiosz perzsa király, a perzsa világbirodalom megszervezője.

             Egységes közigazgatás kb. 20 tartomány (birodalmi kerület), élükön szatrapák

             (kormányzó) az ő feladata az igazságszolgáltatás adószedés, hadügyek.

             A kormányzók alatt tisztviselők. Tanácsosai véleményét meghallgatta, de ő döntött.

             Posta- és úthálózat, egységes súly- és pénzrendszer, aranypénz (dareikosz).

             Évente adóból kb. 380 tonna ezüst került a kincstárba. Dareiosz olyan gazdag volt,

             hogy ma azt mondjuk a telhetetlen emberre, hogy ,,Nem elég neki Dárius kincse sem.”

             A perzsa birodalom szervezete a későbbi birodalmak mintaképéül szolgált.

             A perzsa hatalom alapja hadsereg volt gyalogság létszáma 10 000 fő, ők voltak

             a ,,halhatatlanok”, akár mennyi katona is meghalt, helyére újak kerültek.

             Hadjáratokat vezetett a szkíták ellen, Trákiába, Indiába és Görögországba, uralmát

             Ázsiában az Indusig és az Amu-Darján (Oxus) túlra terjesztette ki.

             Új főváros: Perszepolisz.

             Fia, Kambüszész kiterjesztette hatalmát Egyiptomra és Líbiára is.

 

i.e. 510 Köztársaság Rómában (Itália legerősebb városállamában) elűzik az etruszk királyt.

             Köztársaság élén a consul aki az ügyeket a szenátussal együtt intézte.

             Végveszély esetén dictatort választottak. Mivel a plebejusok adták a hadsereg fő

             erejét, megindult a plebejusok és a patríciusok közt az egyenjogúságért a küzdelem.

             i.e. 494-ben létrehozták a külön plebejusi hivatalt a népi tribunust. És nyomásukra

             i.e. 451-ben a törvényeket írásba foglalták (XII. táblás törvények.) Majd a fokozatosan

             a fontos tisztségek is megnyíltak a számukra, legutoljára a papi tisztségek i.e. 300-ban.

 

i.e. 510 Athénban i.e. 510-ben elűzték a türranoszt

             i.e. 508 Kleiszthenész szervezte újjá az államot. Attika (Görög félsziget) lakosságát

            10 phülébe (fülé=kerület) osztotta. Minden phülé 50-50 tagot küldött az 500-ak

             tanácsába (akik fizetést kaptak), ők vitatták meg a népgyűlés (eklészia) elé kerülő

             törvényjavaslatokat, s a népgyűlési határozatok végrehajtásáról gondoskodott.

             A hatalom birtokosa a nép volt. Ő választotta a képviselőket, ő hozta a

             döntéseket, s a háborúról döntött. Az athéni nép tehát önmagát kormányozta.

             A démosz így a politikai harcot is megnyerte, s megvalósult uralma a demokrácia.

 

Attikát 3 részre osztotta 1. városi (Athén), 2. tengerparti, 3. belső (mezőgazdasági), s mind 3-at 10-10 részre, s ezekből 10 phülét alakított ki (mindegyikben egy-egy tengerpart, athéni és belső terület.

A legfőbb hatalom a népgyűlés (eklészia) kezébe került, (a Pnüksz dombon gyűlt össze rendszeresen.a népgyűlésen minden szabad polgár (politész) részt vehetett), de mivel a népgyűlés nem mindig tanácskozott ezért meghagyta a tanácsot (bulé), de megváltoztatta összetételét és létszámát. Mindenki bekerülhetett a tanácsba, mert minden phüléből 50 embert sorshúzással választottak be, így 500 embert választottak. Ezért nevezték a tanácsot az ,,500-ak tanácsá”-nak.

Hogy nehogy újjá éledjen a zsarnokság, bevezetette a cserépszavazást. Ha úgy érezték valaki veszélyezteti a rendszert, cserépszavazást rendeltek el, és felírták a száműzendő polgár nevét törött agyagedények darabjaira, cserépdarabokra írták a cserepekre a nevét, A polgárok az Agora egy elkerített részére kihelyezett urnákba tették a cserépdarabokat. Ezután a szavazóbiztosok megszámolták az összegyűlt szavazatok számát: ha ez a hatezret meghaladta, a biztosok szétválogatták a különböző neveket tartalmazó cserépdarabokat, és akire a legtöbb szavazat esett, tíz évre száműzték Attikából.

 

i.e. 490 szept.12 Marathóni csata

             Miltiadész athéni sztratégosz vezetésével az Athéniak legyőzték Dareiosz

             perzsa király.(Therszipposz Euklész katona a csatából pihenés nélkül Athénba

             futott (ő tiszteletére a marathoni futás, ugyanannyi a táv) még annyi ereje volt, hogy

             azt mondta: ,,Nenikékamen" (Győztünk) és meghalt.

             Miltiadesz fő jutalma az volt, hogy a csatát ábrázoló képen a stoa poikilében

             előkelő helyen örökítették meg. Később erejét túlbecsülve a háborúban kétszínű

             politikát követő szigeteknek, első sorban Porosnak megfenyítésére indult.

             A vállalkozás megbukott, ő egy súlyos esés következtében megbetegedett és 26

             napi távollét után jött vissza. Yanthippos vád alá helyezte mint olyat, ki a népet

             megcsalja és annak bizalmával visszaél; miért is 50 talentumnyi bírságra ítélték

             (235 750 korona), minthogy pedig ilyen nagy összeggel nem rendelkezett,

             börtönbe vetették, hol sebeiben meghalt.

i.e. 480 júl. Thermopülai csata

             Leónidász spártai király 300 katonával hősi halált halt Xerxész perzsa király ellen 

             Sírfeliratukra ez: ,,Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak magcselekedtük, amit

             megkövetelt a haza".

             Xerxes négy napig habozott a maroknyi csapat ellen a döntő harcot megkezdeni,

             mikor pedig a harc megkezdődött, két napig sem bírt a spártaiakkal, kinek

             hosszú dárdáival a támadók könnyű fegyverzete nem mérkőzhetett.

             Így állott a dolog, midőn egy Ephialtes nevű áruló a görögök háta mögé vezette

             a perzsa hadakat. Csakhogy Leonidász akkor sem akart visszavonulni;

             szövetségesei közül azokat, akik bátorságukat elvesztették, elküldötte.

             A peloponnezusiak, fokiszak és lokrisziak eltávoztak, ellenben 1000 teszpiszi

             harcos saját jóvoltából ott maradt és hősi halált halt Leónidászszal egyetemben.

i.e. 480 szept.20 Szalimiszi tengeri csata Themisztoklész vezette a görög flottát

             győzelemre a szűk helyen nehezen forduló perzsa hajók ellen. Xerxész ellen.

             Midőn a spártaiak Athénnek megerősítése ellen tiltakoztak, ő volt az, aki

             Aristidesszel és Abronychosszal követségbe ment Spártába és az alkudozásokat

             addig húzta-halasztotta, amíg az erődítmények el nem készültek, úgy hogy

             Spárta bevégzett ténnyel állott szemközt. Themosztiklész ekkor állott dicsőségének

             és hírnevének tetőpontján. Tetteit a színpadon dicsőítették, s midőn 472. az

             olimpiai játékokon megjelent, egész Hellasznak a szeme ő felé fordult.

             De lassankint szerencséjének csillaga elhomályosult. 471. ostracismus útján

             száműzték. Sok helyre ment végül az ellenség Artaxerxes perzsa királynál talált

             menedéket, aki segítségét kérte Görögország ellen, de meghalt.

             Forrás: www.kislexikon.hu/leonidas.html - Miltiades - Themistokles

 

i.e. 479-338 A klasszikus görög kultúra korszaka.

             költészet: Pindarosz 518-438; 

             dráma: Aiszkhülosz ( 525-456)-Oreszteia, Szophoklész (496-406)-Antigoné

                        Euripidész (480-406), Arisztophanész (44.k.-385);

             történetírás: Hérodotosz (486 k.-429)

             filozófia: Szókratész (469-399) Szerinte vannak örök érvényű törvények mint pl. az

                            igazság, szeretet. Kérdéseket feltéve tanított. De volt olyan módszere amit

                            manapság is szókrateszi-módszernek nevezünk, hogy olyan kérdéseket tett

                            fel, hogy a válasz az volt ami ő akart. Tanítványa volt Platón.

                            Platón (427 k.-347) Szerinte a világ változik, csak a fogalmak (szép, jó) nem

                            változnak, és ezek léteznek valóságosan az ideák világában (innen az

                            idealizmus szó) melynek csak az árnyképe a mi tökéletlen világunk.

                            Szerinte az államot a bölcseknek kell irányítani. Tanítványa volt Arisztotelész.

                           Arisztotelész (384- 322) szerinte van anyagi és szellemi világ is, de a szellemi

                           Világ magasabb rendű, szerinte igazságos egyeduralom kell a jó államhoz.

             orvostudomány: Hippokratész (470/460 k.-406/375)

             építészet: Pheidász (446/7-431/2) – Parthenón, Zeusz és Pallasz Athéné szobra.

 

i.e. 478 Athén egy perzsaellenes szövetséget hívott létre, s mivel a szövetség

             pénztára Délosz szigetén volt déloszi szövetségnek hívták (más néven Attika-tengeri).

             i.e. 457 Athén és Spárta közt háború tört ki.             

             Athén a déloszi, míg Spárta a peloponnészoszi szövetségre támaszkodott.

             Athén valóságos ókori hűbérrendszert fejlesztett, melynek értelmében Athénnek

             kötelessége volt szövetségeseit megvédelmezni, míg az utóbbiak viszont

             pénzen és véren váltották meg ezt a védelmet.

 

i.e. 443-429 Periklész Athén élén. Az athéni demokrácia egyik megalapítójának

             Kleiszthenésznek az unokaöccse volt. i.e. 452 legyőzte a perzsákat.

             Az ő idején élte Athén a demokrácia fénykorát.

             Az athéni demokrácia, az egész ókor legfejlettebb politikai és társadalmi

             formája volt. Az emberi történelem legszebb időszakai közé tartozik, melyet a

             későbbi korok gyakran tekintettek, tekintenek példaképnek.

             Gondoskodott a tisztviselők díjazásáról, a főváros korszerű megerősítéséről,

             amit nyomon követett a város kiékesítése és megszépítése templomok,

             műemlékek és közterek által. Ekkor épült az Odeion, a Parthenon, a

             propileumok és mindaz, amit Phidiasnak és művésztársainak génieje felállított,

             hogy azt az utókor örök mintául tisztelje. A Spárta elleni tanagrai csatában Periklész

             személyes bátorságának számos jelét adta.

 

Olyan alkotmánnyal élünk, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk példaképpen, mintsem hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre, hanem a többségre támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük közügyeinket és mindennapi tevékenységünk során nem válunk gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a maga kedve szerint cselekszik, és nem öltve szemrehányó tekintetet, ami bár nem büntetés, mégis rosszul esik neki. Ilyen nyíltszívűek vagyunk a magunk közötti érintkezésben, azt azonban, amit az állam parancsolt, elsősorban tiszteletből nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az élen állnak és a törvényeknek, különösképpen azoknak, amelyek az igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok, megsértésüket mindenki gyalázatnak tekinti.

 

Mert szeretjük a szépet – mértékletességgel, és szeretjük a bölcsességet – elpuhultság nélkül. A gazdagságot inkább idejénvaló tettek végrehajtására használjuk, mint semmittevő nagyzolásra. A szegénység megvallását nem tartjuk szégyennek, sokkal szégyenletesebbnek azt, ha valaki nem igyekszik munkájával kikerülni belőle. Egyformán gondunk van a házunk és az állam ügyeire, és bármilyen mesterséget űzzön is valaki közülünk, jól tájékozott a közügyekben. Mert mi vagyunk az egyetlenek, akik azokat, akik ezektől távol tartják magukat, nem visszavonultaknak tartjuk, hanem egyenesen semmirekellőknek, és mi magunk döntjük el vagy fontoljuk meg helyesen ügyeinket, azt tartva, hogy a szavak nem ártanak a tetteknek, az már inkább, ha – mielőtt hozzákezdenénk – nem tisztázzuk előbb okos beszéddel, hogy mit kell cselekednünk.

(Thuküdidész: Athén hivatása – ahogy Periklész látta.

Szilágyi János György fordítása. In: A demokrácia bölcsője. Gondolat. Bp., 1960)

Forrás: www.nepfoiskola.hu/mntlap/archiv/2002_3/Polgar.htm

 

i.e. 431-404 peloponnészoszi háború a két szövetség közt.

            Attikában szörnyű pestis dúlt, melyben Periklész is meghalt i.e. 429-ben.

            A spártaiak többször feldúlták Attikát az Athéniak viszont tengeren győztek

            sokszor. Az athéni vezetők több kedvező alkalmat elszalasztottak a békekötésre,

            így végül a Spártaiak perzsa segítséggel le is győzték őket.

 

i.e. 5-4 sz. A kelták szétvándorlása Angliába, Spanyolországba, Itáliába, Kárpát-medencébe

             A kelták őshazáját a mai Franciaország területére helyezik innen vándoroltak szét.

             A rómaiak a kelta törzseket galloknak, Észak-Itáliát és a mai Franciaország területét

             pedig róluk Galliának nevezték. (A kelta hit szerint, amit háromszor elvégeznek, vagy

             háromszor történik meg egymás után az szerencsés és eltéphetetlen lesz).

             A kelta papok voltak a druidák. A mágia mestereinek számítottak, akik képesek

             befolyásolni a természetfeletti erőket. Papi funkcióik mellett ők irányították az

             igazságszolgáltatást és erőteljesen befolyásolták az uralkodó kelta törzsfők, illetve

             Britannia, Írország és Franciaország királyainak intézkedéseit is.

             A druida név kelta nyelven annyit jelent, "a tölgyfa ismerője";

 

i.e. 4 –3 sz. Róma terjeszkedése. Harcok Itáliában.

              Róma több évi harc után elfoglalta a legfontosabb etruszk várost Veiit i.e. 396-ban

              De Itáliára támadtak a kelták és Brennus (a kelta szenonok vezére) vezetésével

              Elfoglalták Rómát is i.e. 390-ben kivéve a Capituliomot, mert mikor a kelták az éj

              leple alatt elakarták foglalni, de a Juno istennő tiszteletére tartott ludak gágogására az

              őrök felfigyeltek és visszaszorították őket. De mivel fogytán volt az élelem, ki kellett

              egyezni a gallokkal. A gallok ezer font aranyban (327 kg) határozták meg a rómaiak

              váltságdíját. De a gallok hamis súlyokat használtak, a tribunus tiltakozására Brennus

              még a kardját is a serpenyőbe dobta, ekkor mondta a szállóigét„Jaj a legyőzötteknek!”

              (Vae victis). De a visszahívott dictator Camillus hamar kiverte a gallokat.

              Ezután Róma a szamniszi háborúban (i.e. 343-290) megszerezte Itália középső részét.

              Majd a Tarentumi háborúban (i.e. 282-272) Dél-Itáliát is meghódította. Tarentum

              (görög gyarmatváros). Majd neki láttak a Földközi-tenger partvidékének a

              meghódításához és a tengeri uralom megszerzéséhez. I. pun háború i.e. 264-241.

 

i.e. 367 –357 Damoklész kardja II. Dionüsziosz király uralkodása Szirakuzában (Szicília)

              mint türanosz. Megdöntötték hatalmát, de rövid időre i.e. 347-345 visszaszerezte.

              II. Dionüsziosz király egyik kegyence Damoklész irigykedett a trónnal járó

              kellemességekre, és ebből a király így gyógyította ki: trónjára ültette, minden jóval

              ellátta, de a feje fölé egy kihegyezett kardot lógatott a hegyével lefelé, egyetlen szál

              lószőrrel felfüggesztve. Ez a kard képviselte a királyra acsarkodó ellenségeket,

              irigyeket és általában az uralkodással járó felelősség fenyegető súlyát. Damoklész

              végül könyörgött, hadd mehessen el. Na látod – szólt a zsarnok – semmiben sem lehet

              boldog az, akit mindig valami félelem fenyeget! Damoklész kardja képletes értelemben

              a látszólag kellemes körülmények között a minden pillanatban bekövetkezhető,

             állandóan fenyegető veszedelem jelképe.

             E kifejezés eredetéről - az anekdota ebben a formában a i.e 1. században élt - Ciceró

             a nagy római államférfi és szónok ír egyik művében. Itt azt a tételt fejtegeti, hogy csak

             az erény tehet boldoggá, minden egyéb csupán látszólagos boldogságot ad.

 

i.e. 359-336. II.Philipposz (Fülöp) makedón király (382-336)

             A görögök egymás közti viszályát kihasználva Makedóniát vezető állammá tette.

             Létrehozta a kor legütőképesebb hadseregét, a makedón falanxot.

             i.e. 338 aug. 2. Khairónea mellett legyőzte a görög seregeket, akik kénytelenek

             voltak elismerni Makedónia vezető szerepét. és II.Philipposzt Görögország

             fővezérének, de 337-ben a elhatározta a perzsák ellen háborút, de i.e. 336 a lánya

             Kleopátra esküvőjén egyik testőre megölte, első felesége bíztatására.

 

i.e. 336-323 II.Philipposz fia Nagy Sándor (356-323) makedón király uralkodása.

            (görögül Alexandrosz, Keleten Nagy Sándor elnevezése Iszkander, Iszkender)

            i.e. 343-től 4 évig Arisztotelész volt a tanítója. Részvett apja tanácskozásain és

            hódításaiban.

            i.e. 334 átkelt Ázsiába és Granikosznál legyőzött egy perzsa sereget, - a seregével a

            világtörténelemben először egy tudós csoport is ment - innen Lüdiába, majd Gordionba

            vezette seregét, ahol elvágta a gordiuszi csomót, amelyet Gordius frígisi király hagyott

            hátra összecsomózva, a jóslat szerint aki kioldja az lesz Ázsia ura. Nagy Sándor miután

            nem tudta kioldani kézzel, egy kardvágással kioldotta.

            i.e. 332 Isszosznál (Az issoszi öböltől nem messze, Törökország) a makedón-görög

            seregek legyőzik a perzsa fősereget, melyet III. Dareiosz vezetett, innen meghódította

            Szíriát, Föníciát, Palesztinát, Egyiptomot. Egyiptomban a perzsa uralom alóli 

            felszabadítóként ünnepelték. Majd a makedónok Héliopoliszba vonultak, ahol

            Alexandrosz fáraóvá és Amon-Ré fiává kiáltatta ki magát. Innen Memphiszbe ment,

            majd északon megalapította Alexandriát. Innen Elment Jupiter Ammon híres jósló

            helyéhez az ammoni Oasisba és hivatalosan kimondatta magáról, hogy Zeus fia, amely

            jogcímre szüksége volt, hogy a bennszülöttek szemében tekintélyét megtartsa.

            S innen elindult Ázsia meghódítására.

            I.e. 331-ben a Gualgamélai-síkon (Ninive romjai mellett) legyőzte a perzsákat és ezzel

            átvette a birodalmukat, ezután seregével tovább vonult Babilon, Szúsza, Perszepolisz,

            Iszkander, India, mivel győztes serege kimerült kénytelen volt visszafordulni.

            i.e. 324 ,,Szúzai mennyegző” Szúza-ban 10 000 görög és makedón katona és 10 000

            perzsa nő kötött házasságot. Alexandrosz célja a tömeges házasságkötéssel az volt, hogy

            a még mindig ellenséges görögöket és perzsákat kibékítse; a katonáknak jutalmul

            adósságuk elengedését ígérte. Ő is példával járt elől, feleségül vette Dareiosz lányát.

            Babilont tette meg székhelyének. A Dunától az Indusig terjedt a birodalma. Városokat

            alapított pl. több Alexandriát, meg híres hadi ménjének Bukefalosznak emlékére

            Bukefalia.(ma: Jhelum, Pakisztán)

 

i.e. III-sz. Hellenisztikus kor. A hódítások miatt keletről a műveltség eljutott a görögökhöz

           és mégjobban vissza. Elgörögösítették, (elhellenizálták) a keleti kultúrát.

           i.e. 30 Az utolsó hellenisztikus monarchia, Egyiptom bukása, a hellenisztikus korszak vége.

           Nagy Sándor halála után megindult az önjelölt örökösök: a diadokhoszok ,,útód"-ok

           (Nagy Sándor hadvezérei) között a harc az örökségért.

           Birodalmából három jelentős utódállam és uralkodóház nőtt ki:

-        Kasszandrosz, Antipatrosz fia Makedóniát és Görögország európai részét szerezte meg, és megalapította az Antigonidák uralmát. az Antigonidák Makedóniában i.e. 148-ig.

-        Lüszimakhosz Kis-Ázsiában és Thrakiában alapított birodalmat (később megölték). 

-        Szeleukosz Nikatór ,Győzedelmes"  Mezopotámiában és Szíriában jutott hatalomra. Szíriában i.e. 64-ig utódai.

              Fia I. Antiokhosz Szótér legyőzte a keltákat (i.e. 275) és a később Galáciának nevezett

              tartományban letelepítette őket.

-        Ptolemaiosz. Szótér. Egyiptomban megalapította a Ptoleimaidák-dinasztiáját. Őt Nagy Sándor i.e. 323-ban nevezte ki Egyiptom satrapájábvá (helytartó) i.e. 305/4 Egyiptom királyává nevezte ki magát, és isteni melléknevet vett fel (Szótér görögül Megváltót, Megmentőt jelent, és általában Zeusz jelzője volt). Egyiptomon kívül Dél-Szíriát, Föníciát, Kürénaikét, Ciprust és Kis-Ázsia déli partvidékének uralmát, valamint jelentős hellaszi befolyási területet. A Ptolemaidák Egyiptomban i.e. 30-ig uralkodtak..

               Nagy Sándor birodalmának romjain több kisebb állam is létrejött: Pergamon, Bithünia,  

               és egyes görög területeknek is sikerült megőrizniük függetlenségüket, mint Krétának

               és Rhodosznak.

 

 

Kelta törzsek Magyarországon.

Az alpesi és dunai kelták. Ezek a következő népeket foglalták magukba: 1. helveták, 2. bójok, 3. ószok és gothinok, 4. karnok és japodok, 5. rhaetek és vindelicusok, 6. tauriskok vagy nóriak, 7. pannonok és scordiskok.

 

Az i. e. 3. századra a Kárpát-medence egész területe a bevándorló kelta törzsek uralma alá került.

Az eraviszkuszok ókori illír-kelta eredetű nép volt a mai Magyarország területén, a Duna vidékén, Fejér megye, valamint Buda és környéke őslakossága.

A törzs központja és egyben erődje a Gellért-hegyen volt. Már a római uralom előtt önálló pénzverést (biai, tótfalusi, lágymányosi pénzleletek) és magas fokú tárgyi kultúrát fejlesztettek ki, amit a tabáni és békásmegyeri ásatások igazolnak. A római uralom alatt teljesen ellatinosodtak.

 

A boiok vagy bójok ókori kelta törzs volt, amelynek fő területe előbb Észak-Itáliában, majd a mai Magyarország és Szlovákia területén volt, ahol jelentős hatalommal bírtak.

A boiok az i. e. 4. század eleje körül a Szent Bernát-hágón átkelve bukkantak fel Itáliában, s a és az Appenninek közt megtelepedve kiszorították az etruszkokat és az umbereket. Legfontosabb városuk Bononia.

I. e. 282-ben Róma legyőzte őket, és 45 éves fegyverszünetet írt alá velük. I. e. 225-ben Telamonnál ismét vereséget szenvedtek a rómaiaktól. A II. pun háborúban Hannibál mellett harcoltak, amit Cornelius Scipio vezetésével Róma megtorolt: i. e. 191-ben elvette területük felét, egy részüket pedig megölték. A rómaiak katonai utakat és coloniákat (Parma, Mutina stb.) építettek a területükön, így téve hatalmukat tartóssá. A boiok ezután szolgasorba kényszerültek, illetve északra vándoroltak Itáliából.

A Balaton környékén, a Kisalföld területén és a mai Nyugat-Szlovákia területén szintén éltek boiok. Kisebb csoportjaik feltehetően már a szintén kelta szkordiszkuszok i. e. 279-es balkáni hadjárata időszakában felbukkantak a Kárpát-medencében. Tömegesen azonban csak a rómaiaktól elszenvedett i.e. 191-es katasztrofális vereségük után vándoroltak be Észak-Itália területéről. S a Duna vidékén leltek menedékre. Elsősorban a Pelso-tó (vagyis a mai Balaton) mellett és a Kisalföldön telepedtek le. Itt lassanként ismét erős néppé váltak, (Az i. e. 1. században központjuk a mai Pozsony és Dévény volt, ezt pénzverésük is valószínűsíti) és az észak-dunántúli, valamint a mai nyugat-szlovákiai terület törzseit (azalok, eraviszkuszok, ózok, gotinok, anartok) egységes uralom alatti szövetségbe szervezték.

Legnagyobb hatalmuk az i. e. 2. századra tehető, ami az Észak-­Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Szlovákia területén élő népek laza egyesülését jelentette boi fennhatóság alatt.

Valószínűleg Közép-Európa északabbi területeire is kiterjesztették hatalmukat, mivel egyes ókori források a mai Csehország és Dél-Németország területén is említik a boiok jelenlétét. Feltehetően az ő nevükből származik Csehország latin neve, a Bohemia (germán Bojhaemi). Egyes elméletekek a bajorok (latin baioarii) és Bajorország nevét is a boi népnévből eredeztetik.

Itt lassanként újból erőre kaptak s thrák szomszédjaikkal, a gétákkal kezdtek ki. A gétákat, kik valamikor a Haemus hegység és a Duna közt laktak, a bastarnák kiűzték hazájukból s erre ezek rokonaikhoz, a Dunától északra lakó dánokhoz menekültek bójok elszántan harcoltak,

Az i. e. 88 után megerősödő dák királyság azonban Burebista király vezetésével súlyos csapásokat mért a keltákra. Először a szkordiszkuszokat győzték le, majd i. e. 50 körül a Patissos (Tisza) folyó mellett lefolyt véres ütközetben a Kritasiros vezette boiokat és tauriszkuszokat is.

A boiok később a Fertő tó körüli területen laktak még a római korban is. Törzsi területükön, Északnyugat-Magyarországon éltek, majd a római korban asszimilálódtak.

Amikor a rómaiak elfoglalták a Dunántúlt (i. sz. 46–50), a boiokat, akiket Róma hajdan félelmetes népként ismert, külön már nem említették meg a legyőzött törzsek között, de A pannoniai közigazgatási rendszerben azonban a civitates duae Boiorum et Azaliorum („a boiok és azalok két városi kerülete”)

A Pó folyó menti Galliában is éltek boiok, akik a helvéteket támogatták a bibractei csatában (i. e. 58). Julius Caesar ekkor legyőzte őket. Ezután a haeduusok (fr.) területein telepedtek le.

 

A pannonok, - kiket Tacitus világosan megkülönböztet a keltáktól -, az illyr hegység és a Duna között laktak, vagyis a mai Magyarország dunántúli részén, a Dráva és Száva közt s a Szávától délre egészen Dalmátiáig.

Aquincum (Ó-Buda), Brigetio (Szőny), Savaria (Szombathely), Mursa (Eszék), Sirmium (Száva-Szent-Demeter, ma Mitrovicz) és Siscia (Sziszek), nemcsak nevökre nézve kelta eredetűek, hanem a leletek egybehangzó világánál is a rómait megelőző kelta műveltségre utalnak.

A régi irók szerint a pannonok is számos törzsre oszlottak; ezek közt legtovább megtartották népi sajátságukat az araviskok vagy eraviskok, kik nevöket valószinűleg a Rába folyó eredeti alakjától (Arabo) vették s e szerint kezdetben e folyó mellékeinek voltak a lakói. Későbbi szállásaik a mai Pest, Esztergom, Komárom, Fejér és Tolna vármegyékben nyomozhatók nevezetesebb araviskus sírok Kelenföldön, Battán, Érden, Pátkán, Alsó-Szent-Ivánon kerültek felszinre.

A pannon törzseket hosszú és véres harczok után Octavianus és Tiberius igázták le i.e. 35. és i. u. 12. évek közt s Pannoniát római provinciává tévén, császári helytartót állítottak élére. Századok folytán a pannoniai keltaság egészen rómaivá vált.

Az illyrekhez sorozandók a pannonok, kiknek neve azonban épp ugy mint P.-é szűkebb és tágabb értelemben veendő. Tágabb értelemben a pannonok P. összes ókori lakói, szűkebben azok az ókori népek, melyek a mai Bocche di Cattarónál végződő hegyláncok keleti lejtőin laktak, lefelé a mai Hercegovina déli határáig..

 

A gothinokat Tacitus említi először s keltáknak mondja őket. A quadok és markomannok közt, a hercyniai erdőség legszélsőbb ágaiban tanyáztak, vagyis a mai Magyarország északnyugati határán terült el hazájuk. Erre mutat az is, hogy úgy a szarmaták, mint a quádok egyformán Tacitus azt is tudja róluk, hogy vasbányászatot űznek, s e szerint Felső-Magyarország érczben gazdag hegyeinek ők voltak az első bányászai.

 

Források: Nagy Képes világtörténet – középeurópai kelták – pannonok, gothinok http://mek.niif.hu/01200/01267/html/04kotet/04r02f03.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/Boiok eraviszkuszok