Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


150 inspiráló, példamutató Nő 3

2015.03.26

 

Eleanor Roosevelt

„A világ First Lady-je”.

Minden idők egyik legnépszerűbb elnökfelesége az emberi jogok harcosaként, küzdő szellemű, bátor nőként írta be magát a történelembe. Franklin D. Roosevelt elnök felesége, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának fő megalkotója. A nők, és az afroamerikaiak egyenjogúságáért harcolt egész életében. Eleanor társalapítója volt a Freedom House nevű szervezetnek, és támogatta az ENSZ megalapítását. Férje halála után Truman elnök őt nevezte ki az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetének. Számos mondata szállóige lett, és sok helyen idézik őt. Egyik leghíresebb mondása: „A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.”

Támogatta férje, Franklin D. Roosevelt kormányzati politikáját, a New Dealt, és a emberi jogok szószólója lett. Dolgozott a nők egyenjogúságáért. Theodore Roosevelt amerikai elnök unokahúga volt, és férjének Franklin D. Roosevelt-nek az 5-öd unokatestvére. Mire 1933-ban first ladyként megérkezett a Fehér Házba, már régóta az emberi jogok és a társadalmi igazságosság kérdéseivel foglalkozott. Munkáját minden ember érdekében végezte, és a nők, az afroamerikaiak és a világválság időszakának munkásai egyenjogúságát hirdette; ezzel ráirányította a figyelmet az ügyükre, és arra ösztönözte őket, hogy küzdjenek érte.

Tizenöt éves korában egy neves angliai intézetbe került, ahol a lányokat haladó szellemű oktatásban részesítették, megtanítva őket arra, hogyan legyenek függetlenek és politikailag nyitottak. Az alapvetően csendes és szerény lány személyisége itt kezdett kibontakozni. Tizennyolc évesen tért vissza New Yorkba. Szociális érzékenysége ezekben az években már megmutatkozott: gyakran végzett önkéntes munkát a friss bevándorlók körében, és csatlakozott egy New York-i szövetséghez, mely a nők és gyerme­kek embertelen munkakörülményeit hozta nyilvánosságra. 

A fiatal Eleanornak több udvarlója is volt, köztük a húsz­éves Franklin D. Roosevelt, a Harvard egyetem szépreményű hallgatója, aki ötöd-unokatestvére volt, és már gyermekkoruk óta ismerték egymást. Egy éven belül leánykérésre került a sor, és amikor a lány igent mondott, Franklin a világ legboldogabb férfijának érezte magát. 1905-ben ülték a menyegzőt, az arát „Ted bácsi” (Roosevelt elnök) kísérte oltárhoz.
A két fiatal természete nagyon különbözött, de korai levelezésükből egyértelműen kiderül, hogy rajongva szerették egymást.

1920-ban a nők alkotmányos választójogot kaptak az Egyesült Államokban. Ez az áttörés számos ambiciózus asszonyt arra bátorított, hogy aktívabb szerepet vállaljon a politikában. A csalódás után Eleanor is belevetette magát a közéleti munkába. Csatlakozott a Női Szavazók Ligájához, aminek keretében a polgári és emberi jogokért harcolt. Olyan szociális problémák szószólója lett, mint a gyermekmunka, a feketék helyzete és a munkanélküliség. Részt vett a demokrata párt munkájában, rendszeresen publikált különböző lapokban, egymást követték rádiószereplései. 1928-ra már ő volt a legismertebb női politikus az országban.

1928-ban New York kormányzójává, 1932-ben pedig az Egyesült Államok elnökévé választották. Eleanor eleinte viszolygott a „First Lady” szerepkörétől. Mi sem állt távolabb tőle, mint az udvariassági
tea­délutánok és a pompázatos estélyeken való bájolgás. Néhány éven belül azonban rájött, hogy többet tehet az elesettekért elnökfeleségként, mint addig valaha.

Szerette volna, ha a New Deal programja férfiakhoz, nőkhöz, fekete és fehér bőrűekhez egyaránt szólna. Részben Eleanor fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy a második világháborúban a feketék már mind a munkaerőpiacon, mind a hadseregben megjelentek. Valódi részvéttel fordult a munkanélküliek felé is, és rengeteget utazott szerte az országban, iskolákat, gyárakat látogatott, személyesen hordva a híreket az elnöknek a kormányprogram sikereiről.

A bátor és szókimondó asszony nyilvánosan támogatta Marian Andersont, a fekete énekesnőt, amikor 1939-ben a faji hovatartozása miatt nem engedték meg neki, hogy a washingtoni Constitution Hallban lépjen fel. Eleanor Roosevelt gondoskodott róla, hogy Anderson a Constitution Hall helyett a még jelentősebb Lincoln-emlékműnél énekelhessen; ezzel maradandó és példamutató módon tett tanúbizonyságot személyes bátorságáról és az emberi jogok fontosságáról.

Miután 1945-ben Franklin Delano Roosevelt elhunyt, a Fehér Házban őt követő Harry Truman elnök 1946-ban Eleanor Rooseveltet nevezte ki az USA ENSZ-nagykövetévé. Elszántan hitte, hogy az ENSZ majd segít elhozni egy szebb világot, és lázasan dolgozott olyan fontos dokumentumok létrejöttén, mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Az ENSZ-ben működő Emberi Jogok Bizottságának vezetőjeként Eleanor Roosevelt játszotta a legnagyobb szerepet annak az 1948-as, a szabadságjogokat meghatározó okiratnak az összeállításában, amelyre mindig is az ő műveként fognak tekinteni, amelyet a következő szavakkal adott át az ENSZ Közgyűlésének:

„A mai napon egy olyan esemény küszöbén állunk, amely mind az Egyesült Nemzetek Szervezetének életében, mind az emberiség életében hatalmas jelentőséggel bír. Nagyon is lehetséges, hogy ez a nyilatkozat az egész emberiség nemzetközi Magna Chartájává fog válni.”

Eleanor Roosevelt – akit emberbaráti tevékenységeinek eredményei miatt Truman elnök „a világ first ladyjének” nevezett – élete végéig a Nyilatkozatban lefektetett jogok elfogadtatásán és megvalósításán dolgozott. Szavainak és munkásságának hatása jelen van sok ország alkotmányában, valamint olyan nemzetközi törvényekben is, amelyek ma az egész világon védik a férfiak és nők jogait.

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozatot a második világháború borzalmai ihlették és 1948. december 10-én fogadták el. Az ENSZ-közgyűlés 1950-ben hozott döntése értelmében a nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik.

A nyilatkozatot John Peters Humphrey kanadai jogász és emberjogi aktivista szövegezte meg az ENSZ kérésére, többek között Eleanor Roosevelt egyesült államokbeli First Lady, René Cassin francia bíró, Charles Malik libanoni diplomata és P. C. Chang kínai professzor segítségével. A Guinness rekordok könyvében a nyilatkozat a világ legtöbb nyelvre lefordított dokumentuma; eddig 337 nyelvre és nyelvjárásra fordították le.

A nyilatkozat egy bevezetőből és 30 cikkből áll. Ebben a 30 cikkben fogalmazza meg az emberi jogokat (az alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat), amelyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül.

A harminc cikk legfontosabb elemei:

  • jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz;
  • jog a művelődéshez;
  • jog a kulturális életben való részvételhez;
  • jog a magántulajdonhoz;
  • védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől;
  • a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága;
  • a vélemény és kifejezése szabadsága.

 

Források:

http://www.hetek.hu/arcok/201010/eleanor_roosevelt_a_vonakodo_first_lady

http://www.youthforhumanrights.org/hu/voices-for-human-rights/champions/eleanor-roosevelt.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Eleanor_Roosevelt

http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_emberi_jogok_egyetemes_nyilatkozata

 

 

Eva Perón

María Eva Duarte de Perón az argentin first lady, nőpártot alapított. Harcolt a nők választójogáért, a szegényeknek kórházakat, otthonokat építetett, a fiatalokat ösztöndíjjal támogatta.

Második felesége és politikai támogatója volt Juan Domingo Perón (1895-1974) argentin elnöknek. Népe csak mint Evita ismerte, ezrek rajongtak érte, mert fényt vitt az életükbe, akárcsak a 'szivárvány'.

Juan Duarte (1858–1926) és háztartási alkalmazottja, a kreol Juana Ibargure (1894–1971) ötödik – házasságon kívüli – gyermekeként született. (Törvénytelen gyermekként nem viselhette apja családi nevét, születési neve Eva María Ibargure volt. Csak röviddel Juan Perónnal való házasságkötése előtt, Perón alelnöksége idején változtatta meg a nevét, felvette apja családi nevét és felcserélte keresztneveinek sorrendjét.) Juan Duarte korai halálát követően annak felesége viharos jelenetek közepette minden erővel távol akarta tartani a törvénytelen gyerekeket a temetéstől, továbbá eltüntetni a környékről is. Ezen gyermekkori, mély nyomot hagyó emlékekkel magyarázzák, hogy Eva egész életében erős gyűlöletet érzett a felső- és középosztály, az arisztokrácia iránt, hogy mindig szimpatizált a forradalmi eszmékkel, és jelentős jótékonysági tevékenységet folytatott.

14 évesen egy iskolai előadáson figyeltek fel rá, ekkor eldöntötte már, hogy színésznő lesz. Mivel meglehetősen makacs és öntörvényű volt, egy évre rá már a főváros felé tartott egy tangótáncossal, bizonyos Magaldival, hogy álmát megvalósíthassa. Nem is ment neki rosszul a szekér, sorra kapta a kisebb szerepeket.

Eva 1944. január 22-én találkozott először az 1938 óta özvegy Juan Perón ezredessel, egy jótékonysági koncerten, amikor Perón hadügyminiszter és alelnök lett a Ramírez elnököt puccsal megbuktató Farell elnök alatt. Perón ekkoriban talált támogatókra a munkásszakszervezetekben, akiket minden erejével támogatott. 8 órás munkaidőt, pihenőnapot és nyugdíjat vezetett be az elnök engedélyével. Evita és Perón gyakorlatilag már 1944 februárjától együtt éltek - Szerelem, összeköltözés, lánykérés, megfűszerezve egy igazán nem mindennapi adalékkal: Evita tüzes temperamentumával. Eva már akkor elkísérte férjét minden politikai útra, szónoklatra, amikor még csak jegyesek voltak. Támogatta mind a politikában, mind a magánéletben. A nép egyre jobban szerette őt szépségéért, eszéért, kedvességéért és mert tudták, hogy közülük való.

1945 októberében a perónisták felgyújtották a Crítica című újság szerkesztőségi épületét, emiatt Perónnak vissza kellett adnia hivatalait, sőt október 12-én le is tartóztatták. Más nő talán siránkozott volna ezen tehetetlenül, de Evitát más fából faragták. Eva összegyűjtötte szerte az országban Perón támogatóit és tüntetésre hívta őket, amelyre végül október 17-én (1946 és 1954 között Argentína nemzeti ünnepe) két-háromszázezer ember ment el, hogy támogatójuk szabadon bocsátását követeljék. Céljukat elérték, Perónt kiengedték, majd néhány nappal később, 1945. október 22-én ők meg összeházasodtak. Kell ennél több a népnek? Kell hát. Nem árt egy kis juttatás a szegényeknek és egy kis lélekmasszázs. Evitától pedig hamarosan mindent meg is kaptak.

 

A feleség a következő hónapokban komoly szerepet vállalt férje választási kampányában. Perón pártja az 1946. február 26-i választásokon abszolút többséget szerzett, az ezredes június 4-én Argentína elnöke lett. Evita Perón first ladyként aktívan politizált, nagy népszerűségre tett szert.

 

Miután férjét Argentína elnökévé választották, az kinevezte Evát a Munkaügyi és Szociális Minisztérium élére. Jó döntés volt. 

Evita rövidesen az argentin szegényréteg legfőbb támogatója és példaképe lett.

Ott segített, ahol tudott: nőknek, szegényeknek, munkásoknak.

Karrierje során több nemzetközi tárgyaláson is képviselte férjét és országát. Kitűnő munkát végzett, melyben - lássuk be - szépsége és elbűvölő modora is sokat segített. Időközben tökéletes first lady lett: kitűnő ízléssel.

Tudott a betegségéről, egy operációval menthető lett volna, de ő nem akart eltűnni kis időre sem a nyilvánosság elől. Amikor a betegsége már elharapódzott, 1952-ben elmondta híres búcsúbeszédét a Casa Rosada erkélyén, majd nem sokkal később meghalt. Még aki nem látta a filmet, az is biztosan emlékszik a Don't cry for me Argentina című számra, amely az Evitában csendül fel az erkélyen Madonnával. Nos, valahogy így búcsúzott: büszkén felszegett fejjel, szépen, bátran. Egy kékvérű argentin sem csinálhatta volna méltóságteljesebben, de nem ám, majd július 26-án meghalt.

Az ország népe gyászba borult, testét bebalzsamozták és üvegkoporsóba tették. A koporsót egy bazilika termében helyezték el, ahová három héten keresztül zarándokoltak el a gyászolók, majd a CGT, a perónista szakszervezeti szövetség székházában kapott helyet. Perón 1955-ös bukása után a puccsisták parancsára egy katonai osztag előbb ellopta a koporsót, ezt követően évekig kalandos módon Buenos Aires különböző pontjain rejtegették, majd 1957-ben titokban Milánóban temették el, ahonnan az argentin kormány – szintén titokban – 1971-ben exhumáltatta és Spanyolországba vitette. Az 1973-ban az újra elnökké lett Perón harmadik felesége, miután 1974-ben alelnökből férje halála révén elnök lett, engedélyt adott rá, hogy a koporsót és a holttestet visszaszállítsák és végleg Argentínában maradjon. Evita holtteste még mindig teljesen ép volt, így hát otthon a házukban gondoskodott róla Peron és új felesége. Ideiglenesen az elnöki rezidencia telkén helyezték el, amíg a Perón elnök és Evita maradványainak elhelyezésére tervezett gigantikus mauzóleum, A Haza Oltára elkészül, de ez az 1976-os katonai hatalomátvétel miatt már nem épült fel. A koporsót átadták a Duarte családnak; Buenos Airesben, a Cementerio de la Recoleta temetőben emelt kriptában temették el, ma is itt nyugszik.

"Visszajövök és millióké leszek" – mondta halála előtt Evita Perón. Ötven évvel később jóslata beteljesedett. Mítosza élőbb, mint valaha: filmek, musicalek, könyvek születtek alakjáról, és ma is felbukkannak ékszerei a különböző árveréseken.

Evita előtt még soha nem volt női politikus Argentínában.

Perón elnök harmadik felesége, az Evitához hasonlóan a színpadról az elnöki palotába került Isabel Perón (valódi neve María Estela Martínez de Perón) szintén férjének alelnöke, majd halála után elnökként utóda lett.

A mai napig ő az egyik legismertebb argentin személyiség.

 

Mindenki számára követendő példát állított. Nem attól lett híres, hogy klasszikusan botrányos életet élt, hanem azzal, hogy erős, céltudatos, szerethető és jó volt. Egy közülünk, a nép gyermeke.

 

Klasszikus és példamutató mese az övé. Történet a szegény lányról, akit egy egész ország imádott és tisztel ma is.  

Források: http://www.life.hu/trend/20111114-takacs-nora-eva-peron-volt-a-tokeletes-first-lady.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Evita_Per%C3%B3n

 

 

 

Estee Luder

Szülei az Amerikába emigrált, de Sátoraljaújhelyen született, Rosenthal Schotz Rózsa, és a Max Mentzer nevű szabómester, aki a Dunaszerdahely melleti Gelle nevű faluból vándorolt ki. 1908-ban látta meg a napvilágot legfiatalabb kislányuk Josephine Esther Mentzer, a későbbi Estée Lauder. Anyja Esty-nek becézte, de apja akcentusának köszönhetően csak Estée-nek tudta kiejteni. 

 

Mikor munkásosztályból származó apja boltjában dolgozhatott eladóként, elsajátította egy bolt vezetéséhez szükséges vállalkozói szellemet és önállóságot.

Később, nagybátyja üzlete felé fordult. Ugyanis beleegyezett abba, hogy segítsen nagybátyja vegyészeti laborjában, a New Way Laboratories-ban, ahol különböző krémeket, testápolókat, rúzsokat és parfümöket kevertek ki. Magyar nagybátyjától, a kémikus John Schotztól leste el a különböző krémek elkészítésének titkait.

 

    A középiskola után minden figyelmét nagybátyja üzletében készülő termékek vonták el. Volt, hogy több ott készült terméket eladott barátainak, ismerőseinek, de nemcsak nekik, hanem a strandokon, klubokban, szállodákban megforduló embereknek is. Élete végéig arra törekedett, hogy nagybátyja krémét tökéletesítse. Ugyan színésznőnek készült, de rá kellett jönnie, hogy vezetői érzéke sokkal jobb, mint teátrális.

 

    A húszas évek elején találkozott Joseph Lauterrel (később vezetéknevüket Lauderre változtatták), akivel élete során kétszer is egybekelt. Elsőként 1930 januárjában ment hozzá, majd miután elváltak, rá pár évre újraházasodtak. Házasságukból két fiúk, Leonard  (ő lett később az Estée Lauder vezérigazgatója) és Ronald született.

 

    Az Estée Lauder, mint cég 1942-ben jelent meg a szépségápolási termékek piacán, ekkor kezdett bele Estée és Joseph a kozmetikai cikkek gyártásába New Yorkban.

Férjével együtt családi konyhájában kezdte el készíteni a szépségápoló szereket, amelyeket először kisebb szépségszalonokban és szállodákban próbált eladni. 1946-ban alapították cégüket. Eleinte csak négy cikket árultak, de nem hiába, mivel két évvel később létrehozhatták áruházukat a Saks Fith Avenue-n. A cég mára a szépség- és kozmetikai ipar egyik vezető vállalatává vált.

 

    Estée Lauder volt az, aki újdonságként 1953-ban bevezette a Youth Dew nevezetű illatos fürdőolajat-parfűmöt, melyet francia módra végre nem csak a két fülük mögé tehettek a nők, hanem a fürdőkád vízébe. Ez a termék vált az Estée Lauder védjegyévé, melynek eladásai a háromezerszeresére nőttek a második évben. Máig évi több mint 150 millió dollár bevételt hoz a cégnek.

 

    Az elkövetkezendő 15 évben bővítették a kínálatot, és továbbra is az Egyesült Államokban adták el termékeiket: a cég, a Clinique-el együttműködve lett a nők körében az első olyan kozmetikai vállalat, amely a természetesség jegyében csak illatanyagmentes kozmetikákat dobott a piacra.

 

     Estée Lauder ragaszkodott ahhoz, hogy csak elérhető szépséget sugárzó nők szerepeljenek a cég arcaként. Úgy gondolta, „A szépség egy hozzáállás. Nincs semmilyen titok. Miért olyan gyönyörű minden menyasszony? Amiatt, mert az esküvőjük napján törődnek a külsejükkel. Nincs egyetlen csúnya nő sem, csak olyan, akiket nem érdekel, vagy nem hiszik el, hogy ők igenis vonzóak." Ebben a szellemben dolgozott élete végéig, rengeteg időt fordítva a személyes tanácsadásra, hogy megismerje vevőinek a problémáit.

A vállalkozás a világ egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb asszonyává tette Estée-t. A siker azonban sosem feledtette el vele, hogy honnan indult. Rengeteg időt töltött a pult mögött, sokat beszélgetett a vásárlókkal, valamint segített az eladóknak is. Akárcsak pályafutása elején, minden egyes vásárlójával közvetlen és barátságos volt. 1995-ben mondott le a cégvezetésről, de visszavonulása után is gyakran megfordult azokon a helyeken, ahol termékei kaphatóak voltak.

1998-ban Estée Lauder volt az egyetlen nő a század 20 legzseniálisabb és legbefolyásosabb vállalkozóinak listáján, amit a Time Magazine állított össze.

2003-ban a cég 21,5 ezer embert foglalkoztatott és 5 milliárd dollárt meghaladó forgalmat bonyolított le.

 

    Több díjat is elnyert élete során, többek közt az USA Elnöki Szabadságérmével és a Francia Köztársaság Becsületrendjével is kitüntették. Keringési problémái miatt 2004. április 24-én hunyt el. Hogy hány évesen? Állítólag családja sem tudja pontosan, hiszen igen fiatalosan nézett ki. A legtöbb forrás azonban az 1906-os évet jelöli meg születésének időpontjaként. Estée Lauder, így hagyta hátra a még ma is jól működű cégét, melynek alapjait ő teremtette meg.

 

Források: http://velvet.hu/celeb/estee0426/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Est%C3%A9e_Lauder

http://www.havasok.hu/cikk/estee-lauder-a-siker-szepsege

 

Fia Leonard Lauder amerikai milliárdos és filantróp.2013-ban a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumnak adományozza több mint egymilliárd dollárt érő híres kubista műgyűjteményét - az elmúlt 37 év alatt vásárolta össze a Pablo Picasso 33, Georges Braque 17, Juan Gris és Fernand Léger 14-14 alkotásából álló gyűjteményt. Fivérével, Ronald Lauderrel együtt az egyik legjelentősebb műgyűjtő és mecénás New Yorkban, több száz alkotást adományozott például az Amerikai Művészet Whitney Múzeumának is. Leonard Lauder a 24. a világon, aki még életében egymilliárd dollárt meghaladó adományt tett. A múzeum keddi közleménye szerint a Metropolitanben létrehoznak egy új, a modern művészeteknek szentelt kutatóközpontot is 22 millió dollárból, Lauder egy másik adományából. (MTI)

 

Felesége Evelyn Hausner Lauder, az Estée Lauder kozmetikai vállalat vezetőségének tagja, kulcsszerepe volt abban, hogy a rózsaszín szalag világszerte a mellrák fenyegetésével kapcsolatos tudatosság jelképe lett. Személyesen 13,6 millió dollár adományt gyűjtött össze az Evelyn H. Lauder Mellrák Központ javára, amelyet 1992-ben nyitottak meg Memorial Sloan-Kettering Rákközponton belül. Létrehozott egy további 5 millió dolláros alapítványt, amelynek feladata a kutatások támogatása.

A rózsaszín szalagot Alexandra Penneyvel, a Self magazin akkori főszerkesztőjével közösen tették meg a mellrák elleni harc jelképévé. Az Estée Lauder üzleteiben ilyen szalaggal kezdték terjeszteni a felvilágosító anyagokat és a vásárlók az ekként megjelölt termékek megvételével maguk is több tízmillió dollárral járulhattak hozzá a mellrák elleni küzdelemhez. (MTI)

 

 

Josephine Cochrane

A jómódú ohiói háziasszony Josephine Cochrane valószínűleg soha életében nem mosogatott el egyetlen tányért sem, mégis ő vált a mosogatógép feltalálásának anyjává. Josephine élénk társasági életet élt, fényes estélyeket valamint vacsorapartikat adott ismerőseinek. Az ilyen alkalmak után mindig fel kellett vennie jó néhány tányért és edényt a veszteséglistára, ugyanis mosogatás közben a személyzet ügyetlensége miatt rengeteg tányér és pohár törött szét. Josephine-t annyira zavarta étkészletének megfogyatkozása, hogy eldöntötte: tervez egy biztonságos mosogatógépet. "If nobody else is going to invent a dishwashing machine, I'll do it myself."

A masina az 1893-as  chicagói világkiállításon debütált, és hatalmas sikert aratott. Igaz, ekkor még nem a hétköznapi háziasszonyok körében hódított, hanem az étterem - és szállodatulajdonosok láttak benne fantáziát. Mrs. Cochrane számos gépet adott el ezeknek az intézményeknek, amiért jókora summát tehetett zsebre, így tovább gyarapította amúgy sem csekély vagyonát. A hírnévre vágyó ötletgazda azonban azt már sajnos nem érhette meg, hogy a nagyközönség is keblére ölelje a mosogatógépet, mert erre egészen 1950-ig kellett várni. http://korkep.sk/cikkek/tudomany/2013/11/20/7-no-7-hiresse-valt-talalmanya

 

 

Mary Anderson

Az amerikai Mary Anderson-nak a villamoson utazva tűnt fel, hogy a vezető alig lát a szélvédőre tapadt hótól, ezért hazaérkezése után nekiállt és megtervezte a ma is használt ablaktörlőket.
Ha esett vagy havazott, ki kellett nyitnia a jármű ablakát és egy kis rongydarabbal megtörölni. Ez ütött szöget Mary Anderson fejébe: ő találta ki ugyanis azt, hogy egy gumival ellátott kar letörölje az esőcseppeket a szélvédőről, ráadásul anélkül, hogy a sofőrnek le kéne tekernie az ablakot, vagy ki kéne szállnia - a műszerfalon volt egy kar, azt kellett csavargatni ahhoz, hogy a dolog működjön. 1916-ra minden járműnél szériatartozék lett az ablaktörlő. A mai elektromosan működő ablaktörlő ősét a Bosch fejlesztette ki és 1926-ban kapott rá szabadalmat. http://veteran.forum.hu/jarmutorteneti-erdekessegek-77/mary-anderson-ablaktorlo-feltalaloja-1110/

 

 

Mary Phelps Jacobs

A melltartó megalkotója. A new-yorki hölgy első példánya két zsebkendőből és egy rózsaszín szalagból készült egy party előtt, és rögtön aznap este felhívta magára a figyelmet – pedig messze nem az első volt a sorban, mivel melltartó-szerű fehérneműt már a 7. században is hordtak a nők, de azzal, hogy újra feltalálta ezt az elengedhetetlen ruhadarabot, megszabadította a nőket az évszázadok óta egyeduralkodó fűzők szorításától

 

 

Marion Donovan

1949-ben elege lett a folyamatos pelenkamosásból, ezért újragondolta a textilpelenka koncepcióját. Első ötlete egy vízhatlan pelenkafedő gumibugyi volt, amit zuhanyfüggönyből készített. A tökéletesített mosható pelust az akkoriban használt veszélyes biztostű helyett patenttal látta el. Hamarosan pedig megalkotta az eldobható pelenka prototípusát.

Találmányával számos céget megkeresett, de mindenhonnan elutasító választ kapott arra hivatkozva, hogy sokba kerülne az előállítása és egyébként sem venné meg senki. Marion gondolt egy nagyot és saját vállalkozást alapított, hamarosan pedig milliókat kaszált az eladható pelenkával.

Források:http://korkep.sk/cikkek/tudomany/2013/11/20/7-no-7-hiresse-valt-talalmanya

http://borsa.hu/noi_feltalalok/20110331

 

 

Stephanie Kwolek

A szupererős, könnyű, sav- és hőálló kevláranyag feltalálója. A kevlárből készült mellény és védőöltözet ezrek életét mentette és menti meg.  

Negyvenéves pályafutása alatt huszonnyolc nagy jelentőségű találmányt alkotott, mint az amerikai DuPont vegyiművek vezető kutatója. Egyik szabadalma sem bírt azonban akkora jelentőséggel, mint a modern idők acélja, a kevlár, mely nagyon könnyű, de hihetetlenül erős. Erősebb, mint a metál.

A gumiabroncsot megerősítő rost kidolgozásán fáradozott, amikor ráakadt a híg, tejszerű polimeroldatra, amely ígéretesnek bizonyult. 2007-ben a delaware-i News Journalben erre emlékezve elmondta: nem volt kifejezetten "heuréka pillanat". De ez vezetett a kevlár kifejlesztéséhez, amely ma nélkülözhetetlen a golyóálló felszerelések terén. Az anyagot egyebek mellett felhasználják még gumiabroncsok, tűzoltó védőruha, hajótestek, optikai kábelek, sílécek, üzemanyagtömlők, valamint repülők és űrhajók darabjainak készítéséhez is. A kevlár nagyon könnyű anyag, ugyanakkor rendkívül erős, ötször erősebb az acélnál.

"Legalábbis bízom abban, hogy életeket mentek. Elég kevés olyan ember van, aki pályafutása során elmondhatja, hogy tehetett valamit az emberiség javára"

http://mult-kor.hu/20140623_elhunyt_a_kevlar_feltalaloja

 

 

Gerlinde Kaltenbrunner

Az első nő, aki oxigénpalack nélkül hódította meg a Föld tizennégy legmagasabb hegycsúcsát.

 

 

 

Francina Elsje „Fanny” Blankers-Koen
A sikeres családos nő jelképe volt.

Tisztviselő családba született. Apja is sportolt. Lányuk tehetségét hamar felfedezték, és ő hatévesen csatlakozott a helyi sportegyesülethez.

Koen 18 évesen debütált a berlini olimpián, ahol hatodik lett magasugrásban, ötödik a 4 × 100-as váltóval. 1940-ben feleségül ment tréneréhez, Jan Blankershez, majd gyermekei születtek. A második világháború miatt elmaradt az 1940-es és az 1944-es olimpia, Blankers-Koen azonban kitartóan edzett tovább. Nagy versenyek hiányában az óra és a mérőszalag volt az ellenfele. Magasugrásban, távolugrásban és 100 méteres síkfutásban is világcsúcsot állított fel.

Az 1948-as olimpiára két gyermekes anyaként érkezett. Többen úgy vélték, hogy túlkoros, de ő megnyerte a 100 és 200 méteres síkfutást, a 4 × 100-as váltót, valamint a 80 méter gátat. Amikor Londonból visszatért Hollandiába, valóságos hősként fogadták.

Száguldó háziasszonynak nevezték.

Élsportolói karrierje után a holland nemzeti válogatott edzője volt.

1980-tól az International Women’s Hall of Fame tagja

1999-ben a XX. század legnagyobb női atlétájának választották.

 

Források: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fanny_Blankers-Koen

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/hires_nok_kislexikona_sport_repules/

 

 

 

Jane Goodall

Etológus és antropológus és állatjogi aktivista, a csimpánzok leghíresebb kutatója. „a Béke hírnöke”, Emberi jogi aktivista

 

A kis Jane második születésnapjára édesapjától egy élethű játék csimpánzt kapott, amit a Londoni Állatkertben született csimpánzkölyök után Jubilee-nek neveztek el. A barátok figyelmeztették a szülőket, hogy egy ilyen ajándéktól rémálmai lesznek a gyereknek. De Jane imádta a majmot, amely ma is ott ül angliai otthonában, egy székben.

 

Jane gyermekkorától kezdve nagyon érdeklődött az állatok iránt, érettségi után elvégzett egy titkárnői tanfolyamot, és 1957-58-ban Louis Leakey alkalmazottja lett Kenyában. Dr. Leakey úgy gondolta, az általa kutatott Olduvai-szakadék egykori emberszabásúinak viselkedését könnyebben lehetne rekonstruálni, ha megfigyelnék a mai emberszabású majmok egyéni és szociális viselkedését, természetes környezetükben. Így került Jane a Gombe-patak mellé csimpánzokat tanulmányozni. Rajta kívül még Dian Fossey figyelte meg a hegyi gorillákat Ruandában, illetve Birutė Galdikas az orangutánokat Borneón. Munkája idején Jane (Dr. Leakey segítségével) rövid nagy-britanniai tartózkodásokkal a Cambridge-i Egyetemen írhatta a doktori dolgozatát 1962 és 1965 között.

 

Jane 1977-ben alapította a Jane Goodall Intézetet (JGI), amely támogatja a gombei kutatásokat, és vezeti a csimpánzok és élőhelyük védelmében tett erőfeszítéseket az egész világon. A JGI az innovatív, közösség-centrikus természetvédelem lehetőségeit keresi, fejlesztési programokat indít és vezet Afrikában, és egy globális, fiatalokkal foglalkozó nevelési kihívásnak is igyekszik megfelelni, a Rügyek és gyökerek (Roots & Shoots) mozgalomnak ma már több mint 11000 csoportja van 115 országban. A Jane Goodall Intézet 2006 óta Magyarországon is működik.

 

Jane-nek nagy szerepe volt abban, hogy ma mennyi mindent tudunk a csimpánzok egyéni és szociális viselkedéséről. Az egyik, talán a legnagyobb megrökönyödést kiváltó magatartás, melyet megfigyelt, a csimpánzok eszközhasználata. Amikor a termeszek erősen elszaporodnak, a csimpánzok órákon át képesek a termeszvárak mellett ücsörögni, és termeszeket „halászni”. Kiválasztanak egy alkalmas termeszbejáratot, beledugnak egy hosszú fűszálat, megvárják, míg a hangyák erős rágóikkal rákapaszkodnak a fűszálakra, és mikor kihúzzák a fűszálat, élvezettel leeszegetik róla a termeszeket. Ez tényleg eszközhasználatot jelent. Korábban csak az emberről feltételeztek ilyesmit, mostanában már nem eszközhasználó, hanem eszközkészítő állatnak titulálják rendszerint az embert, az ilyen és ehhez hasonló viselkedésformák miatt.

Jane ma a nagyvilágot járja, rengeteget utazik országról országra, és előadásokat tart arról, – szavait idézve – „hogyan használjuk az életünk ajándékát arra, hogy a világ egy jobb hely legyen”.

Dr. Goodall számos elismerést kapott munkája során, többek között a Tanzánia Medált, a National Geographic Társaság Hubbard Medálját, Japán Kyoto-díját, Asturia hercegének 2003-as Technikai és Tudományos Kutatói Díját, a Benjamin Franklin Élettudományi Medált, és a Gandhi/Királyi Díjat az Erőszakmentességért. 2002 áprilisában Kofi Annan, az ENSZ főtitkára „a Béke hírnöke” címet adományozta dr. Goodallnak. A hírnökök segítik megmozgatni az embereket, hogy részt vegyenek a világ jobbá tételében. Szószólóként tevékenykednek különféle területeken, így a nyomor megszüntetésében, az emberi jogokért, a békéért és a konfliktusok megoldásáért, a HIV/AIDS megállításában, a fegyverkezés csökkentésében, a közösségi fejlesztésben és a környezeti szemléletre nevelésben. 2003-ban II. Erzsébet brit királynő dr. Goodallt a Brit Birodalom Hölgyévé (Dame) nevezte ki, mely egyenértékű a lovaggá választással.

Dr. Goodallt számos egyetem választotta díszdoktorává, többek között a holland Utrechti Egyetem, a müncheni Ludwig-Maximillian Egyetem, a skót Stirling Egyetem, a taiwani Providence Egyetem, a kanadai Guelph és Ryerson Egyetemek, valamint a Buffalo, Tufts és más amerikai egyetemek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Goodall

 

Rachel Louise Carson

Amerikai tengerbiológus, ökológus, író. Föltételezik, hogy az ő írásainak hatására indult meg a nemzetközi környezetvédő mozgalom.

1962-ben megjelent fű műve, a Néma Tavasz megingatta azt a boldogító hitet, hogy a rohamosan fejlődő technika mindenre gyógyír. Halhatatlanul sikeres könyvével ő indította el a környezetvédelmi mozgalmat, s neki köszönhető, hogy sok helyen betiltották a káros rovarölő szereket. Rámutatott, hogy milyen veszélyei annak a kemikáliák túlzott használatának a mezőgazdaság területén. Ő is úgy vélte, hogy fel kell venni a harcot a korokozókkal szemben, de észszerű és átgondolt módszerek alkalmazásával.

Nagyobb testvéreinek és neki is édesanyjuk tanította a természettudományt. Carson mohón olvasott, és fiatal korától tehetséges írónak tartották. Nyolc évesen kezdett történeteket írni, és ezekben gyakran állatokat is szerepeltetett. Első történetét tízéves korában adták ki. Legkedvesebb témája az óceán élete volt.

1929-ben diplomázott.

Pályafutását az 1950-es években biológusként kezdte az Amerikai Halászati és Vadászati Hatóság (USFWS) halászati irodájában, majd áttért az írásra. Második könyve, az 1951-ben megjelent The Sea Around Us fölkerült a sikerlistára, és ezzel meghozta az írónőnek a biztonságot és az elismerést. Sikerkönyv lett harmadik könyve, a The Edge of the Sea és első könyvének átdolgozott kiadása is. Tengeri trilógiája olvasmányosan meséli el, milyen is a tengeri élet a partokról a felszínen át a mélytengerig. Az Egyesült Államok legjobb és legismertebb tudományos írója lett.

Az USA 1957-ben kezdte el tűzhangyairtó programját, amelyben DDT-vel és más féregirtókkal kevert tüzelőolajat permeteztek repülőgépekről a földekre. Carson ennek hatására kezdte el tanulmányozni a rovarirtószerek környezeti hatásait. A Néma Tavasz („Silent Spring”) névre keresztelt programban megpróbálta példákkal bizonyítani, hogy a DDT maradandó környezeti károkat okoz. Több újságírót és tudóst is felkért, hogy segítsenek neki.

1962-ben jelent meg a New Yorker hasábjain, amikor felkeltette a nemzet érdeklődését. Carson könyve indította el az ember és a természet viszonyának megváltozását, és hozta létre a környezettudatos közvéleményt. Felismerte és világgá kiáltotta, hogy növényvédő szereink felelőtlen használatával elszennyezzük környezetünket és lassan saját magunkat is megmérgezzük.

A közvélemény szinte isteni bölcseknek látta és tekintette a hűvös és tiszta laboratóriumaikban szorgoskodó hófehér köpenybe öltözött vegyészeket, s munkájuk eredményeként a bőkezű és áldásos ajándék ragyogásával aranyozta be.

Carson olyan kivülálló, aki soha nem tartozott a tudományos körökhöz, elsősorban azért mert nő volt, másodsorban pedig azért, mert választott területe, a biológia nem örvendett túl nagy megbecsülésnek az atomenergia korszakában.

Kisgyermekkorától kezdve érdekelte a Föld beláthatatlan múltba vesző története, elbűvölte a korszakok ritmusa, a hajdani óceánok és az élet ősi formái. Ökológus volt, akit lenyűgöz az élővilág kusza szövedéke, és a fajok egymásba fonódó kapcsolatai, de nem hagyta figyelmen kívül a nagy egész egységes szemléletét sem, pedig abban az időben még nem volt tudományosan elismert ez a fajta megközelítés.

Nem emberi szemszögből próbálta vizsgálni és megérteni a tengert, s ez a törekvés végül első műve, az UNDER The SEA WIND megírásához vezetett. A könyv főszereplője egy hétköznapi tengeri madár, a fehér fövenyfutó, amelynek ősi ösztönök vezérelte életciklusa az árapály ritmusához, a táplálék felkutatásához, s a Patagónia és az északi sarkkör közötti vándorláshoz igazodik.

Carson kezdettől fogva hangsúlyozta a más életformákkal való, mélyen átérzett rokonságát, s ezt próbálta megértetni és megéreztetni olvasóival is.

Növények, állatok és emberek között szorosabb a rokonság, mint amekkorák látszólagos különbözőségeik. Carson hitte, hogy az ember egézségi állapota végső soron tükrözi a környezet egézségét vagy megbetegedéseit.

1962-ben azonban a milliárd dolláros forgalmú vegyipar úgy gondolta, nem tűri tovább, hogy egy nő, akinek még PhD-fokozata sincs és csak lírai hangvételű könyveiről ismeretes, továbbra is rongálja a nyilvánosság bizalmát termékei iránt és folyamatosan megkérdőjelezze tisztességes szándékait.

250 ezer dollárt költöttek arra, hogy hiteltelennek állítsák be kutatásait, és minél jobban befeketítsék olvasói előtt. A kormányzatban és a vegyipar irányító posztjain ülő ócsárlói nem tudták, hogy Carsonnak egy náluk is hatalmasabb ellenséggel, a gyorsan súlyosbodó mellrákkal is harcolnia kell. Már az is csoda, hogy egyáltalán képes volt befejezni a könyvet annak dacára, hogy amint mondogatta betegségek egész katalógusától szenvedett. Nem törődött a vegyipar rágalmaival. Energiáit arra kellett összpontosítani, hogy életben maradjon és tanúságot tegyen a maga igazáról. Eltökélte, hogy nem hagy nyugtot ellenfeleinek, s bölcsen és méltósággal tette amit elhatározott. A Néma Tavasz felkeltette John F. Kennedy elnök figyelmét is, majd hamarosan szövetségi és állami szintű vizsgálatok indultak Carson állításainak ellenőrzésére. Carson tudta, hogy egyetlen könyv nem képes megfékezni a kapitalista rendszer mohóságának és kíméletlenségének lendületét, ám hívó szavára mozgalmak indultak, s az emberek széles tömegei kezdték követelni a tudomány és a kormányzat felelősségre vonását.

 

Rachel Carson öröksége nem csak az élet, de az emberi szellem és kultúra jövőjéről is szól. Szembesít bennünket a bolygó kémiai elszennyezésével és arra szólít fel, hogy vessünk véget mohóságunknak. 

,,Ésszerűnek tűnik azt gondolni-, hogy minél jobban odafigyelünk a minket körülvevő Világmindenség csodáira és valóságára, annál kisebb lesz annak veszélye, hogy megsemmisítjük önmagunkat. Az ámulat és az alázat egészséges és üdvös érzések, s nem tűrik meg maguk mellett a rombolás vágyat”.

Az ámulat és az alázat csak kettő a Néma Tavasz ajándékai közül. Ez a könyv arra emlékeztet bennünket, hogy minden élő teremtményhez hasonlóan mi is a Föld roppant ökoszisztémájának, az élet hatalmas és lüktető egészének részei vagyunk.

Carson munkája erőteljesen hatott a környezeti mozgalmakra. Sokan a Néma Tavasz megjelenését tekintik mind a civil, mind az állami környezetvédelem kezdetének.

A mű közvetlen hatásaként az Egyesült Államokban, majd a világ legtöbb országában betiltották DDT használatát. A DDT elleni hadjárat első jelentős lépése 1967-ben az USA Környezetvédelmi Alapítványa (Environmental Defense Fund) megalapítása volt. Közvetett eredményének tekintik a Föld napjának megünneplését, a környezetvédelem törvényekbe iktatását, állami intézményeinek megalakítását.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rachel_Louise_Carson

 

 

Telkes Mária

A napelem feltalálója, felfedezte, hogyan lehet a Nap energiáját tárolni.

1948 Az első 100%-ban napenergia hasznosításával fűtött kísérleti lakóház az amerikai Doverben (Boston mellett). A fűtésrendszert Telkes Mária tervezte, az épületet pedig Eleanor Raymond. A fűtési rendszert a napenergia tárolásával oldotta meg Telkes Mária. Alapötlete az volt, hogy a napsugarak energiáját egy speciális vegyületben próbálja meg eltárolni. Kísérletei során jött rá, hogy erre legalkalmasabb a glaubersó (nátrium-szulfát dekahidrát, Na2SO4x10H2O, a háztartási használatból is ismert tisztítószer és hashajtó) oldata lehet. A só elnyeli a hőt, és amikor hőmérséklete meghaladja a 32,38 Celsius fokot, a kristályok megolvadnak. Lehűléskor az olvadék újra kristályosodik és a felvett olvadási hő úgynevezett kristályosodási vagy dermedési hőként felszabadul.
Telkes Mária Magyarországról meghívásra érkezett Amerikába és 1925-ben a clevelandi Biofizikai Intézet kutatólaborjában kezdte meg munkásságát George S. W. Cryle professzor mellett. Az intézetben az agysejtek sugárzását kutatták, ahol komoly eredményeket sikerült elérniük: egy Telkes Mária által készített elektromos fényképezőgéppel meg tudták mérni az agysejtek infravörös sugarait.  Telkes Mária a napenergia hasznosítására vonatkozóan számos szabadalmat jelentett be. Egyik legsikeresebb találmánya a második világháború amerikai katonai pilótáinak kifejlesztett napenergiával működő tengervíz-sótalanító berendezése volt
A The New York Times 1934-ben készített egy összeállítást Amerika akkori 11 legismertebb és legsikeresebb nőjéről, ahol filmszínészek, sportolók és közéleti szereplők mellett Telkes Mária is szerepelt egyetlen (ráadásul magyar) tudósként.

Forrás: http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2009/tv0903/redey.html