Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Föld és Hazánk történelme 2

 

A Ramapithecusok után, mintegy 5 millió évvel ezelőtt újabb elágazás jellemezte az emberfélék evolúcióját.

Az egyik ágat az Australopithecusok jelentették, ők azonban nem az ember közvetlen elődei, mert evolúciósan zsákutcának bizonyultak Homo-vonal legelső elágazása a Homo habilisnél korábban, mintegy 4-5 millió évvel ezelőtt történhetett, és Afrikában zajlott le. A 2,8 és 1 millió évek között Afrikában élt Paranthropusok (aethiopicus, robustus, boisei) szintén az emberré válás kihalt mellékágát képviselik.

Az emberszerűek (Hominidae) ma ismert legősibb formái, a 4–5 millió évek között élt Ardipithecus és az Australopithecus anamenis már felegyenesedve, két lábon járt. Az őket követő Australopithecus afarensis (legismertebb példánya „Lucy”) 2,5 millió évvel ezelőtt már kőeszközöket. készített. Ekkor i.e. 3,5 és 2 millió év között az Australopithecusoknak több faja is kialakult Afrikában (Kenyapithecusból az Australopithecus africanus–Homo-Homo habilis), majd velük együtt élt az emberi nemzetség első faja, a Homo rudolfensis is, amiből a Homo habilis (tehát 2 vonalról).

6 - 1 millió év ,,Majom ember” Afrikában megjelenek az Australopithecusok (déli-majom) nevezik, de a fajaik már nem tekinthetők majomnak.

Az elnevezés oka, hogy régebben az antropológusok kisebb agyméretük miatt inkább az emberszabású majmok közé sorolták őket. Az Australopithecina csoport fajai átmenetet képeznek az emberszabású majmok és az ember között, mindkét jeleket magukon viselték. (Még viszonylag hosszú karok, de már két lábon jártak és a fákon már ügyetlenebbül mozogtak. Emberszerű lábfej. Tárgyak eszközként való használata. Kb. 120-150 cm magas, növény és húsevő.1 méter magasak voltak, agykoponyájuk térfogata 400-500 cm3 körüli volt. Élőhelyük igen változatos, Afrika füves szavannáin, ligeterdőiben és erdőiben egyaránt előfordultak.

Első lelet 1924 Dél-Afrika ,,taungi-gyermek”, további leletek pl. ,,Salem” és ,,Lucy”.

Az Australopithecina és a Homo ágak mintegy 2-2,5 millió évvel ezelőtt válhattak szét.

 

Az első Australopithecus-leletet („taungi gyermek”) 1924-ben találták Dél-Afrikában

 

,,Taungi-gyermek” - A leleteket 1924-ben találták a Northern Lime Company dél-afrikai Taung melletti mészkőbányájában és ezek alapján Raymond Dart, a Witwatersrand-i Egyetemen dolgozó ausztrál anatómiaprofesszor 1925-ben a Nature-ben megjelent cikkében írta le és nevezte Australopithecus africanus-nak („afrikai déli majom”-nak). Az azóta megtalált leletek alapján a taungi gyermeket az Australopithecus africanus fajba sorolták. Ez a faj mintegy 3-2,5 millió évvel ezelőtt élt és egyesek feltételezik, hogy része lehetett az emberhez vezető leszármazási vonalnak, egy másik kiindulási pont a az Australopithecus afarensis.

 

,,Salem”- 2000-ben egy 3,3 millió évvel ezelőtt élt kislány jól megőrzött maradványait tárták fel Etiópiában. A Selam, azaz Béke névre keresztelt "kislány" a valaha talált legősibb gyermekmaradvány, amely a kutatást végző régészcsoport véleménye szerint azért maradhatott meg ilyen jó állapotban, mert halála után nem sokkal a testet talán áradásból származó üledék, iszap borította be. Australopithecus afarensisi Selam több mint 100 ezer évvel korábban élt, mint Lucy.

 

,,Lucy” - 1974-ben találtak Etiópiában. 110 cm magas és 18-20 évesen idős korában halt meg.

3,2 millió évvel Lucy néven világhírűvé vált ősember két lábon járt. Lucy az eddigi legrégebbi teljes a legjobb állapotban fennmaradt csontváza az ember már járó elődjének.

Megtalálói, Donald Johanson és Tom Gray a Lucy in the Sky with Diamonds című Beatles-számról nevezték el.

 

Az emberré válás filogenetikai főcsapása az Australopithecusokon keresztül vezetett el a Homo nem kialakulásához.

 

i.e. 2 millió - 10 000 Őskőkorszak (paleolitikum) más néven csiszolatlan kőkorszak.

                    Eszközök kőből pattintással készültek. Első kőeszközök Kelet-Afrikában

Európában a paleolitikum kb. 11 000 éve véget ért,

de pl. az ausztrál bennszülötteknél ez csak az európaiak megjelenését követően következett be a XVIII. század körül.

 

2-1 millió Homo habilis (jelentése ügyes ember, mert ő készített először eszközöket) Előember

Az Australopithecus területén Afrikában élt. Az Australopithecusok a természetben talált tárgyakat átalakítás nélkül használták, a Homo habilis ellenben már képes volt a legegyszerűbb kőeszközök elkészítésére. Eszközeit kavics szerszámoknak nevezik: a kavicsokat egymáshoz pattintva éles, vágásra alkalmas szilánkok váltak le a kőről,és maga a gömbölyded kavics is érdes felületű eszközzé vált. Étrendje bogyók, magvak, gyümölcsök, tojások, kisebb állatok (de a vadászat még alárendelt szerepű). Emberi fogazat, tűz használat, Kb. 1,20-1,45 magas. A férfiak testsúlya 50-90 kg, a nőké 30-40 kg lehetett. Agytérfogat kb. 600-800 cm3.

Az első leleteket (állkapocs, agykoponya-töredékek és kézcsontok) Mary és Louis Leakey találta az Olduvai-szakadékvölgyben (Tanzánia) egy meredek oldalú, helyenként 90 méter mély kanyon a Szerengeti-síkságtól keletre 1960-ban.

A szurdok hossza kb. 45 km és része a Kelet-Afrikán végighúzódó árokrendszernek, a Nagy Hasadékvölgynek (Great Rift Valley). Szerencsés fekvésének köszönhetően számos híres ősi hominida-leletet (Australopithecus, Homo erectus) és hozzájuk köthető kőeszközt (Olduvai-ipar) találtak a szurdokban. Jelenleg is folynak az Olduvai-szakadékvölgyben feltárások. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Olduvai-szurdok

 

A Homo habilis étrendje a bogyók, növényi magvak, a gyümölcsök mellett kisebb hüllőket, tojást, madárfiókát, halat és rovarokat is tartalmazott. Egy ásóbot segítségével a Homo habilis még a kisebb emlősöket is kipiszkálta föld alatti üregeikből, és a növényi gumókhoz és gyökerekhez is hozzájutott. Ezenkívül pedig - a hiénákhoz, vagy a keselyűkhöz hasonló módon - megpróbálta megszerezni a nagyragadozók zsákmányából megmaradt dög maradványait is. Némelyik lelőhelyen egymás mellett fekszenek a kőeszközök és az állati csontok. Az ilyen helyeken valószínűleg közösen fogyasztották el a zsákmányolt állatokat. A Homo habilis életében a vadászat azonban csupán alárendelt szerepet játszott.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Homo_habilis

 

Louise Leakey

Louis Leakey 12 éves korában találta az első fosszíliákat, és ekkor határozta el, hogy régész akar lenni. Leakey 1926 és 1935 között számos ásatást végzett Kelet-Afrikában, ahol az ember őseinek maradványait szerette volna feltárni. Elsősorban az Olduvai-szurdok vidékét kutatta, amely mintegy száz méter mély, harminc kilométer hosszú katlan, nem messze a Ngorongoro krátertől. A hely már korábban is ismert volt, hiszen a német tudós Wilhelm Kattwinkel fedezte fel azt 1911-ben. Az ötvenes évektől kezdve Leakey-ék expedíciói számos fontos felfedezéssel jártak Olduvai környékén. Az emberszabásúak fosszíliái közül számosat hoztak napvilágra, egyikőjüket például Zinjanthropus-nak nevezték el. Ezt az emberelődöt ma Australopithecus boisei néven említik a tudósok. A Zinjanthropust egyébként Mary Leakey találta 1959-ben, a legmélyebb és legrégebbi feltárási területen. Mindez híressé tette Leakey-éket. A Leakey család talált australopithecus afarensist, kenypithecust és homo habilist is.

Mennyük és unokájuk Meave Leakey és Louise Leakey 2007-ben nyilvánossá tett kutatásai szerint viszont a Homo habilis és a Homo erectus 1,44 millió évvel ezelőtt kb. félmillió évet egymás mellett, párhuzamosan létezett más-más ökológiai környezetben.

Forrás: National Geograpics http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=60

 

1,4 millió -200 000 közt Homo erectus a név jelentése felegyenesedett ember. Előember.

Azért kapta a felegyenesedett nevet, mert régen azt gondolták ő volt az első aki felegyenesedett, de már az australopithecus is.

A Homo erectus-szal egyidőben más emberfélék is éltek Afrikában. A korai Homo erectus huzamosabb ideig együtt élhetett legalább két Australopithecus-fajjal, ezek a még számos majomszerű vonást viselő, de már két lábon járó Australopithecus robustus és Australopithecus boiesi. E két faj kb. 1 millió évvel ezelőtt kihalt.

Tűz használat, beszéd kialakulás, tagolt hangok, nemek közti munkamegosztás, közös vadászat, zsákmány megosztás. Élelmüket főleg gyűjtögetéssel és kisebb állatok vadászatával szerezték, és bár idővel a húsevés jelentősége nőtt, a nagyvadakat még nem tudták rendszeresen elejteni. kb. 50 fős telepeken éltek. Agytérfogat 750-1200 cm3, magassága kb. 150-180 cm.

A Homo erectus volt valószínűleg az első olyan emberfaj, amely Afrikán kívül is megjelent, intelligenciájukról már ez is sokat mond. kb. 1 000 000 éve hagyhatták el Afrikát, és feltehetően a tengerpartok mentén vándoroltak. Eljutott Ázsiába, Európába kb. 800 000 éve. 700 000 éve Nagy-Britanniában. A leletek tanúsága szerint a Kárpát-medence már kb. 350-400 ezer éve is lakott volt. Őt tartják a mai ember (Homo sapiens) ősének. Az első leleteit Jáva szigetén   Eugene Dubois 1891-ben találta. Jávai, pekingi leletek.

A magyar leletet 1965-ben Vértesszőlősön találták, a kb. 500-350 000 éves ,,Sámuel”-t, valamit eszközöket, és állatnyomokat. Van aki szerint a Homo erectus 1,9 millió és 200 000 között élt.

Vértesszőlősi előember – Homo erectus

Az 1963-68. között e helyen folytatott ásatások során tárták fel az őskőkori előember

(Homo erectus (seu sapiens) paleohungaricus) telephelyét, az előember koponyacsont-

darabját (1965 aug. 21.-én Samuel napján) eszközeit és őskori állatnyomokat.

Vértesszőlős egyik mésztufabányája területén 1962-ben Pécsi Márton geográfus őskori maradványokat tartalmazó kőzetrétegre bukkant, melyre alapozva a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia ásatásokat indított a bányában.

Az 1963 és 1968 között Vértes László által vezetett sikeres feltárási munkálatok során több, egymás feletti kultúrrétegben alsó paleolitikumi (kb. 350.000 –500 000 éves) előember-telepet tártak fel, ahol egy előember (Homo erectus seu sapiens paleohungaricus: "Sámuel") nyakszirtcsontját, valamint két gyermekfogat, továbbá sok kőeszközt (pattintott kavicsszerszámot: “chopper”-t), tüzelési helyeket, ősállatcsontokat (etruszk orrszarvú, ősi ló, ősbölény, kihalt őzfaj, ősi szarvas), iszapban megkövesedett ősállat-nyomokat, később az őskori ember egy lábnyomát találták meg.

Az első, néhány napos próbaásatáson váratlanul egy óriás vagy őshód, Trogontherium foga került elő a szerszámok mellett a mésziszapból.

A következő ásatáson Machairodus, kardfogú tigris foga került napvilágra. Ugyanolyan biztos, talán még biztosabb kormeghatározó faj. Véglegesen, most már többszörösen is biztossá vált, hogy Vértesszőlős az előember települése volt.

A vértesszőlősi telep kultúrrétegei az Átalér 5. teraszán fekszenek, amely a mindeli eljegesedés hideghulláma alatt rakódott le.

Nyilvánvaló, hogy ezeket a tüzelési helyeket nem egyszerre, hanem különböző időszakokban használták.

Jellemző, hogy egyetlen helyen, egyetlen darabka faszenet sem találni. Az ember a zsíros csontdarabokkal tüzelt:

Pécsi Márton ,,Világosan emlékszem, hogy az egyik nap sötét foltot vettem észre a mészkőrétegek között. Arra is emlékszem, hogy elég magasan volt. A diákok valahonnan egy vaslétrát szereztek, azon másztam fel oda. Sajnos, a sötét folt nem mindig tűzhely nyoma. Hiszen jól tudja: néha csak mangán. Ez a folt azonban rétegzett volt, és tele apró, átégett csontdarabokkal. Ismét egy széttört, hasított kavics, majd egy jellegtelen csontdarab. Kicsit odaütöttem a kalapáccsal: szikrázott. De a kvarcit nemigen szikrázik, csak a kova.”

(Vértes L.:) "Az első, néhány napos próbaásatáson váratlanul egy óriás vagy őshód, Trogontherium foga került elő a szerszámok mellett a mésziszapból. A kérdés már a téli anyagvizsgálatok alapján eldőlt. De ez az állatfaj is csak a középső pleisztocénben élt, akárcsak az etruszk orrszarvú. Annak is csak az egyik szakaszában.

A következő ásatáson Machairodus, kardfogú tigris foga került napvilágra. Ugyanolyan biztos, talán még biztosabb kormeghatározó faj. Véglegesen, most már többszörösen is biztossá vált, hogy Vértesszőlős az előember települése volt.

„…Futó Jenő ásatási szakmunkás annak idején azzal az ötlettel állt elő: ha a vértesszőlősi ásatáson ő egyszer embermaradványt talál, Sámuelnak fogja nevezni. Vértes mosolyogva bólintott. Jó, jó, csak találja meg minél előbb. 1965. augusztus 21-én a munkaszünet ellenére ásatási nap volt. A régész mit sem sejtve üldögélt kunyhójában, tudta, hogy kint a megszokott munka folyik. A munkások feszítővassal a robbantás során megrepesztett sziklákat feszítik szét, hogy hozzáférhessenek a legalsó kultúrréteghez. Majd később ő is kimegy, hátha adódik valami érdekes.

Egyszer csak…..”

„Kovács Márton jött a kunyhómba. Lassú beszédű, komoly ember, ritkán láttam nevetni. Szürke szemét lassan rám emelte, vastag szemöldöke alól úgy nézett rám, hogy a vér hirtelen megugrott ereimben.

Tessék csak jönni, tanár úr, valami van ott fenn - mondta nyugodtan. Skoflek bácsi és Futó Jenő a H-szelvény nyugati csücskében állt a feszítővassal, és valamit nézett. Lerepesztették az asztalnyi sziklát, s most a szürke kőfelület alján tenyérnyi, vajsárga csont világított. Azon a helyen, ahonnan lefeszítették, másik tenyérnyi csont virított.

Senki sem szólt. Odatérdeltem a csont mellé, és néztem, majd a földre feküdtem. Nem tudom, mennyi idő telt el. Lassan felemeltem a csuklómat, és megnéztem az órát: fél kettő. Aztán visszaálltam négykézlábra.

Végül Futó szólalt meg.

- Az? - kérdezte.

- Az. Ember - így válaszoltam önkéntelenül, bár még nem hittem el, hogy valóban emberi koponyacsontot látok."

A leletek helyén, a falu mésztufa bányájában a Magyar Nemzeti Múzeum szabadtéri bemutatóhelyet alakított ki. Egy őskori forrás környékét üvegpavilonnal védik, az egykori dagonyázóhely őskori állatok és emberősünk megkövesedett lábnyomait őrzi.

A későbbi időkből a településen avar-kori leletek is előkerültek.

Neander-völgyi ősember is, melynek a koponyája már a mai emberi koponyával volt azonos térfogatú, mintegy 1400-1500 cm3. Valószínűleg már kezdetleges nyelven kommunikáltak egymással, kőeszközöket használtak és csoportosan vadásztak. Gyakori zsákmányállatuk lehetett a mamut.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vértesszőlős_Őstelep homo_erectus

 

 

A kutatók szerint a Homo erectus az emberi nem (Homo) első képviselőitől, a 3,5-1,8 millió évvel ezelőtt élt Homo rudolfensis-től és Homo habilis-tól származott. Kialakulásának pontos ideje azért vitatott, mivel egyesek szerint a közelmúltban talált Homo ergaster („turkanai fiú”, Richard Leakey, 1984) külön fajba tartózik, míg mások szerint a Homo erectus egy korai formája Homo habilis – Homo ergaster – Homo erectus vonal.

 

Homo erectus fajai: homo heidelbergensis, homo floresiensis, homo rodesiensis,

A homo heidelbergensis (,,A heidelbergi ember), a Homo erectus európai leszármazottja. Mintegy 700-800 000 évvel ezelőtt jelent meg és kb. 250-200 000 évvel ezelőtt alakult át a neandervölgyi emberbe. Sok antropológus nem ismeri el külön fajnak, mivel eltérései még a Homo erectus várható változatosságán belülre esnek.

A homo floresiensis (,,A floresi ember” gyakran használt, a nem hivatalos neve Hobbit) az emberfélék családjának egy lehetséges kihalt faja, amelyet apró termet, agy jellemez, és amely viszonylag sokáig fennmaradt. Ha valóban létező faj volt, az indonéziai Flores szigetén sokáig egy időben élhetett a modern emberrel, a homo sapiensszel.

A Liang Bua barlang lerakódásaiban 2003-ban fedezték fel azt a majdnem teljes fosszilis

18 000 éves csontvázat. A felfedezők – nem hivatalosan – hobbitnak nevezték el a feltételezett új fajt, J.R.R. Tolkien műveinek (Gyűrűk ura) fiktív faja után.

A homo rodesiensis (,,rodéziai ember”) a Homo erectus késői afrikai változata vagy leszármazottja volt, amelyből a mai ember (Homo sapiens) valószínűleg kialakult mintegy 150-200 000 évvel ezelőtt.

Homo erectus alfajai:

 

 

i.e. 250 000 – 35 000 Ősember. Neander-völgyi ember

A heidelbergi ember (Homo heidelbergensis), a Homo erectus európai leszármazottja. Mintegy 700-800 000 évvel ezelőtt jelent meg és kb. 250-200 000 évvel ezelőtt alakult át a neandervölgyi emberbe. Sok antropológus nem ismeri el külön fajnak, mivel eltérései még a Homo erectus várható változatosságán belülre esnek.

Neander-völgyi ősember (Homo neanderthalensis). 1856 Düsseldorf Neander-völgy-ben találtak rá először. Európában és a Közel-Keleten élt. Mikor megtalálták azt hitték egy elesett katona, majd hogy a jávai és a mai ember közti kapocs, most úgy tekintenek rá, mint egy, a mai ember kihalt változata. Agya 1600-2000 cm3, magassága 2 m (nagyobb agy és termet mint a mostani ember). Vadászat (nagy vadak elejtése is pl. mamut), gyűjtögetés. Van aki szerint 300 000 éve, és van aki szerint csak 100 000 éve jelent meg.

Magyar leletek: Istállóskői-barlang, Tata (mamutfog darab, eszközök, amulett) Érd (állatcsontok pl. barlangi medve), Suba-lyuk barlang (neandervölyi-csontok). Érdemes felkeresni ezeket a helyeket.

 

150 000 –évvel ezelőtt Ősember - Homo sapiens (okos ember)

Még hiányzik az állcsúcs. Csoportos vadászat, pengék csonteszközök, vadászgerely.
Lehet, hogy a munkamegosztás (nők-gyűjtögetés, férfiak-vadászat) és a beszéd csak az ő korában alakult ki. A Homo erectus késői afrikai változata vagy leszármazottja volt a Homo rodesiensis, melyből a mai ember (Homo sapiens) valószínűleg kialakult mintegy 150-200 000 évvel ezelőtt.

A Föld benépesítése, a mai emberfajták (rasszok) és nyelvcsaládok kialakulása, kb. i. e. 60 000 – 10 000.

„Afrikai kiindulás”-hívei szerint a modern Homo sapiens Kelet-Afrikában, valahol a Szaharától délre eső területeken alakult ki és innen kivándorolva népesítette be a többi földrészt, felváltva az ott élő Homo erectus illetve neandervölgyi populációkat.

Az utolsó jégkorszakot csak a Homo sapiens-ág élte túl az ősemberek közül, így előtte állt a lehetőség a bolygó meghódítására. 70-60 ezer évvel ezelőtt eljutottak Ázsiába, majd Ausztráliába; 40-30 ezer éve benépesítették Európát is.

Az egész Föld benépesítésével az egyes földrészekre jellemző rasszok (mongolid, negrid, ausztralid és europid) alakultak ki. A Föld benépesítése, a mai emberfajták (rasszok) és nyelvcsaládok kialakulása, kb. i. e. 60 000 – 10 000.

 

A mai ember neandervölgyihez képest satnya törékeny lény, mégis az értelme révén hamar kiszorította a neandervölgyit az élőhelyeiről, mintegy ötvenezer éven át párhuzamosan éltek a földön, míg végül 50-35 ezer éve a neandervölgyi teljesen eltűnt.

 

Suba-lyuk barlang (Bükk)

Az ősemberleletéről híres Suba-lyuk vagy Suba-lyuk barlang (helytelenül Subalyuk-barlang vagy Subalyuki-barlang) a Bükki Nemzeti Park területén, Cserépfalu és Bükkzsérc közelében, a Hór-völgyben található, annak déli szakaszán. A Bükk hegység itt találkozik a Bükkalja nevű dombvidékkel. Ez a neandervölgyi ember legkorábbi közép-európai emléke.

A barlang felfedezése

1932-ben Dancza János vezetésével ásatások kezdődtek meg, és egy 25-35 éves nő és egy 3 év körüli gyermek csontjait (nem teljes leletek) találták meg.

Az ősemberleletek

A csontmaradványokat neandervölgyi embernek azonosította a tudomány, azon belül is a kelet-európai neandervölgyi-leletekkel mutatnak rokonságot. Pontosan még nem tudták megmondani, hogy mikor éltek, de nagyjából 71000-61000 évvel előttire teszik, egy eljegesedés hidegebb periódusa alatt.

Elsősorban vadászatból éltek, a fő zsákmányuk a barlangi medve, a vadló, a zerge, a nyúl, a mamut és a többi jégkorszaki állat. Az állatokat a vadászat helyszínén feldarabolták, a barlangba csak a kisebb csontokat és a húst hozták.

Eszközeik egyszerű megmunkálásúak voltak, a többségét néhány kilométeres körzetből szerezték be, de obszidiánt a Zempléni-hegységből szerezték.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Suba-lyuk_barlang

 

Érdi lelet

Érd mai területén a legrégebbi idők óta megtalálhatók az emberi élet nyomai. A Fundoklia - völgyben tárták fel 1963-64-ben Gáboriné-Csánk Vera, a Budapesti Történeti Múzeum régésze vezetésével a neandervölgyi ősember vadásztelepét. A kb. 70-45 ezer évvel ezelőtt itt megtelepedett ember pattintott kőeszközei alapján az itteni kultúrát a franciaországi mousterienhez sorolták. A mintegy 50 ezer állatcsont és fog feldolgozását Kretzoi Miklós végezte, aki megállapította, hogy a vadászott több mint 30 állatfaj között a barlangi medve elejtése volt jellemző. Rajta kívül elő kerültek gyapjas orrszarvú, mamut, barlangi hiéna, barlangi oroszlán, gímszarvas, rénszarvas, jégkori ló és más fajok maradványai is. Az Érden élt ősemberek két kultúrrétegben és 5 települési szintben, több mint 900 pattintott kőszerszám, túlnyomórészt görgetett kavicsból és kvarcitból, valamint faopálból készített ún. pontiniánó jellegű kőeszközök maradtak az utókorra. Az anyag egy része visszakerült Érdre és a Magyar Földrajzi Múzeum érdi témájú kiállítási termében tekinthető meg. 

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Érd

 

Tatai lelet

Tata ősidők óta lakott település, ezt az itt feltárt, ősemberre utaló régészeti leletek is bizonyítják. Az évezredek során a kedvező létfeltételek, a hévforrások mindig a környékre vonzották az embert. A tatai porhanyó-bányában körülbelül 50-80 ezer éves, a Würm-eljegesedés korai szakaszából való származó telepet tártak fel. Az ősember itt is kiszáradt mésztufa-medencékbe telepedett be. A kova és kvarciteszközök mellett két fontos tárgy: mammutfog lemez csurunga és egy karcolt amulett került elő. A tatai ősembercsoport ideiglenes szállása lehetett a közeli Szelim-barlang Tatabányán.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tata

 

  70 000 Beköszöntött az utolsó jégkorszak.

 

  40 000 Mai ember - Homo sapiens sapiens. A homo sapiensből

Ma már 100 000 éves leletek is vannak (Afrika).

Első leletét 1868 Cro-magnonban találták és ezért Cro-magnoni ember a neve.

Koponyájáról eltűnt a konty, megjelent az állcsúcs, kéz fejlődése, tagolt beszéd. Agytérfogata kb. 1200-1500 cm3.

Összevarrt ruha használata, a munka variálása, nyíl (i.e. 20 000), szigony, csónak, horog, háló, agancskapa, mágia, totemizmus (közös ős állat, növény, természet tisztelete, Barlangi rajzok kb. 15-20 000 évesek. Legismertebbek Franciaország (Lascaux), Spanyolország (Altimira), Atlasz-Hegység, + szobrocskák (pl. Willendorfi Vénusz) és ékszerek.

Magyar leletek Istállóskői-barlang (A barlang első feltárása 1911-12). Azóta előkerült leletek: kőszerszámok (pattintott), gyapjas mamut, barlangi medve, ősbölény, rénszarvas csontjai kerültek elő és csontból és mamutagyarból készült amulettek valamint a barlangi medve csontjából készített, öt hang megszólaltatására alkalmas háromlyukú síp.

Szeleta-barlang Kadic Ottokár tárta fel 1907-13 között először, azóta rengeteg barlangi medve csont, tűzhely nyomai, kőeszközök. A XIX. század végén Herman Ottó (1835-1914) nagy természettudósunk ismertette hazánk (akkori ismeretek szerint) első ősemberi eszközeit, a miskolci Avashegy „szakócáit" (babérlevél alakú, pattintott kő nyíl csúcsokat, lándzsahegyeket). Herman Ottó foglalkozott néprajzzal, régészettel, nyelvészettel. Az ő nevéhez kötődik hazánkban az ősemberkutatás megkezdése, a Magyar Ornitológiai Központ létrehozása, képviselő is volt.

 

Szeleta-barlang (Miskolc-Hámor)

Ebben a barlangban találtak először ősemberleleteket: a jégkor végén több tízezer éven át itt élők babérlevél alakú lándzsahegyei és más eszközei szeletai kultúra néven ismertek.

A Miskolc-Felsőhámor feletti hegyoldalon található Szeleta-barlangot Herman Ottónak, a hazai ősemberkutatás elindítójának kezdeményezésére Kadic Ottokár tárta fel 1907-13 között. Már a barlang előcsarnokában nemcsak rengeteg barlangi medve csontra, hanem egy tűzhely nyomára is bukkantak. Az ásatás folytatásakor a későbbi rétegekből cserépedény-töredékek, csiszolt kőeszközök, a korábbiakból pedig összesen 40 darab paleolit kőeszköz került elő.

A fokozott védelem alatt álló barlangot egy ma már nem aktív, de hajdan bővizű karsztforrás oldó hatása hozta létre. Járatainak teljes hossza meghaladja a 90 métert. A barlang számos veszélyeztetett állatfajnak, többek között védett és fokozottan védett denevérfajoknak nyújt állandó és időszakos szálláshelyet. Szabadon látogatható.

Forrás: www.vendegvaro.hu/Szeleta-barlang-Miskolc-Hamor

 

Istállós-kői-barlang (Bükk)

Az Istállós-kői-barlang (Istállóskői-barlang) egyike a négy, Magyarországon biztos és alapvető leletegyüttest szolgáltató barlangnak (Diósgyőr-tapolcai, Istállós-kői, Peskő-barlang, Szeleta-barlang).

Az Istállós-kői-barlang a Bükk legmagasabb csúcsa, a 959 m magas Istállós-kő oldalában nyílik 609 m magasan. A barlanghoz szerpentin jellegű turistaút vezet föl a Szalajka-forrás mellől. A forrás mellől ösvény vezet fel az Istállóskői barlanghoz. A hatalmas, háromszög alakú bejárat egy földtani törésvonal mentés alakult ki; mögötte egyetlen, tágas termet találunk.

Történelmi szerepe

A történelmi időkben a barlangot sokáig hodálynak használták. Amint ezt első leírója, Fényes Elek (1851) is megállapítja geográfiai szótárában: ezer sertés könnyedén elfért benne. Erről kapta a nevét maga a hegy is: kőistálló – Istállóskő.

Régészeti feltárása

1911-ben Roskó Pál répáshutai erdőaltiszt javasolta a régészeknek, hogy próbálkozzanak meg a barlang feltárásával. Az első próbaásatást Hillebrand Jenő ősrégész vezette 1912-ben. A kőeszközökön és kerámiatöredékeken kívül megtalálták egy három éves gyermek kulcscsontját is, ezért 1925-ig ötször is visszatértek a helyszínre, ahol további kő- és csonteszközöket találtak..

A munkát 1927-ben Saád Andor és Megay Géza folytatta. Ebben az időszakban került elő az a közel 80 mázsás tűzhely, amit a Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállítottak. A tüzelőgödörben a bükki kultúra cseréptöredékei között tengeri kagylóból készült ékszereket találtak.

Ezután még Kadić Ottokár 1929-ben, Győrffyné Mottl Mária 1938-ban, majd Vértes László 1947-ben ásatott a barlangban.

Más ásatások kimutatták, hogy a bükki kultúra települése a mai Szilvásvárad helyén volt; ezért feltételezik, hogy a barlang nem lakhely, hanem áldozóhely lehetett.

A jégkorszaki nagyvadak közül: rénszarvas (Rangifer tarandus), barlangi medve (Ursus spelaeus), ősbölény (Bison priscus?) és gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) csontjai kerültek elő.

A 2,5 m vastag kitöltésben két kőkori települési szintet különítettek el. Az alsó C-14 kora mintegy 36 000, a felsőé 30 000 év – előbbiből a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis), utóbbiból a crô-magnoni ember (Homo sapiens) leletei kerültek elő, azaz a neandervölgyi és a mai ember nagyjából egy időben élt itt!

A későbbi leletanyagból említést érdemelnek a kora vaskori Kyjatice-kultúra emlékei.

A leletek nagy része Szilvásváradon, az Orbán-házban tekinthető meg.

Az aurignaci kultúra emlékei

A crô-magnoni ember egyik fő közép-európai kultúrája, az aurignaci kultúra emlékeit Magyarországon csak a Bükk nyugati oldalán, itt és a Peskő-barlangban találták meg. A rossz minőségű kőszerszámok mellől csontból és mamutagyarból készült amulettek kerültek elő, valamint egy háromlyukú csontsíp. A barlangi medve csontjából készített, öt hang megszólaltatására alkalmas síp világviszonylatban is egyedülálló. Az itteni vadászok életmódja hasonlított a Szeleta-barlangból megismert emberekéhez; a legfontosabb fegyverük a csontdárda és az íj volt. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Istállós-kői-barlang

 

Az Altamira-barlang az őskőkori művészet egyik legfontosabb lelőhelye, a spanyolországi Santander illetve Santillana del Martól 2 km-re, a Pireneusokban fekvő Picos de Europa közelében, a Kantábriai-hegységben.

1868-ban fedezte fel D. Marcelino Sanz de Sautuola. Tizenegy évvel később az egyik hátsó terem falán és mennyezetén csodálatos festményeket találtak. 600 festmény és 1500 karcolat található a barlangban. A legnagyobb barlang a bikák terme, amelyben 4 nagy állat található, az egyik nagyobb, mint 4 méter. Az őskőkori ember bölények, mamutok, szarvasok és vaddisznók élethű, színes képét festette a falakra. Az agyagtalajban megtalálták a kovaeszközöket is. Az altamirai sziklafestményeket sokáig hamisítványnak tartották.

2001-ben nyílt meg turisták számára a barlang „hasonmás” változata, az Altamira Múzeum, mely a spanyol állam tulajdona (museo estatal). Az épület tervezője Juan Navarro Baldeweg volt, aki a múzeumot minimalista stílusban álmodta meg. A „másolatok” elkészítésére az eredeti rajzok megőrzése miatt volt szükség, korábban ezek állapota a látogatások miatt leromlott. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Altamira-barlang

 

A Lascaux-barlang (Montignac-tól 2 km-re, Franciaország) darabszám és a műalkotások értéke szerint egyike a legjelentősebb őskori festett barlangoknak. A festmények és karcolatok nagy része a magdaléni korszakból való, azaz 15-17 ezer éves. Egyike a Vézère-völgyi festett barlangoknak, amelyek a Világörökség részét képezik.

Kutyasétáltatás közben négy fiú fedezte fel a később világhírűvé vált barlangot. Az eb rókalyukra bukkant, heves ásásba kezdett, mire egy barlang apró bejárata tárult a fiatalok elé. Egy sövény mögött találta meg 4 gyerek a barlang bejáratát 1940. szeptember 12-én, és rögtön szóltak tanítójuknak (a helyi idegenvezetés szerint a gyerekek megegyeztek, hogy örökre megtartják titkuknak a barlang létét. De mint minden tinédzser titok, ez is csak rövid ideig volt az. A gyerekek 3 nap múlva szóltak tanítójuknak), Léon Lavalnak, aki egyből felhívta az őskorkutató Henri Breuil figyelmét a barlangra. Így elsőként Henri Breuil látogatta meg szakemberként a barlangot, majd később rengeteg tudós és más érdeklődő jött a tehenet, bölényt és lovat ábrázoló falfestmények megtekintésére és kutatására.

Az öt méter hosszú és két méter magas lascaux-i bikarajzok elbűvölték a látogatókat. Nem csoda, hogy az 1948-ban megnyitott barlangképek iránt naponta mintegy 1200 ember mutatott érdeklődést. A jelentős számú látogató azonban nagy mennyiségű szén-dioxidot bocsátott ki, ami komoly károsodást okozott a rajzok állapotában. A Lauscaux II. barlang, ami az eredeti hű mása, 1983 óta látogatható.

Franciaország egyébként az őskori leletanyagok széles tárházával büszkélkedhet. A régészvilág a niaux-i, rouffignac-i, nem utolsósorban pedig a 30 ezer éves barlangrajzokkal rendelkező chauvet-i barlangokat a legértékesebb lelőhelyekként tartja számon.

Barlangfestmények

A barlang méreteit tekintve nem túl jelentős, a járatok összesen alig 250 métert tesznek ki. A Bikák terme (Salle des Tauraux) vagy Körcsarnok csak festményeket tartalmaz, mivel kalcit oldalfal nehézkessé teszi a vésést. Az itt található festmények rendkívül látványosak, egyesek akár az ötméteres hosszúságot is elérik. Két bölénysor (kettő az egyik, három a másik oldalon) látható a egymással szemben a barlang falán. Az északi oldalon található bölények mellett továbbá mintegy tíz szarvas is található, illetve egy hatalmas állat, amelyet csak egyszarvúnak neveznek a homlokán lévő két egyenes vonás miatt. A déli oldalon három nagy bölény közvetlen szomszédságában három kisebb, vörösre festett is mutatkozik, illetve hat apró szarvas és a barlang egyetlen medveábrázolása.

A Központi mélyedés (Diverticule axiale), a Körcsarnok meghosszabbodása, egy szintén festményekkel díszített folyosó. Az itt található alkotások vízibölényt, szarvast és kőszáli kecskét ábrázolnak, és számos jelet (pontokat, vonásokat) tartalmaznak.

Az Átjáró (Passage) egy viszonylag alacsony része a barlangnak, ahol a festmények már korábban nagyban lepusztultak a nagyfokú levegőmozgás miatt.

A Hajó (Nef) az átjáró meghosszabbításaként lévő magasabb folyosó. Itt négy csoport különböztethető meg: a Vésetek, a Fekete tehén, az Úszó szarvasok és a Keresztezett bölények csoportja figyelhető itt meg nagyszámú jel mellett. A Fekete tehén mellett fáklyákat, festékanyagot és élelmiszermaradékot is találtak.

Az Apszis (Abside) egy kör alakú terem a Hajó és az Átjáró találkozásánál. Itt is rengeteg véset, illetve állatfestmény látható, többek között Lascaux egyetlen rénszarvas-ábrázolása. Itt is nagy számban kerültek elő használati tárgyak (fáklyák, vésők, dárda).

A Gödör (Puits), 4-5 méteres folyosó az Apszisból, tartalmazza minden bizonnyal a legegyedibb ábrázolást a barlangban. Egy madárfejű ember látható, amint épp elesik talán egy nyíllal sebzett bölény vagy egy távolodó orrszarvú miatt.

 

1960-ban megjelent az úgy nevezett „zöld betegség”, amely során a látogatók által kilélegzett szén-dioxid, a mesterséges világítás és a viszonylag magas hőmérséklet teremtette ideális feltételek között elszaporodtak az algák a barlang falán.

Az 1970-es években egy másolat készítését kezdték el, ahol a barlang egy részét reprodukálták. 1983-ban nyitották meg a turisták számára Lascaux II néven.

2000-ben a szellőző berendezést ismét átalakították. 2001 tavaszán a felügyelő személyzet ismét telepeket fedezett fel a barlang bejárati csarnokában. Ezúttal egy kivételesen ellenálló gombafaj (Fusarium solani) jelent meg valószínűleg a szellőzős cseréjének rosszul tervezettsége miatt. Ez a gombafaj teljesen ellenáll a formaldehidnek, amellyel korábban fertőtlenítették a barlangba látogatók lábát. Hamarosan nagyfelületű fehér telepek jöttek létre, amelyek többek között a festményeket is befedték. A gombafaj szimbiózisban él egy baktériumtörzzsel (Pseudomonas fluorescens), amely lebontja az eddig alkalmazott gombairtószereket. Ezért a gombairtás mellett antibiotikumot is permetezni kell a barlang falára.

2002-ben a francia kulturális miniszter válságstábot (Comité scientifique international de la grotte de Lascaux) hozott létre a barlang megmentésére. Jelenleg a helyzet valamelyest normalizálódott, de továbbra is kéthetente egy kétfős, speciális csoport járja be a barlangot, hogy kézzel eltávolítsa azokat a gombákat, amelyek minden ellenére a barlang falán megjelennek. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lascaux-barlang

 

i.e. 40-30 000 emberek települnek Amerikába (A Bering-szoroson), Japánba, Ausztráliába. (indonéz szigetvilág felől a mai Szunda-szigetek helyén egykori földhídon Ausztráliába gyűjtögető, vadászó népek letelepedése). Van aki szerint Amerikába csak 15 000 éve.

 

i.e. 35 000 A Neander-völgyi ember kihal. 30-50 000 körül.

 

i.e. 30 000 a Duna felvette észak-déli futásirányát, de a Csepel-sziget még nem alakult ki.

2 millió éve egyik ága a Dunántúlon a Dráva felé, a másik Zagyva torkolat felé (ez kb. 1 millió éve makói-szegedi süllyedék felé folyt, de gyakran váltogatta a medrét.).

 

i.e. 15 000- 5000 Kialakul a Balaton.

Kialakulásában a szélerózió és tektonikai mozgások is szerepet játszottak.

Elnevezése a szláv "blato" (=mocsár, láp, sár) szóból ered. Latin neve, a Lacus Pelso magyarul sekély tavat jelent. Német elnevezése, a Plattensee, kicsit hasonlóképpen „lapos”, azaz sekély tavat jelent.

Fő táplálója a Zala folyó.

Típusa a Fertő tóhoz hasonlóan sztyeppei tó, ezek  Eurázsia legnyugatabbra fekvő ilyen jellegű tavai.

 

i.e. 10 000 A Tisza fel vette a mai irányát, mert a Bodrogköz süllyedt, a Nyírség emelkedett, ezért a Tisza megkerülte. Régebben a Tisza a mai Érmellék vidékén folyt dél felé.

 

Kaszpi-tenger - A Föld legnagyobb tava 371 000 km²-es területével. Legnagyobb mélysége 1025 méter, átlagosan 184 méter. A tenger nevet azért kapta, mert amikor a rómaiak először megkóstolták a vizét, azt sósnak találták.

 

Bajkál-tó - Az oroszok még ma is tengerként emlegetik, a burjátok és a mongolok pedig sokszor Dalai-Nor-ként, vagyis szent tengerként.

A világ legmélyebb tava, és magában foglalja a Föld édesvíz készletének 20%-át adja.

A tó feneke 1285 méterrel a tengerszint alatt található, és ezzel ez a Föld legmélyebb kontinentális hasadéka. A tó űrtartalma 23 000 km³, ami nagyjából megegyezik az észak-amerikai Nagy-tavak együttes űrtartalmával.

A 636 km hosszú és 25-79 km széles tó a legnagyobb édesvizű tó Ázsiában (31 494 km²), és a Föld legmélyebb tava, a legújabb expedíció tengeralattjárói 1680 méter mélyre terveznek lemerülni. A tó vízszintje a tengerszint felett 455 m-rel fekszik, átlagmélysége 730 m.

A tó neve valószínűleg a burját-mongol bajgal szóból származik, ami természetet jelent.

A kora körülbelül 25-30 millió év, amivel a Föld egyik legöregebb tava.

Források: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bajkál, Kaszpi-tenger, Balaton

 

 

i.e. 10 000 véget ért a legutóbbi jeges periódus és az éghajlat hirtelen melegedni kezdett.

A jégkorszak idején a belföldi jégtakaró határa leért a kárpátok lábáig, jég borította vidék volt London, Amszterdam, Berlin, és Varsó helyén is. A Szahara ma sivatagos világa ezzel szemben erdős szavanna volt, és a neolitikus forradalom kezdeti szakasz épp azon a tájon zajlott le.

A paleolitikum korszak végére kipusztul az európai pleisztocén megafauna (barlangi medve, barlangi oroszlán, gyapjas mamut, gyapjas orrszarvú, óriásszarvas).

 

i.e. 10 000-8000 Mezolitikum (átmeneti kor) A jégkorszak végétől a gazdálkodás megjelenéséig,.

A paleolitikumban még kizárólagos gazdálkodási formát, a gyűjtögetést (vadászat, halászat) kiegészíti az élelem megtermelése: a kapás földművelés és az állatok háziasítása, valószínűleg a csökkent vadbőség okozta hiány miatt.
Az emberek még mindig kő-, fa- ill. csonteszközöket használtak, ám ezek kidolgozása sokkal finomabbá vált (pl. kőből készült nyíl- és dárdahegyek). Az emberek csónakot készítettek, és hálóval, varsával halásztak.

A mezolitikum emberei többnyire vándorló, de helyenként félig-meddig letelepedett nagycsaládokban (klánokban) éltek.

9. évezred az íj felfedezése vagy már korábban. i.e. 8300 k. vándorló vadászok érkeznek Angliába Hazánkban ebből a korból már több lelőhellyel dicsekedhetünk: Hont, Sződliget, Kőporostető, a miskolci Avas- és a  Korlát-hegy.

A mezolitikus vadászok egyik jászsági táborhelye Jászberény mellett került elő, ahol 12-17 m átmérőjű lakófoltokat találtak, 5 m átmérőjű, megközelítőleg kör alakú, ágasfás, oszlopvázas kunyhó maradványait.

Van aki szerint a mezolitikum 8000-5500 év közötti időszakra tehető. Ausztráliában a paleolitikum csak az európaiak megjelenésekor fejeződött be.