Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Föld és Hazánk történelmi kronológiája 5

 

i.e. 753 Róma alapításának hagyományos időpontja. (Hagyomány szerint Romulus) 

 

i.e. 753- 510 Rómában királyok uralkodnak.

            Romulussal együtt a legenda szerint 7 király volt, az utolsó 3 etruszk

            származású.

            Az etruszk ismeretlen eredetű nép. Az uralkodójuk jelképe a

            bíborszegélyű tóga, a vesszőnyalábba szúrt bárd, sassal díszített

            elefántcsont jogar és a trónszék volt.

            Ők alkalmaztak először nagymértékben boltívet.

            Ők építették Capitoliumon a hatalmas templomot valamint a Forum

            Romanumot (római piac, mint a görög agora)

            Vezető rétegük a patríciusok (j. jó apától származó), belőlük a király

            tanácsadói testülete a szenátus.

            Elszegényedett nemesek voltak a kliensek.

            A nemzetséghez nem tartozók és a  bevándorlók voltak a plebejusok,

            ők nem rendelkeztek polgárjoggal..

 

Aineiasz (latinosan: Aeneas), görög-római mitológiai alak. Ankhiszész dardániai királynak és Aphrodité istennőnek a fia volt. A trójai uralkodócsaláddal oldalági rokonságban állt, s csupán a nagy háború végén érkezett a trójaiak segítségére. Itt Hektór után a legsikeresebb és legtekintélyesebb vezér lett. A városba telepítette idős apját is, s feleségül vette Priamosz leányát, Kreuszát, akitől fia, Aszkaniosz született.

Trója elestekor a hátán menekítette ki égő házából magatehetetlen apját, s ölében kisfiát; felesége eltűnt, s mikor később kereste, már csak a szellemével találkozott, amely megjósolta neki hosszú bolyongását, s útját az új hazába.

A köré gyűlt trójai menekültek kis csoportjával húsz hajón elindult nyugat felé. a hosszú bolyongás tengeren és partokon, pl. egy nő (ez esetben Dido) szerelme, az alvilágba száll le jóslatért, s mihelyst partot ér, azonnal keserves harcoknak nézett elébe.

Itáliában Latinus király a menekültek pártját fogja, s a leányát is Aineiaszhoz adta volna, ám annak korábbi vőlegénye, Turnus szövetséges népekből sereget szervezett a „betolakodók" ellen. Ugyan Aineiasz is lelt egy szövetségest (Euander), a harcokban mindkét oldalon sok kiváló hős lelte halálát (Pallas, Nisus, Euryalus, Camilla), végül maga Turnus egy Aineiasszal vívott párviadalban esett el. A hős végül feleségül vette Laviniát, a monda egy változata szerint tőle született Julius, a római Julius-nemzetség őse, s a latinok és a trójaiak összeolvadásából alakult ki a római nép.

Julius Caesar mint a gens Iulia tagja így a legendás hősön keresztül egészen Aphrodité (Venus) istennőig vezethette vissza a családfáját. E gondolatkör Augustus idejében sem veszített semmit jelentőségéből, hisz Augustus anyai ágon szintén a gens Iulia tagja volt.

Romulus és Remus (Romulus: I. e. 771 körül – I. e. 717. július 5. körül; Remus: I. e. 771 körül – i.e. 753. április 21. körül) Róma városának alapítói, a római mitológiában Rhea Silvia hercegnő és Mars, a háború istenének ikerfiaiként jelennek meg. A legenda, valamint Plutarkhosz és Livius szerint is Romulus volt Róma első királya.

Mielőtt még megszülettek, Romulus és Remus nagyapja, Numitor (Aenas leszármazottja) és annak fivére, Amulius apjuk Procas halála után megszerezték Alba Longa trónját.

Alba Longa a legrégibb latin város volt Latiumban, az Albanói-hegységben, a Mons Albanus tövében Rómától 19 km-re délkeletre, a mai Castel Gandolfo közelében feküdt. A latin szövetség központja volt.

A Mons Albanus tetején volt a latin szövetség híres szentélye, Jupiter Latiaris temploma, ahol évente áldozati ünnepeket tartottak.

A legendák szerint i. e. 1152 körül alapította Aeneas fia, Ascanius/Julius akinek utódai alapították Rómát. A városnak semmilyen nyoma nem maradt, mivel a rómaiak i.e. 600 körül árulás miatt teljesen lerombolták és a lakosokat Rómába áttelepítették. Alba Longa környékén később új város alakult ki, ez a mai Albano.

Numitor az elsőszülött jogán uralkodott, Amulius pedig a kincseket kapta meg, köztük azt az aranyat, amit Aeneas Trójából hozott. Mivel Amuliusé volt a vagyon, hatalma is erősebb volt, és letaszította Numitort a trónról. Viszont tartott attól, hogy Numitor lánya, Rhea Silvia gyermeket szülhet, ezért arra kényszeríttette, hogy Vesta-szűz legyen, így elvileg nem lehetett volna gyereke.

Ám egy éjjel Mars, a háború istene eljött Rheához Vesta templomában. És a szűzleány teherbeejtéséről maga Mars isten gondoskodott („szűznemzés”). A lány nagyon szép és erős fiúikreket szült, akiket később Romulusnak és Remusnak neveztek el. Amulius dühében börtönbe záratta Rheát, az ikreket pedig sorsukra akarta hagyni. Szolgája felajánlotta, hogy megöli a két csecsemőt. A két gyermeket egy kosárba tette és a Tiberis partján hagyta. A folyó megáradt, és elsodorta a kosarat.

Az ikreket Tiberinus, a folyók istene mentette meg, és a Palatínus-dombon tette le kosarukat. Itt a két gyermeket egy nőstény farkas nevelte egy fügefa alatt, és egy harkály táplálta őket; ezek Mars isten szent állatai. Romulust és Remust később Faustulus, Amulius egyik juhásza találta meg, és hazavitte őket. Faustulus és felesége, Acca Larentia sajátjukként nevelte az ikreket.

Ahogy növekedtek, egyre nyilvánvalóbbá vált nemesi származásuk. Mire felnőttek, férfiasak, bátrak, határozottak, merészek lettek. Kettejük közül Romulus bizonyult bölcsebbnek és ravaszabbnak. Rendszeresen végeztek testgyakorlást és vadásztak, megvédték a földet a rablóktól, elfogták a tolvajokat, és bosszút álltak a gonosztevőkön. Ezek után Latium minden lakosa megismerte a nevüket.

A fiúk a Romulus és Remus nevet kapták, szép nagyra nőttek, és a Quinctiliusok és Fabiusok törzsének vezetői lettek. Romulus és Remus tizennyolcadik születésnapján vita kezdődött Numitor és Amulius pásztorai között, Remust elfogták, de a két törzs segítségével Amuliust letaszították a hatalomból, visszatették a helyére Numitort, aki egy földet ajándékozott nekik, és itt a két hős megalapította Rómát. (Az ókori rómaiak ettől a pillanattól (Ab urbe condita) számították történelmüket.)

Romulus és Remus között megindult a versengés az új település vezetéséért. A két testvér között a vita arról folyt, hogy melyiküket támogatják az istenek abban, hogy megalapítsa a várost és a nevét adja neki. Felmentek két hegyre. Azt mondták: akihez több sas száll az lesz a király. Romulushoz 12, Remushoz csak 6 sas szállt, így Romulus alapíthatott várost. Róma védelmére falat emeltek, és Romulus azt a parancsot adta aki átugorja öljék meg, de ezt nem tudta Remus. Átugorta ezért megölték, így Romulus egyeduralkodóként Róma első királyává vált.

A város megépítése után Romulus katonai egységekbe osztotta Róma harcképes lakosságát: 3000 gyalogosból és 300 lovaskatonából állt a hadsereg. A katonai egységeket légióknak nevezte el. A katonai egységekbe be nem sorolt emberek alkották a köznépet, illetve Romulus kiválasztott 100 nemesembert is a város lakosságából, akikből tanácsot hozott létre.

A nemeseket patríciusoknak nevezte el, a tanácsot pedig szenátusnak. A patrícius elnevezés Romulus szándéka szerint arra utalt, hogy a nagyoknak és gazdagoknak úgy kell kezelniük a gyengéket és szegényeket, ahogy az apáknak kell a fiaikról gondoskodniuk.

 

Romulus olyan hírnevet szerzett Rómának, miszerint Róma menedékül szolgál mindenki számára, aki új életet akar kezdeni.

 

Szabin nők elrablása

Róma hírneve egyre nőtt, ahogy lassan már öt dombot benépesített a hét domb közül, amelyekre épült. Ezek a Capitolinus, az Aventinus, a Caelius, a Quirinalis és a Palatinus voltak. Romulus előtt azonban újabb probléma kezdett körvonalazódni. Mivel a város leginkább menekültekkel népesült be, a betelepülők között elég kevés embernek volt felesége, ezért Romulus úgy döntött, hogy a városba nőket is be kell telepítenie.

A probléma megoldása végett Romulus rendezett egy ünnepséget, a Consualiat, amire meghívta vendégként a szomszédos szabin törzset is. A szabinok mind eljöttek, és magukkal hozták a lányaikat is. Romulus terve az volt, hogy elrabolja a szabin nőket, és elviszi őket Rómába. Amikor a szabinok megérkeztek Romulus leült szenátorai közé. A támadásra a jel az volt, hogy ő feláll, kioldja lila palástját, majd újra maga köré teríti. Karddal felfegyverzett hívei figyelték őt, és amikor a jeladás megtörtént, akkor a nemesek kardot rántottak, és csatakiáltások közepette megrohanták a szabinokat, és elfogták a lányaikat, de a férfiakat hagyták sértetlenül elmenekülni. Összesen mintegy 700 szabin nőt raboltak el és vittek Rómába.

A monda szerint: Hosszú idő telt el, de az elrabolt nők beletörődtek sorsukba, mivel férjeik szeretettel magukhoz édesgették őket. Romulus felesége is szintén egy elrabolt Szabin nő lett: Hersilia.

Tehát a szabin nők megbékéltek, de nem így a szüleik! Titus Tatiushoz (Cures Szabin város királyához) fordultak panaszukkal. Titus neve ezen a vidéken mindenekfölött tisztelt és megbecsült volt, mert bölcsen és bátran kormányozta városát.

Azonban Caenina, crustuminum és Antemnae lakói (akiknek lányai közül is sokat elraboltak) türelmetlenek voltak és ők hárman szövetkezve elindultak Róma ellen, de Romulus seregével könnyedén leverte őket. Mikor Romulus diadallal visszatért Rómába, felesége Hersilia megkérte hogy kössön békét a elraboltak szüleivel és fogadja be őket is a városba, éljenek együtt békében. Romulus szívesen engedelmeskedett. Így a szabinok és a rómaiak egy népcsoporttá olvadtak össze. Romulus volt az ősi Róma legnagyobb hódítója, rengeteg földet és népet hódított meg. Romulust halála után Quirinus néven istenként tisztelték.

Források: http://hu.wikipedia.org/wiki/Romulus_és_Remus - Romolus - Alba_Longa - Aeneas

 

i.e. VIII-VI. sz. a görögség archaikus kora, a városállamok (a polisz-ok) kialakulásának időszaka.

             Társadalmi, vagyoni különbségek növekedése: adósrabszolgaság, görög

             gyarmatosítás 775 k. indul meg a Földközi-tenger partvidékének

             gyarmatosítása, eleinte elsősorban Dél-Itália irányában (750. k. Szicília).

             A gyarmatok alapítása az archaikus kor végéig tart.

             A VIII. sz.-ra tehető a homéroszi eposzok születése, valamint a föníciai

             betűírás átvétele.

             Athén alapítása i.e. 1235 k. Nevét a városvédő istennőről, Athénéről kapta.

             Athén neve görögül Athénai volt, Athéna istennő görög nevének a többes száma.

             Az iparosok és a kereskedők összefogtak a parasztsággal a társadalomnak

             ezt a részét köznépnek (démosznak) nevezzük.

             i.e. VIII-VII. sz. Az örökletes királyságot arisztokratikus királyság váltotta fel.

             i.e. 750 k. az athéni királyság 10 évessé vált.

             i.e. 682 a királyság 1 évessé vált. Arkhóni hivatal felállítása. Majd az állam

             élén az évente váltakozó 9 arisztokrata származású tisztviselő arkhón állt.

             A démosz nyomására i.e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta

             törvényeit. Ezek igen szigorúak voltak (innen a drákói szigor) ezek az

             arisztokrácia érdekeit szolgálták, de kis részben határt szabtak nekik.

             Az adós rabszolgaságot Drakon sem szüntette meg, ezért a démosz

             nyomására i.e. 594-ben Szolón arkhónra bízta az állam ügyeit.

            Arisztotelész i.e. VI. sz. összegyűjtötte a görög államok alkotmányát.

            Az athéni államról ezt írja :,,-Miután Szolón teljhatalmat kapott, a népet

            egyszer s mindenkorra felszabadította, megtiltotta az adósrabszolgaságot.

            Törvényt hozott, és mind a magánosokkal, mind az állammal fennálló

            adósságokat eltörölte, amit szeiszaktheiának - teherlerázásnak- neveznek,

            mert így mintegy lerázták a terhűket."

Szolón a polgárokat 4 csoportba osztotta vagyon szerint:
1. ötszázmérősök,
2. lovasok (a név valószínűleg azért, mert évi 300-500 mérő közötti jövedelmükből képesek voltak lovat tartani)
3. zeugitészek (ökörfogatosok 200-300 mérősök rétege),
4. thészek (napszámosok a 200 mérő alattiak rétege)

Megszűnik a születési arisztokrácia uralma, timokratikus (vagyonhoz kötött) alkotmány.

          Szolón lehetővé tette a 4. osztálynak is a népgyűlésen való részvételét.

 

- Minden felnőtt athéni polgár részt vehetett a népgyűlésen és az esküdtbíróságok munkájában
- De a tisztségeket csak a három felső osztály tagjai tölthettek be.
- Szolón az Areioszpagoszt a törvények felügyeletével és a tisztviselők ellenőrzésével bízta meg
- Létrehozta a bulét (négyszázak tanácsa), amelybe a négy athéni törzs száz-száz személyt delegált s, amely előzetesen megtárgyalta a népgyűlés elé terjesztett javaslatokat
- Kibővítette a polgárjogot, ugyanis egyik határozata nyomán athéni polgárnak tekintettek mindenkit, akinek a szülei is azok voltak, tehát a földtulajdon nem számított többé a politikai jogok feltételének
- Lehetővé tette, hogy az Athénban letelepedett idegenek (metoikoszok) a népgyűlés engedélyével polgárjogot kaphassanak
- Reformjaival Szolón megalapozta a később kialakuló demokratikus rendszert

 

            Megtiltotta a hozományt, hogy ne érdekből házasodjanak.

            Szabad végrendelkezés.

            De nem volt földosztás.

            Betiltotta a gabonaexportot, viszont támogatta az olajkivitelt.

            i.e. 560 egyes arisztokraták kik érdekeltek voltak a kézművesség és a

            kereskedelem fejlődésében, a démoszra támaszkodva erőszakos úton

            magához ragadta a hatalmat.

            Ezt a-lényegében a démosz érdekeit szolgáló-rendszert türannisz-nak

            az élén állót pedig türannosznak (zsarnoknak) nevezték. (Sok építkezés,

            démosznak sok jó, de az túl nőtt rajta) i.e. 510-ben elűzték a türranoszt.

 

Peiszisztratosz türanosz i. e. 527-ben halt meg, a hatalomban fiai, Hippiász és Hipparkhosz követték. Ők sokkal kevésbé hozzáértő irányítóknak bizonyultak. i. e. 514-ben Hipparkhoszt meggyilkolták a zsarnokölők, akiknek szobrot álítottak, aztán később tettükért mégis megölték őket. Hippiász ekkor igazi diktatúrát vezetett be, ami rendkívül népszerűtlenné tette és egy spártai hadsereg segítségével i. e. 510-ben megbuktatták és Perzsiába menekült.

Az arisztokrata származású radikális politikus Kleiszthenész ezután magához ragadta a kezdeményezést, és reformjaival bevezette a demokráciát Athénban.

Szolón ( i.e. 638. k.- i.e. 558. k.) ókori athéni politikus, hadvezér, költő, a hét görög bölcs egyike volt. Nevéhez fűződik az ún. szolóni alkotmány megalkotása.

 

i.e. 750 A mai Szudán területén kialakul a Napata "etióp" állam.

             Királyai i.e. 715-ben leigázzák Egyiptomot.

 

i.e. 729 III. Tukulti-apil-Ésarra (i.e. 745-i.e. 727) újasszír uralkodó meghódította

             Babilóniát és felvette a „Sumer és Akkád királya” címet (neve a babiloni

             forrásokban Púlu).

 

i.e. 710-550 A perzsákkal rokon médek államának kialakulása a mai Irán

             északnyugati részében. Királyai pl. Déiokés (i.e. 710-655), Phraortes (i.e. 656-635)

             Média Küaxarész (i.e. 625-585) királysága idején nagyhatalommá válik Elő-Ázsiában.

             Egyfelől a szkíták ellen kellett harcolnia, másfelől Alyattes lidiai király ellen,

             de a háborúnak egy napfogyatkozás vetett véget, melyet Thales előre

             megjósolt, s mely a hadviselő feleket annyira megrémítette, hogy hamarosan

             békét kötöttek (610 szept. 30., mások szerint 585 máj. 28., vagyis akkor már

             nem Küaxarész, hanem utódja, Astyages hadakozott Alyattesszel).

             i.e. 604-ben meghódította Ninivét és megsemmisítette az asszíriai birodalmat.

             Astyagést (i.e. 595-560) a perzsa Kyros megbuktatta, országát pedig a perzsa

             birodalomba olvasztotta.

 

i.e. 695 elesik Frígia (Phrügia) a kímmerek támadása miatt. Fővárosa Gordion volt

             Nevezetesebb városai híres királyoknak, Midas és Gordiusnak emlékét

             őrizték (Midaeion, Gordieion); akikhez legendák is kapcsolódnak.

             A frígek főfoglalkozása volt a földművelés és juhtenyésztés (gyapjútermelés)

             A szövést, kocsigyártást, a föld-, szőlő- és bányaművelés szerszámait fríg

             találmányoknak tartották. Ősrégi műveltségükből óriási városromok,

             számtalan feliratos és faragásokkal díszes sziklasírok tanúskodnak.

 

Gordios

Frigiának mondai királya. A legendás Midász király apja volt, aki még földműves korában égi jelt kapott Zeusztól, egy sas képében, amely a szekérrúdjára szállt, hogy uralkodó lesz belőle vagy egy jósnő királyságot jósolt. Ami úgy teljesedett be, hogy mivel a fríg király halála után trónviszály dúlt, a viszálykodó frígek nem tudván fejedelmet választani, azt határozták, hogy az lesz a király, aki először ér szekéren Zeusz szentélyéhez. Ez a szerencsés halandó Gordius lett, aki esetleg éppen arra tartott ökrös szekerével. Így lett Gordios a frígek királya.

Egy másik legenda szerint, a vitázó elöljárók egy jóshoz fordultak segítségül, aki azt tanácsolta, hogy az első embert, akivel találkoznak, válasszák királyuknak, így esett a választás Gordiosra.

Mint király Gordion várost alapította az Olimposz aljában a Timbrész és Szangariusz összefolyásánál s ebben Zeusnak templomot emelt. Itt állította föl királyságra vivő szekerét, Zeusznak áldozva azt, miután a szekérrudat s az igát fahánccsal oly ügyesen összecsomózta (gordiuszi csomó), hogy nem akadt ember, aki föloldozta volna.

A legenda úgy tartotta, hogy a csomót csak Kis-Ázsia jövendő uralkodója fogja kioldani, ami be is igazolódott. Nagy Sándor i.e. 344-ben, amikor seregeivel áthaladt a városon, egy kardcsapással megoldotta a problémát, pontosabban kioldotta a csomót. Gordius dinasztiája - az ő fia a híres Midás - különben úgy a i.e. VI. sz.-ig állt fönn.

 

Midas - Több frigiai király neve. Midász királyhoz számos görög monda fűződik.

Bármihez nyúlt, arannyá változott

A gyerek Midász köré a hangyák búzaszemeket cipeltek, s ebből a jövendőmondók azt jósolták, hogy világéletében gazdag lesz. Az egyik, a monda szerint, Gordias és Kybele fia volt s anyjának a pessinusi nagy templomot emelte. Tőrbe csalta a furfangjáról híres Silenost, mert a forrást, melyből ez inni szokott, borral keverte s aztán az öreget visszavitte Dionysoshoz. A bor és a szenvedélyeket felszabadító mámor görög istene hálából teljesítette Midász azon kérelmét, hogy mindent, amit megérint, arannyá változzék; de midőn az étel is arannyá vált, ez annyira terhes lett neki, hogy meg akart szabadulni tőle s megfürdött a Paktolos vizében, mely azóta aranyat hömpölyget habjain. Itt fogadta örökbe és helyezte Kübelé védelmébe a gyermektelen Gordiasz.

Szamárfüles Midász

Egy másik monda szerint Apollon büntette meg szamárfülekkel, mert a Marsyas (vagy Pan) és közte végbement költői versenyben Midász a diadalt az előbbinek ítélte oda, mert többre értékelte Pán sípjátékát az ő lantmuzsikájánál. Mivel Apolló ellen döntött, a zene istene Midász füleit szamárfüllé változtatták. Midász titkát a borbélya fölfedezte s nem állhatván meg, hogy senkinek el ne mondja, egy gödröt ásott a mezőn, s abba kiáltotta bele; nemsokára nádas nőtt azon a helyen s a nád elsusogta a titkot, azóta susog a nádas.

A két kedves mitológiai történet könnyen elfeledteti, hogy Midász létező fríg király volt Anatóliában (740?-696 vagy 695).

Frígek

A frígek nyelve az indoeurópai nyelvcsaládba tartozott. A görög ábécétől csak kevéssé eltérő írást használtak. A fríg nyelv a 6. sz.-ra halt ki végleg.

A fríg vallás főistene a később Zeusszal azonosított lovas istenatya, Szabaziosz volt. Később a misztériumvallásokban nagy szerepet kapott a phrügiai istenanya, Kübelé (a római Cybele).

Nagy-Frígia nevezetesebb városai híres királyoknak, Midas- és Gordiusnak emlékét őrizték (Midaeion, Gordieion); más városai, mint a kereskedelmi és katonai utak gócpontjai jutottak jelentőségre (Pessinus, Dorylaeum, Kelaenae, Apameia, Laodikaeia stb.). Piros erezetű fehér márványáról híresedett el Synnaada.

Gordiont már feltárták a régészek. A leletek tanúsága szerint az épületek többsége megaron-alaprajzú volt, és fa galériákkal épültek. A fellegvárat mintegy 75 tumulusz veszi körül, melyek közül a legnagyobbat a hagyomány Midaszénak tekint.

 

A frígek főfoglalkozása volt a földművelés és juhtenyésztés. Gyapjutermelése mindenkor nevezetes. A szövést, kocsigyártást, a föld-, szőllő- és bányaművelés szerszámait fríg találmányoknak tartották. Ősrégi műveltségükből óriási városromok, számtalan föliratos és faragásokkal díszes sziklasírok tanúskodnak.

Forrás: Mahgyar elektronikus könyvtár – Pallas nagy lexikona http://mek.oszk.hu/00000/00060/index.phtml

http://hu.wikipedia.org/wiki/Phrügia

 

i.e. 689 Szin-ahhé-eriba (Szanherib) i.e. 681-669) asszír király, elpusztítja Babilon

             városát, hogy végleg megtörje az ellenállását.(káld uralom volt többször)

             Ninive romjaiból fővárost épített. Ninive már i.e. 7000-ben lakott volt.

             i.e. II. évezredben Asszíria részeként vált jelentőssé.

             Szin-ahhé-eriba apja II. Sarrukin volt aki Asszíriát nagyhatalommá tette.

 

i.e. 680-546 Líd állam Kis-Ázsia nyugati felében, Szardeisz székhellyel.

             Királyaik közt a leghíresebbek Alüattész (i.e. 605-560) és Kroiszosz (Krözus i.e. 560

               -546)

             Elsőként hoztak forgalomba vert pénzt.

             Igyekeztek uralmuk alá vetni az ióniai (kisázsiai) görög városokat.

 

i.e. 681-669 Assur-ah-iddina (Asszarhaddon) asszír király. Újjáépíti Babilont,

             671-ben rövid időre meghódítja Egyiptomot is.

             Az asszír birodalom alatta éri el a legnagyobb kiterjedését.

i.e. 669-627 Assur-ban-apli (Assurbanipal), a asszír birodalom utolsó nagy uralkodója.

             Ninivei könyvtárában összegyűjtötte az akkád irodalom és tudomány

             fellelhető emlékeit.

   I.e. 640-ben elfoglalta a dél-iráni Elám országát, és leromboltatta a fővárosát,

   Szuszát, amit i.e. 4000 k. alapítottak. Elám ókori iráni államalakulat a mai Irán

   délnyugati részén, a Zagrosz-hegység és a Perzsa-öböl közötti vidéken.
    i.e. 2200 k. egyesítették először, majd hol le- hol felemelkedett, hol hódított, hol hódították.

 

i.e. 626-539 Újbaniloniai (káldeus) birodalom. A káld Nabú-apla-uszur alapítja,

             aki az egykori káld babilóniai királyok örökösének nevezi magát.

             Babilon területének királlyá választották, de csak mikor i.e. 614-ben Uruk

             a kezébe került lett egész Babilónia ura lett.

             Ő és a médek külön harcoltak Asszíriával, majd miután a médek i.e. 614-ben

             elpusztították az asszír ősi fővárost Assur, a médek és az újbabilóniak

             szövetséget kötöttek. A méd uralkodó lányát Amüitiszt elveszi Nabukodonozor.

             Majd a szövetség megsemmisíti az asszír birodalmat. i.e. 612-ben az új

             főváros Ninive, majd i.e. 610-ben elesik Harranaz utolsó asszír király székhelye.

             Újbabiloniai birodalom fő istene Marduk volt és fia Nabú.

             Soknemzetű országuk közvetítő nyelve az arámi volt, az irodalmi nyelv pedig az akkád.

 

i.e. 610-595 II.Nekó fáraó megbízásából föníciai hajósok körülhajózzák az afrikai

             kontinenst.

 

i.e. 605-562 II. Nabú-kudurri-uszur (Nabukodonozor, Nebukadnezár) uralkodása

             alatt Babilon a Közel-Kelet új nagyhatalma. Szíriából kiszorítja az

               egyiptomiakat (605:karkemisi győzelem),a föníciai városokat meghódolásra kényszeríti.

             Monumentális építkezések Babilonban: Marduk temploma (zikkuratja,"bábeli torony")

               "Szemiramisz" függőkertjei. az ókori világ egyik csodájaként emlegették.

             Állítólag azért épültek, hogy a király méd felesége, Amüitisz (Szemiramisz)

             honvágyát feledtessék, mivel a zagroszi hegyeket és erdőket imitálta.

             Jelenleg még nem tudjuk, hogy hol volt pontosan.

 

i.e. 600 Masszalia (Marseille) görög gyarmatváros alapítása.

 

i.e. 600 Spárta fénykora. A dór hódítók a Peloponésszosz-félszigeten az i.e. 12.sz.-ban

             jelentek meg. I. e. 900-850 körül a dórok egyik királya, Lakedaimón

             alapította, s az államot feleségéről, Spartéről nevezte el.

             A dórok leigázták az itt élő akháj őslakosságot, majd a i.e. 8-7. századi

             messzéniai háborúk során a környező népeket.

             A hódítások a i.e. 7. században lezárultak, Spárta vereséget szenvedett

             szomszédjától, Argosztól.

             Ennek az okát a spártaiak abban látták, hogy felbomlott a régi, egyenlőségen

               alapuló társadalmi rend: egyesek meggazdagodtak, mások elszegényedtek. 

             A görög történetírók a spártai állam berendezkedését egy legendás törvényhozó,

             Lükurgosz király „alkotmányának”, az ún. Réthának tulajdonították.

             Törvényei:

             - Írott törvények helyett kötelező életrend,

             - egyenlő földtulajdon,

             - öregek tanácsa,

             - egy ellenséggel csak egyszer harcolni, nehogy ki ismerje a spártai harcmodort.

             Spárta társadalma: spartiata (teljes jogú spártai) szabadok, ők voltak a legkevesebben,

                                               perioikos (körüllakó, nem teljes jogú),

                                               helóta (foglyok-akhájok)

             A helóták és körüllakók több mint 10 szer annyian voltak, mint a szabadok.

             Ezért is alakult ki a katona állam a féken  tartásra. Már 7 éves kortól

             katonának nevelés 20-30  éves korukig katonai táborban. 30 éves koruk után

             már haza is mehettek.

             Állama: 2 király, gerúsia (vének tanácsa), apella (népgyűlés), 5 ephoros (felügyelő)

             Spártában nem alakult ki demokrácia, 2 király egyszerre uralkodott (egyben

              hadvezérek is) és a vének tanácsa segített nekik.

             Nem volt földosztás, nehogy nagy vagyoni különbségek legyenek, és tiltották

             az arany és ezüstpénz használatát, helyette vaspénz volt.

             Továbbá a díszes ruhák, ékszerek és finom ételek tiltása is.

             A gyenge újszülötteket, kitették a Taügetosz - (A Spárta melletti Taigetosz-

               hegység a nevét Taigetéről, Atlasz és az Ókeánida Pleoné lányáról kapta.) -

             szakadékához ,,utolsó” isteni esélyt adva neki, de a gyermektelenek is,

             ha akarták felnevelhették őket.

             Spárta i.e. 530-ban létrehozta a peloponnésszoszi szövetséget.

             A Peloponnészosz név, azt jelenti: Pelopsz szigete. (Pelopsz volt az, aki a

                 monda szerint meghódította e területet. Fia Atreusz az ő fiai Agamemnón és Menelaosz.)

             A középkorban Morea volt a neve - A nép etimológia szerint ezt a nevet

             azért kapta, mert amikor a keresztesek ideérkeztek, sok eperfát találtak itt

                (az eperfa görög neve moreai), amelyeket a virágzó selyemipar hasznosított.

 

i.e. 585 máj.28 Thalész milétoszi bölcs előre kiszámítja egy napfogyatkozás időpontját.

 

i.e. 560 k.-480 k. Buddha (Sziddharta Gautama) tanításaiból alakult meg később a buddhizmus.

,,Akármilyen sok szent szöveget olvasol, akármilyen sokat beszélsz, mi hasznod van ebből, ha nem ezek szerint cselekszel?”

,,Mind a szellemi, mind a testi egészség titka az, ha nem siránkozunk a múlt miatt, nem aggódunk a jövőért, hanem bölcsen és komolyan éljük a jelen pillanatot.”

„Az élet legfőbb célja, hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk. És mi az a helyes beszéd? Tartózkodás a hazugságtól, a másokat megosztó beszédtől, a sértő beszédtől és a hiábavaló fecsegéstől: ezt nevezik helyes beszédnek.

,,Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat.”

"Fordulj a légzésedhez, és a szétszórtságod eltűnik!"

„Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.”

„Tetteink, szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat, vagyis azt, hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.”

,,Mind a szellemi, mind a testi egészség titka az, ha nem siránkozunk a múlt miatt, nem aggódunk a jövőért, hanem bölcsen és komolyan éljük a jelen pillanatot.”

,,Tedd, hogy haragodat legyőzze a szeretet; a benned élő rosszat a jóság; az önzésedet a nagylelkűség; a hamisságodat az igazság. Mert a gyűlöletet soha nem fékezheted meg gyűlölettel. A gyűlölet egyetlen orvossága a szeretet.”

,,Szüntelenül törekedjetek.” - Buddha