Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Föld és Hazánk történelmi kronológiája 7

 

i.e. 259-210 Cseng király (aki élete végén felvette a Csin Si Huang-ti (Csin Első Császára

            nevet, Huang-ti volt a legendás Sárga Császár) egyesítette Kínát. Kínai Nagy fal építése.

            13 éves korában, Krisztus előtt 246-ban lépett trónra. Zsarnoki uralkodó volt, akit

            nyilvánvalóan páni halálfélelem gyötört.

            A Csin-katonák i.e. 221-ben győzték le az utolsó rivális kínai fejedelmeket, s

            Cseng vezetésével uralmuk alatt egyesítették egész Kínát.

            Cseng fejedelem nevében is jelezni akarta, hogy ő lett az egyetlen uralkodó,

            s felvette a Csin Si Huang-ti, a Csin Első Császára nevet. (Huang-ti volt a híres Sárga császár)

            A császár ellentmondásos személyiség volt: modern közigazgatást

            vezetett be az egységessé vált birodalomban, egységes pénznemet és írásbeliséget

            vezetett be, pártolta a művészeteket, ugyanakkor a neki nem tetsző könyvekből ő

            rakatta az első máglyát. Ő építtette a kínai Nagy Falat (főleg a hunok ellen).

            Több évszázad alatt a hossza kb. 2450 km, az egyetlen ember alkotta képződmény

            mely a világűrből látszik.)

            A nagy császár halálával (i.e. 210-ben) a Csin-dinasztia is elbukott. Fiai még rövid

            ideig uralkodtak, de a trónért folyó harcokban elvéreztek.

            Agyagkatonák: Trónra lépése után nyomban hozzákezdett grandiózus síremlékének

            elkészíttetéséhez. A Hsziantól 30 kilométerre fekvő nekropolisz építésén 36 évig

            dolgozott több mint 700 000 munkás. síremléke mellett Hszian város közelében 1974

            és 1976 között találtak rá arra a 3 nagy kiterjedésű veremre, amelyekben egy egész

            terrakotta hadsereg sorakozik, hogy elkísérje túlvilági útján az uralkodót.

            1974-ben egy kínai paraszt kútásás közben akadt rá az első terrakotta katonákra.

            Si Huang-ti császár hadseregének agyagmását, 1,6 kilométer hosszan hadrendbe

            állított, több mint 7000 katonát, 600 lovat és 100 fa harci kocsit temettetett a földbe,

            hogy a túlvilágon is legyen, aki megvédje. Hiszen életében többször akarták megölni,

            s az első császár nem akart kockáztatni a túlvilágon sem.

            Kína: Egységes írás, súly, mértékrendszer, i.e 2. sz. papír készítés.

 

i.e. 250 A legnagyobb területű Egységes India Asóka király idején. (Csak Dél-India nem)

             Asóka Csandragupta unokája volt.. Csandragupta alapította a Maurja birodalmat

             (i.e. 325-183) melynek fővárosa Magadha volt. Csandragupta el foglalta i.e. 325-ben,

             az i.e. 684-ben alapított Magadha birodalmat (kb. mai Indiai Bihar tartomány),

             melynek többek közt uralkodója volt Bimbisara király is (i.e. 540-490), aki

             támogatta Buddhát.

             Ez a terület volt a központja a későbbi Guta-birodalomnak (320-550), ahol fejlett

             csillagászat, orvostudomány, matematika (Árjabhata és Varamihara felfedezi a 0 és a

             tízes számrendszert 520 körül) volt. Birodalmukat a fehér hunok döntötték meg.

 

i.e. 202 Záma mellett a Rómaiak nyertek Hannibál ellen. II. pun háború (218-201)

             Scipio győzelméért az ,,Africanus" (afrikai) nevet kapta.

i.e. 149-146 III.Pun háború Róma mondva csinált okokkal háborút kezdett a punokkal

            Karthágó 3 év elkeseredett védekezés után megadta magát ifj. Scipio előtt.

            A Romaiak földig rombolták Karthágót, hogy elrettentsék a többi uralmuk alá

            kerülő népet. Az országból Afrika provincia lett.

i.e. 73-71 Rabszolgafelkelés Itáliában egy trák gladiátor, Spartacus vezetésével.

            Crassus (Róma leggazdagabb embere) leveri a felkelést, és több ezer foglyot

            keresztre feszítettett.

i.e. 60 Az első triumvirátus (Crassus, Pompeius, Caesar)

            Caesar mint a gens Iulia tagja családfáját Julusig, Aeneas trójai herceg fiáig

            vezette vissza, aki Ankhiszész dardániai királynak és Aphrodité istennőnek a fia.

i.e. 49 Polgárháború Caesar és Pompeius között.

           Caesar hadseregével átkel a Rubico folyón (ma Fiumicino) (Itália és Gallia

           akkori határát) és megindult Róma felé. ,,A kocka el van vetve" (Alea iacta est).

i.e. 48 Caesar előbb Hispániában zúzta szét Pompeius-pártiak seregét

           Majd i.e. 48-ban a döntő csatában Pharszalosznál. Pompeius elmenekült, az

           egyiptomi királytól remélt menedéket de az megölte. Pompeius halála után

           három nappal érkezett Alexandriában. Ahol -a még bakfiskorú, művelt, bájos -

           királylány (Ptolemaidák dinasztiájának utolsó tagját), Kleopátra és öccse

           trónviszályában tett igazságot. Kleopátra javára.

i.e. 47. "Jöttem, láttam, győztem" (Veni, vidi, vici). Ez volt Julius Caesar üzenete Róma

           Szenátusának a II. Pharnakész pontusi király felett aratott győzelemről a Zelai

           csatában. Ezzel az üzenettel jelezte a polgárháborús Rómának a haderejét.

i.e. 47 Az Alexandriai könyvtár leégése. Az egész világ története, műveltsége ott volt.

           De i.e. 47-ben zendülés tört ki, és Caesar csak úgy menekíthette ki seregét, hogy

           saját hajóhadát is fel kellett gyújtania.

           (Az ebből keletkezett tűzvészben égett le az Alexandriai könyvtár.)

           De megérkeztek a segédcsapatok. Caesar ezután hetekig tartó hajókirándulásra

           hívta meg Kleopátrát, s oly bensőségessé vált kapcsolatuk, hogy kilenc hónap

           múltán kisfia született a királynőnek. Kaiszarion azaz Ceaser-fi lett a neve.

i.e. 44 márc. (idusán=közepén) 15 Caesar halála. A szenátus rend Brutus és Cassius

           vezetésével megölte Caesart (Mert elfogadta az általuk felajánlott örökös consulságot).

i.e. 43 A második triumvirátus

           Octavianus szövetkezett Antoniussal és Lepidusszal (a lovasság parancsnokával)

i.e. 42 Philippinél Antonius és Octavianus legyőzték Brutus és Cassius hadait.

i.e. 31 Actiumi (Akcium) csata a görög partoknál Octavianus legyőzte Antoniust.

i.e. 30 Octavianus Egyiptomba vonult, Kleopátra és Antonius öngyilkos lett

           Egyiptom az utolsó hellenisztikus királyság is provincia lett.

i.e. 27- i.u. 14 Augustus uralkodása (sz. Caius Octavius, később Caius Julius Caesar Augustus).  

           Római birodalom első császára. Már i.e.-36-ban szent és sérthetetlen (sacrosanctus) lett.

           Miután legyőzte Antoniust és Kleopátra seregét Octavianus magát a Ptolemaioszok

           örökösének nyilvánította, így tulajdonába került a hatalmas, gazdag tartomány. Ezzel

           óriási vagyonra tett szert, emellett Róma gabonaellátása is nagyrészt a kezébe került.

           i.e. 29-ben tért haza, és diadalmenetben ünnepelte meg a győzelmeit. Legfőbb

           politikai jelszava innentől kezdve a pax Romana, az általános béke lett.

           Idején alakult meg Pannonia provincia. Készült az eredeti Pantheon.

           Írók pl. Vergilius, Ovidius, Horatius.

           Augustus név jelentése fenséges, ő tiszteletére lett a nyári hónap neve Augusztus.

 

i. e. 1. Jézus születésének hagyományosan elfogadott időpontja.

           (Dionysius Exiguus római szerzetes VI. sz.-i hibás számítása nyomán.

           A VIII. sz.-tól ez az időszámítás terjedt el a latin egyházban, a XVIII. sz.

           elején a keleti kereszténység is átvette. Jézus születését mai kronológusok

           az i.e. 6 vagy i.sz. 6. körüli időre teszik.) A kereszténység alapítójának

           működését csupán az I. sz. második felétől lejegyzett vallásos hagyomány

           (az evangéliumok) tartotta fenn.

           Eszerint 30 éves korában lép fel tanításaival Galilea falvaiban, hívei a

           zsidó népnek megváltást hozó Messiást ("felkent", gör. khrisztosz; innen:

           khrisztianosz = keresztény) látják benne, a zsidó vezető körök azonban

           lázadónak tekintik, és nyomásukra a római helytartó, Pontius Pilatus 30-ban

           vagy 33-ban keresztre feszítteti Jeruzsálemben. A kereszténység szellemi

           gyökereit az 1947 óta napvilágra került héber és arámi nyelvű vallásos iratok,

           az ún. holt-tengeri tekercsek segítenek megérteni. Ezek egy kolostorszerűen

           szervezett kommunisztikus közösségtől származnak (a települést a Holt-

           tengerhez közeli Khirbet Qumranban tárták fel), amelynek vallása közeli

           rokonságot mutat az esszénusok zsidó irányzatával, és a keresztény tanok

           számos elemét tartalmazza.

           Forrás: SzemTanú - Időutazók magazinja www.szemtanú/kronológia

 

Az esszénusok elszakadását, különválását a judaizmus fő áramlatától a Makkabeus hercegek, Jonatán, és Simeon (i.e. 142-134.) főpapként való ténykedése váltotta ki. A sivatagba való kivonulásukkal nem csak szimbolikusan, de fizikailag is elhatárolódtak a romlott és gonosz főpaptól és embereitől.
Plinius említi az egyik esszénus közösséget, akik a Holt-tenger mentén élnek. Őket nevezhetjük a qumráni közösségnek, de Szíriában és Egyiptomban is éltek esszénusok. Az egyiptomi testvéreket terapeutáknak, vagy másként gyógyítóknak nevezték központjuk Alexandria volt. Philón megjegyzi: „gyógyítók, aszkéták és filozófusok voltak egyben”. Életszemléletük így jellemezhető: „Ne gyűjtsetek kincset a földön, hanem a mennyben, ahol moly meg nem rágja, rozsda el nem emészti”.
Josephus szerint egyszerű, szerény életet éltek, úgy gondolták, hogy a túlzások és a mértéktelenség, a testnek és léleknek egyaránt kárára van. Mindannyian szabad emberek voltak, szolgákat nem tartottak. Egyesek cölibátusban éltek, mások családban. Életükben az angyaloknak központi szerep jutott.
Képesek voltak más vallások és tanok elemeit szintetizálni, és ezzel egy új minőséget létrehozni.
Tanításaiknak volt ezoterikus és exoterikus eleme egyaránt. Az életfáról szóló tanítás, az Egyesülések, és a hétszeres béke képezték a belső tanok alapját.
Sok időt töltöttek ősi káldeus, perzsa, egyiptomi írások tanulmányozásával, többek között a gyógyítás és az asztronómia terén. A megszerzett tudást és ismereteket a közösség tanítói és gyógyítói az emberek segítésére használták fel. Forrás: www.esszenus.hu/Esszenusok

 

45-58 Pál apostol térítő útjai a Római-birodalom keleti tartományaiban.

          Pál a megváltás egyetemes voltát hangsúlyozza, értelmezését 49-ben elfogadja

          az apostolok (Jézus "küldöttei", gör. aposztolosz) jeruzsálemi zsinata is,

          így válhat a keresztény tanítás az I-III. sz. folyamán a zsidó szektából a római

          birodalom legelterjedtebb vallásává.

          - 70-100 k.: a négy keresztény evangélium keletkezése.

 

    79 Vezúv (Nápoly mellett) kitör, elpusztítja Pompei és Herculaneum városokat.

         Életét veszti a legnagyobb római természettudós, az id. Plinius.

 

Kárpát-medence folytatása

Később újabb lótartók, a szarmaták jelentek meg, valamint az első germán népek, a kvádok és markomannok.

 

A kvádok a szvéb csoportba tartozó germán törzs, amely i. e. 8-ban elhagyta a Majna folyó vidékét, és a mai Morvaország területére költözött. A kvádok közeli rokonságban álltak a markomannokkal. Vannius a Morva és a Vág között királyságba tömörítette őket, de miután 50 körül megbuktatták, mint a rómaiak alattvalóit Pannoniában telepítették le őket. A markomannokkal vagy a szarmatákkal együtt gyakran fosztogatták a római területeket (282, 358, 375).

Később a kvádok közül egyesek a vandálokhoz és az alánokhoz csatlakoztak, és velük együtt vonultak az Ibériai-félszigetre.

 

Markomannok (j. határterületen lakók) i.e. 100 Szászországból kimberek és teutonok miatt, Majna, majd i.e. 9 Csehország. Itt Maroboduus hatalmas királyságot alapított. markomann háborúk alatt (166-172, 177-180), ahol Marcus Aurelius küzdött sikerrel ellenük, császár fia, Commodus békét kötött velük, a következő századokban még sok bajt okoztak a birodalomnak.

500 után elhagyták a mai Csehország területét, és beolvadtak a bajorokba.

 

Az 1. század során a Római Birodalom elfoglalta a Dunántúl területét, majd Erdélyt. A Dunántúlt (az akkori Pannóniát) i.e 12-ben foglalták el a légiók, Erdélyt pedig (az akkori Dáciát) jó száz évvel később. A Dunántúlt akkor a kelta eredetű pannonok, Erdélyt pedig a dákok lakták.

 

Jazigok - Az Alföldre Pannónia római meghódítását követően nem sokkal a keleti lovas-nomád szarmata nép egy törzse, a jellegzetes pikkelyes páncélban harcoló jazigok települtek a kelet-európai sztyeppékről.

Idővel, a 3. század második felétől a szarmaták egy másik törzse, a Havasalföldön élő roxolánok is fokozatosan betelepültek az Alföldre.

A jazigok az i. e. 1. században a mai Moldva és Ukrajna területén éltek, ahol magas szintű földműves kultúrát teremtettek.. I. e. 7-ben a Burebista dák király országának összeomlásakor a jazigok egy része a Kárpát-medencébe költözött. A 2. és 3. században a jazigok a markomannokkal szövetkeztek Marcus Aurelius császár ellen. Jászság latin elnevezése az újkorban, a Jazygia.

 

Augustus császár a hároméves pannoniai háború eredményeként i. e. 9-ben elfoglalta a Dráva-Száva-közét és a Keleti-Alpokat (a mai Ausztria), Claudius császár pedig i. sz. 4650 között a római uralmat észak és kelet felé a Duna vonaláig terjesztette ki (római limes).

 

A Kárpát-medence középső és északi területeit a rómaiaknak soha nem sikerült meghódítani, mivel a rómaiak által „barbároknak” nevezett törzsek sikeresen védelmezték szállásterületeiket.

A szarmaták kisebb-nagyobb falvainak nyomát a régészek százszámra tárják fel a Tisza és mellékfolyói partján.

260 körül a szarmaták harcosai az Alföld felől betörtek Pannoniába. A barbár támadások Dacia 271-es kényszerű feladása után – kiürítették Dáciát - egyre gyakoribbá váltak. A 23. század között keleti germán törzsek, a gótok és vandálok vették birtokukba a dák területeket a mai Kárpátaljától Erdélyig, valamint az iráni eredetű alánok egy része (másik része majd találkozik a levédiai magyarokkal, szoros kapcsolatra utal a Hunor és Magor monda elbeszélése Dula alán király leányainak elrablásáról, akikben a monda alapján a magyar uralkodók ősanyjait is tisztelhetjük.Alánok leszármazozjaik a jászok (majd a kunok idején Magyarországra) és oszétok.) Őket majd az 5. sz-ban a hunok űzték tovább onnan, így jutottak el idővel az Ibériai-félszigetre.

A Visztula mellől a 3. században költözött a Kárpát-medence észak-keleti részébe, majd onnan a hun uralom összeomlása után egy részük Erdélybe a szintén germán eredetű gepidák törzse, akiknek maradékait Bíborbanszületett Konstantin még a 10. században is megemlíti.

A századfordulóra a hunok is megérkeztek erre a területre, és egy évtizeden belül már az Alföldet is elfoglalták. Ők voltak képesek először uralmuk alatt egyesíteni az egész Kárpát-medencét.

A hunokkal együtt a velük szövetséges keleti germán törzsek, a herulok és a gepidák is a Kárpát-medencébe költöztek.

Herulok nomád germán nép 3. sz. közepén Rómának zsoldosai az Al-Dunán, majd gót szövetség és vereség, egy részük Rajnánál római szövetségesként, majd tengere szálltak, majd a hunok szövetségeseik, területük a Tiszánál amit a longobárdok döntöttek meg, védő uruk Odoaker volt, ezért vele mentek Rómába, halála után, uralkodtak a germán törzseken míg a bejövő longobárdok szétszórták őket, egyik részük 512 a mai Pannóniába. Voltak akik kelt-római birodalom ellen és mellett 530 óta nincs róluk említés.

Skírek germán nép Skandináviából és Dániából, i.e. 2 sz. szkita-szarmata sztyepp, majd hunokkal a Duna-Tisza köze déli részére Attila egyik főszövetségesei. 469 vereség a nyugati gótoktól, Theodorik legyőzte őket. Skírek Odoaker hadserege lett. Ugyanakkor a Kárpát-medence északi részét lakó nyugati germán markomannok és kvádok a hunok elől a mai Csehország és Dél-Németország területére, a svéb (szvév) törzsszövetség központi területeire menekültek. (A kvádokat az 5. századtól csak svébeknek nevezték, és ők lettek a későbbi Svábország és sváb népcsoport névadói.)

 

A rómaiak először 409-ben Pannónia keleti felét voltak kénytelenek átengedni a hunoknak, de 433-ra az egész tartományt elveszítették. Attila 453-as halála után a hunok birodalma szétesett, helyét egymással harcoló germán királyságok vették át.

 

Elképzelhető, hogy a hunoknak egy részük itt maradt a Kárpát-medencében, más részük pedig visszatért a kelet-európai sztyeppékre. Az utóbbiak ott talán csatlakoztak valamelyik török törzshöz (például a bolgárokhoz): a sztyeppei népek közül többen a hunok leszármazottjainak tartják magukat, így nemcsak mi magyarok, hanem például a bolgárok és az oszmán-törökök is.

 

Kézai Simon A nyugati Hun Birodalom gyors szétesését elősegítette, hogy Attila halála után hatalmi harc robbant ki két fia, Ellac és Dengizik között, mely a Nedao folyó (valahol Pannóniában) menti csatában dőlt el, ahol az idősebbik fiú, Ellac életét veszítette (454 vagy 455). A belháború kínálta kedvező alkalmat használták ki a gepidák, keleti gótok, rugiusok, herulok, svébek és más germán szövetségesek: fellázadtak a hun uralom ellen, és függetlenítették magukat. Attila kisebbik fia a Keletrómai Birodalommal folytatott harcokban esett el 469-ben. A hunok egy része ezután a Római Birodalmon belül kért menedéket, és Thraciában kapott földet, más részük Moesiában telepedett le, és a bevándorolt szláv lakosságba olvadt be. Egy további részük az Alföldön maradt, majd innen a legenda szerint Erdélybe vándorolt, és a székely nép őse lett.

 

Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezenfelül megmaradt még háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. De annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kettős_honfoglalás stb.

 

Végül 567-ben a kelet felől érkező lovasnomád avarok megsemmisítő vereséget mértek a germán törzsekre és átvették a terület felett az irányítást, amelyet mintegy 250 évre meg is tartottak. A germán törzsek többsége Itáliába menekült. (A Pó-síkságon letelepedő longobárdok nevéből származik Lombardia tartomány neve.)

Csak az addig a Felső-Tisza-vidéket birtokló gepidák maradtak a Kárpát-medencében, meghódolva az avaroknak, azonban a következő évszázadokban ők is beolvadtak a terület többi népe közé.

Az avarok az eurázsiai sztyeppe nomád népe voltak, akik a 68. század között Kárpát-medenceizpontú, erős birodalmat irányítottak. Manapság a Kaukázusban élnek.

A kagáni központ a 630-ig terjedő időszakban a mai Siófok körzetében volt.

626-ban a Bizánctól elszenvedett vereség megrázta a birodalmat, abbamaradt a bizánciak adófizetése, az északi szlávok fellázadtak. Ennek során az onogur-bolgár népek Kuvrat nevű fejedelmük vezetésével 635-ben sikeresen függetlenítették magukat az avar kagántól: a Fekete-tenger északi partvidékén megalapították független államukat („Régi Nagy Bulgária”, „Magna Bulgaria”), sőt Kuvrat szövetséget is kötött Hérakleiosz bizánci császárral és Konstantinápolyban felvette a kereszténységet. Ettől kezdve az avar uralom már csak a Kárpát-medencére koncentrálódott. A kagáni székhely ezután valószínűleg végig a Duna-Tisza közén volt, az egyetlen, gazdagsága miatt kagáninak tartott temetkezés Kunmadaras mellett került elő.

788-ban indította Nagy Károly első hadjáratát az avarok ellen, a 803-ban indított szinte teljesen ismét, ami az Avar Birodalom összeomlásához vezetett. Ennek eredményeképpen alakult meg a Dunántúlon a pannóniai frank őrgrófság, amelyet szláv kliensfejedelmek vezettek. Kihasználva a frank hadjáratot, A VÉGSŐ CSAPÁS Krum bolgár kán 805-ben elfoglalta Erdély déli részét a Maros folyóig (az ottani sóbányák miatt), amely területen „bolgár végeket” szerveztek. A Kárpát-medence északnyugati része pedig a Morva Fejedelemséghez tartozott a Garam folyóig. http://hu.wikipedia.org/wiki/A_K%C3%A1rp%C3%A1t-medence_t%C3%B6rt%C3%A9nete_a_honfoglal%C3%A1sig

 

Szlovákia és Morvaország

825-ben Pribina fejedelem Nyitra központtal létrehozta az első Kárpát-medencei szláv államot nagyjából a mai Szlovákia területén.

I. Mojmir morva fejedelem azonban, aki ekkortájt függetlenítette magát a Keleti-Frank Királyságtól, Pribina államát hamarosan elfoglalta és Morvaországhoz csatolta, ezzel létrehozva a Morva Birodalmat („Nagymorva Birodalom”).

Bár a Dunántúl a 843-as verduni szerződés után Német Lajos Keleti-Frank Királyságához tartozott, Mojmir igényt tartott a területre és saját birodalma részévé tette. A morvák Kárpát-medencei hatalma I. Szvatopluk idején ért csúcspontjára.

 

267-272 Zenóbia - Palmyria királynője.

                  Meghódította Egyiptomot és Elő-Ázsiát, perzsák és rómaiak se mertek

                  vele szembe szállni, majd 272/273 Aurelianus római katonacsászár

                  elfoglalta Palmyrát és Zenóbiát. Akit arany bilinccsel vitt végig Rómán,

                  végül Itáliában letelepedhetett, később több római nemes is utódjának

                  tartotta magát.

                  Zenóbia Új Kleopátrának szólíttatta magát, mivel magát Szeléné

                  Cleopátrától (Kleopátra és Antonius gyermeke) és Hannibál húgától

                  származtatta, aki Dido fiú testvérétől származhatott.

                  II. sz. kezdődött Palmyra fénykora, a kereskedő utak miatt.

 

 330 Constantinus új fővárost alapít Róma mintájára. Büzantion görög

        gyarmatváros helyén Konstantinápoly néven (ma: Isztambul).

        A birodalom súlypontja végleg keletre helyeződik át.

380 Nagy I. Theodosius császár kizárólagos államvallássá emeli a kereszténységet.

395 Theodosus császár a halála évében megosztotta a birodalmat nyugati és keleti részre, két fia, Honorius és Arcadius között. Nyugat-római Birodalom 476-ig, Kelet-római Birodalom (Bizánci császárság) 1453-ig, törökök.

 

3-9. sz. A népvándorlások kora

3. sz. Gepidák - nyugati gótok Erdélybe, Magyarországra. Gepidák Attila halála után nagy birodalom, melyet az avar-longobárd haderő semmisített meg 567-ben.
4-5. sz. a frankok (germán törzsszövetség) Galliába.
4. sz. Vandálok Magyarországra, majd hunok elöl szvévekkel (királyságuk a mai spanyol Galicia 409-585) és alánokkal 405 k. majd Gallián át 409 Ibériai szigetre, nevük Andalúziában maradt fenn, ahonnan 429-ben Africa helytartója hívta be őket, de ők saját királyságot alapítottak, 534-ben Bizánc győzte le őket.
Hunok és velük szövetséges germán törzsek Európába.
majd 5. sz eleje Magyarországra.
Gótok (germán törzs) hunok elöl egyik részük Erdély, Moldva- Trákia-Gallia.
A nyugati gótok (vizigótok) 418-ban I. Theoderich vezetésével önálló királyságot alapítottak a dél-galliai Tolosában. 507-ben a frankoktól elszenvedett vereség után délebbre szorultak a Ibériai-félszigetre (Hispania), innentől ez lett birodalmuk központja egészen a mórok 711-ig.
Spanyolország ahol a Gót Birodalom neve fenn maradt Katalónia nevében.
egymás elleni vetélkedéskor behívták a mórokat (arabok), akik 711-ben legyőzték őket és elfoglalták az Ibériai-félszigetet.
A gótok másik része: a keleti gótok Dontól (hunokkal) - Pannónia hunokkal és utánuk 473-ig) - Balkánon át Itáliai királyság 493-555-Bizánc dönti meg -  Pannóniával Theodorich haláláig 526.

          5-6. sz. Germán törzsek mint az angolok és szászok Angliába.

Mai ismereteink szerint a korábbi hazájukból kiszorított germán népcsoportok az 5–6. században két hullámban érkeztek a Brit-szigetre. A germán törzseket először Vortigern, a britonok királya hívta be, hogy segítsenek neki az írek és a piktek elleni harcban. Katonai vezetőik irányításával először a sziget keleti partvidékén telepedtek le. Miközben művelhető alföldeket kerestek, a Temze mellett nyugat felé vándoroltak, és a kevésbé jó minőségű földeket meghagyták a kelta britonoknak. A hódító törzsek nagyobb részét a mai Dániából érkező angolok és a mai Németország északi részéről érkező szászok alkották, kisebb részüket pedig a jütök, a frízek és a frankok egy csoportja. Az angolok adták a nevét később az egész országnak és népének. A két legnagyobb törzs nevéről később a hódítókat együttesen angolszászoknak is nevezték, ami szintén az egész ország népének nevévé vált.
A britonok sokáig nem voltak képesek összefogni a megszállókkal szemben. A helyben maradtak egyre inkább beolvadtak a szászokba, az elmenekülők pedig mindinkább a nyugati és északi vidékekre szorultak vissza. 495-ben a Badon-hegyi csatában azonban a britonok fölényes győzelmet arattak az angolszász sereg felett. Ez igen fontos politikai és katonai esemény volt, ennek ellenére nem ismerjük a két sereg vezérének nevét. A briton győzelem megállította az angolszász inváziót és hosszú időre békét hozott az őslakosság számára.
A végső csapást az 577-es deorhami vereség jelentette a dél-angliai őslakosság számára. A győztes angolszászok most már az ország nyugati részére, a még egységes utolsó briton területek közé is behatoltak, elvágva Wales területét a mai Cornwall, Devon, Dorset és Somerset megyék területét magába foglaló „Nyugati Wales”-től (West Welsh).
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Anglia_t%C3%B6rt%C3%A9nelme#Britannia_angolsz.C3.A1sz_megh.C3.B3d.C3.ADt.C3.A1sa

            6. sz. longobárdok Magyarországra, majd onnan 568- Lombardiába

                      (572-774) királyság. Nevükről lett Lombardia. Királyságukat

                      a pápa védelmében Kis Pippin, s végül fia Nagy Károly döntötte meg.

                      Avarok Magyarországra (567-805). Nagy Károly legyőzi őket 788-805.

            7. sz. Bolgárok egy része az orosz sztyeppéről a Dunát átlépik 681.

            9. sz. magyarok a Kárpát-medencébe.

 

433-453 Attila a hunok királyának uralkodása. Óriási birodalmat hoz létre, amely az

              Uraltól a Rajnáig terjedt; központja a Kárpát-medencében feküdt.

              Apja Bendegúz (Mundzuk). Attila (Etele) testvére Buda volt.

              Feleségei: Réka (állítólag Keve lánya, vagy bizánci), Krimhilda (gót,német)

              és a burgundi vagy baktriai Ildikó. (Krimhilda - Ildikó (Mikolt) egy személy lehetett).

              Fiai: Ellák, Denghizik, Emnedzar, Uzindur, Gheims és Ernák/Irnák (Csaba).

              ,,Betörik a hálószoba ajtaját s Attila élettelenül fekszik ágyán, s ágya mellett

              könnyben úszó szemekkel áll a szépséges Ildikó.”

         Attila állítólag a Tisza egyik elágazásánál van eltemetve bronz, ezüst és

          aranykoporsóban, de ez csak monda, mert az eredeti leírásban szemfedők voltak.

         Halála után a trónért fiai összecsaptak. Majd az itt élő gepidákkal és

         gótokkal is, végül a hunok visszamentek a sztyeppére, ahol Attila fiának

         Ernáknak az unokája volt Grod és Mugel (U’gorda és Mogyeri

         (Hunor és Magyar).

         TEHÁT mivel a magyar törzs Magyartól származik, Attila leszármazottjai vagyunk.

         Egy monda szerint a csata után hunok egy része Erdélybe, de nehogy bántódásuk

         legyen onnantól fogva nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat.

 

A kínai Konfuciusz (i.e. 551-479) a hunokat senjün (csenjün) néven említi, mint olyan népet, amely már mintegy 350 éve a Góbi-sivatag peremvidékén él. A hunokat a kínaiak i.e. 318-tól már hsziungnu néven nevezték és ellenük kezdték építetni a kínai nagy falat i.e. 230 körül.

Majd a sorozatos harcok után a hunok egy része i.e. 50 körül Csi-csi sanjün (vezér) vezetésével elindultak nyugatra, ezen déli hunok zöme az Oxus és a Yaxartész folyók közötti Csu folyó és a Balhas-tó menti szállásterületükön újra megerősödnek és 350 körül nyugat felé indulnak Európába.

Balambér vezetésével 375-ben lépték át a Volgát, és sok népet elüldöztek vagy hűbéressé lettek pl. gótokat, skíreket. 410 körül már a Tiszántúl az övék volt, majd 433-ban már az egész Kárpát-medence.

         

451    Catalaunumnál Attilát a hun fejedelmet, az ,,Isten ostorát"Aetius legyőzte-döntetlen.

         Attila gyerek korában Rómában gyerektúsz volt, Aeteus pedig a hunoknál volt.

 

455    A vandálok Geiserich királyuk vezetésével feldúlják Rómát ("vandalizmus").

Vandálok őshazája Skandinávia - i.e. 2. sz. Lengyelország - i.e. 120 Szilézia - 271 Dacia nyugati részén és Pannonia - 330 Duna jobb partja Pannonia - Hunok elöl 407 Galliába majd római harcok után 409 Hispániába. Andalúzia nevét az arabok (mórok) a vandálokra utalva al-Andalúsznak neveztek, alánok és vandálok után.

429 Geiserich vezetésével Észak-Afrikába, ahol megalapította a vandál királyságot Karthágó lett a fővárosa Vandál királyságot 534 ben Bizánc döntötte meg, őket az arabok.